Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)
1922-10-06 / 104. szám
2 Pillanatnyi csend után végül is Gürtler Dénes keresztényszociális megyebizottsági tag emelkedett szólásra. . — Krpelec tanfelügyelő — mondotta — annál kevésbé lehet kompetens ilyen indítvány megtételére, mert a magyar éra alatt éppen ö volt a legdühösöebb magyarosító. Az ajtaján például mindig ott függött egy kis tábla a következő felirattal: Itt csak magyarul lehet beszélni. A bizottság leszavazta Krpelec indítványát. Nem azért, mintha a szlovákság érdekeit nem viselné szivén, hanem azért, mert Krpelec tette az indítványt. Megemlítésre méltó jelenség még, hogy Krpelec beszéde alatt a szlovák néppárt tagjai kivonultak az ülésteremből. A cseh keresztényszocialisták az egységes munkásfront ellen. A cseh néppárt vég- j rehajtó bizottsága október 3-án tartott érte- j kezletén, amelyen Srámek miniszter is résztvett, behatóan foglalkozott a jelenlegi politikai és gazdasági helyzettel. Az értekezlet lefolyásáról a párt, Lidové Listy című hivatalos lapjában terjedelmes nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat szerint a végrehajtó bizottság jóváhagyta azt, hogy a cseh néppárt képviselői továbbra is résztvegyenek a koalícióban s utasítja őket, hogy mindenek előtt a gazdasági krízis enyhítésére törekedjenek. A nyilatkozat a legerélye^ebben megcáfolja azokat a híreket, amelyek szerint a párt képviselői állítólag hozzájárultak a templomok közös használatához. A párt a leghatározottabban elitéli a hittantanitás elleni propagandát s azt, hogy a kisiskolatörvény rendelkezéseit vallás elleni izgatásokra használják ki. A nyilatkozat kötelességévé teszi a párt tagjainak, hogy megfelelő ellenállást fejtsenek ki e téren. A végrehajtó bizottság végül a cseh keresztényszocialisía szakszervezetekkel egyetértve, határozottan állást foglal az úgynevezett egységes munkásfront megalakítása ellen, mivel ezt pusztán kommunista agitációnak tekinti és mivel a keresztényszocializmus elvei és céljai össze nem egyeztethetők a kommunista s a többi szocialista párt marxista programjával. Ondercso képviselő válasza Vrabecnek. Ondercso szlovák néppárti k nemzetgyűlési i képviselő a Slovákban válaszol a Slovensky j Novinyben ellene intézett támadásra. On- j dercso rámutat arra, hogy Vrabec kihasználta a párt titkárainak szegényes helyzetét, hogy a maga részére nyerje meg őket. így Salamon titkárnak ezerhatszáz korona havi fizetést és képviselői mandátumot helyezett kilátásba, ha hozzá áll. Arról — írja Ondercso —, hogy a párt zsolnai és eperjesi értekezletén a választók annyira fel voltak háborodva a párt magyarón politikája miatt, hogy Klimko szenátort alig engedték szóhoz jutni, a néppárt köréből senki sem tud. Vra-1 becnek a választóközönsége az október 8-án ! tartandó értekezletén majd megadja erre a j méltó választ. I Egy marék föld. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Tamás Mihály. Áthaladtak az udvaron, le a kert alá, ahol már a szántás kezdődött. Egy kicsit lóginyázva néztek maguk elé, odabent már ittak egy keveset. A mérnök, meg a gazda, Kánya János. — Itt a hiba, tekintetes mérnök ur. Hol? — Itt la. Az öreg Kánya bütykös ujjával a mesgyére mutatott, hogy ott a hiba. A mesgyén. Ott mindig hiba van, mert van, úgy lenne jó, ha nem lenne, ha az egész határ az övé lenne. De úgy se lenne jó, mert akkor a szomszéd faluval lenne mesgye, akkor meg abban lenne hiba. A mérnök megállt a mesgyénél, elővette a térképét, nézte, keresgélt rajta. Aztán leült a földre, a zöld fűbe, kinyitotta a táskáját, elővette a műszereket. A póznákat a gazda cepelte, égnek meredtek, úgy ölelte magához. Nekidütötte a kerítésnek és a mérnökháta mögé ment. A nézőkörzőt neklszurta a mérnök a papirosnak, azután leolvasta a távolságot. Méregette, számolt, gondolkodott. A szomszéd kert alól kijött az asszony, meglátta őket, azzal visszaszaladí. Nemsokára ketten jöttek az urával. — .Tó napot adjon Isten. A mérnök felnézett a papirosról, kurtán felelt. — Jó napot. % ICös@feirattamI$itás miatt feljelentették az ungi zsupanátust. Egy ruszin tisztviselő kálváriája. — Mi lett az ungvári városi tisztviselői állásokra kiirt pályázatból ? Ungvár, október 5-(Saját tudósítónktól.) Megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy az ungi zsupanátus az eddigi kinevezett ungvári tisztviselők és hivatalnokok kinevezését minden jogalap nélkül törvénytelennek mondotta ki és az öszszes állásokra újból pályázatot hirdetett. Ruszinszkóban a hatóságoknak bevett szokásuk, hogy a tisztviselőket és alkalmazottakat minden alap nélkül elbocsátják vagy áthelyezik. Eddig nem akadt ember, aki a kormányzattal szembe mert volna helyezkedni. Egyetlen egy tisztviselő volt és pedig Ungvár főjegyzője, aki — bízva ruszin származásában — a törvény alapjára helyezkedett és szembekerült előbb a kormányzósággal, később a rendőrigazgatósággal, legutóbb pedig a zsupanátussaí. A főjegyző merészsége zavarba hozta a ruszinszkói hatalmasságokat* A hivatalos körök nem tehetvén semmit- a törvényekre hivatkozó főjegyzővel szemben, bolondnak és exaltált embernek kezdték hiresztelni. Az ügy előzményei ezek: Vaszocsik Gyula dr. városi főjegyzőt annak ideién K elerae n László városi mérnök kiutasítása miatt való erélyes fellépéséért felfüggesztették és fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. Ezzel kapcsolatban a zsupanátus az összes városi tisztviselők állásaira való pályázata Íratott ki, hogy ezáltal uj, „megbízható144 elemek kerüljenek be a városi állásokba. A pályázati határidő szeptember 30-án lejárt. Ezt a pályázati hirdetést a ruszinszkói magyar pártok az őslakosság nevében megfelebbezték. függesztettek. A felfüggesztő végzést én megfelebbeztem, de választ a mai napig sem kaptam rá. — „De jure et de íacto44 én tehát még mindig városi főjegyző vagyok. Közszolgálati jogviszonyom lényegére vonatkozó tény. ez. Az is kétségtelen azonban, hogy a zsupanátusi hirdetmény „közokirat44. A büntetőtörvénykönyv 394. szakasza pedig azt mondja, hogy öt-tíz évig terjedő íegyházzal büntetendő az a közhivatalnok, aki az általa hivatalos hatáskörében kiállított közokiratba valamely lényeges tényt hamisan vezet be. — Az állásomra való pályázati hirdetmény értelmi szerzője tehát vagy azzal fog védekezni, hogy ő nem tudta: hogy a „felfüggesztés** nem jelenti az én állásom megiiresedését, de akkor a községi törvény értelmében a primitív jogtudatlansága miatt el kell bocsátani a közigazgatási szolgálatból, — vagy pedig beismeri a rosszhiszeműségét s akkor viselnie kell a jogi következményeket. — Ami pedig az én meg sem üresedett I állásom esetleges betöltését illeti, álláspon- ! tóm ez: Ungvár városának helyzete, hogy választott elöljáróság helyett kinevezett szervek igazgatják, — ideiglenes. A prágai kormány azonban egyszerű hatalmi inanifesztá- ; dóval véglegesnek is nyilváníthatná. Engem | szabályszerű nyilvános pályázat alapján, három évvel ezelőtt jogerősen ideiglenes hivatalnokká neveztek ki. Kinevezési okmányom maga mondja, hogy kinevezésem időtartama a jelen közjogi állapot végleges megoldásáig tart. Szóról-szóra igy hangzik: A szenzáció erejével hatott azonban, mikor kipattant, hogy Vaszocsik Gyula dr., Ungvár fölfüggesztett főjegyzője az állására vonatkozó pályázati hirdetményt közokirathamisiíásnak minősítve, bűnvádi feljelentést tett az ungvári ügyészségen a hirdetmény kiadója, az ungi zsupanátus ellen, A botránnyá dagadt bűnvádi feljelentés okairól Vaszocsik a többi között igy nyilatkozott tudósítónk előtt: — Junius havában Íróasztala mellől karhatalommal elhurcolták a rendőrök Kelemen László esküt tett városi mérnököt, egy ruszin kántortanitónak a fiát. — Erre már nem bírtam tovább a passzivitást a ruszinüldöző és autonómiaellenes, amellett tehetetlen atmoszférát és cseh. orosz, magyar, német, zsidó, angol és francia nyelvű röpiratot szerkesztettem. Blaha József miniszteri tanácsos ellen pedig fegyelmi eljárás megindítását és több törvénytelen intézkedése miatt a ruszinszkói közigazgatásból való eltávolítását kértem. — Ezért engem „felségséríés44 címén fel„Véglegesitése iránt Podkarpatska Rus összehívandó nemzetgyűlése fog intézke- i désí tennű“ — A főjegyzői állás még mindig be van j töltve az én személyemmel, mert még az j 1918. évi 11. számú törvény szerint csak ab- i bán az esetben lehetne helyemre pályázatot! kiírni, ha valaki fel tudja mutatni: vagy ha- j i lotti anyakönyvi kivonatomat, vagy felmutatna egy hivatalvesztésemről szóló jogerős ! fegyelmi, vagy jogerős büntetőbírósági ité! letet, — avagy végül Ruszfnszkó szojmjának az uj pályázat kiírását tartalmazó rendelkezését.-- Abban az esetben pedig, — ha a prá- j i gai kormány hatalmi szóval a jelenlegi álla- J potot véglegesítené, akkor én is: végleges I i tisztviselővé válók. j . — Semmiképpen se lehet már kitartani { ezt az általánosan bizonytalan jogállapotot, amit nálunk Ruszinszkóban nemcsak a hivatalnokok, de a kereskedők, iparosok, földbirtokosok és munkások egyaránt érezünk. Tisztán kell, hogy lássunk valamennyien: becsületesen végre akarja-e hajtani a kormány az általános jogegyenlőség elvét és a A szomszéd, aki szintén Kánya volt, fiatalabb, de egytestvér Kánya Jánossal a bátyjához ment, megbökte. — Rigen van, hogy jött? A mérnökre mutatott. Kánya János nem nézett rá vissza. — Csak épp most, hogy jött. Ifjabbik Kánya is a mérnök háta mögé állott és kiváncsi, gyanakvó nézéssel szurkába a térképet. — Nincs itt hiba semmiben, kár a kőccségért . . . Az öregebbik Kánya rántott egyet a vállán, mogorván, maga elé szóit. — Azt majd a térkép mutatja ki. Az aszony a szomszédokkal sugdolózott, mert közben a szomszédok is a kert alá gyűltek. Suttogtak, mutogattak, halkan beszéltek, senki se mert hangos szót szólni. Mert hátha hiba esik a számításba. A mérnök föltápászkodott ültéből, a mérőszalagja után nyúlt és elindult a harmadik szomszéd mesgyéje felé. — Kezdhetjük . . . Két kócos gyerek hamar elkapta a lánc két végét, a mérnök velük haladt. Mértek. Az öszefutoít népség szusztalan csöndben nézett, folyton csak a mérnök kezét nézték, ahogy az hosszú szögeket szúrt le a földbe. Már közeledtek a Kánya János darabjához, jaj, már mindjárt ott lesznek, jaj, most ott van, most látjuk meg, mi az igaz. A mérnök már látta, már az előbb a térképről tudta, hogy csakugyan elszántott a Kánya János földjéből a szomszéd. Az öccse, Péter. De kell a hókusz-pókusz, kell egy kicsit játszani, fontoskodni, mert enéikül nem hisznek neki. Mért ide, mért oda, aztán megállt, a cipője orrát mereven egy pontra szorította. — Kérek egy rudat! Megkapta, beszúrta az ifjabbik Kánya földjébe. — Itt a mesgye! Egy pillanatig halotti csend, aztán egyszerre az ifjabbik felhördül. — De nem úgy van az, tekintetes mérnök ur! Ez a szó: ez a megváltás mindenkinek. Kánya Péterné reszkető testtel sivitotta: — Nem úgy van a‘, az a miénk! . . . Kánya János komoran szólt maga elé. — Úgy van, ha a mérnök mondja . . . Erre aztán kitört a vihar. Mind a két Kánya, mind a két asszony, meg a szomszédok egyszerre kezdtek kiabálni, hogy úgy van, hogy nem úgy van, hogy nem onnét kell kezdeni a mérést, hogy a nyolcadik szomszéd mesgyéje az irányos, mert ott áll a vén akác a föld szegiben. A mérnök hallgatta egy darabig, nem szólt, várt A vihar csak nem akart múlni. Várt még egy keveset, azzal újra elindult a két gyerekkel, meg a mérőszalaggal. A nyolcadik mesgyéhez, a vén akácfához. Mért Újra csönd lett, vártak. Az egyik gyerek nem mozgott elég fürgén, Kánya Péter ellökte, kikapván kezéből a szalag végét. Kánya János állt mozdulatlanul a kitűzött karó mellett. Péntek, október 6. törvényeket, vagy valóban csak gyarmat vagyunk s akkor tudjuk, mit kell tennünk. Én mint egyén is levonom a végleges konzekvenciát, — de teljesen nyílt és hátsó gondo latoktól mentes jogállapotot kell teremteti az engemet személyemben érdeklő ungvá’ városi adminisztrációban is* A főjegyző nyilatkozata élénk világi vet arra a rendszerre, amellyel Ruszinszkói ezt az autonóm területet a prágai kormány exponensei kormányozzák. Bethlen a koncentrációi és a Más összehívását feleslegesnek tartja. Budapest, október 5. (Saját tudósítón, telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap tartott értekezletén Bethlen István gróf miniszterelnök a hozzá intézett kérdések során kijelentette, hogy a keresztény koncentrációra vonatkozó aláírások folytatását nem engedélyezi. Kifejtette továbbá, hogy a maga részéről a felmerült tervet a szélsőséges baloldali áramlatokkal szemben tanusitandó meg felelő ellenállás és felkészülés céljából tartotta szükségesnek, nem gondolt azonban arra, hogy ez a mozgalom túl fog menni a pártok s igy az egységes párt keretein. Ilyen körülmények között ki keli jelentenie, hogy a maga részéről a koncentrációt teljesen feleslegesnek tartja és semmiféle formában nem hajlandó Hallerrel és Friedrich Istvánnal együttműködni, mivel a kormányzat elvi kérdéseiben áthidalhatatlan közöttük az ür. Bethlen miniszterelnök az est folyamán hosszabban beszélgetett Gömbös Gyulával, akit megkért arra, hogy ne folytassa tovább az aláírások gyűjtését. A megbeszélés folyamán szóba került a Háznak az ellenzék részéről szándékolt összehívása is. A miniszterelnök kijelentette, hogy sem a Ház, sem pedig a bizottságok összehívását nem tartja szükségesnek, még kevésbé időszerűnek. A Ház összehívására vonatkozó akció folytatása. Budapest, október 5. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának képviselői befejezték a nemzetgyűlés összehívására vonatkozó kérvény aláírását. A kérvényt ma a baloldali képviselőkhöz jutatták' el, ahol legkésőbb holnap befejezik az aláírást, úgy hogy még e hét folyamán a Ház elnöksége elé terjeszthetik a kérvényt. Szombatra ismét megkezdődjek a budapesti műegyetem előadásai. Budapest, október 5. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Tegnap már jelentettük, hogy a budapesti Goldberget-gyár igazgatósága egy magyar mérnököt azzal utasított vissza, hogy csak zürichi vagy prágai egyetemen végzett mérnököt alkalmaz. Az ügyből természetesen nagy botrány lett. A műegyetem ifjúsága elégtételt követel s amig azt meg nem kapja, az előadások megtartását lehetetlenné teszi. Mint budapesti tudósítónk táviratozza, a műegyetem rektori A karóhoz értek, ahol Kánya János állt. A mérnök számolt, méregetett, megfogta a karót és vigyázva, pontosan, tenyérnyivel odébb tűzte be. — Itt a mesgye! Kánya János kárörvendő fölénnyel nézett körül. Péter a mérnökhöz ment, magyarázott. Hogy az apjuk azt úgy osztotta fel, hogy ö háborúban volt, az asszony szántott, János itthon volt, az asszony gyenge, nem lehet azt elhinni, hogy még az asszony szántott volna el a Jánoséból. Inkább megfordítva. A mérnök a vállát húzta. Hiába minden, a mesgye itt van. Péter Jánoshoz fordult. — Hát van lelked, hogy elveszed a másét, nem elég a magadé? János rá se tekintett, úgy felelt. — A magamét veszem, nem a másét. A másé csak legyen a másé. Az enyém az enyém. Nyugodtan, hidegen mondta, Péter felbőszült erre, nem birta tovább. Szörnyű szitokra nyílt a szája, amibe az asszonya sivitott belé: — Persze, nekünk nincs borunk, hogy a mérnököt traktáljuk. Ott az igazság, ahol a bor . . . A mérnök csöndes, szomorú ember, megszokta már az ilyen beszédet, ez mindig igy szokott lenni. Ránézett az asszonyra, szomorú nagy szemével, komolyan. Az asszony elhallgatott. Péter szemben állt a bátyjával, egészen szemben, ökölsujtásnyira, a szitok ömlött a száján, az ökle hátralendült mereven, r
