Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-03 / 1. szám
Szerda, janttár 3. S^/jJcénJU^fíTfi/i/AP lasztásokat a mai napig sem tartották meg. A gyárak állnak, a nép éhezik. A sajtót megbénították. A szlovákokat eléggé megvédték — a börtönökben. * s igy ottSegits magadon Te Nép s , kántor ki- megsegit. A szlovák nyelvért, ken?™1^ ]e' Szlovenszkóért! Ez a néppárt jövi^^r gramja. 4zc Megkezdődtek a Petöfi-ttnnepek Rákos? Jenő emlékbeszéde Petőfiről. A kivilágított Budapest. Az utódállamok magyarsága is ünnepel. zeíközi kötelékeket, 9L,v-*iicsét és áldást az uj esztendőre.11 Félórai cercle után az elnök elbúcsúzott a külföldi követségek képvisv főitől. A nemzetgyűlés jó kívánságait ezután a képvfeel’öíház nevében Tömgek, a szenátus nevében pedig Prasek tolmácsolta. A kormány nevében a megbetegedett Svehla minisztereliniök helyett Haibrman szociális népjóléti miniszter, a hadsereg nevében pedig Udrzisciil miniszter. MitteSrauser tábornok és Madhar haáse regf éugyelö üdvözölte az elnököt. Milyen levelet küldőit Benes és Hodzsa Amerikába Juriga Nándor szlovák néppárti képviselő a Slovenské Lidové Novinyben az amerikai szlovákok memorandumával foglalkozik s a többi között ezeket írja: Benes és Hodzsa nagyobb- mérvű politikai csalást követtek el, amikor az amerikai szlovákokhoz Ievtílet intéztek valamennyi akkori képviselő aláírásával, olyanokéval is. akik ezt a levelet nem is látták, tehát alá sem írhatták azt. Ezzel le van leplezve Srobárék, Dérerék s az egész argalás-sodornei társaság csalása. Feltűnt a mi csillagunk s annak Jelével Indulunk harcba az újévben, hogy a községi, megye! és országos választásokkal lerázzuk nyakunkról az agrarosodomai jármot. A miniszterek újévi kívánságai? A Národni Listy több minisztert megkérdezett, hogy reszortjukban init kívánnak a köztér- j saságnak. A lap az alábbi válaszokat kapta: Novák László kereskedelemügyi miniszter mindenekelőtt azt kívánja, hogy legfőbb vágyunk a kivitel legyen, ne pedig, mint eddig, kész áruk behozatala. Egyébként nem meri kívánságait részletezni, mert —- úgymond — annyi van, hogy a legnagyobb figyelem ellenére is elfelejtene néhányat S r b a Antal közmunkaügyi miniszter az áflami befektetésekről szóló Ígéretek teljesülését kívánja, igy a vizimüvek építését, az állami bányamüvek tökéletesítését. K á 11 a y József azt kívánja, hogy mindnyájan tisztában legyünk vele, miben rejlik Szlovén- szkó legnagyobb jelentősége a cseh-sziovák állam számára. A nyilvános kritika legnagyobb veszélye az, hogy nem áll mindig tiszta, a magasabb állami érdekeket szem előtt tartó alapon. A köztársaság négyéves fennállása után tiszta képünk van a közigazgatási jog minden ágáról, a melyből megérthető a vezető állami és nemzeti eszme. A jelen pillanat Szlovenszkóban a következő elkerülhetetlen követelményeket állítja fel: a közigazgatási jog reformját, amelyet gyakorlatilag 1923 január 1-én kezdünk megvalósítani, az iskolák kiépítését, a gondoskodást Szlovenszkó gazdasági egyenértékűségéről, dunai kikötők, hajók és vasutak építését T u ö n y Lajos postaügyi miniszter a postatarifa érdekében azt kívánja a köztársaságnak, hogy a cseh korona belföldi vásárló ereje arányos legyen a nemzetközi piacon elfoglalt állásával. Franké dr. élelmezési miniszter szerint az élelmezési minisztériumot csak akkor lehetne megszüntetni, ha a gazdasági és valutáris viszonyok normálisak lennének. A minisztérium nagy elfoglaltsága és az alávaló tőzsdei spekuláció azonban azt mutatják, hogy a polgári erényte- lenség útjában áll a normális, gazdasági viszonyoknak. Ilyen körülmények között nem lehet a fogyasztókat kiszolgáltatni az irreális kereskedelemnek. / Hímka újévi cikke Hlinka a Slovák újévi számában válaszol Srobárnak karácsonyi cikkére és a többi között ezeket irta: — Sokat láttam az 1922. évben, láttam a politika, szocializmus és gazdaság bukását. Hová lett Dérer, aki ellenünk akarta fölállítani a köztársaság védelméről szóló törvényt? ö miniszter volt, miniszter akar lenni s lehet is miniszter, de a szlovák nép atyja sohasem lesz. Hol van Srobár? Az egytemen I van Steíanikkal együtt. Az egyetemen van Ráth, Hodzsa. Egy szóval a cseh-sziovákiz- mus van az egyetemen. A szlovák népet pedig csak a fiatal haHgaíók képviselik ottan. Mi meg akarjuk védeni a köztársaságot, de csak ha az nem csak a csehek, hanem a szlovákok szemeiben is igazságosnak tűnik föl. Ez akkor lesz, ha a szlovák népet önálló és szuverén részének ismeri el. Abban az esetben adót, munkát, életet és vért is áldozunk a köztársaságért. Ha ellenben az állam csakis a csehek köztársasága lesz, akkor Nietzsche „Herren- und Skhívenmoral“-jához jutunk. Az 1918 május elsején Liptószentmikló- son hozott határozatot a cseh-sziovák nemzet egységéről másképpen nem lehet értelmezni. Srobár 1920 február 6-áti megalaki- j tóttá ugyan a szlovák klubot. A nép azonban ! nem hívta őt és nem küldte ki sehová. Csalás volt, hogy ez a klub, a bitorlók klubja üdvözlő táviratot küldött Pittsburgba és megköszönte az amerikai szlovákoknak a fölszabadításért áldozott vért, pénzt és munkát. j Hodzsa, Dérer, Srobár, Medvecky, Klimo, Vanovics nem a szlovák nép képviselői, hanem a cseh-sziovák koncentrációé. A szlovák klub tagjai Halek, Cholek, Rothna- gel stb. színtiszta szlovákok Pardubicból, Budweisból, S ezek akarják megvédeni a szlovák nép jogait. Azt ígérték, hogy nyelvben, kultúrában, egyházban kér észtül viszik az önállóságot. S ezzel szemben mit látunk? A nyelvi autonómia úgy áll, hogy a katonaságnál, postán ás bíróságon hiába keres az ember szlovák íőlirást és rendeletet. Hány törvényt adtak ki szlovák nyelven? Srobárnak természetesen erre nincs szüksége, mert az ő elmélete szerint csehül is beszél az, aki szlovákul tud. Egyházi téren Prága beszüntetett huszonegy középiskolát, rátette a kezét az egyházi javakra, Szlovenszkó és a szloven- szkói papság vagyonára. A művelődés terén Mojses, Valló és Kovalik szép példányai a szlovák kultúrának. De nemcsak ők, de a rabszolga Stefanek és Ráth s a hozzájuk hasonlók sem biztosak a saját fészkükben. „Az autonómia végrehajtása11, „demokratikus képviselőválasztás11, „szlovák miniszterek11. Jeszenszkyt, Országhot, Rumannt, Székácsot, Slavikot Prágából nevezték ki. Hol vannak a szlovák miniszterek? Azok, akik Prága kegyelméből még miniszterek, nem szlovákok, hanem cseh-szlovákok. Nem laknak és nem hivataloskodnak Szlovenszkón, hanem Prágában. A választásokat Szlovenszkóban százezer cseh katona és hivatalnok segítségével hajtották végre. A községi váBudapesi, január 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Szilveszter éjszakája a Petőfi Sándorra való emlékezésül a fényesség éjszakája volt Budapesten. Tündér! Iámpasereg, fénylő lmndelláberek. fáklyákkal és gyertyákkal kivilágított erkélyek, lampio- nos ablaksorok, ezer és ezer szinváltozatu villanykörték, fényárban úszó utcák, százezerfőnyi kokárdás és nemzeti szinü szalagos tömeg, íöldiszitett utcasorok és terek ünnepeltek lelkesülten. Budapest minden számottevő irodalmi testületé Szilveszter napján Petőfi-ünnepsé- get rendezett. Az ünnepségek hosszú sorát a Petofi-Társaság ünnepe nyitotta meg, amelyen a kormányzó, József főherceg és Ap- ponyi Albert gróf is részt vett. Pékár Gyula megnyitó beszéde után Móra Ferenc ünnepi költeményeket szavalt, majd Rákosi Jenő tartotta meg ünnepi beszédét: — Petőfi Sándor mint tünemény szállott le közénk, —■ mondotta. Anyja tót cse! lédlány, apja szerb mészáros volt. így dolgozik az isteni gondviselés: tót anya és szerb apa gyermekében tündöklik legdicsőségesebben a nemzeti géniusz. Becsületes tót cselédleány és szerb mészáros gyermeke volt Petőfi, akinél szebben senki sem tudta a magyar nyelvet és talán ezután sem fogja senki sem tudni. A magyar géniusz inkarnációja volt ő. Minden nagy költő csak saját talajából nőhet, az idegen hatásokon élősködők nagyokká sohasem lehetnek. — A másik nagy misztérium Petőfi halála. Igen sokan kérdik, mi lett volna Petőfiből, ha nem halt volna meg olyan fiatalon, hanem kiélhette volna magát? Petőfi hordozott lelkében valamit, ami űzte, sarkalta és hajtotta. Petőfiből hiányzott mindama polgári erény, amely képessé teheti az embert arra, hogy nyugodtan élhessen. Petőfi egy voit Magyarországgal, lelkében és minden tettével. Petőfinek el kellett buknia Magyarországgal. Minden tragikus végzetesség meg van benne, amely halálba kergette. A sors üldözte őt szöges korbácscsal a halálba. — Hívjuk, jöjjön ma közénk és szavalja el a „Talpra magyar“-t A Magyarországi Újságírók Egyesületében megtartott ünnepségen is Rákosi Jenő volt az ünnepi szónok: — Petőfi ünneplése — mondotta — olyan dicsősége ennek a népnek, mely nem maradhat hatástalanul. Mi büszkék lehetünk arra. hogy Petőfi is újságíró volt. A vasárnapi ünnepségek során az egyetemi ifjúság fáklyásmenettel vonult a Petőfi- szoborhoz és a szabadságtéri szobrokhoz. Mindenütt elénekelték a himnuszt s beszédek és szavalatok hangzottak el. Este hét órakor a főváros összes templomainak harangjai inegkondultak a költő emlékére. Valamennyi színházban díszelőadás volt, amelyen Petőfi életével foglalkozó darabokat és szavalatokat adtak elő. A főváros utcái fényárban úsztak. A körutak hatalmas ivlámpái egész éjszaka nappali világosságot árasztottak. Petőfi a budapesti sajtóban Budapest, január 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Valamennyi lap Petőfi-számmal ünnepli meg a nagy költő születésének századik évfordulóját. A lapokban vezércikkek, tárcák, visszaemlékezések és képek nagy sokasága van. Petőfi — Írja a Budapesti Hírlap — nemcsak a maga dicsőségét, hanem a magyar nemzet géniuszát is szerteszét viszi a világban. Hiába sötét az ég, hiába terhes az ég vészes felhőkkel, hiába fuj reánk a gyűlölet: a magyar géniusz kincseket adott a világnak és az isteni igazság be fogja hajtani a világ tartozását. A Budapesti Hírlapban ezen- fölül Hartmann János „Mire tanít Petőfi?1' című cikkében azt fejtegeti, hogy Petőfi az egyetlen nagy költő, aki már gyermekkorunkban is jó barátunk. A vele való hosszú együttlétből valami csodás szeretet fakad. Más költők, mint ünnepi vendégek szállnak meg nálunk, ő pedig a rokon fesztelenségével telepszik le szivünkben. Elkísér az iskolába, megtanítja röpülni a képzeletünket, belénk oltja a hitet, hogy az erény és a jóság diadalmaskodni fog. A kainaszlélekbe beleoltja a szabadság- és hazaszeretetei. Tőle hallottuk ezt a szót: Szentséges elveim. Tőle tanultunk lelkesedést és belőle merítettünk hitet az eszmék megváltó diadalában. A Nemzeti Újságban Pékár Gyula, a Pe- tőíi-Társaság elnöke irt cikket. A segesvári nagy eltűnt — írja Pékár Gyula — ma hazatért. Ö volt a nagy látnok, mindama szörnyűség, amit előrelátott és megjósolt, betü- ről-betüre végzetesen beteljesült. De ha igy minden szörnyűség beteljesedett, akkor annak is döntheteílen igaznak kell lennie, amit ŐJónak és ragyogónak látott. Herczegh Ferenc Szendrey Júliáról, Jászai Mari pedig arról ir, hogy Petőfi verseit nem lehet szavalni, csak elmondani szabad. Csak ő maga, csak Petőfi beszéljen, a szavaló rejtőzzék el a költő szavai mögé, mert semmi sem fontos, csak amit ő„mond. A lap ezután közli a A mezei kudarcok, után egy kás cserké- j szét az 'erdőben! j Itt több a busvó, íesőhely, ez az u?rfi igazi j otthona. Aiz egyenes fotói a fiataloson keresztül j a cserjés vágáshoz vezet. Ott, a tisztás közepét, három nyom j eaeií?. Egy özcsalád váltott itt át, a karcsú Iá- j bak csülke élesen vésődött a puha hó- j szőnyegre. Vörös ur egy helyen beleszhnatolt a csapába* orrának lenyomata ott van a hó- j bán. Az erdő fiskálisa bizonyára szerette voÍrnia megtudni, hogy mikor vonultak a szemközti hegyoldalba. Agyafúrt fejében ta- [ Mm át cikk ázott az a gondolat is: ezekre jó lémmé ráijesztem, de a vállalkozástól visszatartotta a hegyes agancstól1' váló Tétetem. Mert ilyen kalandokra nem alkalmas a puha. első hó. Majd februárban, ba a fagyott felső réteg sízironyai fölsebzilk a karcsú lábakat és a szegény, üldözött párák szügyig bele- süppedmek, akikor játszódnak le az erdő mélyében a íegszomorubb, véres szffinjáté- kok. A fonál tovább vezet a fiatal fenyvesig. Itt egyszerre szög alatt megtörik, az éles szökkenések vad futásnak árulói. Valaki ráijesztett! A sűrűségen széles csapás vezet át: az erdő agyaras remetéiének ez az országutja. Ezek a mogorva, fekete ördögök tréfát nem Ismerő vad legények, villogó agyaruk rettenetes fegyver, egy has/iitás a drága bundában, me’yből csak egyet szabtak ki, gondolatnak is borzasztó. Szégyenletes a futás, de hasznos: hajrá! És a szökésiek elvezetnek a puha hóban a szikla partos árokig és a rókapatota kapuján végképp megszűnnek. $ — Itthon van az urheska? Az őrzőtt fogoly- és nyufccmbcfcat ma számon kérjük! Az öreg ur megelégedetten a görbe- Mbtókhoz hajü&k. Pala a friss hóra csücsült, az odúra pislog és a farkát csóválja- Sári ideges türelmetlenséggel szűkök gazdájára körteiden néz, szinte rimánkodők, hogy elsőnek indítsa. A ráncos kéz nyakukról leolidja a szíjat Pált hangtalanul, mint az eleven gyük, besrlklk a palota kapuján. Sári sikító csaho- lással követi A zöldScafoátos fönt a partom, az odú fölött, efielyezkedik, töltött fegyvere lövésre készen a kezében pihen és feszült figyelemmel hallgatja a föld mélyéből tompám hangzó csaholíást. Ott lent most vad küzdelem folyik. Pali a folyosóm végigkuiszott, az első katlanban már a vörös urra akadt és Táróban! Egyenesen a tónkéinak esett. A koma mér ismerte e rohamokat, a főidre lapult és mikor a tacskó a tarkójába mart, felvágta a fejét és éles fogait a görbe- lábú szügyébe mély esetette. A katlanban hangtalanul, sz&sszenés nélkül tülekedtek. Eikkor ént oda Sári Vad dilhvel fültövöai markolta a haramiátA róka érezte, hogy kettős ellenféllel szemben a katlanban okvetlenül elveszti az étot-haMíra menő küzdelmet. Lássam a másik katlanba vezető folyosóhoz hátrált és 'erős lendülettel hátrapattafnt. Pali feje oda* vágódott az oldalaiból kiálló kőhöz, kábultam eleresztette ellenfelét; Sári Iába két kiálló gyökér közé ékelődött, máért is hátrálni kényszerült. A ravasz a sziük folyosóban védő állást fogíMt. Oldalról meglepetés nem érhette és miikor Pia® vad elkeseredéssel újból megrohanta, simán visszaverte támadását. Sári Mtta, hogy a komához nem férkőz- hetük, a katlanban megfordult, a bejáratom körohian! Ott künn, a palota egyik mellék- toapuján, be siklott, a kanyargós folyosón végngkiutszott, a másik katlanban megtalálta az összekötő utat és'rettenetes dühhel hátulról megrohanta a vörös urat. A ravasz két tűz közé került Merész elhatározással előretört, Palit a kiaitanban félrelend'itet'te és fürge ugrással a kijárat felé iramodott. Szégyenletes a futás, most azonban csak az merülheti meg drága bundáját! A két tacskó vtad üvöltéssel a futó nyoméban! Ott fent, a parton, a zökükabátos szorosabbra markolja fegyverét, tekintete az odú bejáratához tepad. Most megjelenik benne egy hegyes fej, a másik pillanatban vörös árny suhan ki a friss hóra, a pisika archoz tendál, éles durranás sekk a téli reggel álmos csöndjébe, vörös ur a levegőben karikát hány, eívágódi'k, orrán, száján kibuggyan a habos vér és a halál piros rózsáit ráfesti a szűz-fehér hótakaróra. Az öreg ur fürgén ott terem, a haramia vitorláját megragadja és a zsákmányt föl- vtazi a partraÉles csahoMssaJi a kapun kiró honnak a görbelábuak, előretörnek, a lövés vérvirágos helyén megtorpannak, majd össze-vissza keringenek, szimatolva körben karik áznak, a zsívány nincs és nincs sehol! Hátha ismét elbújt otdujába? Visszarohamnak. Az öreg ur a partról mosolyogva nézi kedvenceinek buzgóságát. Az élettelen rókát a levegőbe emeli és meleg hangon laki ált: — itt van ni, itt van m! A borzasszőrüek a partra perdülnek és hangtalanul a rókának rohannak. A zöldkabátos azonban szeretette] esi- titja őket: — Ma nem szabad! Hátizsákját kioldja és a prédáit bele- mélyeszti- Ujjaival a tacskóknak csettint és nekivág a hazafelé vezető útnak. A göbe- lábuak körülötte perdülnek, a ráncos kéz meg-megcirógatja őket és a mély hang a szeretet melegével mesél: a kis unokáról, a közeledő karácsonyról, a meghitt estéről, miikor csengős szánon eljön a Jézuslka. Észre sem veszik, hogy'mér a szarvas- aganccsal ékesített erdészlakná! vannak. Az öreg ur ragyogó arccal a szobába toppan és a rókát magasain lóbálja: — Anyjuk! Itt a Jankónk Jézuskújia! A nagymama arcát elönti az öröm derűje, szemében megcsillan a könny: — Hogy fog örülni a meleg prémgallérnak szegényke! Pöffi és Sári ott áf a boldog öregek mellett farkukat megelégedetten csóválják, dehogy Is néznek az ablakon doromboló cirmosra. mikor itt van a Jankó öröme: az ö Jéznskájuk te! Orosz S;indor
