Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-24 / 149. szám
32 . ^T/T/EP Vasárnap, december 24. ~ Fiam! — kiáltotta a szegény asszony, síért már nem jól látott. Az idegen odalépett íz ágyhoz és megfog,a a kezét, mert orvos volt. — Fiam! — sóhajtotta boldogan a szegény asszony, megcsókolta a kezet és meghalt. S a kályhában boldogan lobogtak a meg- Ücsőült íen)őágak. 5. A szegény asszony fia pedig megfagyott a havon, de még látta, amint megindul az erdő; s csodálatosan megerősödvén a szeme ebben a végső órában és mivel a fák mind elmentek és tólreállottak az útból, ellátott a város széléig, ameddig halandó szem különben nem láthat. Látta azt is. amint Krisztus bement az anyjához és áldotta Krisztust, akinek ez a rossz világ csak olyan, mint a selejtes vászon, melyre ő vetíti a képeket, a Lélek szemei számára. /I vándorló király. Mese-mese mátka, Egerek királya Tarisznyát akasztott Egyszer a nyakába. Megunta a népét Meg a bársonyszékét, Meg sem állt, míg el nem érte fiz országa szélét fia nem ott egy sárga Cica állt útjába: — Jiova indul, egereknek Vitézid királya? *— Megyek mendegéhk, Mig csak odaérek, JioI sajt még az üvegje is fiz ablak szeméneki — Egerek Bírája fiatal más királya Messze indult, egymagában Oda nem találna. Békák a tón. rfűnn a tón a rét a la ff, Krekk, krekk, krekk, Béka trupp vert sátrakat, Krekk, krekk, krekk, Van is nóta, víg dolog, Jiogy hallgatni, győzni sok, Krekk, krekk, krekk / fiagyja-vénje vsrrogaf, Kraltk, krakk, krakk, Cipellőt, topánokat, Krakk, krakk, krakk, S ha mind kész van, brekekek, fiányjélt a bukfenceket Krakk, krakk, krakk! Azalatt az ifjúság, Krakk, krekk, krákk, Szaporán nótához iát, Krakk, krekk, krákk, Jaj, de fura, annyi csak; — Arem terem itt ábé-ab! Krakk, krekk, krákk ! Ej, dehogy nem, némelyik, Krikk, krihk, krikk. Betűben gyönyörködik, Krikk, krikk, krikk Ott vannak már: pé-er-uty, Kruiyu-fyu-fyu hutykurulyt Krikk, krikk, krikk t S lám egy olvasni is tud Krukk, krukk, krukk, —- Qó-lya né-n/ el-a-ludf, Krukk, krukk, krukk, Ál-mo-dik is, — óh de mit/ Békazúzát, békafit\ Krukk, krikk, krukk/ Andor bácsi. Én sem tudnék róla, Jia nem lettem vóna Valaha e csodálatos Országnak lakója„ Jia magas Felsége Terhének nem vélne>, Elkísérném s odaérnénk Még a napkeltéié! Megköszönöm szépen Kenyeres vitézem, Vezéremnek teszlek tüstént, Jia elérjük épen! Mese-mese mátka, Egerek hazája Vándorló királyát Azóta sem látta! K. A. Mucucur király. frtas Kelen* éra Andor. Irgundnm-burgnndum, feneketlen vasfazék, akkor történt, mikor a királyi udvarba sallangos fullajtár állított be. Mucucur király az utolsó füs- tött eregette csibukjából, mikor beengedték hozzá a hirek vitézét Rá is szólót tüstént: kinek köszönhetem, hogy udvaromban látlak? Mondta a fullajtár: —-■ Az én uram a bur- kusok hercege, küldött fontos hírrel, pecsétes levéllel, el sem távozom, mig izenetet nem kapok reá. Megörült a király, nyomban átvette a levelet s intett a hopmesteruek: — Adsza csak szolgám az okulárémat, hadd látom, miről okosít föl régi jó barátom, királyi pajtásom, burkusok hercege. Rohan a hopmester s mindjárt tér is vissza: —• Felséges királyom életem-halálom, aranyokulá- réd bizony nincs a helyén. Hej, milyet változott a király, színében: Ir- gundnm-bnrgnndum feneketlen vasfazék : nézd csak jól meg szolgám, a föld fenekén is. Szalad a hopmester, de újra visszatér: — Felséges királyom életem-halálom, sehol sem találom arany okulárét. Haj, éktelen harag fogta el a királyt, végighegedülte csibukja szárával a hopmester hátát és nagyot rikkantott az udvaroncokra;-Héj, ti sok naplopó, adta mihasznái, előhalásszátok még a föld alól is, vagy úgy kergetlek ki kiiályi házamból mindannyiatokat csnfok-csúf- eágára. No, ahány fényes apród, teníás tollforgató, az a lábát mind a nyakába szedte. Felforgatták tűstől az egész palotát, de az okulárét estig sem tatái ták. Én, Uram, Teremtőm! Reszketett a király szörnyű haragjától minden kis ízében. Nem is Állta, ki sokáig, nekidőlt a2 ágynak s még a legöregebb orvosa is megcsóválta a fejét. — Nem használ itt kenőcs, zsálya, Meghal az ország királya! Na, hiszen lett erre riadalom. Aranymentés staféták száguld fák széjjel az országban, hogy aki megtudná gyógyítani az ország királyát, szine elé hozzák. Sereglett is, ahány híres tudós, neves csudadoktor, de csak rázogatták némán a fejőket: — Nem basznál itt semmi sem, lj Ha nincs meg a pápaszem! 5^.. No, ha úgy, újra sereglettek bűbájos *■ emberek, híres nagy tudósok, még egy lyukasszürü drótostót is akadt szerencsét próbálni, de haj: — Mit sem használt, mit sem ért senki se találta meg A király szemüvegét. Hátha nőm találta meg senki, bizóny betegebb is lett a király. Kiparancsolt mindenkit szobájából,, csak a Móka bolond ült az ágya szélén. Az pedig, mikór az utolsó udvari kenyérfaló is elhagyta a termet, nagyot csörrentott a csörgős sipkájával. — Egyet se évődjél, bocsátódjál komám, megmondom én, hol az okuláród; Uramfia, Alig ejtette ki a bolond, szavait, a király felült az ágyában: — Hol van édes fiam, mutasd, megtaláltad? Rögtön megfelezem aranykoronámat. Móka bolond nagyot hunyorított a szemével: — Hiába keresném, ágv sem is találnám. Hanem komám, mintha az orrodon látnám S Mncucur király az orrához kapott. Hej, kopogós teremtette, csakugyan ott hallgatott az okuláré. Bezzeg annál nagyobbat kiáltott örömében a király. Összeszaporázta vígan a bokáit, hanem azután a Móka üstöké után kapott és meg is marko- láízta amúgy igazában, de aztán mégis csak elnevette magát és megveregette a bolond vállait. — Nem üres szóbeszéd királyi szólásom, Mától fogva tiéd a fél királyságom. Csakhogy Móka bolond elhúzta a száját: — Felséges királyom, ha én király lennék Udvari bolondod ugyan — honnan vennéd? De, ha hopmesíeied egyszer majd itt hagyna, Megtehetsz helyére. — Jól van, ebugatta;! Folytassam-e a mesémet ? Móka úr hopmesterré lett. Mucucnr király is elolvashatta burkusok hercege pecsétes levelét. Hogy pedig irgnndnm-bur- gundura, feneketlen vastazék: mi volt abban a levélben írva, — majd egyszer azt is elmesélem. Hova lettek a bábuim? Évi ke, ejnye te, Hol a nyuszid, szentem? Keresd meg. szegénynek Füvet szedegettem! Csakhogy hó! baj van ohl A cicust sem látom. Szólítsd csak: egórhad Futkos a padláson. Violám, most meg ám Elő — Bodri snesen! Pedig én hfvebb vén Házőrzőnek hittem! Hol lehet a sereg? Ej, nincs aki tudja? Néni akad, aki csak Az ujját is nyújtsál Azért — óh, kis bohó Ne pityeregj érte! Nini — csak anyunak Bújtak az ölére. Afrikai 'telefon.
