Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-03 / 52. szám

Csütörtök, augusztus 3. 5 LEGÚJABB — Lapzártakor érkezett táviratok. — Görögország szembeszáll az antanttal ? Athén, augusztus 2. (Saját tudósítónktól.) A helyzet Ismét kritikussá vált. Gunarls ugyanis kijelentette, hogy Görögországnak szilárd elhatározása, hogy Konstantinápolyi megszállja, dacára az antant tiltakozó jegyzékének és figyel­meztetéseinek. Újabb csapatszállitások. Konstantinápoly, augusztus 2. (Havas.) Török forrásból eredő hírek szerint a görög csapatszállitások tovább tartanak. A fekete- tengeri vidékre újabb 10.000 emberből álló csapafszállitmány érkezett. Ezenkívül két görög torpedó, kilenc szállitógözös és egy kórházhajó útban van a Fekete-tenger felé. NAPI HÍREK Max Liehermaim képe. Hamburg, augusztus 1. A német ipresszoinuzmus atyjának és legna­gyobb mesterének nevével voltak tele az új­ságok azon a júliusi napon, mikor Max Lie­bermann 75-ik születésnapját ünnepelte. Nem is ő ünnepelte, de egy ország: Németország. A nagy lapok első oldalán a neve képezte a tárcarovat fejét és komor, görögös muzeu- •mo!k mellet a modern képtárakban is Lieber- mann-képek előtt állott meg leghosszabb per­cekig a látogató. Realizmus, naturalizmus, szabadfény- és benyomás-festészet jelzik annak a fejlődés­nek logikus lépcsőit, amelynek tetején átbil­lentünk az expresszionizmusba s amely föl­felémenés élén Liebermann alakja állott ér­telmes arcával, valami oyan biztonsággal, mint a lipcsei Kunst-muzeum megragadó ön­arcképén. Most ünnepelték. Megírták, mit tett, milyen érdemeket szerzett, milyen hatása volt, hol a helye és — mint ahogy az ilyenkor mindig iís divat volt,—ha egy ujságiró csak valami kis anekdotát vagy impressziót tudott meg­szerezni róla, bőven és színekkel aláfestve (leírta. Elvégre arra való a 75 éves jubileum js azért ujságiró az ember. Anekdoták, kis 'történetek, nagy semmiségek ... Ezek adnak .szint és hangulatot a komoly eseménynek. Szóval Max Liebermann jubileuma semmi­ben sem szenvedett hiányt s a zsurnaliszták elbeszélései több hívet szereztek neki most, mint talán egész életműve. Nekem is van egy elmondani valóm. Nem vele történt. Egyik képével, eggyel a sok közül, amik nem híresek, amiket kevesen is­mernek, amilyent minden fiatal festő tucatjá­val szokott festeni, de ami egy életet olyan könnyen megfordíthatott volna. Ilyenre nem szokás gondolni, csak kedvező hangulatok őszinte és beszédes elmúlásában pattan ki magától egy asszonyi élet-hajnal emlékeinek gyöngéd fölborzolgatásakor. A Mester sem tud róla. Nem is tehet róla. Én is igy tudtam meg, egész véletlenül: Egy fiatal 'német asszonnyal ültünk az Al- ster-parti Fáhrhaus terraszán és a zsebembe dugva ott volt egy lap, Liebermann-tárcával. A képeiről beszélgettünk. A hamburgi kép­tárban van egy gyönyörű pasztellja: épp az Alster-parti Fáhrhaus. Megemlítettem. (Ilyen banális mondat el­kerülhetetlen.) — Ez is gy Liebermann-kép... Ismeri? Szereti a Liebermann-képeket, nagyságos asszony? És ő nem felelt. Csend lett. Elgondolkozott. Az emlékek felrajzottak a szivéből, színes­re