Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-30 / 129. szám
Az emigráció bűnei. Irta Flelschmann Gyula dr., a keresztényszocialista párt főtitkára. Kassa, november 29. Sokat vitáztak már erről a kérdésről és sok vélemény hangzott el pro és kontra. Egy bizonyos. Az emigráció csillaga hanyatlóban van s a vezérek reménytelenül néznek a jövő elé. A forradalmi hangulatnak vége, mert az emberek nem szeretik a hosszú izgalmat'és nyugalomra vágynak. A közönség érdeklődése az emigráció iránt megcsappant és a Bécsi Magyar Újságnak nincs meg már többé az a szuggesztiv ereje, amellyel ideig- óráig meg tudta fogni a maga — többnyire felületes — újságolvasóit. Talán nem lesz érdektelen és haszontalan, hogyha az emigráció alkonyába belevilágítunk egy kissé az igazság lámpájával és megállapítjuk azokat a hibákat, amelyeket az emigráció elkövetett, amelyek miatt a magyarság elfordult tőle és amelyek következtében el kellett buknia. Akárcsak az ötvenes években, úgy ma is az emigrációk korát éljük. Európa világvárosai tele vannak az emigránsok 'legkülönbözőbb fajaival. Ez a világháborút követő társadalmi és politikai forradalmak és a békeszerződések következménye. Alig van Közép- és Kelet- európának állama, amelynek ne lennének külföldön élő eimgránsai. Azonban K^ssuift-íéíé idealizmussal és hazaszeretettel teli- í tett emigrációt nézzük, amely megismertette Európával és a külföld előtt rokonszenvessé tette az addig úgyszólván ismeretlen magyarságot, akár az orosz, olasz, szlovák vagy balkáni emigránsokat figyeljük — minden szenvedésük és nélkülözésük mellett egyik sem mutatott annyi gyűlöletet saját népe iránt, egyik sem ártott annyit saját nemzetének, mint a mostani magyar emigráció. Az októberi forradalom óta — amíg odahaza voltak — úgy kül-, mint belpolitikai téren súlyos hibákat követtek el és veszni hagyták azt is, ami még menthető lett volna. És hogyha a bolsevizmus bukása után, amikor — az apró patkányokról nem beszélve — a bukott politikusok biztos menhelyet találtak Bécsben és a külföld több más városában — hátuk mögött hagyva a szörnyű katasztrófát, a kirabolt Magyarországot —, a nemzet érdekét akarták volna szolgálni — mi lett volna a kötelességük? Semmiesetre sem az, amit tettek, hogy a gyűlölet paroxizmusában ezerszeresen meg- nagyitva, elferdítve, túlozva ordították világgá azokat a hibákat, amelyek egy átmeneti korszak természetes velejárói voltak, hogy sárba tiporták, rugdosták azt a Magyarországot, amelyet ők juttattak oda, ahol tényleg volt.' Az ő feladatuk a vezeklés lett volna. Olyan vezeklés, amely valamennyiüket, emigránsokat egy sorba állította volna az amugyis megtévesztett külföldi közvéleménynek Magyarország érdekében való megmunkálására. Ha ök akkor a külföldi sajtó és külföldi összeköttetéseik segítségével rámutattak volna azokra a szörnyű igazságtalanságokra, amelyek a magyar népet a békeszerződés által érték, ha ők szimpátiát szereztek volna a magyarság részére a nyugati államokban, akkor a magyar nép megbocsátotta volna nekik, amit vétkeztek és visszaengedte volna őket az országba. De az emigráció nem ezt tette, mert az egoizmus és bosszúvágy lett úrrá fölöttük. Végigkopogtatott az utódállamok összes diplomáciai ajtóin, fellázította az utódállamok magyar munkásságát a megcsonkított Magyarország ellen, segítségért koldult uton- utfélen, hogy az álta'a „gyilkosok országá- nak“ nevezett magyar földre bevonuljon vagy ott polgárháborút idézzen elő, diszkreditálni próbálta az utódállamokban élő magyarság minden politikai, társadalmi vagy gazdasági megmozdulását s amíg Magyarországot a borzalmak országának kiáltotta ki az európai közvélemény előtt, az utódállamokban élő, szenvedő, elnyomott magyarság érdekében nem volt soha egy megértő, védelmező szava sem. Ezt nem tette egyetlen emigráció sem a maga népével szemben. Erre csak a magyar emigráció volt képes. Keresztényt, zsidót, földbirtokost, kisgazdát, polgárt és munkást egyaránt lepiszkolt, ha azt vette észre, hogy a magyar konszolidáció, a magyar újjászületés érdekében dolgozik és nem az emigráció legnagyobbrészt önzö céljait szolgálja. Ezek után a súlyos hibák és megbocsáthatatlan bűnök után el kellett jönnie a nagy csalódásnak. A külföld közvéleménye ráunt a Magyar- országról költött rémmesékre, a külföldi diploPrága, november 29. A lausannei konferencia elposványosodott hangulatába villámcsapásként hatott az a hir, hogy a Konstantin volt görög király kormányának tagjait, Gunarist, Theo tokisí, Baltazzit és Protopapadakist. továbbá Had- .tlaneski tábornokot Athénben kivégezték. Ez a kivégzés, a halálos ítéletnek végrehajtása az angol kormánynak erélyes tiltakozása dacára történt. Az angol követ az események bekövetkeztével azonnal elhagyta Athént. Az eseménynek természetszerű kihatása lesz a lausannei tárgyalásokra. Az angol delegáció körében kijelentették, hogy utasításokat kértek Londoniból s ehhez képest fognak viselkedni. Egy ma reggel érkezett távirat arról számol be, hogy a késő este Lausanne- ba érkezett hir nyomán a helyzetet rendkívül komolyan Ítélik meg. Úgy tudják, hogy Venizelos beadja lemondását, mivel az ?théni eseményekkel nem azonosítja magát. Venizelos eddig megtagadott minden nvilatkozat- tételt, mert Afhénbő! még hivatalos értesítést nem kapott A konferencia tegnapi napjáról beszámoló hivatalos jelentés hírül adja, hogv a gazdasági és pénzügyi bizottság délután három órakor ült össze.,Az ülésen Isméd pasa és Venizelos kifejtették álláspontjukat a következő három kérdésben: í. a török adósságok elosztásának ügye, 2. a megszállás költségeinek viszatéritése, 3. az okozott károk megtérítésének kérdése. Nincsics ismertette kormányának álláspontját az adósságok felosztására nézve. A pénzügyi kérdések tárgyalását az albizottságokra bízták. A harmadik bizottság, amely a vám és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozik, ma délelőtt ült össze a katonai és területi kérdésekkel foglalkozó bizottság pedig délután négy óraikor. Egy Havas jelentés arról számol be, hooy Benes 21 óra 35 perckor Lausanneba utazott, ahonnan egyenesen Prágába megy. Maii jelentések: A tegnapi tárgyalás. Lausanne, november 29. Isméd pasa a tegnapi bizottsági ülésen kijelentette, hogy az angorai kormány a török adósságoknak csak egy részét vállalhatja magára. Ragaszkodott hozzá, hogy a török birodalomtól 1914 óta elszakított területek a bizottság által megállapított arányban viseljék az adósmácia elejtette a neki íelkinálkozó, de gyenge emigrációt s más eszközök után nézett és Magyarországon mégis csak megkezdődött a konszolidáció munkája. Az ország közvéleménye s az utódállamok magyarsága elfordult a Károlyi-Jászi- Hock-féle frakciótól és talán az egy Garami kivételével, gyűlölettel és keserűséggel eltelve néz és gondol az emigrációra, amely oly sokat hibázott és annyit vétkezett szegény Magyar- ország ellen. Az emigráció csillaga lehanyatlott. Uj munka, uj emberek és uj ideálok együttesen dolgoznak a magyar feltámadáson, amelyhez azonban legkevesebb köze van a magyar emigrációnak. ságok egy részét. Áttekintést nyújtott a hadlikárokról és követelte ezeknek a görögök által való megtérítését. Venizelos kijelentette, hogy ez utóbbi teljesíthetetlen és hogy Törökország Szerbiának hadat üzent és a görögök csak mint Szerbia szövetségesei léptek közbe. Törökország adósa Görögországnak, ez azonban odaajándékozza a törököknek az adósságot. Nincsics támogatta a török kérést az adósságok felosztása tekintetében Barrére francia delegátus az adósságok fölosztása ellen foglalt áPást. Görögország jóvá tételi kötelezettségét már részben elismerték, különösen a magánosoknak okozott károk megtérítésére nézve. A megszállással iáró költségeket a töröködnek kell visefniök, bár a hosszú megszokásra való tekmtettel bizonyos koncessziók alkalmazhatók. nem alkuszik a kikötő kérdésben. Lausanne, november 29. Todorofí bolgár miniszter fogadta a sajtó képviselőit és kijelentette e’őttiiik. hogy a bolvár delegációnak gazdasági okokból az az álláspnnt'a. hogy Bulgária érdekeivel csak egy kikötőnek teljes birtoklási joga egyeztethető össze s hogv Bulgária nem fogadhatja el a november 24- én előterjesztett javaslatot. A lausannei konferencia a magyar nemzetgyűlés előtt. Budapest, november 29. (Saját tudósítónk telefonielentése.) Friedrich István nem- zeígviilési képviselő a nemzetgyűlés holnapi ülésén napirend előtt fölszólal és szóvá teszi, hogy Magyarországnak a lausannei konferencián nincsen képviselete. Az ítélet pénzbüntetései. Athén, november 29. A haditörvényszék a következő pénzbüntetéseket állapította ineg: Gunaris 200.000, Stratos 355.000, Proto- papdikis 500.000, Baltazi és Theotokis 1— 1,000.000 és Goudas 200.000 drachma. Az uj kormány most tette közzé programját, amely a hadsereg szervezését, a fegyelem megszilárdítását és a munkásosztály hathatós védelmét tűzte ki célul. „Az a miénk amit elveszünk* — mondja a francia politika. Prága, november 29. A francia kormánynak a szankciók és produktív zálogok alkalmazására vonatkozó akciója óriási hatást váltott ki Berlinben. A börze rendkívül érzékenyen reagált a Páris- ból érkező hírekre s a dollár megközelítette a kilencezer márkát. A lapok elkeseredetten foglalkoznak az eseményekkel és a centrum orgánuma, a Germania kijelenti, hogy a francia jóvátétel! politika nem az elpusztított területek újjáépítését, de Németország politikai egységének és gazdasági erejének szétrom- bolását célozza. A német nemzetiek Neue Zeitung-ja abban a hitben ringatja magát, hogy Németországnak sikerülni fog energikus politikával megvédenie függetlenségét és megnyernie az angol támogatást. A francia sajtó ugyancsak erőteljesen kommentálja a szombatesti tárgyalás eredményét s a Poincaréhoz közelálló lapok „csak az a miénk, amit elveszünk magunknak" jelszó alatt megelégedéssel konstatálják a kormány politikai energiáját Az angol alsóházban szintén szóba került Francia- ország szándéka s Bonar Law kijelentette, hogy nincsenek információi, amelyek alapján megállapíthatná azt, hogy a Ruhr-vidéknek a franciák által való megszállása küszöbön van. Wedgewood munkáspárti képviselő ezt kérdezte a miniszterelnöktől: — Az esetben, ha ilyen irnyu lépések történnének a francia kormán}' részéről, fog erről az angol kormány értesítést kapni? Bonar Law a kérdésre ezt válaszolta.: — Természetesen. Bonar Law különben kijelentette, hogy december második felében hajlandó a brüsz- szeli konferencia előtanácskozására Párisba utazni, de a parlamenti munkára való tekintettel december 15.-ike előtt nem hagyhatja el Angliát. Bonar Law úgy véli, hogy Poincaré ezalatt az idő alatt emlékiratot fog küldeni Londonba, amelyben kifejti álláspontját s azt sem tartja lehetetlennek, hogy az angol fővárosban a szakértők tanácskozást fognak rendezni. Tegnap azt a hirt kol- portálták angol politikai körökben, hogy Poincaré, Mussolini és Jaspar találkozni fognak Londonban Bonar Law-val. Berlin, november 29. A mai napig nem érkezett jegyzék a francia kormánytól a kényszerrendszabályok ügyében, mégis attól, tartanak, hogy a következő napokban megjön a jóvátétel! bizottság válasza s ez újabb súlyos követeléseket fog tartalmazni a német kormány számára. Hogy egy ily lépésnek elejét vegyék, a kormány körében a nagyipar vezetőire igyekszenek hatni, hogy rábírják azokat egy nagy külföldi kölcsönben való részvételre. Ez csak a nagyipari müvek értéke ejlentős részének és a nyereség egy- részének feláldozásával érhető el. A terv keresztülvitele csak egy devalváció után követ- kezhetik be. Jellemző, hogy ez a kísérlet angol részről talál erőteljes támogatásra. A külügyi bizottság holnap ül össze s ezen az uj laFügyminiszter nyilatkozni fog a helyzetről. A Rajna vidékén a Párisból jövő hirek bombaként hatottak s az összes komoly körök rendkívül súlyosnak tartják a helyzetet. nogB áll n korona? No¥.29-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 16.90 svájci frankot Bérünkén 25037.— német márkát Budapesten 7400.— magyar koronát Bécsben 224700.— osztrák koronát SHKUBffiBBBBBBBBaEBBBBni&nBSBRBBaanBP Újra megkezdődtek a eseh-sziovák- magyar gazdasági tárgyalások. Budapest, november 29. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A magyar-cseh-szlovák gazdasági tárgyalásokat ma újból megkezdték. Most az árucsereforgalomról tárgyalnak. A két kormány megbízottai előterjesztik, hogy milyen áru behozatalát, illetve kivitelét kívánják. Vavrecska Hugó budapesti cseh-szlovák követ, aki a kereskedelmi szerződés megkötése után szabadságra ment, nem tér vissza állásába. A cseh-szlovák követség ügyeit egyelőre Dvoracsek követségi tanácsos vezeti. \ ftüídMferencia a görög minisuerelí kivtgzfóMí hatása alatt ÖQtef/ííí/ Mj Prága, csütörtök, 1922 november 30. ff ff ff ^ ^ spnmamam Mof mm - - ok —„ Előfizetési árak bel- és külföldön: I/v íiisssi'fi A jW Jf WS Wk £ W mr ff JSjf M ÉS? Jw WW $É? W ffítií £3? pánská-nlice 40. I. Telefon: 80349. W Jfj %*M. V# t/y Qgm gjjw ''-v— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — A szlovenszhól és Ruszfnszhöl Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkéi szerkesztő: Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. BIWI1WIWI—BBI—I l r-rrmrr- I 1 li ll l l iTl'IIIBBIWMW IIHIBIB——■ IMHH———l—l II IIMf II Bili IBM IBI UHU I II IMI Bili ■ I III ■■ 111111 - - ■III—M—II I ■IIIBBI—ITII1 I II IBII BMIII—BMMIBl—I1BHHI TIBI !>■ HiiH II I Ili I— B HHIIIII I I I IBIIK B
