Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-31 / 153. szám

* Vasárnap, december 31. •, .i'4!Moi*afftgi«>ieaM»űcgru*. .<.>uaaK««ai3«» • ■■-• - .*»6i Morfeércfós. Prága, december 30. Holnapután lesz Petőfi Sándor szü­letésének százéves évfordulója, amely min­denütt, ahol csak véreink éinek, ünnepe lesz a magyar kultúra emlőin fen ott embereknek. A legnagyobb magyar lírikus emlékét a szlovenszkói és ruszinszkói magyarsággal együtt a Prágai Magyar Hírlap is megün- nepli. Ezt az újévi számunkat az ő nagy em­lékének szenteljük. Benne rójuk le a hálát, amellyel neki, a negyvennyolcas megújho­dás prófétájának tartozunk. Maroknyi ma­gyarságunk számára ő sokkal, de sokkal többet jelent, mint Heine a németeknek, Bé- ranger a franciáknak és Burns az angolok­nak. Alig van költő a világon, akinek költé­szete oly bővizű forrásból táplálkoznék, mint az övé. A dal, a rapszódia, a románc, a ballada, az elbeszélő költemény területén egyaránt örökkévalót tudott alkotni. Hangu­latainak és érzéseinek skálája olyan széles, hogy abba mindenki megtalálja azt, ami az ő hangulatával és érzéseivel összevág. Ki­nek ez, kinek az a költeménye tetszik a leg­jobban, de bizonyos, hogy mindenkire, aki Petőfit alaposan ismeri, valamely költe­ménye olyan nagy hatással volt, amely vé­gigkíséri egész életén. Érdekes volna megtudni, hogy a nagy költő .melyik verse tetszik legjobban tiszte­lői átlagizlésének. Érdekes volna megtudni azt is, hogy a legkedvesebbnek tartott költe­ményben az olvasót mi ragadta meg a leg­jobban. E két kérdésre adott válaszoknak kulturhisitóriai jelentősége van. A Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége ezért fordul olvasóihoz körkérdéssel azt kérdezi tőlük: Petőfi Sándornak melyik költeményét szereti a legjobban és miért? Kérjük előfizetőinket és oJvasóinkat, hogy válaszukat a lap szerkesztőségének címére (Prága L, Stépánská 40) legkésőbb JANUÁR 15-1 g bekflldjék. A legfőbb válaszokat Jutalmaz­zuk. őt páiyadijat tüzűnk kL Az első dij: Petőfi Sándor összes költeményei diszkö- tésben. A második—ötödik dif: Petőfi Sán­dor összes költeménye! vászonkötésben. A legsikerültebb őt választ lapunk január 22-iki számában közzétesszük. Pályázati föltétel: A válasz legföljebb tiz nyomtatott sornyi lehet. A Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége. Offi^indennav add át a lapot tétovává ismevfősöafnefe. mng meg w<s nrs gtyáxádifc arvt'M. fkoguj as S'rát&ai yiKagitjav J£ir- £a& a vmagyarsáé étdefteit 8K&SgáS$a ? — Már késő! — szót Bourdon. — A követező állomáson táviratot adok föl a férjének. És maga nem térhet többé vissza hozzá. — Ez beositeienség volna! — kilátott föl az asszony. — Igaz, hogy kétségbeesett lépés a ré­szemről... de másként nem tehetek!... Ki kell vágnom magam valahogy ebből -a rétté-1 nietes helyzetből!... De mdmdenitől elállók, ha ma, Ma-dteledme, a szavát adja, hogy a fele­ségem lesz! — Bourdon! nem ismerek magára! — mondta az asszony. — Maiga meg akar háza-; sodrai... erös25akosiara! Maga, a házasság ha­lálos ellensége! — Vigyázzon, Madclieirae, én még egy­szer megcsókolom mások szeme láttára! Ma­ga még nem tudja, hogy milyen erőszakos­ságra vagyok képes! Kíméletlen tudok lenni!. — De hát csiiltaipOldják, Bourdon! Lehet, I*,TŐ1 a dologiéi nyugodtaibban is beszélni... j s'e A nizzai gyorsvonatról már mint titkos 'igény és menyiasszoray szákiak le Ma de- lV,lle f és Bourdon. Nizzában ugyanabban a j nyeze^n s^álótiník meg. de külön-külön szoba- i *7 iáisraap Bourdon az újságokból tudta í Bourdoi>sry vára,fiiamul a vezérkari főnök he-1 in aga az < xföve&iék ki és ezzel messze meg­kérhetem ^,rsaj,f gs a SOTon levőket is, amit rnnii hirtelen kirobbanó diadallá­ben. cs íz ^ mégse tudott öszWérr örülni, viszony, jscteJt a szikébe, hogy ArtmV deraki veté yta.^ értesíi)f előléptetéséről icrjut niost_ rév- t bán tóttá riport hiába! az n:nnc a v>-'‘1;2* ri hmdvczéruök bizonyult, képp... Nagyon i ______\ — Elismerem - ) \ Petőfi ünnepségek világszerte. Prága, december 30. Rövid két nap választ el bennünket at­tól a perctől, amikor a magyar géniusz egyik íegtündökiőbb csillaga: Petőfi Sándor, a lánglélkii költő, egy kiskőrösi szerény haj­lékban megpillantotta a magyar napot. Eb­ből az egyszerű kiskőrösi hajlékból indult el világhódító útjára a hazának és a szabadságnak ez a nagy bajnoka. Egy orosz golyó korán kioltotta életét, de nem tudta elpusztítani azt a hatalmas és fenséges erőt, amely minden szavában megnyilatkozott. Száz esztendeje annak, hogy a világ- zseni megszületett. Az évfordulót mindenütt, ahol magyar emberek vannak és élnek, ahol még nem halt ki a magyar gondolat, meg- ünneplik. De nemcsak a magyarok ünnepel­nek szivükben ez alkalommal, hanem a vi­lág kulturnemzeteinek nagy része is egy pillanatot szentel az ünneplésnek és kegye­lettel adózik a nagy költő emlékének. A budapesti ünnepség A legimpozánsabb ünnepségek termé­szetesen a magyar fővárosban fognak le­zajlani A főváro.s tegnapi tanácsülésén tárgyalta Petőfi születésének százéves évfordulója al­kalmából a Szilveszter éjszakáján rende­zendő ünnepségek tervét. Az első tervezge- tések szerint pontban éjjel tizenkét órakor szólaltak volna meg a főváros összes tem­plomaiban a harangok, ez azonban, mint az egyházak vezetőivel folytatott tárgyalások során kiderült, egyházi okokból megvalósít­hatatlan. így, az újabb tervek szerint, az esti hétórai harangszó után szólaltatják meg új­ból a főváros harangjait. A tárgyalások so­rán fölkérték az egyházak vezetőit, hogy vasárnapi prédikációikban emlékezzenek meg Petőfiről. Mint ismeretes, Szilveszter éjfélkor több színházban külön előadásokat tartanak Pe­tőfi emlékezetére. A főváros ezenkívül a főbb útvonalakat és a Petöfi-szobor környé­két kivilágittatja és a Petőfi-teret föl is di- szitte-ti. A kivilágításra vonakozóan most folynak a tárgyalások a főváros világítási ügyosztályával. A gázlámpákat ugyanis a legtöbb helyen leszerelték és így a kivilágí­tás elé akadályok gördültek. A főváros a la­pok utján külön fölhívást intézett a közön­séghez és kérte a főbb útvonalakon lakókat, hogy Petőfi emlékezetére égő gyertyákat helyezzenek ablakaikba. Szó került arról is, hogy a Peíőfi-utcát, amely jellegénél fogva nem felel meg Petőfi emlékezetének, más névre kereszteljék át és helyette a Koronaherceg-utcát nevezzék el Petőfi Sándor-utcának. A főváros erre vo­natkozólag előterjesztést is tett a Közmun­kák tanácsához. Belitska Sándor honvédelmi miniszter elrendelte, hogy december 31-én Petőfi századik születésnapja alkalmából a m. kir. honvédség is megfelelő módon emlékezzék meg a költőről. Ma délben megállapították a PetŐfi-Ün- nepségek végleges műsorát. Éjféltől egy óráig a főváros összes terein és főbb útvo­nalain hatalmas gázkandelláberek gyulladnak ki. A Dunaparton, a Körutakon, a Kecske­méti-, Egyetem-, Koronaherceg- és Kossuth Lajos-utcákon, valamint a Rákóczi- és Andrássy-uíon s az ezeket környező tereken kivilágítják az összes utcai lakásokat. Vil­mos császár látogatása óta ilyen nagyarányú kivilágítás nem. volt Budapesten. Éjfélkor az ifjúság fáklyásmenettel a Peíőfi-szobor elé vonul. Hétfőn délután a szobornál újabb ün­nepségek lesznek. Pékár Gyula fog beszélni. A hatalmas arányú ünnepséget ma dél­után a Petőíi-emléktáblák kiállításával a Nemzeti Muzeum kupolacsarnokában kezdik még. A Peíőfi-Társaság vasárnap délelőtt diszülést tart, amelyen Rákosi Jenő olvassa föl Petőfiről szóló tanulmányát. Rajta kivtíl Pékár Gyufa is beszél. De a magyarországi vidéki városok is kiveszik részüket az ünneplésből. Miskolc, Kecskemét, Szeged, Székesfehérvár, Cegléd, Debrecen, Pécs, Sopron. Győr és a többi magyar városok is hódolattal adóznak a Hagy költő emlékének. Mindenütt díszelő­adásokat tartanak a színházakban, ünnepsé­geket rendeznek a társadalmi és kulturális egyesületekben, az ifjúság pedig Szilveszter estéjén a legtöbb helyen fáklyásmenetet ren­dez, hogy igy főjja le kegyeletét és háláját a nagy költővel szemben. Szlovenszkó és Russimszkő ünnepe Az utódállamok magyarsága is ünnepe­ket rendez, hogy megmutassa, hogy nem halt ki belőle a magyarság és nemzetéhez való ragaszkodását a Petőíi-ünnepségek ren­dezésével mutatja ki. Kassán, Pozsonyban, Losoncon, Rimaszombaton, Lfngvárt, íglón és a többi városokban is ünnepségeket tar­tanak. A magyar szivek mindenütt ünnepelni fognak. Nem lesz senki közöttük, akit át nem hatna a nagy költő iránt érzett kegye­let és aki ne érezné azt, hogy mit jelentett Petőfi feltűnése a magyar égen. Románia magyarsága is egv táborba tö­mörült, hogy lerójja a nagy költő iránt való háláját. Kolozsvár, Segesvár, Arad, Nagyvá­rad, Temesvár és Brassó, valamint a szé­kely Csíkszereda, Sepsiszentgyorgy és min­den magyar falu lakossága ünnepre gyűl össze, hisz4 holnap éjjel lesz száz esztendeje annak, hogy Petőfi Sándor megszületett és júniusban múlt hetvenhárom éve, hogy a segesvári csatatéren kiöntötte nemes vérét a magyar hazáért és a magyar szabadságért. A kolozsvári Nemzeti Színház Herczeg Fe­renc alkalmi Petőfi-szinda rabját mutatja be, a többi magyar városban is a színházi elő­adásokat az este Petőfi emlékének szentelik. A munkásság külön matinékon áldoz Petőfi szellemének. Jugoszlávia magyarsága csak szivében tud ünnepelni. Az ottani államhatalom nyil­vános ünnepségek megtartására nem adott engedélyt. A szivek ünnepét azonban nem tudta megtiltani. A külföld is fölfogja enne a napnak nagy jelentőségét. Berlinben nagy Peíőfi-ünnepsé- get tartanak, a párisi Sorbonne külön hetet szentel Petőfi emlékének. Az amerikai ma­gyarság is ünnepel. Ott, a tengerentúli messze földön is eszébe jut neki az 1923 ja­nuár 1-je, amikor a kiskőrösi hajlékban elő­ször látta meg a napot az az ember, aki nemzetét és a szabadságot úgy szerette, mint senki más. az egész éleire szélé éra minden JÓM Órásnál kantától Ellenzéki program. Irta: Flelschmaim Gyula dr„ a keresztényszociális párt főtitkára. Kassa, december 30. Szomorú évnek nézünk elébe, amin nem változtatnak még a legoptimisztikusabb kor­mánynyilatkozatok sem. Az 1922. év összes miazmáit magunkkal visszük át az uj évbe, amelyekhez azonban valószínűleg újabbak s nem kevésbbé vesze­delmesek fognak csatlakozni. A Neue Freie Presse karácsonyi számá­ban olvasom, hogy a munkanélküliek száma november 1-én 266.964 volt, s ez a szám azóta lassan bár, de egyre emelkedik Cseh- Szld^ákiában. A Prager Tagblattban pedig egy szomorú statisztikát Iátok, amely sze­rint 1922-ben száz nagy fizetésképtelenséget jelentettek 890 millió passzívával, november í-ig 1435 kiegyezést jelentenek 1 milliárd korona értékben, amelyhez 341 csődöt kell még hozzávenni 83 millió koronával. Mivel azonban a helyzet november óta csak su- lyosodott, a fönti adatokhoz egész nyugod­tan hozzávehetünk még 25 százalékot. Ilyen gazdasági viszonyokkal megyünk neki az uj évnek, amelyben Rasin pénzügy- miniszter ur adóprése, a vagyondézstna me­sebeli számai, a kereseti lehetőségek meg­csappanása, a korona ingadozásával járó kellemetlenségek, munkabérek és fizetések leszállítása, s az olcsósági hullám befagyása integetnek biztatón, Rasin-mosollyal, halálos ölelésre hivogatőn felénk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a belpoli­tikai életben maguk a kormánypártok is a legrosszabb kilátásokkal indulnak neki az uj évnek, a nemzetiségek között kivétel nél­kül az elkeseredés a lehető legnagyobb, s a köztársaság egész lakossága — a hatalmon lévők és zsoldosaik kivételével — a közálla­potokkal elégedetlen, akkor azt kell kiálta­nom az ellenzéki képviselők felé, hogy „eb­ben a köztársaságban öröm ellenzéki képvi­selőnek lenni.44 Vizsgáljuk most már tárgyilagosan, hogy meg vannak-e itt az ellenzéki politikának az előföltételei és a sikerre való kilátásai. Akármit mondanak is a hivatalos körök, a cseh-szlovák állam ma még csak frissen szerzett külpolitikai presztízséből él. amely tulajdonképpen Benes külügyminiszter sze­mélyéhez van kötve. A kétségtelenül ügye­sen vezetett és nagy áldozatokkal járó kül­földi propagandának sikerült elhitetnie a kül­földdel, hogy Csen-Szlovákiia ma Európa egyik íegkonszolidáltabb állama. Ennek a féltő gonddal ápolt és őrzött külpolitikai tekintélynek alappillére a belpo­litikai helyzet, amely mihelyt inogni kezd, azonnal inog vele az egész külpolitikai presz­tízs. És itt van az az Achilles-sarok. ahol a mai kormányzati rendszer a leggyöngébb és legkönnyebben megsebezhető, s ahol az el­lenzéknek a koncentrikus támadást meg kell indítania. Az elégedetlenek tábora egyre növek­szik. a megelégedettek száma egyre csök­ken. A munkásság egész Cseh-Szlovákiában csalódottnak érzi magát s féltékenységgel vegyes érzelemmel nézi az uj cseh-szlovák burzsoázia erősödését és a kapitalizmusnak az államraisonban való előtérbe jutását, ^gy uj választás e! fogja söpörni nemcsak Szlo- venszkón. hanem még Csehországban is a programjához és alapelveihez hűtlen szociál­demokráciát és a munkástömegek egész bi­zonyosan a radikális kommunistákra adják le a szavazataikat. A polgári pártok egymást fogják marcangolni a sok ellentétes érdekek szembehelyezése következtében. A naciona­listák kénytelenek lesznek agresszív állás­pontra helyezkedni, amely szélsőségekre fogja őket ragadni és a nemzetiségek össze­fogásához vezet. Egészen bizonyos, hogy a most uralmon lévő kisebbségeknek hatalmi tobzódását a köztársaság népei — beleszámítva a cseh nép dolgozó és józanabb elemeit is — nem fogják a végtelenségig tűrni s nem engedik magukat mesterségesen leszegényiteni és el­nyomni. (Ez az abszolutisztikus rezsim van most uralmon Jugoszláviában és Romániá­ban is, tehát cikkem bizonyos pontjai ezek­nek az államoknak ellenzéki politikájára is az aktualitás jellegével bírnak.) Az ellenzéki hangulat ma egyre erősö­dik az országban, a kormánypártok népsze­rűsége hanyatlik s a talaj egyre inog a lá­baik alatt. A jelek arra vallanak, hogy ez a processzus intenzivitásában egyre erősödni fog. Ennélfogva megállapíthatjuk, hogy az ellenzéki politika előföltételei adva vannak. Már most az eredmény az ellenzéki munka mikéntjétől függ. Az ellenzék a parlamentben eddig csak rendszertelen guerillaharcot folytatott az osztáíyérdekek szempontjából heterogén, de nemzetiségi szempontból homogén kormány­koalíció allan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom