Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-26 / 126. szám
Vasárnap, november 26. * — A vagyondézsma leszállítása előtt A P. M. H. már megírta, hogy nemcsak az ipari és kereskedelmi, hanem a cseh mezőgazdaság: körökben is mindinkább több hang hal- latszik, melyek a túlságosan nyomasztö va- gyondézsma, de különösen a vagyonszaporu- lati adó sürgős novellirozását követelik. A német gazdák csak röviddel ezelőtt tettek erre nézve a képviselőházban javaslatot Mint a J3ohemia“ értesül, a pénzügyminisztérium valóban behatóan foglalkozik a vagyonadónak a mostani viszonyokhoz való hozzáillesztésével. Arról van szó, hogy nemcsak a változás folytán elavult becslést fogják kiigazítani, de különösen a vagyonszapo- rulati adót fogják jelentékenyen leszállítani. Hir szerint az engedmény oly nagy lesz, hogy a fennálló törvények alapján történt előírások 30 százalékra rúgnak. — A szeszkereskedelem egységesítése. A cseh-szlovák szeszfinomitók szövetségének képviselői Kubicek dr. elnök és Herzog Ignác alelnök vezetésével november 23.-án megjelentek a parlamentben, ahol a küldöttséget Hodzsa dr.. R a s i n dr. és K á 1 i a y dr. miniszterek fogadták. A küldöttség követelte, hogy úgy az állam érdekében, mint a Csehszlovák Köztársaság szesziparának és szeszkereskedelmének érdekében a szeszkereskedelmet egységesíteni kell. Előadták a minisztereknek azokat a követeléseket is, melyeket különösen a finomitóipar érdekében sürgősen meg kell oldani. A miniszterek ezeket a követeléseket tudomásul vették s rövides megoldást ígértek. A miniszterek rámutattak az egész ipar mai nehéz válságára, mellyel a szesziparnak is számolnia kell. — A P. M. H. már megírta, hogy a pénzügyminisztériumban törvényjavaslat készül a szeszárak megállapításáról és a szeszgazdálkodásról. Mint megbizható helyről értesülünk, ez a javaslat általános felhatalmazási javaslat lesz, amelynek értelmében a pénzügyminiszter tartozik ez ügyben véglegesen intézkedni. Értesüléseink szerint a pénzügy- miniszter a szesztermelők árköveteléseivel szemben nagyon is merev álláspontot foglal el. — A Máv. tarifaemelése és a kamara. Az „Az Újság" jelenti: A Budapesti kereskedelmi és iparkamara most terjeszti fel a kormányhoz az érdekképviseletközi konferencia határozati javaslatait. Az érdekképviseleteik ebben a felterjesztésben kérik a tarifaemelés revízióját, egy szerves magyar vasúti díjszabás megalkotását, valamint a Máv. ügymenetének felülvizsgálatára parlamenti bizottság kiküldését. Az érdekképviseletek ezenfelül külön felterjesztést Intéznek a miniszterelnökhöz is és annak a nézetüknek adnak kifejezést, hogy a folytonos tarifaemelést diktáló pénzügyi politika romlásba viszi az országot A felterjesztés rámutat arra, hogy ha Magyarország a tranzitókereskedelmet az utód- áFtamokScal fenn akarja tartani, akkor a mai horribilis tarifák mellett a bankjegyinfláció elkerülhetetlen lesz. A legnagyobb a megdöbbenés a szállítócégek köréiben, akik a fuvardíjakat előlegezni nem tudják. Hogy’- mit jelent a terménykereskedelem szempontjából a tarifaemelés, azt legjobban bizonyltja az, hogy egy vaggon gabonának 80 kilométer távolságra való fuvarozása 22,000 koronába kerül, vagyis olyan ősz- szegbe, amelyért a békében 10 vaggon búzát lehetett vásárolni. A petróleumot és a benzint, tehát a legfontosabb energiaforrásokat a legdrágább tarifaosztályba sorozták. Az építkezéshez szükséges anyagok: a mész, cement és gipsz fuvardíját az eddigi 3500 koronáról 10.200 koronára emelték fel, stb. — A jugoszláv cukor ellátás nehézségei. Bel- grádbó! táviratban jelentik: Az elmúlt hónap tartós esőzései következtében a cukorrépatermés sokkal gyengébben sikerült, amint azt várták. Négyezer vagon cukorra becsülték az idei termést, ami az ország szükségletének a felét fedezte volna. Most már csak 3000 vagonnál valamivel nagyobb lesz a terméseredmény. A dinár értékének emelkedése folytán a külföldi cukor behozatala, különösen a cseh-szlovák cukoré könnyebbé vált, úgy hogy a jugoszláv cukoripar helyzete válságos. Nincs k'zárva, hogy a hazai cukoripart a beviteli vám felemelésével alá fogják támasztani. — .4 magyar külkereskedelem az év első háromnegyedében. Budapesti tudósítónk jelenti: A most közzétett statisztikai adatok szerint a behozatal Magyarországba az első völenc hónapban 33.6 millió q, a kivitel millió q. A múlt év ugyanez időszakában a behozatal 12 8 q. a kivitel 6.2 millió q volt. A bevitelnél első helyen áll Románia 36 százalékkal (leginkább fa), második Cseh-Szlovákira 28 százalékkal (vasérc), harmadik Németország 13 százalékkal (só), negyedik Ausztria 8 százalékkal (textiláruk), végül Jugoszlávia 4 százalékkal. A cukorbehozatal! tilalom feloldása folytán a külföldön, különösen Csehszlovákiában, Hollandjában és az Egyesült Államokban 56,000 q cukrot vásároltak. A kivitelből 39 százalék csrk Ausztriára. 31 Jugoszláviára, 17 Cseh-SzJovákiára, 5 Németországra és 4 Romániára. A legnagyobb tőtel a szén. ame’yből 2 millió métennézsét szállított Jugoszláviának a jóvátétel számtájára. — Taklvlte! Magyarországba. A cseh-szlovák fa árának legutóbbi leszállítása folytán, mint a „N. L. értesül, as idevaló fakereskedők a magyar piacon ismét versenyképesek lettek. Az utóbbi időben megint megkezdődött a faikivitel Magyar- országba. — felemelik a német vasúti vitel díj altat. BerWnbö! Jelentük: A német birodalmi vasutak december 1-én a reheráru-viteldilakat 150, a sze- mély-viteldíjakat pedig 100 százalékkal emelik fel. — A német aranyvám-felpánz. Berlinből jelentik: A német aranyvám-felpénz a november 39-től december 5-!g terjedő Időre 1(56,900 százalék. —A prágai tőzsde. A tőzsde ma zárva volt. A magánforgalom irányzatára a tegnapi bécsi tözde szilárdsága kedvezően hatott s az árfolyamok egy nagj^on keveset emelekedtek. A Cseh Kereskedelmit S90, az Inwaldot 690, a Bergmanní 480, a Skodát 377—378, a Kohót 970 koronával kötötték. A Cseh cukrot 960, a Prágai vasat 530, a Pol- dit 290 és az Alpinet 170 koronával értékelték. A devizaforgalomban az egyes devizákat a következőképpen jegyezték: Amsterdam 1247, Zürich 588, London 142.50, Páris 225, Róma 150, New-York kábel il.65, Berlin 0.43 és fél, Budapest 1.33, Varsó 0.19 és háromnegyed. TOzsdeárf olgam oh szombaton, november 25 én: Berlin. Devizák. Prásra ..... 22693 Milánó ..................... 366 13 Am sterdam . . 286786 London.......................32618 75 Bu enosa Alross . . 2633.60 New York . . . .7206 93 Brüsszel .... 68378 Paris ...... 51870 Kristiania ... 13.6.70 Zürich.....................1361 63 Kopenhác-a . . . 1656 35 Madrid ..... 60971 Stockholm • • 1930.16 Bóes .... . —.1002 Helsingíors . . • 136.53 Budapest ..... 306 A zürichi devizaárfolyamok Zárlat. XI/25. XI/'M 100 esehszl. korona . 16 85 16.90 svájci frank 100 magyar korona. 0.225 0.22 „ „ 100 német márka . . 0.0718 0.08 * « ion hollaodi forint . 211 25 211 50 „ „ 1 dollár..................... 5.37 5.37 B . 1 font sterling ... 2615 26.16 „ „ 100 francia frank. . 38 50 38.30 „ „ 100 olasz líra .... 25.50 25.00 . „ 100 belga frank. . . 35 50 35.50 _ * 100 dán korona • . . 108 50 108 50 „ „ 100 svéd korona . .166 00 166 00 „ „ 10C norvég korona . 98 50 98.00 „ „ 100 spanyol peseta . 81 25 82 25 „ „ 100 Bnen Air peso 196 00 196 00 „ „ 100 jugoszláv dinár 7 60 7 60 „ „ 10O bolgár leva...------— — „ ö 10 0 osztr. kor (pénz) 0.0QT4 0.0(173 „ « 100 osztr. leb. hankj. —* „ 100 lencyel márka . 0.0323 0.03 » „ Í00 román lei... . 360 360 „ „ Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot. Kiadja: Flacbbarth Ernő dr. Nyomatott a Deutsche Zeitungs-Aktlen-Gescfl- schaft nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: O. fíoük. i | I 1 BRATíSLAVA (POZSONY) 3 E MÉLY-UT 3 ► Elsőrangú diagnosztikus, diétás, fiziko- | £ terápiás intézet ideg- és belbetegeknek < t Sebészet, nőgyógyászat, test- J £ egyenészet. Szem-, orr-, fül- és 3 ► bőrgyógyászat. — Röntgen- 3 kezelés. — Vegyilaboratórium 3 Napi pansálár K& 55-töl. \ t UH pnttr (8 nap) 1189 m\ 1880 IM| 5 t Szabad orvosválasztás! \ ►318 3 i*AAAAAAAAAAAAAAÍAAAAAA6AAAA6AAAA*AAAAAAAA4AAAAA» ■ege«l«l<íájMS. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Kosáryné Réz Lola. (1) I. Ez is régimódi história. Anika asszonyról szól, kinek, mondják, sokáig nem tudott megnyugodni a lelke holta után és a leányairól, a szép Novodeczky-lányokrói, akik egyedül laktak vak nagyanyjukkal kis ferdefödelü házukban a hegyoldalon, a városon kívül, egészen fönt, az erdő közelében. Szép helyen állt a Novodeczky-ház. Baloldalt az erdő, jobboldalt, kerek íensikon a tó, hátuk mögött meredek, szürke sziklafal, borókabokrokkal, tüskés gyommal, sziklavirággal a töréseiben. Előttük pedig, a lejtön. a mélységben és a szemközti hegyoldalon az öreg város, — mintha valamikor réges-régen elfáradt volna a hegyről leszaladóban valami tarkaruhás óriásgyerek és leült volna a völgyben, a fejét az egyik, lábát a másik sziklaoldalhoz támasztva és mintha a begyek, erdők, vizek szellemei elátkozták és bűvös varázzsal arra kényszeritették volna, hogy meg ne mozdulhasson többé, ott kelljen megöregednie és meg is halnia egyszer. Ott aludt csöndesen, sorsába régen-régen beletörődve a megvénült, összetöpörödött szegény óriás; a város és a Novodeczky-!á- nyok sokszor elnézték varrogaíás közben a kis görbe kert bablugasából. Úgy nézték, mint valami képet: messziről. És néha fölsóhajtottak halkan. Mert nekik csakugyan olyan volt a város, mint valami messzi kép: csak nézhették, de oda nem mehettek hozzá. Volt, hogy halk, ábrándos hegedtiszó jött föl hozzájuk, vagy harsogó trombiták recsegése. Volt, hogy hosszú, kanyargó körmeneteket láttak az utcákon odalent, ünnepi zászlók alatt, szent zsoltárok hangjainál és a szomszédok vasárnapi ruhában, vagy hirtelenül fölkapott papucsban-kö- tényben szaladtak lefelé és sietősen, nyakra- főre gurultak és bukfenceztek utánuk a kavicsok... ők ketten akkor is csak ott ültek a bablugasban, vagy, hideg napok idején, a függönyös ablak mögött és meg sem mozdultak, alig is sóhajtottak már. Legföljebb a szemük fátyolosodott el egy kissé. De beszélni csak olyankor mertek ilyesmiről, ha biztosan tudták, hogy egyedül vannak. Akkor Is csak suttogva és félőn. — Linka! Minka! — Szólt intő, szigorú hangon a nagyanyjuk a sarokból, a kályha mellől, ha észrevette a nyugtalanságot. Mert mindig észrevette, ha valami történt, bár már egészen vak volt, szegény. — Linka! Minka! — szólt és fölemelte hosszú-vékony mutatóujját. — Vigyázzatok! Csönd legyen! És Linka meg Minka lehajtották a fejüket, vigyáztak és csöndben voltak és szép sima- fehér homlokukra, amint lehajtották, titokzatos árnyék borult, — bár lehet, hogy csak lefelé hulló göndör hajuk tette. Mert szép göndör haja volt mind a kettőnek. Minkának gesztenyebarna, Unkának világos aranyszínű, mint a selymes kukoricaszakái!. De mi haszna, ha nem láthatta soha senki? Azaz soha senki olyan ember, aki megcsodálja és szívfájdalommal, sóvárgón addig sóhajtozzon érte, mig csak az övé nem lesz egyszer. A szomszéd suszter látta, Kosela, meg Wirniezer, a részeges kocsis, aki erre döcögött el mindennap a város szekerén, fáért, vagy kavicsért. Látták a galyszedő asszonyok, eprésző gyerekek, meg a félbolond koldus, az ugró Miska, aki ide is elvetődött örökös íénfergésében. De más bizony nem. Mert a Novodeczky-ház magasan volt nagyon s csak az mászott oda föl, akinek dolga akadt arra. Dolga pedig kevésnek akadt. Nem csoda hát, ha néha sóhajtoztak a Novodeczky-lányok. Érezték, hogy ez nem jól van igy, hogy nem azért kapták örökségképen puhafényes göndör haját, nagy kék szemét, csöpp piros száját, nyúlánk-karcsú, hajlékony testét az anyjuknak, a szép Wietorisz Anikának, hogy senki észre ne vegye. És bár roszra soha senki nem tanította őket, sem hívságos földi dolgokról elméjüket föl nem világosította holdvilágos estéken, mégis köny- nyes lett a szemük a völgyből fölhangzó he- gedüszóra és szorgalmas munkájuk közben — mert mióta a nagyanyjuk egészen megvakult, minden munkát maguk végeztek a háznál —, bohő és különös meséket mondogattak egymásnak. Csöndesen, egyformán múltak a napok. A tizenhatodik születésnapjuk is elérkezett már. Részvétlenül zörögtek a kertben a száraz levelek, amint összeölelkezve, sirdogálva járták együtt végig a bokros lejtőt, nehogy a nagyanyjuk odabent meghallja őket. De a kert sok sirást hallott már nagyon és régen hozzászokott. Mit tehettek volna hát? Megtörülték a szemüket, visszamentek a szobába és tűrték, hogy múljanak a napok tovább... mintha ők csak azért születtek volna, hogy ott éldegél- jenek napról-napra a csöndes hegyoldalon, mig csak a nagyanyjukhoz nem öregednek ők is. Pedig ott volt előttük az élet, a muzsika, a vidámság, a sok gavallér, meg minden öröm lent a völgyben. Ott volt a jókedvű diákoknak, katonáknak nótájától hangos vén város. De a nagyanyjuk sohasem engedte oda őket, még csak a templomba sem jártak, mióta nem volt, aki útközben rájuk vigyázzon. És Linka meg Minka tudták jól. hogy miért nem mehetnek. Eszükbe sem jutott, hogy elkérezkcd- jenek egyszer-egyszer... Szomorú története volt annak nagyon. II. ... Bizony csak amolyan városvégi, erdő- széli, szikla mögött megbúvó, rozoga viskó volt azért a Novodeczky-ház. Ez maradt meg az öt faluból, amit Novodeczky Qábor egy éjszakán elkártyázott. Igaz, hogy igy tette föl a lapra a — birtokát: — Minden adóssággal együtt, kedves cimboráim! -— És nagyot nevetett és ravaszul hunyorított utána. Mert nem lehetett tudni, hogyan járt jobban: úgy, hogy elvesztette tisztességgel, vagy hogy megmaradt volna. De hát elvesztette. Mikor azután kialudta magát Novodeczky és egynapi tűnődés irtán rendbehozott mindent a lelkiismeretével, kitervelte, hogy mit tegyen ezentúl. Eleinte főbe akarta magát lőni. de szép fiatal felesége volt és két kis ikerleánya, azokat látni szerette volna még sokáig. Meg azután fáradt is volt hozzá, hogy ilyen elhatározásra jusson. Pihenni akart, de nem a föld alatt, hanem az anyjánál, a kis hegyoldali házban, Jóllakott a hangos élettel s most meg akarta próbálni, milyen az, ha pipál, méhészkedik és kecskéket legeltet az ember. Jól érezte magát ennél a gondolatnál Novodeczky Qábor tulajdonképen mindig és mindenütt jólérezte magát és titkon úgy gondolta, hogy nem is lehetett volna jobb időben kitalálni ezt a szerencsétlenséget, ami a kártya mellett érte. Csak azt nem tudta még, hogy a feleségével hogyan intézze el a dolgot. Az nem sejtett semmit. Kint ült a kastély verandáján és hallgatta a vendégeiknek, egy német bárónak, meg valami feketehaju huszártisztnek a fecsegését. Nem akarta megzavarni őt. Szépen összecsomagolta egy ládában, amiről gondolta, hogy kelleni fog odafent. Le is szögezte a láda födelét és levéllel együtt előre küldötte az igásszekéren. Azután befogatott a hintóba és csak most ment ki a feleségéhez. Leült a vendégei közé, szivarra gyújtott és mondott néhány kedves dolgot a rendes modorában, de egyszerre az asszonyához fordult: — Anika, te még nem készülsz? Siess. — Hova megyünk? — kérdezte csodálkozva az asszony. — Az anyámhoz, — felelte Novodeczky és billegíette a lábát. — Már régen nem voltunk nála. — De hiszen az messze van! Nem hagyhatom itt a dajkával a kicsiket olyan soká. Estére haza sem érhetünk. — A kicsik is jönnek. Olyan határozottan beszélt, hogy az asz- szony megvonta a vállát. — De ... a vendégeink ... — Az urak megbocsátanak. Fölállt az asszony kelletlenül. Nem nagyon szerette az anyósát és nem értette, mi jutott az eszébe hirtelen. — Szólok hát a dajkának. — Nem kell a dajka. A dajka itt marad. Én mindent elintézek, te csak öltözz. És ott maradt a dajka és ott maradtak ft vendégek és ott maradt minden ... Novodeczky fölült a kocsis mellé, maga hajtott ki az udvarból nagy ostorpattogással. Rohanva mentek a lovak egészen a birtok határáig. Onnan azután a végtelen, kanyargós hegyi utón poroszkálni kezdtek, mig csak, hosszú két óra múlva, meg nem érkeztek a hegyoldali kis ház elé. (Folyt, köv.)
