Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-20 / 116. szám

Péntek, október 20.

asa»agBro;»miunuJuj»»!ll/..v,.w1'■ (lur.J„ii.-t,. KW-rw^-r.'M

ji*' ■■

"

W»^W1MWD'.rair^jresTwwaw.'WTOTrre'.rrr.- • .íiSWMrtMMBao,.,. .rvtamammrtieimxttimnmimi^v ■■■i1 vh»»jh-wi,Muiiaw««iiratraMin m—mmn 1 ni ■inn«EM-7»« ■ •*■•• uhmh—

a hatilkttlcsöntuialtionosolf itasin nyilathozaia elles.

Prága, október 19.

Pasin, mint ismeretes, a prágai sajtó képviselőivel tartott értekezletén úgy nyilatkozott, hogy a hadik öl csőn kérdését a maga részéről e. intézett ügynek tekinti. Kijelentette, hogy a németek és csehek között ritkán volt olyan egyetértés, mint ennek a kérdésnek legutóbb megkísérelt megoldásánál és végül, hogy nincs is ok az elégedetlenségre, ha tekintetbe veszik, hegy a hadikölcscntulajdonosoknak 75 százalékos pótlást nyújtanak és figyelembe véve, hogy a lisztkölcsön mai árfolyama szintén nem magasabb. A Hadikölcsönvédő Szövetségnek

delegációja ezzel a nyilatkozattál szemben a következőket állapítja Irneg:

1. A hadikölcsönkéirdés nem lehet elintézett ügy, mert egyrészt még nincsen betöltve az 1920 évi júliusban kelt kártalanítási törvény 12. §-ában mutatkozó hézag, amely a pótjegyzés kötelezettsége alá eső hadikölcsöntu!ajdonosokra és a vagyonadó alá

nem eső jogi személyeikre vonatkozik, és mert másrészt a kártalanítási törvény rendelkezései kérész^ülviheteflenek és számos, gazdasági tekintetből gyönge állampolgárra s különösen a sajnálatraméltó lomba rf1 a dó sokra nézve szűkös vagyonuknak megsemmisitését jelentené.

2. A kormány javaslatának a német és cseh pártok által a parlament nyári ülésszakában történt legutóbbi egyhangú elvetése — eltekintve attól, hogy ez az elvetés diametrálisan ellenkező okokból történt — legjobb bizonyítéka annak, hogy ez az úgynevezett megoldási kísérlet teljesen elhibázott és hasznavehetetlen volt.

3. Teljesen helytelen, hogy a hadikölcsöntulajdonosok a hadikölcsönkártalanitási törvényben 75 százalékos kártalanítást nyújtottak, mert ezzel a törvénnyel alkotott pótló értékpapír teljesen értéktelenné válik: alacsony kamatlába, a tőke leszállítása és a negyed'ik állami kölcsönre való jegyzési kötelezettséggel való kényszerkapcso!aía által akkor is, ha a h a diköl csőn tulajdonosok valóban abban a helyzetben volnának, hogy a követelt pót-jegyzést teljesítsék. Az esetek túlnyomó részében, amelyekben a ha-dáikölesön tulajdonosok nem rendelkeznek a szűk- j Séges készpénz fölött, illetve az annak idején j kifejtett propagandanyomás hatása alatt, j erejükön messze túlmenő lombandkötelezett- j gégékét vállaltak, a kártalanítási törvény ha- i tározatai egyenloek az egész hadikölesönbirtok megsemmisítésével, sok esetben a hadikölcsönbirtokosok egész vagyonának megsemmisítésével. Éppen a pénzügyminiszter párhuzama, amelyet a lisztkölcsön eladási értéke és a hadikölcsönpótló papiros névértéke között vont, ha tárgyilagosan gondolkodunk róla, erre a következtetésre vezet. Mert hogyha egy 100 cseh korona névértékű papiros 6 százalékos kamatozásnál 75 százalékos eladási értéket képvisel, egy olyan papiros, amely azonfelül törlesztheíő és kölcsönnel megterhelhető, akkor egyszerű számítás utján kiderül, hogy egy 75 százalékos örökös járadék három és fél százalékos kamatozás mellett, amelyre azon- i

fölül kölcsönt nem lelt : fölvenni é.s amelynek „er;ékét“ a póít'gy.ojssei még tovább is lenyomják, már egyálta áuan nem b:r eladási értékkel.

A hadikölcsönt védő zÖv°t égek. delegációja rnegárapitja végül hogy az uj per. ügyminiszter nyilatkozatai a való g. s helyzeten semmit sem változtatnak. A mini zter nyilatkozatában annak a megy őzödévé uek

Becs, október 19.

Ma már alig két hét választ el bennünket attól a naptól, amelyen a genfi egyezmény parlamentáris elintézése befejezett ténnyé kell hogy váljék. A szocialisták nagyarányú agitáció! kezdtek a genfi megállapodások el-1 len s mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt | megtartott pártgyülésiikön a kérlelhetetlen j harc mellett döntöttek. Azóta is több olyan nyilatkozat hangzott el szocialista részről, I amely arra engedett következtetni, hogy a szocialisták magatartásán meg fog dőlni a Seipebkormány egész programja s november negyedikéig nem lesz képes tető alá hozni a genfi konvenciót. Aligha tévedünk azonban, ha megállapítjuk, hogy a látszat ellenére is az osztrák nemzetgyűlés el fogja fogadni a Genffel összefüggésben álló törvényjiavaslatokaí. A szocialisták állásfoglalása ugyanis csupán pártpolitikai motívumokra vezethető vissza s minden hangos fogadkozás és tiltakozásuk dacára sem fogják megakadályozni a javaslatok törvényerőre válását. Ez kiderül az alábbi nyilatkozatból is, amelyet bécsi munkatársunk a keresztényszocialista párt egyik vezérével, Kunschak Lipót nemzetgyűlési képviselővel folytatott.

— Miként iíéíi meg képviselő ur az osztrák-parlamenti helyezeíet? — kérdeztük.

— Semmi okunk sincs arra. hogy pesszimisztikusan ítéljük meg. A genfi megállapodásokat, mint ismeretes, egy bizonyos terminusig és pedig november negyedikéig el kell intézni. Ez semmiesetre sem hosszú terminus és a látszat amellett szólhatna, hogy .a. szocialisták., obstrukciós fenyegetőd zései miatt nem fog sikerülni a törvényjavaslatoknak a jelzett időpontig való elintézése. Ettől azonban nem kell tartanunk. Az a huszonhatos bizottság, amit a nemzetgyűlés a törvényjavaslatok előkészítése miatt küldött ki, már megkezdte munkáját. A szocialisták hosszú beszédeket mondottak, de viszont ebben ki is merül obstrukciós tnkt'káiuk. Természetesen arra is el vagyunk készülve, hogy az ellenzék a ház plénuma előtt is m sismétli a bizottságban folytatott módszerét és itt is .hosszú beszédek követik majd egymást. A javaslat sorsára azonban döntő befolyást ez a taktika nem gyakorolhat. A sok beszéd sem tudja megváltoztatni azt a tényt, hogy hitelekre van szükségünk és hogy kül'ö’di segítség nőikül Ausztria szanálására még csak gondo ni sem lehet komolyan. Az ország közvéleménye teljesen tisztában van ezzel és ennek tudható be, hogy a lakosság túlnyomó része ebben a kérdésben a kormány mellett foglal állást. De azt is jól tudjuk, hogy a szanálási akció a lakosság minden rétegéből nagy áldozatokat követel. És ennek dacára is szükségesnek tartja a közvélemény a javaslatok megszavazását,

:td kifejezési, hogy a létükén évek óta Küzdő és a harcban edzett hadikölcsöflíukjdóm,sok ezután is zárt egységfrontban fognak küzdeni jogaikért. A hatalom mindem, rí birtokosainak politikai nézetei változhatnak egy álamban, de az igazság és az igaz* gosság alaipelveit az állam és a lakosság súlyos megkárosítása nélkül nem lehet megváltoztatni. ,

mert Ausztria megmentésére más eshetőség nincsen. A szocialisták által az utolsó pillanatban bejelentett szanálási terv nem komoly. De

időnk sincs újabb kísérletezésekre.

— Mialatt a bizottság a genfi egyezményt tárgyalja, az alatt az illetékes tényezők a pénzügyi programot dolgozzák ki. A népszövetség ideérkezett delegátusaival is rnár' Javában folynak a tárgyalások, úgy hogy a hét végére már el is készülhet az uj pénzügyi program..-A- Ellenzéki részről azt hangoztatják, hogy a genfi egyezmény elfogadása alkotmánymódosítást jelent, ehez pedig a Ház kétharmadának hozzájárulása szükséges. Mi az Ün véleménye, képviselő ur?

— Ennek a kérdésnek az eldöntésével éppen most foglalkoznak az illetékes tényezők. Az ő véleménynyilvánításuktól függ, hogy milyen alapon tárgyalja a nemzetgyűlés az egyezményt. Én azt hiszem, hogy alkotmánymódosításról nincsen szó s igy egyszerű többséggel lehet dönteni a javaslat sorsa fölött. De ha az ellenzéki álláspont diadalmaskodna, még akkor sem volna okunk aggodalomra, mert a javaslat sorsát igy is biztosítva látjuk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a szocialisták nem fogják megakadályozni a javaslat törvényerőre emelkedését. Más szóval: nem jelennek meg mindanynyián a tárgyaláson, nem vesznek részt a szavazáson.

A budapesti népszövetségi liga-kongreszus programja. A magyar külügyi .társaság, amely a pé.Keiken megkezdődő népszövetségi ligák kongresszusánál a házigazda! tisztet tölti bé, megállapította a főtanács %lső. három. ..íiapjá-a^Kcprogramját... amely ,.a következő: Péntek délelőtt a főtanács ülést tart az Akadémia nagytermében. Déli egy órakor a külügyi társaság helyiségeiben a kereskedelmi testületek és kamarák dezsönét adnak a konferencián résztvevő diplomaták és politikusok tiszteletére. Délután Jenks newyorki egyetemi tanár előadást tart. az Akadémiában, este pedig a külügyi társaság látja vacsorára vendégül a. delegátusokat a parlament kupolatermében. Szombaton délelőtt a főtanács második ülését tartja, az Akadémiában, délután a harmadik ülés lesz. Este hat órakor Jenks egyetemi tanár újból előadást tart a kelet-európai gazdasági és pénzügyi helyzettröl. Este a miniszterelnök látja vendégül a külföldi vendégeket. Vasárnap .délelőtt nyilvános ülést tartanak a Vigadó nagytermében, délben a székesfőváros ad ebédet- A vendégek délután megtekintik a főváros nevezetességei!, este pedig az Operába mennek, ahol tiszteletükre díszelőadást tartanak.

* iccsi Mimimmé.

(Mentés tiltakozás meHeíi. — A genfi ellenőrzés. — Mirnisz nyolc. — Minden nagyon lanyha.)

Bécs, október közepe-Az ember idővel a legrosszabbat is megszokja, még azt is, hogy történetesen megmentették. Ha ezt három éven keresztül csinálja végig valaki, nem ijed meg többé a legkedvezőbb fordulattól sem s állandóan el van készülve a leghevesebb nemzetközi jóindulatra. Hány városban határozták már el rendbehozatalunkat és méggyógyitásunkat: Génuában, Párisban. Londonban. Prágában, Rómában, Genfben. Megmentésünk kálváriája ma már olyan, mint egy vasúti menetrend, azonban a mentővonat az utolsó pillanatban még soha el nem indult. Ez alkalommal, a népszövetség genfi ülésszaka után, legalább megérkezését avizálták s futárként Seipel dr. kancellár a híres genfi jegyzőkönyevekkel hóna alatt, jó egészségben és nagy tisztelettől környezve inár meg is érkezett a nyugati pályaudvaron. Az ünnepélyes fogadtatást és a lelkes üdvözlőbeszédeket bizonyára becsületesen megérdemelte, mert tagadhatatlanul nem volt kicsiny politikai és emberi teljesítmény azokat az államférfiakat, akik számára az osztrák kérdések alapjában véve még mindig idegenek és közömbösek, meggyőzni arról, hogy pusztulásunk vagy továbbélésünk problémája, mindenekelőtt európai probléma. A genfi jegyzőkönyvek jórészben nyomasztó és megszégyenítő feltételeikkel számunkra az utolsó lehetőséget jelentik, a savanyu almát. amelybe, akár akarjuk, akár nem, bele kell harapnunk. A lakosság józanul gondolkozó része ezt be is látja, vagy pedig, mint a legtöbb fontos kérdésnél szokta, teljesen apatikusan viselkedik. Ezek szerint minden a legteljesebb rendben lenne s már csupán Seipel genfi eredményeit kellene parlamentárisán is elintézni. Ezt azonban, a szociáldemokraták nyugodtan nem engedhetik meg: Ausztria polgári megmentését, amelynek eredményeképpen végül ők a blamáltak. Ezért is tiltakoznak minden rendelkezésükre álló párteszközzel a mentési kísérlet ellen: vezércikkekkel, amelyekben Seipelt árulónak nevezik, obstrukciós beszédekkel és népgyüiésekkel, amelyeken Ausztria elkótyavetyélése ellen menydörögnek s már az utcáról való fenyetődzésekre is sor kerül. Kritikus napok előtt állunk s a miniszterkrizis is lehetetlen lehetőségeink birodalmába esik. Igen hálátlan dolog Ausztriát megmenteni. Köztudomásúan senki sem tiltakozik annyira a vízből való kimentés ellen, mint a fuldoklók, akik nem tudnak úszni. Szívesebben lennék egy főforgalmú uszoda úszómestere, mint Ausztria szövetségi kancellárja.

*

Seipel „árulása" többek között abban áll,

hogy beleegyezett a pénzügyi ellenőrzés elfogadásába. Mintha nem lenne meg minden hitelezőnek, aki egy rosszul vezetett vállalkozásba újabb összegeket gyömöszöl bele, az a természetes joga, hogs' saját szemeivel győződjék meg a pénztárvezetés becsületességéről, a bevételek és ki- i adások viszonyáról. Ma még bizonytalan, hogy a népszövetség melyik semleges személyiséget fogja megbízni az ellenőrzéssel, azonban feltétlenül erős és nagy ellenáláásu férfiúnak kell lenni annak, aki ezt a herkulesi feladatot meg tudja oldani, rnegközelithetetlennek kell lennie diplomáciai és társadalmi összeköttetések a pártok törleszkedése, az egész osztrák „puszipajtás“ gazdálkodás számára, amelyek hamis jókedvükkel okozói lettek fölötte kedvetlen viszonyainknak. E férfiúnak nem lesz szabad megelégednie azzal, hogy különböző tabellákat, statisztikákat és számításokat felülvizsgálva e számokat, tisztviselői fizetéseket, adóhozadékokat összehasonlítsa más, körülbelül hasonló nagyságú országok viszonyai-Ausztria parlamentje is a genfi megeflyezós.

Kimscfoak képvisel© nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap munkatársa előtt.

I

a török nő.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Dobay István dr.

Az európai mondaine szemében, de a nyugat féríinépe előtt is századokon keresztül talányszerü volt és sok tekintetben ma is nem kevésbé az: a török nő. Az Ezeregyéjszaka meséiből felénk intő, a költőktől anynyiszor megénekelt siirü fátyol nemcsak az arcát takarja el Stambul gyöngyének, hanem a lelkét is clfödi előlünk. Itt nálunk, Középurópában, úgy szokott lenni, hogyha a török nőről hallunk, legott pasák háreme jut eszünkbe, értve ezalatt egy hamisítatlan keleti pompával berendezett lakosztályt s a Pierre Loti fantáziájával képzeljük hozzá a ragyogó keretet, amiben a gourmand nagyvezirek és bégek asszonyai kelletik magúkat uruknak, parancsolójuknak. Sokan’ a hárem é.s többnejüség fogalmát egy kalap alá foglalták, pedig ez óriási tévedés. m*rt a hárem szónak éppenséggel nincs más jelentősége, mint női lakosztály. És a hárem egyáltalában nem is jclenthdüi a nő alárendeltségét a férfival szemben, sőt éppen pozíciót ad számára, mert a háremet akkor is köteles a férfi berendezni az asszonynak, ha az csak egyedül van a háznál, aminthogy a szerényebb sorsú török hazafi nem is Den tart többet egy feleségnél, bölcsen úgy okoskodván, hogy néha egy is sok belőle. /

A Korán négy feleséget enged minőién

igazhitűnek, ha elbírja a — zsebe. Maga a többnejüség intézménye bármily helytelen eltévelyedése volt is Allah prófétájának, azt már okosan szabta, meg Mohamed, hogy több asszonya csakis akkor lehessen a háremnek, ha a szelamik ura valamennyit tisztességesen eltarthatja. Teljesen téves tehát azt gondolni, hogy a török no akár a múltban is dib-dáb játékszer volt a férje kezében. Az asszony helyzetét annak rendje és módja szerint szabályozza a házassági szerződés és válópert nemcsak a férfi indíthat, hanem a feleség is és hogy mennyire nem rabszolganő a török asszony, fényes bizonyság rá, hogy a Jiamam parassi" (fürdőpénz) megtagadása komoly váló ok, aminek alapján kérlelhetetlenül Ítélkezik a török bíró.

Téved az is, aki arról beszél, hogy a török asszony nem jó családanya, nem hü hitves és nem gondos háziasszony. Épp oly gonddal és szerető gyöngédséggel neveli ö is magzatát, mint akár a német no s a háremheti őszinte, vallásos erkölccsel telik meg az engedelmes török ifjú lelke. És dolgos is a török nő. Aki szeró.-yebb körülmények között él, maga varrja minden ruháját, maga készíti szövi-fonja fehérneműiét, ami pedig a hűséget illeti, b’zony hamarább tüzbe teheti az ember a kezét ő érte, mint a kultúra legtetején álló parisirne-ért. A török asszony sokáig teljesen otthon-ülő volt s ha cl is vitte gyermekeit sétáink színházba, bálba, estélyekre csak a legritkább esetekben volt

alkalma, eljutni. A szultán birodalmában a szó szoros értelmében gyöngébb nemnek tekintették a legújabb időkig az asszonyt, akit képtelennek hittek arra, hogy a maga lábán járni tudjon, elkísérték minden lépésében, hogy még a fátyolon keresztül is megóvják avatatlan pillantásoktól. így azután kizárólagos osztályrésze lett a háziasság és nem válhatott természetévé sem a kacérság, se,m a könnyelműség. A férfi, akinek nem létezett nő a házasságon kívül, igy tartotta ezt jónak és udvarlókat, házibarátokat ma is hiába keresnél a török családban.

Tehát helytelen információ, mende-monda és fantázia keltették rossz hírét a török asszonynak, ám Pierre Loti fantáziája is csak fantázia és én ezúttal hü fotográfiáját szeretném adni a török nőnek az 1914—22-i nagy esztendők török asszonyának. Ez az asszony ma már modern és müveit, akivel közelebbről foglalkozni nem csak a balletristának érdemes, hanem a modern társadalmi problémákat latolgató világjárónak is. Nemcsak azért, mert a Boszporus lágy klímája csodás szépségűvé varázsolta ezt a ragyogó szemű keleti asszonyfajt, hanem elsősorban azért, mert a régi rezsim bukása óta ez a gyönyörű typus tudatára ébredt, hogy nemcsak szerelem és rózsavíz van a világon, hanem társadalom és kultúra is, amihez — ha maga is úgy akarja — nem sokkal kisebb köze van a fátyolnak, mint a feznek és amelynek levegőjében talán még szebb, kedvesebb az aszszony, mint a hárem csukó! ajtaja mögött.

Az ifjú törökök modern világnézete egykét év alatt érvényre juttatta az asszony társadalmi szerepét Konstantinápolyban. És talán soha hálásabb nem volt a gyöngébb nem a férfi iránt, mint amilyen hálával fogadta a török nő ezt a szociális felszabadulást, mely százados rabságának bakói! oldotta fel. Oh, mert a szabadság mindég és mindenütt nagy kincs és micsoda öröme lehetett Konstantinápoly asszonyainak, amikor először fogadhattak vendéget és először olvashatták az újságban, hogy megnyílt az első női klub, ahol a hárem egykor alázatos szolgái szabadon vitathatták meg az őket érdeklő kérdéseket.

A világháború már ilyennek találta a modern török asszonyt. Más lett Éva leánya á Boszporus partián, okosabb, talán szebb is. Szakított régi, felelősség nélkül való, elkényeztetett életmódjával, megértette a modern élet követelményeit és ügyes érzékkel találta meg az őt megillető helyet. Női kaszinókban, femminista újságokban nem kis küzdelem folyt az uj ideálért, hogy a nőből a férfi hasznos, de egyenjogú társa váljék, anélkül azonban, hogy a patrialkális török családi élet megsemmisüljön. A Balkán-háborúban lénett először a török nő a nyilvánosság elé, mini a Vörös Félhold ápolónője és önfeláldozó munkájával Osztatlan dicséretet vivott ki magának. Hamar felismerte azt is, hogy milyen óriás munka vár rája a népnevelés te-