Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-02 / 131. szám
Szombat, december 2. j&lfilÍS««H «S$SZ€3i*ft«g le^cendlraiai. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Kosáryné Réz Lola. (Folytatás.) (6) — Tulajdonképen neked szántam ezt a golyót, — fordult a huszár felé és a szája nevetésre torzult. — De mindegy. Hogy a gyerekek... nekem... ne kerüljenek pénzbe... Hogy mindent elvegyetek tőlem... Hát inkább... Még akart volna mondani valamit, de fölzokogott csuklón és sikoltón Novodeczky Gábor, aztán őrült szégyenében megfordult hirtelen és, kezében a fegyverrel, kirohant az ajtón. Most még egy rikoltás hallatszott. Az asszonyé. A bosszúját kitöltötte már és most sirt és vergődött és mintha mindnyájuk fájdalmát egyszerre érezte volna ebben a pillanatban. — Nem akarom, hogy megölje magát! — Kiáltotta kétségbeesetten. — Nem akarom, hogy miattam megölje magát! A huszár, aki eddig mozdulatlanul állt ott, becsületes és lovagias türelemmel várva a sorsát, most egy ugrással az ajtónál termett, még mielőtt Novodeczky becsaphatta volna maga után. — Nem halsz meg! — Mondta tompán, fojtott haraggal és megvetéssel. — Hallottad, hogy nem szabad meghalnod? Az ajtó eőltt, odakint, dulakodni kezdtek. Gazember! Hagyj engem! Hagyj! — hörgött Novodeczky és a gyerekek rémületükben hangosan sírtak, a falhoz lapulva. Az asszony hallgatózott kimeredt szemmel. Egyre lejebb értek odakint a lépcsőn ... Még mindig dulakodtak ... Hirtelen fölpattant. Kinyujtózkodott a menyezet felé valami furcsa, éneklő kiáltással, ami kacagás is, meg sirás is lehetett, de fékevesztett, őrjöngő lélek hangja volt mindenképen. A gyerekekhez szaladt, átölelte és gyorsan megcsókolta őket, — a fejük tetejét csókolta meg siettében, — aztán, még egyet sikoltva, kivetette magát az ablakon. Novodeczky visszalökte a huszárt vad dühében és kirohant a kapun. De egyszerre fölorditott és megállt. Anika asszony ott feküdt előtte vérében, mozdulatlanul, a kövön. ... Késő este vitte haza az apjuk Linkát .meg Minkát, akik ott aludtak el, a sírásba belefáradva, az idegen szobában. És sirva ült mellettük a kocsiban ő is. V. Novodeczky azután még öt esztendeig élt. Jóformán egyebet sem tett, mint a felesége sírján ápolgatta a virágokat és a gyerekeket tanitgatta. Az anyjával szemben nehéz haragot érzett, bár nem mutatta. De Anika asszony a halálával szent lett előtte és szent lett minden kívánsága is. Szentelt földbe temették Novodeczkynét, mert még élt, mikor ágyba tették és volt ideje rá, hogy fölvegye a halotti szentségeket. Novodeczky és a huszár ott álltak mellette összeszoritott szájjal, egy szó nélkül. Nem vádolták egymást és nem vádolták az asszonyt sem. Micsoda értelme lett volna az ilyesminek most már? Ott álltak ketten és mozdulatlan arcukon egyformán pergett lefelé a köny. Mikor a temetési menet megindult és a koporsóra rátették a koszorúkat, odajött a huszár Novodeczkyhez egy szál fehér szegfüvei. — Megengeded? — kérdezte és a koporsóra tette azt is. Novodeczky vállat vont. Kint a temetőben találkoztak újra, mikor a többiek elszállingóztak már lassan. Ott ült Novodeczky a sir mögött és elgyötört szemmel bámult maga elé. Minden az eszébe jutott, amivel valaha fájdalmat okozott az asz- szonyának és tisztán látta most már, mit kellett volna tennie, hogy mind a ketten boldogok lettek légyen... De késő volt már, nem lehetett változtatni a dolgon soha többé és semmiféle módon. Alig cudott lélekzeni Novodeczky, olyan nehéz súly volt a lelkén. Egyszerre csak meglátta a huszárt. Jött lassan, lehajtott fejjel. Azt hitte, úgy látszik, hogy már mindenki elment. Megállt a frissen fölhányt sir előtt, aztán egyszerre csak letérdelt és ráhajtotta a fejét. Novodeczkyriek ott volt a revolver a zsebében. Valaki mintha azt mondta volna, hogy vegye elő és célozza meg azt a lehajtott fejet, ami itt fekszik, néhány lépésnyire tőle, szentségtörőn a felesége lábához hajolva. Félrehuzódott a szája és a zsebéhez nyúlt. De még sem vette elő a fegyvert. Egy más hang szólalt meg most a lelkében és arra késztette, hogy kivegye a kezét üresen és megsimitsa vele azt a fejet ott, ami remegett a fojtott zokogástól. Fölegyenesedett ettől az érintéstől a huszár és rábámult Novodeczkyre égő, köny- nyes szemeivel. Egymás elgyötört arcát nézték, aztán fölálltak lehorgasztott fejjel. Novodeczky volt az idősebb. Ö szólalt meg: — Ne haragudjunk már egymásra, Ábris. Ö nem akarja. És kezet nyújtott. A huszár elfogadta. Még lehajolt, valami levélkét tépett le az egyik koszorúból és elment. Novodeczkyé maradt most már Anika asszony egészen. Már harmadnap teleültette a sirt az asz- szony virágaival, amik odafönn maradtak a kis ház tornácának széles falán. Késő őszig ott öntözgette őket, nem restelte a kannát lecipelni a hegyről. Halottak napja után pedig cserepekben hozta haza a lobéliát, fuksziát, violát és a szobaablakba rakosgatta. — Ez az én kis temetőm, — mondogatta néha. Abban az esztendőben szilvóriumot sem főzött magának és erővel azt akarta, hogy ő kiséri Linkát meg Minkát az iskolába ezentúl. De nem bírta. Nagyon fájtak a lábai és fulladozott a hegymászástól. — istenem, Istenem! — mondta fejrázo- gatva. — Anika hányszor mondta, hogy ne maradjanak a lányok iskola nélkül. Most aztán mit csináljak? Az anyja hiába haragudott, hiába csapta össze a kezét, hiába mondta, hogy nem ismer rá, hiába magyarázgatta, hogy Anikának mennyire nem volt igaza és hogy. úgy látszik, még a siron túl is rossz hatással akar lenni az urára. Novodeczky leült a gyerekekkel a lugasba, télen pedig a szobába és tanitgatta őket, tavasszal pedig letétette velük a zárdában a vizsgát. Egyre gyöngébb lett, egyre szelidebb és egyre kisebb, öt év múlva aztán odafektették a felesége mellé. Ott feküdtek most már vagy öt esztendő óta békességben és nyugalomban egymás oldalán és semmi fájdalmas ^emrehányás és semmi idegen sóvárgás meg nem zavarta őket többé. Az öreg Novodeczkyné is mondta a fia temetése után: — Most már majd talán megfér vele az asszony. Anika pedig, szegény, nem felelhetett reá már semmit. Pedig bizonyosan sokat tudott volna reá felelni. Línka meg Minka, egyedül maradva a nagyanyjukkal, mindjárt első nap megláthatták, hogy más rend lesz ezentúl. A sok mihaszna könyvet, irkát föl kellett vinniük a padlásra és Novodeczkyné maga elé állította őket. — Mától fogva azt tanuljátok, mihez kell értenie egy rendes lánynak. Ha jók lesztek, megteszitek jó szóra. Ha rosszak lesztek, verésre. Bizony megtörtént aztán sokszor, hogy nem volt velük megelégedve az öregasszony. Ha sírtak, csak legyintett. — Sírhattok. Apátok, anyátok nem hallgat ide már, én meg régen hozzászoktam, hogy sírást halljak. Mégis megunta haniírr, türelmetlen lett és toppantott a lábával: — Elég volt. Vigyázzatok. Csönd legyen. És Línka meg Minka elhallgattak és halk szipogással odaálltak lúgtól pirosra mart vékony-gyönge kezükkel újra a mosóteknö mellé. Ilyenkor aztán ellágyult az öregasz- szony. — Na. Jól van hát. Mehettek uzsonnázni. Nem volt ő sem olyan keményszívű, amilyennek mutatta magái. Linka, Minka erre is rájöttek lassan.- Sokszor hallották sírni és sóhajtozni éjszakánként. Egy jajszó nélkül kisérte ki a fiát a temetőbe, de azóta napról- napra égő, könytol dagadt szemmel kelt az ágyból. Haragosan dörzsölte meg a szemhéjjal nagy, csontos ujjaival és szégyenkezőn gondolta, hogy bizonyosan a sok sírástól fáj mindig a szeme. Mert kezdett nagyon fájni és mindennap homályosabban látott. De nem akarta elhinni, hogy igy van. Panaszkodott, hogy mindig olyan borús az idő, haragudott Linkára és Minkára, hogy nem mosták elég tisztára az ablakokat, nem tisztogatták meg jól a lámpát és háromszor megismételtette a munkát velük. Végre mégis belátta, hogy baj van. De az orvoshoz nem akart elmenni még sem. Félt tőle. Félt, hogy valami nagyon rosszat hall. És inkább elviselte a rosszat, mint hogy előre, mint valami Ítéletet, kelljen megtudnia egy idegen embertől. Csak azon igyekezett most már, hogy Linkát, meg Minkát mindenre megtanítsa még idejében. (Folyt, köv.) F. Matéjovsky « úri és női szaft® Angol és francia szövetek és modellek állandó raktár Prága, Národrti fr., 21 OOOOOOGOOGOOOOOOOQQGOOOOOOOGOOOC § A svéd gyárímányu 1 | jialdaerogép! Ó a modern irógéptech- O § nika legtökéletesebbje. § | Vezéi'hépviseia: 3. ADLER, PHAG il., Jungmansva 4! | g Tőkeerős képviselők S O kerestetnek. 300 o o o GOOGOGOOGGGOGGOGOOOOGGGOOGGGOOOO Kezdete ö órakor! Kezdete ö órakori AIHAHBIA műsora 1922, november hó 15-töl 30-ig: MAX YORK a legtökéletesenb kutyaidomitáasal CHARLOTTE WALDOW népies előadó művésznő TA-IA-HÁ-SI eredeti japán művészetek MARGIT EOION és NEA LINNÉ eredeti táncok Ezenkivil! több attrakció: €8>í éfcai SAscu. Kedden, csütörtökön és szombaton különösen megl pö érdekes műsor. a | i Jós. Mazánelc Prága j Mrál. Vocelova 1®. | | • - fesz, elei és cserél | I aatoneftHeiai I k 0 p Magy raktár amerikai kerékköpenyegekhen (pneumafik) és töm- | | lökben, Á dollár árfolyamesése következtében versenyképes és | | hihetetlen olcsó árak.. Érdeklődésekre postafordultával válasz, g 0 0 5? a 1 SiesitipaféJi í 1 fcftcraittl. „ | 0 R B3 fi 1 í Kiadja: Flachbarth Ernő dr. Nyomatott a Deutsche ZeHungs-Akíien-GeselIschaft nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: O. Holik. *5í öü 111 fLifisJ \ 1 1 i Nagy kivitel. p Kérjen árajánla- | tót gömbfára és deszkára. Szálli- tás bérmentve | :: ab Oderberg :: £ g 5 6 DlOflisQ á £©.. I Prahq-fliiofiradQ [ BraneSlova 16 b> 745 te I - : s Szenzációs lesz a j ipiipSir!i í ] üarácseiiip száma! j J vb $ 'f* 1 « \ Pénzintézetek, kereskedők, gyárosok, iparvállalatok és iparosok hirdessenek! — Méltányos feltételek. — December hó 15-ig feladott hirdetések \ ; után külön kedvezmény. — Klisékhez terveket saját raj- | zolónkkal ké- S szittetünk el. Kérjen árajánlatot! 9 A karácsonyi számba szánt hirdetés szövege legkésőbb dec. 20-ig küldendő be 1 | re. Muciim ama 1 I PRÁGA VII., llPSSlI' j | K&flüntirmfi «aüce. % & Ö v g \ ete&M J«awM*fcs4fcffai esuS- | «Bi€aÍ£lü$4fe®4Bisr«n &x<mM®XQs* | i 1 | iiáfiáso.. D Ö ólai| W4F w mSe resSeiíaferas, 0 $ T) 550 Q R.____________________________________________________________________________________________ 3
