Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-04 / 53. szám

Felelőtlen elemek? írta: Pelrogalli Oszkár, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója. Losonc, augusztus 3­Az események mai gyorsan száguldó ára­datában az emberek hamar felejtenek. A most élő nemzedék idegei túlságosan ki vannak merülve, a sok szenvedés, csapás és megle­petés elszoktatta őt a csodálkozástól, a meg­döbbenéstől és felháborodástól- Elfelejtett re­mélni és bizakodni. Elvesztette önbizalmáf- Mindez a hatalmasoknak felette kedvez, mert ma a közvélemény nem az a fék és erő. amely gátat tudna állítani és meg tudná törni a vele szemben elkövetett jogtalanságokat. Ma is vannak törvények, de a törvények­nek nincsen tekintélyük és nincsen erejük- Ma is van államhatalom és ez a hatalom tör­vényeiben biztosítja a jogrendet, az egyéni és közszabadságot, a tulajdon sérthetetlensé­gét- Valójában mindenütt csak a nyers erő­nek van hatalma és tekintélye. A törvények olyanok, mint a pókhálók, a kis bogarak fennakadnak benne, a nagyok ellenben ke­resztültépik­Elismerjük, hogy többé-kevésbé a háború után és a békeszerződések megkötése óta egész Európában mindenütt ez a helyzet- Egyes országokban azonban megmagyaráz­zák ezt különböző nagy Csapások, a háború elvesztése s nyomában támadt forradalmak­nak pusztításai, idegen megszállások- Ellen­ben mindezt a magyarázatot, nem. találjuk meg ebben a köztársaságban, amely a győ­zelem jogcímén alakult meg, amelyet nem ráztak meg forradalmak és nem szenvedte végig az idegen megszállást. Annál súlyo­sabb beszámítás alá esik a törvény helyett az erőszak érvényesülése, mert a törvényes renddel szemben az erőszak fegyvereit nem azok alkalmazzák, akik elnyomásról panasz­kodnak és akik nem részesei a hatalomnak, hanem azok, akik a kormányhatalmat is ke­zükben tartják- Ezek élnek azzal az elmélet­tel, hogy ha nem elég erős a törvényed, amit magad hoztál, toldd meg ezt erőszakkal! A szervezett erőszakoskodások itt nem elszigetelt jelenségek, hanem rendszeresen megnyilvánuló tünetek, amelyek mindig fel­bukkannak. ha az elnyomottak, ez elégedet­len tömegek a törvény keretein belül komoly szervezettel erőteljesen követelik törvényes és alkotmányos jogaik érvényesítését. Ilyen­kor a törvény védelmét lehetetlenné akar­ják tenni terrorcselekményekkel. A terrort nem alkalmazzák egyoldalúan. Csehországban tiszta német területeken díj­talanul utazó és fölfegyverzett légionáriu­sok, tornászegyletek rohanták meg a megfé­lemlítés eszközeivel a német lakosságot­Pozsonyban a szlovák nép lapjának szer­kesztőségét és kiadóhivatalát dúlták föl és rombolták össze- Ipolyságra kövekkel és do­rongokkal fölfegyverezve, napidijakkal kü­lön vonatokon szállított tömegekkel kísérel­ték meg az ottani szinmagyar lakosságot megfélemlíteni és egy határozattal a valóság­gal ellentétben azt dokumentálni, hogy ennek a területnek szlovák karaktere van. Legutóbb Kassán játszódott le a magyar­ságnak az iskolakérdésben összehívott gyű­lésén egy olyan terroresemény, amelynek részletei a nagyközönség előtt már ismere­tesek s amely esemény fölött néni térhetünk napirendre- Ha napirendre térnénk, úgy iga­zán nem volna semmi értelme annak, hogy továbbra is résztvegyünk a közéletben és továbbra is követeljük magunk részére a nemzeti fönmaradás és fejlődés föltételeit­Mi történt Kassán? A hivatalos híradás szerint a magyar lakosságnak a magyar is­kolák ügyében összehívott gyűlésén megje­lentek cseh-szlovák nemzetiségű polgárok. Ezek kora reggel megszállották a termet, azt lefoglalták s a rendőrség a kitűzött idő­ben odaérkező magyar közönség legnagyobb részét nem engedte be oda- így állapíthatta meg a hivatalos jelentés, hogy a megjelentek közt többségben a hívatlanok voltak- Ezek megakadályozták a gyűlés programszerű le­folyását és a garázdálkodók egyike az elnöki asztalra ugorva, a rendőrségnek assziszten­ciája mellett beszédet mondott. E beszédben az összes magyar iskolák bezárását köve­telte, mert „a magyarságnak itt nincs joga élni“. Ezen bestédet egy ember mondotta el, aki a propagácsna kancellária tagja, akinek te­hát nincs erkölcsi súlya és igy szavainak fon­tosságot nem tulajdonítanának. De igenis, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezeket el­mondhatta a rendőrség képviselőjének jelen­létében, annak közvetlen szomszédságában félbeszakítás nélkül- Elmondhatta anélkül, hogy a pókhálótörvény megtorló intézkedé­seit vele szemben alkalmazták volna- Sőt az itteni bevett szokás szerint a magyarok sorából tartóztattak le és inzultáltak többe­ket az elrejtett jelző számokkal dolgozó rendőrök. Ezek a kijelentések Kassán nem először és nemcsak ennek a „propagácsnyik“-nak ajkai­ról hangzottak el- Nem sokkal ezelőtt „a lé­gionáriusok és az államhü pártok szövet­sége" tartott gyűlést, amelyen Murgas-He- gedüs és Simicsek-Gara hirdették ugyanezt- Az előbbi az ottani reálgimnázium igazga­tója, az utóbbi a magyar iskolák tanfel­ügyelője. Tehát mind a kettő a kormány is­kolaügyi politikájának hivatalos és nagy po­zíciót betöltő exponense. Az a körülmény, hogy mind a kettő most is rendületlenül a helyén van, joggal kelti azt a látszatot, hogy ezek a kijelentések tartalmazzák a kormány valódi iskolapolitikáját- De valamennyi tün­tetőnek, kivétel nélkül mindnek az egziszten­ciája a kormánytól függ. így nincs szükség tulélénk képzelőtehetségre megállapítani azt, hogy ezeket a tüntetéseket, atrocitásokat nem felelőtlen elemek, hanem a hatóságok rendezik. Mi tehát nem a „felelőtlen" elemeknél ke­resünk elégtételt, hanem a hatóságoknál és a hatóságok fölött álló kormánynál. Nem en­gedjük ezt az ügyet elaltatni azzal, hogy a kormány nem felelős a „felelőtlenekért"- Ha azok, akik Kassán és másutt garázdálkodtak, továbbra is megmaradnak állami szolgála­tukban és az állam büntető hatalma velük szemben nem mozdul meg, akkor a kormány azt juttatja kifejezésre, hogy azonosítja ma­gát velük- Ez esetben jogunk van követelni, hogy ám vallja a kormány nyíltan is ezt a programot és ne felfogadott bérencekkel proklamálja. Nem lehet egyszerre hirdetni kifelé a demokráciát, egyenjogúságot és sza­badságot és ugyanakkor befelé egy rendszert föntartani, amely a legerőszakosabb jogfosz­tást és elnyomást hajtja végre. Mi törvényes utón küzdöttünk eddig és erről az útról letérni nem akarunk- De gon­dolják meg, hogy ha a jövőben is találkozni fogunk a nyers erőszakkal, amikor mi lojális téren állunk, lehetetlen lesz részünkről min­dig kitérni az erőszak elöl, vagy megtorlás nélkül elviselni ezt- Eddig sem a tehetetlen­ség érzete, vagy a gyengeség tudata szabta meg eddigi magatartásukat, hanem annak meggondolása, hogy a reánk bizott közügy­nek tartozunk azzal, hogy törvényes téren maradjunk. Nyílt levél Ruman János dr. úrhoz, Kassa város és Abaujtomamegye zsupánjához. Zsupán Ur! Tudja-e, hogy vasárnap, julius hónap 30-án Kassán mi történt? Megint kibújt a szög a zsákból, városunk közönsége megint egyszer egészen meztelenre vetkőztetve lát­hatta azt a cseh-szlovák demokráciát, amely­nek emelkedett szelleméről, magasztos tisz­taságáról Önök reggeltől napestig szavalnak­Mondhatom, szép fiú ez a demokrácia! Ha sok rendőr van mögötte, bátor és azonkívül pedig nagyon jó torka van. A magyar közönséget, amely a köztársa­ság fönnállása óta soha sehol nem adott okot erőszakos beavatkozásra és minden vonatko­zásban mintaszerűen eleget tesz polgári köte­lességeinek, vasárnap délelőtt, amidőn tör­vényben biztosított jogait ünnepies formában hangoztatni akarta és kérni óhajtotta azt, amit követelni is joga van, újból arcul köp­ték azoknak a megbélyegzett múltú embe­reknek a kezdésére, akik volt hangos haza- fiságuk expiálása céljából egymást akarják most lefőzni a magyarság rovására. Es eh­hez a csúnya játékhoz az állami rendőrség asszisztált, — remélem nem a vezetőségnek — de mindenesetre egyes főtisztviselőknek kvalifikálhatatlan pártoskodása folytán. A megértés, a közeledés, a konszolidáció vasárnap csúfos vereséget szenvedett Kas­sán olyan „felelőtlen elemek" rosszindulatú, rövidlátásu s elvakult sovinizmusa miatt, ¥ÁKCA A teremtés koronája. Irta: Sziklay Ferenc. S z e r ep 1 ők: Fenyő, Palizander, Rózsa, Víz, Szőllő, Arany, Vas, Holdvilág, Tigris. Szimbolikus alakok, megfelelő festői jelme­zekben. I. Ember, a szoba ura, frakk, elegáns. II. Ember, apacs. Szín: Dús gazdagsággal megrakott féríi- szalon.Sötét szekrény (palizandería). Az asz­talon nagy aranyváza. A kerevet tigrisbörrel letakarva. A szekrényen virágváza, benne vörös-rózsiacsokor. Karosszékek,- fegyveréi!- vány puskákkal és kardokkal. Egységes stilus nincs, inkább muzeális jellegű a berendezés. A függöny íelgördülésekor a szimbolikus sze­replők mind rejtve vannak, úgy, hogy meg­jelenésük tüneménysze'rü legyen. A függöny felgördülésekor a szin sötét. Kis szünet után egy óra mély, búgó hangon 12-őt kongat. Holdvilág: (Az ablakon libben be. Utána zöld fény önti e! a szobát. Fenyő: (Kilép a szekrényből, kiterjeszti a karjait, nagyot sóhajt, mintha álomból éb­redne.) Ah! — Hál* Isten, megint ütött a tní óránk. Párperces álomélet, kis megnyugvás az örökös halálrobotban! Ébredjetek, mind, mind, keserű sorsom részesei! Egy percet se vesztegessünk, lopjuk el a haláltól ezt az egy .szellemórát. (A szoba élénkülni kezd.) Vas: (A fegyverállványból búvik elő szür­ke-sötéten.) Palizander: (A szekrény másik ajtaján lép elő.) Rózsa: (A szekrény tetején jelenik meg, a virágváza mögött.) Arany: (Az asztalon álló nagy arany­órából dugja ki a fejét.) Tigris: (A kerevet felduzzad, felül.) Víz: (Egy fali függöny mögül lép elő.) Palizander: Minek idézel? Minek ez a kis álomébrenlét, hogy annál nehezebb le­gyen egy egész napon át a halálunk? Mit ér a panasz? Segithet valaki rajtunk? Fenyő: Ha csak azt tudjuk, hogy más is gyűlöli velünk együtt, már az is öröm! Pa­naszkodjunk! Igen! Ha gyantakönnyet sir a testem, avval is megenyhülök! V a s: En bizony durva, keményszívű le­gény vagyok, nem termettem panaszra! Ha ütnek is. csengve visszakacagok,— de csak kezdd el! Tigris: Megint kezditek a nyafogást? így megy ez minden éjjel, amióta idecipeltek az én párás, édes dzsungelemből! Hogy én még meg nem örültem, meg nem kopaszod­tam ! V a s: Hja, pajtikáin, az nem megy olyan könnyen. Téged konzerválnak a moly ellen, engem a rozsda ellen. Tigris: Hallgass! Te vagy a gyilkosom! Fenyő: Nekem is! Palizander: Nekem is! Rózsa: Nekem is! Vas: De kérlek! Fenyő: Igen, ig'en! Élesen a szivemre vágtál, kidöntöttél, végig hasogattál, dara­bokra szeltél. Palizander: Engem is. ' Kínszenvedé­sem egész kálváriáján csak veled találkoz­tam! Rózsa: Elszakítottál a testvéreimtől, las­sú halálra Ítéltél! Tigris: Te küldtél tüzes csőből gyilkos ólmot a bordáim közé. Mind a négyen: Gyilkos! Áruló! Vas: (Kacag.) Hahaha! Szegény bolon­dok! — Kenyeres pajtásaim, mért haragusz- tok reám? Nem vagyok-e én épp olyan rab­szolgája a teremtés koronájának, mint ti mind? Titeket megtalált, mert hivalkodtatok előtte. Én elbújtam a hegyekbe, nem toltam föl magam neki, mégis megkeresett, mert szüksége volt rám! Egész hegyeket vetett a tűzre, érc-édesanyámat, amig kizzott en- ?em Azt tesz velem, amit tkar. Ö az ur, ér. csak eszköze voltam, mert szolgája vagyok! Én éppen úgy gyűlölöm őt, mint ti. De mit tegyek? Ha nem engedelmeskedem, kidob a szemétre és megesz az egyetlen ellenségem: a rozsda! Akarata csak az embernek van! Palizander! Na, jól van, Hiszünk ne­ked, felveszünk a szövetségbe. Arany: Vegyetek föl engem is. Mind: Téged? Mi jogon? Vas: (Kacag.) Mit tudsz te használni ne­künk, te kérkedő puhány, te haszontalan cif­raság! Arany: Én vagyok a fémek királya! Vas: Igen, király vagy, drága, de fölös­leges. Hiszen te nem vagy erős, mint én, a munkás vas, te nem tudsz ölni sem! Arany: De ölnek értem! Palizander: Eh, ne civódjatok. Ha már fölébredtünk, ne lopjuk az időt hiába! Fenyő: Neked igazán nincs okod a pa­naszra! — De én? Kint álltam a havas Hegy aljában. Fölöttem nem volt más, csak a kék ég, lábamat illatos erika simogatta. Sziiz illat volt az italom, a föd keringő vére az ételem. Gyantás illatommal meg az ő beteg tüdejét gyógyítottam! — Ágaimban megbotlott a szeles szellő s öléből a lábamhoz ejtette a termőföldet. Virág termett körülöttem, értem, ott, ahol nélkülem puszta maradt volna a szírt. Szép voltam magam és szép volt kö­rülöttem minden! — És kidöntött, fölhasoga­tott, ékbe vert, valami forró rossz szaguval... Palizander: ... összeházasitott ve­lem örökre! Fenyő: Én nem akartam! Palizander: Én sem, elhiheted! Én ott születtem az őserdők töretlen földjében. Lombjaim között aranymadár lakott, függő nagy virágok szívták a véremet hódító sze­relemmel! Nem sajnáltam, mert édes volt a csókjuk s mert csak szebb lettem általuk! Igen, ragyogó szépség volt a napom, széditő szépség az éjjelem! És oda is eljött értem. Összeházasitott engem, a fák arisztokratáját, evvel a gyantaszagu paraszttal, azért, mert híu, mert önző s mert engem fényesebbre tud kefélni! Fenyő: Tehetek én róla? Gondolatban • jco’í * se 1* évfolyam. 53. szám. ^ Prága, pentek, 1922. augusztus 4. SS SsB m obmmhk/ Előfizetési órak bel- és külföldön: "/MjmLmJr§*MY/jiW2 ff HÉT sSjr *i^WPp,t MÍSSS SS SS JBv mm S&F AFolyószámlák: Postatakarókpenz- f aV Jmj?fii SS SS SS ^S Is SS S~ HL iBs tár clearing-szám 4S773, Deutsche rtr ff SS JBaL ^ Agrár- und Industrie-Banb Prága \ ^és Hungária Bank R.-T. Budapest. — Sürgönyeim Hírlap, Praha. — Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-Jl„ Stépánská ulice 40. I. ,, Prága-I., Na PerStyné 6. I. Telelőn: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telelőn: 33—44.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom