Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-26 / 96. szám

© Kedd, szeptember 26­I. Uríovas hendikep. 12C0 in. Michnlce-ist. Dagmar-ja 71 (Benies). 2. Rabindranath 67.5 (Mauve). 3. Ciross Bonneí 64 (Poppier). Futót* még: Adarnit. Könnyen négyhosszal, négyhosszal harmadik. Tót.: 20:22, 20, 20. II. Kétévesek versenye. 1000 m. Kary-istálló Walladá-ja 52 (Guttmann J.). 2 Csillogó II. 39 (Lomax). 3. Suaheli 45 (Tass). Futottak még: Chansonette, Extravagant, Soubrettc, Mme But- terfly. Nyakhosszal nyerve, rrásíélhosszal har- madik. Tót.: 20;30. 34, 1S8. 68. III. Őszi hendikep. 1400 in. 0‘Patrick Jó reg- gelt-je 54.5 (Biernáczky). 2. Eclatant 60.5 (Tass). 3. Lissy 63.5 (Puck). Futottak még: Turcio, Am- pelopsis, Muslincza, Radegunde, Pass visum. Könnyen kéthosszal, négyhosszal harmadik.'Tot,; 20:60, 24, 23, 25 IV. PÜseni nagy akadályveseny hendikep. 4500 m. Kary-ist. Leányasszony-a 62.5 (Pnlay)- 2. Periwig 63.5 (Syrovy). 3. Marius 71 (Holou- bek). Futottak még: R. F. Diófa, Pásztor II., Be- zwinger. Könnyen hathosszal, négyhosszai har­madik. Tót.: 20:316, 50, 29, 28. V. Gátverseny. 2400 m. Simba-ist. Asant-ja 57.5 (Guttmann E.). 2. Bonnié Lassie 65.5 (Sy­rovy). 3. Ejhle 57.5 (Kovács). Futottak még: Bóbita, Inga, Georry. ötnegyedhosszal, három és félhosszai harmadik. Tót.: 20:77, 32, 28. VI. Félvérek akadályversenye. 3200 m. Max­ist. I.cffers-e 65.5 (Benies). 2. Bugar 63 (Dimpel). 3. Zaíricdenheit 69.5 (Kondela) elb. Fölénnyé' nyerve. Tót.: 20:25. Welter-hendikep. 1000 m. Klikar Mahbo­bueh-je 48 (Fischer). 2. Trunipí 67.5 (Guttmann E.). 3. Freilich 41.5 (Truhlar). Futottak még: Blue bcll, Fakir II. Küzdelem után fejhosszal, három- negyedhossza! harmadik. Tót.: 20:35, 30, 32. Prágai ügető versenyek: A prágai Stadion ügetőversehyei nagyszá­mú nézőközönség előtt, kitűnő sport jegyében zajlottak le. F; vjménvvk. I. iutam: Vardar (Ch. Mills) 1:33.6. 2. Oster­magda (Wiltshire). 3. Caid '.O. Diefíenbachcr). Í1 induló. Tót: 10:38, 13, i2, 13. II. futam: Dabendorferjn tRayrucr) 1:29.9. 2. Dankwart buga (Finn). 3. Fantast (O Diefíen- bacber). 8 induló. Tol.: 10:46, 15, 15, 14. III. futam: Pompás (Putz) 1:31.1. 2. Ljubka (Polgár). 3. Avan (Hermann). 9 induló. Tót.: 10.46. 12, 13. IV. futam: Dankwart (Finn) 1:38 9. 2. Edel- stein II. (Raymer). 3. Kittyschor (Mills). 10 in­duló. Tót.: 10:52, 20, 20. V. futam: Hadainar (Wiltshire) 1:32.7. 2. Holka (O. Max). 3. Deutsche i'reue (Schuster). 9 induló. Tót.: 10:20, 10, 10, 11. VI. futam: To (Wiltshire) í•31.2. 2. Labanc? (Ch. Mills). 3. Dobna (O. Dieíienbacher). 9 in­duló. SS* KOZOAZPAgAQ Torvény készül a tömeges munkáselbocsátás ellen. A maá gazdasági válság egyik legfeltű­nőbben szembeötlő kisérő jelensége, a töme­ges munkáselbocsátás, oly méreteket öltött, hogy a kormány — mint a „Pr. Tagbl.“ je­lenti — törvényjavaslatot készített, mely a munkáselbocsálás eddigi módját sok tekin­tetben korlátozni hivatott. A törvényjavaslat a következő intézkedéseket öleli fel: 1. §. Ha egy vállalkozó, aki 1922 január 1. óta legalább 20 állandó munkást foglalkoz­tat, üzemét lényegesen csökkenteni vagy teljesen beszüntetni akarja, szándékáról ha­ladéktalanul jelentést kell tennie az iparfel­ügyelőségnek és tárgyalásokba kell bocsát­koznia az üzemi választmánnyal, illetve az alkalmazottak bizalmiférfiaival. Ha kollektív szerződésük van a munkásoknak, akkor kö­teles a vállalkozó a szakszervezet képvise­lőjét is a tárgyalásokhoz megbivni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a vállalkozó alkalmazottainak munkabérét vagy fizetését le akarná szállítani. 2. §. Ha a vállalkozó és a bizalmiférfiak, vagy a vállalkozók és a munkások érdekkép­viseletei nem tudnának megegyezni, bárme­lyik fél az üzemi választmányokról szóló törvény értelmében alakított illetékes döntő bizottsághoz fordulhat (3. §■)• A 3. §. a döntőbizottság Illetékessé­géről szól. 4. §. Az illetékes döntőbizottság haladék­talanul megkísérli a megegyezést és köteles arra törekedni, hogy mind az alkalmazottak legalább időnként továbbra is alkalmazásban maradhassanak; még pedig oly módon, hogy a munka heti néhány napra, vagy napi né­hány órára korlátozódjék, vagy az alkalma­zottak váltakozó munkaszakok szerint dol­gozhassanak. Az okvetlenül szükséges elbo­csátások mértékét is ez a döntőbizottság ál­lapítja meg. 5. §. Ha a döntőbizottság utján a felek között megegyezés nem jönne létre, a döntő- bizottság célravezető intézkedésekről ja­vaslatot készít és ezt legkésőbb három na­pon belül a felekhez eljuttatja. 6. §. A döntőbizottság tárgyalásaira — amennyiben ez a rendelet másképp nem in­tézkednék — az üzemi választmányokról szóló törvény és ennek végrehajtási utasí­tása mérvadók. 7. §. Ez a rendelet nem vonatkozik állami vállalkozásokra és más közjogi értelemben vett jogi személyekre. A bányavállalatokra nézve az értesítést a bányakörlet hivata­lának kell elküldeni és a döntőbizottságok tevékenységét a bányászati döntőbíróságok látják el A 8. §. a rendelet érvénybelépése nap­ját szabályozza és kimondja, hogy a rende­let végrehajtása a népjóléti minisztérium ha­táskörébe tartozik. A javaslat megokolása szerint a kor­mány nem szándékozik a vállalati tevékeny­séget kényszereszközök által fentartani, ha ez hosszantartó, állandó veszteségekkel járna, de az állam kötelességének tartja, hogy ott, ahol jóakarattal mind a két félre nézve el­viselhető megoldás kínálkozik, az objektív véleményezés nyomását a közigazgatás ut­ján érvényre juttatni. A döntőbizottságokat sem akarják birói hatáskörrel felruházni, csu­pán pártatlan tanácsadót és döntőbírói sze­repet szántak nekik. Postatakarékpénztári betétek. Prága, szeptember 22. Egyik olvasónk irja: „A szegény embert még az ág is húzza. Kis exisztenciáknak, taka­rékoskodó szegény embereknek takarékpénz­tára volt a régi m. kir. postatakarék. Elfogadta betétnek a legkisebb összeget, szükség esetén azonnal kiadta akár az egészet is. Ha kisebb kamatot is fizetett, az-ért a kisemberek között nagyon népszerű volt. Jött a fordulat. Minden megváltozott. Ta­nácstalanul állottak a kisemberek kis könyveik mellett. Kiíizeti-e a cseh-szlovák állam megta­karított garasaikat? Semmi intézkedés nem tör­tént. Jött a bankók lebélyegzése, majd az ér­tékpapírok, betétkönyvek. Előkerültek a posta- takarék könyvecskéi is. Jegyzékbe vették őket, stampigliút kapták s ami lényeges: bizonyos százalékot ki is fizettek, de még mindig vissza lehetett tenni a ládafiába. Négy éve hevernek ott. Nem hihető, hogy elporlásra legyenek ítélve. Nem nagy összegek­ről van szó, ezeknek kifizetése nem boritnná föl az áilam háztartását. Adjon ki sürgősen az illetékes minisztérium valami rendeletét, mely a kisembereket végre-valahára hozzájuttatja ki­csiny pénzükhöz.14 A postatakarékpénztár] betétek ügye a posta- és táviró minisztérium hatáskörébe tartozik. Felkerestük tehát ezt a minisztériu­mot, ahol Zrno Antal dr. miniszteri taná­csos a következő felvilágosítást adta erről a közérdekű kérdésről a P. M. H.-nak: — Tulajdonképpen a magyar postatakarék­pénztár külföldi tartozásainak cs követelé­sének rendezéséről van %zó- E tekintetben már az ezidén február 15-től április 6-ig ülé­sezett római konferencián kellett volna tár­gyalni, de mert a szükséges adatok és se­gédleteik akkor még nem állottak a konfe­rencia rendelkezésére, a konferencia magyar delegátusai azt a kívánságot terjesztették elő, hogy e kérdés rendezését halásszák el az utódállamoknak Budapestre összehívandó külön konferenciája idejére. A római konferencia megfelelt ennek a kívánságnak és Magyarország az utódálla­moknak e tárgyban való újabb konferenciá- jártalk összehívása tekintetében, úgy tudom, már kérdést is intézett az érdekelt utódál­lamok szakminisztériumaihoz. Ezt a konfe­renciát már ebben a hónapban kellett volna összehívni, de mivel a meghívást a magyar kormány eddig még nem juttatta el az utód­államokhoz. azt hiszem, hogy a konferencia legkorábban a jövő hónap folyamán fog ösz- szeiilni. Ennek a konferenciának az lesz a fel­adata, hogy megállapítsa az érdekelt álla­moknak a postatakrékpénztári betétekből, csekkszámlákból és esetleges letétekből ere­dő követeléseit és tartozásait, valamint ha­tározni fog .afelől is, miképpen történjen ezeknek kölcsönös kiegyenlítése. Csak az egyes államok követeléseinek megállapítása után lehet majd meghatározni, hogy milyen összeggel honorálhatök az osz­trák és miagyar koronákban teljesített be­fizetések. (Erről esetleg megállapodás utján vagy a jóvátétel! bizottság döntése szerint fognak határozni.) Azokat a betéteket, amelyeket a felek a megfelelő megjelölés által (a befizetési la­poknak piros kereszttel való áthúzása) a prá­gai postatakarékpénztár-, illetve postacsekk- hivatálhoz eljuttattak. cseh-szlováJk betét­ként kezeljük és teljes összegben kifizetjük, azokról a betétekről pedig, amelyeket a fe­lek az említett megjelölésnek bármely ok­ból való mellőzésével a budapesti postata­karékpénztárhoz irányítottak, a megtartandó tárgyalásokon fogunk határozni. A letétekre nézve pedig külön egyez­ményt kell létesítenünk, amint az a bécsi pos­tatakarékpénztár letétjeire nézve már meg is van. Zrno dr. miniszteri tanácsos, aki a római konferencián is résztvett. bízik abban, hogy a magyar postatakarékbetétek ügyét is, épp­oly közmegelégedésre fogják az uj konferen­cián elintézni, mint az a bécsi postatakarék­betétek ügyében történt. (e. á.) Miért van pénzszűke? Berlin, szeptember 25­Erre a kérdésre a „Béri. Tagbl.“ — ter­mészetesen német szempontból nézve — megfelelni igyekszik. A kérdéssel felvetődött magyarázattal azért ismertetjük meg olva­sóinkat, mert a pénzszűke a cseh-szlovák köztársaságban is nagyban hozzájárul az ál­talános válság kiélesitéséhez. Az utódállamok majdnem minden pénzpiacán ugyanaz a hely­zet- Az ez idő szerint érezhető pénzszűke legfőbb okául némelyek a bankjegy thezaurá- lását emlegetik; a bankok pedig a közönség­nek ezt a bankjegyrejtegető szokását első­sorban a banktitok megszüntetésére ve­zetik vissza, mely visszariasztja a pénzbir­tokosokat attól, hogy bankjegyeiket a ban­kokra bízzák. Kétségtelen, hogy a közönség széles rétegei elfordultak a bankszámlától és a készpenznélküli forgalomtól. De magában ezzel a súlyos jelenséggel a súlyos pénz- és tőkeinséget csak részben lehet megmagya­rázni, mert ennek sokkal mélyrehatóbb okai vannak. A bankkontó alkonyának — a B. T. sze­rint — nem csupán a banktitok megszünte­tése az oka, hanem sokkal nagyobb mérték­ben a bankok kamat és jutalékpolitikája, (?) mert a bankok rövidlejáratu betétekért csak igen jelentéktelen kamatot fizetnek, másrészt pedig a bankkontó költségeit igen nagy, tul- magas illetékekkel terhelik meg. A bankok tartozik és követel kamatlába közt manap­ság oly nagy a különbözet, hogy messze túl­haladja azt a mértéket, amellyel a bankok költségei szaporodtak és amivel a bankok a nagy költségfelszámitást meg szokták okolni. A bankok naponta esedékes követeléseik után jutalékmentes számlán 2 százalék kamatot adnak, sőt 5000 márkáig terjedő betéteket teljesen kamatmentesen kapnak, viszont adó­saiknak — ha a havonta félszázalékos ké­szenléti kamatot is figyelembe vesszük, leg­alább 14 százalékos kamatot számítanak fel, amely azonban sok esetben valóban nagyobb még. A bankoknak a számlatulajdonosokkal szemben tanúsított magatartását élénken jel­lemzi az egyiik „ügyfélnek" következő le­vele; „Ha az ember kereskedőkkel találko­zik, akár bevásárlásra utaznak, akár nem, bámulatba ejtenek a magukkal hurcolt ha­talmas pénzkészletekkel. Némelyeknél mil­liós összegek vannak, amelyek jóval meg- hafadjáik a napi pénzszükségletüket. Hogy egyeztethető össze a hitel- és pénzinsév az ilyen nagy pénzbőséggel? Ha az ember megkérdezi az illetőt és a hiányzó bankti­toktartásra rámutat, mindig körülbelül ilyen választ kap: „Ah, ez nem volna ba), hiszen a bankkövetelés maga: nem a va­gyon, hiszen a bankszámlát körültekintés­sel is lehet vezetni, de mire való ez? Nem, a bankban elhelyezett pénz nemcsak hogy egészen jelentéktelen kamatot hoz, hanem — ha a számla gyakran változik — még rá is kell fizetnem, hát aikkor inkább otthon tartom a pénzt és sok tekintetben jobban járok vele.44 Valóban igy van. A levél írójának számlája volt az egyik D- banknál, amely számlán az első félévben körülbelül 4 milliót forgalmazott. (D-ban- koknak nevezik Németországban azt a né­hány nagybankot, melynek cége „Deut- sche“-vel kezdődik. A szerk.) A kamat- megtérités 1000 márkát tett ki. A számla­kivonat kisérő levelében a bank félezrelék szám la jutáié kot követelt- A jutalék tehát 1000 márkával meghaladta volna a kama­tot. A bariknak ebben az esetben kevesebb pénzt kellettt volna visszafizetnie, mint amennyit reáibiztak. Egy másik D-bankkal való tárgyalásnál a vezető igazgató a nagy költségeket, fizetéseket stb. emlegette, de semmit nem tudott felelni, amikor közbe­vetettem, hogy a bankszámlával nincsen több dolog, mint annakidején, mikor csak 40000 márka volt a forgalma, mert hiszen a nagyobb számok nullái csak valamivel több tintába kerültek. Közben a tartozás- kamatok továbbra is emelkedtek, az adó­soknak rengeteg jutalékokat kell fizetni, ám a hitelezők nemcsak elértéktelenedett pénzt kapnak vissza, hanem még fizetniük is kell érte. Vigyázzanak a bankok, hogy az utolsó betevő ügyfelüket el ne veszít­sék és gondolják meg, míg nem késő. hogy. aki venni akar, annak adni is kell.44 Kétségtelen, hogy a bankszerü giroforga- 1 ómnak a betevők szempontjából felette irra­cionális alakulása erősen hátráltatja a kész- pénznélküli fizetési forgalmat. Ehhez járul még a bankoknak az az egyre jobban terjedő szokása, hogy az előforduló csekkeket nem a beváltás napjával, hanem a kiállítás napjá- ve] terhelik meg. Az utóbbi időben beállott javulás, hogy t. i. az avizált csekknél a meg­terhelés az avizó beérkezésének napjával történik, nem sokat Ieudit a helyzeten. Más oldalról arra is mutatnak rá, hogy a fizető eszközöknek erősebb igénybevételét azzal is fokozzák, hogy a magánbankok még mindig rengeteg mennyiségű bankjegyet küldenek a külföldre, még pedig oly ügyfelek részére, akik márkaköveteléseiknek bankjegyekben való átutalását (kérik. A bankok sokszor még külön jutalékot is kapnak bankjegyek