Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-29 / 151. szám

Péntek, december 29. ilUlMQfl is FitYÉSZFI Á fogyó hold. — Herczeg Ferenc regénye. — Irta: Schöpflin Aladár, Herczeg Ferenc megint egy kisebb történeti regénnyel lepte meg olvasóit. Ö már kipróbálta a pogány magyaroknak a nyugati világgal vált küzködését (A pogányok), néhány novellában a romantikus Középkor lovagi szellemét, az újkor kezdetén végveszedelme felé rohanó nemzet tra­gikus fátumát (Az élet kapuja), a rokkokó púde­res, etikeíles szentimentalizmusát (A királyné fu­tárja). belenézve Bizánc fenségnélküli összeomlá­sába, meglátta benne a maga népének ijesztő sorsát (Bizánc), gyönyörködött a Hunyadiak be­csületes férfiasságában. Sok történelmi kor sok területét megjárta s mindenünnen hozott valamit: nemzeti tanulságot, különös illatú virágok szánéit, különös emberek küzködését végzettel, történel­mi kényszerekkel, nemzeti bűnökkel, önmaguk­kal. Ritkán és akkor sem töretlenül tudta kihozni az idők mélyéből a történelem nagy vonalát, mo­numentális perspektívák legfeljebb, ha egy pilla­natra földerengtek horizontja mögött, de valamit mindig meg tudott ragadni a korok leikéből és a történelmi magyar lélek néhány vonását min­dig szemléletesen tudta megmutatni. Most a magyar lovagi élet hőskorába nyúlt témáért: A fogyó hold cimü uj regényében, a végbeli vitézeknek a törökökkel folytatott év­százados viaskodásaíba, amelyekben nagyon fej­lett a híres magyar virtus, vakmerő vállalkozá­sokon hült le a magyarpusztitó pogány elleni so­ha nem csillapuló harag, török portyázó csapatok hirtelen megrohanásával, török vásárokra való rajtaütésekkel, gazdag vagy előkelő törökök ra­vasz íogságbaejésével próbált bosszút állni a százesztendős (tolásért, egy egész nemzet tönkre- juttatásáért. Akkor ezekben az árva, garastalan végbeli vitézekben élt csak a magyarság lelke; ők tartották fenn egyedül a Becshez édesedett fő- ttrak és a közömbös jobbágynép ellenére a török kiűzésének gondolatát s a magyar szó, a magyar dal, a magyar katonai lélek csak bennük élt. Bosszúságára az ilyenek miatt diplomáciai bo­nyodalmaktól aggódó Récsnek, elkeseredett ha­ragjára a törököknek, akik szerették volna már egyszer békében élvezni hódításaikat, ők tovább viselték minden békekötés, minden császári tila­lom ellenére a maguk külön, soha meg nem szűnő cruerilla-háboruját Csinálták ösztönből, gyűlölet­ből, kalandvágyból, de csinálták kenyérkereset­ből !$, mert a császártól ugyan zsoldot elvétve is alig láttak, abból kellett élniök, amit a töröktől al tudtak venni. Herczeg Ferencnek vo't egy kitűnő munka­társa is, aki ennek a kornak az anyagát, a leve­gőjét és részben az alakjait is készen hozta elébe. Takáts Sándor, a történetiró. Takáts világította meg ezeket a daliás időket, roppant gazdag és érdekes anyagot hordott össze, apró és nagyobb eseteket, érdekes alakokat, a törökökkel való Izenet-váltások, levelezések tömegét, az akkori gazdasági viszonyokra vonatkozó adatok óriási tömegét, furcsa kortörténeti vonásokat, mint pél­dául a foglyokkal való kereskedést, kimeríthetet­len kincsesbányája egy viharos, érdekes törté­nelmi időszak ismeretének, amit Takáts Sándor a számunkra Összehordott, egy egész kis irodalom­ra való anyagot lehetne az ő kutatásaiból kibá­nyászni. Ebből a dús bányából emelt ki egy finom szí­nekben sziporkázó drágakövet Herczeg Ferenc, kicsiszolta fényesre és szinszórón a maga poézi- sével, a történetírónak anyagából, a regényíró romantikájának segítségéve! kell egy szív mele­gítő kis regény. Arról van benne szó, hogy apö- lőskei íöldbástyai végvár égjük vitéze: Molnár Pál — híres Kinizsi Pálnak nem éppen jobbkézről való ivadéka — hogyan került a koppányi bég lovai ellen indított vakmerő csíny alkalmából a bég fogságába, hogyan indult el a bég engedel- mével kikeresni a váltságdíját, hogyan talál menyasszonyt az ingoványbán rejtőző Szárcsa­várban, hogyan szerzi meg kérőnek a hatalmas Nádasdy gróf uramat és végül a menyasszony bátyjának, az alakoskodáshoz nagyszerűen értő Gábor diáknak a ravasz csele által a szabadsá­gát is, sőt a házassághoz illő fejedelmi hozományt is. Az egésznek a kerete a végbeli vitézek élete, a magva pedig egy vitézi kaland, amelyben a magyar vitézek merész csellel, kemény nekivá- gással elfogják a kappányi várban szemleuton járó, óriás erejű, dühös janicsár-agát. Csupa ma­gyar történelmi romantika, tele érdekes alakok­kal és jelenetekkel, egy anekdotás kis eset tükré­ben a 16. század egész magyar világa váltságdí­jért országutjáró rabjaival, zsombék-várakban meghúzódó asszonynépével, kalandra mindig kész katonáival, elernyedt erkölcsű és fegyelmü török­jeivel, zsibongó vásárjaival, hol a töröknek, hol a lOpfIkai intézeti • Mindennemű szemüvegek, csíptetek; • szállítások, ja- * í öip|lj vitások bár- í • // / mely recept l ; JXM' T\alapján azon J 5 Jege® o.al és P°nto-J : JitnlisflMQtaSGP hfin eszköz8!i 3 tetnek. . ; Magyar kiszolgálás Magyar levelezés: ! Beinhacker Samu Praha.ll,, Pofit 291 Pozs, az Irapertai^szftiló mellett Jekedésí ...................................................**"” magya rnak szolgáló kémjeivel. Egy különös vi­lág ez, zavaros időknek különös terméke, égy le­tiport nép ösztönszerii védekezése az elfajzás, a megsemmisülés ellen. Minden csak a történet mö­gül csillan elő, mintegy messze távlatból, mert az előtérben csak egy derült, lovagi hangulata anekdotát mond el az iró, de húrokat pendít meg az olvasóban, amelyek a lelkekben kizengetik egy nagy melódia széles akkordja.it. Herczeg elbe­szélő kedve pompás anyagra talált, amelyben neki magának is öröme telik és ezt az Örömet át tudja adni olvasójának is. BHHBMHWBÍBHMBSBHBHffiBIBBBSBBHMBB S2INMÁ2 ÉS 21 IS fi IS (*) Olivía hercegnő, (A Fővárosi Színház megnyitása. Földes-Butykay-operett. — Bu­dapesti szerkesztőségünk jelentése.) Szómba- on este nyitotta meg kapuit a Fővárosi Szín­ház, amely tudvalévőén a régi Fővárosi Or­feumépületében talák otthont. A megnyitó­nak ünnepi szint adott az, hogy a zenekar bevezetőül a Hymnuszt adta elő és Gomba­szögi Frida elszavalía Heltai Jenő lendüle­tes avatóversét. A Földes-Butykay operett leleményes librettójával derűs és szines mi­liőt varázsolt a színpadra. Az operettszöveg teljes öszhangban van Buttykay uj, zenei vátozatosságokban bővelkedő partitúrájával. Buttykay uj operettjét a tetszetős modern zenei felépítés mellett néhány kedves ma­gyar motívum is tarkitja. Ezek a részek in­tenzív lírai hatásokra alkalmasak. A librettót Bródy Miksa patogtó versei élénkítik. A Fő­városi Színház együtteséből kimagaslik Ko- sáry Emma, a fővárosi közönség kedvenc primadonnája, aki befezezet énektudásával és az őt oly egyénien jellemző meleg elő­adásával erről a színpadról is újból meg újból meghódítja Budapest közönségét. Egy bárónő szerepében Vigh Manci jeleskedett. Király Ernő a „király*4 alakjában ismert kvalitásait csillogtatja, bár inkább külső hatásokét ér el. Halmay kedves táncával sok derűs percet szerzett a közönségnek, de a táncot előadás közben abba kellett hagynia, mert sajnálatos balesett érte: táncközben kificamította a lábát. Egy udvari méhóságot a tőle megszokott jellemző erővel karrikiro- zott Sarkady Aladár. A darabot sok szines tömegjelenet és ekzotikus tánc frissítette. A karmesteri székben Vince Zsigmond ült, akinek tudása és ízlése az operett minden részletében érvényesüli. (*) Strack Theodor vendégjátéka a prágai né­met színházban. Pénteken a prágai német szín­házban Wagner Lohengrin-ját adják, amelyben Strack Theodor hőstenor, a weimari Nemzeti Opera tagja mint vendég lép föL (*) Vaszary Piroska kapta a Rákosi-dijat Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Az Unió Rá­kosi Jenő nyolcvanadik születésnapja alkalmából évi 25.000 koronás dijat alapított olyan fiatal szí­nészek és színésznők jutalmazására, akik még nem töltötték be szinészkedésük harmadik esz­tendejét s pályájukon tehetségükkel kiválnak. Az !922-ik évi első Rákosi Jenő-dij odaítélésére föl­kért Rákosi Jenő levelet intézett az Unió igazga­tóságához, melyből a következőket közöljük: „Próbáltam szemlét tartani színészetünk ama fiatal gárdáján, amely az Unió által kitűzött 25 ezer koronára Igényt tarthat s örömmel konsta­tálom, hogy a szembeszökő tehetségek oly ke­csegtető számával találkoztam, mely ábrázoló szinmüvészetünknek még mindig biztos és fényes emelkedésével kecsegtet. Akiket számbavettem, ime, ideirom névsorát s remélem, az idő igazolni fogja jövöjükhöz kötött reményeimet: Darvas Lili, Vaszary Piroska, Péthes Sándor, Berczy Géza, Béla Miklós, Dávid Mihály. Makiáry Jó­zsef, Verebes Ernő és Salamon Béla. Ha az ala­pítványnak a betűje szerint kellene ítélnem, min­den kétségen kiviil Darvas Lilinek kellene a dí­jat felajánlanom, ennek a tüneményes tehetség­nek. akit listáin első helyére tettem. De Darvas Lili csak — mondjuk — szolgálati ideje szerint kezdő. Ez a fiatal leány csodaképpen mint egy kész művésznő röppent ki a Gondviselés kezéből cs sohasem volt kezdő. Ma már éppenséggel egyetlen az elsők között. Azt hiszem, még juta­lommal is méltatlanság volna őt a kezdők sorába iktatni. A többiek közül, kikre nézve azt gondo­lom, már magában az eiimerés is biztatás, hogy itt felsoroltalak, kiválasztottam jutalmazandónak Vaszary Piroskát. Döntésem okai ezek: elsősor­ban is leány, akinek az életben való küzdelme nehezebb, mint a hűké; azután ő már a jövő év­ben kiesik a kezdők ama sorából, amelynek a'ju­talomra igénye lehet; ami pedig széles skálájú tehetségét illeti, az olyan elsőrendű, amely egy hosszú, dicsőséges pályát ígér szerencsés tulaj­donosának. Kérem, méltóztassék az idénre ese­dékes dijat Vaszary Piroskának kiadni, Vaszary Piroska két év előtt végezte a sziniskolát, egy évig az Újpesti Színházban működött cs most a Belvárosi Színháznak tagja. — (A budapesti színházak kizárták a sztráj­koló munkásokat), Budapestről táviratozzak: A színházak igazgatóságai a sztrájkoló színházi munkásokat kizárták. Az igazgatók szembeszáll- nak a munkásak követeléseivel. Színészek és uj munkások tömegesen jelentkeznek. Ezek állítják föl a díszleteket. (*) Uj operett Szép Helénáról. Parisból ír­ják: A VI1. Eduard-színházban háromfelvoná- sob zenei fantáziát mutattak be. Cimc: „Heléna visszatérése1* s szövegét a legszellemesebb pá­risi kok egyike: Noziére írta. Drámai elbeszé­lés-a tizennyolcadik század stílusában; laza er­kölcsök, mosolygó, ironikus, filozófia. A szép He­léna visszatért Spártába, férjének, Menelaosz ki­rálynak otthonába. A sok kaland után, amelyről annyit ábrándoznak spártai ifjak és leányok, nagy szükségét érzi a nyugalomnak. Csakhamar azonban rengeteg intrika, fonódik körülötte. Ma­ga Heléna is vo-nazalmat érez egy fiatal, de' ül­nök Cecis nevű pásztor iránt, akit kiemel a pásztori sorból: férje titkárjává nevezteti ki. Azonkívül Pallas Athéné főpapja, Palámon, is szerelmes belé, épugy, mint egy ifjú hoplita, aki végigküzdötte a trójai háborút s aki eleinte dü- höngőn gyűlölte Szép Helénát, mert ő volt az oka a borzalmas háborúnak. Heléna szerelmesei féltékenyek Menelaoszra s összefognak ellene, úgy hogy „a szép homJoku király11 kénytelen vé­gül elmenekülni egy fiatal ibériai nővel. íme Me­nelaosz megszöktetése, — s Heléna néhány per­cig sir is utána. Ehhez a meséhez egy uj szerző, Fernand Raphael irt zenét s a pr-emiér közönsége hangos tetszéssel méltányolta a zenét is, a szö­veget is, mely utóbbi valósággal hemzseg a Ho­méroszra, Offenbachra és világháborúra tett szel­lemes célzásoktól. Budapest, december 28. Az utóbbi évek aliatt sokat hangoztat­juk azt a nagyon életrevaló és gyakorlati haszonnal járó elvet, hogy a mezőgazdasági terményeket feldolgozott állapotban kell piacra vinnünk és & feldolgozást, illetőleg az így előállott többlethasznot a termelőknek kell megszerezniük. Tovább nem tartható fenn ugyanis az az állapot, hogy a gazda, aki egész éven át dolgozik, termei s viseli a rizikót, amely a szélsőséges időjárás, elemi csapások stb. kö­vetkeztében érik s munkája fejében alig hogy a befektetett tőke kamatját s a ráfordí­tott mimika értékét meg tudja kapni, addig az, akt mint kereskedő az árut tovább adja. vagy az iparos, aki feldolgozza, semmi rizi­kót nem vállal és mégis a haszon busás per­centjét ö teszi zsebre. Ezeket szemelőtt tartva foglalkoznak a mezőgazdasági kamarák azzal a kérdéssel, hogy addig is, mig a termelő gazdaközönség teremthet mezőgazdasági, ipart, olyan meg­állapodásokat létesít a mezőgazdasági ter­ményeket feldolgozó vállalatokkal, hogy a haszonból egy részt nekik visszaadjanak, sőt van olyan vélemény is, hogy e gyárak a mezőgazdasági ipari növényeket termelő és e célra felhasználható állatokat szállító birtokosoknak a gyári részvényből adjanak, hogy így a mezőgazdasági ipartelepek lég­ion tosiabb tényezői, a nyersanyagot termelő gazdiközömség ténylegesen rósztvehiesseo az ilyen vállalkozások irányításában. A Diima-Tiszaközi Mezőgazdasági Ka­mara ez irányban mozgalmat kezdett. Erre az a körülmény adta az indítékot, hogy egyes kereskedelmi és ipari cégek önként tettek ilyen irányit ajánlatot. Csak egy párat említünk ezek közül. Az Agrár-Indus tria Rt. a mii 1 ás lisztkivi- tel megindulása előtt több gazdasági egye­sülettel szerződést kötött, mely szerint an­nak ia gazdának, aki a búzát ezen cégnek adja el napi áron, a lisztkivitel hasznából egy tekintélyes részt visszaad, sóit -a korpát is igen kedvezményes áron adja. Ezen az aáapon létesíti önként a Kelefeurópai Forgal­mi Bank Rt. ci'rokkivitoTi és feldolgozó válla­latát s több más mezőgazdasági vállalkozá­sát. Nem egészen ilyen, de ehhez hasonló* a cukorgyárak álltai a répatermelőknek nyújtott ingyencukor, a kendergyárak által nyújtott kendérátu stb. Nagyon közel áll eh­hez a tojás, hagyma, szalámi exportjánál a főváros ellátására leadni rendelt tojás, hagy­ma és zsír áru, amelyet mint a kivitel folytán előálló haszon egyrészének leadását bírál­hatjuk el. Nem elszigetelt jelenség ez, hanem egy észszerű közgazdasági folyamatnak a meg­indulása- A mezőgazdasági termények fel­dolgozásával foglalkozó vállalatok ugyanis kezdik belátni, hogy a gazdát nem lehet egy­szerűen elintézni, mert a mezőgazdasági ipa­ri termelésben mégis a termelő gazda a fon­tosabb tényező. A cukorgyár ugyanis csak répát dolgozhat fal, ia kendergyár csak ken­dert os tót, a cirokföldolgozó gyár csak cirok- szaíkállt stb.. mig a gazda mást is termelhet földjén s a talaj termelőképességén kívül semmi sem korlátozza. Ezt belátják iá gyáro­sok is s maguk igyekeznek különféle ked­A prágai német színház műsora: Péntek: Lohengrin, Strack vendégfellépte. Szombat: Frasquita. Vasárnap délelőtt: Kamarazene. Vasárnap délután: Hófehérke. Vasárnap este: Luxemburg grófja. Vasárnap éjjel: Ö és a nővére (premiér). Hétfő délután: Hófehérke. Hétfő este: Bajadér. A prágai német kis-szinpad műsora: Péntek: Wauwau. Szombat: Sohasem lehet tudni. Vasárnap délután: A fáradt Theodor. Vasárnap este: Az e.lnöknö. Vasárnap éjjel: Karusszel (premiér). Hétfő délután: Nincs elvámolni valója? Hétfő este: Karusszel. A kassai magyar színház műsora: I-entek: Denevér. Szombat: Denevér Az ungvári magyar színház műsora: Péntek: Kék mazur. vezrnéryekkel biztosítani a. maguk számára egy bizonyos terme lökön tingenst. A mezőgazdasági kamarák helyes köz- gazdasági érzékkel fölismerték ezt a helyze­tet s mindent elkövetnek ez elvek diadalra- jutásáért. Föl fogják világosítani pl. a ser­téshizlaló gazdákat, hogy a szalámi előállí­tási költsége jóval 1000 koronán alul van, tehát ehhez arányitva kell sertéseiket a gyá­rosoknak odaadni. Igaz, ez fájni fog a sza­lámigyárosoknak, hogy a gazdaközönség belelát a kártyájukba és félnek, hogy a ser­téshizlaló gazdák tényleg egyesületbe pró­bálnak tömörülni. Ezt a szalámi gyárak ki­fogásolják, azonban ők már meg is tették. Alig egyeztek meg a kivitelre a kormány- nyál, utána mindjárt megkötötték a szalámi­gyárosok karíelljét, meg is állapodtak, hogy 420 koronánál többet nem fizetnek a ser­tésért. A kartell megalakulása után nyom­ban elszaladtak a jegyintézethez, ahonnan szerényen 1 milliárd korona termelési hitelt kértek s most ezzel a termelési hitellel fog­ják letörni a sertésárakat, hogy a gazda megint ráfizessen a hizlalásra, mint a múlt évben. De egyébkért a szalámigyáraknak is érdeke, hogy bizonyos előnyökkel hizlalásra ösztönözzék a gazdákat, mert ellenkező esetben meg kell szüntetni üzemeiket. A gazdaközönség öntudatra ébredését és üzleti gondolkozását nem jó szemmel nézi a merkantil közgazdasági sajtó s már eleve tiltakozást jelent be e terv ellen. De kérdez­zük: Miért csak a gyárosoknak kell kar­telibe tömörülni s miért ne lehetne a termelő gazdaközönséget is érdekcsoportok szerint tömöríteni? (Cukorrépatermelők, ciroktcrme- lök. sertéshizlalók stb.) A magyar gazdasági élet egyenesen megköveteli a mezőgazdasági kamaráktól, hogy c tekintetben mindent megtegyenek. Tudjuk, nehéz lesz e munka, de nevelni fo­gunk olyan ifjú generációt, olyan öntudatos és számítani tudó gazdákat, akikkel azután rneg tudjuk oldani ezeket a kérdéseket. — Stodola kamarai elnök Szlovenszkó szállítási viszonyairól. Stodola Kornél nem­zetgyűlési képviselő cikket irt a Venkovba, amelyben a többi között ezeket állapítja meg: A nagy távolságok miatt nem lehet gazdasági, politikai és kulturális egységet teremteni a köztársaság összes részei kö­zött. A köztársaságban- mindenekelőtt fo­gyasztási és termelési központok fölállítása szükséges. Eme központokat pedig szállítási korridorokkal kel 1 egyesíteni. Ma például Brünnbe olcsóbb a szállítás Magyarország­ból és a Bácskából, mmt Keletszlovenszkó- ból, ahol a parasztság az uj gazdasági orien­táció következtében sokat szenved, habár az árak 40 százalékkal alacsonyabbak, mint a pozsonyi árutőzsdén. A mi tarifánk Európa összes államainak tarifái közül a legdrágább. Ezt olyképp lehet és kell csökkenteni, hogy a tramzitótarifát ki kell építeni, amint ezt a svájci vasutak is csinálták. A vasúti tarifák csökkentését lehetségessé tenné a vasutak újjászervezése, a vasúti személyzet csök­kentése. A gazdasági egyensúly érdekében pedig szükséges, hogy a vasúti tervezet ke­reskedelmi szellemid legyen* KÖZGAZDASÁG A mezőgazdasági termelés haszna. Itta: Geszteiyi Nagy László dr. 6 ■ - - ■ iwan-Mi II r-M-niiliMii iiiiimmémi WMTBnrrM iWllWKKD«KD^frrT^i|tMÉ*rAnwri

Next

/
Oldalképek
Tartalom