Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-23 / 148. szám

Szlovenszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA A szlovenszkói is Ruszlnszttól Szövetkezett Ellenződ Pártok politikai napilapja * Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ' dr. részéröl tapasztalhatunk, ezért a külpolitikai nes politikai koncepciója megbukott s hogy szélcsönd, ami Prága felől érezhető s ezért. a prágai orientációt föl kell váltania a pár van az a vélemény, melyet a jugoszláv pofi- excellence balkáni politikát folytató belgrádi tikai körök élénken hangoztatnak, hogy Be-1 irányzatnak. Poincait is Donar Law fatólkaznaft a párisi konferencia előtt Bajok a kisántánt körül (o.) Belgrád, december 22. A kisantant, Benes külpolitikai tákol­mánya, mely az európai politika kérdéseiben vezetőszerepet vindikál magának s amely heterogén politikai és gazdasági érdekek erő­szakolt összeácsolásán épült föl, kezd va­júdni és repedezni. A nagy átfogó és a poli­tikai morál és szükségszerűség szempontjá­ból kivánatos vezetőeszmének hiánya erőtel­jesen jelentkezik s a heterogén érdekek sze­paráltan ütik föl fejüket és destruálólag hat­nak magára az államokközi szövetségre nézve. A kisantant egysége a balkánkérdés malomköve közé került, amelyről megirtuk, hogy ez a malomkő sok külpolitikus karriér- Jének szegte már útját és sok politikai kon­cepciót őrölt föl. Ez a sors vár, úgy látszik, Benes és tár­sainak külpolitikai karrierjére is s arra a kon­cepcióra, amely ma a kisantant cége alatt is­meretes. A helyzet nehézségét ott kell keres­nünk, hogy a hegemónia kérdésében éles el­lentétek mutatkoznak Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia között. Jugoszlávia helyzete komoly külpolitikai bonyodalmaknak lehet az okozója. A keleti kérdés, amelynek a világháború kitörése előtt Törökország volt a színtere, most Jugo­szlávia külpolitikai vonatkozásaiba terelődött ét. Olaszország nem hajlandó barátságos .po­litikát folytatni Jugoszláviával. Fiúmét a fas- cisták megszállva tartják. Fiume sehonnan sem kap élelmiszert, sem fűtőanyagot, úgy, hogy ez a hajdan virágzó tengeri város ke­reskedelmi pangás és gazdasági katasztrófa előtt áll. A harmadik zónában szintén fascis- ták uralkodnak, akik eltiltják a szláv nyelvet. Olaszország mindezeken fölül szítja az elé- gületlenséget a Jugoszláviával határos kisebb államokban, igy Montenegróban és Albániá­ban. Olaszország egész külpolitikai magatar­tása kétséget kizárólag Jugoszlávia konszo­lidációjának meggátlását célozza. Azokhoz a nehézségekhez, amelyeket Olaszország ellenséges magatartása okoz Jugoszláviának, hozzájárul még egy másik komoly bonyodalmakat jelentő kérdés is. Ju­goszlávia természetszerűleg a maga kezébe szeretné ragadni a balkáni szövetség vezeté­sét és ilyen irányban Nincsics szerb külügy­miniszter Lausanneban már tapogatózott is, sőt Nincsics valamelyes ad hoc szövetséget is kötött Románia, Bulgária, Görögország és az S. H. S. állam között. Ez a szövetség az angol politika támogatásának jegyében jött létre. Ez az orientáció s általában a balkáni szövetség létrejötte fölötte ideges hatásokat i keltett Benesben, aki csakhamar Lausanneba sietett, hogy Jugoszlávia külpolitikai mester­kedéseit ellensúlyozza. Benesnek komoly aggályai vannak a balkáni politika jugoszláv fölfogásával szem­ben s különösen aggodalommal szemléli azt, hogy a jugoszláv vezetés az angol befolyást érvényesíti a kisantant keretén belül, holott ő a francia érdekek támogatására bazirozza úgy saját politikai ekszisztenciáját, mint a kisantant egész létét és hivatását. Benes nem lehet megelégedve azzal a politikával, melyet Nincsics és Pasics inszcenálnak, amely a kis­antant politikai érdekkörét kelet felé. fordítja s amely nyílt frontot épit a török aspirációk­kal szemben s ezzel az orosz terveket is me­reven keresztezi. Benes nem látja opportu- nusnak ezt a határozott és kiszabott politikai irányt s ezért jobban szeretne továbbra is a lavirozás és a kényelmes semlegesség ál­láspontjára helyezkedni ahelyett, hogy a nyílt színvallás politikájának vagy az egyik, vagy a másik nagyhatalom érdekeibe üt­köznék. Jugoszlávia külpolitikai helyzete ma any- nyira veszedelmes, hogy ehhez a lőporos hordóhoz Benes nem szívesen közeledik. Ezért az a nagy hallgatás, amelyet Benes Prága, december 22. A francia szenátus tegnap délutáni ülé­sén válaszolt a jóvátételi kérdésben hozzá intézett interpellációra. Poincaré beszédében legnagyobbrészt megismételte azt, amit a kamarai beszédében mondott, mindössze az effektiv ellenőrzésre vonatkozó követelését preci'zrrozta bővebben. Kijelentette, hogy Franciaország fel fogja hívni szövetségeseit, hogy a versaillesi békeszerződés 248. szaka­sza alapján gyakorolják az egész német ál­lami tulajdonra nézve a jelzálogjogokat s ezeket Angliával együtt vegyék igénybe, vagy engedjék meg, hogy Franciaország egyedül igénybe vehesse. Kijelentette, hogy sohasem mondotta azt, hogy a Ruhr-vidék megszállását akarja zálog gyanánt keresz­tülvinni. Beszéde után a szenátus bizalmat szavazott Poincarénák. A jóvátételi kérdésről a következő je­lentéseket kaptuk: Lausanne, december 22. Csütörtökön este Gurson, Banrére, Garroni és Ismét pasa között tanácskozás folyt a tengerszorosok kérdésében. A tanácskozás a törökök köve­teléseit igyekezett összhangba hozni a szö­vetségesek programjával. — A Kölmísche Zeitung tudósítója beszélgetést folytatott Csicserinnel, aki kijelentette, hogy az angol javaslatok ellenséges és agresz- sziv jellege Oroszországban nagy felhábo­rodást váltott ki. Számos táviratot kapott, amelyben orosz testületek megütközésük­nek adnak kifejezést. Az újonnan válasz­tott moszkvai szovjet első ülésében hatá­rozatot fogadott el, melyben követeli, hogy az orosz delegáció az orosz létérde­kek védelmében egy lépést se hátráljon s amelyben kijelenti, hogy az orosz nép küz­deni fog minden erőszakoskodás ellen. Az a módszer, amellyel az angol delegátus a tanácskozásokat vezeti és a szabad véle­ménynyilvánításnak lehetőségeit ednyom­ja, Oroszországban kellemetlen hatást vál­tott ki Az angol-orosz viszony további fejlődésére nézve az angol delegáció visel­kedése igen káros hatással van. Arra a kérdésre, hogy az utolsó esemé­nyek következtében az orosz delegáció Lausanneban marad-e, kijelentette Csicserm, hogy Oroszország viselkedése az események továbbfejlődésétől függ. Holtponton a kapitulációk kérdése Luasanne, december 21. (Havas.) A ki­sebbségi bizottságban délelőtt lejátszódott összeütközésektől eltekintve a mai nap min­den fontosabb esemény nélkül telt el. Este, mint már jelentettük, az antant delegátusok és Ismét pasa között tanácskozás folyt, a melyen állítólag a kapituláció holtpontra ju­tott kérdését is tárgyalták. A törökök ma­kacsul követelik, hogy a készítendő béke- szerződésben a kapitulációk megszüntetése bentfoglaltassék. A szövetségesek hajlandók ezt a kívánságot teljesíteni, ha Törökország Poincaré és Bonar Law találkoznak Berlin, december 22. (Berlini szerkesz­tőségünk jelentése.) A Daily Express Jelenti, hogy a szövetséges miniszterelnökök párisi találkozása előtt Bonar Law és Poincaré megbeszélést fognak folytatni. Ezen a meg­beszélésen megegyezést szeretnének létre­hozni a január másodiki tárgyalás program­jára názve. A Berliner Tageblatt jelentése szerint az angol kormány amaz álláspontját, melyet a londoni konferencia alkalmával elfgIáit, nem hajlandó feladni. Ugyanez a lap közli Romá­ból, hogy a párisi konferencia előkészületei az összes kormányoknál annyira előrehalad­tak, hogy a konferencia kedvező erediménye remélhető. A Deutsche AKgemeine Zeitung jelentése szerint a Times arról ir, hogy nem­csak az európai, de az em^rikai pénzemberek is nyomást gyakorolnak a washingtoni kor­mányra, hogy megváltoztassák az európai j hatalmakkal szemben követett politikáját. írásban kötelezi magát arra, hogy egy átme­neti rendszert honosít meg, amely garan­tálja a külföldiek biztonságát. Mivel a törö­kök visszautasították ezt a feltétéit, a kér­dés további tárgyalása lehetetlenné vált. A szlovák néppárt visszautasítja Ivánka dr. vádjait. Pozsony, december 22. Megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy Ivánka Milán dr. azzal vádolta meg a szlovák néppártot, hogy az automómiatervezetét Bu­dapestről kapta. A Slovakban a szlovák nép­párt most válaszol Ivánka vádjaira. A válasz ezeket mondja: „Ivánka ur amaz állítására, hogy 1922 március 14-én még nem volt meg az auto- nómiatervezet, azért nem válaszoltunk, mert nem érünk rá minden bolond beszéddel fog­lalkozni, főképpen nem olyanokkal, amelynek rágalmazás! célja van. Az autonómiajavas- la-t anyagát a szlovák néppárt nemzetgyűlé­si képviselői állították össze. A munkát Lá- bay képviselő végezte,. A Bánffy-féle elabo- rátumról a szlovák néppártnak nem volt s jelenleg sincsen tudomása. Aki tehát azt ál­lítja, hogy a mi javaslatunk a magyar kül­ügyminiszter tervezete alapján készült, az hazudik. Kérdezzük tehát Ivánkát, hogy mi­ért nem fogadta le és csukatta be az illetőt? Jehiicslkát még 1919 december 31-én zártuk ki pártunkból, később Tvrdyt is, aki pedig — a vád szerint — felelős pártunk levelezé­séért" A választ a szlovák néppárt nemzetgyű­lési képviselői Írták alá. Minisztertanács Szlovenszkó közigaz­gatásáról. Ma délután minisztertanács volt, amely főképpen Szlovenszkó uj megyei beosztásával kapcsolatos közigazgatási re­formokkal foglalkozott Az uj megyei beosz­tást tudvalévőén január elsején hajtják vég­re. K á 11 a y dr., szlovenszkói miniszter meg­hívást kapott a Prágában, jövő héten tartan­dó tanácskozásokra, amelyek ezzel a kér­déssel foglalkoznak. o fictalárara sz€»l^ál«atfában. Sajógömör, december hó. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarsága minden vonalon komoly és nehéz küzdel­meket vív, amelyekben ellankadnte egy pillanatra sem szabad, mert létie és nem­léte forog kockán. A politikai küzdelem csak defenzív lehet, mi kisebbségek csak a jogos önvédelem korlátái között mozoghar tünk. Nem úgy a kulturális fronton. Bár itt is sok az akadály, de több a mozgási szabad­ság s a különböző társadalmi intézmények, iskolák, egyesületek, körök, lapok, színhá­zak mind a magyar szellem fenntartására hivatott eszközök, amelyeket széllé,mileg s anyagilag támogatni az itt rekedt magyar­ság között elsősorban a magyar lelkésznek kötelessége. Mint a népek tanítói ők vannak hivatva elsősorban arra, hogy a magyar szellem érvényesítésének és fenntartásának őrhelyeit „egy központi kultturtevéfcenység áramkörébe belekapcsolják". A lelkészi hivatás, a sokat hangoztatott belmissziód munkásság mind követelménye­ket támasztanak a lelkészekkel szemben a kultúra mezején is. A lelkipásztornak ma tanítónak is kell lennie, tanítania a népet a templomon és iskolán kívül is. Segítenie kell a tehetségek kifejlődését, müveim, fölemelni ?; falut elmaradottságából, megismertetni vele az irodalom kiválasztottjait, a társas érintkezés nevelő hatását. Ha látjuk, hogy népünk legtöbbször a ponyvairodalom szennyes termékeit bújja, melyek az állatembert a maga mezitelense- 1 ■ ? sz*n>-árban és moziban azokat az előadásokat látogatja legszíve­sebben, amelyek bűnök megkívántától, tö- megkeritők, a jőizlésnek, nemes gondolko­dásnak és tiszta jelemnek miegrontói; ha látjuk, hogy leginkább azokat a napilapokat olvassa, melyek aljas érdékek szócsövei, a magyar nemzeti lélek méregforrásai lettek: nem érezzüik-e, hogy ezek a jelenségek mind a mi mulasztásainkról beszélnek?! Népünk lelkében ott szunnyadoz a mű­velődés vágya, miénk a feladat azt föléb­reszteni, kielégíteni s helyes irányba terelni- Ha pedig a múltban nem tettük meg köt éles­ségünket, megtesszük-e ma, amikor szel­lemi megújhodás után sóvárog az egész ke­resztjén világ? Egy néplap nemrégiben imigyen pa­naszkodott: „Gsak gyűlésekről s ünnepé­lyekről számolunk be, pedig jobb szeretnénk mér a falu kulturális megmozdulásáról inni, teszem azt arról, hogy ebben a faluban Ol­vasókör, abban ifjúsági egyesület alakult. Az erre leginkább hivatottaktól nem sokat várhatunk, mert sajnos visszahúzódnak." íme itt a keserű, de igaz felelet fenti kérdésünkre. Itt közönyösség, amott az idők jelének fel nem ismerése, máshol oktalan félelem azok az okok, amelyek miatt egye­sek nem sietnek megvédeni ama nép kultú­ráját, amelynek lelkivilága nemzette bermők Is a lelket. Azoknak, akik a magyar nemzeti kul­túra fejlesztésében is politikai működést lát­nak s kik „a pap ne politizáljon" divatos és kényelmes jelszavának leple alatt bujkálva vonják ki magukat a szent munkából, álljon itt Tavaszy Sándor egy felolvasásának alábbi részlete: „A civilizáció mindig az egész emberi­ségnek szól s a hasznos érdekek által s a Mg áll a koronfl? Dec, 22-én fizettek 100 cseh-szIoYák koronáért; Zürichben 15.75 svájci frankot Budapesten 6600.— magyar koronát Berlinben 20498.— német márkát Bécsben 208700.— osztrák koronát Csicserin az angolok ellen. Jet k folyam. 148. síim. ÉÁ .Éí Prága, szombat, 1922 december 23. jsflr' n im.ii. ÉKm SBg mmm. gaan ElfillwtM Arak bel- és külföldön: . J/iflTífíWf&TrFför/fclP S~A/ rJÍ4l//r« 17 KJtMlMsXJC. tyíA jHüWIiilliIr— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — — mibhmni— ír mii * i w—imiip1 n umunn hihibuilii 0írnTTWwrri MmrnwnniirTinipiiTn~ininiitiiü gBganilFT~wrnMWwrraiaB>imp11 ■ hii iu riiiriTinffWPniWBBTITfIHICTTBffBBWMIMWBlWMBBBffBMBTTPTTTHnrPlfTiriiTrrirnlitt iMirm1111* imii mii ■—■■■■nii hm 'in

Next

/
Oldalképek
Tartalom