átuta­lásáért, és érdekes, hogy az ezermárkásért nagyobb a jutalék, mint a tízezer márkás bankjegyért. (A nagyobb összegű elméleteket a tőzsdei forgalomban magasabbra értékelik rendes viszonyok között! A szerk.) A bank- követeléseknek ilyen alakban való átutalását a lehetőség szerint0korlátozni kellene és le­hetne is. Az itt felsorolt esetek azonban új­ból arról tanúskodnak, hogy a thezaurálás kérdésének súlypontja eltolódott, bár a ban­kok a bankjegyek elrejtésének okául egyre csak a banktitok megszüntetését és a letéti kényszert emlegetik­— Az exporttarifák leszállítása. A vasut- ügyi minisztériumban M á d 1 dr. osztályfő­nök elnöklete alatt az érdekelt szakminisz­tériumok és a közgazdasági érdekképvisele­tek részvételével ankétot tartottak, melyen a tervbevett exporttarifaleszállitást megvitat­ták. Az exportválság enyhítésére az exportta­rifa eddigi érvényét 12 árunemröl 18 árunemre akarják kiterjeszteni, még pedig különösen üveg-, porcellán-, papir-, cellulózé-, cukor-, sör-, gyufa- és agyag- meg kőárura. A sör exporttarifáját már korábban leszállították és valószínű, hogy a belföldi szállítás diját is mérsékelni fogják. P o h 1 központi felügyelő előterjesztésére behatóan megvitatták, meg- szerkestzették a konkrét javaslatokat, ame­lyeket a vasutügyi miniszter elé terjesztenek. — Németország vetései szeptember közepén. A német mezőgazdasági tanács árközlő irodája jelenti: Sajnos, nem vált valóra az a remény, hogy a száraz időjárás mellett lehetségessé vá­lik a gabonának és a második kaszájás termései­nek szeptemberben való betakarítása, valamint, hogy az időjárás kedvező hatással lesz a burgo­nyatermésre.. Augusztus közepétől szeptember közepéig a német birodalom legtöbb vidékén is­mét nedves és hűvös volt az időjárás. A gabonát ennélfogva nem tudták mindenütt betakarítani még és különösen a zab még sokfelé nincsen le­kaszálva. A burgonyaszedést sem kezdhették el még mindenütt és a téli vetés ellátásával teljesen elmaradtak. A tudósítók 60 százaléka azt jelenti, hogy még nem kezdték el a téli gabona vetését Bár az eddigi becslések szerint a burgonyater­més mennyisége a tavalyinál jelentékenyen na­gyobb lesz, mégis az a veszély fenyeget, hogy a burgonya a tartós nedvességtől el fog rothadni. — Francia szenátor a Magyar-Francia Keres­kedelmi Kamara ülésén. Budapestről jelentik: A Magyar-Francia Kereskedelmi Kamara szeptem­ber 15-én igazgatósági ülést tartott. Az ülésen résztvett Chélard Raoul francia attasé, akinek a kíséretében megjelent Codet Pierre francia sze­nátor, aki közölte a kamara igazgatóságával, hogy ő azért jött Budapestre, hogy személyes közgazdasági tapasztalatokat szerezzen. A ka­mara ülésén megvitatták magyar iparművészeti cikkek állandó kiállításának lehetőségét Párisban. — Az angol szén behozatala Németországba* A „Berliner Tagblatt44 jelenti: Az angol szén be­hozatala, minden eddigi várakozás ellenére, eb­ben a hónapban sem csökkent Ezt különösen a vasutigazgatás hatalmas szükségletei okozzák, amelyek a behozatal mintegy kétharmadát te­szik. A szénbehozatal növekedése annál sajnála­tosabb, mivel az angol szén, bár a német szén árát szeptember 1-én felemelték, tonnánként még úgyis legalább 3000 márkával drágább. A gyár­ipar ezzel szemben a lehetőségig korlátozza az idegen szénbehozatalt. A német szénbűnyaipar- ban létrejött többlet-munkaszakok eredményét számszerűen még nem lehet megállapítani. A megállapodás csak a szénállomány fokozatos megnövekedése után fogja éreztetni hatását. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom