Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-20 / 145. szám

9 Szerda, december 20. 2 A vallási bolssvizmus terjedése Russinszkóban. A schizma terjesztésének politikai háttere, — Hány községben tartják magúkat a schizmatiknsok ? hogy egyetlen egy hatalomnak lehessen olyan erős flottája a Fekete-tengeren, mint a legerő­sebb Fekete-tengeri hatalomnak. A két javaslat között eszerint lényeges a különbség. Általános a vélemény, hogy ez az a híd, amelyet a törökök Oroszország és a szövetségesek között építeni megkísértenek. De ugylátszik, Oroszország ezzel nem fog megelégedni. Az oroszoknál egyre erős- bödik az a nézet, hogy a törökök már túlsók en­gedményt tettek a szövetségeseknek. Az oroszok kijelentették, hogy nem fogják aláírni a török ja­vaslatot sem. Ennélfogva logikus volna, hogy az oroszok, akik elálltak attól, hogy nemcsak a szö­vetséges hatalmakkal, hanem a törökökkel is megegyezzenek, lausannei küldetésüket befeje­zettnek tekintsék és Moszkvába visszatérjenek, annál is inkább, mert az orosz javaslat végkép­pen ki van kapcsolva. Az oroszok azon vannak, hogy a szövetségközi cikkek mindegyike ellen módosító javaslatokkal óiból meg újból tiltakoz­zanak a tervbe vett rezsim ellen. Angora elfogadja a hatalmak javaslatait. London, december 17. Aurórából jelen­tik: A2 amgórai biztosok tanácsának elnöke, Re-uf bej szombaton egy interpellációra adott válaszban kijelentette a nemzetgyűlés előtt, h-ogy az angórai kormány hajlandó a hatalmak javaslatait elfogadni, azzal a fölté­tellel, hogy Konstantinápoly és a Márvány- tenger biztonsága garantálva lesz. Csicserin és Gurson vitája. Lausaiine, december 19. A konferenciái összehívó hatalmak, Franciaország, Olasz­ország és Anglia arra a szilárd elhatáro­zásra jutottak, hogy siettetik a konferencia befejezését. Ez az elhatározás vezette ő'kett, amikor tegnap kijelentették, az oroszok előtt, hogy a tengerszorosok kérdésének újból való tárgyalását az orosz eiélnjavasíatok alapján nem engedélyezik. A konferencia öt hét óta tart és a tengerszorosok kérését már tizen­négy napja tárgyalják. Eime hosszú idő da­cára a törökök és az oroszok csak ma tettek írásbeli javaslatokat a tengerszorosok kér­désében. Curson kijelentette, hogy ez az el­járás törhetetlen és ha a szövetségesek ezt az eljárást akceptálnák, a konferencia még tiz hónapig eltartana. Curson előterjesztette ismét a szövetségesek javaslatát. Isméd pasa a törökök ellenjavaslatát 'indokolta meg. Csi cserin rendkívül élesen támadta a szö­vetségesek javaslatát, melyről azt állítja, hogy az Oroszország ellen irányul s hogy a szövetségesek javaslatukkal kísérletet tettek arra nézve, hogy a törököket elszakítsák az oroszoktól. Azt javasolta, hogy az orosz el- ’enjavaslatokat azonnal vegyék tárgyalás alá. Csicserin felszólalására Curson vála­szolt, aki kijelentette, hogy a szövetségesek megkísérelték u gy Törökországot, mint Oroszországot kielégíteni és végtelenül saj­nálják, hogy Csieserin állandóan annak a véleményének ad kifejezést, hogy a szövet­séges hatalmak üldözik Oroszországot. Ez a gondolat akadályozta meg eddig a tárgyalá­sok befejezését. A szövetségesek jóakarattal viseltetnek Oroszország iránt, de legnagyobb sajnálatukra nem bocsátkozhatnak bele a jelenlegi időpontban az orosz el’lenjavasla- tok tárgyalásába. A hosszas tárgyalás és a szakértők döntése után teljesen lehetetlen a végzett munkát semmisnek kijelenteni. Csi- eserin erre kijelentté, hogv Oroszország bol­dognak erezné magát, ha a szövetségesek jóindulatát tettekben látná megnyilvánulni. llngvár, december 19. Ruszinszkó belső életének egyik legve­szedelmesebb rákfenéje az a féktelen agitá­ció, amely politikai tendenciával vallási téren dúl. A ruszdiszkói schizmatikus mozgalmak­kal igen sokat foglalkozott már a világsajtó, de az utolsó két esztendő eseményeit eddig még nem sikerült összefoglalni úgy, hogy abból áttekinthető képet kapjunk. Az előbbi oseh-szlovák kormányok min­den eszközt felhasználtak csak azért, hogy a magyar rezsim alatt oly szépen kialakult konszolidációs folyamatot a kelet felé orien­tálódó nagyszláv gondolat érdekében átfor­málják. Hihetetlen és a középkori vallásháborúk idejére 'emlékeztető események folytak le a» utóbbi két év alatt Ruszin szikéban, hogy a „magyarón“-nak nevezett görög katolikus papság befolyását letörjék és a görög kato­likus vallást, mint magyar vallást erről a te­rületről kMildözzék. Nagyon hatásos politikai fegyvernek bi­zonyult az a vallási mozgalom a ruszin nép egységének megbontása terén is, noha köny- nyen megállapítható volt az is, hogy a schizma terjesztése nem egyéb, mint a val­lás köpenyébe bujtatott bolsevizmus. A sza­bad vallás gyakorlat elve szerint a parosz- láviánalk Ruszinszkóban való terjedése ellen semmi kifogást emelni nem lehetne, ha a ta­pasztaltakból nem lehetne megalapítani, hogy itt a vallásszabadság orv? alatt a legféik- telenebb politikai agitáció folyik és ezt tulaj­donképpen az egyes ruszin pártok közötti ellentétek kifejlesztésére használják fel. Eltekintve attól, hogy a két év leforgá­sa alatt történt atrocitások és egyéb erősza­kosságok kilencven százaléka még ma is megtorlaílanul maradt, a schizmatiknsok ter­rorja egyes helyeken valóságos anarchiát szült, melynek legíélrehnobb megnyilvánu­lását maga Ehrcnfeld helyettes kományzó is több Ízben tapasztalhatta. Csak egy esete? kell felemlítenünk a sok közül, mely Nyéres- háza máramarosrnegyei községben történt i tavaly, amikor az ottani lelkészt megöléssel fenyegették meg és lakásából kilakoltatták. A helyettes kormányzó az eset színhelyén volt és látva a féktelen terrort és a törvé­nyek lábbaltiprását, maga is kifakadt és az eljárást bolsevizmusuak nevezte. Ebben az egy esetben történt meg, hogy a hatóság kilépett passzív magatartásából és a szereplő személyekre büntetési szabott, melynek szigorú végrehajtásáról a legerélye­sebben gondoskodott. A hatóságknak a nyéresházai esetben tapasztalt pálfordu’ása szintén politikai be­hatásra vezethető vissza és egyben a pra­voszláv mozgalmakkal való operálás kudar­cát jelentette. Az elmúlt két év azonban ennek a ható­sági pálfordudásnak dacára is nagy rornbo- llást vitt végbe a ruszin nép lelkében. Ez a ‘ rombolás Seregben csak néhány községre izolálódott, Már am áros megyében azonban valóságos pusztulás jelei nyomait. A schizmatikus mozgalmaknak föfészke különben régi időtől kezdve Iza volt. Itt ugyanis a pravoszlávoknak kolostoruk van, ahol a kolostor szerzetes lakói közül többen híres névre tettek szert. így elsőnek említ­hető meg. Kabalyuk Oíexa pópa, aki paraszt ember, régebben tutajos, sőt állítólag pincér is volt. Ez az ember valamikor Bobinszky gróffal együtt nagy szerepet vitt a háború előtti mármarosszigeti schizmapörben. ő lett az izai kolostor szerzetes főnöke Dosiffy szerb püspök jóvoltából. Társai: Kemény Amfiloh (szintén régi schizmatikus), Vakaró Máté és Zelnykó Vaszily, valamennyien ta­nulatlan parasztemberek. Ezek a szerzetesek képviselik Ruszinszkóban a tulajdonképpeni pravoszláviát és nem tagadható, hogy bizo­nyos fanatizmussal dolgoznak hitük terjesz­tésén, bár anyagi téren is jelentős igényeik vannak. Köteteket lehetne azokról írni, amiket ezek a szerzetesek az utóbbi két év alatt el­követtek, hogy a népet vallási tekintetben egymás ellen uszítsák. Nem csoda hát, ha Ruszinszkónak ma több mint harmincöt köz­ségében terjedt a schizma. A legtöbb község Máramarosmegyére esik, ahol egész vidéke­ken tart a legfokozattabb terror és titkos el­lenségeskedés. A legtöbbet szenvedtek ezen a téren a görög katolikus papok és a legtöbbet köszön­hetnek a pravoszlávok a vallás erőszakos terjesztésének, a papok kikergeíésének és a templomok elrablásának terén a passzívan i viselkedő csendőrségnek. Megjegyzendő, hogy a görög katolikus papság vallásához való ragaszkodásának fé­nyes tanujelét adta. Az egyetlen kivétel Mé­hes Mihály, egy hetven éves ember. Ennek tulajdonítható, hogy a pravoszlávok legfék- telencbb munkája sem eredményezett olyan sikert, mint amilyenre a politikai agitátorok szátrtjttak. A ruszfhszkói harmincöt község­ben a^mtavoszlávok aránylag nem teszik ki a lakosság ötven százalékát sem, papjaik pe­dig alig tiz-lizenkét községben taláihatók. A legkevesebben vannak talán még Huszfon, ahol a lakosságnak körülbelül egy nyolca drésze pravoszláv. Ennek világi ve­zetői: Orosz Gzelyn, Dragula István és Rá­csok József, itt már a pravoszlávoknak ma­guk építette templomocskájuk is van. Ez a templom különben Paikaninecs Mihálynak vég rendeletileg a pravoszláv egyházra ha­gyott házában van. A ház két másik szobája női kolostor, ahol három-négy apáca lakik. Izán a lakosság háromnegyed része pra­voszláv. Ez a rész a legféktelenebb terror alatt tartja az egynegyedrész görög katoli­kus lakosságot. Kerelymezőn a lakosság kétharmad-része pravoszláv, miig Lipcsén a lakosság fele az. Ebben az utóbbi községben történt, hogy a görög katolikus papot elker­gették, a kurátort pedig a templom kulcsá­nak átadása megtagadása miatt agyonlőtték. A tettesek még ma fe szabadon járnak. Tul- nyomórészben vannak még pravoszlávok Herincsén, Hermcsemonostoron, Alsószelis- csén, Sófalván, Sándorfalván és Talaborfal- ván. Ezek mind máramarosmeigyei közsé­gek. Bereznán a lakosság egynegyed része, Gemyesen a lakosság fele, Alsóbisztrám szintén a lakosság fele és Husztközön majdnem a lakosság fele pravoszláv. Huszit- boronyán, ahol a görögkaíolikus Szent Ba- zil rendnek kolostora van és ahol az utóbbi időben a legféktelenebb vallási harcok dúl­tak, csak tiz család tért át a pravoszlávok táborába. Széki eocén egyharnradrész, Szél- doboson, Csománfalván, Vajnágon, Uszlyán, Darván és Irhócon a lakosság fele lett pra­voszlávvá. Pravoszlávok jelentős számban vannak még: Tiszák Írván, Bustyaházán, Ujbárdom, Kricsfallván, Nyéresbázán, Pelesalján, Dom­bon, Zadnyán és a legkevesebben Ökörme­zőn, Beregvámiegyébem Nagylucskán kívül Bükén és Grondon vannak schizmatikusok. A fenti községekben a legutóbbi két év alatt a vallástörténetem egyik legjelentősebb fejezete pergett le, amelynek politikai hatá­sát csak a kormánypolitika változása tudta az utóbbi időben enyhíteni Ezt. bizonyítják a templomrablási perek, melyeknek leghíresebbje a nagylucskai per. A perköltségek már eddig is milliókat tesz­nek ki, a templomok erőszakos eltulajdonítá­sával rengeteg károkat okoztak a papok maganvagyonában akkor, amikor azokat a legdurvább módon kilakoltatták p.arocMá- juikról. Ezek a perek legnagyobbrészt az ung­vári törvényszéket foglalkoztatják, de hogy mikor lesznek befejezhet ők, azt senkisem tudja előre megjósolni. A pravoszláv terjeszkedésnek két évi történetéhez hozzátartozik még annak meg­állapítása is, hegy a világi papok hány köz­ségben működnek. Az úgynevezett vándor- pópákon kívül Herincsén, Sófalván, Bustya­házán, Ufbárdon, TOalaborfalván, Irhóczon, Nyéresházán, Bikán, Gorondon és Nagy­lucskán vannak pópák, kiknek nagy­része azonban tanulatlan falusi ember. Mikor tehát a kormáuyhatóságok köz­ismert passzivitása miatt a helyzet már ilyenné vált, nem kis meglepetést keltett az a páiforckhiás, melyet a pravoszlávok a leg­utóbbi időben tapasztaltak. Ez a pálfordulás pedig elsősorban és talán kizárólag Micara pápai nuncius diplomáciai közbelépésének köszönhető. Ennek tulajdonítható, hogy a pravoszláv mozgalmiak a hatóságok erélyesebb maga­tartása miatt elcsendesedtek. A lapok nem hoznak hirt újabb atrocitásokról és igy ezen a téren a görögkatoükus egyház na­gyobb eredménnyel védekezhetik. Az ausztráliai választások. London, december 18. A ausztráliai parla­menti választások eddigi eredménye szerint Hughes miniszterelnök elvesztette többségét. A munkáspárt éppen o-lyan erősen került ki a vá­lasztásokból, mint a nemzeti párt, amely a meg­előző parlamentben a kormány pártja volt. Az eddigi eredmények: nemzetiek 31, liberálisok 3, parasztpárt 11, munkáspárt 29, íügT^tlen 1. Csalódások. —■ A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — (Folytatás és vége). Irta:' Pesíhy Erzsi II. Húszéves koromban ismerkedtem meg a költővel. Az utcán szólított meg egy este, le- szállván utánam a villamosról. Sablonos sza­vakkal kért engedélyt a bemutatkozásra, de olyan meleg, meghatott hangon, hogy kezet nyújtottam neki és tudomásul vettem a ne­vét. Ekkor megmondta, hogy már a villamo­son figyelt s úgy látta, megértő, egész em­ber lehetek, az életet ismerő, csapásaitól nem kiméit. Ö is valahogyan ilyen s mivel egészen magában bolyong a világban, ha nincs ellenemre, próbáljuk megismerni egy­mást, hátha szerezhetünk egymásnak hangu­latos perceket. így még Sohasem beszélt hozzám embertársam: mintha saját gondola­taim fejlődtek volna szavakká. Beleegyezően bólintottam, a fiú házalásért és másnap, har­madnap s aztán minden nap találkoztunk. Nagy sétákat tettünk elhagyott kis utcákon, ö sokat mesélt a kiizködéseiröl, a verseiről: szive gyermekeiről, amelyeket nagyon sokra tartott, panaszkodott, hogy nem ismerik el, nem értik meg, durváiknak, anyagiasoknak mondta az embereket és hálálkodott a sors­nak, amiért velem összehozta..Talán fél évig tartott ez igy. Egyszer sáín volt egy bántó szava, mozdulata, mindig alkalmazkodott a hangulatomhoz; néha órák hosszat mentünk egymás mellett szó nélkül, gondolat nélkül s. mindkettőnknek jólesett a tudat, hogy van valaki mellette, nincsen egyedül. Én i-s el­meséltem apró bajaimat, kölcsönösen meg­beszéltünk mindent, vigasztaltuk egymást. Egy napon finoman és tapintatosan célzást tett rá, hogy van neki egy igen kedves, me­leg lakása, az egyetlen, amit szerezni tudott, nem volna-e kedvem megnézni. Habozás nél­kül beleegyeztem, megadta a címet és a kö­vetkező naptól kezdve majd minden nap nála voltam. Megmutogatott apróra mindent, íölolvasta verseit, tanácsomat kérte az újabban készülőkhöz, szóval úgy tett, mint akinek életében nagyon fontos személy va­gyok. Két hét rnuilva csókolt meg először, de olyan finoman, gyöngéden, mintha csak túl­áradó tisztelete s nem érzékei vitték volna erre a lépésre. Ezután gyakran csókolóz- tunlk, ami azonban mindig valami diszkrét hűvösség volt, nem pedig tomboló vadság. Éleztem, hogy a fiú a továbbiakban nekem szánta a kezdő szerepét, még az árnyékát is el akarta kerülni annak, lrogy úgy lássék: szeretőt akart bennem fogni magának- Nem célozgatott ilyesmire soha, türelemmel és hi­hetetlen kitartással várt. Nagyon megszeret­tem benne a finomság öt és rncrt tudtam, hogy nem vagyok idegen neki, elhatároztam, hogy ha már a lelkünk ennyire egy, legyen a testünk is az: a szeretője leszek. Ekkor tör­tént, hogy egy ízben fölmentem hozzá s a nemi volt otthon. A gazdasszonya átadta az üzJenétét, hogy sürgősen el kellett mennie, várjak türelemmel, fél óra alatt visszajön. Ledőltem a díványra és átnyúltam az asz­talra, hogy valami olvasnivalót vegyek on­nan. Hirtelen mozdulatommal lerántottam a térítőt s egy csomó kézirat, könyvek, papí­rok a földre hullottak. Melléjük telepedtem s igyekeztem rendben összeszedni őket, néze­getve közben a tartalmukat. Egyikben a ne­vemet pillantottam meg s ez fölébresztette kíváncsiságomat: olvasni kezdtem. Megkez­dett levél volt egy barátjához, körülbelül a következő tartalommal: „...Érdeklődéssel olvastam legújabb kalandod dicstelen befeje­zését. Mindig mondtam, hogy Te nem tudsz nőkkel bánni... Tanácsot, azt nem adhatok, előre megállapított séma szerint nem lehet a nőkkel boldogulni, mindig a helyzethez kell alkalmazkodni. Lásd, én jelenleg megdolgo­zás alatt tartok egyet s fogadom, két hét múlva jelenthetem Neked, hogy a szeretőm lett. Igaz, nagy adag türelemmel végzem föl­adatomat, nem úgy, mint Te, aki mindjárt ajtóstól rontasz a házba. Jegyezd meg, tisz­tességes és értékes nőiket hosszú türelemmel lehet csak addig hozni, hogy maguktól omol­janak az ember karjaiba. Ne mondd, hogy ez lehetetlen, férfi vagyok én, is és tudom, hogy nehéz, de keresztülvihető. Látod: én mindig niegszerzern magam részére a szük­séges nőt, aki szeret, aki hű, aki jön magától és nem kell neki könyörögni: boldog, ha ad­hat. Ideje leteltével persze ugyanilyen ügye­sen keli elintézni a szakítást is, Irogy ne le­gyenek fenyegetések, alkalmatlan nyűgök és jöhessen az újabb, a másik... Nagy a fárad­ság, a munka, de megéri, a mostani is pom­pásnak ígérkezik...“ Csak egy sóhaj tört ki belőlem, mikor befejeztem- A levelet feltűnő helyre tettem, hogy lássa: elolvastam; aztán elmentem. Többé nem hallottam róla, nem is láttam. Minden külső megnyilvánulás nélkül estem át ezen a csalódáson s talán éppen a bennem maradt és ki nem tört keserűség szülte az emberekkel szemben azt a bizalmatlanságot, amit életemben csak egyetlenegyszer felej­tettem el.. III. Két évvel ezelőtt, amikor már egyedül, megöregedve és mindenkitől elhagyatva éltem itt, egy délelőtt nagy csokor virág ér­kezett neveimre. Esemény volt ez, amelyet nem tudtam mivel magyarázni és egészen kihozott a nyugalmamból. A küldő név­jegyet nem mellékelt s az egésznek valami titokzatos ize volt. Másnap megjelent az ajándékozó, távoli rokonom, egy kedves fiatal mérnök személyében. Bocsánatot kért a zavarásért, szeretne gyakran meglátogat­ni. A virágokról nem beszélt — én sem. Örömmel egyeztem bele, hogy többször föl fog keresni és tényleg: a fiai egész sűrűn kezdett hozzám járni. Majdnem mindig virá­gokkal kedveskedett, könyvet hozott s én tanácstalanul álltam az eseményekkel szem-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom