Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-13 / 139. szám

Szerda, december 13. í^jfrxmaw •.-.m irMiMliirrW s hogy Németország ígéretekkel nem altat­hatja el. A zálogok kérdésében az uj tanács­kozás fog határozni. Nem tudom, vájjon hozzájárul-e ez a francia állásponthoz — mondotta , mindenesetre fenntartom Franciaország számára ebben a kérdésben a teljes cselekvési szabadságot. * 'maasassBBH'^s^asffiiiísaaaEffis&siBBiHH Ha megegyezés nefn is jön létre, ez a tény nem fogja az antant szakadását maga után vonni. Utbass hazafelé. London, december 12. A francia, belga és olasz delegátusok ma reggel elutaztak. aRB32gi92a»!3&jSaaS£SSSaai!SBBB£BiaBMB izgalmas llcs i magyar nemzeígyüléscn. Ulain ^Ssssayonta a Rassay ellen emelt vádjait. A miniszterelnök és Rassay szócsatája. Prága, december 12. a magyar nemzetgyűlésinek ma izgal­mas napja volt. Ulain napirend előtti beszé­dében visszavonta a Rassay-pánt ellen emeli vádjait azzal, hogy nincsenek per- rendszerű bizonyítékai. Erre heves vihar támadt,, amely az egész ülésen áthúzódott. A miniszterelnök válasza sem tudta lecsilla­pítani a kedélyeket. Az izgalmas ülésről alábbi telefoníudő­sitásiunk számol be: Hamisított nyugták alapján gyanúsították meg Rassayt, Budapest, december 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk teleionjelentése). A nemzetgyűlés mai ülésén Szcitovszky Béla elnök bejelentette, hogy Ulain Ferenc képviselő napirend előtti felszóla­lásra kért és kapott engedélyt Ulain Ferenc: Mielőtt nyilatkozatomat meg­tenném, kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy tegnap este az egységes párt elnökségéhez leve­let intéztem, amelyben bejelentettem, hogy a pártból kiléptem. Rassay Károly: Ez nem tartozik Ide. Ulaint Azért tartottam ezt szükségesnek föl­említeni, hogy a képviselőház tudomást vegyen arról, hogy én már mint pártonkivüli képviselő beszélek. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a múlt heti csütörtöki ülésen napirend előtt egy in­dítvány tétetett, amelynek célja az lett volna, hogy parlamenti bizottságot küldjön ki an­nak megvizsgálására, hogy mennyiben felelnek meg azok az állítások a valóságnak, amelyeket Rassayékra vonatkozóan tettem. Akkor nem volt módomban, hogy hozzászóljak ehhez az lndit­Í lányhoz. Bár szándékomban volt már akkor nyí- atkoznf, de nemcsak politikai barátaim, hanem az ellenzék részéről !s többen arra kértek, hogy tekintettel az akkori óriási Izgalomra, ne szóljak bele a vitába és ne tegyek semmiféle nyilatkoza­tot Azt a nyilatkozatot tehát, amely akkor elma­radt, most teszem meg. Felhívom a képviselő urak figyelmét arra, hogy már akkor, amikor a nemzetgyűlés szerdai ülésén az Ismeretes kije­lentésemet megtettem és az Incidens megtörtént már akkor kijelentettem, hogy perrendszerü bi­zonyítékok nincsenek a kezemben és hogy e! kell tekintenem a vádtól. Most megismétlem ezt a ki­jelentésemet. — A nemzetgyűlés plénuma előtt kijelentem, hogy kijelentéseim Igazolására perrendszerü bi­zonyítékokkal nem rendelkezem, miért Is el kell tekintenem a vádtól. A történtek fölött legmé­lyebb sajnálatomat fejezem ki és fájdalom, hogy sor került erre a dologra. Megkövetem a Házat és megkövetek minden képviselő urat, akit meg­sértettem. Horváth Zoltán: Ez nem elintézés! Mondjon le! Rassay Károly: Remélem, hogy a képviselő urak ezzel a nyilatkozatta! nem tartják elinté­zettnek az ügyet. Ma olyan időket élünk, mikor az embernek becsületét egynek kell tekintenie életével. Hetek óta suttogták rólam, hogy a ese­tiektől pénzt fogadtam el és örülök, hogy végre megtudtam, hogy honnan fuj a szél. — Módomban van azokat a bizonyítékokat, amelyek az én hazaárulásomat Igazolják, a Ház aszialára tenni. Két nyugtáról van szó. Az egyik 600 ezer cseh koronáról, a másik pedig 3Ö0 ezer cseh koronáról szól. Az elöbbln Gonda Béla, az ntóbbln pedig az én aláírásom szerepel. A pénz arra a célra szolgált, hogy vele a liberális vá­lasztások költségeit fedezzük. Mindkét nyugtának a íényképmásolatát a Ház asztalára teszem. Az én nyugtámnak a cseh szövegét nem értem és így csak magyar szövegét tudóin fölolvasni. Ez igy hangzik: „Elismerem a 300.006 cseh korona átvételét és ezt az Összeget a liberális választá­sok céljaira fordítom. Aláírva Rassay Károly4*. Leteszem a Ház aszialára ezt, majd a vizsgálat fogja kideríteni, hogy ki irta ezeket. Kötelessé­gemnek tartom rámutatni arra, hogy ez a hajsza honnan indult ki. Kijelentem, hogy a miniszterei- j nők urnák Is tudomása volt erről az ügyről. Bethlen miniszterelnök: Igenlöleg int a fejé­vel. Rassay Károly: Tudja meg az ország, hogy kik szcenlrozzák ezt a dolgot. így Ulaint nem­csak rosszakarat indította a támadásra, hanem részese volt ennek a miniszterelnök is. Végtele­nül sajnálatos, hogy a miniszterelnöknek a sze­mélye Is bele van keverve ebbe az ügybe. Ő neki módjában állott volna Írásszakértőkkel megálla­pítania, hogy Itt hamisításról van sző, mert csak meg kell nézni a nyugtán szereplő aláírást és az én aláírásomat és ekkor minden világos lett i volna. — De, ugylátszik, ezt a miniszterelnök ur nem tartotta szükségesnek megtenni. Esztendők óta figyelem, hogy alig van olyan ellenzéki kép­viselő, akit nap-nap mellett ne gyanúsítanának meg a hazaárulás vádjával. Ebben a rossz szo­kásban a miniszterelnök ur jár elől, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy politikai ellen­feleit ne vádolja meg azzal, hogy az ellenséggel cimboráinak. Az ellenzéki képviselőket rablóknak és gyilkosoknak nevezi. Ulain bocsánatkérését nem veszem tudomásul és kérem a Házat, hogy küldjön ki ebben az ügyben vizsgálóbizottságot. Bethlen válaszol Bethlen miniszterelnök: Nem tagadom, hogy értesülve voltam a dologról és ismertem ezeket a nyugtákat is. Génuából való visszatérésem után ugyanis arra figyelmeztettek, hogy Rassay Bécs- ben tartózkodott és ott az emigránsokkal tartott fönn összeköttetést. Utána járattam ennek a do­lognak és azokat a nyugtákat, amelyekre Rassay képviselő ur hivatkozott, az én embereimtől kap­tam meg, akik a vizsgálatot lefolytatták. Szakér­tőkkel megvizsgáltattam a nyugtákat és me^áPapHtatíam, hogy úgy Rassaynak, mint Gonda Bélának az aláírása hamis. — A képviselő ur célzást tett arra, hogy én tudtam a dologról és mégsem akadályoztam meg, hogy hamis vádakkal lépjenek föl. Erre vonatko­zóan kijelenthetem, hogy teljes elégtételt adok a képviselő urnák azzal, ha kijelentem, hogy ami­kor Ulain előhozta az ügyet, én azt mondottam neki, hogy amennyiben a Gonda-féle nyugtákról van szó, úgy ne álljon elő az üggyel, mert a nyugták hamisak. Egyúttal kijelentem, hogy a jö­vőben is úgy fogok eljárni mindenkivel szemben, amint azt tettem, akik ellen gyanú merül föl, hogy az ellenséggel cimboráinak. Uialn: Az a kijelentésem, hogy nincsenek perrendszerü bizonyítékaim, nem zárja ki azt, hogy a dologban mégis van valami és hogy keli valaminek lenni, ami ezt a nyugtát létrehozta. (óriási zaj tört ki. Az ellenzéki oldalról kó­rusban kiáltoznak Ulain felé: Mondjon le! Dicső rendszer! Rassay Károly: Megértem Ulain képviselő ur lelki állapotát. Én megígértem neki, hogy atban az esetben, ha vádjait nem tudja bizonyítani, megtartom fölötte a halotti beszédet. Ettől most eltekintek. Rábízom, hogy saját maga fölött mondja el a halotti beszédet. Rassay Károly (folytatja beszédét): A mi­niszterelnök urnák válaszom az, hogy tényleg jártam Bécsben és tanácskoztam az emigránsok­kal. A többi között tárgyaltam Garami Ernővel is. Szociáldemokraták; Éljen Garami (Az egész Házban rettenetes zaj és lárma). Eckhardt és Zslívay: (a padot verik). Ezt be meri vallani! Rendre! Hazaárulók! Rassay; Tárgyaltam Lovászy Mártonnal is, azt azonban kijelentem, hogy’ egyetlen idegen kö­vetség kapuját sem léptem át. Az elnök ezután szünetet rendelt el. A kép­viselők a folyósokon csoportokba verődve izga­tottan tárgyalták az eseményeket. Az ülés újból való megnyitása után folytat­ták a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat vitáját. Esztergályos János: Kifogásolja a személyi motozást Kállay Tibor pénzügyminiszter: A javaslat­nak erre vonatkozó rendelkezése nem a kisem­berek, hanem a siberek és láncosok ellen irányul. * A végrehajtási utasításban ezt leszögeztük. A ha-; tósági közegeknek vigyázniok kell arra, hogv ezt a rendelkezést csak végső esetben és elrettentő például alkalmazzák. Lapzáráskor az ülés folyik. Kikre terjed ki az amnesztia, Budapest, december 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk tel efon jelentése.) A karácsonyi am­nesztia, újabb értesüléseink szerint, mindazokra a politikai elítéltekre ki fog terjedni, akik Ötesz- tendőriéi kisebb büntetéssé] lettek sújtva. Az amnesztia kiterjed a jómagaviseletü kommunis­tákra is. Az összeírások folyamatban vannak. Véres összeütközések Varsóban. Varsó, december 11. Narutoviczmak el­it Okiké választása a jobboldali pártok körében óriási éltesé redőst keltett. A jobboldali kép­viselőik nem hajlandók sem Narutoviczot, sem zúz általa kinevezendő kormányt elismerni. Reggel hatalmas tirnitetés volt a Szetm épüle­te előtt. Több balcídaü képviselőt megvertek. Anniikor NiaTUtov’T a Belvederbe a.z elnöki palotáiba he akart vonulni, a tömeg körülfogta öt és hóval megdobálta A város több helyén összeütközésre, sőt lövöldözésre terült a sor. Az ö$®zeüffkGzéseknek 4 halottja és 1J) sebe­A keresztényszocialista párt kassaujfalui gyűlése, A hatósági gáncsoskodás csúfos kudarca. Kassa, december 11. (Saját tudósítónktól.) A kassai keresz­tényszocialista párt két héttel ezelőtt sza­bályszerű bejelentéssel bejelentette, hogy november 26-án Kassaujfalnn gyűlést tart. A gyűlést a kassai szolgaidról hivatal azzal az indokolással, hogy Kassaujfahira ugyan­arra a napra és órára a Rolnická Strana „előbb11 jelentett be gyűlést, nem engedé­lyezte. Az engedély megvonása szabály- ellenes volt, mert miniszteri utasítás szerint csak akikor nem engedélyezhető valamely gyűlés, ha ugyanarra az időre és ugyanarra a helyre van két gyűlés bejelentve. Már pe­dig a kassaujfaiusi keresztényszociális párt a gyűlést a saját helyiségében óhajtotta megtartani, ahol a rolnickároknak semmi keresnivalójuk sem lehet. Hogy ez az intézkedés nem volt más, mint a kassai szolgabiróság vezetőjének, a magyarból cseh-szlovákká átvetheti főszol­gabírónak a felettes hatóságai előtt való behizeigésc és kedveskedése, az kitűnik ab­ból, hogy az említett rolnickárgyülésről a faluban senkifia nem tudott, de nem tudott róla az az egyetlen ember sem, aki önös ér­dekből a bukott rolnickároknak híveket sze­retne toborozni Kassaujfahm, azonban min­den eredmény nélkül A keresztényszociális párt kénytelen volt tehát a tervbevett gyűlést elhalasztani s uj gyűlést hívott egybe, melyet e hó 10-én tartottak meg Kassa újfalun. A gyűlésen résztvett KassaujMü népén kívül annak környéke is, a gyűlésen megjelentek a kas- j sai, sárosi és szepesi keresztény szociálisak i vezetői is. A községbe érkező vendégeket Kassa- ujfaíu népe zászló alatt ünneplésen fogadta és a vendégeket Gazdag András Badó üdvözölte. Az üdvözlésre Dobránszky János, a keletszloyeniszkói szlovák osztály elnöke válaszolt. A megjelent hallgatóság a helyiség két egymásba nyiló nagy termét teljésen meg­töltötte. Gazdag András Badó helyi el­nök a gyűlés megnyitása alkalmával vissza­pillantást vetett a kassaujfalusi pártszerve­zet 15 év előtti alakulására s utalt arra, hogv mily nagy munka volt a keletszloven- szkéi keresztényszociális párt első szerve­zetének megteremtése. Kassaujfalu népe azonban kitartott és kitart régi ©ívei mel’ett és ma büszkén állapítja meg, hogy a kassa- ujfalusi szervezet meggyőződésben és ki­tartásban egész Keletszlovenszkón a legerő­sebb szervezet. Az első előadó Dobránszky János volt, aki nagyhatású beszédet mondott. Be­szélt az egyház és álam szétválasztásának következményeiről, a vallásoktatásnak az iskolában való eltörléséről s ezzel kapcso­latban kitért az eperjesi gimnázium vallás- sértő esetére is. sültje van. A tüntetés ©lenére az uj elnök le­tette az esküt. A kormány éhei kiáltványt bo­csátott a nemzethez, amelyben nyugalomra inti a lakosságot. F e d o r Miklós szepesmegyei titkár ostorozta a mai kormányzati rendszert, a kormánynak a gyülölségtöl csepegő politi­káját, a rettenetes adózási rendszert, mely­Gárdonyi Géza. (Részlet egy nagyobb tanulmányból) —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: SchöpíÜn Aladár. Gárdonyi gyermekkora és első fiatalkora a Dunántúl folyt le, ahol közvetlenül a nép között élt, mint a falusi emberek beszédét cselekvését, mozgását figyelmes szemmel magába szívó kis gyerek, majd mint a pa­rasztgyerek ekkol veszkődő tanító. Ami él­ménye a néppel kapcsolatban volt, azt túl­nyomó részben ebből a korból hozta magá­val, — úgyszintén másik kedves témaköré­nek, a vidéki kis-intehigencia alakjainak és levegőjüknek az ismeretét. Szegedi újságíró korában még lehetett több-kevesebb érint­kezése a néppel, de ez már távolról sem ad­hatott neki annyi adatot és élményt. Még kevésbé a budapesti zsurnalisztáskodás, — ■ez már inkább a városi élet színeit adta ne­ki, de hogy ez mily kevés tért fog;aló eleme volt írásainak, azt könyveinek mindén olva­sója tudja. Egy-egy pillantást vetett a parla­menti politika, a szerkesztőség, a színházak körüli életbe, amely nem érdekelte valami na gyen. Táras ada’mi életet egyáltalán nem élt s a fővárosi élet típusaiból és kompliká­cióiból nagyon keveset tartott érdemesnek a ■megírásra. Olyasfonmán volt vele, mint A tekintetes ur című könyvének alakja, 'aki sehogy sem tud megszokni a városban, az urias környezetben, mindig idegen ma­rad benne, sőt ellenszenvei reagál rá. Az­tán következett az egri időszak, — ebben már szabadon élhetett és élt is magé nos kedvete lésének, különösen elmélkedésein ék és csak kevesekkel tartott fenn állandó ■érintkezést. Az egri és Eger vidéki népből is aránylag kevés megfigyelési anyag jutóit hozzá, — néhány novellájában látunk matyó ■vagy palóc parasztokat, ezeket is inkább csak kívülről nézte meg. Ami intimitást a írtépélottöl tudott és megirt, az mind a dunán­túli fiatal évekből való. Mégse lehetett mondani, hogy ő a du­nántúli magyar nép irodalmi specialistája, olyan értelemben, ahogy Mikszáth a paló­coké és fejlődése egy szakában a szege­dieké. Gárdonyi paraszt-ábrázolásainak na­gyon kevés a regianálís^szine. Ö nem egy bizonyos fajta parasztság specifikus karakte­rét rajzolta, hanem egy általános paraszt- tipus képéből indult ki s ennek változatait írta meg: a mindig és mindenütt egyforma parasztot Nem különleges, lokálisan jellem­ző vonásokat hangsúlyozta, hanem a közö­seket, az életmód, foglalkozás, műveltség közös tényezőiből sarjadt, minden vidék pa­rasztjában egyforma vonásokat. Ebben kü­lön áll mindenkitől, aki magyar parasztokról irt. Jókai és Mikszáth a maguk andkdo%us módján igyekeztek kihozni a különböző vidé­kek parasztjainak különböző karaktervoná­sait, Móricz Zsigmond a szatmári, hajdúsági és a kunsági parasztot látja maga előtt, a maga etnográfiai valóságában. Mindeniküknél erősebb az etnográfiai elem, mint Gárdonyi­nál. Czenkiviil ő a falus; nép társadalmi ré­tegeződésére is kevés figyelmet szentelt, a szegénység és gazdagság örök ellentétén túl nőm mutat társadalmi i sztálykülönbséget paraszt és paraszt között. Móricz fedezte fei a falu szociális tagoltságát, amely kicsiben azonos az ország társadalmának tagolt .ágá­val, megvan benne minden réteg, kezdve az arisztokrácián, a prcletárság aljáig. Gárdonyi parasztábrázoiásának lényege és érdeke nem ebben van, hanem a paraszt lélek intimitásának ábrázolásában. Az ő ké­peinek nem a széles és mély háttér a jellem­zője, hanem az előtérben lejátszódó lelki ese­mények, amint bennük a szántó-vető ember egyszerű életfelfogása, erkölcse, észjárása tükröződik, A gazdag és eleven háttér hiánya bizonyos idilli ízt ad legtöbb paraszt-ábrá­zolásának, amit az is fokoz, hogy nála erős nyomai mutatkoznak még a földdel közös­ségben élő, kultúrától meg nem romolt egy­szerű emberek ártatlanságáról szóló rousse- aui tanításnak. Velejükben kicsi, de paraszt- ember lelkét erősen megrázó tragédiák és napfényes, mosolygó apró komédiák az ő parasztttörténetei, amelyek mindig egy-két magánélet körén belül játszanak le. Nem a falu elevenedik meg bennük, hanem a falu egyes emberei, a maguk külön dolgaiban. A legszélesebb közösség, amelyben ezek a tör­ténetek lefolynak, a család. Jellemző ránéz­ve, hogy bármily nagy teret foglal el élete munkájában a népétet, regényt parasztok­ról sohasem irt, — egy-két hosszabb novel­lán kívül, csupa apró képet, A regényhez szélesebb háttér kellett volna, sokkal na­gyobb darab a falu közös életéből* de ez őt nem érdekelte különösebben. Kevéssé érde­kelték a nép érintkezései is az úri osztályok­kal; az ő parasztjai között legfeljebb ha a tanító meg a pap jelenik meg néha, más ur- féfe már alig. A városba került parasztem­ber, aki nem tud beletalálni a városi élet komplikáltabb, a faluétól eltérő rendjébe és kikivánkozik a neki örökké idegen levegő­ből — ez már gyakrabbi és dusabb témája és alapjában véve a Göre Gábor karikatú­rája is ebből a motívumból van fejlesztve. Jellemző azonban ránézve, hogy pa- raszttipusai egyáltalán nincsenek, egyik alakja sem áll úgy előttünk, mint a paraszt­ság egy bizonyos körének, vagy csoportjá­nak reprezentánsa. Aáindig egyénitve rajzol embereket, akik életük és karakterük kon­túrjaival vannak elválasztva mindenki más­tól és mindegyikük egy zárt egység. Azt akarja megmutatni, hogy erős emberi felin­dulások, érzés-hullámzások, különös élet­komplikációk, milyen hatásokat váltanak ki és főképpen milyen formában nyilatkoznak, ha parasztemberekben játszódnak le. S en­nem megmutatására nem a naturalizmus esz­közeit használja; a parasztélet durvasága, a folytonos testi munkával járó esetlensége, a tudatlanságból folyó bajai és bűnei alig je­lennek meg nála s akkor is mindig humoros színezésben. A szép vonásait keresi meg a parasztnak, aki nála mindig bizonyos mér­tékig ideallzáltan jelenik meg. Nem abban az értelemben idealizáltan, mint a rossz népszín­művek színpadi parasztjai, nem meg ha utasít­va, kiöltöztetve és kknosdatva, hanem szép és finom lelki mozzanataiban felfogva, a %

Next

/
Oldalképek
Tartalom