Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-22 / 122. szám
41 Pii§@ili probttmák. Az uj polgármester. Pozsony, november 21* (Saját tudósítónktól.) Az úgynevezett „auto- nómia“, amelyről a kormány és az uj rendszerhez közelálló lapok már hosszú idők óta hasábos, zengzetes cikkekben referálnak be közönségüknek, az autonómia, immár Pozsonyba is elküldte fekete árnyait. Eddig itt nem igen törődtek azzal, ami lesz, itt Pozsonyban meg voltak elégedve azzal is, hogy a volt koronázó város polgármestere többek között magyarul is, no, meg németül is tud, meg voltak elégedve a képviselőtestülettel, — amely hivatva lett volna a város és a polgárság ügyeit intézni, bár mindent a világon elkövetett, hogy ezeket az ügyeket rosszul intézze — s amelyben a magyar és német pártok, tehát a magyar és német lakosság is képviselve volt, s egyebekben a jó Istenre meg a miniszterre bízták az évszázados múlttal, de ma már semmi egyébbel sem rendelkező főváros sorsát. Most aztán napok óta más a helyzet s már is akadnak higgadtvérü reálpolitikusok, akik aggódva néznek arra az útra, amelyet Pozsony—Bratislava jövőjének neveztek el. Arról van tudniillik szó, hogy a kormány már a leges- legközelebbi napokon belül rendeletet fog kiadni, amelynek értelmében az autonómia legelső boldogító eredménye életbelép, Pozsony—Bratislava —PrpssbuTg, Szlovenszkó fővárosa meg kapja hosszú idő óta első választott polgármesterét Már most jó lesz megvizsgálni, hogy hogyan is áll a helyzet ezzel az első választott városi elöljáróval. Tudni kell elsősorban azt is, hogy az a testület, -amely a nagy jövőre hivatott és egyelőre még ismeretlen férfiút a város gobelintermeinek bársonyszékébe ülteti, maga sem választott testület Ezt a testületet a pártok jelölése alapján egyszerűen kinevezték s hogy mennyiben van tényleg hivava a polgárság minden réegét képviselni, oly kérdés, amelyre feleletet adni senki se tud De ha már képviseli ez a testület a polgárságot és ha úgy van, ahogy van, hogy Pozsony ügyes-bajos és nagyrészt országos fontossági! dolgait ’oly bizottság kritizálja, intézi, amely egy rendes választás esetén sohasem kerülhetett volna a Primás-palota tükörtermébe, ha tehát a priori ki van zárva és az eshetőség, amelyet az uj „autonómia11 nagyhangon beígér, hogy ennek a százezres német-magyar városnak választott polgármestere legyen, akkor miért beszélnek arról, hogy ez a polgármester még hozzá nem is fogja bírni annak a lakossági többségnek nyelvét, amelyet a világ előtt képviselni fog? A válasz erre is megadódik: A kijelölt képviselő- testület és a bábszínház,. amely eddig, kevés kivétellel azzal mulatott, hogy jóváhagyta azt, amit elleneznie módjában nem volt, kijelöl kebeléből öt jelöltet. Ebből az öt jelöltből a zsupán vagy a kormány kiválasztja magának a legmegfelelőbbet, azt, amely leginkább „megbízható11 s egy szép dekrétummal jóváhagyja a választást, amennyiben az illető urat polgármesternek nevezi ki. Ez a „választás", amely a nagyközségekké degradált egykori rendezett tanácsú városokban Modorban, Szt. Györgyön, Basinban és Nagyszombatban már e hét péntekjén és szombatján történik meg, Pozsonyban még e hónap vége előtt lesz végrehajtandó. Hivatalos helyen még tifckolódznak, még „nem tudnak semmit", mert a -megfelelő kormányrendelet még nem jelent meg, de hogy ez a projektum feltétlenül így fog kialakulni s hogy előbb-utóbb, de mindig előbb, mint utóbb, a „választás" be fog következni, ezen kételkedni már nem lehet. Mosi tehát csak az a kérdés, hogy az öt jelölt közül kinek vannak kilátásai a polgármesteri székbe? Ki lesz az a boldog ember, aki kifelé képviselni fogja Szlovenszkó fővárosát. Mert az uj polgármester csak „képviselni" fog. Egyéb dolga tudniillik nem igen lesz, lévén az eset az, hogy a fontos, tehát érdemleges polgármesteri teendők az uj és kinevezett főjegyző hatáskörébe tartoznak. De épp az >a baj, hogy a polgármester képviselni, a város lakosságának nevében, reprezentálni, üdvözölni, kijelenteni és beszélni fog. Egyelőre Rosol népjóléti vagy gyermekjóléti instruktor urat, mint a legnagyobb kilátásokkal rendelkező jövendőbeli jelöltet nevezik mindenfelé. Rossol ur, mint magánszemély és képviselőtestületi tag, ugyan szin- paíikus ember. Bár a cseh nyelven kiviil se a magyar*, de még a németet se bírja, úgy látszik, percer se habozna a magyar és német lakosságot „képviselni". Mi lesz majd -abból, ha ez az idősebb és legalább nem veszedelmesen soviniszta bácsi egyszerre kiáll a porondra és elmondja a nagy világ előtt, hogy az ősrégi várost ő képviseli? Mi lesz. majd abból, ha ezt a disz- beszédet még csak nem is a szlovák, hanem tisztán a cseh nyelven mondja majd e-1? Én nem tudom, de azt hiszem, mindenkinek az az érzése lesz, hogy ezzel a ténnyel a leg- cklatánsabban van bebizonyítva a kisebbségi politika tökéletes kudarca, a legpregnansabban az a tény, hogy az állam kisebbségeit, azoknak akaratát, jogát valahogy nem egészen „rendesen” kezelik. Egy kicsit furcsa lesz ez a polgármester, egy kicsit — bizony isten, nem személyeskedésről van szó — egy kicsit nevetséges is. De ha nem ez a jelölt kerülne a polgármesteri székbe, ha nem is ezt a tisztes embert „választanák" a legfőbb városi méltóság foteljébe, akkor is, ki hiszi ezt, a vegvesnyxlvü lakosság az uj konzul személyében valóban Képviselve lesz? K! hiszi cl. bogv autnnónra ez az „autonómia", ki Jí'í és mtndenilti fkérdl a JKaüya.r Kiríapotf bízik abban ,ho*gy a német, a magyar és ne feledjük el, hiszen Szlovenszkóban vagyunk, a szlovák lakosság érdekeit tényleg úgy fogják respektálni, mint ahogy a törvénybe Írva vagyon? Erős a gyanú, hogy ezzel az uj rendszerrel már is elhintik a kételkedés, az elégedetlenség amúgy is szépen fejlődő erdejében azt az uj magot, amely, ha egyszer gyümölcsözik, keserű gyümölcsöt teremd' Hoíly Jenő. * (Egy pozsonyi kormánylaip Ivánka Milán dr. kilátásait a polgármesteri székre vonatkozólag keddi számában hosszabb jelentésben fejtegeti.) khont' zsupanátus és a magyar istentiszteleti nyelv. A magyar prédikációt és hitoktatást nem lehet tovább tűrni. — A kisebbségi védelem aranyfejezete. Ipolyság, november 21. (Saját tudósítónktól.) Hontmegye zsupánjának helyettese, Blahadr., a következő átiratot küldte az ipolypásztói főszolgabírónak: Hontmegye zsupánjától. 3545/922 prés. Ipolyság, 1922 okt. 4.-én. Főszolgabíró urnák Ipolypásztón! (Bizalmas, kizárólag saját kezébe.) Arról értesültem, hogy járásának nyelvi határán a katolikus papság még mindig magyarosítja a szlovák lakosságot, amit állami szempontból tovább tűrni nem lehet. Felhívom Önt, hogy megfelelő módon tájékozódjék arról, hogy hogyan prédikálnak, hogyan végzik egyéb istentiszteleteiket, hogyan katekizálnak az iskolákban és milyen nyelven érintkeznek a római katolikus lelkészek a következő községekben: Hont, Gyarmat, Felsőíegyvernek, Garam- kövesd, Garamkissálló, Lontó, Ipolypásztó, Nagypeszék, Ipolyszakálos, Ipolyzalka és Zalaba. Zsupán helyett: Dr. Blaha. Eddig szól a rendelet. Kommentár nem kell hozzá, ékesebben beszél száz szónál. Megállapítható belőle, hogy a sovinizmusnak már az is iái,, ha, valaki magyar anyanyelvén akar imádkozni Istenéhez. Csak azt legyezzük meg, hogy a felsorolt községek legtöbbje szinmagyar. Még az „objektivitásáról“ ismert mostam népszámlálás sem tudott mást megállapítani róluk. Rövid élele! Jósolnak Cnno korinánnának. Prága, november 21. Cuno kormányalakítása végre nagyne- hezen sikerült. A dezignált miniszterelnök tegnap este megjelent a birodalmi elnöknél és eléje terjesztette az uj miniszteri listát. A ma reggeli hírek szerint a birodalmi elnök kinevezte Cuno uj minisztériumát s berlini politikai körökben úgy tudják, hogy Cuno csütörtökön fog a birodalmi gyűlésen bemutatkozni. A csütörtöki ülésen Cuno elő fogja terjeszteni a kormány gazdasági programját, melyet a középpolgári pártok állítottak össze s a melyhez a szociáldemokrata párt is hozzájárult. A szociáldemokraták Cunoval szemben ellenzéki magatartást fognak tanúsítani, de hajlandók egyes kérdésekben a kormányt támogatni. Politikai körökben az a vélemény, hogy Cuno kormánya csak rövid ideig fog működni s csaik átmeneti kabinetnek tekinthető. A francia lapok bizalmatlanul fogadják a német kormányváltozás híreit s különösen a Temps támaszt súlyos aggodalmakat Cuno kormányával szemben. Mai telefonértesüléseink ezt a délelőtti helyeztképet a következőképpen egészítik ki: A miniszteri lista. Berlin, november 21. Cuno minisztériumáról a ma reggeli lapok egyértelműig a következő listát adják: H-eánze dr. igazságügyminiszter, Raumer vagy Becker gazdaságügyi miniszter, Kahrdorf vagy Scholz belügyminiszter, Hermes pénzügyminiszter, Braun közmunkaügyi miniszter, Gröner közlekedésügyi miniszter, Gessler honvédelmi miniszter, Stiegel postaügyi miniszter. A külügyminiszteri tárcát az eddigi londoni követ, Sthamer kapja. A kabinet erősen jobboldali irányzatú, ezért a német nemzeti párt a legmesszebbmenő támogatásban részesíti. A szociáldemokrata párt csütörtöki ülésén fog a kabinettel szemben állást foglalni. Ha a kabineti a fenti listának megfelelő lesz, akkor a szociáldemokraták minden bizonnyal ellenzékbe mennek. A birodalmi gyűlés csütörtökön öt órakor iil össze. Plcgzavaríáh a Kisgazdapárt nagyszállás! gyűléséi. Nagyszöllös, november 21. (Saját tudósítónk távirata). A ruszinszkói kisgazdapárt vasárnap Nagyszőllősön nagygyűlést tartott. A gyűlést Egry nyitotta meg. Javaslatára táviratban üdvözölték Szent-Ivány József nemzetgyűlést képviselőt. Karláth hatalmas beszédet mondott a ruszinszkói magyar pártok szövetségének működéséről. Jelentéktelen kommunista közbeszólások voltak, amelyet a jelenlevők határozottan visszautasítottak. Isaák Imre a kuruc és labanc magyarokról beszélt, majd az állam és az egyház szétválasztásáról. Ekkor a hatósági kiküldött — egy cseh irodatiszt — a gyűlést ok nélkül feloszlatta. A feloszlatás nagy elkeseredést keltett. ___________________________________ AN IKA ASSZONY.LEGENDÁJA N N I I K K A líosáryné I néz loiia | z z o o N # N Y Y e legújabb \ e regénye D D Á Á J X j ANIKA ASSZONY LEGENDÁJA Jászol Hari Losoncon. Losonc, november közepe. Van abban valami lelkesítő, hogy a 74 éves nagy művésznőt vártuk, örültünk a jövetelének, újból meg akartuk bámulni, mint már annyiszor. Van. Érezzük még most is, mikor elment. Jól esik lelkesedni a szenvedésekben megkínzott szivünkkel, — néha szinte kísérletezünk vele: tud-e még? Mert bizony néha már nem tud, nem bir, nagyon megkinozták, és ilyenkor, mikor ezt erősen érezzük, mikor ez a lelkesedés-hiány már fájni kezd bennünk, arra gondolunk, hogy vájjon mi lesz ennek a vége? És meg-megkiséreljük, próbára tesszük. Jászai Marival jól ütött be a próba. Tudtunk. A hatása benn maradt egy szép emléknek a lélek gond-szenvedés összeráncolta barázdái között. Olyannyira tudtunk, hogy egy kis epizód is alakult ebből a lelkesedésből, amit jó lesz megszívlelnünk, mert nagyon — jellemző. A korra. A helyzetre. És a kisvárosra. Úgy történt a dolog, hogy Jászai egy délelőttön a gimnáziumban szavalt. A kis és nagy diákok fiatal lelkesedése nekilobbant az őket oly kedvesen jellemző szertelen és tüntető örömmel, és egyszerre végigszaladt a sorokon a jelszó: — Kifogjuk a lovakat! Egyik-másik érdeklődött a tanároknál, hogy megengedik-e; de, úgy látszik, hiába magyarázták nekik a higgadt professzorok, hogy ez már kiment a divatból, baj lehet belőle, nem kell tüntetést csinálni stb. stb., — mert ahogy Jászai Mari beleült a hintóba, hogy lakására hajtasson, a diákok tényleg nekiláttak a szerszámoknak és örömtől piros arccal kifogták a lovakat s nagy diadallal húzták a kocsit a Lengyel-ház felé, ahol még ráadásul megéljenezték a nagy tragikát — és vele együtt — magukat is. Ezzel a lelkesedés be is volt fejezve. De most jön az érdekes! Lóhalálában egyszerre csak ott csörtet két rendőr az utcán lefelé és nekiront a diákoknak. akik közül hármat elcsípnek és beindulnak velük a rendőrség épületébe. Egyszerűen letartóztatták őket. Nagy ügybuzgalmukban mindjárt be is zárták őket a 2-es szármi cellába, egy piszkos, alaposan befutott börtönbe, ahol több közönséges rab tartózkodott és a szegény diákok ebédidő alatt ott hüthették volna le nagy lelkesedésüket, ha a hőség még arra is nem kényszeritette volna őket, hogy az illem szigorú szabályait félrelökve, némi toi- Iette-könnyebbségeket engedjenek meg maguknak. A vallatásnál persze szigorú volt a hang. — De hát mit csináltak tulajdonképen. A közrendőr megmagyarázza: — Tüntettek. — Ez nem tüntetés. — Nem tüntetés? A Lengyel lányát vé- gighuzni a városon? yégre megértették, hogy másról van szó és hogy a diákok egy nagy magyar művésznőért tették az egészet. — Kik voltak ott? Mondják be a neveket, — hangzott aztán a komor fölszólitás. — Az egész gimnázium, — felelték a diákok. — Az nekem nem elég. Neveket! — ma- kacskodott a rend éber őre tovább. A diákok összenéznek, vállat vonnak és aztán odafordulnak a rendőrhöz: — Tessék Írni. És diktálják a neveket. Amaz szorgalmasan jegyez. — Adler, Agócs, Belágh... — kezdik és lediktálják valamelyik osztály — névsorát. A hetvenedik névnél görcsöt kap az iró kéz és „Elég“ jelszóval befejezi az Írást. — Ez már nekem elég! A diákokat aztán két és félórás szabadságvesztés után szabadon bocsátották. Persze a városban futótűzként terjedt el az eset hire és rögtön különféle variációk keletkeztek úgy az esetről magáról, mint a folytatásáról. Még valami, amit maga Jászai Mari sem tud még. Talán érdekelni is fogja: Lenn a patak-soron két öreg nénike tárgyalja nagy hangon az ügyet az esti félhomályban. — Hallotta már, lelkem? Azok a diákok... — Hát oszt mit is csináltak azok? Fontoskodó, vénasszonyos tudákossággal és az eset szörnyű voltára való tekintettel, kissé visszatartott hangon mondja: — Mit? Hát nem tudja? Lelkem, elhúzták kocsin a Masaryk feleségét! — No de ilyet! Bradbury Londonba utazott. London, november 20. A Times jelenti Párisból, hogy Bradbury ma Londonba utazik, hogy Bonar Lawval a jóvátételi kérdésről tanácskozzék. Az osztrák szanálási tőrvény. Bécs, november 21. (KB.) A lapok jelentése szerint bizonyosra vehető, hogy a pártvezérek közötti tanácskozások eredményre fognak vezetni és a szanálási törvényt vasárnapig a nemzeti tanács tető alá hozza. Eredménytelenek Refet pasa tárgyalásai az antant tábornokaival. Konstantinápoly, november 20. (Havas.) A szövetséges tábornokok és Refet pasa tárgyalásai a mai nap folyamán sem vezettek eredményre. Refet pasa nem fogadta el a tábornokok javaslatait és ezekre nézve az antantkormány okhoz jegyzéket fog intézni. Gunarisz megbetegedett. Athén, november 21. (Havas.) Gunaris súlyosan megbetegedett. Az angol alsóitól első illése. Prága, november 21. Az angol alsóház tegnap tartotta első ülését. A ködös Londonban még alig hajnalodon, amikor a képviselők már megjelentek az alsóház épületében, hogy biztosítsák helyeiket. A délután folyamán megválasztották a Ház elnökét, Whitleyt. A legérdekesebb momentuma a tegnapi ülésnek az volt, hogy az ellenzék vezetését a Labour Party vezére, Clynes vette át. Lloyd George nem vett részt a tegnapi ülésen. Városaink ideiglenes rendje. Szlovenszkó teljhatalmú minisztere* rendeletét adott ki a nagy megyerendezéssel kapcsolatban a városi közigazgatási bizottságok megalakításáról, amelyek a városok belügyeit fogják intézni mindaddig, mig keresztül nem viszik Szlovenszkón a községi választásokat. \ rendelet a többi között a következőket tartalmazza: A képviselőtestületek (közigazgatási bizottságok), amelyeket a törvényhatóságokban és az eddigi rendezett tanácsú városokban, valamint Kassán és Pozsonyban fognak létesíteni, tagjaik sorából elnököt, helyettes elnököt és sziikebb bizottságot választanak. Az elnök lesz a községi elöljáró (polgármester). A városi tanács szerepét egy sziikebb bizottság fogja betö'teni. Az elnök jogosult lesz a polgármesteri cim viselésére, a szőkébb bizottság pedig használhatja a „városi tanács" megjelölést. A miniszter a kassai és a pozsonyi sziikebb bizottságba a pénzügyi és gazdasági igazgatásból öt szakférfiút nevezhet ki. A városi főjegyző és a két városi jegyző hivatalból tagja lesz a szükebb bizottságnak. Az eddigi polgármesteri és városi rendőrkapitányi hivatal, valamint a városi tanács hatásköre, * amennyiben a község belső ügyeire terjed ki, a fönnálló törvények és rendeletek értelmében a szükebb bizottság elnökét, a polgármestert illeti meg. Szerda, november 22.
