Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-09 / 57. szám
Szerda, augusztus 9, 6 lJfa<XS§7ÜRE£ Ngiltíér*) A közjegyzői pályán való működésemnek 25, évi évfordulóján vettem kézhez a cseh-szlovák igazságügyminiszter urnák ama rendeletét, mely- lyel állásomból elmozdít. Midőn eddig becsülettel betöltött állásomtól megfosztattam, nem mulaszthatom al, hogy a nyitrai, galgóci cs pöstyéni járás nagyérdemű közönségének, nemzetiségre való különbség nélkül, leghálásabb köszönetemet ne nyilvánítsam azért a kitüntető bizalomért, melyben állandóan részesített. Tőletek pedig, szeretett magyar királyi közjegyzőtársaim, meleg ragaszkodással, de fájó szívvel búcsúzom ezúton nagyrabecsült közös pályánkról való kényszerű távozásomkor s megköszönve állandóan tapasztalt kartársi ragaszkodástól és szereteteteket, miheztartás végett közlöm Veletek az igazságügymrniszter úrhoz beadott alábbi előterjesztésem teljes szövegét. Pongrácz Géza dr„ von magyar királyi s elmozdított cseh-szlovák közjegyző. * Nagyméltóságu Igazságügyminiszter Ur! Nekem 1922. évi július 10-én kézbesitett 29564/1922. számú rendelete ellen, mellyel engem nyitrai közjegyzői állásomból elmozdít, az 1921. évi augusztus 12-én kelt 305. számú törvény alapján előterjesztéssel élek egyező tót és magyar szövegben. Azok után, amik eddig velem történtek, miniszter urnák rendeletére el voltam készülve s igy annak kegyetlen rendelkezése meg nem lepett, sőt mint az agyonszurkált haldoklónak megadott kegyelemdöfés még jól is esett. Azzal a ténnyel szemben, hogy mindaddig, mig id nem mozdittattam, hivatalos ügyködésemet a tót felekkel tótul közmegelégedésre elintéztem, mit sem bizonyít miniszter urnák azon indokolása, hogy az állam nyelvét nem bírom. Ez csak azt bzonyitja, hogy miniszter ur a fenti 305. számú törvényben biztosított azon diszkréciónál jogának gyakorlását az egykori magyar állam területén volt közjegyzőkkel szemben, mely szerint tetszése s belátása szerint elcsap- hatja őket, etikai szempontból indokolni akarja. Ezt pedig igazán fölösleges volt, mert sokkal inkább felelt volna meg az etikának, ha egyáltalán nem indokol semmit, mert akkor tisztában lett volna a valóságos indok: vagyis magyar vagy és mint ilyennel szemben természetszerűen bizalommal nem viseltetvén, pusztulj bizalmi állásodból. De ekkor természetesen elvett kenyeremért az állam engem kártériteni tartozott volna, amennyiben mi az államnak oly szerencsétlen köztisztviselői voltunk, kiknek sem fizetés, sem nyugdíj nem jár. Kegyetlen rendelete indokolása jogosságának elbírálását a legfelsőbb közigazgatási bíróság eldöntése alá fogom bocsátani beadandó panaszommal s ezért annak fejtegetésébe, vájjon a csehszlovák államnak mint nem nemzeti államnak van-e egyáltalán államnyelve, vájjon a cseh, a szlovák, a német, a rutén, a magyar nyelveknek egyenjogúságuk van-e, nincs-e, egyáltalán itt nem bocsátkozom. Itt csak finita la comédia bejelentem, hogy utolsó közjegyzői ténykedésemet, vagyis irodámnak a helybeli törvényszék kezéhez való átadását folyó július hó 15-én rendesen és pontosan elvégeztem, miután csak birtokon kivül vagyok jogosult jogorvoslatokkal élni. Ezt azért teszem, hogy miniszter urnák tudomására hozzam, miként ezen sikeresen befejezett komédiának minden részletéről már előzetesen tudomásom volt egy szerencsés véletlen folytán. Ugyanis: egy jó ismerősöm utazott a vágvölgyi gyorsvonaton. A szomszéd fülkében a bratislavai hatalmasok egy csoportja óriási nevetések között épp az én nevemet említvén, figyelmessé lett s jó hangos és derűs beszédjükből kivette az egész haditervet, mely a mi kiebrudálásunkra szövetett. Ezt közölve velem, 1921 augusztus 12-én tényleg meghozatott a 305. számú törvény, mely szerint minden fegyelmi eljárás mellőzésével a miniszter ur tetszésétől elcsaphatók vagyunk. Tisztában voltam a helyzettel annál is inkább, mert időközben a bratislavai tót klubnak a cseh minisztériummal történt azon paktumáról is értesültem, hogy a régi jegyzői kart teljesen kiszolgáltatták a tót klubnak, amennyiben a klub által halálra Ítélteknek elcsapására a minisztérium kötelezettséget vállalt. Szerencsémre azonnal eladtam szülői szép házamat, hogy a mostani kényszereladás veszteségeit elkerüljem s elkerüljem, hogy az annak birtokába jusson, ki ezen kényszereladás folytán reá előnyös vételnek már előre örült Nézetem szerint a 305. számú törvénynek az-az Intenciója, hogy miniszter ur csak akkor élhet ezen diszkréciónális jogával, ha valamely közjegyzőt oly politikai vétség terheli, melynek alapján a közjegyzői fegyelmi bíróság el nem járhatna. Ha ezt a jogkorlátozást a törvénymagyarázatban fel nem állítjuk, akkor jogról beszelni teljesen fölösleges. Egész működésem ideje alatt soha nem politizáltam, tehát politikai vétséget sem követhettem el s csupán jogszolgáltatási működésemmel az állam konszolidációjához járultam hozzá, dacára annak, hogy életem mostanig valóságos kálváriajárás volt, mit az alábbi felsorolt igaz, valóságos js általam bármikor bebizonyítható tények igazolnak: *) Az e rovatban közlőitekért a szerkesztő' nem 'vállal felelősséget. % “1. 1918 november 22-én reggeli 6 órakor tizenkét felfűzött szuronya gyalogosból álló osztag egy tiszt s egy tiszthelyettes. vezetése alatt puskatussal úgy döngette házam kapuját, hogyha az nem oly erős, betörik. E féktelen döngetésre udvari hálószobánkban feleségemmel felriadtunk s a megrémült, szobánkba rohanó cselédtől értesülve- hogy értem jöttek, a lépcsőn ieltörtető icat mákat csak azon ígérettel, hogy öt perc alatt felöltözöm, tudtam visszatartani attól, hogy feleségemmel közös hálószobánkba be ne törjenek. Felöltözve, rendelkezésükre bocsátottam magam s engem az utcán végig szuionyok között cipeltek a helybeli kaszárnyába. 2 A kaszárnyában Püchovszky Bálint, helybeli kanonok úrral együtt, mint a hadsereg parla- mentairjeií küldtek ki Érsekújvárra, hogy onnét a magyarok által elíogo.i Svetlik Ferenc cseh főhadnagyot hozzuk haza, oly fenyegetéssel, In este nyolc óráig vele vissza nem térünk, íeicsége- met és fivéremet is elfogják. Szerencsére vállalkozásunk sikerű't, mert ha a magyar tiszti sapkába bujtatott cseh főhadnagyot az érsekujniri feldühödt s a főhadnagy felakasztását követelő tömeg, mely ott a főhadnagy fogházául szolgált vendéglő elülső kapuja előtt gyülésezett, a hátsó kapun történt menekülésében észreveszi, valamennyiünket felkoncoltak volna. Ezen, a nemzetközi hadijogot sértő cselekményeket igazoló katonai okmányokat megőrzőm. 3. 1920. évnek első negyedében a bratislavai közjegyzői kamaránkat, mely a törvény szerint karunk érdekeit védeni hivatott, feloszlatták, vagyis autonómiánkat felfüggesztették s ennek helyébe csupán az újonnan kinevezett közjegyzőkből álló kamarát állították össze, melynek legkisebb gondja volt a régi közjegyzők érdekeinek megvédése, sőt állásainkat maguk közt felosztva, elfoglalták s igy megfosztottak egyetlen kari szervezetünktől, hogy egyenként megtámadtatva, szervezetileg védekezni képesek ne legyünk. 4. 1920. év junius végén minden előkészületi határidő adása nélküi valamennyiünket tót vizsgára hívtak fel Bratislavába a táblához, hol: meg kell adni, hogy Fajnor Vladimír dr. táblai elnök ur tárgyilagos elnöklésével vizsgálatnak lettünk alávetve a tót nyelvből. Nevezett ugyanis elismerte, hogy a mi korunkban az eddig tökéletesen el sem volt sajátítható tót nyelvet elsajátítanunk szinte lehetetlen, de felkért, hogy a lehetőséghez képest iparkodjunk úgy tótul működni, hogy abból a közre kár ne háramolhasson és az eljövendő uj generációtól várta a teljesen korrekt tót okiratszerkesztést. 5. Ezen vizsgálatnak személyemre vonatkozó eredményeként kézhez vettem az igazságügyminiszter ur helyettesének, Hausmann dr. urnák Bratislavában 1920 julius 8-án 6050/20. org. származón leiratát, amelyben arra való tekintettel, hogy vizsgám eredményeképp megállapítást nyert azon körülmény, hogy a tót nyelvet tökéletesen nem bírom, felszólít, jelentsem, vájjon mit választok: a) áthelyezésemet-e egy magyar többségű kerületbe, vagy pedig b) a Nyitrán maradást, mely esetben ezen vegyesnyelvü kerületben mellém a tót nyelvet tökéletesen biró második közjegyző is kineveztetnék. Erre én 1920 julius 10-én a b) alternatívát választó válaszomat megadtam, ragaszkodván szülővárosomhoz. 6. Erre kineveztetett 1921. évben mellém második közjegyzőnek Brezny Cyrill Mikulás dr., aki helyét április 1-én el is foglalta. 7. 1921 junius l-étől kezdödőleg elmozdításomig egyetlen bírói megbízásban nem részesültem, jóllehet az 1894. évi XVI. t. c. 51. §-a a megbízó bíróság kötelességévé teszi ezen bírói megbízásoknak igazságos egyenlő megosztását. 8. Felszólalásomra a helybeli törvényszéki elnök ur uj kollégámmal együtt oly értekezletre volt szives meghívni, melyen a megosztás tekintetében közös megállapodást létesítettünk volna s jóllehet az elnök ur ez alkalommal kijelentette, hogy eddigi tót működésem ellen kifogása nem lehet, kollégám nem járult hozzá a megosztáshoz, kijelentvén, hogy ő ide nem második, hanem egyedüii közjegyzőnek neveztetvén ki, a megosztáshoz annál kevésbé, járul hozzá, mert miniszteri rendelet van, mely kimondja, hogy a bírói megbízások csakis a tót anyanyelvű közjegyzőnek adhatók ki kizárólagosan. 9. Ezen sérelmem orvoslása céljából a fenti törvényes intézkedésre való hivatkozással 1921 november 18-án a nyitrai járásbíróság vezetőjéhez is fordultam, aki hivatkozással a bratislavai tábla elnökségének 1921 május 2-án kelt 1921. Pr. X. E. 12/1. szánni végzésére, arról értesített, hogy eszerint csakis a tót anyanyelvű közjegyzők láthatók el bírói megbízásokkal. 10. Egyidejűleg, vagyis 1921 november 14-én postára adtam az igazságügyminiszter úrhoz intézett, általa a postai tértivevény szerint november 16-án kézhez vett 49325/1921. szám alatt iktatott azon kérvényemet, melyben hozzá fenti törvényes jogaim megvédése érdekében fordultam. kifejtve a fenti törvénytelenséget, mely anyagi exiszteneiámat támadja meg, de válaszra nem érdemesített. 11. Ennek folytán a 49325/1921. szám alatt beadott kérvényem elintézését sürgető uj kérvényt menesztettem az igazságügyminiszter úrhoz 1922. évi március 22-én, melyben arra való tekintettek miként időközben értesültem, hogy a miniszter ur egy titkos rendelete képezi a bratislavai táblai elnökség 1921 május 2-án kelt 1921. Pr. X. E. 12/1. számú végzésének alapját, kértem a miniszter urat, hogy e rendeletét velem is közölje, hogyannak törvénytelenségét a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál megpanaszolhassam s egyúttal belátva anyagi exiszteneiámat veszélyeztető kilátástalan küzdelmeimet s deferálva a rendelei azon titkos intenciójának, hogy én mint magyar nemzetiségű nem vagyok alkalmas egy cseh-szlovák közjegyzői állásra, azon ajánlatot tettem, miként hajlandó vagyok állásomról lemondani, ha az állam az én és fivérem birtokában levő magyar hadikölcsönkötvényeinket cseh-szlovák valutában készpénzben beváltja, azon reményben, hogy a kormányzatnak akad oly diszkrecionális alapja, melyből ezt az obügót velem szemben elvállalhatja s igy nem lesz kénytelen velem, mint magyarral szemben a 305. számú törvényben foglalt diszkréciónális jogán alapuló s általam az előzményekből már előre látott, de itteni kollégám által már előre hirdetett elcsapatási eljárást lefolytatni. Ezen ismételt kérvényemet sem méltatta a miniszter ur válaszra érdemesnek. 12. Miniszter urnák 1922 május 20-án kelt 2418/ —1922. számú rendelete alapján felhivattam, hogy a bratislavai táblánál 1922 május 31-én újból tót vizsgára jelentkezzem. Ezen felhívásnak is megfelelve, megjelentem Bulla Antal táblai tanácselnök elnöklete alatt vizsgálóbizottság előtt Uh- rovics Vendel dr. dunaszerdahelyi közjegyző társammal, ki talán a tót nyelvet a magyarnál V jobban beszéli s pozsonyi törvényszéki hites tolmácsként működött s vele együtt egyhangúlag elbuktattak a tót nyelvből, oly kijelentéssel, hogy egy cseh-szlovák közjegyzőnek klasszikus tót nyelven kel] okiratokat szerkeszteni, szóval tót irodalmi müveket alkotnia s a társaságban állandóan a tót nyelvet használnia. Bulla elnök ur a vizsgálat megkezdése előtt mindegyikünkön behajtott 360 korona vizsga- dijat, nehogy ingyen bukjunk el. A fentiekben vázolt eljárások után a mostani előterjesztésem tárgyát képező határozat tényleg a befejező felvonása annak a mulatságos tervnek, amelyen a gyorsvonaton utazó bratis'a- vai hatalmas urak oly jót nevettek s amely még idejekorán tudomásomra jutott, úgy hogy vagyoni érdekeimet még részben megmentenem sikerült. Most jut tudomásomra, hogy Belcsák dr. lévai és Uhrovics dr. dunaszerdahelyi volt magyar királyi közjegyző társaim ugyanúgy foszttattak meg kenyerüktől, mint én s bizonyos vagyok benne, hogy ugyanazon sors várja többi magyar kollégáimat is. Szervezetlenül egyenként könnyű mindegyikünkkel végezni. 1922 junius 1-ig, mig a régi alacsony díjszabás volt érvényben, jók voltunk mi is, de már az ezen idő utáni nagyobb dijakat csakis az újonnan kinevezett s csupán tót anyanyelvű közjegyzők szedhették s nekünk felkophatott az állunk, sőt most már legelni is mehetünk, penzió nélkül s minden kártérítés nélkül azzal az egyetlen tudattal, hogy elcsapatá- sunkig pontosan és kifogástalanul s becsülettel működvén, megkaptuk úgy a tót, mint a magyar társadalom által nekünk nyújtott becsületrendet s igy büszkén hagyhatjuk el eddigi pozíciónkat. Ezen minden jogba s etikába ütköző elbánásért elsősorban a bratislavai hatalmasokat okolom és csak másodsorban Nagyméltóságodat, ki az itteni helyi viszonyokat még sem ismerheti úgy. Csak azt állapíthatom meg, hogy mi, volt királyi közjegyzők minden politikától mentes és csakis jogszolgáltatási pontos és lelkiismeretes működésünkkel sokkal nagyobb hasznára voltunk az állami konszolidációnak, mint azok a hatalmas bratislavai urak, kik a mi letörésünket ily ügyesen megtervezték. Tényleg beigazolást nyer ismét, hogy mi, magyar nemzetiségű cseh-szlovák állampolgárok az államnak utolsó polgárai vágunk s hogy ezen államban nemzeti egyenjogúság nincsen. Mese az, hogy mi magyarok a tót kultúrát elnyomtuk, ezt legalább a kerületemben volt paraszti tótok egyike sem fogja elhinni, ezt csak a bratislavai hatalmas urak hirdetik, lenézve azt a magyar kultúrát, melynek nagyobb részük műveltségét köszönheti. Erre vontkozóan bátor vagyok két pikáns s a valóságnak megfelelő példát fölhozni: a) Brezny Mikulás Cyrill dr. utódom a Zik- cene-Zakcene melódiáival- mulat a kávéházban, mig én volt vendégszerető házamban magyar zeneművészeken kivül a hires prágai Sefcsik-quar- tettet és a boldogult Ondricsek hegedűművészt láttam vendégeimül, miről zenekönyvem tanúskodik, kik megállapíthatták, hogy az egyéb kamarazenei müveken kivül a cseh nagymesterek, Dvorak és Smetena stb. müvei is kultiváltatnak házamban. b) A fent a 4. pont alatt említett első tót vizsgám alkalmával Fajnor Vladimír dr. táblai elnök ur egy gyönyörű Petőfi-izii lirai tót költeményt szavalt el nagy szeretettel, amire a bizottságban jelen volt egyetemi nyelvtanár kijelentette, hogy ezen költemény a tót irodalom gyöngye. Erre Fajnor elnök ur fölvilágosította a tanár urat, ki azt nem tudta, hogy annak a költeménynek szerzője egyik ősöm, a szentmiklósi és óvári Pon- grácz ősmagyar nemzetség egyik tagja, aki elrejtette fiókjába úgy a tót, mint magyar verseit s talán ha Fajnor elnök ur föl nem világosítja a vers szerzőjéről az egyetemi tanár urat, akkor az feledésbe is ment volna. Szép idő volt az, amikor a magyar és tót kultúra barátságban megfért egy szerény fiókban. Ha ezen előterjesztésem úgy papírkosárban marad is, mint Nagyméltóságodhoz anyagi érdekeim megvédése céljából intézett kérvényeim, gondoskodom róla, hogy mégis kultúrtörténeti okmány maradjon s épp ezért ezúttal Nagymél- tóságodtól nem is kérek semmit, csak bejelentem, hogy sérelmes határozata ellen panaszomat a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz a törvényes határidőben be fogom adni s igy a 305. számú törvényben előterjesztésem folytán meghozandó döntését velem közölni ne is méltóztassék, hanem azt közvetlenül a legfelső közigazgatási bírósággal kegyeskedjék közölni, annak megkeresésére, miután panasziratomban jelezni fogom jelen előterjesztésem megtörtént beadását s kérni fogom a bíróságot, hogy Nagyméltóságod hozandó döntésének oda leendő közvetetlen áttétele iránt Nagyméltóságodat megkeresse. Tisztelettel Pongrácz Géza dr. volt magyar királyi és elmozdított cseh-szlovák közjegyző. SZÍNHÁZ és zmmm (*) A pozsonyi magyar színház e heti műsora: Szerdán: Honíhy Hanna fölléptével Legénybucsu, Csütörtökön: Buta ember, vígjáték. Pénteken, szombaton és vasárnap Honthy Hanna vendégfölléptével Fi-Fi, operett, (*) Molnár Ferenc Lílionija bukaresti színpadon. Bukarestből jelentik: A Bolandru-szinház ősszel bemutatja Molnár Ferenc Liliom cimü darabját, Paukerov Leonard és Ghibu Mihaiescu fordításában. Ez már a harmadik darabja Molnárnak, a mely román nyelven- kerül szinre. Eddig az ördögöt és Testőrt játszották román színpadokon. (*) Egy magyar gróf mint kabarémüvész. Newyorkból jelentik: Zichy gróf és felesége, akik a legrégibb magyar nemesi családból származnak, Newyorkban szerződést Írtak alá, amelyben az Átlantic-City egyik kabaréjába szerződtek le hat hónapra heti ezer dollár fizetéssel, amely ösz- szeg körülbelül heti negyvenötezer cseh-szlovák koronának felel meg. (*) Hauptmann Gerhard — hatvanéves. Berlinből jelentik: Hauptmann Gerhard, a világhírű író e napokban ünnepli hatvanadik születésnapját. A boroszlói nemzeti színház ebből az alkalomból az augusztus 10—21. közötti időben Hauptmann Ger- hard-ciklust rendez és a nagy iró nevesebb darabjait szinre hozza. Az előadásokat maga Hauptmann Gerhard rendezi. (*) Buttykay megzenésítette Az ember tragédiáját. Budapesti tudósítónk jelenti: Buttykay Ákos, az európai nevű magyar zeneszerző Madách: „Az ember tragédiájához kisérő zenét irt és legközelebb benyújtja a Nemzeti Színházhoz. A megzenésített darabot Madáchnak századik születési évfordulóján rendezendő ünnepségen fogják előadni. Az uj mü szimfonikus kíséret és hangulatfestő zene. (*) Rablndranath Tagore uj színmüve. A Kalkuttában megjelenő „Modern Re\vie\v“ májust száma Rabindranath Tagore legújabb drámáját: a „Vizesés“-t teljes terjedelemben közli. A költő uj müve lirai dráma, amelynek színpadra vitele majdnem lehetetlen; a szin állandóan változik, a szereplők csupán homályos szimbólumokban beszélnek, — az egész mü át van itatva misztikummal. (*) Koncert-ujitások Hollandiában. Az Amsterdamban megjelenő „Telegraaf14 utánzásra méltó újításként közli, hogy az egyik közismert hollandi zenei folyóirat által rendezett koncerteken a legújabb zenei irányokhoz tartozó müveket egymásután legalább kétszer iátszák. Amenyiben a közönség óhajtaná, a darabot többször is ismétlik. Ez az eljárás nagyban megkönnyítené a különben nehezen hozzáférhető modern müvekbe való behatolást. (*) A Hervleux-dij nyertese. Párisból jelentik- hogy ott most adták ki a Hervieux-dijat, amelyet Obey és Amiéi francia szerzők kaptak „La sou- rieat Madame Beudet“ cimü színdarabjukkal. Ez a színdarab az idei szezon folyamán az egyik budapesti színházban is szinrekerül. Megnyitási értesítés. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy a „Deutsches Vereinhaus", Smecky 22. (Uránia) vendéglőjét átvettem és azt a mai napon megnyitom.. A helyiséget teljesen újjá alakíttattam és igyekszem úgy kiváló konyhám, mint állandóan friss csapolásű söreim révén vendégeim jóindulatát megnyerni. Kimérésre kerülnek Leitmeritz-Elb-Schloss sör, továbbá mint specialitás, fekete bakkés pilseni ősforrás sörök. Komplett ebédek déli fél 12-től délután 4-ig, vacsorák esti 6 órától gazdag választékban kaphatók. Ebéd- és vacsorabérletek. Minél számosabb látogatást kér Müller Ferenc, a Gold. Kreuzl vendéglőnek, Prága hosszú éveken át volt főpincére.
