Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-13 / 9. (162.) szám

Mit hoz a jövő? (fi.) Prága, január 12. Egy vezető német politikus a mostani esztendőt a választások évének mondotta. A közeledő községi választások — úgy vélte — a kormány pártjainak vereségével fognak végződni. A kormány pedig — hangzott a jóslata — a vereség hatása alatt kénytelen lesz a parlamentet is feloszlatni, mivel ennek mai összetétele távolról sem fog megfelelni annak az eredménynek, amelyet a községi választások hoznak. Ez a jóslat — úgy hisszük, — kissé korai, mert már a következtetés kiinduló pontjai a községi választások kiírása sem bizonyos. Ha a kormány az úgynevezett történelmi országokban a nyáron ki is Írja a választáso­kat, ebből még korántsem következik, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó községeiben is választatni fog. Négy éve már szünetel az önkormányzati élet és az elmúltak tanulsá­gai feljogosítanak a legnagyobb bizalmat­lanságra. De ha az egész köztársaság terüle­tén meg is tartják a választásokat és azok eredménye — ami nem kétséges — a kor­mánypártok vereségével végződik, még ak­kor sem bizonyos, hogy a kormány ebből az eredményből levonja a következményeket. A cseh nemzeti koaiiciö, amint ezi tífár eddig is számtalanszor tapasztalhattuk, oly görcsö­sen ragaszkodik a hatalomhoz, hogy arról akkor sem lesz hajlandó lemondani, ha annak nemcsak etikai, de politikai előfeltételei is hiányozni fognak. Ma is az a helyzet, hogy a konnány nem bírja az állampolgárok többségének bi­zalmát. A magyarok, németek, szlovákok ruszinok és lengyelek pedig együttvéve töb­ben vannak, mint a csehek — a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetnek a kor­mány iráni. A tiszta és meghamisitatlan de­mokrácia alapelvei szerint a mostani kor­mány és elődei már megalakulásuk pillana­tában nélkülözték létük etikai feltételét, nél­külözték a lakosság többségének bizalmát, Az erőszakos választás, a választási geo- ! metria csalafintaságai és a parlament cson- kasága miatt a törvényhozás palotájában a kormány csekélyszámu, látszólagos többség­gel rendelkezik. Ez a többség akcióképtelen és bensoleg meghasonlott alakulat, de olyan : kor, amikor a lét és nemlét kérdése mered i elébe, meggondolás nélkül egységesen áment! mond a kormány minden tettére és óhajtó-i Sára. Világos azonban, hogy abban a pilla- j natban, mihelyt a községi választások a kor-í mánypártok vereségével végződnek, a parla- j ment látszólagos és a nép valóságos többse- j ge között olyan kirívó lesz az ellentét, hogy ! azt csak a nemzetgyűlés mindkét kamarája- j nak föloszlaíásával és. a lakosság újabb meg­kérdezésével lehet megszüntetni. Ha a kor­mány — a választásoktól való félelmében — ehhez az eszközhöz hozzányúlni nem fog. a parlament további élete csak árnyékeiét lesz. A községi választásokra tehát már az említett okból is erősen fel kell készülnünk Ezek a választások már eleve is befolyá­solják a parlamenti választások eredményét Ellenzéki pártjaink mindegyikére nagy fel­adat vár és különösen a helyi szervezetek kötelessége, hogy már most felkészüljenek a választásokra. A szövetkezett ellenzéki pártok vezetőségei, valamint helyi szerve­zeteik bizonyára meg fogják találni azt az utat és módot, amellyel az őslakosság bennük tömörülő tömegeinek döntő súlyát a községi önkormányzatban eredményesen biztosíthat­ják. Egységes fellépésükkel meg fogják aka­dályozni azt is, hogy már is jelentkező kou- kolyhintők hamis jelszavaikkal a közvéle­ményt megtéveszthessék. Soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy az első községi választások teherpróbái lesznek a nemcsak a kormány, de az ellenzék erejének is. Cseh­országban, Morvaországban és Sziléziában mind a községi, mind a nemzetgyűlési vá­lasztásokon kisebb eltolódások várhatók. A német pártok összeségükben ugyan meg fog­nak erősödni, de mivel a németek parlamenti képviselőinek száma csak kevéssé marad alatta valóságos számarányuknak, megerő­södésük nem lesz oly nagymérvű, hogy na­gyobb súllyal eshetnék a latba. A cseh nem­zeti koalíció, mint összes ég előreláthatóan több mandátumot fog elveszíteni a kommu­nisták javára, de az eltolódás itt is csak cse­kélyebb mérvű lehet. A választási harc Szlovenszkóban és Ruszinszkóban fog eldőlni. Az elmúlt válasz­tások alkalmával a cseh szociáldemokraták a nemzetköziség bűvös italával sok embert megrészegítettek, de ezek a tömegek már régen belátták, hogy Dérerék csak prédikál­ták, de sohasem követték a nemzeti türel- messég igéjét. Srobár és Hodzsa agrárius pártja a kormány legnagyobb támogatásával is csak nagyon keveset tarthatnak meg a mandátumukból, amelyek az 1920. évi vá­lasztásoknál az ölükbe hullottak. Az Ivánka- féle nemzeti demokrata párt, csak a már ed­dig is meglévő kormánypártok kilátásait ronthatja még jobban, arra azonban, nem szá­míthat, hogy a szlovák nép ellenzéki csoport­jából bárkit is megnyerjen magának. Hru- soyszky Igor nemzeti szocialista zászlaját pedig csak a cseh vautasok és postások fog­ják követni. A kormány két legnagyobb szlovenszkó: pártja: a Hodzsa-Srobár féle agrárpárt és a Dérer-Markovics féle szociáldemokrata pár­tot a választási küzdelem minden előjel sze­rint alaposan meg fogja tépázni. Mandátu­maiknak egy nagy részét el fogja hódítani az ellenzék, amelynek győzelmét minden pro­pagandánál jobban érleli a kormány balke- j zes politikája. A szociáldemokraták sok mandátumot lesznek kénytelenek átengedni a kommunistáknak. A néppárt hatalmas ost­romát pedig leginkább fogja megszenvedni a rolnicka strana. Erős a hitünk, hogy a szö­vetkezett ellenzéki pártok is megerősödve kerülnek ki a harcból és oly számmal vonul­nak be a parlamentbe, amely a mögéjük so­rakozó tömegek erejének megfelel. A szlovenszkói választási harcban a kor­mánykoalíció tehát minden valószínűség sze­rint súlyos sebeket fog szenvedni. Ha eddigi mandátumaiból csak kilencet-tizet elveszik akkor a nemzeti koalíció megbukott. Ennek a bekövetkezését csak siettetnék a ruszinszkói választások. Még erről a kormányról sem tudjuk feltenni, hogy a parlament feloszla­tása esetén az eddigi módszer szerint ismét elodázza a ruszinszkói választásokat. Ha azonban Ruszinszkóban egyszer sor kerül a választásra, úgy nem lehet kétséges, hogy j a betöltendő mandátumok négyötöd részét az ellenzék fogja megkapni. Nemcsak a ma- j RTarság, de a ruszin lakosság elégedetlen­sége is oly nagy, hogy a kormány ezen a területen csak tisztviselőinek, katonáinak és egy maroknyi őslakosnak szavaztaira szá­míthat. Meg vagyunk győződve róla, hogy az uj választások nemcsak a mostani kormány de a mai rendszer vereségével is fognak végződni. Hogy mi jön azután, azt ma még bajos volna megmondani. Talán valamennyi szociáldemokratának koncentrációja, talán egyik-másik német párt belépése a kor­mányba, talán a szociáldemokraták kibékü­lése a kommunistákkal, ügy véljük azonban hogy a rendszerváltozás alkalmával napi­rendre kerül a cseh-szlovák köztársaság ed­digi igazságtalan nemzetiségi politikájának és ennek kapcsán az alkotmány több intézke­désének revíziója is. Erre a cseh pártok csak akkor szánják rá magukat, ha lábuk alatt megingott a talaj. Dőreség volna azt hinni, hogy önszántukból fogják magukat, a nagy lépésre elhatározni S?P3ail€Í«fif»r$Z«Íg| «af «hS»1» méntél leriileifeiStetf száll meg Bochumoj és is nte^szélftlák. — vára* kozó <raI3&S5»oamir€a flt&eSiypitestae-gflflic. Prága, január 12. Poincaré tegnap a Bloc Nationale előtt beszélt s természetesen a kívánt sikerrel: a kormánynak 478 szóval 86 ellenében bizal­mat szavaztak. A nyilatkozat kizáróan a Ruhrvidék megszállásával foglalkozott s be­széde elején Poincaré szinte bocsánatot kért León Daudettól és az Action Francaise szer­kesztőségétől, hogy oly sokáig viselkedett türelemmel Németországgal szemben. Ha Né­metország — mondotta Poincaré — bármily kis mértékben is tanujelét adta volna jóindu­latának, akkor Franciaországra nem hárult volna a kényszerűség, hogy a zálogokat ka­tonai utón szerezze meg. Ha az angol javas­latok Franciaország legfontosabb életérde­keivel nem állottak volna szöges ellentétben, akkor angol barátainkkal a legszorosabb egyetértésben mehettünk volna együtt. A párisi konferencián benyújtott francia terve­zet nagy mérsékletről tett tanúságot s Ang­lia együttműködése esetén a Franciaország által javasolt zálogokat, különösen a szén­szindikátus vezetését és a szénadó behajtását katonai rendszabályok nélkül is igénybe le­hetett volna venni. Poincaré itt egy oldalvá­gással igyekezett a német munkásokat meg­győzni arról, hogy a szankciók elsősorban a nagyipari érintik, amely Németországban az állam és a nép rovására fejlődik. Poincaré emlékeztet arra, hogv az angol tervezet a versaillesi békeszerződés meg- | szüntetését jelentette volna s ez a kijelentése a kamara többségének nagy tetszésével ta­lálkozott. Az entente-cordiale csak akkor áll­hat fönn, ha annak minden része bizonyos esetekben cselekvési szabadságot kap. Ezt Anglia is fölismerte s többször igénybe vette a cselekvési szahadságot, különösen a közel- keleten, ahol az a francia fölfogásnak ellent­mondott. Az antant azonban továbbra is fönnmarad, mert a két nemzet állandó éne­kein és elmoshatatlan emlékein alapszik. A németek rosszakarata minden alkalommal új­ból és újból kiderült. A nemetek a fával és szénnel mindig üzleteket csináltak, hasonló­képpen más bányatermékekkel is, hogy a francia követeléseket lehetőleg ne kelljen tel- icsiteniök. Poincaré kifejti, hogy a németeknek ez a viselkedése végre is arra kénvszeritette Franciaországot, hogy igénybe vegye a szer­ződés bizonyos cikkelyeit. (Tetszés.) A mér- | nökök e pillanatban már Fssenbcn vannak s | a csapatok a város körül táboroznak. (Viha­ros tetszés a jobboldalon, a középen, és a baloldal egy részén.) Franciaország nem hagyta el a versaillesi szerződés alapját s azt nem is fogja elhagyni, akármilyen lármásan j« tiltakozik a német birodalmi kormány. Poincaré beszédét a következő szavak- í kai fejezi be: „Anglia távollétében a zálogok I bizonyára kevésbé produktívak lesznek. A í két. kamarát már előzőleg figyelmeztettem i arra, hogy jelentékeny összegeket tőlük vár­nunk nem lehet. Talán igaza van Angliának akkor, amikor azt mondja, hogy a zálogok politikájának nem lesznek eredményei. Nem vagyunk csalhatatlanak, de ki csalódott máig többször: Anglia vagy Franciaország? (Tet­szés.) A francia kormány még mindig haj- ! landó arra, hogy a német pénzügyek rendbe- | hozataláról és bizonyos más kérdésekről tár­gyalásokba lépjen. A kormány a kamarától bizalmat kér abban a tudatban, hogy az egész ország kívánságát teljesítette, mikor véget vetett a. folytonos engedményeknek s birtokba vette azoka! a jogokat, amelyekre a szerződés és a győzelmes béke értelmében igénye van.“ (Viharos és hosszan tartó tet­szések.) Az ülés további folyamán a jobboldal és a kommunisták között viharos jelenetek ját­szódtak le. A kamara ezután 478 szóval 86 ellen bizalmat szavazott a kormánynak. A francia kamara mai összetétele mel­lett erősebb ellenállás a Ruhrvidék megszál­lásával szemben nem is volt várható. Min­denesetre jellemző, hogy Poincaré elérkezett a nyílt színvalláshoz s a wilsoni elvek bé­kéje helyett a „győzelmes békére1* hivatko­zott. Amennyire a jelekből erre következ­tetni lehet, a helyzet most hosszabb ideig változatlan marad, ha csak Anglia, maga nem veszi kezébe a közvetitést. Anglia főntartja az ántántot London, január 11. (Hivatalos srikratávirat.) A minisztertanács mai ülésén elhatározták, hogy Anglia a jóvátétel! bizottságban, a rajnai bizott­ságban, valamint a nagykövetek tanácsában he­gyet foglaló képviselőit nem hívja vissza és hogy az angol megszállóhadsereg a Rajnavidéken marad. Az angol csapatok a Rajnavidéken maradnak London, január 12. (Havas.) A tegnapi minisztertanácson a minisztereik az angol kormánynak Franciaországgal és Belgium­mal szemben elfoglalandó általános állás­pontját vizsgálták meg és e'határozták, hogy az angol csapatkülőnitm-ények mind­addig a Rajnavidéken maradnak, ntig a Ruhrvidék francia megszállása nem idéz elő cíly komoly incidenseket, amelyek Angliát a csapatok visszahívására kényszerítenek. Anglia képviselői továbbra is megmaradnak a különböző szövetségközi bizottságokban, azonban a különböző határozatokban csupán az angol kormány által meghatározott politi­kai irányvonalaknak megfelelően fognak résztvenni. A rajnai bizottság képviselőit utasították, hogy adják tudtára a szövetsé­gesek többi képviselőinek, hogy az angolok által megszállott területen semmiféle rend­szabályt nem szabad igénybevenni. Az első katonai jelentés a megszállásról Düsseldorf, január 11. (Havas.) Degoutte tábornok főhadiszállása a kővetkező hivatalos jelentést adta ki; Az ellenőrző bizottság köz­vetlen védelmét szolgáló francia csapatkülönit- mény három órakor bevonult Essenbe. A többi belga. francia csapatosztagok a város előtt ütöttek tábort. Az ellenőrző bizottság és a ka­tonai hatóságok vezetői, valamint az ipari kö­rök delegátusai este megbeszélésre ültek össze. Degoutte tábornok a rendőrségre, a rend fönn­tartására. a vonat- és a postaforgalomra, a fegyverekre és munícióra vonatkozólag bizo­nyos rendszabályokat léptetett életbe, ame­lyeknek átlépését a haditörvényszék bünteti meg. Ufabb városok megszállása. Berlin, január 12. Miután üefsenkirche* irá­nyában íankosztagokat és repülőgépeket kon­centráltak, a lapok számolnak azzal, hogy Gel- senklrchent a franciák még ma megszállják. Va­lószínűleg sor kerül Verber megszállására is. Sterkrade, Horst és Gladbeck városokba a fran­ciák már bevonultak. ibmihj niu műi no$ü áll a Koráné? Jan. 12-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Z&richben(2rak<»)15«20 svájci frankot Budapesten 7500.— magyar koronát Berlinben 29625.— német márkát Bécsben 199200.— osztrák koronát / E 9. * Prága, szombat, 1923. január 13. Ms$ iSgy ttihiim _____ ,w-__ Előfizetési árak bel- és külföldön; *7p>F/HEJ (Jg f JT MvmátW m m m mm sssftsfí? í. W fflS JSM JK m Wfr JífL * - Kiadóhivatal: Prása II., Panská 1|§L alice 8., II. emelet. Telefon: 4919. sz . .*$¥9^ 'mjr _ Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — * A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezeit Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: t) Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom