Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-06 / 4. (157.) szám

ja, hogy béke nincsen, csak a „béke hábo­rúja44, melynek teljes kitörését csak milliós hadseregek készenléte akadályozza meg. Ilyen előzmények után lépett be Európa az 1923. évbe. Az uj év ismeretlen arculata még el van födve előttünk. A régi nyomokon való haladás nem látszik tanácsollak. Az ál­lamokra tagolt kontinens népei közt több az •elégedetlen, mint az elégedett. Mindenki vál­tozást vár. Ez beidegző-dött az emberek tu­datába. Már a tömeg is velünk tart: hogy meg kell kezdeni a békeszerződés épiiletünek átépitését. Ezt kivánja az emberi haladás, a kultúrába vetett bizalom, ezt az emberi nem önbecsülése. Az önrendelkezési jog jelszava •újból felrepiil a zászlókra, mert e jogot ki- tjátszották, pár ember játékának vak eszkö­zévé alacsonyitották. semminemű összefüggésben nincsen a kisan- tant beharangozott dcmarsával. Az ellenzéknek' semmi oka nincs arra, hogy emiatt az illeték­telen beavatkozás miatt beszüntesse a harcot.! Ha egy törvényjavaslat rossz és veszélyes, azon nem változtathat semmiféle kívülről jövő illetéktelen beavatkozás. Azoknak, akik a tör­vényjavaslat ellen megindították a küzdelmet, j joguk van a törvényhozás termében a maguk kritikai jogát gyakorolni. Ezentúl is föl fognak állant és el fogják mondani a véleményüket a magyar nemzetgyűlés termében és megkezdik a küzdelmet a javaslat ellen éppen úgy, mint­ha a kísantant beavatkozása meg sem történt volna. Az ellenzéki képviselők semmi körűimé-j nyék között sem mondanak le jogukról és küz-1 delmükben nem fogja őket befolyásolni az sem, ha a kisantant részéről a beavatkozás' meg Is történne. Seipel osztrák szövetségi kancellár budapesti j útjáról Apponyi ezeket mondotta: — Seipel osztrák kancellár budapesti útját igen nagy fontosságú és jelentőségű esemény­nek tartom. A két állam közötti közjogi kapocs j megszűnése után ez az ut előtérbe hozza a gazdasági összekapcsolást. Kedvező lépésnek kell tartanom az osztrák kancellár jövetelét, mível ennek igen nagy horderejű következmé­nyei lehetnek. A tegnapi pénzügyi tanácskozásokról még nem volt tájékoztatva Apponyi és ezért erről nem Is nyilatkozhatott. Az ebben az irány­ban hozzáintézett kérdésekre a fejét csóválta és csak ezeket mondotta: — Igen nehéz helyzet Fontos pénzügyi tanácskozások. Budapest, január 5. (Budapesti szeríkesz- .ősegünk telefonjelentése.) A miniszterelnök­ség palotájában tegnap igen fontos pénzügyi tanácskozások voltak, amelyeken Bethlen István gróf miniszterelnök, K á 11 a y Tiíboi pénzügyminiszter, T e 1 e s z k y János volt pénzügyminiszter, a pénzintézet elnöke, Schober Béla államtitkár, a pénzintézeti központ vezérigazgatója, S c h a n d j Károly államtitkár, Gömbös Gyula és több szak­férfiú vett részt A tanácskozások részletei­ről illetékes helyen mindennemű fölvilágosi- tást megtagadtak. A tanácskozásokban be­vont egyik szakférfiú kijelentette, hogy a konferenciának igen nagy fontossága van. A résztvevők azonban nyilatkozatot nem ad­hatnak, mert a legszigorúbb titoktartást fo­gadták meg. Ma délelőtt folytatták a tanács­kozásokat. Az összes bankvezéreiket a mi­niszterelnökségre kérették. A konferencia lapunk zárásakor még tart. A jóvátétel! bizottság megbízottja Budapesten. Budapest, január 5. (Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon): Goode, a bécsi jóvátételt bizottság vök elnöke, tegnap hivatalos kikülde­tésben Budapestre érkezett. Goode budapesti tartózkodását bét hónapra tervezi. Újságíróknak kijelentette, hogy a magyar közvéleményt csak néhány nap múlva tájékoztathatja kiküldetése cél­jairól. Holraap érkezik Budapestre Seipel kancellár. Budapest, január 5. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonielentése). Seipel osztrák szövetségi kanceliár budapesti útját beavatott politikai kö­rök igen nagy fontosságúnak tartják és jelentős politikai eseménynek tekintik. Megjegyzik azon­ban, hogy a kanceliár budapesti tárgyalásaihoz nagy reményeket fűzni legalább is korai volna. A kancellár fogadására egyébként igen nagy és fényes előkészületeket tesznek. A Hungária- szállóban rendeztek be részére lakosztályt. A kancellár Grünberger külügyminiszter és több más neves osztrák politikus kíséretében holnap zik meg a magyar fővárosba, reggel ü! vonatra Bécsben és holnap délben érke­Seipel nyilatkozott budapesti útjáról. Becs, január 5. (Bécsi szerkesztőségük telefonié leütése.) Az osztrák nemzeti tanács külügyi bizottsága ma délelőtt ülést tartott. A külügyi bizottságot a szociáldemokraták hívták e-gybe és azon a kancellár budapesti útjáról volt szó. A kanceliár nyilatkozott bu­dapesti útjáról és kijelentette, hogy utazása elsősorban ud­variassági jellegű, de gazdasági vonatko­zással is bír. Az osztrák köztársaság kor­mánya folytatni kivánja Magyarországgal azokat a gazdasági tárgyalásokat, amelye­ket annak idején Bethlen István gróf ma­gyar miniszterelnök bécsi látogatása al­kalmával kezdtek meg, de amelyet a nyu­gatmagyarországi események miatt akkor félbe kelleti szakítani. Nagyatádi Szabó a magyar gazdafársadalomról. Nagyatád, január 5. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefoaijelentése.) Tegnap nyitották meg Nagyatádon a Falu-szövetség kiállítását Nagy­atádi Szabó István földmiveíésügyí minisztert, aki részt vett a megnyitó ünnepségen, Marschali Ferenc nemzetgyűlési képviselő üdvözölte. Be­szédében hangoztatta, hogy a forrongó közélet­nek egyetlen szigete a magyar fdu és a magyar gazdatársadalom, amely évszázadokon keresztül visszvert minden belülről és kívülről való táma­dást. A lövő falu munkájáért mindenkinek min­dent meg kell tennie, mert a magyarság legna­gyobb és legerősebb bástyája a magyar gazda- közönség. Nagyatádi Szabó István miniszter az üdvözlő beszédre adott válaszában kijelentette, hogy tudatában van annak és mindig hirdette is azt, hogy a magyar nemzet élete csak's a ma­gyar földből fakadhat. Ez az egyetlen ősforrás, amelyből a magyarság a jövő biztosításáról irá­nyuló munkájához erőt meríthet Végül kijelen­tette, hogy kívánatosnak tartja a többtermelést, mert manapság tönkre megy az, aki Pató Pál módjára' gazdálkodik. Az uj szovjetkövet Varsóban. Varsó, január 5. Wojciechovski elnök Obolemski szovjetkövetet ma délután ünne­pélyes audentiám fogadta, aki ez alkalommal a szokásos szertartások betartásával átnyúj­totta megbízólevelét az elnöknek. Az elnök Oboleuski üdvözlő beszédére annak a re­ményének adott kifejezést, hogy Oroszor­szág és Lengyelország között a jövőben barátságos és jó szomszédi viszony fog ki­alakulni. Németországi lengyelek visszatérése Lengyelországba. Varsó, január 5. A Drezdában megkötött ! lengyel-német megegyezés értelmében a kö- Izel jövőben 115.000 lengyel család költözik i vissza Németországból Lengyelországba. A ! lengyel kormány a lengyel emigránsok‘se­gélyére 500 mihió márkás hiteit fog folyósí­tani Az uj olasz választójogi javaslat Milánó, január 5. Az Agenzía Italiana I ma közli Mussolini bizalmi emberének, Dian­áidnak választójogi tervezetét. A tervezet az ' olasz alkotmányt is megváltoztatja, mert a ; javaslat szerint a parlament, amely a ki- } ráilymak javaslatot tesz a miniszterelnök sze­mélyéről, ha a kormánynak egyszer bizal­mat szavazott, azt többé meg nem buktat­hatja. A Corriere della Sera megállapítja, hogy aj a vasi at a diktatúrát s a parlament kigúnyolását jelenti. Fiyen viszonyok csupán Orosz óságban s nem Olaszországban le­hetségesek. Tőrre vautügyi • biztos felszólította az antinacionális elemeket, hogy más, szabad foglalkozást keressenek maguknak. GentMe közoktatásügyi miniszter a Gazetta di Ve- neziában kijelentette, hogy a nemzet ereje szempontjából szükség van a polgárok val­lásos nevelésére. Éppen ezért beakarja ve­zetni az iskolákba a kötelező vallásoktatást. Visszahívták a prágai lengyel követet. Varsó, január 5. A lapok jelentései sz. rint Piltz Erazmusz prágai lengyel követe és meghatalmazott minisztert saját kérelmé­re visszahívták eddigi működési helyéről. Ot évi fegyház. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kosztolányi Dezső, Már kora délután bement a dolgozó- szobájába, mely a kiskertre nyilt, elkülö- nözve lakása többi részétől, az első emele-; ten. Havas délután volt, korán sötétedő, j úgy két órakor már meggyujtotta iróaszta-, Ián a villamoslámpát. A cserépkályhában j rózsaszín lánggal dohogott a tűz. Szemben j vele néhány fa állott — egy öreg diófa, meg j egy barackfa — tar gallyakkal, fehér téli bundába burkolózva. Az ügyész ezen a vasárnap délutánon vádbeszédére készült. Negyven év körül lehetett, egészséges, izmos, nyugodt férfi, mintaképe a mérsékletes és egyensúlyozott embernek, kinek minden vonása szabályos, az idegesség rángása nélkül. Le lehetne öt fényképezni egy néprajzi tankönyv számá­ra és aláírni ezt: „a középeurópai férfi44. Régen elmúltak azok az idők, mikor munkája izgalomba hozta. Tiz évve! ezelőtt — a pályája kezdetén — még visszadöbbent egy-egy szemtől, mely a könnyek forró zá­porában fürödve tekintett rá, egy-egy szen­vedő arctól, mely annyira hasonlított min­den más archoz, a testvéreink és az anyáink arcához. De idő kellett, míg hozzászoktatta magát a jó keménységhez, mely nélkül a tett ideges és beteg kapkodás. Képzelete minden gonoszságot és fortéimét megértett, de kristályviláígcssággal látta az egyénnel szemben a mindenki igazát. í udta, hogy a földi igazságszolgáltatás csak viszonylagos Marni és épp ez adott neki erőt a csclcke­{!'*.. Immár csak tárgyak voltak szemében az emberek. Mint a jó sebész, biztos kézzel vájkált az életekben. Néha könyökig vérben tárta föl az undok bűnök tályogait, melyek­ből csurgott a genny, az alattomos kis se­beket, melyek titkos átszövődéssel mérgez­ték az egész szervezetet és bizony nem egy­szer súlyos műtétéi is akadtak, mikor a be­teg annyira rothadtnak mutatkozott, hogy csak a halál volt az egyetlen gyógyszer, ilyenkor emelt hangon kérte a büntetést. És épp úgy nem nézett a vádlottra, mint a sebész arra a betegre, akit operál. Most ifjúkori szenvedélyével adta ma­gát oda a kék és rózsaszín ügyiratoknak, melyek egy betöréses lopásról tettek jelen­tést. A szomszédos faluban egy huszonöt éves legény éjnek idején átmászott a falon, betörte a kaput s ellopta a kasznár pénzét — vagy kétezer koronát —, két ni csizmá­ját és egy aranyórát, melyet a szekrényben lelt meg. A szakértői szemle miegáÜJapitottia, hogy a kaput bezárták és a tettesnek nem túlságosan nagy erőfeszítést kellett kifejte­nie. hogy behatolhasson. Lehet, hogy szer­számot is használt. Az ügynek ez a része különben nem egészen világos. Hárem óra tájt a szobalány behozta a feketekávét, mely termékeny józanságot árasztott az ügyész fejében. Úgy látta, hogy az eset nem is olyan bonyolult. Maga a tet­tes nem jelentkezett, a csendőrök fogták el, a bűntényt követő napon. Első kihallgatásá­nál tagadott, bár az orozott holmit megtalál­ták nála, az aranyóra kivételével, melyet ióelőre egy pöcegödör mélyén rejtett el és szemetet lapátolt rá. — Egyszerű az egész — ismételte ma­gában -— iskolaeset, mint az orvosok mond­ják, mely egyszerre az összes kiáltó tünet­tel jelentkezik. A kórjelzés: betöréses lopás, orvossága: ötévi fegyház. Már fogalmazta azokat az indokokat, melyeket holnap a vádbeszédében akart el­mondani, mikor kopogtak az ajtaján s pré­mes bundában bejött a felesége, aki a kis­fiával látogatóba készült. Ozsonnára hívták őket valahová. Pali szépen meg volt fésülve — oldalt választot­ták el a szőke haját — és erre az ünnepi al­kalomra lehajtott keménygallért kapott, csokorrakötött selyem nyakkendővel. Lát­hatóan rosszul érezte magát. Minden hat­éves gyerek utálja a rendet és a tisztaságot. Ö is nyafogott, hogy szúrja a gallér és nem akart elmenni. Előre csúfolta azokat a na­gyon tiszteletreméltó bácsikat és néniket, kiket szülei végtelenül kedvesnek és vonzó­nak akartak feltüntetni. Duzzogva felmászott az apja székére és az íróasztalon kotorá­szott. Az ügyész fölemelte, a levegőbe dob­ta, a fiúcska a síráshoz közel, ingerült kacaj­jal fölkapott egy léniát és hadonászni kez­dett vele. Az apja rászólt. Erre Pali kiöltötte a nyelvét és köpködött, az anyja után sza­ladt és erősen becsapta maga után az ajtót. — Pali — szólt az ügyész, mert meg akarta feddeni. — Haszontalan — kiabált, most már erősebben és a kilincsre tette a. kezét, hogy utána menjen. A kilincs azonban nem engedett. Az ajtó be volt zárva. Kétszer-háromszor is megpróbálta. Nem lehetett kinyitni. Semmi kétség, a kis im- posztor kívül rázárta a dolgozószobája ajta­ját és eltűnt. Gyakran csinált ilyen rossz tréfákat. mondta az ügyész és — Szemtelen — mondta az ügyész es elmosolyodott. Aztán haraggal tette hozzá: — Hallatlan. Csöngetett a szobalánynak, hogy nyis­sa ki kívülről az ajtót. De a szobalány több­szöri csöngetésre se jött, úgy látszik vasár­napi kimenője volt. Legyintett a kezével és leült az Íróasztalhoz. Ezt a délutánt úgyis erre szánta, dol­gozni akart, estéiig. Langyos levegő ciró­gatta körűi, senkibe zavarta, csönd volt. Mi­kor gyerefkvtsoímgiás hallia'tsizott a másik szo­bából, sokszor vágyott ilyen nyugalomra. De most, hogy birtokába jutott, túlontúl nyűgödtmak és hangtalannak találta. Kocsik nem jártak az utcám, csak az emberek su­hantak a nesz-fogó hósizőmyegem kísérteties, néma lépessel. Mit tegyen? Unalmában le­vágta a körmeit a toMikésében levő kis olló­val. Sétált, ásitozott, fütyörészett, aztán ujna az aktákba süppedt. Sokáig ülhetett az Íróasztalánál, mikor észrevette, hogy tulajdonképpen nem érti, amit olvas, kétszer-háromszor is át kell fut­nia egy-egy mondatot és akkor is unottan kóvályognak körülötte a hivatalos stílus pa- pirfoszlányai, a paragrafusok dugóhúzói. Valami zavarta. Az ajtó felé tekinthetett és újra megpróbálta a zárat. — Bezártak — gondolta —, rab va­gyok — és erre valahogy Izgalomba jött- Ha például rosszul lennék, csak egy pilla­natra és megá'hama a szívverésem, vagy efl- szédülmék, akkor... Igen, telefonozni nem lehetett, mert a telefon az előszobában .állt és nem juthatott hozzá. — Az ablakot kellene aíkkor kinyitnom — töprengett —* és kiabálnom keltene. Csak­által úgyszólván halálraítélt iparával és ke­reskedelmével Vagy talán a kisantani gyógyszere minden ellen jó? Európai vonat­kozásban a kisantant nem más, mint az utódállamoknak Magyarország ellen irányu­ló vgyonbiztositó társasága, melynek rész­vényeit azonban a világpolitika nem jegyzi. Konstantinápolyban Kemal pasa az ur és Lausanneban — egy évvel a sévresi bé­kediktátum után — Curson lord, Nagybrit- tania külügyminisztere már két hónap óta apacitál.ja Törökország követét, hogy kom- rőmisszuim utján vele megegyezhessen. A oeteg ember meggyógyult és keresztülégette a párisi békeszerződés sötét leplét. A béke- szerződés tehát rossz volt, mert íme már végrehajtása előtt meg kellett változtatni. rossz a békeszerződés másutt is, mert négy év tapasztalatainak tanulsága bizonyít­_a _____________ yytJfytrJllAmx/fínMS _________________________ Szombat, január 6. Ap p®i»wi €a iiiséiiláss! démonáról. A jóváíéícli bizottság megbízottja Budapesten. Várják az osztrák kancellárt. Az ellenzék nem adja föl a rendtörvény elleni harcot. Prága, január 5. A kisantant állítólagos demarsa mind nagyobb hullámokat ver a magyarországi politikai pártok körében. A politikai pártok figyelmét a pénzügyi és jóvátétel kérdés is erősen leköti. Igen nagy fontosságot tulaj­donítanak Goode budapesti utjának is. Poli­tikai körökben Goode Budapestre való érke­zésével azt vélik tudná, hogy a magyar jó­vátétel kérdése már az időszerű események sorába lépett és a miniszterelnökségen folyó nagyfontosságu pénzügyi tanácskozásokat is Goode uíjával hozzák összefüggésbe. Hi­vatalos helyen az erre vonatkozó híreket megcáfolták és azokat alapnélküli kombiná­cióknak minősít ették. Igen jelentősnek tartják Seipel kancel­lár budapesti útját is. Az osztrák kancellár holnap érkezik meg Budapestre és nyomban hozzákezd Bethlen István gróf miniszter­elnökkel a két álam gazdasági közeledését célzó tárgyalásokhoz. Budapesti szerkesztőségünktől a ma- • ~\gy&r • politika legújabb eseményeiről az alábbi teíefonjelentéseket kaptuk: Apponyi nyilatkozata. Budapest, Január 5. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése) Apponyi Albert gróf a kisantantnak állítólagos demarsa ügyében újság­írók előtt a következő nyilatkozatot tette: — Nekem is, mint minden józanul gondolko­dó magyar politikusnak, csak egyetlen véle­ményem lehet ebben a kérdésben: erélyes és szigorú visszautasítása a belügyeinkbe való, bármely irányból is lövő beavatkozásnak. Té­ves azonban az a nézet, hogy abban az eset­ben, ha a kisantant beavatkozása megtörténik, az ellenzéknek meg kellene szüntetni a harcot a rendtörvény-javaslat ellen. Ezt én nem tar­tom helyesnek, mert meg vagyok róla győ­ződve, hogy a magyarországi ellenzék akciója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom