Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-08 / 136. szám

2 kénytelenek voltak táncolni E pápa nevével adós maradt. „A hit — mondotta — egy és ugyanaz a tudatlansággal/4 Végső konklúzió­ja pedig az volt, hogy minden katholikus hit­tétel és intézmény merő hazugság és csalás. Ez a fiatal ur tehát ahelyett, hogy a his­tória nagy tanulságait igyekeznék hasznosan gyümölcsöztetni tanítványai javára, a törté­nelmi rágalmak, hamisítások és gonosz be­állítások mérgezett nyilait löveti zsenge szi­vükbe, mit sem törődve azzál, hogy erre vonatkozóan tiltó rendelet jött le a skol- sky referáttól. Mi ez? Súlyos fegyelemsértés és gyáva orvtámadás úgy az ifjak ellen, mint pedig szülőik ellen, akik fiaik neveltetését ilyen emberekre bizták. A szegény diákok védekeztek, úgy, ahogy tudtak. Egyöntetű szolidaritással a ta­nári konferencia elé vitték sértett ügyüket, eddig azonban minden eredmény nélkül. A tanár nr vígan folytatja tovább a kutmérge- zést Fenyegetődzik. Bosszút forral a meg­gyalázott ifjak meggyőződése ellen. A kisebb osztályú növendékeivel sem kíméletesebb, de azok csöndben lapulnak. Ha azonban min­den áron hírnévre akar szert tenni, álljon ki nyilvános küzdőtérre. Ott bizonyára embe­rére akad, áld alaposan elveri rajta a port. Még csak komolyabb fegyvereket sem lesz szükséges kiszedni a tudomány tárából olyan szánandó historikus ellen, mint ez a tanár, aki Húsz János 1415. jufius 64kán történt megégettetését a jóval később (1540. szep­tember 27-én) elismert juzsuita rend mester­kedésének tudta be a szemébe röhögő tanít­ványai előtt Azonban ennek a szomorú esetnek láttára a megsértett szülőknek és az egész keresztény társadalomnak is vannak kötelességei Meg •kell mozdulniok és fciltakozniok kell a legfel­sőbb kormányszéknél, hogy mielőbb kiseper­jék iskoláinkból az ilyen Iélekrontókat. A tiltakozásnak azonban széles meder­ben és a legszabályszerübb formák között kell lefolynia. Nehogy úgy járjunk, mint azok az eperjesi szülők, akik eléggé nem sajnál­ható elhirtelenkedéssel akartak maguknak elégtételt szerezni azért mert diákfiaikat egy ízben megakadályozták a tanítás előtti imá­ban. Emiatt már másodszori elitéltetésben volt részük, ök kétségkívül bátor védői vol­tak a hitüknek, de helytelenül alkalmazott til­takozásukkal csak még jobban megnövesz­tették a viadorok szarvait. Nekünk a legko­molyabb fellépéssel kell útját vennünk a kut- mérgezésnek, amelyeknek ifjaink ki vannak téve. És segítségére kell sietnünk a magára hagyatott hittanárak is, valamint a jogaikban megtámadott szülőknek ás, kiknek akarata ellenére senki fia sem zavarhatja meg fiaik­ban a lelki egyensúlyt A nagy és egységes fellépésnek úgy hisszük meg lesz a kívánt eredménye. Az egész keresztény társadalommal szemben a legradikálisabb kormány sem helyezkedhetik a teljes negáció és csökönyösség álláspont­jára, bármennyire is szive szerint volna ily nemű tanári apostoloskodás! Ez bizony nem vallana politikai bölcsességre, sem az óhajt­va óhajtott konszolidáció ügyét sem vinné előbbre. Ép azért haladéktalanul álljon az ügy mellé minden keresztény szervezet és egyesület. Lépjen csatasorba az egész pap­ság s minden velük érző nevelő. Főleg pedig A temesi futár. — A Prágai Magyar Hírlap tálcája. — Irta Zilahy Lajos. A beláthatatlan Orgovány felett a világo­sodó "hajnali órában még fent volt az égbolton a félhold éles sarlója. A levágott nád néhol geszteneékbe volt már kötve, máshol szétszórtan feküdt a föl­dön, arról árulkodva, hogy itt hirtelen és ijedten abbahagyták a munkát. Egy nádhordó szekér eltört aggyal, rudjáva! az ég felé me­redt, mint a mozdulná nem tudó"rémület. Élő ember sehol nem volt látható. A la­kosság ijedten mén ekük el a török seregek elől. Fejszés oláhok jöttek le a petrozsényi hegyekből és kirabolták az elhagyott fajva­kat. A császár a zimonvi tábor felével a Bánság védelmére sietett. De máT csak a tizenkettedik órában. Lacy fővezér, amíg Zi- mony alatt táboroztak, úgy számított, hogy majd a török támad és elvérzik azokon a ret­tenetes sáncokon, kétö'es geróbeken, amiket ötezer paraszt kublkolt. A nagyvezérnek azonban több esze volt. Más irányba fordult: Orsovánál kelt át a Du­nán. Orsóvá fölött Papilla tábornok csapatait szétszórta, mire Wartensleben Mehádiiánál, Bréchainvllle pedig az Almás-folyónál ijedten visszahúzódott. A temesi síkon mostál császár serege in­dult a török ellen. ___________________ __________________ Péntek, december 8. lé pjen ki a küzdőtérre valamennyi számotte­vő vezérünk, hogy közösen megállapodjunk mindazokban a módozatokban, amelyek a Prága, december 7. A lausannei konferencia tegnapi napja az antantnak Dardanellaprogramja körül zajlott le. A területi bizottság délelőtti ülésén Curzo-n Csicserin hétfői beszédével foglalkozott s ki­jelentette, hogy ha az orosz álláspontot fo­gadná el a konferencia, akkor a Fekete tenger orosz tenger lenne, amely fölött a török gya­korolná a felügyeletet. Csicserin tiltakozott az ellen — mondotta Gurzon —, hogy a tenger­szorosok fölötti felügyelet egy állam, Anglia kezébe kerüljön, azzal azonban meg lenne elégedve, ha a török szuverenitás leple alatt Oroszországra Hibáztatnék. Ezután beterjesz­tette a szövetségesek javaslatait. A javaslat szerint a szövetséges hatalmak a Dardanella- kérdósben a következő álláspontot foglal­ják el: 1. A tengerszorosok kereskedelmi hajó­zási forgalma teljesen szabad, éppen úgy a béke, mint a háború idején, ha Törökország a háborúval szemben semleges. 2. Ha Török­ország résztvesz egy háborúban, a kereske­delmi hajózási forgalom semleges hajók ré­szére nyitva marad, azzal a föntartással, hogy Törökországnak joga van a szállítmányokat átvizsgálni. 3. Békeidőben az összes hadi­hajók szabadon közlekedhetnek a tenger- szorosokon. 4. Háborús időben, ha Török­ország semleges magatartást tanúsít, a hadi­hajók szabadion közlekedhetnek bizonyos megállapítandó korlátozások mellett. 5. Ha Törökország résztvesz a háborúban, a sem­leges hadihajók szabadon közlekedhetnek a tengerszoro sokon. Egyes hírek szerint a javaslat további pontokat is tartalmaz. Ezek egyike egy ten­gerparti zóna katonai leszerelésére vonatko­zik és egy bizottság létesítésére, amely a nagyhatalmak képviselőiből s a feketeten­geri államok képviselőiből állana s amelyben az elnöki pozíciót Törökország kapná. Bar- rére Franciaország részéről elfogadta a ja­vaslatot. Az olasz képviselő hozzájárulása után az amerikai Ghild, majd Jugoszlávia képviselője ismertette Amerika, illetve Jugo­szlávia álláspontját. Isméd pasa kijelentette, hogy a török álláspontot később fogja a bi­zottság előtt kifejteni. Azután Csicserin s.zó1alt fel, aki kijelen­tette, hogy Oroszország célja a háború ellen irányul s hogy a tengerszorosak véde'mét vagy Törökország vagy egy nemzetközi bi­zottság láthatja eL ö Törökország mellett foglal állást, mert a nemzetközi bizottság nemzetközi együttműködést, a valóságban azonban nemzetközi konkurrenciát és rivali- tást jelent. A szövetségesek terve Orosz­országot uj fegyverkezésre készteti. A sza­bad, független Törökország számára a leg­jobb biztosíték taz orosz javaslat Az ülés ezután véget ért s a legköze­lebbi bizottsági ülés pénteken délelőtt lesz. Négy oszlopban vonult fel a lovasság. Fgy-egy oszlop talán háromszáz öl távo'ság- ra volt egymástól. Ez a négy lovasoszlop al­kotta elővédjét a császári seregnek. Reggeli bét óra volt. A szél a sík pusztán kísérteties füttyszó­val eme'get te a dérfuvásek fátylait, melyek rohanva menekültek előle és végül eltűntek a levegőbe. Balfel öl a második oszlopban voltak a Gréfemek. Andorjás az oszlop élén lovagolt, szépapám az oszlop vég'ben. Jobboldali szomszédja egy macskaképü strázsamester volt, olyan torzonborz bajusszal, mint a fa- ~"''-ka. Serivó morva, isten tudja, mi szél ve­tette ebbe a regementbe. Baloldalán fiatal hajduhuszár léptetett, vékonyka fekete bajusszal, dinbarna szem­mel, olyan hallgatag képpel, mintha é’etében még soha egv szót *em szólt volna Szép­apám ismerte a fiút. Vádi Imrének hívták. Szalonta határából való, az apja kondás az Fszterházi pusztáján. Az oszlopok háta mögött rendetlen cso­portban gomoVogtak az ordasok. Vén szol­gája. Mihály is ott volt az ordasok között. Lehettek vagv kétszázan. így vonult lassan előre az elővéd. Kilenc óra. tiz óra., tizenegy óra ... De a nap egy pillanatra sem bujt elő. Egyforma ónszmü j baridat volt az ég Fent a vizes levegőben | néha varjakat sodort a szék A variak rá- J feküdték a szélre és mint apró kis fekete vi­torláik repülitek az égi óceánon. tiltakozásnak és az elégtételadásnak teljes si­kerét biztosíthatják. A koríerencia mai napjáról ezeket a je­lentéseket kaptuk: Ciliid nem akar több hadihajót látni. Lausanne, december 6. Ghild amerikai delegátus tegnapi beszédében kijelentette, hogy Amerika a teljesen szabad kereske­delmi hajózás álláspontját foglalja el s nem akar sem maga, som mások számára előnyö­ket biztosítani. A fekeíetengermelléki álla­moknak részt kell biztosítani a világkereske­delemben, de a világkereskedelemnek is biz­tosítani kell, hogy eljuthasson a Fekete ten­gerhez, A Fekete tenger szabadsága csak le­fegyverzés utján biztosítható. Kívánatosnak tartaná azt, ha a hadihajók eltűnnének a ten­gerről. De nem minden hadihajónak van há­borús rendeltetése, de kulturális céljaik is vannak és Amerika nem lenne megelégedve azzal, 'ha hadihajóit megakadályoznák abban, hogy kereskedelmi hajóit és polgárait min­denhová békésen kísérhessék. Ezeket a ki­jelentés-eket antantkörökben, különösen a franciák részéről, úgy fogják fel, minit az tantantáTláspont alátámasztását Konstantinápoly biztonsága Lausanne, december 6. (Havas.) A kon­ferencián képviselt államok katonai és ten­gerészeti szakértői ma ülést tartottak, hogy véleményt nyilvánítsanak az antantjavaslaí- róT, mely a tengerszorosok kérdésében létre­jött. A szakértők megállapították, hogy Kon­stantinápoly védelmének biztosítása szem­pontjából a várost vagy semlegesíteni kell. vagy nemzetközi kötelezettségek által kell a város biztonságát megóvni Olasz lap az angol Dardanella-politika ellen, Róma, december 7. Az Idea Nazidnale ar­ról i-r, hogy Anglia Csanakban uj Szuezt és Gib­raltárt akar iétesiteui. Olaszországot ez a terv erősen veszélyezteti. Olaszország nem támogat­hatja Angliának Dardanella-politikáját de nem csatlakozhat az orosz-török állásponthoz sem, ameljr a Földközi-tengerre akar Oroszország szá­mára kivezető utat biztosítani. Olaszországnak az ebek ti v egyenjogúság álláspontját kell elfog­lalnia, hogy katonai és politikai pozícióját nem­csak a Földközi-tengeren, hanem az egész vilá­gon biztosíthassa. A konstantinápolyi menekü tek száma. Bécs, december 7. (Bécsi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A népszövetség hiva­talosan megállapította, hagy Konstantiná­polyból eddig 110 ezer görög, 15 ezer ör­mény, 12 ezer orosz, 700 zsidó, 6000 török és 20 ezer különböző nemzetiségű idegen állam­polgár menekült eL A csákók ellenzője alól a tekintetek előre­meredtek. Minden szem a látóhatárt kém­lelte, amely teljesen mozdulatlan volt. Csak néha szállingózott, darvadozott messze a ködben egy-két lovassziluet. Azok a mi pikétjeinfc voltak. Néha összeverődtek, pár percre megpihentek, aztán újra szétreb- bentek. A déli órákban a látóhatár baloldalán kis akácfaerdö bukkant Ítél. Az előőrsök a látó­határ felé vágtattak. Pontosan meg lehetett olvasni, hogy öten vannak. Abban a pillanatban, amikor elérték az erdőt és e'tüntelk a fák közötti gyors egymás­utánban négy puskalövés hallatszott. — Állj! — hallatszott a csapat elején Fes­tetics major vezényszava. Ugyani bbam a pil­lanatban a másik három lovasoszlop is meg­ákat!. Elöreszegezett arocal, visszafojtott lé­legzettel minden ember a kis akácfaerdőt figyelte. A hátulsó sorokban sokan felálltak a nyeregben, úgy néztek előre.. Vádi Imre odaszólt szépapámnak: — F nem a mi puskánk vóti Ismerem a sza várul. Most lovasok vágtattak ki az erdőből. Lóhaláilában jöttek és már csak hárman vol­tak. Kettőt közölök lelőttek a török előőrsök. A három huszár nagy kanyarodéval balfelé vágtatott és a Thirhaimok parancsnokának adta le a jelentést. Aztán ordonánszok vágtattak egyik osz­loptól a másikig és a következő pillanatban a két szélső oszlop előtt visszhangszenien HacskaegerMráfság. A lengyel sajtó Cseh-Szlovákiáról. — Kelet- Galícia. — Á szlovák nyelv tanítása a len­gyel egyetemen. (=) Varsó, december eleje, A lengyel—cseh-szlovák viszony meg- világitásáira szolgáljanak az utóbbi hetek lengyel sajtójából vett alábbi idézetek: A már többszőr idézett vilnai Slowó ha­sábjain Studnicki W. jeles publicista „Olasz­ország és Lengyelország44 cimü cikkében a két ország viszoynaival foglalkozik s azok közös érdekeit fejtegteve kimutatja, hogy Olaszországnak is érdekében fekszik, hogy Ke let-Galícia Lengyelországhoz tartozzék s ennek az olaszok is tudatában vannak. Ke- let-Galicia kérdése a legfontosabb problé­mája most a lengyel politikának. Lengyelországnak nem szabad szövet­ségben lennie semmi oly állammal, mely nem ismeri el feltétlenül Lengyelország jogát e területre. Azért nem közeledhetik Lengyel- ország a kisantanthoz, mert a cseh-szlovák kormány Kelet-Galiciát úgy tekinti, mintha kőtömböt gördítettek volna Oroszországba vezető útjára s azt szeretnék, hogy ez a te­rület Oroszországhoz tartozzék. Határozot­tan ellenséges magatartást mutatott e kér­désben Jugoszlávia is a prágai tanácskozá­sok alkalmával. Közvetlen kapcsolat Jugoszlávia és Cseh-Szlovákia, valamint Cseh-Szlovákia és Oroszország között a cseh korridoron ke­resztül, továbbá Kelet-Galiciának az Orosz­ország részére való átengedése alkotják Ju­goszlávia, Cseh-Szlovákia és Oroszország programját. Ez azonban nem érdeke Olasz­országnak. Olaszország pedig sakkban tart­hatja Jugoszláviát, egy esetleges cseh—ma­gyar háború alkalmával. Lengyelországnak, Magyarországnak, Olaszországnak és Bulgáriának — igy feje­ződik be a cikk — egy csoportot kellene al­kotnia. A csehek korridorpolitikájával is foglal­kozik a Dziennik Poznanski egyik cikke (XI. 5.), amely az olasz fascista mozgalmat ismer­teti. A szerző ismerteti Olaszországnak azt a szerepét, melyet a Nyugat-Magyarorszá- gon át vezetendő cseh-szlovák—jugoszláv korridor meghiúsításában játszott. Olaszor­szág széppé — Írja — Cseh-Szlovákiával szemben^ddig defenzív volt, de a fascisták győzelme után valószinüleg diplomáciai oí- íenzivává fog átalakulni. A lengyel lapok közül a Kurier War- szowski opportunus álláspontot foglal el a cseh-szlovák kormánnyal szemben, de a leg­utóbb szemére vetette, hogy támogatják a IengyeleLlenes ukrainista tábort és hogy a cseh sajtó állandóan azt Írja, hogy Kelet- Galiciának Oroszországhoz kell tartoznia. A meddig — Írja — a csehek igy viselkednek á lengyelekkel szemben, nem lehet szó len­gyel—cseh közeledésről. A nemzeti demokratákhoz közel álló Rzeczpospolita legutóbb (XI. 29.) a jávorinál kérdésről írva, keserű szemrehányásokat tett a cseh-szlovák kormánynak, hogy valahány­szor nehéz helyzetben volt Lengyelország, mindig kihasználta annak szorult helyzetét, hogy kierőszakoljon tőle valamit. Sohasem tartotta be ígéreteit és kötelezettségeit s il- lojálisan viselkedett a lengyelekkel szemben, hangzott a vezényszó: — Hátulsó rend tört rendekkel készülj a tüzadáshoz! A két középső O'szlop ezt a vezényszót kapta: — Kard ki, kard! És megzendült a kardok erdeje, amint a görbe pengék a válkakhoz repültek. A lovak meghallották, megérezték a vezényszót, min­den ló táncolni kezdett, bármilyen kemény ököllel fogta lovasa a kantárt. Csörögtek a lószerszámok, a zablák és a kaponcák, a lo­vak pofáján az isi ógok, a nyeregben a lódin- gok és kardhüvelyek, ahogy a csizmaszárhoz verődtek és a sarkantyúkkal összekoccantak. Bent a dolmányokban épp úgy dobogtak a szivek, mint lent a földön a lópaták. Egyszer­re vad indulat kezdte rázni az egész sereget és ennek a hirtelen támadt indulatnak, amely­ben düh és rémület feszüllt, állati mragései és borkanásai voltak a toporzékoló lovak nyerí­tései. Ezekben a percekben gondolkozásra már nem jutott idő. Úgy látszott, mintha ott messze az akác­faerdő megmozdult és elindult volna! Egy másik erdő volt ez, amely az akácfaerdő háta mögül kerekedett. A török lovasság! Szépapám ijedten nézett hátra, mert mö­götte mintha megmozdult volna a föld. Az ordasak iszonyú ordifással törtek előre. Szörnyű barna goinolyagban rohantak. Némelyek fejük fölé emelték fejszéjüket, iná­Amerika a teaatrszorosok szabadságát követeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom