Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-01 / 76. szám

%

Péntek, szeptember 1.

És miért nem Írja. ki — kérdi Hlinka — Be- nes a községi választásokat- Azért, mert tudja, hogy a nép szava elsöpörné Srobárt és Hodzsát. A szepesinegyei Csütörtökhelyen a zsupánnak a cigánybódéból kellett kineveznie az agráriusok helyére egy képviselőtestületi tagot, mivel más nem akadt- Hlinka követeli, hogy a szlovák népnek adott becsületszót megtartsák, mert abban az esetben, ha az autonómiát nem adják meg, akkor azt meg fogja adni az, aki a köztársaságot létrehozta.

MüMpai ismét hővetője ahadt.

Nagyröce, augusztus 31.

(Saját tudósítónktól.) B e 11 a y József dr., Trencsénvármegye zsupánja, Temesvár volt magyar kul túr tanácsnoka másfél esztendővel ezelőtt hirdetményt bocsátott ki, -amelyben elrendelte, hogy mindazokat, akik Trencsénvármegye területén magyarul beszélnek, meg kell büntetni. Kivételt csupán a zsupán ur családja képezett, amelynek tagjai a hirdetmény megjelenésekor egy szót sem tudtak szlovákul. Hogy azóta megtanulták-e az államnyelvet, nem tudjuk.

A volt magyar kulturtanácsosnak, aki még versekkel is kopogtatott -a magyar irodalom ajtaján, állása határozottan megszilárdult a rendelet kiadása óta. Látták ezt az óriási sikert és egyre több követője akadt a nemzetiségi jogokat ilyen tiszteletben tartó zsupánnak. Nemrégiben Thurzó Igor, Turóc- szentmárton bírája lépett követői sorába, most pedig a nagyrőcei szolgabiró jött arra a gondolatra, hogy a magyarságnak ebben a demokratikus köztársaságban még anyanyelvén beszélni sincs joga. A legsötétebb Gömörben, Nagyrőcén a napokban a következő épületes hirdetmény jelent meg Sou- s e d i k szolgabiró aláírásával:

„Ezen hirdetmény érteimében minden korcsmában és nyilvános helyiségben, az utcán és kirándulásokon a magyar énekek éneklése a legszigorúbb büntetés terhe mellett el van tiltva. A korcsmákban ennek betartásáért a vendéglősöket és korcsmórosokat teszem felelőssé. Ka nem idevaló állampolgár követi el ezt a tettet, akko* a köztársaság területéről azonnal ki lefiz utasítva. Az idevalókat ismételten figyelmeztetem, hogy a rendelet ellen vétőket a' legszigorúbb büntetéssel fogom sui- tani.“

Szegény szolgabiró. Megirigyelte elődei nagy sikerét. Úgy látszik, jobb helyre akarja magát helyeztetni vagy főszolgabíró akar lenni, ami ezek után nem is lehetetlen, hogy megtörténik.

Községi választások Pozsonyban és Kassán? A Tribuna értesülése szerint arra való tekintettel, hogy az a törvény, amely Pozsonyt és Kassát rendezett tanácsú várossá fokozta le, már életbe lépett, mindkét városban meg fogják tartani a községi választásokat és pedig úgy a képviselőtestületbe, mint a városi tanácsba.

A

Fii o véiemftiQe a nagumcgue-renúsicrr®!?

Prágai Magyar Hírlap kérdéseire válaszolnak közigazgatási funkcionáriusok.

memorandumában Szepesvármegye gének, önállóságának és jelenlegi Jyének fentartását kérelmezte.

egysészékhePrága, augusztus 29.

A nagymegye rendszer megvalósulás előtt áll. Hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarsága előtt a közigazgatási tudomány és gyakorlati tapasztalat szempontjából is meg legyen világítva a közigazgatási reformnak ez a legfontosabb része, kérdéssel fordultunk Szlovenszkóban és Ruszinszkóban élő, azelőtt a vármegyei közigazgatás szolgálatában vezető szerepet játszott tekintélyekhez s feleletet kértünk tőlük arra nézve:

1. mi a véleményük a megvalósítandó nagy- megye-rendszerröl ?

2. milyen hatása lesz a rendszernek volt működési területükön?

Kérdéseinkre a válaszok egyrésze már beérkezett s ezek közül az alábbiakban adjuk egy pár közigazgatási szakegyéniség véleményét.

*

Szepesmegye volt főispánjának és alispánjának válasza.

M á r i á s s y Tibor Szepesvármegye volt főispánja kérdéseinkre igy válaszolt::

ad 1. A nagy megye-rendszerről az a meggyőződésem, hogy célja tisztán politikai jellegű. Nem a közigazgatást akarja gyorsabbá, jobbá, olcsóbbá tenni, de a cseh imperializmust hathatósan előmozditani.

Kellő beosztás mellett a magyar és német kisebbséget akarja e rendszer a közigazgatás terén még jobban elnémítani, remélve, hogy igy a szlovák többség és a kisebbségek közé éket verhet. Ezt a féltékenykedéstől, a sértett önérzettől várja és bizton reméli, hogy az elszigetelt szlovákságot, a magyar és német testvéreitől izolált, sőt ellene hangolt szlovákságot annál könnyebben fogják „cseh-szIovákosithatni“, azaz elcsehe- sithetni.

ad 2. Szepesvármegye területén a legszembeötlőbb és talán a legpregnánsabb ez a szándék. A vármegyével itt 8 rendezett tanácsú város, sok nagyközség, a múltban oly virágzó ipar és kereskedelem s igy egy hatalmas kulturkohó fog megszűnni, amire egy gyarmatban nincs is szükség!

•

Neogrády Lajos dr., Szepesvármegye volt alispánja ezekben volt szives választ adni kérdéseinkre:

ad 1. Az úgynevezett nagymegyei rendszer, vagyis több vármegyének közigazgatási szempontból való egyesítése, a közigazgatás centralizálását jelenti.

Ha közigazgatás egyedüli feladatát a legszorosabb értelemben vett igazgatási törvények és rendeletek egyszerű, gépies végrehajtása képezné, akkor a nagy közigazgatási egységek szervezése, — az egyöntetű eljárás biztosítása szempontjából — indokolt lehetne, természetesen csak oly területek egyesítése által, melyek földrajzi fekvésüknél és közlekedési viszonyaiknál fogva a közigazgatási egység alakítására alkalmasak.

A közigazgaztásnak azonban fontos feladatai vannak gazdasági és társadalmi téreni is, különösen ma, amidőn a szociális kérdések oly nagy erővel lépnek előtérbe. Ezeket a feladatokat egyöntetű — sablonos — intézkedésekkel megoldani nem lehet; ezek helyes megítélését és sikeres megoldását csak akkor biztosíthatja a közigazgatás, ha a földrajzi fekvés, a gazdasági és kuturális fejlődés, a közlekedési és forgalmi helyzet szerint kialakult területi egységek speciális viszonyaihoz és követelményeihez alkalmazkodik.

A nagymegyei rendszer ezeket, az életviszonyok által alakított területi egységeket mesterséges módon kívánja átalakítani; ez természetellenes és ezért jó nem lehet.

A járási hatóságok és a községi önkormányzat hatáskörének tervezett kiterjesztése nem alkalmas a vármegyei közigazgatás terén teremtett bajok és hiányok megszüntetésére.

ad 2. A nagymegyei rendszer hátrányos hatása Szepesmegj'ére nézve fokozott mértékben áll fenn azért, mert a Szepesség földrajzi fekvése, természeti határai, történelmi kialakulása, kulturális fejlődése, közlekedési-, gazdasági és egyáltalában minden irányú életviszonyai szerint, egy oly különálló egységet képez, mely különösen gazdasági és társadalmi életének speciális jellegénél fogva más vármegyékkel egyesített közigazgatási szervezetbe egyáltalában be nem illeszthető.

Szepesmegyének Liptó- és Gömörvárme- gyékkel tervezett egyesítése elhibázott kísérlet volna még azért is, mert eltekintve attól, hogy a nevezett három vármegye teljesen eltérő életviszonyokkal bír, ez az egyesítés a szoros értelemben vett közigazgatás követelményeivel is ellentétben állana, a mernyiben , Gömört nagy természeti és közlekedési akadályok választják el úgy Szepes- tő!, mint Liptótól; Liptói és Liptószent- miklósra, vagyis a nagymegye szélső nyugati szögletébe tervezett megyeszékhelyet pedig alig 30 km. hosszú szepesi határán csak egyetlenegy közlekedési vonal ■ köti össze Szepessel, mely körülmény a közigazgatásnál oly fontos közvetlen és könnyű érintkezést lehetetlenné teszi.

Szepesvármegye lakossága ezért nem tudna belenyugodni egy ily beosztásba és tiltakozva önállóságának megszüntetése ellen, 1920. évi junius hó 6-án Lőcsén tartott nép- gyüléséből, a köztársaság elnökéhez, a nemzetgyűléshez és a kormányhoz intézett

A többi választ legközelebb közöljük.

„Hogy áll a korona Zürichben?"

Az idegenforgalom pesti tatárjárása. A tőzsde, bakkasztal és gyep — mint kereseti forrás.

Budapest, augusztus 31.

(Saját tudósítónktól). Budapest alaptermészete: a kíváncsiság, eltűnt a mindennapi életből. Mintha London fagyos nemtörődömsége ülné meg az emberek lelkét, semmi más, mint a kenyér, nem érdekli őket. Milliárdos tüzkatasztrófák, ismert nevek családi tragédiái, szenvedelmes politikai viták, amelyek azelőtt napokig foglalkoztatták az emberek fantáziáit, ma mind eltűnnek a feledés homályában és még a napilapok sem tartják szükségesnek riportereik hada révén felszínen tartani az izgalmas szenzációkat. Elvégre nyolcoldalas lapok mellett kell a hely a hirdetéseknek. Ma már csak az a fontos:

— Hogy áll a korona Zürichben?

És ahogy kivetkőzött ez a város gyerekes örömeiből, kis szenzációinak haihászásából, úgy utána dobta a múltban megszokott családias külse- I jét is. A korzón, a Váci-utcán mind több az ide- j gén és fogynak a jóismerősök. Leginkább a ruha- | kérdés miatt mondanak le mindennapi szórakozásukról a korzó törzsűivel. Szomorúan kell megállapítani, hogy Budapest kozmopolitává nőtte ki magát és mindazt, amiért valamikor mértföldes cikkek, beszédek láttak napvilágot, az idegenforgalom, az máról holnapra valóra vált. És hogy mi, budapestiek miért nem örülünk ennek a fordulatnak, annak egyedüli oka megint csak egy név: Zürich.

A dunaparti és egyéb előkelő nagyszállodák j zsúfolásig telve vannak külföldiekkel. Ez az ára- i dat, amelyet a jó frank, font, lira és szokol söpör ! felénk, mértani arányokban nő. Szinte mondhatnék, hogy átvettük e téren Bécs szerepét és olyan emberekkel találkozunk a Hungária és Ritz halijában, akik odahaza nagyon is szűk, kispolgári keretek között mozoghatnak. Ez különben modorukról, étkezési módjukról azonnal megismerhető. A színházak ma már megfizethetetlenek benszülött budapesti számára és az úgynevezett müveit középosztály már legfeljebb egy-egy mozielőadást engedhet meg magának. A külföld azonban rendületlenül ontja látogatóit és a legfantasztikusabb nevű asztaltársaságok rendeznek társasutazást Budapestre, ahonnan azzal távoz- I nak, hogy majd propagandát csinálnak nekünk. A párisi expressz zsúfolva jön és ugyanúgy távozik, legfeljebb a csomagok száma szaporodik az elmenetelkor.

Ennek azonban nem örülnek a budapestiek. Az úgynevezett dolláresőből ugyanis régen kiábrándultak már és nagyon is jól tudják, hogy az előkelő idegen első kérdése a szállóban, hogy a szoba mibe kerül frankra, fontra, dollárra vagy szokolra átszámítva. Természetesen mindent drágáinak és csak akkor hallgatnak el, mikor a szálloda portása félretéve minden udvariassági formát, keményen megmondja nekik, hogy ezért a pénzért odahaza egy óráig sem lakhatnának. Általában az a szomorú tapasztalat, hogy az idegenlátogatás felér egy tatárjárással. A belvárosi kereskedők kétségbeesetten panaszkodnak, hogy kifosztják raktáraikat, de tévedésből sem

17Á1ICA

Pásztorok és királifkisasszontiok

éjszakája.

Irta: Szekula JenőA rendőrfőnök kihallgatásra jelentkezett az allenheimi hercegnőnél* Homlokáról gyöngyözött a 'verejték, nyaka nekivörösödött savószinü szeme kerekre meredt, mirt a pulykáé, valamely végzetes összecsapás után.

— Fenség.*.— dadogta — Asszonyunk!

Az allenheimi hercegnő mosolygott. Mert

mindig mosolygott, ha öröm érte, ha bánat, ha gyászhirt közöltek vele, vagy ha a boldogság reménysugara sugárzott feléje. Szép és kiváltságos és diadalmas mosolya — amely látható volt képein, kifüggesztve kis birodalmának minden nevezetesebb csapszékében — állandó igézet alatt tartotta kevésszámú alattvalóinak a szivét*

— Miért oly izgatott, Trösztler? — mondotta. — Baj van?

— Egy csavargót tartóztattak le embereim a Kék Patkányhoz cimzett fogadó sönté- sében*

— Mi volt a biind?— Fenséges asszonyunk magas és kiváltságos személyét sértegette, — mondotta*

A hercegnő kacagott*

— Ugyan! S mit mondott rám?

Trösztler elsápadt. %

— Nem merem megismételni, — dadogta*

— Beszéljen. Nem fogok megharagudni.

A rendőrfőnök közelebb hajolt úrnőjéhez.

— Azt hireszteli mindenütt, hogy fenséges asszonyunk a — szeretője volt*

Izabella Lujza — mert igy hívták a hercegnőt — mosolygott. Arca kipirult, mint a rózsa* Majdnem tapsolt a kezével*

—• Ez kedves, — mondta. — Mindjárt elmondom az uramnak is. XVII-ik Rudolf örülni fog*

— Mit csináljak a csavargóval?

— Bocsássák szabadon. Ily ártatlan tréfáért nem lehet bántani valakit. Ezt a hazugságot úgy sem hiszi el neki senki. S ha el is hiszik! Nem árt* A hazugságokat szabad elhinni, csak az igazságot ne tudják meg az emberek soha.

Elmerengett, azután folytatta:

— A hazugságok úgy halnak meg, mint a fehér lepkék, — csak egy napig élnek, vagy az éjszakán át* S termékenységükkel a földet táplálják*

A rendőrfőnök makacskodott.

— De ez veszedelmes ember. Egy gyűrűt is mutogatott. Asszonyunk monogrammja van benne, gyémántból, — biztosan lopta — de azt beszéli, hogy a pásztoróra emlékére kapta. Egy szőke hajtincset is mutogatott. A tárcájában hordja. Aranyszínű, mintha csak Asszonyunk hajából nyesték volna ki*

Izabella Lujza elsápadt. Finom és szépmet- Jszésü ajkán megfagyott a mosoly, j — Hogy hívják azt a férfit?

1 — Varsiai Dávidnak, asztaloslegény, Magyarhonból való* Azt beszéli, hogy három év előtt itt dolgozott a kastély kertjében, május havában *. *

— Három év előtt... — suttogta a hercegnő s elsápadt, mint aki egy régi tükörben megpillantja a maga elfelejtett arcát*

— Néhány sor Írást is Őriz — a kézelőjére írva — színes ceruzával, — emléksorok — de ez odahaza van a falujában, — nem tudtuk tőle elkobozni.

— A nyomorult! — sziszegte a hercegnő s sovány és karcsú dereka már kiegyenesedett, mint a kígyóé, ha az erdő vadja gyilkos macska-tekintettel csap le rája* Mitől megdermed az erekben a vér. Mit tegyek! Mit tegyek!

— Fogva tartjuk, — nyugtatta meg a rendőrfőnök* — Pörbe fogjuk, hogy a gyűrűt ellopta.

— Nem használ. Nyilvános tárgyalás. Botrány .. * Alkotmányos államban élünk. Mindenki a csavargónak fog igazat adni* Ha meg eltoloncolják, beküldi autogrammomat a lapoknak, — hamisítvány — de el fogják hinni neki* Trösztler, gondoljon ki valamit* Mentsen meg! De azt hiszem, hogy engem már nem lehet megmenteni.

Izabella Lujza sírva fakadt. Még nem látta soha senki sírni*

A rendőrfőnök eltávozott. Izabella Lujza magára maradt bánatával és könyeivel. S nézte a park karcsú fáit, amelyek tündéri rendben sorfalat állottak az est meghitt titokzatosságában.

— Igazat hazudott volna az asztalos-legény?... Lehetséges. Három éve... Sétált a kertben. Lerészegedett a jácintok illatától s a rózsák vad és kábító szagától. Mint valami megtévedt istennő. S ott állott a fiú. Barna hajfürtje vad kevélységgel borult a homlokára. Nyakáról le volt tépve az ing. Szép volt, mint egy paraszt. Antóniusz! De ez mindegy. Nem számit. Egyetlen éjszaka volt. A nyomorultnak nem lett volna szabad elárulnia, hogy királyi nőknek is lehetnek gyönge pillanataik.

Elsápadt. Eddig csak nemes és kiváltságos urakkal volt dolga, akik szerettek, hallgattak vagy meghaltak érte. Most mit kezdjen el ezzel a. fecsegő paraszttal?!

.— A kedvese nem voltam soha senkinek, — suttogta kábult gőggel. — Csak szeretőket tartottam magamnak.

Hideg borzongás futott végig fehér és tej- szinü bőrén, amin megérzett a rózsák friss és meleg illata. Tekintete a falra tévedt. Egy óriási és gyönyörű festmény volt a falon. A kép az isteni Dianát ábrázolta, amint nimfákkal kerge tőzött a vadvirágos erdőn.

A bercegasszony elbiivölten nézte az istennő virágokkal borított mezítelen testét.

— ö is alászállott egy pásztorfiuhoz egykor, — dadogta — hogy vele ölelkezzék. Mégsem lett semmi kellemetlensége.

összerázkódott. A kamarás lépett be a szobába. Bejelentette Trösztler rendőrfőnököt.

— Eresszék be! — kiáltott a hercegnő izgatottan.

Trösztler jókecfvünek látszott