Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-23 / 123. szám

Csütörtök, november 23,

3

y^á{ZAiA&&rJ,w7fÍRMP

Beimen a sa&$fiur$ proMasuia ellen.

Budapest, november 22. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este tartotta uj klubhelyiségének felavató ünnepségét, amelyen Káliay Tamás háznagy üdvözölte a m.niszterelnököt. A klubavató ünnepély után nyolc órakor értekezletet tartott az egységes párt, amelyen Gömbös Gyula a szélsőséges legitimisták által Ottó érdekében kifejtett propaganda ügyében szólalt föl és a következőket mondotta:

— £n nem a saját elhatározásomból szólalok föl, hanem azért, mert azt hiszem, hogy az állam érdekeit szolgálom a iöiszólalásom- mal. A Habsburg propagandáról van szó, holott az 1921. évi XLVI1. t.-c. értelmében semmiféle restaurálás nem engedhető meg s az ultralegitimisták mégis újból propagandát kezdenek, nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is, a többek között Sopronban, ahol propagandairatokat adtak ki és pártokat alakítanak. Mi az állam érdeke szempontjából kikapcsolandónak tartjuk e kérdést, mert félünk annak külpolitikai következményeitől. De a legitimisták érdeke is azt kívánja, hogy kikapcsolják a királykérdést. Én nem a legitimizmus elve ellen szólalok föl, de az ország érdekében valónak tartom, hogy nem engedhető meg, hogy itt olan propaganda foílyék, amely a törvényekkel szembehelyezkedik. Ha mi szó nélkül belenyugszunk abba, hogy itt ilyen propagandát űzzenek, akkor ez az országra nézve beláthatatlan következményekkel járhat Kérdem a miniszterelnököt, mi a fölfogása ebben az ügyben és mit szándékozik tenni a legitimista propagandával szemben.

Bethlen miniszterelnök nyomban válaszolt Gömbös fölszólalására és ezeket mondotta:

— Ugyanama nézeten vagyok, mint Gömbös, hogy semmisem veszedelmesebb és károsabb, mint ennek a kérdésnek ilyen formában való feszegetése. Káros belpolitikai szempontból is e kérdésnek a feszegetése. mert alakalmas arra, hogy megbontsa az egész nemzetet E kérdés körül alakulnak ki mindenkor az ellentétek az egyes pártok keretein belül. De nagy mértékben károsit bennünket külpolitikai szempontból is. Elég, ha "rámutatok arra, hogy körülöttünk ellenségek vannak, akik a legkisebb megmozdulásunkat hátrányunkra akarják fölhasználni s azt fogják mondani, hogy oly propagandát folytatunk, amely a Habsburgok visszahelyezését célozza. Azt fogják mondani, hogy a kormány is egyetért a propagandával, hogy Közép- európa szivében tűzfészek van, amely örökös veszedelmet jelent Európa békéjére nézve. Én elítélem a Habsburg propagandát. A helyzet az, hogy a büntető törvény is védelmet nyújt e propaganda ellen, ha azonban az izgatás oly mérvet öltene, hogy a törvény nem nyújtana kellő védelmet, gondoskodni fogok szükség esetén arról, hogy egy egyszakaszos törvényjavaslatot iktassunk törvénybe, hogy véget vessünk az Izgatásnak. A kormány tud erről a propagandáról, a kormányt

! mulasztás nem terheli, tisztában vagyunk a i helyzettel és törvényalkotásokkal, vagy anélkül is kellő pillanatban fel tudunk lépni ellene.

A választ úgy Gömbös, mint az egész értekezlet, nagy éljenzéssel és megelégedéssel vette tudomásul.

A legrlinaiisták és Bethlen nyilatkozata.

Budapest, november 22. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnapi értekezletén Gömbös Gyuia és a mi- niszíere'nök részéről a legitimisták ellen tett kijelentéseket a legitimista politikusok igen rossz néven veszik. Azon az álláspontor vannak, hogy a tegnap elhangzott nyilatkc zatokra egyáltalában nem volt szükség, me a legitimisták propagandájuk terén nem lép ték túl azt a határvonalat, amelyet a minisz terelnök is megengedhetőnek körvonalozott. Azt hiszik, hogy a miniszterelnök által beígért egyszakaszos törvény terve még a parlamentben zajos vitát fog előidézni.

Budapest, november 22. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A miniszterelnök tegnapi nyilatkozata után mindenki érdeklődéssel várta, hogy Apponyi vagy Andrássy válaszol a miniszterelnöknek a legitimisták nevében. Apponyi azonban betegen fekszik, Andrássy pedig elutazott Budapestről és a nyilatkozat elmaradt. Rakovszky István a Ház folyosóján így nyilatkozott a miniszterelnök beszédéről:

— Feltétlenül meg vagyok győződve arról, hogy az egyszakaszos törvényjavaslat a kalendáriumból ki fogja törö'ni az Ottó nevet és mindazoknak a gyermekeknek, akiket Ottónak neveztek el, más hazafias nevet fog adni.

A nemzetgyűlés ülése.

Budapest, november 22. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülését néhány perccel tiz óra után nyitotta meg Szcitovszky Bé’a elnök, gyér padsorok előtt. Pakots József a tanácskozóképesség megállapítását kérte. Az elnök megállapitot- ía, hogy a Ház tanácskozóképes. Ezután felolvasta az interpellációs könyvet. Összesen huszonkilenc interpelláció vo1t bejegyezve. Az elnök bejelentette, hogy az interpellációkra csakis a napirendi vita befejezése után térnek át.

Azután folytatták a vármegyei és városi tisztviselők íizetésrendezéséröl szóló törvényjavaslat fölötti vitát F’őször N a g y Ernő, nemzetgyűlési képviselő beszélt.

— A megyei és városi tisztviselők — mondotta — a háború alatt megmutatták, hogy önmegtagadással végezték feladataikat. Jogtalan vagyonszerzésre sohasem törekedtek. A kormány azonban sohasem akarta belátni nagy érdemeiket. A kormány volt az, amely megengedte, sőt e^mozd'totfca, hogy a vármegyeháza csa’ádi érdekszövetséggé 8% kulinn át. (Zajos tiltakozás az egységes párton.) A mai rendszerben az lehet főszolgabíró, aki a legiobb kortes.

Felkiáltások az egységes párton: Álljon el! Podzsupán!

— Ha a nép vá’asztaná meg a szolga- birákat — folytatta Nagy Ernő —, akkor minden másképp lenne. A megyei tisztviselők csak úgy állhatnak hivatásuk magaslatán, ha egyrészt törvénnyel tiltják el őket a. politizálástól, másrészt pedig gondoskodnak arról, hogy gondta’an megélhetésük biztosítva legyen. Aki a javaslatot elkészítette, az vágy- nem ismeri a viszony-okát, vagy pedig felületesen járt el.

Utána Szabó József képviselő Hegy- megi Kiss Pál tegnapi beszédjével polemizált.

Farkas Tibor pártonkivüli képviselő beszélt ezután. A közigazgatásban — mon- lotta — több szív, több tudás és több gerinc lellene. A költségvetés keretében mindent negszavazok, ami a tisztviselők helyzetének javítására vonatkozik, de tiltakozom az ellen, hogy olyan képviselők, akik a közigazgatási tisztviselők sorából kerültek a parlamentbe, résztvegyenek ennek a javaslatnak a tárgyalásánál. Ezt inkompatibilisnek tartom. Azt pedig egyáltalában nem látom be, hogy miért van szükség méltóságos alispánra. Megállapítom, hogy a javaslat első lépés a vármegvei tisztviselők államosítása felé. A javaslatot nem fogadom el.

Györki Imre szociáldemokrata képviselő kifogásolja, hgoy a tisztviselők politizálnak és kortesszolgálatot teljesítenek. A javaslatot nem fogadja el.

Az elnök ezután a javaslat feletti vitát berekesztette és az ülést felfüggesztette Bejelentette. hogy a Ház délután két órakor áttér az interpellációk meghallgatására.

*

T eiefon-vonalzavar miatt a nemzetgyűlés délutáni üléséről nem kaptunk tudósítást.

Holnap ülést tart a drágaság! bizottság.

Budapest, november 22. (Saját tudósítónk telefonje’entése.) A drágaság letörésére kiküldött harminchármas bizottság holnap délután ülést tart. amelyen a drágaság ügyiében tett intézkedéseiről számol be. Az ülésen résztvesz a miniszterelnök is.

A magyar jóvátétel ügye jövőre dől el.

Budapest, november 22. (Saját tudósítónk telefon ie’entése.) A Parisban folyó magyar jóvátételi tárgyalások igen vontatottan haladnak előre. A Korányi Frigyes báró által előterjesztett magyar ellen javaslat oly nagy anyagot tartalmaz, hogy áttanulmányozása hosszabb időt vesz igénybe. Ennek folytán a jóvátétel kérdésében való döntés ebben az évben semmiesetre sem fog megtörténni. Az a sürgető nyomás, amely még nemrégiben a kisanfant- áramai, elsősorban pedig Csehszlovákia részéről megnvitvánult, az utóbbi időben teljesen ellanyhult. Ennek okát a most befelezett magvar-cseh-szlovák gazdasági tárgyalásokban kell keresni. A tárgya’ás során ugyan nem sikerült minden ellentétes kérdést megoldani s több vitás kérdés elintézése a jövőre maradt

Bacsó elment és kettős tőrt érzett a szí- J vében. Reménytelen szerelmes volt az egyik ■ és az a leverő tudat volt a másik, hogy ő nagyon, de nagyon rossz színész. Semmi tehetség benne, semmi képesség.

De még nem mondott íe minden reményről.

Hátha más viszonyok közt, távol az imádott asszonytól, mégis csak kibontakozik a tehetsége — gondolta.

Egy darabig kóborolt, majd más helyen kereste a sikert. Az isaszegi hadnagyot adta (az ötödrangu kis direktornak ez kasszadarabja lehetett, ugylátszott), de itt is csak derültséget keltett, semmi emóciót.

Fellépett még tudja isten hány más helyen is, de mert sehol se volt sikere és Így mindenütt rövidesen elcsapták, elhatározta, hogy elemészti magát, hogy meghal.

De nem igen sietett vele. Csak a viharos kétségbeesés siet meghalni, az emésztő bánat nem siet. Ez napokig, sőt hetekig is szinte kéjeleg, hogy milyen megváltás lesz: meghalni és csak azután mond búcsút az életnek.

Egy reggel azután Bacsó lemondott róla hogy a maga kezével vessen véget az életé nek. Plakátokat talált a házakon: fegyverbe, magyar, háború van!

És Bacsó Péter színész, volt egyévi ön kéntes tizedes, bár az ezred, amelyhez tartó zott, még nem került mozgósítás alá, nyom bán a parancsnokságra sietett. Sorozzák br öt Is, barcr'rü akar a hazáért és a királyért.

.... Minden katona, mikor előszöi mc<rv ütközetbe, azt hiszi, hogy a legelső go lyó őneki jön Bacsó is ezt hitte és bár ónszi nii, szederjes lett az arca, mégis megkönnyebbülten lélegzctt-mosolygott. Most jön, no de

most jön a megváltás; nem lesz többé mi fájjon; sem a vérét fogyasztó szerelem, sem az elhibázott, mivel sem biztató élet.

De még nem jött a megváltó golyó. A harmadik csillag jött és később a sárga gallérsáv is; szakaszvezetö, majd őrmester lett Bacsóból.

így került fel az északi harctérre, a Ho- monna alatt müködö sereghez és itt beosztottak a századához egy tisztet, ki abból a városból való volt, amelyben Bacsó olyan szerelmes lett.

A tartalékos hadnagy — könnyülelkü gentry-fiu volt civilben — egy esti pihenő ideién a tisztek asztalához hívta meg Bacsót, mint vendéget. Együtt vacsoráztak és ettek- ittak. vacsora után pedig arra kérte Bacsót a tiszt ur, hogy játssza el neki az isaszegi hadnagy szerepét.

Bacsó szemébe víz gyűlt.

— Megbuktam ebben a szerepben már jó harmincszor Is, — szabódott.

— De csak játssza el, — mondta a hadnagy, ki, úgy látszott, mulatni akart. — Meglátja, hogy itt menni fog. Ez nem szinpad, hanem harctér, és ön itt nem szinész, hanem katona.

Bacsó engedett és harsogó kacagást aratott. Olyan kómikus volt szegény, mikor mereven, mint valami fakir, elkezdte szavalni, hogy; — Baitársak, honvédek, megsebesül tem, érzem, hogy meghalok... Csupa szeg letesség volt, csupa merevgőrcs; még a hangja is oly természetellenes volt, mint mikor rongyokkal tömnek tele egy harangot és úgy ütik meg kívülről a verővel.

— Na, Bacsó. — mondta a hadnagy, — Imaga jobb katona, nrint szinész. Eszébe is

ne jusson, hogy a háború után megint színész akarjon lenni.

Bacsó könyezve kacagott és gondolt magában valamit. — Hát lesz e nekem „háború után“? — gondolta.

Néhány nappal ezután százada a menetformációból ütközet-formációba ment át és oszlopalakzatban folytatta az előnyomulást. Egy messziről jött golyó ekkor mellbe találta Bacsót, a tehetségtelen színészből lett jó katonát.

Eszébe jutott-e a szerep, mellyel annyiszor megbukott, vagy nem jutott? És szi- nészkedni akart-e, mikor közel érezte halálát, vagy egy szent dolgot akart-e művelni... ki tudná ezt megmondani vagy csak sejteni is? Félrevánszorgott az útból és egy fatörzsnek támasztotta a hátát. A keze is véres lett, hogy odatapasztotta a mellén lévő sebére, a fatörzs is véres lett, mert hátul is iolyt ki a vére, de a szeme extázissal meredt a csapatra.

A gentry-tiszt odaugrott hozzá, hogy segítségére legyen az embernek, de Bacsó, kinek föllángolt a szeme, gyöngéden félreintette a hadnagyot. Ránézett a sorokra, ahogy hallgatagon elvonultak mellette és lelkesülten nekieresztette a hangiát:

— Bajtársak, — mondta, — honvédek! Megsebesültem, érzem, hogy meghalok. De ti csak menjetek előre; rohanjatok, vágtassatok és tiporjátok le a hazánkra tört vad muszkát. Veletek jöttem eddig, most menjetek nélkülem, de csak előre. Előre, testvéreim, honvédek! Ne féljétek a halált; ah, saját magamon érzem, hogy meghalni... hogy meghalni... mi üdvös ... mi é ... des ... mi jó!

A Kormány meg aharta Környékezni a néppártot?

Prága, november 22.

A kdpviselöház folyosóin ma híre járt, íogy a kormány a szlovák néppárttal tárgyalásokat kezdeményezett, hogy a néppártnak a kormány-koalícióba való visszatérését lehetővé tegye. Gazsik szlovák néppárti képviselő munkatársunknak kijelentette, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak, mert őneki tudnia kellene arról, hogyha a kormánytól Ilyen felszólítás érkezett volna a párthoz.

Juriga Nándor képviselő egyébként ma igen éles beszédet mondott a képviselöházban. A párt képviselői ma délután klnbértekezletet tartottak, amely lapzáráskor még tart

A Slovenská Národná Jednota a szlovák nép csehellenes hangulatáról. (ESŐ) A losonci Slovenská Národná Jednota múlt heti számában „Szörnyű jelszó: „A köztársaság árán is“ főcímmel, továbbá „Inkább a magyarokkal, mint a csehekkel*1 alcímmel vezető helyen a következő cikket közli:

— A mi cseh testvéreink és a nekik a szlovák nép kárára szolgáló csvahoszlovákok meleg fészkeikből néni látják, hogy mi történik a szlovák nép között, hogy miképp szélesbedik állandóan a két testvérnép; a cseh és a szlovák nép közötti szakadék. Hallanak ugyan erről valamit harangozni, de nem tartják komolynak az egész ügyet Két szörnyű jelszó keletkezett Szloven- szkón s ezek a legutolsó falusi kunyhóba is eljutottak már. így hangzanak:

1. „A köztársaság árán is“.

2. „Inkább a magyarokkal, mint a csehek- kel“.

Cseh testvéreink és cseh-szlovák nemtestvéreink! Hát még most sem fagy meg a vér ereitekben? Jó nektek a világi dicsőségben melegedni, tinektek csehoszlovákoknak? Azt hiszitek-e, hogy mindezt lehet lekicsinyelni? Azt hiszitek-e, hogy mindezt elintézhetitek azzal, ha a néppártiakkal gorombáskodtok és a többieket pedig magyarónoknak, klerikálisoknak és hazaárulóknak nevezitek? Még mindig nem látjátok, hogy mindezt nem lehet Vrabec-afférokkal elintézni? Még, ha tizenkét Vrabecet is küldtök Szlovenszkóra. Nem tudjátok-e, hogy ezek a dolgok már mély gyökeret eresztettek a szlovák népben? Ti ezt nem látjátok, mert jó dolgotok van. Ha majd rosszra fordul helyzetetek, akkor a szuronyok mögé bújtok, vagy pedig elmenekültök Prágába, a szlovák néppel és szlovák nyelvvel nem fogtok törődni. De mi lesz velünk, akik a nép között élünk? Mi bizony kitartunk a mi népünkkel és vele egyek maradunk. Nem akarjátok a javulás útját keresni? Nektek kedvesebb az argalás hu- sosfazék és a hasatok, mint a szegény szlovák nép. Nem lehetne javulás? Lehetne! Csak ti nem akarjátok, mert féltitek cseh-szlovák pozícióitokat Itt már csakis az összes fajhü szlovákok közös munkája tudna segíteni1*.

Bonar Law és a munkanélküliek.

London, november 21. Bonar Law közölte a munkanélküli bizottsággal, hogy a munkanélküliek küldöttségét nem fogadhatja, mert ez az egészségügyi vagy a munkaügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. A munkanélküliek eme kijelentésre tüntetéssel fenyegetőztek. A rendőrség megtette a szükséges intézkedéseket.

Szóról-szóra ugyanazt mondta, mint a darabban az isaszegi hadnagy, de milyen másképen mondta most, mint először vagy bármikor is azóta! Csupa átérzett igazság volt a hangja; a szeme is beszélt, nemcsak a szája, és minden mozdulata a klasszikus tökéletesség volt. Látta és érezte is mindenki, hogy ez komolyan veszi a beszédet és olyan harci lázba jöttek a honvédek, hogy parancsszó nélkül is rohantak, előre, csak előre, hogy eltiporják a hazára tört muszkát.

A szeles kis hadnagy, aki azt hitte, hogy Bacsó csak könnyebben sebesült meg s hogy csakugyan csak szint játszik, igy szavalva, elvonulóban a tenyerébe tapsolt:

— Bravó, bravissimo! — harsogta. Becsületemre, Bacsó, ezt a Nemzetiben sem csinálták volna jobban.

És a százados is intett a kezével:

— Pompás volt, Bacsó; mégis tehetség vagy...

Szegény Bacsó Péter, a tehetségtelen, kinevetett szinész! Ha azzal, amit mondott, nem is szinészkedni óhajtott, hanem hazafias cselekedetet művelni: élete utolsó perce

nem csak a hazafinak, de a színésznek is édes volt. Az utolsó föllépése, mely búcsú volt az élettől is, mégis meghozta neki az elismerést, a sikert.

...És most nevethetsz, te filozófus, vagy könyezhetsz, de a kegyetlen Élettől az ilyesmit is gráciának kell venni. Hiszen hány ember hal meg anélkül, hogy legalább az utolsó percét aranyozná meg a szívtelen Élet, hanem eltávozik tőle úgy, mint a téli esthajnal napja a ködökbe temetett, kipusztitott földtől.