Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-24 / 124. szám

4 Péntek, november 24. EgQ lengyel egyelem! tanár a hisantantrúl. Varsó, november 23. (Saját tudósítónk jelentése.) Előbbi cik­keimben több lengyel lapnak a csehekliez és magyarokhoz való viszonyával foglalkoz­tam. Most ismét igen érdekes és fontos cikk­ről számolok be, mely „A kisantant“ címmel jelent meg a vilnai „Slowo44 hasábjain. A cikk annál érdekesebb és jelentősebb, mert írója Zdziechowski Marián egye­temi tanár, ki alapos ismerője a szláv viszo­nyoknak s a háború előtt lelkes szószólója volt a lengyel-cseh közeledésnek. A háború ♦olyamán azonban s főleg az utóbbi négy év alatt teljesen megváltoztatta nézeteit s azt tartja, hogy a csehek politikája veszedelmes Lengyelországra nézve s hogy a lengyel po­litikának a magyarokkal kell együttmennie. E cikkében Jeati D e s th ie ux-nek „L a Petite E n t e n t e“ (A kisantant) cimü mü­vével kapcsolatban foglalkozik a cseh törek­vésekkel és a maga tapasztalataival, melye­ket a csehekkel való érintkezései folyamán tett. Szerinte a Habsburgok két monarchiájá­nak megsemmisítésén már évekkel a háború előtt dolgoztak a nyugati hatalmak s ennek a célnak szolgálatában állott a hírhedt S c o- t u s V i a t o r, igazi nevén Seton W a t s o n. Ez az ember őt is felkereste 1913-ban Kra- kóban, abból a célból, hogy munkatársul nyerje meg őt a megindítandó nagy Revue számára, melyet az elnyomott nemzetek vé- delmezése céljából készült alapítani. Zdzie­chowski azonban nem fogadta el az ajánla­tot, mert a vele való beszélgetés közben rá­jött, hogy Scotus Viator csak az osztrák és magyar monarchia nemzetiségeivel akar fog­lalkozni s egyáltalában nem érdeklik őt az orosz elnyomatás alatt élő nemzetiségek, te­hát az oroszországi lengyelek sem. Már pe­dig Zdziechowski éppen e kérdést akarta megbolygatni. Zdziechowski azt mondta neki, hogy Ausztria az egyetlen állam Európában, hol a lengyelek lengyelül beszél­hetnek, gondolkozhatnak, dolgozhatnak s hol bizonyos politikai jelentőségük van. Ausztria megsemmisítése most szerencsét­lenség volna a lengyelekre nézve. Zdziechowskinak már akkor az volt a benyomása, hogy Scotus Viator egy nagy nemzetközi érdekszövetségnek az ügynöke, mely érdekszövetség célja a Habsburg- dinasztia megsemmisítése. A nagy tömegek­nek pedig azt mondták, hogy a dunamenti monarchia megsemmisítésére azért van szükség, mert másképpen nem lehetett le­törni a hatalmas Németországot. Az osztrák- magyar monarchia romjain alakult országok­nak azt a szerepet szánták, hogy őrt álljanak a legyőzött, de még mindig veszedelmes Németország felett. Ez államok főleg Fran­ciaországnak köszönhetik létüket s még 1921-ben azt mondta B r i a n d egyik beszé­dében, hogy ez uj szövetségesekre szüksége van Franciaországnak a németekkel szem­ben s hogy ezért minden engedékenység a magyarokkal szemben kárára volna Francia- országnak. De ime egy kiváló francia publicista, .Teán Desthieux, riadót fuj most és azt kiáltja, hogy a kisantant elárulja Francia- országot. Különben Desthieux nem is az első, aki elveszítette bizalmát a csehek iránt. Ugyan­azt hangoztatta már azelőtt B a i n v i 11 e is pompás munkájában: „Les consequences po- litiques de la paix“. (A béke politikai követ­kezményei.) Idézi azután Desthieux munkájának ama részeit, melyek a lengyel-magyar rokon- szenvre vonatkoznak: „Sokkal több közös érdekük van a lengyeleknek a magyarokkal — írja —, hogysem engedjék magukat a cse­hek által vezettetni és szolgáljanak a kis- antantnak; nincs nekik semmi érdekük ab­ban, hogy résztvegycnek a győzők érdek- szövetkeztében azon célból, hogy a legyőzött áldozatot tovább tépjék.41 Zdziechowski azután Desthieux eme megállapítását idézi: „Prágát és Moszkvát közös érdekek és tervek kötik össze. Prága és Berlin közt pedig titkos és barátságos megegye­zés van.44 (?) Ezt az összekötő kapcsot Zdziechowski Masarykban látja. Itt azután igen érdekesen jellemzi Masa- rykot a vele való személyes ismeretsége alapián. Masaryk nem volt pánszláv; ö volt az egyetlen a cseh társadalomban, akinek bátor­sága volt kimondani, hogy csehnek érzi ma­gát és nem c s e h-s z fcá'v n a k; érezte, hogy a pánszlávizmustól csak egy lépés van a panruszicizmusig. Emellett különbséget tu­dott tenni a cári Oroszország és az ellenzéki Oroszország közt — ami szintén nagy ritka­ság a cseheknél — s nem titkolta rokonérzé­sét ez utóbbi iránt. Ezért tartotta ő magát távol minden szláv akciótól, mert azokra mindig szentpétervári etikettet ragasztottak. Az ausztriai szláv kongresszusokon sohasem lehetett látni Masarykot. Midőn Badeni Kázmér gróf miniszter­elnök megbukott, mert a csehek követeléseit támogatta a németek ellenállásával szemben, a hűvös lengyel-cseh viszony melegebbé vált és egymást érték a lengyel-cseh össze­jövetelek. Ezek egyikén sem volt Masaryk. Zdziechowski csodálkozását fejezte ki ezért, mire Masaryk igy felelt: „Nagyon he­lyesen történt, hogy Badeni megbukott; sok­kal többet adott nekünk, mint amennyit adnia kellett volna; milyen jogon lehet rá­kényszeríteni a németeket Karísbadban vagy Egerben s általában ahol többségben vannak, a cseh nyelv használatára?44 Masaryk — írja Zdziechowski — köve­tője a 18. századi német humanista Íróknak, Lessing szellemében. A szellemi kapcsolaton kívül tekintetbe kell venni azt, hogy a cse­hek kisebbséget alkotnak országukban s hogy több mint hárommillió németjük van, kikről tudják, hogy sohasem csehesitik el őket; ezért békét akarnak velük, hogy egész erejüket azután a szlovákok elcsehesitésére fordíthassák. „Tiszta dolog — Írja Zdziechowski —, hogy a cseh politikának kettős Janus-arca van: az egyikkel Oroszország felé néz, a másikkal Németország felé s hogy ez álla­mok egyikével való konfliktus esetén nem velünk fognak menni a csehek, hanem azok­kal ellenünk. Nem értein, hogy nem láthatták ezt Skirmunt és Piltz s hogy ámíthatták ma­gúikat valami nyolcvanmilliós antanttal, mely a németek és oroszok ellen védene bennün­ket. Csak a magyarok ellen védene, ami azt jelenti, hogy átalakítana bennünket a csehek, románok és jugoszlávok eszközévé az egyet­len nemzet ellen, mellyel bennünket reális közös érdekek kapcsolnak.44 Zdziechowski azután leírja, hogy a há­ború előtt azon dolgozott, hogy a cseheket s általában a nyugati szlávokat elvonja Orosz­országtól, az orosz propagandától s szerette volna közelebb hozni a cseheket Ausztriá­hoz. A panruszicizmussa! szemben az auszíroszlavizmust akarta állítani. Ma nincs Ausztria, tehát ausztroszlavizmusról sem lehet szó; hasonlókép lehetetlenség a polono- szlavizmus, mert Lengyelország nem járulhat hozzá Magyarország tönkretevéséhez, ami a csehek és jugoszlávok közös célja. Azután a délszlávokra tér át s kimutatja, hogy azok is Oroszország felé vonzódnak és pedig nemcsak az ortodox szerbek, hanem a katolikus horvátok is; még Strossmayer püs­pök is Oroszországban látta a szlávság meg­váltóját. Lengyelországnak tehát nem érde­ke, hogy ezekkel együttmenjen. „A csehek majdnem teljesen elérték már céljukat. Német-orosz-cseh vasabroncsba szorították Lengyelországot. Fulladozunk benne s megfullasztanak bennünket az első nagy európai kataklizma alkalmával. Ez ab­roncsból csak úgy lehet kijutni, ha kezet adunk a magyaroknak s közös határunk lesz <a magyarokkal, ami a legsürgősebb föltétele a mi függetlenségünknek.44 Erre a meggyőződésre jutott, úgy lát­szik, Desthieux is, de nem mondja ki egész határozottan. Nem kételkedik azonban, hogy Lengyelország és Magyarország biztosabb támasztékai volnának Franciaországnak Keleten, mint Csehoszlovákia, mely hajlandó az oroszokkal és németekkel menni. így végzi be cikkét Zdziechowski, aki a lengyelek közül egyike a legalaposabb isme­rője a cseheknek. Januárban folytatják a cseh szlovák magyar tárgyalásokat. A cseh-szlovák—ma­gyar tárgyalások politikai és jogi bizottsá­ga, amely pár nappal ezelőtt megszakította a tárgyalásokat, mint értesülünk, januárban folytatja munkáját. Szlovenszkó autonómiája. A Slovák mai számában fölhívást közöl, amelyben Szlo­venszkó és Ruszinszkó lakosságát autonó­mista egyesületek fölállítására szólítja föl, mert erre az autonómista front kiépítése cél­jából van szükség. A fölhívás utal arra, hogy az amerikai szlovákok, valláskülönbség nél­kül, egyesületbe tömörültek, amely Szlo­venszkó autonómiájának kivívását tűzte ki célul. Az egyesület öttagú végrehajtóbizott­ságot választott, amelyben úgy a katolikus, mint az evangélikus szlovákság képviselve van. 31#* várd mi& fetsxölitvmfi. fioöw elöfixeati T fiion. — november 22. A Wiíson-pályaudvar lármájában az eluta­zók 1 réve te g pillantásával várakoznak az embe­rek; a mozdonyok lihegik a megszaladt kilomé­tereket, családi és nem egészen legális csókok csattannak, megérkezések öröme, válások borúja, uj célok, befejezett tettek — itt minden össze­gyűlik s a füstös üvegtető alatt a maga roppant bőségében illusztrálja az életet. Hangtalan bőrön­dök a kísérőim; várom a vonatot, amely valahol messze a szabad ég alatt vágtat még s a távol­ságok súlyos szárnycsapását érzem idegeimben. Milyen röghöz nőtt az ember, akárhává kell mennie s akárhonnan is jön! Előre taTtok uti- társaimtól, az agyonütött órák rossz utódáétól, előlegezem az undort, amely az újságok harmad­szori elolvasása után bizonyára meg fog lepni. S az alvajáró tompult érzékeivel veszem tudomá­sul a beérkező vonatot, mechanikusan veszem át podgyászomat a hordártól s szinte kábult kétség- beeséssel rogyok le az ülésre. Minden elutazás egy csöpp halál; megtett tetteink leválnak ró­lunk, érezzük, hogy szinte érthetetlen gyorsaság­gal emlékké fakulnak s kissé kifosztva és fázó­san indulnak a messzi felé, amely idegen és el­lenséges. A vonat elindul s a tengelyek kattogá­sából határozottan kihallom: elvégeztetett... Hárman egy fülkében. A mozgás nagy ritmusa belémömlik és ma­gamhoz térit. Körülnézek s örömmel állapítom meg, hogy a fülkében csak hárman vagyunk. Egy meghatározatlan korú hölgy, misztikus kasih- mir-shawlba burkolózva s egy nagyon bájos öreg ur, — akiben gazdag gyürődésü nadrágja után Ítélve — nyugalmazott törzstisztet sejtek. Kihűlt gyárkémények között szalad a vonat, ólomszürke az ég, az örök táviródrótok végte­len kotavonalai idegesen cikkáznak ide-oda. Uti- társamat, ugylátszik, szintén megragadták a pi­henő gyárak. — „Ja, ja, die WiTthschaftkrise..." mondja inkább magának, mint nekem. A beszél­getés félénken indul meg. Ipar, kereskedelem, deflációs politika, Rasdn dr.. az összeomló Német­ország, — ugyan milyen csevegés lehetne stil- szerübb az Ut 1922. évében a cseh-szlovák köz­társaságban? Flaubert nagy előszeretettel gyűj­tötte orvosok és ügyvédek verseit, amelyekből az örök emberi tehetetlenség és eredménytelen vágyakozás történetét akarta megírni. Ha valaki egyszer az utazás ragacsos óráit megrövidíteni Igyekvő beszélgetéseket gyüjtené össze.. A dió­héjban összefoglalt sorok kaleidoszkópját, lemon­dásokat és célkitűzéseket, — ha valaki egyszer kőtára fogná a vonattengelyek roppant muzsiká­ját, amelybe mindegyikünk azt hallgatja bele, ami éppen jól esik neki... Nyilvánvaló — rámszakadt a távozás melan­kóliája. A közös fülkék gyors, de efemer barát­ságainak kulcsa szintén itt keresendő. Az együtt, utón eltöltött órák demokráciájánál csak a gőz­fürdőé nagyobb: éppen ezért egyáltalában nem csodálkoztam, mikor az öreg ur az emberi élet komiszságának illusztrálására salát házasságának tömén étét fejtegette, hellyel-közel szűrte meg­döbbentő történeti hűséggel. — Ezért mondom önnek, fiatalember, jól gondolja meg. mielőtt a sorsdöntő, hogy ne mondtam végzetes lépésre rászánná magát! — felezte be a nagvérdekü elő­adást. Szerényen tiltakoztam — részben nem óhajtok egyenlőre megnősülni, meg aztán — iste­nein — vannak jó házasságok Is. (Tolsztoj. Tol­sztoj — Kreutzer-szonáta bevezetésére gondol­jam. holott hitves gyilkosság helvett csupán ..vak“ szabószémhákról kis rrszkosságokról volt s/ó.l A v'ta k'terebél gesedett, egyre absztrak­tabb régiókig nőtt *61: Gmüudn^l a vámvizsgálat a z abszolút ió és rossz metafizikai rnenyor|zá- gaibó1 nottvantott le. Utitársamról kiderült az útlevélvizsgálat alatt; hogy nyugalmazott pénzügyi tanácsos — a titokzatos hölgy román útlevelén va-ami exotikus név volt olvasható, — ki tudja, nogy a zománc­réteg alatt, amely kissé megviselt arcát mozdu­latlanságra kárhoztatta, a jassv-i és bukaresti szép napok minő emléken aludtak! A társalgás­ban nem vett részt, csupán akkor bólintott bele- egyezően mikor a tanácsos ur nagy odaadással bizonyította, hogy Ra'sin dr. — összes érdemei­nek elismerése mellett — a kö -társaságot salát zsírjába fogja megfuHaRztani s utána nem egészen korrekt átmenettel a női hűseget kategorikus mpeialivusznak Hertette ki Ueyar lenek szó­lott a helyeslő bólintés? Rasinnak? Ez nem valő- szinü. A női hűségnek, mint megdönthetetlen té­telnek? Miért is ne — elvégre zsiványokból 'esznek a legjobb pandúrok ... A ibécsi pályaudvaron. Becs. A Franz Josef-pályaud varon kiöm­lik a .vaggonok népe. Kiírni szivettépő taxiautók, öreg skatulyáik, amelyok mintha magukon horda­nák Ausztria egész gazdasági pesszimizmusát. A nálvaudvari bibiében végkép elszomorodott al­mák 'és csokob'dérude.k töprengenek az idők vál­tozásán — mellettük szerényen húzódik mer az árjelző-táHa, négy-öt-hat jegvü számokkal. Bér­kocsit alig látni, — a konfl'slnvak, ugylátszik nem bírták tovább az antant támogatását s élel­miszerek alakjában fejezték be gvöfpeline.s föld' pályafutásukat. Politikai meggondolásokat elkerü­lendő egy taxira kapaszkodom. A megkopott lóerők felsírnak a. motorban s elvágtatunk. — he­lyeseimen— mint R'iry, mondaná — ..sérénité scienti íiq^e„-kal döcögünk a szálló felé. Bécs. Becs fáradt, de nem kétségbeesett, éhes, de nem éhező, elszomorító, de nem szomorú. A danse macabre helyett, amelyet vártam, újra vi­szontláttam kissé megkapva ugyan — az el­pusztíthatatlan bécsi derűt, azt a jóindulatú vb dárnságot, amellyel itt villamosban, pályaudvaron, hivatalos helyeken lépten-nyomon találkozik az ember s amelyet például Prágában bizony fájdal­masan nélkülözünk. Módomban volt néhány osz­trák politikussal beszélgetni s e beszélgetésekből kiderült, hogy az úgynevezett döntő megoldás egyelőre beláthatatlan messzeségekbe tolódott el. Ausztria ma ahhoz az állatorvosi található lóhoz hasonlít, amelyiknek minden részét más-más nya­valya támadta meg. Pénzügyi, társadalmi, politi­kai, közellátási nehézségek táncoltatják a szeren­csétlen kis ország idegeit s a helyzetet legjobban talán az a képviselő jellemezte, aki keserűen mo­solyogva mondotta volt nekem: „Higyje el, Ausz­triában hálátlan dolog államférfiunak lenni — há­látlan dolog Ausztriában egyáltalában lenni!" Az árak... Azt hiszem, Prága után Bécs a kontinens legdrágább városa. Mérsékelt minő­ségű és mennyiségű ebédek 25—30.000 koronába kerülnek, a csillagászati számokat megközelítő összegek rég elvesztették a pénz mágikus vará­zsát. Bécs lelkiállapota különben eléggé nivellált­nak látszik: a politikai pártok igyekeznek Ugyan a valóságos vagy képzelt ellentéteket kiniélyi- teni, a lakosság azonban derűs nyugalommal ve­szi tudomásul a — fájdalom — krónikussá vált történelmi időket és kontárságot. Elvégre is az élet él tovább és valahogy csak lesz, gondolja a derék bécsi polgár, akinek aranyos kedélyét sem a Spengler -Untergangssíirnmung-ja, sem az elvi­selhetetlenül rossz kávék nem kezdték ki. Mert, Bécs nem lett apátiás, csupán bölcs és megértő, mint egy valaha jobb napokat látott, most azon­ban kissé lecsúszott kokott. Az Opera még min­dig tökéletes s a páratlan bécsi képtárak ma is feledhetetlen örömet nyújtanak annak, aki Rem­brandtba, Leonardóba vagy Botticellibe akar el­merülni. Újabb száguldás Budapestig. Bécs nyitott könyv, amelyet ma fiatal láncok is olvashatnak. Az idegenből jött ember történeti tárlatában hamar megkonstruálhattam valódi ké­pét s a pontos ismeretek megnyugtató tudatával búcsúztam el tőle. A vonat, amely elvitt, fütetlen és szegényes volt, utitársaim erélyes és jól táp­lált marhakereskedők. Újabb száguldás, újabb táv­iródrótok s az őszi esőben ázó földek végtelen panorámája. Budapestig csak néhány óra az ut, künn állok a folyosón s az ablaküvegnek támasz­tott homlokom együtt rezeg a vonat nagy ritmu­sával. Már az összekötő vasúti hid pilléreinek fe­kete árnyékai között dübörgünk. Messziről fény­be itatja a ködöt a milliónyi lámpa lehelete, a mozdony idegesen sikít néhányat s beliheg a ke­leti pályaudvar üvegcsarnokába. Budapesten va­gyok, e nagyon szomorú városban. És mégis — hogyan mondotta Ady Endre?-------be bús város vagy, én vig városom, Más utt keserű borom és söröm, Itt számba ömlik az édes öröm. Dukál Pál­Optikai intézet Mindennemű szemüvegek, csíptetek ^Mindennemű WW I szállítások, ja­Üj jM/ vitások bár­// / mely rec<’P’ ’ alapján azon wtg? W nal és ponto­\0aMík«*M©ser. ““ .ry*1' Magyar kiszolgálás Magyar levelezés Beinhacker Samu Praha!!., Pofic 29 A vi lág legelső márkája a stotidtírd irégép különféle modellekben teljesen szabadon látható Írással. Különlegesség: Számoló rálépek Cseh-Sztovák Központ: PRAHA I. CELETNÁ 35- — TELEFON 2871 '^85 Fiokok: PiSsen, Reichenberg, Brünn-Herrengasse 12/14. I itrais iSfiis pi) I | Prága XI, Smecky 22. | B Elsőrangú konyha. Legjobb sörök & ő és elsőrangú borok. — Komplett jSts fí ebédek már 8-10 Kc-órt. § 14 bérletjegy lOO Ke. | railller ifesríEHse vendéglős, f jj a Goldeues Kreuzel volt főpincére. 3<aK2*c*c8<SKÍc8C8CK8C*ci^ OLD ENGLAND Ajánlja most érkezett angol és sk6t újdonságait, a legjobb minőségű tólikabát- és ulster-szövetekben. valamint sikkes utazó- és sporfkosztftmjoit hölgyek és urak részére, a legelőkelőbb kivitelben és jelen­tékenyen leszállított árakon. Megtekintése előnyős! 47p Landesbank palotájában B, KETZELEÍW P&ASSA. MeSíteanKo 2 Úri- és női divatszabéság mérték után. Telefon 073. Magyar levelezés és kiszolgálás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom