Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-19 / 90. szám

2

Kedd, szeptember 19.

tette s hangsúlyozta, hogy Németországot nem szabad a kétségbeesésbe kergetni. Most Franciaországon a sor — írja a lap — hogy Angliának hasonló tanácsot adjon. 1914-ben Törökország Oroszországtól való félelmében Németország karjaiba dobta magát. Nem lenne kívánatos, ha Törökország most, mikor Anglia Konstantinápoly felé nyúl, arra kényszerülne, hogy Oroszország karjaiba vesse magát. Az egész sajtó apellál az angol nép barátságára és nyugodt megfontolására s felszólítja, hogy ne engedje magát elragadtatni e rendkívül veszélyes vállalkozásra.

Olaszország- nem vesz részt a kemalisták elleni akcióban.

London, szeptember 18. (Havas.) A Times szerint Olaszország értesítette az angol kormányt, hogy a kemalista csapatok ellen intézendő akcióban — lettlégyen az offenzív, vagy defenziv jellegű — nem vesz részt. A Daily Mail jelenti Kapstadtból, hogy a délafrikai Unió aligha lesz abban a helyzetben, hogy csapatokat kiildhessen a Dardanellákhoz. Ugyanaz a lap jelenti Oítaviumból (Kanada), hogy a parlament rendkivüli ülésen fog foglalkozni a Levanteba küldendő csa- balfour-jegyzékre, amely a Dardanellákra e kérdésben kedden fog dönteni.

A Balkáns siafus-quojának kérdése.

Beígrád, szeptember 18. A közel Kelet eseményeiről szóló hírek az itteni közvéleményt arra késztetik, hogy a dolgok fejlődését növekvő érdeklődéssel szemlélje. Különös súlyt helyeznek annak a megállapítására, hogy a békeszerződések által a Balkánon megteremtett helyzetet a kisázsiai események nem érinthetik. Hivatalos jelentésben megá'líapiitják, hogy a Matin egyik jelentésével szemben Nincsics külügyminiszter azt az álláspontot képviseli, hogy a görögök Kisázsiában szenvedett veresége a Balkánon területi változásokat nem okozhat. Katonai körökben a figyelmet arra a tényre irányítják, hogy a Balkán státusquóiának mindennemű megváltoztatása fontos következményeket vonhat maga után. Ha a törököket ismét beengednék Tráciába, ez csirája lehetne újabb bonyodalmaknak.

Ha azonban territoriális szempontból mégis bizonyos változtatásokra lenne szükség, ebben az esetben a jugoszláv királyságot, mint leginkább érdekelt hatalmat, megfelelő engedményekkel kellene kártalanítani. Magától értetődően territoriális változásoknál ez az elienéríék szintén csupán territoriális természetű lehet.

Az a körülmény, hogy Konstantinápoly kérdésében a szövetségesek között egyetértés áll fenn, jogossá teszi azt a várakozást, hogy a Balkán területi státusquójának kérdésében Páris és London között szintén lehetséges lesz a megegyezés.

Poincaré a balkáni béke mentora.

London, szeptember 18. (Havas-) Az angol lapok hangsúlyozzák, hogy a jelen pillanatban a szövetségesek között teljes egyetértésnek kell uralkodni. Az újabb nagy háborút, mint a Mcrning Pest irja, Franciaország előrelátó politikája megakadályozta.

Boldogok vagyunk, hogy megállapíthatjuk — irja a lap — hogy a legszélesebb körökben hálásan ismerik el azt a nagy szolgálatot, amelyet Poincaré az európai békének tett.

Jugoszlávia nem mozgósít.

London, szeptember 18. Mértékadó he lyen úgy tudják, hogy Jugoszlávia sem hadseregét, sem flottáját nem mozgósítja, csupán a határ mentén állít fel biztosító csapatokat. Szófiai jelentés szerint a bolgár külügyminiszter képviselője kijelentette, hogy Bulgária a török-görög konfliktus terjedése esetén megőrzi legszigorúbb semlegességét.

Feloszlatják a gorög parlamentet.

Athén, szeptember 18. (Havas.) A kormány intézkedett, hogy a tráciai csapatokat Kisázsiából érkező és kizárólag fiatalabb év-, járatokkal kiegészített egységekkel erősítsék meg. Athéni lapjelentések szerint a kormány a parlament feloszlatását és uj választások kiírását tervezi. Francia és olasz hajók e hónap 17-én körülbelül tizezer menekültet hoztak Kisázsiából.

Rendelet a munkások tömeges elbocsátása ellen. A Lidove Noviny értesülése szerint a népjóléti minisztérium külön rendeletet szándékszik kiadni, hogy korlátozza a munkásoknak a jelen gazdasági válságban való tömeges elbocsátását. A rendelet lényegében az üzemi tanácsok hatáskörének ki- terjesztését fogja tartalmazni. A rendelet •alapelveiről H ab r m a n n népjóléti miniszter a szakszervezetek minap tartott konferenciáján számolt be részletesen. Eszerint azok a munkaadók, akik ez év január elsején legalább húsz állandó alkalmazottat alkalmaztak, kötelesek lesznek az üzemkorlátozást vagy beszüntetést előzetesen az illetékes iparfelügyelőségnél bejelenteni és haladéktalanul meg kell tárgyalniok ezt az üzemtanáccsal vagy a munkásság bizalmiiérfiaival- Amennyiben kollektív szerződésről van szó, a tárgyalásokra a munkásság illetékes képviselőit is meg keli hívnia. Ugyanez a rendelkezés szól azokra az esetekre is, amikor a fizetést vagy a béreket akarják leszállítani. Abban az esetben, ha a vállalkozók és az üzemi tanács között idevonatkozóan nem jön létre megegyezés, bármelyik fél az üzemtanácso'król szóló törvény értelmében alapított döntőbizottsághoz fordulhat, amelynek kötelessége lesz, hogy a két fél között megegyezést hozzon létre. A döntőbizottság kötelessége arra törekedni, hogy az üzemet a lehetőség szerint egyáltalán ne korlátozza, vagy pedig arra, hogy valamennyi alkalmazottat legalább részben .foglalkoztassa. Hogy ha a felek döntőbizottság közbenjárására sem tudnak megegyezni, a döntőbizottság állapítsa meg azokat az intézkedéseket, amelyeket ez ügyben szükségesnek talál s azokat legkésőbb négy napon bellii közli a felekkel. A döntőbizottságnak a szerepe ezekben az esetekben pártatlan tanácsadó és közvetítő szerepe lesz és békéltető jellegét fokozni fogja az, hogy az iparfelügyelőséggel egyetemben fog ilyen esetekben eljárni. A rendelet az állami és egyéb községi vállalatokra nem fog kiterjedni.

Miéi aspiráción.

Irta: Memor.

Szlovenszkó, szeptember hava.

Azokat a gondolatokat, érzéseket és törekvéseket, melyek a fajszeretetböl fakadnak, nemzeti aspirációknak nevezzük. Minden népnek, legyen az kicsiny vagy nagy. megvannak a maga nemzeti aspirációi, csak annak nincsenek, amely még nem ébredt nemzeti öntudatra, vagy ezt az öntudatot már elvesztette. Az eszkimó nem képes nemzeti öntudatra ébredni, mert hiányzik nála a szükséges kulturérzék, a klasszikus görög elvesztette nemzeti öntudatát, mert kihűlt a fajszeretete és a rómainak rabszolgája lett. A íajszeretetneik világot megrendítő hatalma van, amely legyőzhetetlen. Leonidas és a háromszáz spártai fajszeretete megbuktatta Xerxes világhatalmát s a tehetetlenné vált ázsiai despota vak dühében megkorbá- csoltatta a tengert- Valamikor a magyarok fájsz éré tete mentette meg Európát a tatártól és töröktől.

Mindezek történeti tanulságok, amelyeken a világ nem tud okulni.

A fajszeretet természetszerűleg nemzeti aspirációkban nyilvánul meg. Még annak az ifjú munkásnak is, akinek kommunista eszmékkel töltögették meg a fejét s aki az internacionalizmusért rajong, megvan a maga fajszeretete, melyet az anyatejjel szívott magába, még annak is megvannak a maga nemzeti aspirációi. Az anyanyelvhez kötött kulturérzék váltja ki azokat s a dalban kifejezett öröm és bánat eleveníti meg. A kommunizmus elvégre is csak politika — jó, vagy rossz — amely az idők exigenciái szerint változik, vagy elmúlik, de az anyanyelv és a dal az emberi lélek örök ethikájának és a nemzetek szerinti tagozódásnak kétségbevonhatatlan tényezőjeTöbbnyelvű és különböző kultúrákkal biró államokban elsőrendű politikai feladat a fajszeretet természetes megnyilvánulásait úgy irányítani, hogy a nemzeti aspirációk egymással szembe ne kerüljenek, egyik a másikat ne sértse, kiirtani ne akarja s a közös államiság életgyökereit a faji gyűlölködés meg ne támadja. Ez más szóval annyit jelent, hogy a nemzeti aspirációk megértésével és a teljes polgári jogegyenlőség biztosításával kell az állam- éleí rendjét és békéjét föntaríani. Ahol ezt nem teszik, ott belső bajok dúlnak, nincs megnyugvás és nincs egyetértés.

A spártai ifjút arra tanították, hogy tudjon a hazáért meghalni, az athéniéit viszont arra, hogy tudjon érette élni. S a két különböző lecke, két különböző világnézetet nevelt. A hegemónia kérdése nemcsak versengő ellenfelekké, hanem gyűlölködő ellenségekké tette a testvéreket. Spárta kulturát- lan maradt, míg Athént a világmüveltség ragyogta be. De mit használt ez a nagy kultúra? A gyülölség sokkal erősebb volt. Lysander spártai vezér zeneszóval romboltatta le Athéné falait s fö-'égette a várost. Mi lett volna ebből a világuralomra hivatott két testvérfajból, ha egymás nemzeti asprációit megértik s bölcs törvények alapján közös államéletet teremtenek? Mikor Marius Karthágó romjain ült és Homeros verseit

¥ÁRCA

Vargha Gyula versei.

Irta: Schöpílin Aladár.

Külsőségeiben szinte konvencionálisán egyszerű, de belső tartalmában a legkülönösebbek egyike Vargha Gyula költői pályája. Lírikus, akiben öregkorában nyílt ki a lírai hang mélysége. Fiatal korában, még a nyolcvanas években irt verseivel megütötte a tiszta líra hangját. Dalok cimti kis könyvében az érzelmes fiatalság pezsgését és érzelmi hullámzását formálta heinei szerkezetű, könnyed és meleg dalokba: a készülődést az életre, a szerelemmel való első félénk, szűzies érintkezéseket, az első erős íellobbanást és a velejáró első csalódást, maid a megtalált szerelem ujjongásait, a boldogság italának első kortyait- Azt énekelte, amit minden ábrándos hajlamú, lágy érzésű, de nagy szenvedélyekre nem hangolt és erkölcsileg teljesen tiszta fiatal ember átél s ami a szónak igazi értelmében még inkább csak kóstolgatása az életnek, a fejlődő karakter próbálgatása és kitapogatása annak a helynek, melyet az életben szellemi és erkölcsi kvalitásai kijelölnek a számára- Tipikus ifjú-emberi dalok voltak ezek, könnyűek, frissek, hangulatban felolvadok. Fiatalságukban, formai csíny jakban, szelíd érzelniességükben van valami, ami a virágszirmokra*emlékeztet s a hamvas fiatalság tavaszi illlata árdt belőlük.

Ennek a lírának sokáig, vagy két évtizedig nem lett folytatása- Vargha Gyula az akkori irodalmi élet legelőkelőbbjeinek, Arany János paladinjainak körébe került, Szász Károly családi környezetébe, ahol szeretettel, megértéssel és méltánylattai fogadták. Gyulai Pál, aki nemi egykönnyen tudott elíogadui valamit, ami az akkori fiatal nemzedék kezéből került ki, ővele kivételt tett és elismeréssel fogadta tehetségét s a Kisfaludy-Társaság is korán fölvette tagjainak sorába. A fiatal költő előtt szép hivatali pálya nyílt meg, különösképpen olyan téren, amely lehető legtávolabb van a költészettől: a statisztikai hivatalban. Jó volt-e ez a költő szempontjából, azt nehéz volna megmondani- Írónak veszedelmes az olyan polgári foglalkozás, amely — mint pl- az újságírás — közel rokon az irodalommal, mert fogyasztja az irót, átragadja a maga körébe az olyan gondolatait, ötleteit, formai képességeit, amelyek a tulajdonképpeni írói alkotás körébe tartoznának, — kifosztja és sokszor korrumpálja az irót a zsurnaliszta javára. De veszedelmes az olyan is, amely túlságos messze esik az irodalomtól, mert elidegenítheti, elvonhatja és az irói alkotás vágyának elhal- ványodását idézheti elő. Úgy látszik, mindig az egyénen múlik a dolog, az illető iró ellenálló képességén. Vargha Gyulát, aki az élet minden vonatkozásában a lelkiismeretesség embere, bizonyára elvonta a hivatal, amelynek odaadta teljes munkaerejét.

így esett, hogy a fiatal költő, akit biztatással fogadott mindenki, egyre ritkábban szólalt meg s akkor is mondhatni, sohasem a tiszta lira hangján. Az 1890 és 1910 közötti húszéves időközben, ha néha hallottuk szavát, mindig az objektív költészet dur-hangne- mében szólt: nemzeti ünnepeken páíboszos alkalmi ódákkal vett részt, az Arany ódáinak stíljét folytatva, egy-egy kitörésben megszólaltatta hazafias keserűségét, a közélet veszedelmes jelenségei miatti fölhábprodását, — különösen a magyar civakodás rossz szellemének már akkor egyre gyakoribb jelentkezései inspirálták erős szólamokra. Próbálkozott az epika kisebb müformáival- Hangot adott a komoly hazafiak közvéleményének, a magyar ember tipikus hazájátféltésé- nek, felidézte a magyar történet egy-egy képét, de Vargha Gyulának, az embernek egyéni belső életéről csak nagyon keveset árulnak el ezek a versek- Egy fájdalmas hang érezhető majd mindig verseiben, még a páthoszon át is, sejtetve, hogy a költő szenved az élettel való folytonos súrlódásban, de hogy ebbe a szenvedésbe bepillanthassunk, arra a versek nem nyitnak egyetlen kis rést sem. Az említett külső tényezőn kívül kellett valami belső gátló oknak is lenni, ami ellensúlyozta a költőben az önmaga közlésének, lelki titkai elárulásának a vágyát, — talán az érett férfi természetes szemérme- i tessége volt ez, talán más, még belsőbb gát- j lás. Mert hogy nem csupán a hivatal gondjai voltak, arra figyelmeztet az, hogy a költő ráért meglehetős sok gondot és időt fordítani

fiion ■ romjairól szavalta, a saját nemzete vesztének jósigéit mondotta el. Hói van most a görög, hol a római világhatalom? Az athé- nei Akropolis és a Fórum Roma műn leomlott falai alatt alussza örök álmát, örök tanulságául annak a történelmi igazságnak, hogy akik más nemzetek vesztére törnek, önmaguk vesztét készítik elő.

A világháború után másforma lett a világ rendje, de csak a politikai világé, az emberi természet ugyanaz maradt, amilyen volt s a nemzeti aspirációk, mint életösztönök élnek tovább és élni fognak kürthatatlanul.

Tiszteljétek ezeket a nemzeti aspirációkat, mert ezek teszik az erős államélet damentumat.

A hazafiság is a nemzeti aspirációk kifejezése- Hazafis ág nélkül nincs nemzeti élet nemzeti éllet nélkül nincs államiság, csak állami terror. Nemzeti aspirációi kapcsolják a hazafit az államhoz. Ezek kielégítése nélkül az államhatalom ellenséget lát, amely ellen védekeznie kell. Ma a hazafiság igazolása nem a halál megvetése és az élet feláldozása által történik. Ma a hazafiság föltétele az alkotmányhoz hűnek lenni, a törvénynek engedelmeskedni és a polgári kötelességeket híven teljesíteni. Ma nem kellenek Leonidá- sok, de még kevésbé Xerxesek. Ma békés polgárok kellenek, tartozzanak bár a többséghez, vagy a kisebbséghez, akiknek nem- ! zeti aspiráció a polgári jogegyenlőségben,

| nyelvük és kultúrájuk szabadságában határolódnakA Sízlovenszkói magyarság nemzeti aspirációi Szlovenszkó határain túl nem terjednek. Ide kötik történelmi jogai és állami kötelességei; egyedül itt keres 'boldogulást és sehol másutt.

Mi a- „Prágai Magyar Hírlap" irodalmi munkásai ezeket az aspirációkat a törvény 1 által megengedett korlátok között támogatjuk és védjük, melyek nincsenek és nem lehetnek eiienmondásban a cseh és szlovák többség és a német kisebbség jogos nemzeti aspirációival. Nem nagy politikai bölcseség kell hozzá ezeket az aspirációkat megérteni és egymással megegyeztetni s éppen azét' kezdettől fogva hibáztattuk azt a politikát amely a 'kisebbség emez, a békeszerződésben is biztosított természetes jogait nem respektálja, hanem akadályozza és megveti.

Mi hibáztatjuk és mélyen fájlaljuk azt az iskolapolitikát, mely a magyar iskolák és kultúrintézmény ék elkobzásával kezdődik és végződik. Mi tiltakozunk az olyan iskolapolitika ellen, amely itt is ott is csak magyar- gyűlölő fanatikusokat tud a tanügy élére állítani, akiknek személyi integritásuk sincsen, akik sem a szlovákság, sem a magyarság részéről sem bizalmat, sem tiszteletet nem érdemelnek, akik üldözési mániában szenvednek, akik eddig csak romboltak, gyalázkodtak és vérig sértegettek s akiknek durva bánásmódja ellen nincsen orvosság, nincsen elégtétel. A szerencsétlen Srobár-íéle iskolapolitika kreatúrái ezek, akiknek jobb lett volna nem születniük- Ismerjék meg va- lahára őket és szabadítsanak meg a gonosztól. Az állam érdekeit fogják ezzel előmozdítani s a szabad köztársasághoz egyedül méltó dolgot fognak cselekedni. Ez nemcsak a magyar kisebbség, de egész Szlovenszkó aspirációja.

■ ■ b— wBmMmnmBmmmmmmtmnmmsmmmam

a műfordításra. Ebbben az időközben jelentek meg fordításai különféle nemzetek, előbb Schiller, majd más német és angol költők müveiből, legnagyobb sikerrel és hatással pedig a XIX. századi francia lira mestereiből. Jellemző a költő akkori lelkiállapotára ez a választék. Leconte de L‘isle, Heredia és a francia Parnasszus többi költői vonzották, alighanem az irnposszibilitásuknál fogva, mert ő maga is imposszibilis lelkiállapotban volt ebben az időben- Ezek a fordítások remekei a magyar verses műfordításnak, kár, hogy könyvben nem jelentek meg s ezért kevéssé ismerik őketAz ifjúkor közlékenységét lefolytotta a férfikor komolysága. Jött azután az öregedés, amikor az emberben csappani kezdenek az élet energiái, meglanyhul a külső világ hatása, a szem mindjobban befelé fordul, a cselekvés vágya mindinkább szemlélődésben oldódik fel. A természet is össze! mnlatkoz- tatja ki az erdő színeinek minden gazdagságát, az ember is közlékenyebbé válik a bús őszi alkonyaiban. Az ötvenedik év határának átlépése után, a hatvan felé közeledőben Vargha Gyulában is felszakadt újra és pedig dusabban. közvetlenebbül, kimélyülve a lirai véna és buzogni kezd belőle a dal olyan bőségben, mint soha azelőtt, a fiatalkor legtermékenyebb napjaiban sem. A költő visszatért a tiszta lira közvetlen, meleg formáihoz és közölte magát az emberekkel, úgy ahogy él. lélegzik, szomorkdfiik, önmagával és a világgal évődik, ahogy természet és élet gondo-