Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-12 / 8. (161.) szám

Péntek, január 12. bad szakszervezeteket, hogy közösen kezd­jék meg az általános sztrájkot s így akadá­lyozzák meg a R uh r vidék megszállását, in­tézzenek az antantországok munkásságához felhívást, hárítsák át a birtokosok osztályá­ra a jóvátétel terheit s követeli a birodalmi gyűlés feloszlatását s a mumkáskonnány megalakítását. A francia szocialisták a megszállás ellen. Paris, január 11. A szocialisták parla­menti frakciója tegnap elhatározta, hogy a mai ülés folyamán a Ruhrvidék megszállásá­ról két interpellációt fog benyújtani. A frak­ció vezetője, Bimm képviselő kérni fogja az interpellációk azonnali megtárgyalását. A Havas-ügynökség szerint a kormány Poln- oaré nyilatkozata után indítványozni fogja, hogy valamennyi interpelláció megbeszélé­sét a pénzügyi törvény befejeztéig, tehát februárig halasszák el. Az amerikai csapatok elhagyják a Rajnát. Páris, január 11. A Havas-ügynökség jelenti Washingtonból: Allén tábornok, a rajnai ameri­kai csapatok parancsnoka parancsot kapott, mely­ben felszólítják, hogy a csapatok hazaseálütását Antwerpenen vagy Brémán keresztül azonnal kezdje meg. Az európai helyzet és a cseh-szlovák kül­politika. Kafka ár. német képviselő a képvi­selőház külügyi bizottságának elnökéhez le­velet intézett, amelyben a cseh-szlovák ál­lam külpolitikáját is közelről érdeklő európai helyzetre való tekintettel kérte a külügyi bi­zottság összehívását. Azt a kérést terjesz­tette elő, hogy ezen az ülésen a külügymi­niszter is jelenjen meg és tegyen jelentést a külügyi helyzetről. Kafka dr.-nak ez az akció­ja felette fontos és figyelmet érdemlő. Benes külügyminiszter ugyanis az utóbbi időben feltünőencsendes lett és nem keresi az al­kalmat arra, hogy külpolitikai álláspontját nyilvánosságra hozza. A párisi konferencia felborulása és az ezt követő francia elhatá­rozás közelről érdek!-; a cseh-szlovák külpo­litikát, amely eddig szemmelláthatóan a Poincaré vizein evezett, de amelyet bizonyá­ra nem érintett kellemesen az a jelenség hogy Poincaré az úgynevezett latin-antant fentartása érdekéén kompenzációs megálla­podásokra jutott a do ut des politikáját köve­tő Mussolinivá s szabad kezet biztosított ne­ki Jugoszláviával, a kisantant második veze­tő államával szemben. Ez a hír, amely a ber­lini Vossische Zeitung nyomán kelt szárnyra, bizonyára kellemetlenül érintette Benest és igy a cseh-szlovákiai közvélemény kíván­csian várja, milyen álláspontot fog elfoglalni a külügyminiszter ebben a kérdésben. Petőfi nálunk. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta és a kassai Petöfi-hét során felolvasta: Sziklay Ferenc dr. II. A felvidéki ut Az élet próbája azonban nem telt még be rajta egészen. Az aránylag nyugalmas életben is meg-megláíogatja a sors balkeze, nem engedi, hogy filiszternyugalomban pu- huijon el a lelke. Egy év alatt sokat dolgozik és sokat tanul. Rohanó irammal már csak­nem az élre kerül a Parnasszust ostromlók seregében és mégis az év végén s negyvenöt elején valami váratlan nyugtalanság vesz erőt a lelkén. A kritika egy része félreérti, más része irigyfi tőle a szédületes sikert. Vannak rajongó barátai, de kissé nyers mo­dora, ma már érthető, d>e a kortársak előtt túlzott elbizakodottságnak feltűnő, gőggel határos önbizalma még több ellenséget sze­resnek neki. Ha megosLpkedik ezek, súlyosan visszavág, de a meddő küzdelem idegessé teszi. Mindig biztattál, jó apám: Kövessem mesterségedet, Mondtad, hogy mészáros legyek ■.. Fiad azonban iró lett. Te a taglóval ökröt ütsz, Toliammal ón embert ütök-----­Eg yébiránt ez egyre megy, Különböző csak a nevok. Ez csak egy szatirikus kifakadás, de mé­lyebb okokra vezethető vissza, ha hozzá­vesszük ez időben irt többi költeményeit ii. Lelki küzdelme hamleti vívódássá mélyül, kétsége támad a költészet mindenhatóságá­ban is. (Költő lenni vagy nem lenni.) Az em­ber — szemében — már a természet söpre­déke, akit az isten a teremtés legutolsó nap­ián, fáradtan teremtett. (A világ és én.) Utál­ja a hírnevet. „A hir“ „fönsóges terebély­Visszavonjál! a rendtörvfiui-javaslaiol? Megalakult az uj parlamenti biok. Bethlen újabb beszéde a külpolitikai helyzetről. Prága, január 11. A nemzetgyűlés nyugodt tárgyalási me­netben tárgyalja az indemnitást. A kormány­nak az a terve, hogy a vitát még e héten le­zárja és esetleg szombaton szavazás alá bo­csátja a javaslatot. Lehet azonban, hogy a kormánynak ez a terve nem fog valóra válni és hogy az indemnitásl vita még a jövő héten sem fejeződik be. A holnapi ülésen Ugrón Gábor is fölszólal és beszédében a külpoli­tikai helyzetet fogja ismertetni. Föl fogja szó­lítani a kormányt arra is, hogy a rendtör­vényjavaslatot vonja vissza. Ma politikai körökben az a szenzációs hír terjedt el, hogy a kormány az indemni- tás megszavazása után nem fogja a Ház elé bocsátani a rendtörvényjavaslatot, ha­nem azt vissza fogja vonni. A hirt hivata­los helyen nem erősítették meg, de ellen­zéki körökben örömmel regisztrálják, hogy hivatalos cáfolat sem érkezett. Az uj parlamenti blokk most már végleg megfakultnak tekinthető. A blokk a kor­mánnyal szemben nem helyezkedik merev ellenzéki álláspontra, de szintén követeli a rendtörvényjavaslat visszavonását. Hir sze­rint ennek fejében hajlandó lenne bizonyos kérdésekben együttműködni a kormánnyal Politikai körökben arról vélnek tudni, hogy a miniszterelnök főként ennek hatása alatt szánta el magát arra. hogy a javaslatot visz- szavonja. Ha ez tényleg megtörténik, akkor nem lesz szükség a házszabályok szigorítá­sára sem és az az egysé~espárti mozgalom amely a házszabályrevbió keresztülvitelét sietteti, elveszti jelentőségét. Mai telefonjelentéseink a következők: A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, január 11. (Budapesti szerkesztő­sé gürck telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülé­sét tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszíky Béla elnök. A napirend értelmében folytatták az kidamnítás fölötti vitát. Az első szónok Széchenyi Viktor gróf: A szociáldemo­kratáik beszédével foglalkozik és megállapítja, hogy azok károsak az országra nézve. Mikor az ember Esztergályos vagy Propper beszédeit hall­ja, — mondotta— nem tudja, liogy a nevezett képviselők beszédeikkel kinek akarnak használni. Tiltakozik az ellen, hogy a nemzetgyűlésen a •durva' hang lett az irányadó és hogy a tárgyalá­sok és a viták rendkívül el portásodnak. Végű’ hangoztatta a nemzeti erők egyesülésének szük­ségét. Beck Lajos volt a következő szónok: Csat­lakozik Széchenyi gróf kijelentésedre? és tEltttko- afk amia korcsmái hang eben, amely a nemzet­gyűlésen lábra kapott. Foglalkozik a rendtörvény-1 nyel és azt az országra nézve károsnak találja. Majd a deflációs pénzügyi politika kérdését teszi szóvá és azt mondja, hogy ez káTos az országra nézve és a magyar pénzügyminiszterek már lioírz- szu idő óta ezt a pénzügyi politikát folytatják. K á 1! a y pénzügyminiszter emelkedett ezután szólásra. Lapunk zárásakor az ülés tart. Megalakult az parlamenti blokk. Budapest, január 11. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az a mozga­lom, amely a párton kívül álló képviselőknek blokkban való tömölését célozta, befejezett­nek tekintehető. A blokk már formálisan is megalakult. Amióta nyilvánvalóvá vált, hogy Apponyi Albert gróf nem vállalja el az elnök­séget, az előkészítő munkálatok gyors iram­ban haladtak előre és tegnap befejezést is nyertek. A blokk megalakulását egyelőre né­hány napig nem hozzák nyilvánosságra, mert még mindig várnak csatlakozásokat. A vég­leges megalkulásat azon az ebéden határoz- tákel, amelyet Zichy János gróf tegnap adott a Pannóniában a blokkhoz csatlakozott képvi­selők tiszteletére. Az uj blokk rövid időn be­lül proklamációt is ki fog bocsátni, amely­ben szóvá fogja tenni a súlyos bel- és külpo­litikai kérdéseket. Az uj parlamenti blokk programjából jóformán még semmi sem szi­várgott ki a nyilvánosságra, csupán annyi bizonyos, hogy közjogi tekintetben az uj párt az általános, titkos választójog alapján áll és követeli a nemzeti demokrácia kiépítését. Bethlen a külpolitikai helyzetről beszél. Budapest, január 11. (Budapesti szer- kesztősügünk telefonálja.) Az egységespáríi ma este politikai megbeszélést tart. Az érte­kezlet az egységespárti külügyi bizottságnak ülése előzi meg, amelyen Bethlen István gr, miniszterelnök és Daruváry Géza külügymi­niszter is részt vesz. A miniszterelnök és a külügyminiszter a bizottság tagjaival meg fogja ismertetni a külügyi helyzetet. Szigorítják a házszabályokat? Budapest, január 11. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az egységes párt jobboldali frakciójában mindinkább meg­erősödik az a mozgalom, amely a házsza- bályszigoritások kereszíüiv'telét akarja meg­valósítani. A mozgalom élén Nagy Emil kép­viselő áll, aki rövidesen be akarja nyújtani a Ház elé az erre vonatkozó javaslatot. A mi­niszterelnök álláspontja ebben a kérdésben még ismeretlen, azonban valószínű, hogy el fa“, de „tövét a meggyilkolt boldogság kion­tott vére és könyüi mossák11. És mindehhez még támadt egy légies ábrándja, szerelme egy halott leánykához. Amíg kezében volt a kincs, tán maga sem tudta, mije van, vagy „szigorú körülmény'4 zárta le ajkait, nem merte elárulni a szent titkot, He mikor a szép szőke kislány, Csapó Etelka hirtelen, váratlan örökre lezárja a szemét, egymásután fűzi művészi csokorba a sírjáról szakított „Cipruslombokat44. Sokszor már komoly életuntság vesz erőt rajta: Élet, élet, áld ás tálán élet, Számadásod vélem mikor végzed, Mikor mondod, menj Isten hírével, Porladozzál porló szeretőddel! fakad ki kétségbeesetten. Ilyen körülmények közt csoda-e, hogy börtönnek látja a hivatalt. Föltárnád lelki szemei előtt a „Csavargó44 gondtalan élete, úgy érzi, hogy „fölötte is határozott az égi végzemény44: Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én. Igaz, most a cudar sors Rútul bánik velem, Lekötve hivatalhoz Tengődöm egy helyen, De nem tart ez sokáig, így biztat a remény, Mint voltam eddig, újra Csavargó leszek én! Ebben az önmagával küzdő, emberiség­gel meghasonlott, hl te vesztett hangulatában éri őt eperjesi barátjának, Kerényi Frigyes­nek a meghívása. Örömmel kap rajta. Már maga a gondolat is fölvillanyozza, hogy lehet újra gondtalan, ma itt, holnap ott vándorló legény. 1 ‘ , „Hah, börtönöm ajtaja megnyílt... Csó­kolgat a drága szabadság édes, tüzes ajkai­val ... De lelkem hová lett?... mi messze röpül már! — el, lelkem után a messze világ­ba!44 Az útját megelőző buosulakomán mond­ta el ezeket azokhoz az ő jó pesti pajtásai­hoz. „Történt az indulás április 1-ém 1845 a pest-eperjesi gyors szekérén44 — kezdi el „Úti jegyzeteiben44. És folyt az utazás. Nem úgy, mint csak egy évvel is ezelőtt, mikor Debrecenből hó­ban, fagyban, olvadásban, kopott ruhában, zsebében egy pár húszassal és egy füzetke verssel, halálra szántan nekivágott Pestnek. Részint az „Úti jegyzetekéből, részint a kortársak, a meglátogatott régi barátok és uj ismerősök föl'jegyzéseiiből napról napra, szinte óráiról órára meg lehet állapítani, hol járt, kikkel, mit beszélt, mit tett. A rengeteg anekdota, érdekes esetek, tréfák, mondások, amiket mind megőrzött a kegyelet, tanú­bizonyságai, hogy a költőt már akkor tartot­ták valaminek. Azalatt az egy év alatt a debreceni hitetlen szobáiból eljutott a nemzet szivének forró szeretetébe. Útja valóságos diadalut volt. Eperjesen, Késmárkon fáklyás- zenével lepi meg az ifjúság, Gömör vár­megye táblabirájává választja meg a tiszt- ujitáson. „Amerre csak jártam, öleltek, sze­rettek ... bár gázoltatásomira mindent el­követtek a kritika hősei44 — írja ő maga. Az ut egyes részleteit kár lenne itt föl­sorolnom, azok közismertek, sokan írtak róla sokszor kicsinyes részletekbe menően- Az ut emléke miég ma is él a szájhagyományon. Nekem például egy tizmegyéves kisfiú, Szent-Ivány Jóska küldött be két eddig még nem ismert anekdotát Bejéről. írni nem sóikat irt a közel három hónap alatt, csak egynéhány költeménye jelzi a helyet, ahol megszületett: Eperjes, Losonc, Késmárk, Igló, Várgede; két nagyobb elbe­szélő költeménye később készült el az itt lene lesz. A nemzetgyűlés ülései ugyanis az utóbbi napokban minden nagyóbb rendzava­rás nélkül folynak le és nem mutatkozik sem­mi jele annak, hogy az elenzék obstrukcióval akarná megzavarni a törvényhozás munkáját Képviselőlátogatás Zalaegerszegen. Budapest, január 11. (Budapesti szer­kesztőségünk . telefonjelentése.) Az egységes párt több képviselője a napokban Zalaeger­szegre utazik, hogy a dologházban lévő álla­potokat megvizsgálja. A kirándulásra meg­hívták a keresztény ellenzék és a Rassay- párt képviselőit is. A Rassay- és Andrássy- párt ma délután közös értekezletet tartott, amelyen arról tárgyaltak, hogy elfogadják-e az egységespárti képviselőknek eme meghí­vását. Magyar-román határkonfliktus. Bukarest, január 11. (Saját tudósítónk­tól.) A román lapok erősen foglalkoznak azokkal a hírekkel, hogy Magyarország ka­tonai akciót tervez Romániával szemben. A román kormány tegnap délután hivatalos je­lentést adott ki, mely szerint tegnap éjjel két magyar katonai osztag Arad vidékén átlép­te a román határt és a határmenti falvakba betört. A román határőrségek visszavonu­lásra kéuyszeritették őket. Magyar részről egy pár lövés történt. A román kormány rendszablyokat léptetett életbe, hogy ha­sonló eset ne fordulhasson elő. Az Adverul úgy tudja, hogy a román kormány a kisan­tant többi államaival együtt energikus lépé­seket fog tenni Budapesten. A Lupta jelen­tése szerint magyar íascisták betörést ter­veznek Nagyváradra és Szatmárira. Srobár kivesztette a türelmét. A cseh­szlovák agrárpárt képviselői tegnap a parla­mentben ülést tartottak, amelyen Srobár -j. referált az államellenes üzelmekről (?). Ki­jelentette, hogy ezek az üzelmek már olyan arányokat öltöttek, hogy a legmesszebbme­nő türelmet is fölülmúlják. A Tribuna a cseh-szlovák fascizmusróí. A Tribuna mai számában „Játék a tűzzel44 cím alatt vezércikket ir, amelyben összeha­sonlítást tesz az olaszországi és a cseh-szlo­vák fascizmus között. Arra a megállapításra jut, hogy a cseh-szlovák fascizmus jogosu­latlan. Olaszországban nincsenek nemzetisé­gek és Olaszország régi állam, Cseh-Szlo- váiikára azonban könnyen végzetes lehet a tűzzel való játék. jHxt fkisxaI. 0fec>2*i0 ev&srtfe& fesxei. ík*a ts&xjetSiií maEOáSsxt fteUkreei öíifs meá nyert impressziók nyomán, ezek a „Salgó“ és „Széchy Mária44, melyek semimiesetre meg nem születtek volna, vagy legalább is nem lenne helyrajzuk oly festői, ha a költő személyesen meg nem csodálja a romok ro­mantikus szépségét. És az ut eredménye az „Útirajzok44 című addig legnagyobb prózai müve, melyet ér­tékben a Heine „Harzreiseu-jéhez hasonlíta­nak. De hisz nem az a fontos, mit irt itt, ezt az időt amugyis a pihenésre szánta, de az, hogy mit adott neki az ut. Önbizalma tér vissza általa, mely megingott a pesti élet alatt. Most prózában is meg meri ismételni azt, amit a „Jövendölésében megjósolt: „Megálmodtam az örszoba meztelen fa- ágyán. hogy nevet szerzek két országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisítem. És álmom teljesült lassanként... nem, sőt hama­rább, gyorsabban, mint gondoltam.44 Ezt a tudatot az a szeretet adta vissza neki, ami­vel a mi földünk emberei körülvették- És eh­hez az önérzetes kijelentéshez mindjárt egy fogadalmat is fűz: „És én csak azt mondom nemzetemnek, mely figyelmére méltatott, hogy figyelme nem lesz eltCkozolva!44 Mikor teleszivta lelkét friss uj impresz- sz iákkal szivét a nemzet szerété térnek mele­gével, szinte lázas sietséggel igyekszik vissza Pestre, hogy ezt a fogadalmat beváltsa. Első útja Csapó Etelke sírjához vezet itt. Ebből az emésztő bánatból is kigyógyitotta az ut, a „Messze vándoroltam ...“ cirnü költeményé­ben vigaszos elégiái hangulattal mondja: „Alvó tenger a műit. Halálod a kőszirt, Amelyen reményeim sajkája kettétört. Ez a durva kőszirt most már olyan szépen Áilil a látkör végén, a kék messzeségben...44 íme, ezeket adta a felvidéki ut Petőfinek. De hogy ne tartsák ezt a megállapítást bele- magy ara zásnak, hogy ne érhessen az el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom