Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-03 / 132. szám

Vasárnap, december b. mJaxm Hlinkát ünnepli Rózsahegy. Hfinka beszéde a szlovák nép helyzetéről. ~ ? Rózsahegy, december 2.- (Saját tudósítónktól.) Rózsahegy város és környéke nagy előkészületeket tett no­vember 30-ának megünneplésére. Kétszeres ünnepe ez a nap Rózsahegy városának. Egy­részt a város ünnepel, másrészt pedig ezen a napon üii meg névnapját Hlinka András, a szlovák néppárt közszeretetben álló vezére. Már délután hömpölygőit a nép az utcá­kon, egymás után érkeztek a küldöttségek, a falvakból tömegesen tódult be a nép, hogy résztvehessen szeretett vezérének ünnepén. Este hat órakor gyülekezett össze a tömeg a Sziget-téren. Onnan indult el három zenekar hangjai mellett a fáklyásmenet a város fő­tere felé. A templom udvarán Mederly Ká- roly dr. polgármester üdvözölte az ünneplő közönséget és felhívta, hogy támogassa ve­zérét, Hlinka Andrást, aki a legnagyobb oda­adással kiizd azért, amit a szlovák nép kö­vetel: az autonómiáért. Azután nagy éljenzés között Hlinka András nemzetgyűlési képviselő lépett a szó­noki emelvényre és a- következőket mon­dotta: — Négy éve áll fenő ez a köztársaság, csakhogy nekünk szlovákoknak még mindig nem hozta meg azt, arait vártunk •— a fel- szabadulást 1918 bán mindent megígértek nekünk és nézzük meg, hogy mit kaptunk: csaknem semmit. A cseh testvéreink rosszul bánnak velünk. A magyarok csak a nyelvün­ket nyomták el, de a csehek nemcsak nyel­vünket, hanem vallásunkat és megélhetésün­ket is el akarják venni tölünk. És ezt neve­zik ök szabadságnak. Nézzünk csak az isko­láinkba. Cseh tanárokat találunk ott akkor, mikor a szlovák tanároknak nincs kenyerük. A kivándor’ás veszedelme mindjobban fe­nyeget bennünket. .Mindig többen és többen hagyják el hazájukat, mert asm tudnak Itt­hon, a felszabadított Szlovenszkőban meg­élni. itt állunk most a karácsonyi ünnepek előtt. És milyen szomorú ünnepek előír ál­lunk! A gyárak nem füstölnek, a munkás hiába keres munkaalkalmat. Eddig még. ha szegényesen is, meg tudtuk ünnepelni Jézus születésének ünnepét, de az ide] karácsony nagyon szomorú, nagyon fekete lesz. Eddig legalább karácsonykör ehettünk fehér kenye­ret és kalácsot, az idén azonban fekete ke­nyérre sem telik. 1919-ben el akartak hallgattatni engem. Rám akartak ijeszteni. Azt akarták, hogy vonuljak vissza a politikáié!. Éjszaka zavar­tak fel, autón hurcollak el a lakásomról és kilenc hónapig internáltak. Azt gondolták, hogy el tudnak né-miíani. De ez nem sikerült nekik. Azt érték el ve’e, hogy most még hevesebben küzdők eszmémért, a szlovákok eszméjéért: a felszabadulásért, Meghurcol­tatásommal csak olajat Öntöttek a tűzre. De én szenvedtem eleget a magyar uralom alatt, kibírom még ezt a szenvedést is. Most azonban másképpen ál! a dolog, mint állt akkor. Most hatalmas tömeg áll a hátunk mögött, amely igaz híve a felszabadulásnak, az autonómiának.* Cseh „testvéreink" meg akarnak fojtani bennünket Nézzük csak meg. hogy mit csi­nálnak velünk. Szétrombolták lapunk szer­kesztőségét és kiadóhivatalát. És ezt nevezik ők sajtószabadságnak. A cenzúra kegyetle­nül kobozza el újságunkat, mert autonómiát merünk kérni. Csak az vigasztal meg engem, hogy ez már nem tart sokáig. Az autonómia már kö­zeleg, már a láthatáron van. A szlovák nép Prága, december 2. A magyar politikai élet figyelme arra a mozgalomra összpontosul, amely már hosz- szabb ideje indult meg az egységes párt ke­belében, de amely eddig még nem öltött olyan formát, amely nagyobb érdeklődést vont volna maga után. A földbirtokreform kérdéséről van szó. amely ma már egyik | legfontosabb politikai problémává nőtte ki | magát A volt kisgazdapártnak képviselői ín- | ditották meg ezt a mozgalmai és őket — ha j egyelőre csak háttérből is — Gaál Gaszton és Mayer János nemzetgyűlési képviselők irányítják. Egyelőre a mozgalomnak nincs páríboníó jellege, sőt politikai körökben re­mélik is, hogy sikerülni fog a kérdést úgy megoldani, hogy a mozgalmat megindított régi volt kisgazdapárti képviselők is meg legyenek elégedve és az egységes párt többi tagjai se találjanak semmi kivetni valót a kérdés megoldásában. Mindazonáltal van­nak, akik azt hiszik, hogy a mozgalom, amelyhez eddig harmincöt egységespárti képviselő csatlakozott válságot idézhet elő az egységes pártban. Ugyanezen a vélemé­nyen vannak a ma déli budapesti lapok is, amelyek az egységes párt bomlását jósolják. Erre azonban minden vaiósziniiség szerint nem fog sor kerülni és a párt elnökségének a december 5-iki gyűlésen minden bizonnyal sikerülni fog egy az ellentéteket áthidaló megoldási módozatot találni. A mozgalmat megindító képviselők maguk is kitartanak ama álláspontjuk mellett, hogy nem szabad pártszak adást előidézni, különösen most nem, amikor az egységes párt a kibékülése keresi az ellenzéki pártokkal is. A nemzet- gyűlés ma nem tartott ülést. A legközelebbi ülés kedden lesz, amikor a tisztességtelen versenyről szóló törvény részletes vitájára térnek át. I mindaddig harcolni fog, míg csak a megvál- I tás napja el nem érkezik és míg csak az autonómia meg nem lesz. Isten legyen ve­lünk ebben a munkánkban. Hlinka beszédét a tömeg szűnni nem akaró lelkesedéssel és tapssal fogadta. A nagy éljenzés elcsöndesedés.ekor a tö­meg csodálkozással tekinteti a toronytetőre, ahonnan tüzes rakéták röpködtek az ég felé, vörösre festve az égboltozatot. Az egybe­gyűlteknek régen nem látott gyönyörű tűzi­játékkal kedveskedett az ünnepség rende­zősége. Este a Katolikus Körben díszelőadás volt. amelyen az „Ördög ma!ma“ cimü szín­darab került színre. A magyar politikai élet aktuális esemé­nyeiről budapesti tudósítónk alábbi telefon- jelentései számolnak be: A volt klsgazdaképvisdők memoranduma. // Budapest, december 2. (Saját tudósítónk te­lefonlelentése.) A földbirtok-r ef o r m sürgős végre­hajtásának kérdése könnyen pártszakadást idéz­het ©15 az egységes párt kebelében. Jólehet, az a mozgalom, amelyet Meskó Zoltán és Szakács Andor indított a földbirtokreform politikai blokk­jának megalakítása céljából, zátonyra jutott és ma már teljesen megbukoütnak tekinthető és annak ellenére, hogy az egységes párt legutóbbi érte­kezletén Szijj Bálint és társai kijelentették, hogy nem akarnak az egységes párt ellen agitálni és kilépnek a blokkból, a földbirtokreform kérdése nem aludt e1 és könnyen nagyobb bonyodalma­kat idézhet elő. Az egységes párt december 5-én a földbirtokreform ügyében gyűlést tant, amelyen Tóth József és Börcsök, a földbirtokrendező bí­róság elnökei is részt vesznek és amely hivatott lesz ebben a kérdésiben az egységes párt állás­pontját 'leszögezni. A Magyar Hírlap értesülése szerint az egységes pártnak tizenöt képviselője tegnap értekezletet tartott, amelyen a föídblrtokreiorm végrehajtásának sürgős szükségességével fog­lalkoztak. Az értekezleten résztvett képviselőit memorandumot szerkesztettek és azt átadták az egységes párt elnökségének. A memoran­dumban arról van szó, hogy az egységes párt volt kisgazda-képviselői legfőbb kötelességük­nek tekintik a földbirtokreform minél gyor­sabban való végrehajtását követelni azon az alapon, mint az a régi kisgazdapárt programm- jában benne foglaltatik. Hangoztatják, hogy a mozgalomnak nincsen pártbc-ntő jellege és hogy követeléseiket az egységes párt kebelén belül akarják megvalósítani, de el vaunak tökélve arra is. hogy abban az esetben, ha követeléseik süket fülekre találnak, levonják a szükséges konzekvenciákat. Azt követelik, hogy az egységes párt »e tér­jen el attól a programúitól, amely a régi kis­gazdapárt programmjártak alapjait képezte. Hír szerint az egységes pártnak még húsz volt kis­gazda képviselője bejelentette csatlakozását & mozgalomhoz. Minisztertanács hajnalig. Budapest, december 2. (Saját tudósítónk te-- lefonjeleiitése.) Tegnap este minisztertanács volt, amely hajnali két óráig tartott A miniszterta­nács a pénzügyminiszternek néhány kisebb je- leotőségü javaslatát tárgyalta le. Búd János közélelmezési miniszter az ország közélelmezési helyzetét ismertette és ki jleen tette, hogy az or­szág gabonával a jövő év tavaszáig el van látva. Bejelentette, hogy a kontingentálás az egyes mal­mokra íré zve már befejezést nyert. A kereskedel­mi malmokkal szenrbn a miniszter szigorú rend- , szabályokat óhajt életbeléptetni, mivé’ a keres- ! kedelmi m-almok közül harmincait áru eltitkolás, ! tehát sikkasztás miatt be keltett zárni. Legköze- j lebb rendelet jelenik meg, amely a malmok osz­tályozását fosrja tartalmazni. I „A Jétetéieh az aísfc sulija." London, december I. (Reuter.) Az Alsó Házban a trónbeszéd fölötti vita folyamán a munkáspárt nevében Clynes kijelentette, hogy a munkanélküliségnek legnagyobb rész­ben a nemzetközi politika az oka. Mindaddig, | amíg a jóvátételt kérdés, vagy döntőbírósá­gi határozattal, vagy oly megegyezéssel, a melyben Némeíorszá gis részt vesz megold­va nincs, a helyzetben javulás nem várható. Bonar Law kijelentette, mondotta Clynes, hogy Angliának Franciaországgal és Olasz-* országgal együtt kell haladnia. ö hallandó együttdolgozni Franciaor­szággal és Olaszországgal is, de nemcsak ezekkel az án&mokka!. Nem hajlandó eze- I nek barátságát olyképpen megfizeti!,i hogy ezért másokat ki kellesen zárni az együtt* működésből. Az ülés további folyamán Worfhington Evans, aki Lfoyd George kormányában had­ügyminiszter volt, azt a kérdést vetette föl, miért kell Franciaországnak az egyetlen nemzetnek lenni, aki a háború kárait viseld; miért ne fizessen Németország a háború a1atf előidézett károkárt s miért kell Európa béké- i rét veszélyeztetnie, Ausquit Európa nehéz > gazdasági helyzetét ismertette s ama rémé­* nyének adott kifejezést, hogy a közelgő lon­doni konferencián a jóvátétel s az adósságok kérdését rendezni fogják. Bonar Law kijelen­tette, hogy anélkül, hogy a londoni konfe­rencia elébe akarna vágni, hangsúlyozza, hogy az egyes képviselők azt állítják, hogy lehetetlen Németországtól fizetéseket köven telni ez nem Jeleni mást, mint azt, hogy a né* met bányákhoz és gyárához nem szabad ' nyúlni, ezzel szemben Franciaország gyárai és bányái tönkremehetnek. A pénzügyi és gazdasági helyzetre áttérve kijelentette a mi­niszterelnök. hogyha a defláció lassabban ha- j ladt volna előre, a munkanélküliség nem öl­tött volna ekkora mértéket. A további vita folyamán a munkánéfkü-* * Ifség kérdéséről Snowden munkáspárti kép* MOirMreiormf kftvetelack a telt ffiaggar MsgazflaktpYiscKMí. Memorandum az egységes-párt elnökségéhez. A mozgalomnak nincs pártbontó jellege. sett levél, egy rossz éjszaka, nyári reggel, a zenede előtt skálákat hall a nyitott abla­kokból, mint papírszalagok leérnek a földre, az aszfaltig lógnak, jai de hosszúak. Még to­vább folyt vo'na, sokáig, de ö összemarcan­golta szemöldökét, véget vetett neki. Nem, nem kell tovább. Ejt már ismerte. Múltkor is így volt. Be­jött, mint ma is és akkor ezek miatt nem tör­tént semmi. Dühösen lépett egyet-kettőt, egy korty vizet akart inni, a mozsdó felé tartott, de a tálcán nem lelt poharat. Jó is hogy nincs. Minek? A mozsdó sölött lógó tükörbe pillant, látja arcát. Márványfehér és szomo­rú. Sohase hitte volna, hogy ilyen is lehet. Nézte szemét, mely részeg, zavaros, szenve­dő s egy másodpercre a*x gondolta, szegény, részvétet érzett iránti . ará a szemet né­zi. De aztán sarkon fordult. W Még pedig hogyan. Úgy, hogy háttal volt mosdónak, ajtónak, kertnek, háznak, melyben családja lakott s háttal volt még sok más egyébnek is, amire most nem akart gondolni. Az ágy felé indult, már kezébe tar­totta azt, amit egy óvatlan pülantíban, maga is alig vett észre, kihúzott zsebéből. Kemé­nyen, görcsösen fogta. Mindössze kétszer használta. A kertben, játékból, átlőtt vele egy vastag deszkát, melyet a golyó könnyű szerrel keresztül ütött, gömbölyű [ukaí fúr­va, forgácsokat és szilánkokat sodorva ma­gával, aztán a szabadban levegőben sütötte el, hogy megrisszon egy mérges kuvaszt. Most harmadszor kerül rá a sor. Hatá"Ozat- !an lépésekkel, gyáván ért az ágyig. Ez so­káig tartott Ráfeküdt és lehunyta szemét. Itt hánykolódott jobbra-balra. Gondolkozott mindenről, ami eszébe jutott szokásokról, melyeknek értelmét már alig fogta föl, pél­dául arról, hogy az emberék köszönnek egy­másnak és kezetfognak, szavakon és monda­tokon, melyek már idegenek voltak, vagy arról a végtelen furcsaságról, hogy szájunk az arcunk alján van és ebbe a lyukba gyö­möszöljük az állatok hulláit és a fáik gyümöl­cseit, melyeket ételnek neveznék, arról a le­írhatatlan titokról, hogy az ember hosszú­kás alakú, feje egy golyóbis és torkából han­gok bugyognak. Gondolatai egyre kisebb kö­röket írtak, végül összeszűkültek, egy pontot kerestek, melyet eddig szánt-szándékkal el­kerültek, mert csak arra tartogatta erejét, amit tennie kell. De most újra gőzölt a meg- ápomdott bánat, a fájdalom, mely összeíül- ledí és rothadni kezdett szivében s a szé­gyen, a fekete, az ordítani való, az okádatos, mely felkavarja gyomrai és émelyegni készti agyvei éjét. ■'»*• ■'••v ■ Kimondhatatlan haragra gerjedt. Arca, mely előbb még szelíd voit, keménnyé, go­nosszá, kérlelhetetlenné vált, egy gyilkosé volt az, egy haramiáié, aki nem tud m-egbo- csájtani. Jaj, ettől az arctól akárki megijedt volna. Éles volt és céltudatos. Jobbkezét fel­emelte és a csövet teljes erejéből odaszori- totta halántékához, ügyelve, hogy el ne csuszamodijom és égé rutát ne engedjen a té­továzásnak. Egy alig észrevehető árnyalat­tal elsápadt. Szive viharosan kezdett do­bogni, buffogó zaj verte bordáit, mellét majd­nem kiszakította, mint sebes futások után és egyre jobban hallotta a lármát. Félek, kéd- deyte. Hát félek, tette hozzá dacosan, egész életemben gyáva voltam, féltem egy szél­lovastól, egy árnyéktól, egy gondolattól. An­nál nagyszerűbb. Már elkészült a fájdalomra is. Egy fájdalmat érez majd, mely talán egy másodpercig a legnagyobb fájdalom lesz, de hasonló a többihez, amit már érzett, bár ki­hatásában ki tudja milyen utak és tálak felé vezet, ki sejti, milyen következményekkel jár. Két álkaocsát keményen összeharapta, arcizmai megfeszültek, kifejezése elíintoro- dott, mint fájdalomra leső betegé, ki a fogor­vos székében ül és akaratát végsőkig csl- gázva várja, hogy az orvos a húzót fogára csavarja és kirántsa vele a sajgó csont da­rabot. Pár pillanatig Így várakozott. Úgy tet­szett, talán habozik és mindent meggondol. De akkor fejét még keményebben odanyom­ta a csőhöz, mely már átmelegedett teste lüktető melegségétől és mutatóujjával hal­hatatlan, emberi nyelven ki sem fejezhető akaraterővel, megrántotta a ravaszt Most zajt hallott rettenetes zajt olyant mint még soha. Mindenütt hallotta azt a zajt Fülében, szájában, orrában, torkában, melló ben, hasában, megrepedő csontjaiban és vő res-cafatps húsában, egész testében, minths belülről jött volna és nem kívülről, körülötti a szobában, a városban is, minden városban ahol csak járt, az egész világon, a föld golyón, a csillagok közt hallotta, hallotta még mindig hallotta a pisztoly-durranás] mely már nem is idegen voS hanem ö volt, egy volt megszülető hirtelei halálával s érezte az utolsó szagot, melye várt, de nem tudta, hogy ilyen erős less a puskapor vad, tolakodó, kábító' szag áj mely elöntötte a szobát és befelhőzte boldog tálán ágyát A kin majdnem olyan volt min amilyent elképzelt, de az, ami utána követ kezett, már egészen más volt mindentől kC lönböző volta/ amiről eddig olvasott, vág értesült s az ezen való csodálkozás azomus kiült arcára, annak a merev mosolynak alak iában, melyet minden halotton észlelni .tí azonban, kik kívülről szemléljük őket nei vagyunk képesek megfejteni. Most o is tud! azt, amit sok száz millió ember, ki a világi'? rém lés óta született és meghalt Néhány mozdulatot tett még kezével, ÍS bával. majd nyugodtan maradt. Feje alig bog oldalt billent. Halántékából lassan, az tő mintegy megijedve, gyorsan bugyogott vér. 3 | r JLiLÜ RpO’O'P'I proliira fr félpohár SCHMÍDTÍÍAUER-fé!c igmándi ILJi J?_V’LjjLJl lítJí.3*clli/C. C3XI 111 Cí Tll« _________________ keseröviz,^ melegítve éhgyomorra, mint ivókúra, bá rmely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és iépdaganat, aranyér, elkővéredés, agyvértódulás, vérbőség stb, 422 Sok bb asIc^temiaSö mtfur a&&la4kaai& fi®. '■ " » - —— .......— ■ ....■'■"i'U—— ....................... ii i —PH mmn.1,1 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom