Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-01 / 130. szám

Póniek, december 1 $ <PmöAL Wa&vúíJFireE — (A megyerendezés és a fizeíéskép- elenségek.) A Venkov a szlovenszkói me- ryerendjzéssel kapcsolatban azt Írja, hogy i megszűnt zsupaszékheiyek kereskedői — nzonyára politikából — egymásután jelentik >e a fizetésképtelenségeket. Így tettek Tren­dén, Losonc és Besztercebánya kereskedői. \ fizetésképtelenségek terén azonban Eper- es vezet, ahol eddig huszonhat fizetéskép- :elenség volt. A miniszterelnök lapjának ez a mcgállapi- ása a legnagyobb abszurditás, amit egy Lp lyomtatott betűkbe komp, imáit valaha. Hogy ikadjon szlovenszkói kereskedő, aki politikából ilvágja üzleti ekszisztenedájának gerincét és po- itikából fizetésképtelenné teszi cégét, ezt még renkovi rosszindulattal sem lehet komolyan el­unni. A szlovenszkói kereskedők fizetésképtelen- ;égeinek hosszú listája, ami nap-n 'p mellett elénk törül, szomorú és katasztrofális gazdasági jelen- iég. Az állom gazdaságpolitikájának legteljesebb >első csődjét dokumentáló esemény, mert a gaz- laságpolitika esed j ének nevezhető az. ha a cazdasági élet produktív egyedei sorra kidőlnek i gazdasági csatasorból és h.a az á'lam egy k gazdasági erőforrását jelentő faktorok, a keres­kedők becsukni kénytelenek üzleteiket Erről a :sődről úgy rni, ahogy a Venkov ir. lelkiisme- ■etlenség. Ezeket a kidőlt és a rossz gazdaság- K)litikával legyilkolt gazdasági ekszisztenciákat ncgvádolni azzal, hogy politikából verik magu­rat a tönkrejutás mélységébe, csak azzal a po- itikai gondolkodásmóddal lehet, amelyet a kor- nány prágai redakcióiban honos-tojtak meg. Ezt i gondolkodásmódot azonban, úgy látszik a kor- nánv inaugurálta, mert a kormány kereskede­lemellenes politikája már annyira nyilvánvaló ós annyira érezteti pusztító hatását, hogy ki cell találni valami politkai s az irredentizmussal capcsolaíba hozható hazugságot annak elleple- lésóre. Ez a beállítás éppen oly rosszindulatú, n:nt a Benes által világgá kürtőit amaz állítás, logy a szlovenszkói magyar földbirtokosok irre- lenba politikából nem vetik be a földjeiket. Ilyen tintásokkal operálni politikai ügyetlenség, ilyen illitásokat megengedni kegyetlenség és lelkiis­meretlen ség. — (Lévé! a Slovenska Politikának). Kedves 51oveuska Politika! Nagyon köszönjük, hogy a Prágai Magyar Hírlapnak reklámot csinálni szi- íres volt és csak azt sajnáljuk, hogy ez a reklám tz S. P. olvasóinak csekély száma miatt nem ;esz eléggé hatásos A S. P. ismeri a jó reklám föltételeit és ezért nem is csodálkozunk rajta, aogy reklámjában tulment a valószínűség hatá­rain. Ml, sajnos, nem vagyunk abban a helyzet­ien, hogy ajánlóleveleket adjunk azoknak, akik Magyarországba akarnak utazni, sőt még azt sem tudjuk garantálri, hogy mindenki, aki hoz- ránk fordul, megkapja a német, osztrák, román, aruguai, magyar vagy amerikai láttamozási, mert — sajnos — egyet’en egy konzulátusnál sincs jlyan protekciónk, hogy olyan útleveleket is el­intézzünk, amelyek nincsenek a szükséges mel­léklettel fölszerelve. Előfizetőinknek természete­sen szívesen állunk rendelkezésére és minden Igyekezettel azon vagyunk, hogy a hozzánk be­küldött útlevelekre a vízumot megszerezzük, ép­pen úgy, amint készséggel megveszünk nekik sgy könyvet vagy nyakkendőt vagy megírjuk nekik egy hivatal, vagy egyesület címét, ha erre megkérnek. Igazán nem rajtunk mukk, ha egy amerikai, német vagy magyar útlevél láttamo- zása nem sikerül. Akinek csak megtehetjük, szí­vesen teszünk szívességet Előfizetőinknek ter­mészetesen mindenekelőtt, de kollégialitásból a Slovenska Politika szerkesztősége tagiainak is, ha hozzánk fordulnak. Előre is elnézésüket kér­jük abban az esetben, ha esetleg magyar vizűmet a mi közbenjárásunkra sem adnak nekik. Kiváló kartársi tisztelettel vagyunk a Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége. — (Károlyi hazaárulás! pere). Budapesti tu­dósitőnk telefonálja: Károlyi Mihály hazaárulás! pőrében a tegnap délutáni tárgyaláson Búza Bar­na hangoztatta, hogy Károlyi sohasem akart egy talpalatnyi földről sem lemondani, hanem az an- nekszió és hadikárpótlás nélkül va’ó békét akarta. Horváth Dénes kincstári képviselő utalt arra, hogy Károlyi szereplése idézte elő az általános sztrájkot, amely a békének mindenáron való ki­erőszakolását célozta. Ez nem volt más, mint az ellenségnek tett szolgálat. Az olasz harctéren a sztrájknak rettenetes következményei voltak Ma délelőtt folytatták a tárgyalást. A kincstár képvi­selője újabb bizonyítékokat terjesztett elő. ame­lyek azt igazolták, hogy a kénvszerbékéért ki tört általános sztrájkot Károlyi Mihály rendezte. Bemutatta Linder Béla hadseregleszerclési pa­rancsát. A hadseregp irancsnokságra, elsősorban pedig Kövess tábornokra hivatkozik és kihallga­tását kéri annak igazolására, hogy az abban az időben rendelkezésre álló katonai erők elegendők lettek volna az ország határainak megvédésére. Búza Barna védő bizonyítani igyekszik, hogy Károlyi Czernin gróf békepoMtikáját támogatta- Ezután a katonatanácsok fölállításáról és Káro­lyinak a katonatanácsokban való szerepléséről terjesztette elő adatait a kincstár képviselője. zEután elmondta, hogy mikor a németek rájöttek arra, hogy Károlyi milyen aknamunkát folytat, 1920 januárjában Wild József vezérkari századost küldték Budapestre, hogy erről az aknamunkáról lerántsa a leplet. Ezért nem nevezték ki Károlyit 1918 januárban miniszterelnökké. Az elnök ezután a tárgyalást berekesztette. — (Benes és a szemüveg.) Becsből jelentik ezt a vicces hirt: Egy tekintélyes osztrák lap munkatársa Benesnek Párisba való utazása al­kalmával kérdést intézett hozzá, hogy milyennek látja a balkáni helyzetet. Ez idő szerint még nem tudom megmondani. — válaszolt Benes, — mert méz nem kaptam meg Parisból a. szemüvegemet. — (Amerikai konzulok tanácskozása Budapesten.) Budapestről jelenti tudósítónk: A középeurópai és a balkáni államok ameri­kai főkonzulai közül tizennégyen tegnap Bu­dapestre érkeztek tanácskozás céljából. Mr. J. Have.n Emerson trieszti amerikai főkonzul igy nyilatkozott a konferencia céljáról a Pesti Napló munkatársának: — Összejövete­lünk nem a kormány utasítására, hanem sa­ját elhatározásunkból történt. Valószínűen több ízben fogunk ilyen értekezletet tartani és többször is eljövünk Budapestre is, mert központi fekvésénél fogva a legkönnyebben megközelilhető. A mostani értekezleten ke­reskedelmi és gazdasági kérdésekről fog nk tárgyalni, de szóba kerül az utlevélláttamo- zások kérdése is. — (Szerencsétlenül járt vadász NémeMJp­csén). Rózsahegyről jelentik: Tegnapelőtt na­gyobb vadásztársaság elment Rózsahegyről a németlipcsei erdőségbe vadászatra. Az egyik va­dász, Luby földbirtokos elcsúszott a havon és oly szerencsétlenül esett fegyverére, hogy esés köz­ben a fegyver eldördült: a segítségére siető va­dásztársai már holtan találták. — (Nagytakarítás a budapesti Városházán a sokmilliós sikkasztás miatt). Budapesti tudósitónk jelenti: Németh Gyula kilencedik kerületi előüá- rósági pénztáros ügyéből kifolyóan, aki — mint ismeretes — huszonötmillió koronát sikkasztott, majd agyonlőtte magát, huszonnégy tisztviselő ellen fegyelmi eljárást indítottak. Valamennyi ke­rületi elöljáróság főpénztárosát kicserélték. A vizsgálat megállapította, hogy Németh egy izbm ötvenmillió koronát vett ki az adópénztárból. A pénzzel fogadást akart kötni a bukmékernél, aki azonban a nagy fogadást nem akarta elfogadni. A bukmékerek ellen Is megindították a vizsgálatot, amiért a kopottruhás, igénytelen embertől olyan nagy fogadásokat fogadtak el és nem érdeklőd­tek azután, hogy honnan vette a pénzt. — (A vasúti tarififc revíziója.) A Köz­ponti vasúti tanács mai ülésében Stri- berny vasutminiszter részletes expozéja során többek közt kijelentette, hogy a vasúti tarifák általános lineáris leszállítására az elő­feltételek még nincsenek meg. A cseh-szlovák vasutigazgatás revízió alá veszi a vasúti tari­fákat és bizonyos árucsoportok átsorolása, különösen a mindennapi szükséglet kielégíté­sére szolgáló áruknak a'acsonyabb osztályo­zása utján meg fog felelni az általános ár­leszállítás követelményének. A minisztérium kötelességének tartja, hogy a tarifaügy általá­nos reformjával foglalkozzék. —- (Két hoppra Ué’ték a magyar kor­ra'ny merénylőjét.) Budapesti tudósítónk te­lefonálja: Kovách Ágoston volt főhadnagyot, aki a Oáboor Áron szövetségben kijelentette, hogy a kormányt hajlandó láb alól eltenni és kétszáz fegyveres katonával forrada’mat akar csinálni, a bíróság állami és társadalmi rend felfcrgatására irányuló vétségért két havi fogházra Ítélte. Megállapították, h gy Kovách a Károlyi fórra lalom ideiében nem­zeti tanácsi titkár, a kominun alatt pedig ez­red segédtiszt vö t. — (Megy vihar a ímr-ar főváros közgyűlé­sén). Budapesti tudósítónk telefonálja: A főváros közigazgatósági bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen viharos jelenetek zailottak le. Zilahy- Kiss Lajos tanácsos a királykérdésben interpellá­ciót nyújtott be, amely igy kezdődött: Mostaná­ban azért járnak az emberek a templomba, hogy a király mellett tüntessenek. Ekkor óriási lárma tö- t ki. A bizottsági tagok kórusban kiáltoztak Zilahy-Kiss felé: Elállni! Nincs joga beszélni! Szégyelie magát! stb. A lárma oly nagy lett, hogy Zilahy-Kiss nem tudott szóhoz jutni. A gazdaságpolitikai párt megbízottal felugráltak he­lyükről és éltetni kezdték Ottót. Csakhamar csat­lakoztak hozzámk a liberálisok, a demokraták és a keresztény községi párt tagjai is. Zilahy, mivel nem juthatott szóhoz, interpellációját írásban akarta átnyújtani az elnöklő Rényi alpolgármes­ternek. aki azonban kijelentette, hogy az interpel­lációt nem veszi át, mert azt élőszóval kell elő­terjeszteni. Zilahy-Kiss erre személyes kérdésben szó’ásra jeleníkezett. A lárma kábult: — Taka­rodjék! — kiabálták feléje és mindaddig tmm csil­lapodott míg csak Zilahy-Kiss el nem hagyta a termet. Ezután folytatták a tanácskozást. — (Két interpelláció a magyar nyugdíjasok ügyében.! Szlovenszkóban és Ruszinszkóban sínylődő magyar nyugdíjas ütik helyzetéről, sé­relmeiről köteteket lehetne i ni s idegfeszitő ‘ilmdrámákat lehetne el őad r A legkülönbözőbb és legagyafurtabb zaklatások rdozatai ők, s te­hetetlenül, tanácstalanul kü iik át az idei telet is, bizakodván abban hogy az igazság, a méltá­nyosság előbb-utóbb a hónuk alá nyúl s meg­menti őket. Körmendy Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő és képviselőtársai újabban két külön interpellác:ót intézett a földinivelésügyi minisz­terhez és a belügyminiszterhez egy állatorvos nyugdíjas özvegye és egy nyugdíjas vármegyei alkalmazott érdekében. Az özvegynek, aki há­rom gyermekkel küzködik, azzal szüntették be a nyugdiját, hogy férje az utolsó két esztendejé­ben román terü’eten szolgált. Később arról ér- tesiteték. hogy nyugdiját román pénzben, meg­bízott utján felveheti, ha kijelenti, hogy román alattvaló. A megyei alkalmazott több mint negy­venkét évig szolgált s 1921-ig, három éven át, a cseh-szlovák államot is. Mégis az 1918. évi fize­tése szerint kapja a nyugdiját — (Elfogott terrorista). Budapesti tudósítónk telefonálja: A zalaegerszegi csendörség letartóz­tatta Méhes Aladár pálfiszegi tanítót, aki Orosz­országból visszajött, belépett a vörös hadseregbe és hatvankét magyar tisztet s közlegényt legyil­kolt és rengeteget halálra íinzott Egy ideig Ba­ján rejtőzködött, azután abban a feltevésben, hogy megfeledkeztek róla .elfoglalta régi tanítói állását. — (TörvényjavasTat a rokkantigény bejelen­tésének mer hosszabbítására). A cseh-szlovák szociáldemokrata szenátorok törvényjavaslatot terjesztettek be, amelyben a rokkantsegélyre való igény bejelentésének ideiét 1923 június elsejéig javasolják meghosszabbítani. — (Étkczökocsi a prága-liptószentmiklósi gyorsvonaton). A vasutiga'gatóság közlése sze­rint december 1-től a Prága és Liptószentmiklós között közlekedő s Prágából reggel 7 óra 10 perckor induló s az este 21 óra 55 perckor ér­kező gyorsvonathoz étkezőkocsit is csatolnak. — (Rendkívüli adó Rózsahegyen). Rózsa­hegyről jelenti tudósitónk, hogy ott a városi ta­nács érdekes adót vetett ki a kereskedőkre és az iparosokra, ötven korona évi adót köte’esek fi­zetni az utca falain kifüggesztett kirakatszekré­nyekért. — (Benes népszerűsége.) A Pravo Lidu megbotránkozásának ad kifejezést afölött, hogy a cseh hazafias sajtó olyan egyszerűen könyvelte el azt a nagy eseményt, hogy Masaryk e’nököt és Benes külügyminisztert a párisi Sorbonne- e gyet cm diszdok torává választotta meg. A pá­risi lapok mindegyike nagy cikket közöl az ün­nepségről. a cseh sajtó azonban csak mint tény­ről emlékszik meg róla. Bezzeg, ha Krnmarzról vagy Ras'nról van szó, akkor nyomban lelkese­dik és ünnepel a sajtó, siránkozik a Pravo Lidu. — (Küzdelem a koncért.) Az uj nagyzsu- pánclk kmevezésével kapcsolatosan megin­dult a koncért va'ó küzdelem a szlovák ag­rárius és a szociáldemokrata párt között. A Rc'bctnicky Noviny elégedetlenkedik afölött, hogy a nagy zsupán! állásokra való jelöltek közölt nem emlegetik Hranec dr. és Braveni nevét. — (U| egyetemi taná=- Pozsonyban). A köz­társaság elnöke Frankenburg Zdenko dr laiba- chj egyetemi tanárt a pozsonyi egyetem orvosi fakultásán a histológia és embriológia rendkívüli tanárává nevezte ki. — (Törvényjavaslat a nyugdíjasokról,) A szenátus tegnapi ülésén Heller Ériedrich német agrárius szenátor és társai tö-vényja vas latot nyújtottak ' be, amelyben az 1919 iulius 13-i és 1919 december 17-i nyugdii ö vény hatálya'nak ezen idő előtt nyugdíjazott tisztviselőkre való kiterjesztését kérik. — (Ki fizeti a monarbía háború elölt! adóssá­gait?) Budapestről jelentik: A volt tnonarkia há­ború előtti tartozásairól a békeszerződés úgy in­tézkedik, hogy 'azok kő ősén terhelik a monar- kiából alakult utódállamokat Az adósságok meg­osztását az érdekelt államok között a jóvátétel-! bizottság végzi. A bizottság ebben a kérdésben úgy döntött, hogy a tartozások harminchat szá­zalékát Magyarország, másik harminchat száza­lékát Ausztria fizeti, a fenmaradó részt pedig egy később megállapítandó kulcs alapján a többi utódállam fogja kiegyenlíteni Ezzel kapcsolatban a jóvátétel; bizottság az ál’amadóssági kötvények lebélyegzését is elrendelte. Aki ez év végéig ál­lamadóssági kötvényeit le nem bélyegezteti, an­nak teszi ki magát, hogy azokat az érdekelt ál­lam nem fogja nosztrifikálni. — (A megyék vagyona állam! kezelésben). A hivatalos lap mai számában jelent meg az össz- kormány rendelete, amely arról intézkedik, hogy a XV—XX. nagymegyékben az eddigi megyei kezelésben volt vagyont be kell jelenteni a pénz­ügy- és belügy-, illetve szlovenszkói miniszter­nek, amelyek ezt a vagyont állami kezelésbe ve­szik. — (Megszűnő vonaláratok, uj vonalok). A luzerni európai vasúti konferencián megállapítot­ták az 1923—24. évre szóló nemzetközi vasúti menetrendet, amely 1923 junius 1-én lépett életbe és 1924 május 31-ig marad érvényben. Cseh­szlovákiára nézve a következő megállapodások történtek: Prága és Páris között hetenként há­rom expressvonatot indítanak; a Kassa—Poprád közötti gyorsvonatot, amely a Tátra—Budapest gyorsvonat kiegészítő vonata volt, a nagy utas­hiányra való tekintettel megszüntetik. A Ruttka— Budapest közötti gyorsvonathoz egy átmeneti ko­csit csatolnak. A világ legelső márká'a a RiraiNGTON különféle modellekben teljesen szabadon látható Írással. Különlegesség: 3?S5áltlO?<£» írógépei*. Cseh-Szlovák Központ: PRAHA I. CELETNÁ 35. - TELEFON 2871 '85 Flokok: Pilsen, Reichenberg, Brünn-Herrengasse 12T4. | DEDTSCIES Minis flHI| j | Prága II. Smecky 22. | G Elsőrangú konyha. Legjobb sörök x ti ós elsőrangú borok. — Komplett n ebédek már 8-10 Kc-ért. « 14 bérletjegy lOO Kö, | FEüller Pereme vendéglős, $ p a Goldeues Kreuzol volt főpineóre. O SlIMISmi és zene Parasztosan. Borsovai Lengyel Gyula pályadijat nyert nép­színműve. (Előadták Rozsnyón 1922 november 25 és 26-án). Rozsnyó, november 27. Ünnepe volt Rozsnyó magyar társadalmának. A Rozsnyói Híradó és a Sajó-Vidék szerkesztő­ségei által kürt népszinmü-pályázat első dijat nyert darabjának premiérje volt. Egy premiér mindig nagy dolog; hetek mun­kája s izgalma előzi meg; hiszen ilyenkor dől el, jó volt-e a bírálat s az ezerszemii Caesar rábó- lintja-e a bizottság itéietére a szentesitő áment? Színmüvet írni nehéz dolog, népszínművet még nehezebb, de legnehezebb olyan népszínmű­vet, mely azért .ródik, hogy a magyar nép kapja drága ajándékul, hogy az övé legyen és haszna legyen belőle. Talán ezért oly ritkán eredményesek a nép szinmü-pályázatok. Hiszen, aki ily tökéletes da­rabot tud irni, bizonyára Inkább a metropolisok kőszinházainak ir, ahonn .n munkája eredményéül sokkal többet kaphat, mint egy-egy véres verí­tékkel összegyűjtött szerény pályadij. Egy népszínmű megírásához tehetségen kivüi szív is kell, forró, erőshitü fajszeretet és a ma­gyar népnek ismerete... azért meg se lepődünk, ha cgy-egy jó népszínmű falusi parochiák Íróasz­talán születik meg; költő: kedélyű pap a ringatn­iuk s teremtőjük az áldott anyaföld, magyai le­vegő s nép ajkán elcsen dűlt magyar nóta. A szendrőládi református parochian született meg a „Parasztosan14. írója nem rulinirozott színműíró, inkább no­vellákat irt azelőtt s ez megjátszik a darabján is. Cselekménye kevés, szétfolyó, sok benne a páros jelenet, a népet alig foglalkoztatja; ezek feltétlen * hibái, de ezzel szemben sokkal több az erénye: napsugaras magyar levegője feiüdit, hu­mora természetes és a’akjai az egy Makszi korcs- márost kivéve — ki igazán egy ókorból való torzsszülött — egytől-egyig az életből kerültek. A darab meséje a következő: Tardiné (Dovala Gizi) a volt grófi szobalány, mindenáron uriasszony akar lenni s íő ambíciója, hogy leányát, Jolánkát (Fuhrmann Anna) úriem­berhez adja nőül. Ki is szemeli vejéül a segéd­jegyzőt (Gáspár Lajos) vagy a tanítót (Szaba­dos Aladár), kik szívesen el is vennék a kislányt, mert Tardj (Fonó Pál) iOO hold földje igen ke­csegtető kilátás. Jolánka azonban Kovács Pista zscllérfiut (Fodor János) szeieti s ezt az ügyet Tardi is szívesen pártolja; a fiataloknak türel­met parancsol addig, mig a feleségét észre térid. Mizsó cigány (Török István) nagylelkűen kézbeveszi a fiatalok dolgát és mikor látja, hogy másképp célt nem érnek, azt tanácsolja nekik, hogy szökjenek meg. Tardiné rövidesen elveri ura vagyonát S megjelenik Makszi, a korcsmáros, hogy beüljön a birtokba; előhúzza a váltókat s akkor nagy meglepetésére Tardi kifizeti összes adósságát az­zal a kikötéssel, hogy a felesége ne tudjon róla s maradjon meg abban a hitben, hogy tönkre­mentek. Tardiné tftban reménykedik, hogy az utí kérők még igy is elveszik Jolánkát, ezek azon­ban takarodót fújnak, sőt a segédjegyző kijelenti, hogy szegény lány esek szeretőnek való. Tardiné erre elfelejti uriasszony voltát s „amúgy parasz- tosan“ képentörli a jegyzőt s ez a pofon vissza­adja a természetes énjét, helyes, pattogós pa­rasztmenyecske iesz belőle s boldogan simul okosv erős ura karjába, ki furfanggal s szívós szorga­lommal szerezte vissza azt, miit felesége elpaza­rolt Jolánka és Pista elszöktek, egyelőre csak a kukoricásba, hol Mizsó őrzi őket s mikor kei esik őket, odavezeti az aggódó szülőket és a falut. A mese kevés, de bőven kárpótol érte a sze­replő alakok jellemzése. Tardi csendes, flegmati­kus humorával s józan természetes észiárásaval a magyar főldmives élő megszemélyesítője. Fe­lesége, akinek fejébe ment a nagyúri légkör, igen jó! meglátott alak. A tanitó és a segédjegyző oly közvetlenek, mintha csak abban a percben jöttek volna a falujckból. Pista és Jolánka... ez a két alak az élei költészete. Az erős, nekibusult szép magvar fiú s az édes, természetes kis csitri, ki a máslis cipővel s nape-rnyőve! eldob magától min­den természetellenes kényszert, mit úrhatnám anyja ráparancsol s itt ál] előttünk a falu erőtel­jes, természetes szép virága. Mizsó valóságos kabinetalak, büszke lehetne rá akármelyik szinmüiró. S van a darabnak még egy nagy érdeme; gyönyörű zengzetes nyelvezete. Dalairól külön cikket kellene irni: Fodor Kál­mán szerezte a legtöbbnek szövegét is. Istenál­dotta őstehetség ez a fiatalember, leikéből mint üdítő forrásvíz csörgedeznek elő kimcrithetetle- nül az édes, birs magyar melódiák. PLsta egy-egy dala után oly áhitatos csendben ült a közönség, mintha templomban lett volna; ez a méltóságos, meghatott csend a legjobb kritika. A darabnak óriási sikere volt; mindkét este zsúfolásig telt meg a terem s a közönség, mint egy drága, hálás gyermek kacagott, sirt és hall­gatott, szent, imádságos meghatottsággal. Rozs­nyó közönsége igazolta a bírálók Ítéletét. A da­rab jó, méltó reá, hogy odakerüljön, ahová szán­va van, szlovenszkó magyarsága elé. A szereplők egytől-egyig jók voltak, ami ter­mészetes is, nagy gonddal megválasztva min­denki azt a szerepet kapta meg, mely tehetségé­nek megfelel s igy a kö önség elé nem színdarab került, hanem élő, eleven magyar élet

Next

/
Oldalképek
Tartalom