Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-17 / 143. szám
ip®lnf;»é és itüriiwéBtéiieic válságos Saelpxeie. Ságban az ut egyik oldalától a másikra átra-j frosgatia a köveket, agy hogy az utón csak kigyóvonalban lehet közlekedni, s két egymásnak jövő kocsi ki nem térhet egymásnak, az egyiknek meg kell állnia, hogy a másik elrnehessen. Ha pedig a kövek közé j merészkedik a muikájába siető gazda, néhány nap múlva bárminc-ötven koronás büntető- parancsot kézbesítenek ki neki. A közbiztonság a lehető legrosszabb. A betöréses lopások gyakoriak. A piactéren lévő bódékat egy katona törte föd. ss s A vasúti állomáson levő állapotok tar. hatatlanok. A második osztályú váróterme, a reggeli órákban nem fűtik, a háromnegyed hét órakor induló vonathoz a várótermeket nem világítják ki, a vonatok indulását nem jelzik. A hajnali három órakor induló vonathoz csak úgy lehet jegyet váltani, hogy' az utasoiknak a szabadban kell sorfalat állmok s lesni, hogy mikor nyílik ki a szolgálatot teljesítő tisztviselők ablaka. Fajnor ur gúnyolódik. A község és vidék lakosságának egy nagyobb küldöttsége járt néhány hét előtt Pozsonyban s kérték, hogy a hivatalokat ne vigyék el. Fajnor táblaelnök úr kigunyolta őket. Á Korponához vonzódok azt mondják, hogy Ipolyság nem fejlődik, noha az utolsó 15 év alatt több mint 120 ház épült, egész uj városrészek keletkeztek. Küldöttség Prágában Prága, december 16. Tegnap Ipolyság városának és környékének héttagú küldöttsége érkezett Prágába, hogy a polgárok nehéz helyzetét föltárva, a kormány méltányosabb eljárását kérje. A küldöttség a tegnapi nap folyamán mindenekelőtt Rasin pénzügy- miniszternél járt el, akinél kérte, hogy az adók behajtásánál a pénzügyi kormány általában köny- nyltéseket engedélyezzen Ipolyság és környéke j polgárságának. Rasin csak egy percet szentelt a j küldöttségnek és kijelentette, hogy mutatkozó balokat a íeJebbezésí eljárás \an hivatva orvosolni. Ma délelőtt a küldöttség Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő vezetésével a parlament- ; ben fölkereste Malypetr belügyminisztert és Do- I íánsky József dr. igazságügyminisztert. Malypetr belügyminiszternél a küldöttség panaszt emelt az ellen, hogy a közigazgatási hivatalokat Ipolyság- i ról elviszik. A miniszter kijelentette, hogy a kö- j zönség érdekeinek figyelembevételével meg fogja I vizsgáltatni a helyzetet és a kérelmet lehetőleg 1 teljesíteni fogja. Dolánsky fgazságiigymlniszter kijelentette, hogy neki nincsen tudomása arróf, mintha az Ipolysági járásbíróságot meg akarnák szüntetni, mert Ipolyságnak és környékének szüksége van járásbíróságra. •jeHaaMaaanBHBasn£i&SHBBBBBBi»BHBaB»sasgsBKBsaR!ftaB9seg:s8ias!SB&saasB döifóhös a tájvédelemről és a zsidókérdésről. A magyar nemzetgyűlés mdemnitási vitája. Ipolyság, december 16. (Saját tudósítónktól.) Ipolyság a határ ti megállapításával elveszítette piacának íe- et. A nyéki járás fele pedig össze kötő- útja léikül maradt. Az államépitészeti hivatal 1920-ban ugyan hozzá fogott egy négy-öt 1 illőmét eres útszakasz megépítéséhez s azt j izerencsésen két év alatt befejezte. Az uj tton azonban a gyorshajtás ma is tilos. A bíróságokat és hivatalokat elviszik. 1921. év őszén a járásbíróság területéről légy-öt községet a Selmecbányái, tizenkét iözséget pedig a korponai járásbírósághoz ssatol-taik. A törvényszéket megszüntetták, i járásbíróságot pedig a komáromi törvény- izékhez csatolták. A nyéki járás lakóinak Harminc kilométeres utat keli tenniök, hogy Ipolyságra juthassanak. A vb suti utazás Romáramba egy napig tart. Komáromból így tsaJk harmadnapra kerülhetnek haza. Most elviszik a zsupán] hivatalt s vele qgyütt el akarják vinni az összes hivatalosai. Elszakítják a Szikinee völgyét s azt a üseliznén felállítandó szolgabirósághoz csatolják. Tervbe van véve a kékkői szolgabifró- úg és járásbíróság felállítása. Az a veszély fenyegeti a losonci s Ipolysági járást, hogy a 'magyarság 20 százalékot jóval meghaladó pzám arányát leszorítják, hegy a magyarnyelvű tárgyalást lehetetlenné tegyék. A község tulajdonát képező bérházak s hivatali helyiségek üresen maradnak, a köziég négyszázezer korona tartozását fizetheti pótadókból, amely ma is 150 százalékra rúg. fía ezt a tervet megvalósítják, Ipolyság latosai tönkre mennek, mert a megmaradt csekély forgalmat is elvonják tőle. Minden íárasadalmi réteg elégedetlen. A község és vidék lakossága nem találgat így fogyasztópiacra. Az iparos műhelyét, a kereskedő üzletét, az ügyvéd irodáját bátran becsuk hatja. A röldmives áttérhet a külterjes gazdálkodásra, mert nem lesz aki a kertgazdasági terményeket elfogyassza. E termányeket szállítani pedig nem lehet, mert a magas vasúti tarifa ezt lehetetlenné teszi. Már is kivágják a szöllőtökéket, mert az adó egy liter must után 1 korona 45 fillér, noha a termelő csak két-három koTonát kap a mustért. A kereseti viszonyok a lehető legrosz- szabbak, az üzletek üresek, a forgalmi adót a kereskedő ma már nem háríthatja át a vevőre, mert az árun amúgy is vészit 50 százalékot. Ha a vagyondézsmát ez alapon vetik ki s hajtják be, úgy a tulajdonos egész vagyonát átengedheti az ágamnak s elgondolkozhatok azon, hogy miből éljen meg, miből tartsa e! családját. Magas útadó — rossz utak. Az útadó kulcsa 135 százalék. Ipolyságon heteken át javítottak egy-egy kilométeres utat, de azt használni ma sem lehet akadálytalanul. Három napszámos nem tesz egyebet, mint naponként 10 méteres íávolBudapest, december 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén Szcitovszky Béla elnök bejelentette, hogy a napirend előtt a kormánypártnak azt a kérését bocsátja szavazás alá, amely a nyolcórás ülések megtartása iránt érkezett hozzá. A Ház a javaslatot nagy többséggel elfogadta. Az üléseket hétfőtől délelőtt 10 órától délután 2-ig és délután 4 órától este nyolcig tartják meg. A Ház azután áttért az mdemnitási javaslat általános vitájának folytatására. Az első szónok: Gömbös Gyula mindenekelőtt Drózdy tegnapi beszédével foglalkozott. Kijelentette, hogy Drózdy a fajvédelmi koncentrációban való szerepével foglalkozott és azt mondotta, hogy a fajvédelem nem tehet más, mini a földbirtokreformnak minél gyorsabb végrehajtása. Nekünk nincs szükségünk Drózdy doppingolására, mert a földbirtok reformot a párt kebelén beiül is közmegelégedésre végre tudjuk hajtani. A párt nagybirtokostagjai is tisztában vannak a föMbirtokreform jelentőségével és tudják azt, hogy erre sürgős szükség van. Majd áttért az oktobrizmus kérdésére. Ezt a kérdést — mondotta — végre tisztáznunk kell. Drózdy képviselő ur tegnap egy névsort olvasott fel az októberi forradalomhoz és a nemzeti tanácshoz csatlakozott előkelőségekről. Ezek az urak a független és Ausztriától különvált Magyarországot üdvözölték, nem pedig a forradalmat. Azt is tisztáznunk kell, hogy kiket értünk az októbristák jelzője alatt. Októbristáknak nevezem azokat, akik az országot a kommunizmus karjaiba kergették, amely pedig a lakosságot a valláserkölcsi alapról eltéríteni igyekezett. Kifogásolom Drózdy beszédének azt a részét is folytatta —amelyben Bánffy Miklós grófot, a betegen fekvő külügyminisztert támadta. Bánffy gróf rövidesen Parisba megy magyar követnek. Az ilyen támadások igen rossz vért szülhetnek a külföldön. Majd a Rassay-Ufciin-affér ügyével foglalkozott. Beismerem — úgymond —, hogy egy elhibázott közbeszó'áisról volt itt szó, de ezért nem lehet egy egész pártot elítélni. Ezt legföljebb azok teszik, akik kettős játékkal akarnak egy pártot befeketíteni. Közbekiáltások: A rendszer alkalmas ilyesmire! G ö m b ö s: Andrássyéknak és Rakov- szkyéknak a szociáldemokraták felé való orientációjává1 foglalkozik. Kijelenti, hogy abban az esetben, ha Andrássyéknak és Rakovszkyé-kn&k a szocialisták segítségével sikerül ha tatomra juínáok, akkor két hónap múlva ott lesz az ország, ahol 1919 márciusában volt. Majd a külpolitikai helyzettel foglalkozik. Azt látja, hogy mindenütt a világon: Francia- országban, Görögországban, Törökországban és Olaszországban az intranzigens nacionalista politika érvényesül és mindenütt a nemVasárnap, december 17. zeti irányzat jut túlsúlyra a nemzetközi áramlatokkal szemben. Ebből természetesen az következik, hogy Magyarországon is csak a keresztény nemzeti irányzat érvényesülhet, .amely az ország érdekeit szolgálja. Aztán a zsidókérdésre tért át és Kovács Alajos könyvéből olvas fel statisztikai részeket. Kovács tévedett — mondotta —, amikor azt állította, hogy Magyarországon aránylag nincsen sok zsidó. Ha számszempontról tekin:- jük a dolgot, akkor ta'án igaza van Kovácsnak, nekünk azonban azt kell néznünk, hogy a. zsidók milyen szerepet töltenek be. Úgy látjuk, hogy a zsidók javarészt vezető állásokban helyezkedtek el. Nemrég egy felszólalásom kapcsán Sándor Pál képviselő azt igyekezett bebizonyítani, hogy a zsidók a háborúból is kivették a részüket. Tisztelet és kegyelet minden hősi halottnak, de arról van -zó, hogy a zsidóságnak a jövőben is ki kell ennie részét a hazafias munkából. Szomorú, agy ennek semmi jele nem mutatkozik. Fábián Béla: ön segédtisztje volt Hazai Samu báró volt honvédelmi miniszternek. Gömbös: A zsidók áldozatainak szű- | ma igen csekély. Hivatalos megállapítás van ! arról, hogy a háború alatt az ország keresz- i tény lakosságának 2.8 százaléka halt hősi foa- ! iáit, mig a zsidóságnak csak 1.1 száza'éka ve- I szett el a háborúban. Tehát a keresztény fa: I vesztesége nincs arányban a zsidó fajéval. I Ezért kell az antiszemitizmus és ezért van | szükség a zsidókérdés gyökeres megoldására. Pakots: Tessék a nagybankok ellen harcolni, nem zsidó kis exisztenciákat tönkretenni. A nagyok kormányfőtanácsosok lesznek. Gömbös: Már Szent László korában is volt zsidókérdés. A fajmiagyar kivándorol, a zsidó pedig bevándorol a városokba. Olaszországban csak 0.25 százalék zsidó van. Közbekiáltások: Mussolini belügyminisztere zsidó. Gömbös: Sok zsidó igaz meggyőződésből keresztény tett. Kiss Menyhért: De megint visszatértek zsidónak. Gömbös a rendtörvérinyel foglalkozik. A törvényt telkesen fogom támogatni — mondotta —, mert ki kell jelentenem, hogy ez a törvény mindenki számára, aki becsületesen dolgozik és gondolkodik, csak örvendetes tehet. Európában mindenütt erőskzü kormányokat kivan a nép. mert gverge kormányzás’ mellett szétesik . nemzet. (Nagy zaj a balotoalon.) Szeder Ferenc: 1514. (Óriási zaj.) Rakó v s z k y István közbeszól valamit, amit azonban a nagy zajban nem lehet érteni. Erre Gömbös (R-akovszky felé fordulva): í Kérdem Önöket, én adtam tanácsot ÍV. Ká- | folynak, hogy bejöjjön az országba, én idéz- í lem-e elő a polgárháborút és én alapítottam-e mellékkor m án y t N yu g a f ma gya ror szá gon? Kérdem, hogy R-akovszky képviselő ur a király személye iránti lojalitásból vette-e rá a . királyt arra, hogy az országba visszatérjen. | vagy pedig azért, meri hatalomra akart jutni? Rakovszky István: Tagadóíag int a fejével. A rőzse. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Nyáry Andor. Az ember bement a szobába és bele- huhukkoit a markába: — Cudar hideg van, Nem akar megenyhülni. Az asszony rákönyökölt az asztalra és úgy nézett fel az urára:• — A fa meg elfogyott. Jó tenne, ha elmenne kee a szigetbe, oszt összenyalábúna pár napra való rőzsét. Az ördög se győzi, ujan drága. Az ember megállt szemben az asszony* ny-al: — Szemmiháj napján ötven esztendős teszek. Eddig más jószágához nem nyúltam. Hát e-sztán se nyúlok! Lopott jószágon nincs Isten áldása. Ha meg a jó Isten szeme rajtunk van, megadja a nyaláb rozsét. Akármilyen drága is. A kutya erősen fogta. Domonkos György, a sziget csősze megzörgette a kapui : — Hé, István! Bogár István kinézett a konyliaajtón: — Kee az György bácsi? Rászólt a csaholó kutyára: — Takiarocc!... Bogár essen a bundádba, de odáig vagy- Aztán az ajtóhoz ment: — Gyiijjön be! Domonkos György csak a kapu előtt maradt: — Nem érek rá. Aztán megmagyarázta: — Csak azér zörög te^gi, mondok, bedobom ezt a köteg rozsét. — A kezében tevő rözsére mutatott: — Most vettem el a tolvajoktú. Használjátok el, ha már így van. Mutatóujját a sapkája széléhez értette, aztán elsietett a sziget felé. Bogár István ránézett az asszonyra: — Nó, nem megmondtam? Ha a jó Isten szeme rajtunk van, megadja a rozsét, akármijén drága is. Az asszony mosolygott: — Ezt a rőzsé-t csakugyan az Isten küldte. Fogta a rozsét és boldog örömmel vitte a konyteajtó felé, hogy összevágta. Az ember már a kisbabát is előhozta, már az első ágat is rátette a fcuskóra; már éppen rá akart vágni, mikor a kapuajtó nagy robajjal kicsapódott és Balog Juli néni az udvarra toppant: — Aggy Isten! — mondta bizonyos szünet után, miközben tájékozódott, hogy az udvarban mi történik. Aztán megszólalt: — Aprítja kee? Aprítja? Bogár István rávágott a rözsére: — Micsinyájak? ... Az a rendeltetése. Balog Juli néni hirtelen csipöre öklözte a kezét: — Má annak a rozs ének nem az a rendeltetése, hogy kee vagdalja össze! — tört ki belőle a szóBogár István feltolta homlokára a bá- ránybőrsapkát: — Mér? — kérdezte sötétre árnyalt arccal.-- Csak azér, gunyoskodott Juli néni. — mer az a rözse az enyim! Bogár István elnevette magát: — Azt a rőzsét az én leányom kötözte csomóba a szigeten! — erőltette Juli néni. — Ezt nem is tudtam! — Azér a rozséjér az én leányom keszkenőjét zálogűta el a csősz. — A* má baj! Jb? ' ó re;!okosodott: —- Láttam, mikó a csősz beadta! Bogár István szemehéjja megrándult: , ~~ Hát biz azt beadta! Juli néni kieresztette a fullánkját: — Nem tuttam, hogy Bogár István orgazdasággal is foglalkozik! Erre már Bogár István is meg tüzesedet!: — Én meg aszondo-m, — villant az asz- szonyra, — ölég vót a szóbui. Egy lépéssel közelebb lépett: — Csak aszondom, ne piszkitsa a böcsü- Ietemet, mer másként beszélek! Magasra tartotta a fejét és keményen belenézett az asszony szemébe. Juli néni egy ideig áWta az ember tekintetét, aztán a vállát felhúzta: — Majd ággyá kee még alább is! Azzal megfordult és elsietett. Az ember a baltát a tuskóra vágta: — Még hogy én orgazdasággal foglalkozok ! Az asszony szorongva sóhajtozott: — Megatta a jó Isten a rozsét. Ugyancsak rajtunk van a szeme! Aztán hirtelen elkáromikodta magát: — Az ördögök hordozták erre azt a vén Domonkost! Mi az Isten csudájának hozta ide ezt a rőzsét! Bogár István mérges volt, de megunta is a sok szót: — Azér hozta, mer idehozta! —- mondta büszkén. -- Kinek mi köze hozzá! Alig fejezte be mondókáját, a szomszéd- asszony belépett az udvarra, a kíváncsiságtól már messzire pirosodott az arca: ~r- Igaz, hogy Balog Juli néni rőzséjét idehozta a csősz? Bogár Istvánnét elöntötte a méreg. Nagyot akart mondani, de a szót elnyelte és csak ennyit mondott: — Igaz ám! — Hm! hm! — csóválta fejét a szomszédasszony. — Ebből baj lesz. Hirtelen kipakolt: — Aszongyák, Balog Juli néni nem hagyja annyiba a dógot. Visszaköveteli a lánya keszkenőjét. Mivelhogy a rözse itt van. A rözse története terjedt, mint a futótűz. Ha két asszony találkozott, azzal kezdték a beszédet: — Hallottad, hogy Bogár István? ... Vagy: — Hallottad, hogy Balog Julii néni? ... A rőzse esete belemarkolt a falu nyugalmába, megrázta, felkorbácsolta. A dolgos emberek megálltak, vitatkoztak, versengtek. Az egyik Bogárék pártján volt, a másik Balog Juli néni érdekét védelmezte. Vasárnap délután a kocsmában mást se lehetett hallani, mint: Bogár István, Balog Juli, rözse. keszkenő, csősz. Bogár Istvánná már egészen beles-óvá- nyodott a rőzsehistóriába. Már el akarta magát emésztem, már a csőszt ezerszer elvitette az ördöggel, amiért a rőzsét az udvarába &
