Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-03 / 1. szám
A jóvátétel orvossága (fi.) Prága, január 2. Az uj esztendő első napjaiban máris sötét kérdőjelként mered elénk a jóvátételi probléma. A ma kezdődő párisi tanácskozások jelentősége sokkal nagyobb, semhogy azokat Németország és Franciaország, vagy Németország és az antant külön ügyének lehetne tekinteni. A jóvátételi probléma Európa gazdasági megújhodásának sarkpontja és a vén világrész békés, nyugodt fejlődésének teher- próbája. Ha igaz az, amit Benes külügyminiszter mondott, hogy nevezetesen a világ egyre tartó válságának oka a bizonytalanság, a viszonyok állandóságának hiánya és a kölcsönös bizonytalanság: úgy ezért a sivár állapotért a felelősség azokat terheli, akik az állandó bizonytalanság és bizalmatlanság magvát hintették el a Rajnánál, a Dunánál és a Boszporusnál. E pillanatban bajos volna jóslatokat megkockáztatni arról, hogy milyen eredménnyel fognak végződni a párisi tanácskozások. Azok a jelentések, amelyek Párisból, Londonból, Washingtonból és Berlinből érkeznek, nagyjában csak külsőségekről számolnak be, de alig-alig tapintanak rá a lényegre: az érdekelt kormányok javaslataira. A titkos diplomácia módszereit ma csak úgy követik, mint a háború előtti esztendőkben. Cuno német birodalmi kancellár ’ am* burgi beszéde ma csak némi tájékozást nyújt arról, hogy a német kormány megbízottja utján milyen tervezetet fog Párisban előterjeszteni. A jóvátételi kérdés végleges megoldása, egy Franciaország részére fizetendő nagyobb összeg, erre a célra Németország számára azonnali külföldi kölcsön, a kölcsönnek fokozatos kiegészítése, ezek ama pozitívumok, amelyek Cuno beszédéből kiemelkednek. Nem derül ki belőle azonban az, hogy a német kormány véleménye szerint milyen nagy az az összeg, amely Németország teljesítőképességének megfelel, hogy milyen nagy kölcsönt igényel a német birodalom, miképpen képzeli a márka stabilizálását stb. A német birodalmi kancellár kijelentései amellett tanúskodnak, hogy a berlini kormányt a jóakarat és a lehetőség végső határáig menő teljesítési készség hatja át. Nagyon kétséges azonban, hogy ez a készség a párisi konferencia első napjaiban a franciák oldalán is hasonló mérséklettel fog-e találkozni. Poincaré már hetek óta a szankciók és zálogok mákonyával izgatja az amúgy is túlontúl sovén közvéleményt. A szociáldemokrata párt nagyon erélyesen tiltakozott ez ellen az izgatás ellen, de nem valószínű, hogy a francia kormány egyedül e tiltakozás hatása alatt taktikát változtatna. Poincarétn em belpolitikai okok fogják az engedékenységre késztetni, hanem az a meggondolás, hogy az angol kormány aligha lesz hajlandó őt árkon-bokron át követni. Bonar Law konzervatív kormányának jóvátételi politikája lényegében nem tér el Lloyg George liberális kabinetjének irányvonalaitól. Angliának mindenféleképpen érdeke, hogy Európa káosza egyszer már megszűnjön. Ezért végső szükség esetén hajlandó arra is, hogy Franciaországnak engedményeket tegyen ama szövetségközi adósságok tekintetében, amelyekkel neki tartozik. A francia köztársaságnak érdeke tehát, hogy Anglia fölfogásával számoljon már csak azért is, hogy a külpolitikai elszigeteltség veszélyes zátonyát elkerülje. A párisi konferencián kétségtelenül Anglia fogja játszani a becsületes alkusz szerepét. A szigetország kormányelnökére vár az a hivatás, hogy megfékezze a gall kakast és Németországnak a lélekzetvétel lehetőségét megadja. Angliát e nagy föladatában támogatja az amerikai testvérnép közvéleménye. Az Egyesült Államok szenátusában az elmúlt napokban az a javaslat hangzott el, hogy egy milliárd dollár kölcsönt nyújtsanak a meggyötört német birodalomnak. Ma még kétséges, hogy ezt a javaslatot elfogadják-e. Hughes államtitkár new-hageni beszédében azonban egy olyan gondolatot vetett föl, amely diadalmasan járta be a világnak azokat a fővárosait, ahol az emberek tárgyilagosan és elfogulatlanul gondolkoznak. Hughes azt javasolta, hogy a jóvátételi kérdés megoldására és a német birodalom teljesítő képességének megállapítására az érdekelt államok közgazdasági és pénzügyi kitűnőségeiből összeállított bizottságot kell kiküldeni. A jóvátételi kérdés, amint azt először az angol Maynard Kaynes ismerte föl a legélesebben, nem politikai, hanem gazdaPrága, január 2. Aj uj esztendő nem hozott jelentősebb változást abban a hangulatban, amely a párisi konferencia előkészületeit jellemzi s * melyből a legerősebben Franciország leplezetlen kardcsörtetése hallatszik ki. Mille- rand köztársasági elnök a párisi diplomáciai kar fogadtatása alkalmával azt hangoztatta,' hogy az ujiesztendőnek azt a teljes békét kell meghoznia, amelyet diplomáciai okmányokban hiába adnak a világ tudtára, ha szívvel lélekkel nem igyekszik mindenki megvalósításukon. Az elnök beszéde különben himnusza volt a „megkötött szerződéseknek és elvállalt kötelezettségeknek" s természetesen nem hiányoztak azok a megállapítások sem, amelyek szerint Franciaország egyetlen vágya a béke minél szélesebb alapokon — természetesen a szerződések alapján — való kiépítése. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy a volt ellenségek belássák „* szerződések lojális betartásának kötelezettségé t“. Sokkal nagyobb jelentősége van atinaiK a kijelentésnek, amelyre a Daily Mail tudósítóját hatalmazta fel az angol kormány s amellyel behatóbban lapunk más helyén foglalkozunk. Az angol kormány nagy örömmel üdvözli Hughes államtitkár javaslatait, amelyek, mind legutóbbi számunkban megírtuk, a jóvátételi kérdés megoldására nemzetközi gazdasági konferencia egybehivását indítványozták s Baldwin pénzügyminisztert már meg is bízta azzal, hogy a konferenciára vonatkozó tárgyalásokon az angol kormány nevében járhasson el. Bonar Law haj’andó a jóvátételi kérdést egy ily természetű konferencia elé utalni, ha Párisban eredményt elérni nem lenne lehetséges. A Daily Mai! jelentése szerint Anglia abban az esetben, ha Francia- ország önálló akcióra szánja el magát, minden formális tiltakozás nélkül félrevonul. Ez a nagyfontosságu jelentés újabb bizonysága. annak, hogy a konzervatív és exkluzív jellegű angol kormány nem hajlandó a végtelenségig tűrni Franciaország hatalmi tulcsapásait. Valószínű éppen ezért, hogy Poincaré alaposan meg fogja gondolni a dolgot, mielőtt kenyértörésre kerülne a sor, annál is inkább, mert a Ruhr-vidék és a Rajna jobbpart megszállása, a „produktív zálogok" igénybevétele semmiesetre sem érhet fel Anglia barátságának elvesztésével. sági kérdés. Megnyugtató eliptézése nélkül Európa gazdasági élete sohasem fog visszazökkenni a régi, háború előtti kerékvágásba. Kézenfekvő, hogy a gazdasági kór helyes diagnózisát csak szakértők adhatják meg és csak ők írhatják elő az orvosságot. A politikusok kapkodása, sokszor oly siralmas dilettantizmusa után konzíliumra kell összehívni az orvosokat: a kereskedelmi és ipari élet ve- zérférfiait. Beteget nem lehet gyűlölettel gyógyítani, Európát csak megértéssel lehet talpraállítani. Hughes javaslatait azért fogadjuk rokonszenvvel, mert ezekből az igazságokból indulnak ki. "'kancellár hangoztatta, hogy az uj kormány hivatalba lépésének első napjától kezdve Iminden erejével azon vdt, hogy a jóvátételi 'probléma oly megoldását találja meg, amelyet Németország magára vállalhat s ame- 'tyet a másik 0*1 dalon is elfogadhatnának. 'Emlékeztet a nemzetközi kölcsönbizottság év júniusában Párisban kinyilatkozta- 'tott véleményére, amelynek minden következő megbeszélés alapjául kellene szolgálnia. A német kormány általában mindig ösz- •szekaposolta a végleges megoldás lehetősé- 'gét a nemzetközi kölcsönök gondolatával. Ha azt kívánják, hogy Németország j fizessen, úgy nemzetközi kölcsönökre van szüksége, ezeket viszont csupán akkm kaphatja meg, ha teljesilöképpességét teljesen tisztázzák. A jóvátételi bizottság augusztus 31-én maga is elismerte Németország fizetésképtelenségét, nincs tehát szükség annak a további bizonyítására, hogy Németország a márka értékét nem szántszándékkal és rendi 'szeresen tette tönkre. Mai gazdasági helyzetünk a katasztrófa gondolkodásra késztető 'jeleit hordja magán. A szerencsétlen háború 'a német gazdasági életet megfosztotta a biztos tények szilárd alapjától, Németországot kizárta a kereskedő népek egyenjogú sorából. Mindennek ellenére kötelezettségeinknek már eddig is oly mértékben tettünk eleget, amint arra a legújabb történelemben 'nincsen példa. A német teljesítőképesség ma Vita tárgya. Ennek eldöntése attól függ, hogy 'a pénzügyi világ hajlandó-e Németországnak hitelt nyújtani. Azonban egyetlen hitelező sem fog Németországnak kölcsönt adni addig mig a kölcsön alapjairól világos képe nem lesz. Emellett számot kell vetni Franciaországnak azzal az óhajtásával, amely szerint határozott összegre tart igényt. A magunk részéről hajlandók vagyunk meghatározott összeget magunkra vállalni s e célból ugyancsak hajlandók vagyunk valamely nemzetközi pénzügyi konzorcium utján nagyobb kölcsönt felvenni. Mivel a német közgazdaságot a legközelebbi éveken minden rázkódtatástól meg kell óvni, az első években fizetendő összeget közvetetlenül egy kölcsön hozadékából kellene fedezni. Ebben az esetben szándékunk lenne a további évek folyamán bizonyos meghatározott magasságig újabb és újabb kölcsönöket felvenni. E kérdés tisztásához nagyban hozzájárulni az is, ha Európa különböző iparai, így elsősorban Franciaország és Németország Iparai között együttműködés jöhetne létre. Ezen az utón lehetséges lenne a márkát ismét szilárd értékmérővé tenni s megalapozni; a költségvetés egyensúlyát. A birodalmi kor- j tnáiny meg van győződve arról, hogy a gaz- \ 'dasági erők, különösen az ipari és bankvilág hajlandók a kormányt javaslatának keresztülvitelében támogatni. A kölcsönbizottságnak természetesen minden biztosítékot meg fognak adni. Ha azt akarjuk, hogy gazdaságunk az óriási terhek viselésére alkalmas legyen, szükségünk van arra, hogy visszanyerjük gazdasági szabadságunkat és egyenjogúságunkat. Szükségünk van arra, hogy a Rajnavidék megszállását megszüntessék, Düsseldorfot, Duisburgot és Ruhrortot kiürítsék. Csak a teljesen nyílt tárgyalás hozhatja meg a teljes megoldást. Eddigi javaslataink sorsa visszatartott bennünket attól, hogy uj javaslatainkat teljes részletességgel terjesz- 'szük be az ellenkező oldalnak, viszont a birodalmi kormány egyik képviselője a Párisban összeülő konferenciának írásban fogja 'beterjeszteni és kifejtem javaslatainkat. Remélem, hogy a zálogpolitikával, amely nem gazdasági, hanem politikai célokat követ s végső eredményben szerződésszegést és erőszakot jelent, nem fogják javaslataink jeleni tőségét megsemmisíteni. A kancellár megemlékezett Hughes államtitkár beszédéről s azt a német fölfogáshoz közelállónak jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy Németországnak nincsenek háborús szándékai, amit bizonyít az is, hogy egy semleges nagyhatalom utján Franciaországnak gye;: Á'get ajánlott, amely szerűit a Rajnánál érdekelt hatalmak ünnepélyesen köteleznék magukat arra, hogy egy emberöltőn keresztül' népszavazás nélkül egymás ellen háborút nem viselnek. Franciaország ezt a javaslatot azonban elutasította. Megkezdték a konferenciát Páris, január 2. Ma reggel, a párisi konferencia megnyitása előtt, minisztertanács volt, amelyen megállapították a francia jóvátétel javaslatokat. Maga a konferencia ma délután két órakor kezdődött. Bonar Law és lord Carzon már összeállították az angol jóvátételi javasltatokat. A belga delegátusok megérkeztek Párisba. Bergmann nyugalmazott német államtitkár ma fogja a öoai d’Or- sav-o-n beterjeszteni az uij jóvá tété® javaslatokat. Amerika mint közvetítő Berlin, január 2. A Lokalanzeiger szerint az a harmadik hatolom, amelyre a birodalmi kancellár a Rajnavidék megszállásának kérdésénél mint közvetítőre gondolt, az Egyesült Alibim ok. A lap s érint műiden alap megvan arra a feltevésre, hogy ezt a lépést nem a berlini amerikai követség közvetítésére tették meg, .hanem az egész javaslat már Washingtoniban megbeszélés várgya volt. Az amerikai kormány közvetítő akciójának gyökerei tehát Wasihiinigtomo nyúlnak visszaBradbury Párisban Páris, január 2. Bonar Law és az angol delegáció kiséretében a jóvátételi bizottság angol képviselője, Sir Bradbury is tegnap déíután Parisba érkezett. Negatív hírek a párisi konferenciáról Páris, január 2. A Havas-ügynökség jelentése szerint a mai napon Poincaré, Bonar Law és Gurzon lord nem fognak találkozni. Az angol miniszterelnök a nap folyamán Gurzon lorddal és az angol delegáció tagjaival a jóvátételi tervet beszélte meg, amelyet a szövetségközi konferencia elé fog terjesz- wmummammammmmmmmmmmmsamxmmmsammmmmmBX lloüy öli a korona? Jan, 2-án fizettek 100 eseti-szlovák koronáért: Zürichben 16.40 svájci frankot Budapesten 7300.— magyar koronát Berlinben 22543.— német márkát Bécsben 213700.—osztrák koronát raetfkezdőiltltt o párisi Konferencia. Az angol kormány helyesli Hughes javaslatait. Cuno a német kormány szándékairól. A francia szocialisták Poincaré kardcsörtetése ellen. Cuno a Rajnavidék kiürítését taríja szükségesnek Hamburg, január 2. Cuno birodalmi ■kancellár az egyik hamburgi kereskedelmi 'egylet gyűlésén hosszabb beszédet tartott, ■amelyben részletesen foglalkozott Nem ételszag külpolitikai és gazdaságii helyzetével. A ____ J V f '*y oU~ § MM ff71T , ^ * ^íÉL Prága, szerda, 1923. január 3. í4XjrJr/XM\ íMM%£r%Jr7 — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — \ Szlovenszkói és Ruszlnszkól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: « Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. ■MMwaaajii ni1-wiiiiiiiiiiiimhíiiii hu wb^—tsw—ww^gBBwnnBf iii iiwhii iih inni m ii iwiim—ni— MmnmmmmmEmmmmmammummmammmmm
