Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-05 / 103. szám

Csütörtök, október 5. bmwb iifinriTrrTimilwiH ■■■■«■■ imiina ........... S — (Menekülnek a szlovákok a „fölszabadi tóit" Sziovenszkóból.) E címen a Rude Pravó a szlovákok kivándorlásával kapcsolatban a követ­kezőket irja: Nap-nap mellett rengeteg szloven­­szkói szlovák ember áll sorfalai a prágai ameri­kai konzulátus előtt. Ezek az emberek legna^ gyobrészt Szepes-, Sáros-. Zemplén- és Trencsén­­megyékből valók és a külföldre mennek kenyerei keresni, mert itt nem tudnak megélni. A lap rész­letesen ismerteti, hogy mennyi zaklatásnak van­nak ezek a szerencsétlen emberek kitéve Maid így folytatja: Srobár, Hodzsa, Blaho, Micsura és Medveczky, a jó szlovák hazafiak, okulhatnának ebből a példából. Megtanulhatnák belőle, hogy miképpen „szabadították fel“ Szlovenszkót és ho­gyan köszöni meg nekik a szlovák nép „felsza­badító" tevékenységüket. A született szlovák sok esetben többet szenved most. mint szenvedett a magyarok uralma alatt. Erről legjobban a prágai Miklós-körut tanuskodhatik, ahol az amerikai kon­zulátus van. — (Drab szenátort kizárták a kommunista pártból.) Drab Sándor kommunista szenátort a kassai helyi szervezet anyagi elszámolások miatt kizárta a kommunista pártból. A szenátor a ki­zárás ellen fölebbezett a prágai központi végre­hajtó bizottsághoz, amely tegnap foglalkozott a* üggyel és hosszas tanácskozás után helybenhagyta a kassai helyi szervezet döntését, Drab Sándort végérvényesen kizárta a kommunista pártból. — (Rendkívüli városi közigazgatás! bizott­ság! ülés Kassán.) Kassáról jelentik: A kassai köz­­igazgatási bizottságot péntek délutánra rendkívüli közgyűlésre hivták össze. A közgyűlés a városi tisztviselők és alkalmazottak, valamint a nyugdí­jasok fizetésének rendezésével foglalkozik. Mutt­­nyánszky dr. polgármester beszámol tanácskozá­sairól, amelyet ebben az ügyben a pozsonyi mi­nisztériummal folytatott. Azonkívül napirendre tűzték többszáz illetőségi ügy elintézését is. — (A kolozsvári vasúti iizletvezeíöségriél el­tiltották a magyar nyelvet.) Kolozsvárról jelen­tik: A vasúti üzletvezetőség vezetője rendeletét adott ki, amelyben megtiltotta a tisztviselőknek, hogy egymás között magyarul beszéljenek. Az ügyfeleknek sem engedik meg, hogy panaszaidat és kérdéseiket magyarul terjeszthessék a vasút hatalmasságai elé. — (Német egyetem Nagyszebenben). Brassó­ból jelentik: A szász pártok szövetsége elhatá­rozta, hogy Nagyszebenben a kollégium épületé­ben egyetemet állít fel. A kormány nem gördít akadályt a terv megvalósítása elé. Az egyete­men egyelőre csak az orvosi fakultást akarják megszervezni. — (Ufabb földbirtokok parcellázás alatt). A cseh-szlovák kormány a földbirtokreform végre­hajtásával kapcsolatban újabban a következő földbirtokok parcellázását rendelte el: Bethlen Aladár gróf (Felbár), Üchtn'tz A. Emil (Bőős), Esztcrházy Mihály gróf (Cseklész), Majláth György gróf (Zavar), Píeifer Mátyás (Várkonv), Springer Ákos báró (Felsőlócz), Weiner W. Re­zső (Józsefmaior), Zichy Antal gróf és örökösei (Ciffer), a Pálffy-hitbizomány (Verkenye), Esz­­terházy Mária grófnő (Tallós), Pálffy Béla gróf (Somorja), Pálffy Ödön gróf (Cseszte), Pálffy Béla gróf (Kárpáthalas), Pálffy Miklós gróf (nyit­­rai birtokok), Andrássy Gyula gróf (Románfalva), Eszterházy Lujza grófnő és .János gróf (Újlak), Leonardy Mária (Sárfia), Oldenburg Natália gr. (Zsárnbokrét), Springer Eugénia br. (Felsőjathó), Springer Ágost báró (Boroszló), Adda Viktor éé Margit (Kissándori), Pongrácz Rezső dr. (Vág­­révfalu), Popper Herrnin (Nagybiccse). Schvöller Gusztáv lévai uradalmából 55 házteleknek való területet ugyanezen célból már kihasítottak, azt már át is adták uj tulajdonosaiknak. — (Spiree tábornok lengyel kitüntetése.) A lengyel köztársaság elnöke Spiree francia tábor­nokot. Szlovenszkó katonai parancsnokát a Wc­­lónia Restituta-rend II. osztályával tüntette ki. A kitüntetést a tábornoknak a francia követ és Mit­­terhauser tábornok jelenlétében tegnap adta át a prágai lengyel követ. — (Öngyilkos lett egy cseh-szlovák őrnagy Munkácson.) Munkácsról jelentik: Krausi; Kamiié 19. cseh-szlovák gyalogezredben őrnagy vasár­nap délután Csillag-szállóbeli lakásán szolgálati revolverével szivenlőtte magát és azonnal meg­halt. Az öngyilkosság oka ismeretlen. — (Reform reálgimnázium Körmöcbányán.) i Körmöcbányáról jelentik: A körmöcbányai feíső­­- reáliskolát az 1922—23. éves tanévtől reformreái­­■ gimnáziummá alakították át. — (Ankét a drágaság és a munkanélküliség ügyében Ungvároít.) Ungvárról jelentik: Tegnap j délelőtt a kormányzóság a zsupánokat és az ér­dekelt köröket értekezletre hivta össze, amelyen a munkanélküliség és a drágaság ügyéről tárgyal- I tak. Vrany nagyszőllősi zsupán azt javasolta, . hogy vegyék vizsgálat alá a községek gazdáíko­­! dását. A kormánynak javasolni fogják, hogy a vasúti szállítási díjtételeket szállítsa le, az állami üzemeket azonnal helyezze üzembe és hogy ide­gen állampolgárokat sem munkaadói, sem mun­­kási minőségben ne tűrjön meg Ruszmszkó terü­letén. A drágaság ügyében megállapították, hogy Ruszinszkó területén az utóbbi hetekben a köz­szükségleti cikkek terén 10—40 százalékos olcsób­bodás vehető észre. Ezután az árleszállítás to­vábbi módozatairól tárgyaltak. — (Boldog Anglia.) Londoni lapok jelentései szerint az 1922-es pénzügyi év első hat hónapjá­ban (április 1—szeptember 30-ig) az állampénztár bevételei a kiadásokat 56,459.568 font sterlinggel (közel nyolc milliárd cseh-szlovák koronával; múlták fölül, mig az előző évben ugyanebben az időben 41,830.689 font sterling (csaknem hat mil­liárd cseh-szlovák korona) deficit volt. — (Valutát csempészett a brüsszeli román vi­cekonzul). Bukarestből táviratozzak, hogy a Simplon-vonatban tegnap a brüsszeli román vice­konzulnál a vámtisztviselők nagymennyiségű leit és idegen valutát találtak. A pénzt elkobozták és az ügyről jelentést tettek a külügyminiszternek is. — (A japán trónörökös is megnősül.) Tokió­ból jelentik: Hirohita trónörökös eljegyezte Na­­gaha hercegnőt, Kuniosi herceg leányát. Az iíju jegyespárt az eljegyzés kihirdetése után a császá­rok sírjához ment, hogy az eljegyzésre a szelle­mek jóváhagyását kérje. Az esküvőt tavasszal tartják meg. — (Repülőgépek már 2480 évvel ezelőtt is voltak). Ixbal Ali Sháh hindu tudós a napokban egy angol újságban azzal állt elő,' hogy Indiában már kétezernégyszáz évvel ezelőtt ismerték a repülőgépet. Krisztus előtt 500-ból eredő szikla­­felirások beszélnek repülőgépekről és igen sok brahmin-könyv emlékezik meg a repülő kocsik­ról. Az egyik ilyen brahmin-könyv részletesen el­beszéli, hogy Rawun, Ceylon királya elrepült az ellenség fölött és bombákat dobott le, amelyek­nek sok áldozata lett. A királyt lelőtték és re­pülőgépje az ellenség kezére jutott. Ramchauder hindu vezér Ceylontól egész Aiudhiaig, az ő fő­városáig repült vele északi Indiába. A mahabha­­ratta, a legrégibb hindu klasszikus könyvek egyi­ke, szintén ir egy királyról, aki egy másik király­nak repülőgépet adott ajándékba barátsága je­léül. A bombát robbanó fáklyának nevezi a könyv. xx Gyenge férfiaknak 10 Ke beküldése ellenében bérmentve küldöm szenzációs ta­lálmányomat ismertető könyvemet. Cim: .Patent 597“, C'uj-Kolozsvár (Románia) 52!— 613, 1. sz. postaííók. xx Kiadó szobák, uraknak és hölgyeknek, a város középpontjában és a külvárosi részeken, villanyvilágítással, különbejárattal, ellátással és anélkül vannak előjegyzésben. Erstes Wohnungs­­bureau „Kamera", Praha II., Nekazanka 13. Tele­fon 326—VIII. A megbízatás teljesítése garan­tálva. xx A kassal szt, Orsolya-rend gazdasági in­tézetében az 1922—23. évre internátussal egybe­kötött háztartási és iparművészeti tanfolyam nyílik. A tanfolyam délelőtti tárgyai: sütés, fő­zés, cukrászat, mosás, vasalás, kertgazdasági és majori gyakorlatok. Délutáni tárgyak: ruha- és feliem emüszabás-varrá's, gobelin és keleit sző­nyegszövés, kalap, művirág és babakészítés, batik, fém, fa és bőrdiszmunkák, kosárfonás. Egésznapos tanfolyam dija 120 korona havonta, félhónapos tanfolyam 80 korona. Jelentkezés: délelőtt 10—12-ig gazdasági intézetben, Ko­­menszky-u. 6. sz. xx Kimono raglásiok fiúgyermekek részé­re elsőrangú szabással. Kitűnő minőség­ben L. Rebenfeld, Prága, Národni trida 39- szám alatt levő fiuruházati különlegességi üzletében kaphatók. 1 SZSNIBÁZ ZiKMie Dohnámji Ernő és a magija? opera. Budapest, szeptember vége. Mikor Szeudy Árpád korai halálával meg­üresedett a budapesti orsz. ni. kir. Zeneakadémia igazgatói széke, azt hiszem, mindenki Dohnár.yi Ernőre gondolt; neki kell elfoglalni ezt a helyet, mert ö a legméltóbb erre. Dolmány! Ernő kétségkívül a kis Magyaror­szág határain túl kimagasló, az egész világon észrevett, méltányolt és elismert zeneművész és zeneiró. Azért irom igy megkülönböztetve, mert a köztudatban általánosan két Dohnányit ismer­nek: a zongoraművészt és a zeneköltöt, holott ez nála is, mint a legtöbb zeneköltőnél, csak a fejlő­dési folyamat. Ö is a nagy elődökön keresztül­­azok szelleméből erősödve, fejlődve jutott el abba a régióba, ahová a teremtő zsenik jutnak el. Pályája ebből a szempontból nézve hasonló a legtöbb zeneköltöéhez, akik szintén valamely in­strumentumon át jutottak el az alkotáshoz. Az ő pályája is egyenletesen felfelé haladó vonalat ir le s emelkedése még egyre tart s úgy látszik, még nem érte el a tetőpontot. Legutóbbi állomá­sa a „Vajda tornya", amely a megelőzőekhez képest — szinte azt lehetne mondani — 45 fokos emelkedést mutat s a legszebb Ígéretet adja arra nézve, hogy a megállás még nem jött el, Doh­­nányi még nem töltötte be hivatását, mert azt a müvet még nem teremtette meg, amelyet tőle várunk. Éppen ennek az elhivatásának kérdése az, amely miatt a zeneakadémiai igazgatói kine­­vezesésének tervét nem lehet nagy örömmel s teljes megnyugvással fogadni. Mert arra keli gon­dolni, hogy nem fogja-e ez az állás megakadá­lyozni zsenijét a további fejlődésben, nem fogja-e elvonni őt attól, hogy megteremje a magyar operát, amit oly régen, oly nehezen várunk s amelyet éppen Dohnányi Ernőtől várunk?! Nem fog-e pályája hasonlítani az Erkel Ferencéhez, aki oly gyönyörű lendülettel indult el s első opusaival azt a fényes Ígéretet tette, hogy meg­teremti a magyar operát s zsenijét és energiá­ját felélte a Zeneakadémia, az Opera, a filharmo­nikusok, a különböző dalárda-egyesületek diri­gálásával s igazi nagy hivatását mégsem tudta betölteni? A magyar müzene, de különösen a magyar opera ma megoldhatatlan probléma. Talán mi ma­gyarok vagyunk az egyedüli nép Európa müveit népei között, amelynek még nincsen kiforrott, igazi klasszikus nívón álló olyan operairodalma, amelynek gyökerei a magyar nép őserejébe — ebbe a kimeríthetetlen nagy, életforrásba — nyúlnak vissza, amely innen táplálkozik s innen fejlődik . egy dús virágú, mindenki számára bu­ján illatozó, nagy, terebélyes fává. Erkel Ferenc két operájában nagyot és érté­keiben megbecsülhetetlen kincset adott. Hiszen a magyar kultúra a múlt század első felében alig-alig nyitott egy-egy virágot s a magyar ze­neművészet egy nagy pusztaság volt. Erkel elő­dök nélkül, úgyszólván a semmiből igyekezett megcsinálni a magyar operát. Talán sikerült volna neki, ha rengeteg munkaenergiáját nem forgácsolja szét, hanem a nagy cél szolgálatába állítja. A mit a Hunyady Lászlóban s Bánk bán­ban alkotott:, az feltétlenül eléri a klasszikus mértéket, e két operájának a külföld is elisme­réssel adózik s azt hiszem Mascagni mondotta róla, hogy a XIX. század legnagyobb operairó­­jának tartja. E két müve tele van invencióval, szebbnél-szebb motívumokkal, drámai fordulatok­ban gazdag, hangszerelése kincs s még ma is amikor a modern zene messzi-messzi túlhaladta ezeket az utakat, szívesen hallgatjuk ezt a két operát s nem találjuk unalmasnak, banálisnak. Operában Erkel kétségkívül nemcsak magyaros tárgyat, magyar történetet, hanem magyaros motívumokat, melódiákat, ritmust használt fel s ha halljuk a Hunyady Lászlót vagy a Bánk bánt, végigborzong bennünk a magyar történet­nek ez a két tragédiája. De alapjában véve ez a muzsika — dacára minden magyaros színeze­tének — a régi olasz operákból fakad, motivum­­képletek és dallamok halmozata s sem szerkeze­tében —- s talán ez különösen fog hangzani — sem egész gondolkozásában nem tükrözi vissza a magyar lelket, a magyar faji karaktert. Különö­sen áll ez későbbi müveire, amelyekben az uj olasz opera, majd Wagner hatását érezzük. Ami nem sikerült Erkelnek, annak a megoldását még kevésbé közelitették meg a múlt század többi magyar operairói. A magyar faj, a többi európai néphez viszo­nyítva, dacára az évszázados behatásoknak, óriási különbségeket mutat fel minden tekintet­ben s talán a faji sajátságok különbözősége ép­pen a zeneművészetben nyilvánul meg legjobban. Itt őrizte meg a magyar karakter legjobban ön­magát. A magyar zene, a magyar tánc melódiái­ban, ritmusában, temperamentumában teljesen el­ütő a többiektől. Még a két nagy ellenkező ösz­­szetételü nép, a frank és a germán zenéje kö­zött sincs oly különbség, mint a magyar s a ger­mán, vagy szláv zene között annak ellenére, 1 hogy a kölcsönös hatások különösen a magyar ' muzsikát járták át meg át. Bach—Beethoven—Wagner megteremtették a ’ germán szellem zenéjét. Befejezett épület ez. amelyhez csak hozzáépíteni lehet. A klasszikus. 1 romantikus irány önkiélésével a nemzeties irány ( követése jelzi a történeti fejlődést minden nem- 1 zet zeneköltőjénél. Ebben a tekintetben az oro- 1 szók vezetnek, az ő muzsikájukban tükröződik '< vissza legjobban az a sajátságos orosz népiélek, I amely a vad kitörések és az önmagábaomlás közt imbolyog, amelynek alapja sötét, háttere tragi­kus s egyensúlyát sohasem sikerül megtalálnia- Ez árad felénk az orosz muzsikából is. A népiéleknek, a faji karakternek a zenében való kifejezése utáni törekvést látjuk minden nemzetnél. A modernek: az impresszionisták, fu­turisták, expresszionisták s más művészi keresé­sek eredményeiben az. ami maradandó s abszo­lút müvészLértékű, annak a gyökere az örök nagy forrásból: a faji karakterből merít életerőt. Nálunk is látni ezt a törekvést, ezt a kere­sést. Hogy csak neveket említsek: Zichy, Milia­­lovics, Rienz, Szabados s a modern magyar mu­zsikusok egyik legnagyobb s már mindenütt az egész zenevilágban elismert tekintélye Bartók Béla. Sokan benne látják az európai színvonalon álló modern magyar zene reprezentánsát s va­lóban Bartók zenéjéből magyar lélek, magyar bánat, magyar vigság, magyar tragikum, a Ten­geri hántás, a Székely esték balladaszerü komor­sága árad. Azt a gyökeret, amelyből művészet fakad, jó helyre, jó talajba ásta bele: a magyar humuszba, de az a virág, amelyet hajtott, mégis idegenszerii, valami különös illata van, , nem tud azzal a végzetes, megdöbbentő' ráukismeréssei hatni, amellyel az orosz muzsika még engem is, idegent is megfog. A kifejezés módja, gondola­tanainak formája az, ami idegenszerüen hat. ami miatt nem tud egészen hozzánk férni. Mintha­­hosszú külföldi tartózkodása éreztetné hatását. A modern nyugati zenekultúra túlságosan befolyás­sal volt rá, túlsókat vesz belőle át muzsikájába, amelyben — úgy mondhatnék — a magyar ka­rakter nagyon oldódik. Ez a magyarázata annak, hogy otthon kevésbé népszerű, mint a külföldön, ahol például a salzburgi ünnepi előadásokon nagy sikerei voltak. Amit eddig alkotott, azok hosz­­szabb-rövidebb lélegzetű dolgok, amelyek azon­ban abszolút értékűek s talán csak előkészületek nagyobbszabásu alkotásokhoz. Dohnányi fejlődése már előbbre haladt, ő már túljutott a keresések stádiumán. Bizonyítja ezt legújabb operája, a „Vajda tornya" is. S hogy a mii mégsem az, aminek vártuk, annak fő­képpen a szövegkönyv az oka. Oly iró, mint Ev/ers, akinek kevés köze van a magyar faji ka­rakterhez, nem alkothat oly drámát, amely alkal­mas lehetne az izig-vérig magyar opera feldol­gozására. Lépten-nyomon érezzük ezt a Vajda tornyánál. De ez az opera mégis zálog arra. hogy a magyar operát Dohnányi fogja megte­remteni. Várjuk ezt, nehezen várjuk, nagy csa­lódásunk lenne, ha Dohnányi lekötné magát kü­lönböző elfoglaltságoknak s várakozásainknak nem felelne meg. Kerekes Tibor dr. HTolonc a Nemzeti Színházban Budapest, október 4. A folytonos újat keresésből és a különösnek, soha nem látottnak hajhászásából, úgy látszik, mind jobban a múlt felé fordulunk. Mint elérhe­tetlen utópia áll előttünk a „régi jó idő", amikor ha szegények, szerények is. de boldogok, szaba­dok és urak voltunk a magunk portáján, annak az időnek képe, amelyben a „szegények va­gyunk, de jól élünk" szállóige keletkezett. Hát bizony sok váz folyt le azóta az öreg Dunán. Mint a köz- és magánéletben, úgy az irodalom s művészetben is Apáink irodalma után jött a Molnár Fe­­rencek, Lengyel Menyhértek, Lakatos Lászlók és Bíró Lajosok kora, ezután pedig a legújabb köl­tészet Ady, Babits, Juhász és Kosztolányi iro­dalma, melynek színpadi reflexe el sem igen ju­tott a színházig, mert rohamos lépteivel meg­előzte az összeomlás. És most, miközben Madáohot, Katonát állan­dóan élvezhetjük, újra látjuk Szigligetit, Csiky Gergelyt, Tóth Edét. A falu rossza viharos sike­rétől felbuzdulva, mutatta be a Nemzeti Szinház szeptember utolsó napján azt a darabot, melynek premiérje a régi Népszínházban 1876 tavaszán szerzőjét ismert és ünnepelt emberré tette. A darab sok hiányosságot rejt és inkább a kegyelet hozta újra színpadra, mint értékei. Az, az érték azonban, amelynek szemmeltartásával azt szerzője irta, tudniillik, hogy jó szerepeket adjon, megmaradt és ez az, ami ma is, félszázad múltán érdekessé teszi, hogy legjobb művészeink­nek ad kitűnő szerepeket. Tóth Ede hányatott életében nem cifrázhatta és csiszolta sorait, nem sokat adott fölépítésre, ökonómiára, mégis uj irányt akart nyitni a nem­zeti szinmüirodalomnak. mikor letérve a hagyo­mányos népszinmü-mesgyéről, a föllendülő nyárs­polgári Pestet törekedett megrajzolni. A Falu rossza és Kintornás család Írója na­gyon örülne, ha müveinek másodvirágzásában gyönyörködhetne. Mert a Nemzeti Szinház igen szép előadásban áldozott a sokat küzdő, szen­vedő és nemeslelkü „truppdirektor" emlékének. Vágó Miklós szerepét Kiss Ferenc adta. Jobb volt ő is, mint a szerepe. Ez a kitűnő fiatal szí­nész a mélységekbe nyúlik és onnan ragad föl valódi könnyet és szivbéii megkönnyebbülést. Magyar és temperamentumos, mint mindig. Mravcsék Johann nevezetes szerepét szépen, de talán nem egészen a leikéből játszotta Gál Gyula. ördögh Sára, Jászai Marinak egyik legked­vesebb alakja. Sűrített, komor szerep. Ha a jo Tóth Ede történetesen végignézhette volna, nem talált volna szavakat mód felett való megelége­désében. Teljes realizmussal minden árnyalatot kifejezett, úgy,annyira, hogy ez az alak csak al­kotója képzeletében élhetett. Sehol nem igazabb áz a megállapítás, hogy az igazi színészi alko­tást nem a kimondott szavak száma determinálja. A Prágai Plagtjar Hírlap ifcrcnéiiiiiliiiMi. A Prágai Magyar Hírlap 100. számában elö fizetői számára nyeremény-pályázatot irt ki. A pályázatban részt vehet minden előfizető, aki október 31-ig az alábbi szelvény kitöltésével egy uj — legalább negyedéves — előfizetőt szerez. A pályázatnak negyven nyereménye van, köztük négyheti ingyen üdülés Pöstyénben: Ingyen utazás Prágába, onnan repülőgépen Becsbe és Bu­dapestre: kétheti ingyenes tátrai üdülés; 10 napi ingyen gyógykezelés a pozsonyi Grand Szana­tóriumban. A többi nyeremény mind értékes tá rgy s akik nem részesülnek a 40 nyereményben, azok kivétel nélkül értékes könyvajándékot kap nak. Vegyen részt minden előfizetőnk! ük sz© Az előfizető neve és száma:...................................................................... Lakhelye:................................................................................... . Az uj előfizető aláírása:................................................................. Lakhelye:................................................................................. Az előfizetési tartam: V4 év, Va év 1 év.*) *) a nem kívánt törlendő 1 Olvasható aláírást kérünk I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom