Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-08 / 56. szám

I. évfolyam. 56. szám.

jjy ^í^S?SSB3^^stp®k®ps^ $mx& ,‘jPrága, kedd, 1922. augusztus 8.

Ég; jfM JfbÉ ér* Jrn Éjg JÉÉ ^Kap- wrgt <nnnmK Előfizetési árak bel- és külföldön:

//¥i/wí^w^^ww¥^FMiI3 i

A jSr M Km öWk jy JBI JSfejr a® >ffiW ifwl igSixr £'<$(,■ />,vv &&$ 3E54Í JaSp a3®s75®j^ Folyószámlák: PostatíikarékpónzB® .lay iP ^L. jfflgy XmL ,fflk8r ioy .jfiffir jSSjr fan SfvL. iSfr' tár clearing-Nzám 487 73, Deutsche

öf ^OrföS^ ^/SciSk. Jf MH «8ÜS» awBBfc ^aOTtfwBL Agrár- und Iudustrie-Bank Prág;

^S&jí£3$^^ 6S^s^®s®S63S£^6?Svr'?$g5í':5S^^ ^s ^^l.íng?r^a .Bank R.-T. Budapest..

Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal:

Prága-Il., Stépánska uhce 40. I. prí„. i m„ pprítúní fi I

Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.

A magyarság iskolaügyi mozgalma.

Öt népgyülés. — A magyarság jogai és sérelmei. — Tiltakozás az elnyomás ellen. — A gyűlések

rendben és méltósággal teljesen folytak le.

Prága, augusztus 7.

Előttünk feküsznek a jelentések, amelyek arról számolnak be, hogy tegnap újból öt városban: Pozsonyban, Losoncon, Komáromban, Léván és Szepsiben a meggyötört magyarság ezrei nyilatkoztatták ki azt a kívánságukat, hogy a magyar gyermekek magyar iskolába járhassanak. A magyarság iskolaügyi mozgalmának megindítása óta ez immár a harmadik vasárnap volt, melyen a magyarság, mint egy ember, állást foglalt a magyar iskola mellett.

Jelentéseinkből kitűnik, hogy a tegnapi vasárnapon a népgyülések méltóságos nyugalomban folytak le. Ebből a körülményből a hatalom urai ismételten leszűrhetik azt a tanulságot, hogy a magyar nép van annyira törvénytisztelő, van annyira fegyelmezett és bölcs, hogy még akkor is, ha legfájdalmasabb sebeit keil feltárnia, még akkor is kerüli mindazt, ami összetűzésre vezethetne a kormány közegeivel. A zavarokat, amelyek a múlt héten Kassán is előfordultak, nem a magyarság okozta, hanem azok az idegen elemek, akiknek a magyarság provokálása látszik alkalmas lajtorjának arra, hogy érdemeket szerezzenek maguknak kenyéradó gazdájuknál: a kormánynál.

A tegnapi méltóságos népgyüléseken mindenütt elfogadtak egy rezoluciót, amely ösz- szesüritve tartalmazza mindazt, amit a Csehszlovákiában élő magyar nemzet a kultúra szent nevében követel a cseh-szlovák kormánytól. Ha ezeket a kívánságokat a kormány elfogulatlanul vizsgálná, be kellene látnia, hogy a magyarság semmi olyat

nem követel, amihez a békeszerződések, az alkotmánytörvények és az isteni s emberi jog értelmében joga nem volna. Lázadás-e a törvény ellen, ha a magyarság azt követeli, hogy részére is iskolát nyissanak ott, ahol 40 iskolaköteles gyermek van, amikor igy rendeli ezt a törvény parancsa? Jogtalanság-e, ha a magyarság azt kis ánja, hogy elvett vagy halálra Ítélt iskoláit visszaadják neki: a jogos tulajdono' ak? Túlhajtott követelésbe, ha egy millió magyar azt óhajtja, hogy részére két tanítóképzőt, két ta- nitónőképzőí, négy kereskedelmi iskolát, két felső ipariskolát, egy faipari és egy fémipari szakiskolát, két gazdasági középr1 kit és négy föld ’vesiskolát létesítsenek, mikor ez a millió magyar Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságának úgy intellektuális, mint gazdasági vonatk zásban ... • b' unyal a L^értékesebb lésze? És végre bün-e, ha a magyarság azt kívánja, hogy megfelelő számú főiskolája és főké* t e /et:me is legyen?

A közelmúlt napokban a cseh szlovák állam szerződést kötött a lengyel állammal, amelynek legfontosabb része r eh-Szlovákia lengyel nemzeti kisebbségének iskolaügyéről szól. Ez a szerződés a cseh-szlovákiai lengyeleknek a többi között azt a jogot is biztosítja, hogy a lengyel államban oklevelet szerzett tanerőket is alkalmazhassanak az iskoláikon. (Istenem, ha mi hasonlót kérnénk, szóba se állnának velünk.) A cseh-szlovák-lengyel szerződéshez egy elvi szempontból rendkívül jelentős záradékot csatoltak. Ebbe a záradékba belefoglalták azt az alapelvet, hogy a lengyel gyermekek lengyel iskolába járjanak. Was dem einem recht, ist dem anderen biliig. Ha a cseh-szlovák kormány nagyon helyesen százharmincezer lengyelnek biztosítja azt a jogot, úgy mennyivel inkább kellene ezt biztosítania nyolcszor annyi magyar számára. Vagy talán a cseh-szlovák kormány csak abban az esetben hajlandó egy nemzeti kisebbség kívánságait teljesíteni, ha — mint a szó- banforgó esetben — diplomáciai utón kényszerítik reá? Legyen a kormány meggyőződve róla; mi felkészülünk arra, hogy a legmesszebbmenő nemzetközi jogvédelmet igénybe vehessük.

A magyarság összessége — ismételjük — minden jogos fegyverrel körömszakadtáig fog küzdeni a magyar iskoláért. Ebben a kérdésben pártkülönbséget nem ismerünk. Két városban: Losoncon és Léván a szociáldemokrata és a kommunista párt képviselői is résztvettek az iskolaügyi gyűléseken és felszólalásukkal támogatták a határozati javaslat elfogadását. A többi három népgyülésről a kommunisták és a szociáldemokraták távolmaradtak. Losonci és lévai megjelenésük azonban annak a bizonyítéka, hogy az ő soraikban is egyre terjed az a megismerés, hogy a kultúránk olyan közös kincsünk mindnyájunknak, amelyet — ha el akarnak rabolni tőlünk — közös erővel kell megvédelmeznünk. Reméljük, hogy ezentúl a szociáldemokrata és a kommunista pártban szervezett munkásságot állandóan ott fogjuk látni ^minden megmozdulásban, amely a magyar ^3 jla érdekét célozza. A magyar munkásságnak ezt parancsolja az önvédelem, saját gyermekeinek érdeke és a kötelesség szava. '

Pozsony magyarsága a magyar Iskolákért.

Pozsony, augusztus 7.

(Saját tudósítónktól.) Pozsony magyarsága impozáns módon nyilatkozott meg a magyar iskolák mellett, mikor gyermekei számára a magyar kultúra biztosítékait követelte.

Vasárnap délelőtt 11 órakor a keresztényszociális párt zsúfolásig megtelt nagytermében Szappanos Lajos, a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének igazgatója nyitotta meg a gyűlést s megnyitójában a többi között ezeket mondotta:

— Mi magyarok több mint ezer esztendeje a Gondviselés akaratából a Kárpátok ölén őrt álltunk a nyugati népek kultúrája fölött. Istenbe vetett hitünk, országunk népei iránt tanúsított meleg szeretetünk, érdekeinken fölül álló, szinte könnyelműségig menő óriási áldozatkészségünk, felette állott mindig Európa összes népeinek. Ezt adtuk mi magyarok több, mint ezer esztendeje Európa népeinek, minden előföllétel nélkül. A hitszegéshez nem értettünk, a kémkedés nem volt mesterségünk. Altiig a magyar hősök százezrei a becsület mezején alusszák örök álmukat,

honmaradott véreik a magyar kultúra roncsait védelmezik. E védelmi harcnak egyik mozzanata a mai iskolagyülés is, amelynek célja az, hogy a jogokat, amelyeket még a leggyalázatosabb békeszerződés is biztosit nekünk, érvényesítsük a törvényes eszközök igénybevételével és örök reménységünk fen- tartásával.

Utána Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő tartalmas beszédben világította meg a cseh-szlovák kormány magyar- ellenes iskolapolitikáját.

Végül R a j c s á n y i Gyula dr. tanügyi szempontból bírálta a kormánynak a magyarságot sértő intézkedéseit, maid előteriesztette az alábbi határozati javaslatot:

Határozati javaslat.

Pozsony város és vidékének magyar lakossága — osztálykiilönbség nélkül — elkeseredéssel látja, hogy azokat az általános kulturális szükségleteket, amelyeket az alkotmánytörvények számára biztosítanak, a kormány nem hajlandó kielégíteni. ElKeseredés- sel állapítja meg, hogy a kormány kultúrpolitikájának leplezetlen célja a magyarság kul- turnivójának a lesülyesztése és a magyarság elnemzetietlenitése. Amint az eddigi kormányok tették, a jelenlegi kormány is hivatalos | hatalmával való korlátlan visszaélések utján törekszik arra, hogy Szlovenszkó magyarlakta vidékein mentői kevesebb magyar anyanyelvű gyermek nyerjen magyarnyelvű oktatást és éppen ezért a magyar gyermekek ezreit a szülők akarata ellenére erőszakosan szlovák iskolákba kényszeríti, a magyarság egyházi és társadalmi szervezeteinek iskolák felállítását nem engedélyezi és ugyanakor, mikor a szlovák nemzetiségű tanulókat ösztöndíjakkal, tandíjmentességgel és minden lehető eszközzel támogatja, a magyar nyelven tanulni akaró magyar diákoktól minden támogatást megtagad. A kormány kultúrpolitikájának végső eredménye, a magyarság elkeseredésén kivid, az állam kulturális viszonyaira fölötte jellemző ama botrányos tény, hogy több ezerre tehető azoknak a magyar iskolaköteleseknek a száma, akik magyar anyanyelvükhöz ragaszkodván, semmilyen oktatásban nem részesülnek.

A magyarságnak a békeszerződések, az aíkoímánytörvények és a törvényekbe nem írott isteni és emberi jogok alapján elvitáz- hataílan joga van megfelelő számú magyar iskolához.

Köztudomású tény az, hogy a magyar iskolák százainak bezárása miatt a jelenleg létező magyar tannyelvű iskolák megközelítőleg sem elegendők a magyar gyermekek befogadására. Ezért ismételten és nyomatékosan követeljük számarányunkhoz és kultur- igényeinkhez képest a megfelelő számú és jelenleg még hiányzó felső-, közép-, nép- és szakiskolák fölállítását.

Követeljük az 1919. évi 189. számú népiskolai törvény hatályosságának Szloven- szkóra és Ruszinszkóra is érvényes kiterjesztését. Ennek értelmében minden oly helyen, ahol 3 évi átlagban 40 magyar tanköteles van, magyarnyelvű állami iskolának,vagy a meglévő cseh és szlovák elemi iskolák mellett a párhuzamos magyar osztályoknak a fölállítását; azon helyeken viszont, ahol 400 magyar gyermek látogatja az elemi iskolát, magyar nyelvű állami polgári fiú- és leányiskolák fölállítását. Követeljük a nagyobb számban magyarok által lakott városokban (például Rozsnyón

és Léván) a megszüntetett, vagy fokozatos megszüntetésre Ítélt magyar középiskolák visszaállítását, illetve a magyar párhuzamos osztályok teljes fölállítását.

Követelünk Szlovenszkó részére legalább két magyarnyelvű tanító- és két magyarnyelvű tanitónőképzőt.

Követelünk Szlovenszkó és Ruszinszkó részére legalább négy magyarnyelvű kereskedelmi iskolát, egy magyarnyelvű gazdasági főiskolát, két magyarnyelvű gazdasági középiskolát, négy magyarnyelvű földmives- iskolát, két magyarnyelvű felső ipariskolát, egy magyarnyelvű faipari szakiskolát, egy magyarnyelvű fémipari és egy magyarnyelvű üveg- és agyagipari szakiskolát.

Követeljük a lelkiismeretszabadságnak intézményes biztosítását, hogy minden szülő olyan tannyelvű iskolába írathassa be gyermekét, amilyen anyanyelvűnek vallja magát, vagy amilyenbe egyáltalában akarja, továbbá az emez elv ellen vétőknek szigorú megbüntetését a Í22. számú alkoímánytörvény 134. szakasza alapján.

Követeljük az egyházak és testületek iskolaalapítási és fentartási jogát a saint-ger- maini békeszerződés 8. és 9- cikke, valamint a 121. számú alkotmány törvény 130. szakasza alapján.

Követeljük a megszüntetett magyarnyelvű (négy fakultásos) egyetemi oktatás újból való megszervezésétKöveteljük az elbocsátott tanerők visszahelyezését s a magyar tanerőkkel szemben az egyenlő elbánást fizetés, a szolgálati viszonyok és nyugdíj dolgában.

Követeljük a segélyezések, tandíjmentességek és más kedvezmények arányos elosztását a tanulóifjúság közt a 121. számú alkotmánytörvény 132. szakasza alapján.

Pozsony város számára különösen követeljük, mint halaszthatatlan minimumot a következőket:

1. Követeljük, hogy magyar középiskolába olyan magyar gyerek is felvétessék, aki — más híján — szlovák nyelven végezte az elemi iskolát.

2. Követeljük, hogy a helybeli megszűnőben lévő állami, magyar reálgimnáziumot és reáliskolát kellő számú párhuzamos osztályokkal újból megnyissák.

3. Követeljük a megszüntetett állami leányközépiskolának és polgári fiúiskolának visszaállítását.

4. Kereskedő- és iparostanoncaink jövője, valamint Szlovenszkó iparának és kereskedelmének jó hire érdekében követeljük, hogy a helybeli ipari, fémipari és tanonciskolákba a magyarnyelvű tanítás is bevezettessék.

5. Követeljük egy állami tanító- és tanitó- nőképzőnek fölállítását Pozsonyban.

6- Követeljük, hogy a helybeli egyetemen párhuzamos magyar tanszéket állítsanak föl, a magyar nyelv, mint vizsgálati nyelv a gyakorlatban is érvényesüljön, továbbá követeljük az egyetemi menzák államsegélyben való arányos részelteíését s a magyar egyetemi ifjak teljes szervezkedési szabadságát.

7. Követeljük, hogy az összes eddig elrek- virált iskolákat, intézeteket és internátuso- kat adják vissza eredeti rendeltetésüknek.

Pozsony városának magyarsága immár négy esztendeje türelemmel várta, hogy az alkotmányos tényezők végre be fogják látni eddigi helytelen, nemzet- és törvényellenes