Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-13 / 61. szám
A londoni megalkuvás. Prága, augusztus 12. (a i.) Hat nap óta tart Poincaré és Lloyd George londoni csatája s ha semmi zavaró momentum közbe nem jön, ha a laur-enzin- ^bergi szikratávíró estére nem dönti halomba seilentésével a mára virradt eseményeket, a ktetedik napon megpihenhetnek az európai kiábaika teremtőnek hitt, de a valóságban ^etlen dezorganizációt végző urai. cik;,k p • . . ' nap alatt. úgy látszik, sike°1? ,, megtalálniok azt a varázsitalt, mellett, , , egy 2CV megtölthetik a beke poha- termeh. poharat azonban nem a várva-várt tulternai békére ürítik ki, de a széthulló an- rak Egészségére kocintanak a londoni bucsu- l^üsnál. Hogy az antant egysége, ez a túlérett és férges gyümölcs továbbra is kon- zerváltassék, ehhez valóban varázsitalra volt szükség, mely elkábitja azokat a barátokat, akik vérbenforgó szemekkel és tajtékzó indulatokkal kiáltoznak kigyót-békát egymásra. A varázsitalt Lloyd George és Poincaré isszák meg, de a varázslat Albion népéinek és a gall közvéleménynek van szánva, Jvmelynek indulatait zsongitani, törekvéseit ^ceskonyos hazugságokkal letompitani kell. A nagíázsitalt a londoni mixerek a koníerenciá- ves. ame) cimzstt barban találták föl s a cifra nők lóban fluktuáló - kotyvalóknak, a kom-r száiííűsszum tetszetős nevét adták, viszonnpromisszummal távozik el — a ma kedtíötti hírek után ítélve — Poincaré Lon- ve'ömól s odahaza a. politikusok megszokott kor(eklámjának minden hangosságával hir- 180 ii fogja, hogy sikerült — ha kisebb en- osztrnények árán is — eredményeket elérnie. ritotti)roin]sszumo{- acj az ang0i közvélemény látásIára ^oyc* GeorSe és igyekszik maid eb kővé™ az anSol néppel, hogy ő maradt fölül, a kr.T a Poincaré telhetetlenségét az angol tényekeknek megfelelő korlátok közé szonáta. Az igazság, mely már régen elfordult urópa e két politikai óriásától, most sincs ¥ÁÜ£A A 1IS«b He«a£i4fea». Irta: Varga Béla. Temetői szomorufüzek alól, bárányfelhők tejszinü tájain át végtelen ívben lendül a messzeségbe a Végzet útja a Nirvána felé. A Mindenség apró szentjánosbogárkái suhannak rajta végtelen rajokban, — lelkek, kilobbant szikrái a földön maradt porhüvelyeknek, hogy a szent tornácban számot adjanak földi dolgaikról az örök erőnek, akit a szent Brahma Nagy Parancsolónak nevez. Ködpalota fehérük a Nirvána partján, aranyszögekkel — milliárd ragyogó csillaggal — kivert kupolája a menyboltozat, falai fehér fellegek, amikre türkizből csiszolt csillár — a hajnalcsillag — hinti buzavirágszinü fényét. A ködpalota alján hömpölyög a Nirvána tompa morajlással, nyaldossa a felhőlépcsőket, hová a túlsó partról keskeny szi- várványhic! vezet A hídon egyenként suhannak át a lelkek a palota tróntermébe. Acélszinü felbőtrónusán komoran, merev arccal ül a Nagy Parancsoló. — Mi voltál odalent? — A szava zug, mint a menydörgés morajlása. A sápadt lélek halkan mesélni kezd: — Testőr voltam a királynő udvarában. Nagyon szép volt a földi élet... Ragyogó fehér kaftánt hordtam és csillogó tőrt az oldalamon. A palota kertjében virágzottak a cseegyík tarsolyában sem. Az igazság az, hogy a londoni kompromisszum nem megoldás, nem orvosság a halálosan beteg Európának, csak a pillanatnyi veszélyt elodázó injekció, csak erőszakolt meghosszabbítása annak az állapotnak, mely egy héttel ezelőtt, sőt már hónapokkal ezelőtt is tarthatatlannak látszott. A rövid lejáratú moratórium szankciókkal és rendszabályokkal megtűzdelve nem állítja helyre az európai politikai és gazdasági élet teljesen felborult egyensúlyát, nem hárítja el a legyőzött feje felől az elpusztulás Damokles kardját s nem hozza közelebb egy lépéssel sem a békés élet, a rendes élet és a normális politikai elhelye- ződés várva-várt céljait. Az igazság az, hogy Londonban ismét megalkudtak a hét bőrétől már megfosztott Németország fölött s hogy a két jóbarátnak, a konc fölött kezet fogott két fegyvertársnak pár napon keresztül sikerült agyonterrorizálni egymást. Hogy Poincaré engedett a Lloyd George terrorjának, ebben nem találunk csodálatosat. Poincarénak valahogy haza kell mennie a soviniszta francia politikusok közé, valami eredményt kell vinnie Londonból a telhetetlen párisiaknak, mert ha üres kézzel száll vonatra, akkor összedönti maga alatt a hatalom piedesztálját. Ha nem is mindent, de legalább valamit kell adni a vadul üvöltő francia farkasoknak, akiknek szertelen étvágyát ő ébresztette föl, ezt súgván nékik: Németországot tönkreteszem s mindenét nektek adom- Hogy Poincaré deícrált egyes követeléseivel, ez érthető, de az. hogy Lloyd George a szankció nélküli moratórium hirdetője, a nagylelkű gesztusokat prédikáló államférfiu engedett a francia terrornak, az csak akkor magyarázható meg, ha mérlegre tesszük Anglia és Eraticiaország egymáshoz való viszonyának burkolt jelenségeit. El kell olvasnunk Vanderlip legutóbbi cikkét, mely rámutat arra. hogy az angol buldog fél Franciaország 2700 repülőjétől és 800.000 katonájától, el kell olvasnunk Van Ősz hollandi Írónak a resznyefák, a szökőkút márványmedencéjén ezüsteső porzott a holdsütésben, Ott állt a királynő... Egyedül. A fák között kanyargó ösvényt figyelte, mint az őzike, a vadászt. Tarka tulipánokkal átszőtt csipkeruháján mint márványból farai ott szobor ragyo? uh át a teste a hold sápadt fényében. Véremben valami édes bódulás hintázott... — A szerelem. — mordult gúnyosan a Nagy Parancsoló és arcán fanyar mosoly lo- pózott keresztül. — igen, a szerelem. Ismerlek már benneteket. Mind azzal jösztök. Micsoda pokolvirág lehet az odalent, hogy megmérgez mindent... —- Igen ... szerelem. Fűszeres illatokat lehelt az éjszaka... Közelébe lopakodtam. Észrevett. Nem haragudott. Fiatal voltam és erős, mint egy gangesparti mezőn izmosodott bika- Mosolygott rám és nem bánta- amikor átöleltem. A csókja perzselt és a cseresznyefák árnyékában szerelmet párázott a pázsit. Ezért a percért érdemes volt élni odalenn ... Mikor azt súgta, hogy csak engem szeret, úgy csilingelt a hangja, mint májuséjszakákon a harangvirág. Hívott, hogy másik este is menjek: későbben, — amikor lefelé hajlik >. Gö'O'lsrckér rudja. Mér az első csillag se gyűlt ki, amikor már megbújtam a kertben. Lestem a Göncölszekeret. de a rudja sehogyse akart lefelé hajlani. Apró csillagszemeit gúnyosan • hunyorgatta — mintha engemet akarna kikacagni. Nem bírtam tovább ... Elölopakodtam a sűrű fák közölt. A szökőkút párkányán ült a királynő — de nem egyedül. Lila kaftánt viselt a másik: Haagsche Postban közölt írását, mely szenzációs leleplezéseket közöl Franciaország gondosan előkészített terveiről- Megírja azt, hogy Franciaország már 1919-ben azt a kérést intézte Belgiumhoz, hogy „bizonyos eshetőségekre számítva*4 engedje meg, hogy a francia buvárhajók belga kikötőkben horgonyozhassanak, megírja, hogy bizonyos francia körök összeköttetést tartanak fenn az ir felkelőkkel s az egyiptomi lázadókkal s hogy ennek a politikának nyilvánvaló célja az európai francia hegemónia biztosítása s hogy mindez arra szolgáló eszköz, hogy Angliát követeléseinek elismerésére szorítsa- £s el kell olvasnunk még egyszer Lloyd George- nak a nemkonfirmált lelkészek előtt mondott beszédét, melyből kikiált ez a mondat: „Az epileptikust nem lehet rohama alatt meggyőzni s ugyanígy áll a helyzet a dühöngő nemzetekkel is.“ Szóval Lloyd George tudja azt, hogy a francia ma a dühöngés rohamában fetreng, hogy az argumentumok ma nem hatnak reá s látja azt is, hogy mindaz, ami Franciaországban történik, fegyveres felkészülés a vele való szakítás esetére. Hogy ezt a szakítást nem akarja ma, az érthető, mert hiszen az az 500 uj repülőgép, melynek j építését az angol kormány nem régen hatá- ! rozta el, még nincsen készen s mert az Írek [ nyugtalansága még nem engedte konszoli- | dálódni a belső'viszonyokat. Ezért engedett j Lloyd George a francia terrornak és ezért I fújt takaródét saját elvei számára. Ezért alkudott meg és retirált most is, mint számtalanszor eddig Lloyd George, úgy látszik, ambicionálva sírkövére azt a jelmondatot, amit Gentz Íratott Eisler Fanny keresztjére: „Vannak emberek, akiknek élete örökös kapituláció-** A kompromisszum tehát a francia-angol szakítás elodázását jelenti elsősorban s csak másodsorban bir jelentőséggel a német moratórium és a gazdasági rendszabályok szempontjábólEbből a másodrendű szempontból tekintve megismertem Hilmit, a kapitányt. Láttam, amikor megcsókolta. És eltűntek a ciklámenszegélyes ösvényen a sürü fák között. Egyszer csak éreztem, hogy markomban a tőr.. Utánuk akartam rohanni, de gyökeret vert a lábam. Most már tudom: a csalódás volt. És nem is haragudtam már. Odalent mindenkinek szabad szeretni. A föld tengelye a szerelem. A tőr markomban volt, — nem dugtam vissza. A mellembe döftem ... Kezdjük elölről... — Elég! — szólt a Nagy Parancsoló. — Megérdemelnéd, hogy szamár képében vagy elefánt formájában menj vissza a földre, de azok sokáig élnek, hosszú volna vezeklésed. Kutya leszel. Tanuld meg odalent, hogy hűségesen vigí^ázz arra, amit egyszer megszereztél, még ha szerelem is az. A palotakertben, a szökőkutnál holtan leltek a szolgák egy fehérkaftános udvari katonát. Senki sem tudta, ki döfte szivébe a tőrt. Nagy pompával temetteíte el a királynő az udvari temetőben, a gesztenyesor végén. Sirkövet is faragtatott neki hófehér márványból. A gesztenyefák rózsaszínű szirmokkal havazták tele a sirt. Egyszer, egy késő alkonyaikor a temetőben sétált a királynő. Izzó piros tubarozsabokrétát tartott a kezében, — odatette a sirhalomra. A hant mögül két zöldtiizü szem meredt rá. Fekete- szörü kis kutya volt. Hálás nyöszörgéssel sompolygott a királynő lábához és könyör- gőn, félénken nézett rá. A kiráynő megsaja dolgot, a kompromisszum újabb súlyos és elviselhetetlen helyzetet teremt Németországra nézve. Nem szünteti meg a bizonytalansággal járó politikai és gazdasági lázas tüneteket, nem ad bázist a német gazdasági élet rendbehozatalára, nem emeli föl a borzalmasan lecsúszott márka értékét s nem szünteti meg azt a helyzetet, melyről egy angol diplomata a Poincaré terveire célozva azt mondotta, hogy ebben a helyzetben az ördögnek kell Németország kormányzását átvennie. Poincaré nem is akarta, hogy ez a helyzet megváltozzék. Poincaré azt akarja, hogy az ördög kormányozzon Berlinben, hogy a pokol erői szabaduljanak fel s hogy a kétségbeesés verje szét azt, amit Bismarck megteremtett. Aki tovább lát, aki a jövőbe néz, az a londoni kompromisszumban, mely a legújabb francia politikai slágert, a „produktív zálogok** keringőjét vette műsorába, nem lát mást, mint az Európa Forradalmasításához vezető ut egyik újabb lépését- A londoni kompromisszum nyomán a nyomorúság, az elkeseredés, a nyugtalanság pokoli erői törnek majd fel egy szerencsétlen államban s ezek az erők a szélsőséges kirobbanások aknáit hordozzák magukkal. Háború és forradalom — ez a kép rajzolódik elénk a londoni konferencia nyomán. Szomorúan és az európai élet jövője fölött elkeseredve állapítjuk meg, hogy a béke szellemétől irtóznak és remegnek azok, akik békét mertek fabrikálni. Kiábrándultán áll ismét az európai közvélemény a londoni hírekkel szemben, melyek megegyezésről beszélnek, de nem az európai népek megegyezéséről, de két cinkos ravasz paktumáról. Úgy látszik, messzi van még annak az ideje, hogy a nép a hatalom gyökere, lerázza magáról azokat, akik paktumokat kötnek, háborút, forradalmakat, nyomorúságot és pusztulást szankcionáló és előmozdió paktumokat. Sötét, halálosan fekete az európai égbolt s London felől nem ragyogott fel egy halovány csillag sem. nálta s magával vitte a palotába. Engedelmes kis kutya volt, csillogó emberszemekkel. Kedvence lett a királynőnek és ágyastermében, az ottomán párnáin csinált fekvőhelyet számára. Szelíd volt mindenkihez, csak egyszer szükölt keservesen, amikor egy tavaszi hajnalon a lilakaftános kapitány surrant az ágyasterembe. Mintha irigyelte volna a csókok csilingelősét, az ölelést, szomorú szeme, mintha opálszin könnyekbe borult volna. A szükölése embersirás volt. Reggelre holtan lelték a királynőt az udvarhölgyei. A torka volt átharapva. És a kiskutya eltűnt nyomtalanul. * Temetői szomorufüzek alól, bárányfelhők tejszinü tájain át végtelen Ívben lendült a Végzet útja a Nirvána felé. A Mindenség apró szentjánosbogárkái: lelkek suhannak rajta végtelen sorokban, át a szivárványhi- don, be a trónterembe, hol a hajnalcsillag, — mint türkizből csiszolt csillár — hinti bu- zavirágszin fényét a sápadt lelkekre s a Nagy Parancsolóra. — Mi voltál odalent? — kérdi a Nagy Parancsoló és zug a hangja, mint a menydörgés morajlása. — Királynő voltam és asszony. Szerettem. — Hm... Megint csak az az átkozott szerelem — dörinögte a Nagy Parancsoló. — Szerelem: a föld mérget illatozó pokol virága. — Igen ... Szerettem ... Nem lett volna szabad, csak azt az egyet, akit nekem rendelt a szent Bráhma, — isteni ágyékból szár^ évfolyam* 61. szám. P_ Prága, vasárnap, 1922. augusztus 13. liHI" Ifc JttM bES TUTIT 'inMnrWTrii mmmmmm «wn Előfizetési árak bel- és külföldön: jrMK\ Jw JfWS . IKy ima egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, /r/JL # JShJpM ZmJ %Ttdé-V£s™kJiyr»ÍÍS-E ff JBj Bff fiff Mar ’ISK' MbW mFolyószámlák: Postatakarékpénzc-c'StPIv M AHr Mm Ha flw fim J&Br M&r flfi fisa tár clearing-szám 48773, Deutsehe ^ M.MS — Sürgönyeim Hírlap, Prnha. — p. POLITIKAI NAPILAP . ,KiaKd“'= . , Praga-Il., Stepanska ulice 40. I. „ Praga-I„ Na PerStyné 6. &. Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
