Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-06 / 104. szám

4t Péntek, október 6< hogy Stubenrauch eredeti terve szerint Ra­­thenaut a Reichstagban lőtte volna le. Ö ezt a tervet kivihetetlennek tartotta s más ja­vaslatot tett, azonban csupán azzal a szán­dékkal, hogy Stubenrauchot eredeti szándé­kától eltérítse, miután feleslegesnek tartotta, hogy politikai mártírokat teremtsenek. Ernst Werner Techow, Kern és Fischer szintén el­vetették Stubenrauch tervét. Azt hiszi, hogy ezeknek Rathenau meggyilkolását illetően kidolgozott tervezetük volt. Később, állító­lag kijelentették Stubenrauchnak, hogy Ra­­thenaut más utón kelle eltenni láb alól- A géppisztolyokat Vossnak kellett volna meg­szereznie, azonban nem mondották meg neki, hogy a fegyverekre Rathenau meggyilkolá­sára lesz szükség. A Schütt lakásában leját­szódó eseményeket a vádlott Techow vallo­másához hasonlóan adta elő. Az angyalarc;!! felhők. — Össze! a drezdai képtárban. — Drezda, október 5. Külön szobában őrzik a képtár legértékesebb darabját: a Sixtusi Madonnát. Láttam már többször. Gyerekszemmel elcsu­­dálkoztam a hódolaton, ami ennek a szentképnek szólt, aztán később elszomorodtam a Madonna lólekkéváltozott szemének érintésétől —most az­tán megértettem. Ősz kellett hozzá: mély titkok és nagy ér­zések megfejtésének segitő évszaka. Ott álltam a kép előtt. Egy háborúban kiszenvedett férfiarc megfor­dult a nézők között, az ablakon át kibámult a Zwingergarten virággal teli mélységébe és ott maradt az ablaknál. Egy nő egy pöttömnyi kis­leánynak mutogatta a felhőket, amik az égen úsz­tak, miivészkéztől odalehelt angyalarcokból a Ma­donna feje fölött. — Nézd meg jól a felhőket! — És közelebb vitte a magányos fenségben álló képhez. Én az arcot néztem: a tiszta nőiesség, a fel­emelt lelkiség ritka kifejezését és ez a perc kö­zelebb vitt az átérzés mélységéhez, a női lélek­hez és a felemeltséghez. — Jé, angyal-arcú felhők! — mondotta a kis­leány és szétnézett, hogy mások is örülnek-e a nagy felfedezésnek. Kavseriing szavai jutottak az eszembe: Visz­­sza a mélységekbe, az elmélyülésbe. Nem tudom, mindenki érezte-e már ezt az érzést, mikor így egyszerre megértünk valami nagy, eddig érthetet­lent, ez olyan, mintha mi magunk zuhannánk, de minden, a tér is, amiben esünk — emelkedne, emelkedne, velünk, felfelé. És szétnéztem én is, vájjon nem veszik-e ezt észre rajtam. , Szégyeltem is magam és kimentem a Zwm­gergartenba. Ott ősz volt. A virágágyak, amik tavasszal szinte nőni lát­szották s amiken nyáron a lüktető életet érez­zük. az illat-lehelést és a nemző porzókon szívó méii-szorgalmakat, most olyanok voltak, mintha festve lennének: élettelenek, színes halottak. Az ősz lélektámasztó évszak. Megnöveszti a múltat s Lefátyolozza a jövőt 6s az asszonyszemeket. Az asszonyok nem szeretik az őszt: sirósak lesznek és fáznak. Ezt is itt értettem meg: mesz­­sze van nekik az angyalarcu felhőkig, de élettelen, szomorú nekik ez a mozdulatlanság az őszben. Az emlék és az emlékek emléke újra meghal minden ősszel az asszonyszivekben. Csak ketten szerettük itt az őszt: én, aki már a tavaszt várom benne, túlfűtött életsóvár­­gással és kimerészkedő találniakarással, az öreg 7I-es katona, aki megjárta Sedánt és most egy drezdai Vorortban lakik s Isten tudja, miért, egyedüli szórakozásaként minden vasárnapra ide­jön sütkérezni a Zwinger erkélyére a lombhullató fák alá, a sötét kőszökőkuthoz. Most ott megy a kerítés mellett. Neki nem idegen ez az évszak: az övé. És lassú, szürke járása szomorúan zörgeti az avart a platánfa alatt. A platánfáról pedig hull a lomb . . . Bele a szökőkút vizébe ... Az egyik sarok már egé­szen sárga a levéltől . . . A barokk-kapu felöl szél jön. Fél oldalt a sodorva facsarja ki a vizet a szö­kőkút sugarából s ráfröccsenti a vizen úszó lombra. Dideregve locsog tőle a viz. Nyomorult mmdennapiságunk gyarlóságaira süvölt: — Elmúlsz . . . Elmúlik minden. De megcsalja magát. Nem minden. — — A Zwinger fölül elúsztak az angyalarcu fel­hők, hazament a. Vorortba a 71-es rokkant ka­tona, csak az ősz elmélyedésében megtisztult lé­lek örök a vágyban, mélységek és nagyságok után . . . Madonnák után . . . Wallentinyi Dezső. A mudániai konferencia, úgy látszik, meg­egyezést fog hozni a bonyolult keleti kér­désben. Az eddigi jelentések szerint — ám­bár a beérkezett hírek eléggé héza­gosak — a megbeszélések eredményekép­pen Ismid paisa a kernalista csapatoknak pa­rancsot adott, hogy az angol osztagokkal való összeütközést minden körülmények kö­zött kerüljék el. A béke felé vezető utón je­lentős lépésnek kell tartanunk, hogy a na­cionalisták a szövetségesek jegyzékét elvben elfogadták. A konferencia napirendje — mint a Havas-ügynökség jelenti — Kelet-Trácia határának megállapítására és kiürítésére, va­lamint a törököknek való visszaadására fog kiterjeszkedni s részletesen megbeszélik a semleges zóna, valamint Konstantinápoly kérdését is. Párisi politikai körökben azt hi­szik, hogy ezeket a kérdéseket Angliára ked­vező módon fogják elintézni, miután méltá­nyolni kell azt a türelmes és békeszerető (?) magatartást, amelyet az angolok a közel Ke­leten tanúsítottak. A Mudániában tartandó konferencia in­kább katonai, mint politikai jellegű, ezt bizo­nyltja a sajtó képviselőnek a konferenciáról való eltiltása s az a mély titkolódzás, amely ■a szövetséges tábornokok megbeszéléseit kö­rülveszi. A keleti konfliktus súlyos veszélyek­kel fenyegető krízisek periódusa után egyre inkább a különböző konferenciák technikai ter­mészetű tárgya lesz. A — mint hírlik — Szkutariban összehívandó békekonfrencia azonban egészen uj megvilágításban és cso­portosításban fogja egyrészt a szövetségese­ket egymás között, másrészt az ébredő keleti hatalmakat megmutatni. Titokban folynak a megbeszélések. Páris, október 5- (Havas-) Mudániában a sajtó képviselői úgy tudják, hogy a megbe­széléseken, amelyek a török képviselők és a szövetséges tábornokok megérkezése után azonnal megkezdődtek, Harringíon tábornok Izmid pasát a legnagyobb titoktartásra kéjbe fel, miután a megbeszélések kizárólag kato­nai jellegű kérdések körül forognak-Folyik a görög mozgósítás. London, október 5. A Reuter-ügynökség jelenti Athénből, hogy a hadügyminiszter va­lamennyi szolgálatképes görög férfit felszólí­tott, hogy a háború befejezéséig mint önkén­tesek lépjenek be a hadseregbe. Galiipoli­­félsziget görög lakossága táviratot intézett a görög kormányhoz, amelyben egy esetleges szabadságharcban való segítségüket ajánl­ják fel. Antanfbizottáffok. Konstantinápoly, október 5. (Havas.) Dri­­nápolyba francia, Rodostóba angol és Liile- Burgaszba olasz katonai bizottságok utaztak, amelyeknek feladatuk lesz a felzaklatott ke­délyek megnyugtatása s esetleges incidensek elkerülése. Mudánia térparancsnoka közölte a konstantinápolyi megszálló haderők főpa­rancsnokával, hogy a görög tábornokok meg­érkezésénél esetleges incidensek elkerülésére minden intézkedés megtörtént-Románia nem engedi be az örmény Menekülteket. Bukarest, október 5- (OR.) Bratianu mi­niszterelnök tegnap egy örmény delegációt fogadott, amely az örmény menekülteknek Romániában való letelepedését kérte. Bra­tianu kijeelntette, hogy a minisztertanács ha­tározatot hozott, amelynek érelmében politi- j kai és gazdasági okokból bármily nemzeti- j ségü menekültek számára is meg kell tagadni j a román területen való letelepedést. Ezzel j szemben a kormány hajlandó a más orszá­gokba utazó menekültek részére a Románián való átutazást megengedni. Aláírták a katonai egyezményt. Páris, október 5. A Chikágó Tribüné je­­lentáse szerint egy Mudania mellett horgony­zó hadihajón tegnapelőtt este hat órakor a közel Kelet kérdését szabályozó katonai jegy­zőkönyvet nem hivatalos formában aláírták. Eszerint a görögök parancsot kapnak arra nézve, hogy Tráciát tiz napon belül ürítsék ki s ha ezt nem teljesitik, a görög kikötőket el fogják zárni és a török nemzeti hadsereg­nek a tengerszoroson való átkelését és a gö-1 rögöknek Tráciából való kiűzését meg fogják engedni. A török nacionalisták állítólag bele­egyeztek abba, hogy az antant-csapatok a béketárgyalások végéig Konstantinápolyban maradjanak. A közigazgatást ellenben török kézen hagyják- A semleges zóna kiürítendő és az angolok Csanakból a Dardanellákon ke­resztül Galipoliba vonulnak vissza. A lap tudósítója még hozzáfűzi ehhez a jelentéshez, hogy a török kernalista hadsereg csak akkor fog Tráciába bevonulni, ha a szerződés alá lesz írva- Addig francia csapatok fogják a* angol és olasz osztagokat a rendfentartásnál támogatni. A konferencia megnyitása. Konstantinápoly, október 5. (Reuter) Harrington tábornok a mudaniai konferencia megnyitása alkalmából közölte a napirend pontjait- Izmed pasa azután kijelentette, hogy az angorai kormány elvben elfogadja a szö­vetségesek jegyzékét. A konferencia ezután Cliarpy tábornoknak néhány adminisztratív jellegű javaslatát tárgyalta. Az autonóm Kelet és Myugattrácia. Szófia, október 5. (Bőig. T. Ag.) A tráciai menekültek szervezete ma több mint 30.000 em­ber jelenlétében népgyülést tartott, melyen köve­telték a népszövetség védelme alatt létesítendő autonóm Kelet- és Nyugat-Trácia megalakítását. A gyűlés után a határozatot közölték az antant követeivel. Előzetes megegyezés Mudániában. Bécs, október 5. (Saját tudósítónk dél­utáni telefonjelentése.) Konstantinápolyból jelentik Pórison át: A délelőtt folyamán ér­kezeti táviratok arra engednek következtet­ni, hogy a mudániai konferencián tegnap este létrejött az előzetes megegyezés. i Megegyezés Isméd pasa és az antant tábornokok között. Páris, október 5. (Havas-) A Matin sze­rint az antant-tábornokok Isméd pasa elé ja­vaslatot terjesztettek, melyben követelik az ázsiai semleges zóna teljes kiürítését az an­golok és törökök által. Tráciának a görögök által való kiürítését, isméd pasa ama javasla­tot, hogy Konstantinápoly és Trácia a béke­kötésig antant-haderők megszállása alatt ma­rad, de Konstantinápolyban a kernalista hiva­talok működnek tovább, elfogadta. A jegyző­könyvet ma Írják alá-Görögország és a konferencia. London, október 5. Athénből jelentik: A konferencia első delegátusa Plastiras őrnagy lett. Az a meggyőződés, hogy Plastiras nem fog belemenni Trácia kiürítésébe, meri az ál­tala kezdeményezett forradalomnak éppen j Trácia biztosítása volt a célja. A törökök kiürítik a semleges zónát.1 Páris, október 5. A Havas-ügynökségnek jelentik Arigorából: A török parancsnokok értesítést kaptak a semleges zóna kiüríté­sére. A török lovasság a Dardanella-szaka­­szon megkezdte a visszavonulást-Semleges zóna a Marka mellett. Konstantinápoly, október 5. (Reuter-) Iz­med pasa azt kérte, hogy a szövetségesek ellenőrzésüket Tráciában szüntessék meg, mihelyt a török közigazgatási beiktatják s azt ; ajánlotta,, hogy a Marica mellett szövetséges í csapatokat állítsanak fel, a túlsó parton pedig \ semleges zónát létesítsenek. A szövetséges tábornokok bejelentették, hogy az ajánlott közigazgatási rendszabályokat bejelentik kormányaiknak. előtti időkbe nyúlik vissza. A két nemzet törzse egy fából ered. A magyar nemzetet sok nagy csapás érte, de hiszi, hogy lesznek nagy fiai, akik hagy időkhöz mérten vezetik. MWIWi— műt Október 6. — (Benes miniszterelnök s a kommunista ifjúmunkások szervezete.) A kommunista parlameti klub megbízásából Skálák és Bug­­nik kommunista képviselő felkereste Benes dr. miniszterelnököt és nála a kommunista ifjúmunkás-szervezetek feloszlatása ellen til­takozott, amely szerinte jogtalanul történt. Benes kijelentette, hogy megvizsgálja az ügyet, a törvényeknek azonban mindenképen érvényt szerez. Liberális szellemben óhajtja megoldani ezt a kérdést, ha azonban időköz­ben — egy-két napon belül — elhagyja a mi­niszterelnöki széket, akkor utódjának adja át az ügyet. Hetvenhárom esztendővel ezelőtt egy bús, borús őszi napon Arad városában Brescia hiéná­jának parancsára kilenc holttesttel a nyakán ki­lenc bitófa ágaskodott az ólomszürke égbolt felé, majd négyszer megdördültek a katonák puskái. Tizenhárom ember halt mártiromhalált a magyar­ságért és az emberiségért. Az aradi Golgota ke­resztfáján újból valóra vált a nagy magyar misz­térium: a tizenhárom között idegen országok szü­löttei, idegen fajok gyermekei is kinhalált szen­vedtek a magyar nemzetért és Európáért, amely a politikai szabadság magzatát hordta akkor a méhében. Közkatonáik után a tizenhárom tábor­nok is életét áldozta az ügyért. Olyan időben történt ez, mikor a tnonarkia többi népe tettek­kel nem vett részt a szabadságért való szent küzdelemben. A nagy birodalomban csak a ma­gyar nemzet adta oda legjobb fiait és legjobb ba­rátait az emberiségnek. Szomorú dicsősége ez a magyarságnak, amely m:a oly érzésekkel tekint Arad felé. mint ahogy a hivő keresztény néz a je­­ruzsáiemi kereszt és a jámbor muzulmán a mekkai Kába felé. A magyar nemzetnek mai nagypénte­kén vonuljunk vissza lelkünk templomába és sen­kitől nem látva ünnepeljük a tizenhárom aradi mártírt. Hiszen október hatedika mindig nagyon szomorú és nagyon csöndes ünnepe volt a ma­gyarságnak. — (A prágai meteorológiai intézet jelentése-.) Idöjcslás: Változékony, hűvös, csapadékra hajla­mos időjárás várható, mérsékelt északnyugatig szelekkel. * — (Rendőri brutalitás Ungvárott.) Ung­vári tudósítónk jelenti: Herskovics Majer ungvári fuvaros tegnap délelőtt egy falusi paraszttal valami üzletet bonjmlitott le. Köz­ben nézeteltérés támadt közte és a paraszt között. Herskovics az 57. számú rendőrt hívta segítségül, aki „miért nem fizetsz, te büdös zsidó“ kiáltással rohant rá. Mikor Herskovics e különös aposztrofáhás ellen tiltakozott, a rendőr neki esett és ütni kezdte. Majd megbilincselte a szerencsétlen embert és behurcolta a rendőrségre, ahol Smuíny rendőrkapitány assziszíálása mellett tovább ütötték. Az eset nagy felháborodást keltett a városban. Huber rendörigazgatő Smutny' rendőrkapitányt nyomban felfüggesztette állásától. — (Egyházi ünnepség Bárífáti). Bártfai tudósí­tónk jelenti: A bártfai két evangélikus egyház­­község papjának, Szlabey Mátyásnak főesperessé történt megválasztása alkalmával október 2-án és 3-án nagy ünnepség színhelye volt Bártfa városa. A meghívott számos vendéget, élén Jánoska j György ■ kelctszlovenszkói evangélikus püspökkel és Ruman János dr. egyházkerületi felügyelővel, a bártfai állomáson a polgármester üdvözölte. A parókia és a templom között emelt apunál az uj főesperes intézett beszédet a vendégekhez. Másnap a templomban tartották meg az esperesi gyűlést, amelyen az ünnepies beiktatást maga Já­noska püspök végezte. A szertartás befejezése után küldöttségek járultak a püspök elé. — (Vőlegény érkezett a lábosunkba.) Szerkesztőségünkben kedves meglepetést keltett ma egy beérkezett érdekes levél. A Prágai Magyar Hírlap nyeremény-pályá­zatában az ötödik dij, a nagy konyhaedény készlet egyik lábosába völegényjelölt poty­­tyant bele a levélből és várja a díjnyertes menyasszonyt. Egy ötletes magyar úriem­ber, hozzánk írott levelében kijelenti, hogy lia a konyhakészletet leány nyerné meg, ő azt rögtön feleségül veszi. Az önkéntes vőlegényjelölt ur alighanem abban van, hogy ha ezt a szerencsés leányt elveszi, ez rá nézve is szerencsét hozhat. Hát per­sze, hogy hozhat. Nem is engedjük ki a lá­bosból és ha a sorsnak csak kevés érzéke van a kedves dolgok iránt, akkor bizo­nyos, hogy a Prágai Magyar Hírlap kony­­hakészleíét leány, magyar leány fogja megnyerni. És mi örömmel mellékeljük maid a garnitúra legfontosabb részét, a nyereményférjet, aki bizonyosan boldogan fogja majd megkeresni mindkettőjük részé­re a lábosba valót. — (Eltemették a speziai robbanás áldozatait). Speziából jelentik, hogy a Falconara erődítmény­ben történt katasztrófa áldozatait a lakosság óriási részvéte mellett temették el. A temetésen Facta miniszterelnök is résztvett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom