Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-13 / 139. szám
4 Berlini tükördarabok. A mindenható külföldi. — Berlin orosz világváros! — A magyar szervezkedésről. — A végnélküli szlnészsztráik. — Gerhart Hauptmann jegyében. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja. — Berlin, december havában. Ha a szegény magyar mint kis alkalmazott vagy „szellemi mnukas“ tengődik Berlinben, mindenekelőtt egyet ajánlhatunk neki, hogy mindennapos kiadásait ne kelljen megdupláznia: tanulja meg minél előbb és minél tökéletesebben a berlini dialektust. Nem elég, hogy folyékonyan és hibátlanul beszél németül. Nem szabad megérezni rajta, hogy messziről jött. „Nanu“-‘znia kell, „nein“ helyett „nee“-t, „g“ helyett „j“ ejtenie és elsajátítania a Spree-vidék valamennyi speciális kifejezését Különben a derék kávéházbeli „Ober“- tól az utolsó ajtónállóig mindenki nemes valutát vél klszagiászni a zsebéből, lépten-nyomon a származását kutatják, úgy hogy már-már valami csodás Száll-várbeli lovagnak, Lohengrin utódjának képzeli magát és csakhamar arra eszmél, hogy minden egyes alkalommal az úgynevezett „dollár- taksát" fizeti. Vadásznak a külföldire, megkörnyékezik és nyúzzák, ahol csak lehet De annak fejében ki- pusztithatatlanul él a berlini nyárspolgár lelkében — bármennyire kelnek is ki ellene a lapok — egy bizonyos „külföldi romantika". A robotos bennszülött, aki kora reggel aktatáskával a hóna alatt hivatalba lohol és este lecsigázva taTt hazafelé, valami harmadrangú hurkával vékonyan megrakott fekete kenyerét útközben, a városi vasút harmadik osztályú fülkéjében majszolva — ugyancsak levitézlett. Az előkelő éttermek és mulatóhelyek kapui hosszú időre bezáródtak a sínylődő német középosztály előtt A hetykén fellépő, bankjegyekkel dobálódzó külföldit ellenben szidják, — de bámulják. Úgyszólván mindenütt ő áll az események középpontjában. Dominál a színházakban, bárokban, bálokban. A külföldről Idelátogató nőt körülrajongják, ha mégannyiA elvirágzott is élete tavasza, a külföldi férfi fele kancsalit Berlin kiterjedt félvilága, a szállodák, az ékszer- és divatüzletek az ő pénzükön élnek, a házadás és vétel minden ntcasarkon felburjánzó ügynökei körülöttük nyüzsögnek. Berlin német karaktere ma nagyon kétséges. Csaknem hasonló Joggal orosz városnak lehetne nevezni. Uton-utfélen orosz szó üti meg fülünket, az orosz nő hangos modorával, tulmodern tarka öltözködésével, festett arcával állandó típussá vált, akárhány éjjeli mulatóban orosz bohémcsoportok hangadókká váltak, az utcákon szerte- széjjel ciril'lbetüs dmtáblák és felírások ékeskednek. A német fővárosban már háború előtt szépecskén voltak oroszok. Most hozzájuk szegődött a különböző pártokhoz és rendekhez tartozó emigránsok egész serege, nemkülönben egy jókora bolsevista tábor, amely itt hivatalos küldetésben puhatolódzik és agitál. A szovjet rémuralom elől menekültek között több markáns alakkal találkozunk. Itt él mint egy újonnan alakított orosz napilapnak, a „Golos rossil“-nek főszerkesztője, a szo- ciálforradaimi párt híres alapitója és vezére: T s c h e r n o f f Viktor. A barázdás arcú, erős akaratú, a szláv és francia Intellektualitást érdekes módon egyesítő férfiú, kivel több Ízben volt alkalmunk beszélni, viharos múltra tekint vissza. Többször volt fogva, éveken át bujdosott és ma ugyanolyan esküdt ellensége a bolsevistáknak, akik élete müvét megsemmisítették, életére törtek, negyvenkét elvbarátját a nyáron folyt szenzációs moszkvai pör során halálra Ítélték, mint azelőtt a cáristáké. Még emlékezetes Nabokoíf- nak, a jeles kadettpártl újságírónak esete, akit ez év tavaszán orosz ellenforradalmárok egy berlini hangversenyteremben agyonlőttek. Hosszabb időn át Itt tartózkodott Gorkij Maxim, az oroszok ma élő legnagyobb költője és Berlin egy csöndes külvárosában él egy másik orosz költő, a nyolcvan- éves Nemirovics Dancsenko, aki megelégelte a szovjetvilág nyomorúságát, a hideg szobát, a silány kosztot — és agg kora ellenére ide húzódott meg, noha szót sem beszél németül. Dancsenko az orosz Jókai; vagy száz regényt és számos színekben gazdag útleírást szerzett, amelyek az orosz nép körében népszerűbbek, mint a nagy klasszikusoknak, Turgenjeffnek vagy Dostojew- szkijnek müvei. A berlini oroszok száma állítólag meghaladja a háromszázezret. Moszkva és az erősen megfogyatkozott Pétervár után ma Berlin a legnagyobb orosz város. Van vagy harminc orosz könyvkiadója, tizenöt nagy orosz könyvkereskedése négy napilapja és számos művészi és kereskedelmi folyóirata orosz nyelven. A vendégszereplő orosz színtársulatok és balettek egymást vált'ák fel e$ azután akad itt két muszka kabaré is. mely a berlini művészi életben nagy port vert fel: a „Két madár" és a kisebb méretű „Wanjka Stanjka" (Ugráló Jancsi). Az oroszok knbarémüvészete ere- •deti, merész ízlésével, színezésének tarkaságával hat. Régi orosz ncpdalmotivumok, történeti reminiszcenciák, moszkvai Rbujképek sok öt1et''sscg- gel és humorral elevenednek fel egy-egy rrmdern. izü együttesben. Az ilyen helyeken gyakori frivo- litást itt szellemes pa’zánság pótolja. És az ember egy kedves, szubtilis élmény maradandóan lágy emlékével távozik. A nézőtéren azonban úri élet folvik: pezsgősdugók cnppannak, pecsenyék finom illata árad. Az orosz menekültek, ngylát- szik, nem szovietrnbd'M íöPck át a határon és előliárnak a „klilföldleskedésben". Az oroszok után mi magyarok vagyunk Berlin külföldi seregében lóerősebben képviselve. Biztos adatot a területi váltnzás fo’ytán beállott zür-zavar folytán sem a rendőrségen, sem a maSjiÍ(JATMl(WUUfiRrAP Szerda, december 13. többé-kevésbé egy-egy gazdasági csoport érdekeit és eszméit képviseli és a „pártosdiból" és „osztályosdiból" nehezen emelkednek fel honfitársaink egy olyan szemlélet magaslatáig, amely nagy alkalmakkor mindannyiunkat összefog. Pedig a mi mai helyzetünkben minden széthúzás vétkes lenne. Ezért van olyan igen nagy nevelő fontossága az újabban mind gyakrabban — most p Petőfi-jubileum alkalmával különös sikerrel rendezett kulturünnepségeknek, a Magyar Intézet oljr áldásos tudományos munkásságának és az újonnan alakított magyar iskolának. E. G. A szenátus költségvetési vitája. Megkezdődött az általános vita, Mayr Harlingr nagy beszéde. Prága, december 12. A szenátus mai ülését délelőtt féltizenegykor nyitotta meg az elnök. Elhatározták, hogy a költségvetést gyorsított tárgyalásban fogják elintézni. A költségvetési javaslat főelőadója, Horacsek szenátor előterjesztette a költségvetési bizottság jelentését. Hangoztatta a szenátus abbeli jogát, hogy a költség- vetésen változtatásokat eszközölhet, de figyelmeztetett arra, hogy ennek az lenne az eredménye, hogy ex-lex-állapot következnék be. Mindazonáltal a kritika joga megvan. Ismertette (azokat az eltéréseket, amelyek a mostani javaslat és a tavalyi javaslat között vannak. A javaslatot elfogadásra ajánlja. Ezután Mayr Harting német keresztényszociális szenátor mondotta el alapos és tartalmas beszédét, amely az államnak külpolitikájáról és belpolitikájáról kellő kritikát adott. A beszéd gondolatmenete a következő: — Az állampolgárok nem bírják a költségvetésnek terheit, ami kifejezésre jut abban, hogy ebben az esztendőben minden állampolgárra 1425 korona adó esik, ami 223 és fél arany koronának felel meg, noha az .elmúlt évben csak 106.5 ara.ny korona, Ausztriában pedig 121.2 aranykorona adó esett. Pénzünk értéke egy év alatt 200 százalékkal emelkedett, a kiadások azonban csak 2 és fél százalékkal csökkentek. Tehát sem Rasin deflációs politikájának befolyása, sem a sokat hangoztatott takarékosság szelleme nem érvényesült. Tisztviselőkre 7.6 milliárd koronát fordítanak. A költségvetésben hamis optimizmus nyilvánul meg. A befektetéshez szükséges összeget nem lehet a belföldön előteremteni. Ez bizonyltja* hogy a közlekedési kölcsönre 539, az építési költségre 50, az elek- trifikálási költségre pedig 10 millió koronát jegyeztek a belföldön. Éppen a költségvetésnél szem előtt kell tartani egy francia politi- \ kus mondását: „Csináljatok jó politikát, akkor jók lesznek a pénzügyek is.“ Az állam külpolitikáját a franciákra való támaszkodás jellemzi. Franciaország és Cseh-Szlovákia viszonyát a ló és lovas viszonyához kell viszonyítani. Udvariasságból nem mondja meg, hogy ki a ló, A franciák rajnai politikáját csak nemrégiben Lloyd George bírálta élesen. Remélem, hogy egyes prágai francia személyiségeknek párisi utazása nem ezzel van összefüggésben. A kisantant megalakítása az első lépés volt az önálló politika felé. Lengyelországot ennek nem lehetett megnyerni. Lengyelország éppen az utolsó időben az öntu- datraébredés jeleit mutatja, amely előnyösen tér el az itteni politikától. Szerbia is fölismerte, hogy érdekei másutt fekszenek, mint a kisantanté. Ezt igazolja a tervezett balkáni szövetség is. Bonar Law és Asquith csak nemrégiben majdnem egész nyíltan megmondották az angol parlamentben, hogy Közép- európát csak azzal lehet megmenteni, ha az ottfekvő államok gazdaságilag összekapcsolódnak. Reppington ezredes ama állításáról, hogy Ausztria-Magyarország szétdarabolása szerencsétlenség, egy cseh államférfi is kénytelen volt azt mondani, hogy a most alakult államoknak politikai önállósága meg fog maradni, de bizonyos, hogy tiz-tizenöt esztendő múlva gazdaságilag össze fognak kapcsolódni. A belpolitikára térve át megjegyezte, hogy a képviselőt’áznak a többségi pártokhoz tnrfnzó szónokai arra hivatkoztak, hogy a költségvetés megszavazása nem a kormány, h°nem az állam érdeke. Fz Ausztriától átvett frázir. Azután az iskolniiggyel foglalkozott. — Ezt az államot — mondotta — nem kormányozzák, hanem csak igazgatják, még ped’g rosszul A történekem bizonyltja, hogy a szlávoknak tehe'ségük volt arra, hogy áramokat szétrombo’janak, de arra nem, hogy állagokat fönn tudjanak tartani. A lojalitásról beszélve, meukiifönböz- tette az érzelem és kövesség lojalitását és hangoz'atta, hogy a némo ek kövességeiket mínd7g mércéken fölül te’jos’tették, mégis á!lamelfeneseknek mondják őket, mert önrendelkezési jogot követelnek. Ebben a vonatkozásban figyelmeztetett a cseh közjogi iskolának elvi fölfogására Ausztriában. önök — mondta — taián a hazaárulás szakértői, én nem vagyok az, habár az önrendelkezési jog mellett foglalok állást. — Az önrendelkezési jog azt jelenti, hogy egy nemzet döntsön afölött, hogy egy uj államot akar-e alkotni, vagy pedig egy másik államhoz akar-e csatlakozni, vagy pedig meg akar-e maradni abban az államban, amelyben ma van. Az önök érdeke, hogy az ön- rendelkezést helyes irányba tereljék. Mi ugyanolyan autonómiát követelünk, amilyet önök Ruszinszkónak az alkotmány értelmében tartoznak adni. A koalíció között nagy ellentét tátong. Kénytelenek lesznek tehát egy másik koalíció után nézni, amely távolról sem lesz szerelmi házasság, hanem legföljebb polgári házasság. A paraszti ravaszság és neveletlenség csak alkalmi sikert érhet el, de nem tartósat. Ha tartós sikert akarunk elérni, akkor okosságra és előzékenységre van szükség. Amíg ezek a csehek oldaláról hiányzik, addig csak természetes, hogy a németek a költségvetést nem fogadhatják el. * F r e n t a nemzeti demokrata visszautasította Mayr Harting ama kijelentését, hogy ezt az államot nem kormányozzák, hanem csak rosszul igazgatják és hogy a szláv népek csak államot rombolni tudnak. Azt ajánlotta a németeknek, hogy legyenek lojálisak és igy tegyék lehetővé az együttműködést. Majd a szlovenszkói politikával foglalkozott és erősitgette, hogy a csehek és a szlovákok egy nemzet és hogy a csehek a forradalom után legjobb erőiket küldték ki Szloven- szkórai Ruszinszkó politikai helyzetéről szólva, követelte a közigazgatás erősebb ellenőrzését. T r i c k a cseh iparospárti kifogásolta, hogy a kereskedelmi minisztérium költségvetését elhanyagolják. S z 1 a v i k cseh agrárius harcias beszédében sorra támadta az ellenzéki pártokat. A németek — szerinte — nem elég lojálisak és el fog jönni még az idő, hogy a németek hálát fognak adni, hogy Cseh-Szlovákiához tartoznak. A szlovák néppártot sem kímélte. Kijelentette, hogy a cseh és szlovák nép — egy nép. (Zajos tiltakozás a szlovák néppártnál.) A szlovák néppárt ismét vissza akar kerülni — mondotta — a magyar járom alá, amiből ezer esztendőn át meg -akart szabadulni. (Közbekiáltások a szlovák néppártnál: Mi a köztársaság alapján állunk.) HertI német nemzeti polemizált Fzlá- vikkal és megállapította, hogy a németek a parlamenti házszabályok miott képtelenek arra, hogy a törvényhozás munkájában részt- vegyenek. Ezután befejezték az ülés első részét. A késő esti órákban hozzákezdtek a. másik üléshez. Benes nyilatkozik a kOlügyl Kérdésekről. A szenátus kö!iigyi bizottságának ülése. A szenátus külügyi bizottsága Benes külügyminiszter jelenlétében ülést tartott. Horacsek (nemzeti demokrata) aziránt intézett kérdést a külügyminiszterhez, miért nem kapott Cseh-Szlovákia Lausanneba meghívót és Benes hivatalos minőségben volt-e ott. Kovalik szlovák néppárti az árukivitel és a Javo- rina-ügyben, Negle német a jóvátétel, Ko- necsny cseh szociáldemokrata pedig az Ausztriában élő cseh kisebbségek ügyében •intézett kérdést a miniszterhez. Benes minden kérdésre válaszolni fog. tisztára a tisztek becsületében bízva bizalmas és titkos iratokat adnak ki nekik. Tanú: A titkos iratok csakis a tábornokhoz, őhozzá, vagy pedig Nowakowskyhoz kerültek. Nowakowskynak az volt a kötelessége, hogy a tábornok által küldött iratokat eljuthassa a referensekhez. Nowakowsky akárhányszor délután vette át a tábornoktól a bizalmas katonai dolgokat tartalmazó okmányokat és ezeket csak másnap adta át az illetékes referenseknek. A tanút megeskették vallomására, majd a bíróság öt perc szünetet rendelt el. Szünet után Kalabot, majd Nepoziftel hrtinmi rendőrtanácsost, aki ebben az ügyben a vizsgálatot vezette, hallgatták ki. Elmondotta, hogy Schwabenál fényképfelvételeket és egy kazettát talált, ezt nem tudták kinyitni és Nowakowskyt kérték arra, hogy nyissa föl. Nowakowsky ezt megtagadta és azt mondta, hogy ebben lakásának kulcsai vannak. A kazettát föltörték és abban megtalálták Podlhajeczky tábornok ku’csait. Jelinek Vladimír volt a következő tanú. aki Nowakowsky ellen vallott. A védő kérdést intézett a tanúhoz, hogj' olvasta-e azt a parlamenti beszédet, amelyben Baeran képviselő felsorolta a mozgósításkor be nem vonult katonák statisztikáját. A tanú kijelentette, hogy emlékszik rá, mire a védő hangoztatta, hogy a vádlottak jóhiszeműsége kétségtelen, mivel ők csak belpolitikai célokra adták át az adatokat. Ezután szünet következett. Szünet után beszélgettünk a védőkkel, kik kijelentették, hogy a vádlottak büntetése valószínűen igen enyhe lesz és közülük Nowakowskyt és Wurmot valószínűen három-három, Wolffot pedig egyévi szabadságvesztéssel fogják sújtani. A katonai szakértőik véleménye szerint ugyanis a vádlottak cselekményükkel csak morális károkat okozhattak a hadseregnek, anyagi károkat azonban nem. ítélethozatal valószínűen holnap délben lesz. Szünet után áttértek a vallomások föl- olvasására. összesen 91 jegyzőkönyvet olvasnak föl. Ezek közül különösen érdekes ifj. Baeramnak a valhmása, aki elmondotta, hogy neki semmi része nincsen az ügyben, mert az utóbbi időben apjával nem volt jó viszonyban, különösen azóta, amióta apja Prága, december 12. (Saját tudósítónktól.) A brünni kémkedési ügy tegnapi folytatólagos tárgyalásán a hadosztálybiróság Hausviz tanút megeskette vallomásánál. Azután Soukup őrnagyot hallgatták ki, aki elmondotta, hogy Wurmtól tudta azt, hogy ő (t. i. Wurm) a lengyel követségen ismerős volt. Azután ismét zárt tárgyalás következett. A nyílt tárgyaláson a tanú azt mondotta, hogy meg van arról győződve, hogy Wolffot félrevezették, mert nagyon szerényen élt és nem költekezett, amit aligha tett volna meg, ha nagyobb összeget kapott volna. Kijelentette, hogy tudomása szerint a prágai magyar és lengyel követség együtt dolgozott ebben az ügyben és egymás között kicserélték a vádlottaktól kapott iratokat. A tárgyalásvezet ő fölmutatott Nowakowskynak egy szappandanabot, amelyben Podhajeczky tábornok kulcsainak lenyomata volt. Nowakowsky kijelentette, hogy erre azért volt szüksége, mert kulcsait elvesztette és különben is mindig nála volteik a tábornok kulcsai. Erről különben Podhajeczky tábornok is tanuskodhatik. A mai tárgyalás. A ma délelőtti tárgyalást féltizkor nyitották meg. Néhány általános kérdésre vonatkozóan kihallgatták Nowakowsky hadnagyot, majd áttértek a tanúkihallgatások folytatására. Először Böhm Jarosláv alezredest, a trencséni hadkiegészítő parancsnokát hallgatták ki, aki elmondotta, hogy Wolffnak milyen beosztása volt Trencsénben. Azokban az iratokban, amelyeket az elnök fölmutatott neki, fölismerte a parancsnokságról eltűnt iratokat. A tanút megeskették. S i p e k alezredes, a brünni katonai parancsnokság referense mondotta el ezután vallomását. Az elnök fölmutatott neki egy kis' szekrényt. Ebben a tanú fölismerte Podhajeczky tábornok tulajdonát. Elmondotta továbbá, hogy ez a szekrény mindig Nowakowsky szobájában állott. A tanú fölismerte a parancsnokságról eltűnt iratokat is. Védő (több kérdést intéz a tanúhoz). Kérdi, hogy lehetséges az, hogy Nowakowsky hazavihette az iratokat lakására. Csodálkozik azon, hogy a tábornok ezt nem vette észre. Kérdi, hogyan lehet az, hogy mostanában gyár konzulátuson nem tudnak mondani. De átlagos becslés szerint lehetünk vagy húszezren. Az ember Berlin főbb útvonalain állandóan magyar szót hall, a teleíonkönyvnek úgyszólván minden oldalán magyar nevelt diszlenek. Honfitársaink a szellemi és gazdasági élet minden terén kiválót alkotnak. Van itt általánosan ismert magyar műépítész, színigazgató, nyelvtudós, orvostanár, több kiváló magyar gyáros, mérnök, festő, író. Ha összetartanánk, erős bástyája lehetnénk a nemzeti regeneráció nagy müvének. Magyar szervezetekben sincs hiány; nem kevesebb, mint hat magyar egylet akad Berlinben. De sajnos, mind Ahrtinni kémkedés! ügy tárgyalásinak második napja.