festették a pici fülcimpáit, a szeme az ál­modok különös vészes, örök-varázsos tüzé- ben kedvesen csillogott s igy mondta el egy­szerre a kis Annié históriáját a kis Lieber- mann-képpel. — Tizennyolc éves voltam. A főnököm könyvtárában kellett dolgoznom. Ilyesmivel nem törődnek, azt hiszik, az alkalmazott­nak nincsen lelke. Nem kell elmondanom, mennyit rontott rajtam, hogy mikor a főnö­köm' magamra hagyott, szabadon vadászgat- hattam a szellemi vadonban. Egy piroskö- téses albumot találtam Párisi festők képei voltak benne: szépek, szabadok és rontok; fiatal német művészek próbálkozásait talál­tam ott:bün és csábítás és meztelenség volt az egész album. Ahányszor ezt az albumot kinyitottam, gondolatok és vágyak különös serege repült szét a könyvből s úgy elborult a lelkem rendje, mint a viharelőtti nyár-ég. — Átadtam magam a tizennyolcéves lá­nyok meg nem figyelt magányának fantáziás átadásával ennek a birosbőr-albumnak. — Egyszer... Egyszer úgyis eljön... Ta­lán most... — képzeltem el. És ebben a percben kinyílott az ajtó. — Egy fiatal alkalmazott lépett be. A fő­nököt kereste és ott maradt. Régtől udva­rolt... Én összeszedtem magam. Valami kü­lönös volt a magányban, a félhomályban, a hallgatásban. De nem történt volna semmi, ha a piros könyv lapjai között bennmaradt ujjam nem egy Liebermann-kép mellett feled­tem, volna, ahogy összeboritottam a bőrfö­delet. — A könyv szétnyílt. Liebermann-kép ... Forró hangulatú pici vágyak sora a vona­laiban ... Rámnézett, megértette a hangula­tom és bennem újra vége volt mindennek ... ő ügyes volt... és én elvesztettem önma­gamat egy kis Liebermann-kép miatt. Az Alsteron egy vitorlás fordult, a szél le­billentette a vitorla-tetőt a viz színéig... Hűvös lett... Mint a finoman járó órák gránát-forgói, picik és láthatatlanok azok a pontok, ahol sorsok fordulnak, nagyok, kisebbek, virágo sabbak és keserűbb izüek; sorsok, — a mi­eink. A kicsipkézett, ezüstös női lelkek meg- szakithatatlan fonálja megszakithatatlan, csak egyes helyeken, csak mikor semmisem akar­ja, mégis minden azt készíti elő, akkor jön minden másképp, mint a vágyunk, megcsalt magunk képzeli. Érthetetlen percek ezek. Percek, mikor sok minden érthető, ami más­kor érthetetlen. Érthetetlen percek! Anyátok egyszer egy öntudatalatti érzés, egyszer régen feledésbe hajitott események későnszülött hatása, néha egy hangulat: egy Liebermann-kép hangu­lata. Szórakozottan dobtam az asztalra az újsá­got és rámutattam a tárcára. — Hát nem különös?... Akartuk kérdezni mindaketten, de egyikünk se mondta ki. A vitorlád már messze járt. A zene játszani kezdett. WaÜeníinyi Dezső. — (A prágai meteorológiai intézet jelen­tése.) Idő jóslás: Viharok után túlnyomó­an felhős, csapadékra hajlamos idő várható, friss északnyugati szelekkel. * — (Uj vizumdijak a prágai magyar követsé­gen). A cseh-szlovák állampolgárok Magyaror­szágba szóló útleveleik vízumáért a prágai ma­gyar követségen augusztus 31-éig a következő dijakat fizetik: Többszöri utazásra egy évre 90.— cseh koronát, egy útra 45 — cseh koronát, átuta­zásnál 9.— cseh koronát. — (Menetrendváltozás). A prágai vasutigazga- tóság közlése szerint a Prága Denis p. u.—Qross Wossek—Chlumetz vonalon minden vasár- és ünnepnap a következő vonatokat indítják: 414. sz. vonat indul: Prága Denis p. u. 10 óra 27 perc, érkezik Gross Wossekbe 12 óra 25 perckor, ér­kezik Chlumetzbe 13 óra 17 perckor. RQY sz. vonat indul: Prága Denis p. u. 14 óra 21 perckor, érkezik Gross Wossekbe 16 óra 20 perckor, ér­kezik Chlumetzbe 17 óra 02 perckor. Az Érsek­újvár—Párkánynána közötti vonalon augusztus 15-től a következő vonatjáratokat léptették élet­be: 312 sz. vonat indul: Érsekújvárról 22 óra 15 perckor, érkezik Párkánynánára 23 óra 20 perc­kor. A 311. sz. vonat indul: Párkánynánáról 2 órakor, érkezik Érsekújvárra 2 óra 57 perckor. A Prága—Pozsony—Kassa-i vonalon augusztus 1-től a következő vonatokhoz étkezőkocsit csa­toltak: 304. sz. vonat. Indul: Prága Wilson-pá- lyaudvar 17 órakor, érkezik Brünnbe 22 óra 15 perckor. 301. sz. vonat. Indul: Brünnből 6 óra 35 perckor, érkezik Pozsonyba 11 óta 15 perckor. Augusztus 2-ától a következő vonatokhoz háló­kocsit kapcsoltak: 103. sz. vonat. Indul: Pozsony­ból 6 óra 35 perckor, érkezik Kassára 16 óra 37 perckor. 104. sz. vonat. Indul: Kassáról 20 óra 25 perckor, érkezik Pozsonyba 8 óra 20 perckor. A Prága—bécsi vonalon augusztus 5-ét.ől a követ­kező vonatok hálókocsikkal ellátva közlekednek: 102. sz vonat Indul: Prága Derűs-pályaudvar 10 óra 50 perckor, érkezik Becsbe 6 órakor. Indul Bécsből 23 óra 15 perckor, érkezik Prágába De- nis-pályaudvarra 8 óra 5 perckor. — (Körözik a Nógrád-Gömöri Hírlap volt szer­kesztőjét). Besztercebányáról jelentik: Silberer Andor, a kormányhoz közelálló Nógrád-Gömöri Hírlap szerkesztője ellen a besztercebányai rend­őrség különféle csalások elkövetésének gyanúja miatt körözőlevelet adott ki. — (A munkácsi állomáson tilos magyarul be­szélni). Munkácsról jelentik: A munkácsi vasúti állomásfőnök szigorú pénzbüntetés terhe alatt megtiltotta, hogy a munkácsi vasutasok az állo­máson magyarul beszéljenek. — (Égy neves cseh zeneszerző halála). No- votny V. J., az ismert nevű cseh-szlovák zene­szerző és iró, Wagner cseh fordítója, tegnap 73 éves korában Prágában meghalt. — (Az uj szlovenszkól vezérpénzügylgazgató). Brachtl Vacláv miniszteri tanácsost a köztársa­ság elnöke a IV. fizetési osztályban a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság elnökévé nevezte ki. — (Elhalasztották a Szlovenszkól Magyar Evan­gélikus Szövetség megalakítását.) Léváról jelenti tudósitónk, hogy a Szlovenszkói Magyar Evangé­likus Szövetségnek Léván való megalakítását el­kerülhetetlen akadályok miatt augusztus 7-éről 11-én délelőtt 9 órára halasztották el. — (Uj cseh-szlovák szótár). Besztercebányán szeptember közepén Kálal Miloszláv és Kálal Károly szerkesztésében uj nagyarányú cseh-szlo­vák szótár fog megjelenni. — (Felhívás a jószívű emberekhez). Danis Já­nos nyitrai lakos most tért haza nyolc évi orosz fogságból. Itthon családját a legnagyobb nyo­morban találta. Felesége betegen fekszik és igy dolgozni sem tud. Danist Nyitráról Prágába küld­ték, hogy itt valami segítséget fog kapni. Már egy hónapja van Prágában anélkül, hogy ügyét elintézték volna. Azzal a kifogással utasítják el. hogy „nincs senki a hivatalban, mert nyaralni mentek az urak". Azzal a kéréssel fordul a sze­rencsétlen, sok szenvedésen átment Danis a nagyközönséghez, hogy adományaival támogassa beteg feleségét. A pénzadományokat kéri a kö­vetkező címre küldeni: Danis Jánosné, Nyitra. — (Elitéit pénzügyi tlsztvsielö.) Bereg­szászról jelentik: A törvényszék büntető ta­nácsa Matl József itteni pénzügyigazgatósági tisztviselőt okirathamisitásért és csalásért tizhónapi börtönre Ítélte. — (Feloszlatják a szlovenszkói katonai rendőr­ségeket). A kormány Csehországban 1920 novem­ber 1-én megszüntette a katonai rendőrségeket, Szlovenszkó egyes városaiban azonban még min­dig működnek a katonai nyomozók. A Tribuna értesülése szerint a kormány elhatározta, hogy a szlovenszkói katonai rendőrségeket is felosz­latja. A katonai rendőrség személyzetét az állam­rendőrség és a pénzügyigazgatóság veszi át — (Telefonösszeköttetés Csehország és Szlo­venszkó között). A' postaügyi minisztérium intéz­kedésére Csehország és Szlovenszkó több városa között telefonkapcsolatot létesítettek. — (Megszüntetik Ruszinszkóban a felekezeti ta­nítóképzőket). Az ungvári iskolaügyi referátus a Lidove Noviny értesülése szerint a jövő iskolai évtől kezdve megszünteti a felekezeti tanítókép­ző első osztályát. — (Újabb milliós kiadás). A nemzetvédelmi mi­nisztérium az 1922—23. évben hetvenhat tisztet szándékozik tanulmányútra kiküldeni Franciaor­szágba, Jugoszláviába és Romániába. A tanul­mányút költségei négy millió cseh-szlovák koro­nát tesznek ki. — (A Habsburgok vagyona az utódáflamok- ban). A Habsburg-Lotharingiai család és az utol­só Habsburg-uralkodó saját vagyonának egy ré­szét az utódállamok egyes kormányai tudvalé­vőén elkobozták. Schager Albin dr. osztálytaná­csos, a Habsburg-javak osztrák kezelője, most egy még a nyilvánosság elé nem . került könyv­ben részletesen ismerteti a Habsburg-Lotharingiai család közös birtokai és IV. Károly magánva­gyona nagy része elkobzásának körülményeit. Igyekszik bebizonyítani, hogy az elkobzások jog­talanul történtek és ennek igazolására okmányo­kat, jogi véleményeket ismertet. Az elkobzott va­gyonrészek, birtokok Cseh-Szlovákiában, Ausz­triában, Lengyelországban és Olaszországban vannak. Schager dr. állítása szerint a cseh-szlo­vák köztársaság messze tuiment a saint-germaim békeszerződés intencióin, amikor nemcsak a Habsburgok családi birtokait, hanem az I. Ferenc József által alapított korona-hitbizományt, sőt Károlynak személyes vagyonát is elkobozta és cseh-szlovák állami tulajdonnak nyilvánította. A Cseh-Szlovákiában levő és állami tulajdonoknak nyilvánított javakat Schager könyve négy osz­tályba sorozza. Az első csoportba veszi azokat a javakat, amelyek „Udvari vagyon" vagy „Ko­rona-uradalom" név alatt ismer a köztudat. Ezeket a vagyonrészeket nem veszi részletesebb megvilá­gítás alá, mert ezekre vonatkozólag ő sem látja kézenfekvőnek és . kétségtelennek, hogy a Habs- burg-család tagjai magánszerzés utján jutottak ezeknek birtokába. A második csoport a Habs­burg-Lotharingiai család közös vagyona. Mária Terézia rendelkezése alapján és később, 1839-ben módosított „családi törvény" értelmében ennek az alapítványnak tőkéje nem csökkenthető, a jö­vedelmek egyharmada a család tagjai között ke­rül felosztásra, kétharmada pedig a szükséghez képest és az uralkodó családfő által megállapí­tandó összegekben rendkívüli segélyezésekre for­dítandó vagy az alaptőkéhez csatolandó. Ebből a vagyontételböl Cseh-Szlovákia a maga tulajdoná­nak nyilvánította a gödingi uradalmat, Powlo- witzzal, a hölicsi uradalmat és a sasvári uradal­mat Búr és Kuklow-val. Ezt a három uradalmat. — úgy állítja Scahger — Lotharingiai Ferenc ma­gántulajdonként Czobor József gróftól,, illetve an­nak hitelezőitől vásárolta. Éhhez a vagyontétel- hez tartozik a beznói uradalom, amelyet I. Fe­renc József 1900-ban a Pachtaschen grófi hagya­tékból vásárolt a családi alapítvány pénzéből az alapítvány javára, továbbá az ugyancsak I. Fe­renc József által Mallmann lovagtól, Croy-Dulmen hercegnőtől, báró Liebigtől és másoktól a családi alap pénzéből és az alap céljaira vásárolt smi- rici uradalom Cerekliccel, Redelisttel és Svétyvel. amelyeket a Cseh-Szlovák köztársaság ugyan­csak állami tulajdonnak nyilvánított. A harmadik csoportba sorozza a „Ferenc József császári hit­első bizományi", amelyet Ferenc József a ma- gánvagyonából alapított 1901-ben és amelynek a Ferenc József halála után első haszonélvezője Károly király volt. Schager áliltása szerint ennek a hitbizományi vagyonnak magántulajdon volta is kétségen felül áll. E hitbizományi vagyonból Cseh-Szlovákia a magáénak nyilvánította a reichstadtpolitzi, a szolenowesi, bustehrádi, tach- lowitzi, kacowi, kronporicini uradalmakat, a tos- kaniai kastélyt a prágai Hradzsinen. Ezek a va- gyontételek a 17-ik század közepe óta egy kéz­ben összpontosultak és 1847-ben a bécsi kon­gresszus határozata értelmében I. Ferenc József magántulajdonai lettek. A családi alapítványi va­gyonok értéke 78 millió arany- és 2 millió pa- pirkoronában, a családi hitbizományi vagyon ér­téke pedig 136 millió arany- és 7 millió papir- k^ronában állapíttatott meg, összesen tehát 208 millió arany- és 9 millió papirkoronában. — Ma­gyarországon nem kobozták el a Hahsburg-va- gyonokat, csupán zárlat alatt van a ráckevei ura­dalom, egy ház Pesten, értékpapírok és kész­pénz kb. 60 millió névértékben, amelyek azon­ban csak 43,000.000-val vannak megterhelve. Schager Albin dr. könyve nem kerül a könyv­piacra s csak azt szolgálja, hogy illetékes körök­ben argumentumul szolgáljon. — (Választás a szepesi evangélikus egyház­ban). Iglói tudósítónk jelenti: A szepesi két evan­gélikus esperességben a választási mozgalom csendesen folyik. A tátraaljai esperesség papjai és egyházfelügyelői Késmárkon tartott jelölő-ér­tekezletükön esperességi felügyelővé egyhangú­lag Guhr Mihály dr. tátraszépiaki fürdőorvost jelölték, mig az esperes személyét az egyházak szabad választására bízták. Amint értesülünk, a szavazatok Faix Mihály nagyszalóki és Hajts Bá­lint késmárki lelkészek közt fognak megoszlani. A szepesi városi esperesség papjai és egyházfel­ügyelői egyházfelügyelővé első helyen Wolff Ká­roly dr. gölnicbányai ügyvédet, második helyen Okolicsányi-Zsedényi Ede lőcsei földbirtokost je­lölték. Az esperes! állásra Varga Imre uoprádi lelkész az első, Rübácher Albert lelni : lelkész •a második jelölt. = (A Landau-pör tárgyiása.) Budapesti tudósítónk jelenti: Landau Elemér tegnapi ki­hallgatása során a bíró kérdésére megnevez­te azt az egyént, aki neki a gyilkosságot el­mondta. Sefcsik György főhadnagy volt. Utána Land’an Ernő orvostanhallgató, _ Lan­cián Adolf unokaöccse került sorra. Ö egy Izsáki alkalmazottól hallotta, hogy nagybáty­ja ellen hajszát akarnak indítani, majd később kormányzósértés és hadsereggyalázás miatt följelentés is tettek ellene. Nagybátyja Pécs­ben várta b a fejleményeket, onnan készült útra Budapestre fiával. A hajóállomáson je­gyet váltott nekik s amikor a pénztártól visz- szatért, Landau Géza kétségbeesett kiáltásait hallotta. A hajó közben elindult s ő csak másnap értesült arról, hogy Landau Adolfot és fiát a kelenföldi kaszárnyában őrzik. Mi­kor a tanú itt meglátogatta őket, Landau Adolfot és Gézát is összeverve találta. A ta­nú sirás közben vallotta tovább, hogy nagy­bátyjának kínzói a zsarolási kísérleteket erő­sen folytatták, de Landau halála mindennek véget vetett. Öngyilkosságról szó sem lehet, mert a cellának a rácsa oly magas volt, hogy Landau arra fel sem akaszthatta magát. — (A felfüggesztett budapesti egyetemi taná­rok ügye). Budapesti tudósítónk jelenti: A pro­letárdiktatúra bukása után a tudományegyetem bölcsészeti karának javaslatára az egyetemi ta­nács állásvesztésre ítélte Alexander Bernát, Beké Manó, Kövesligethy Radó, Marczali Henrik és Schmiedt József tanárokat. A fegyelmi ügy ira­tai a kultuszminiszterhez kerültek. A döntés so­káig húzódott, mig végre most a kultuszminisz­ter Alexander Bernátot és Beke Manót az egye­temi tanács előterjesztésével szemben teljes fi­zetéssel nyugdíjazta. A másik három tanár ügyé­ben még nincs döntés. = (Nyolcezer bányamunkás sztrájkol a sal- gófetlrjáni bányákban.) Budapesti tudósítónk táviratozza: A salgótarjáni kőszénbányákban ma már mintegy nyolcezer munkás sztrájkol. A megegyezés még mindig kétséges, mert nem a bérkövetelések a tulajdonképpeni aka­dály. A szénipari szövetség elbocsátással fe­nyegeti a sztrájkotokat. = (A német császárpárti tisztek Héjjas Iván­nak). Budapesti tudósítónk jelenti: A német biro­dalmi Verband dér Nationalgesinnten Soldaten megbízottja ma átadta Héjjas Ivánnak az egyesü­leti érmet, piros-fehér-fekete szalagon a kardok­kal. Ugyanezt a kitüntetést kapta Héjjas Mihály kecskeméti gazda, Iván atyja, továbbá testvérei: Aurél és Tibor. Az egyesületet katonai előkelősé­gek alakították, akik állandó érintkezésben van­nak a német császárral. Ez az első eset, hogy külföldi ember megkapta a kitüntetést. = (ílaiálosvégii pisztolypárbaj Budapes­ten.) Budapesti tudósítónk táviratozza, hogy Leidenberger János ezredes ma pisz­tolypárbajban, a harmadik golyóváltásnál agyonlőtte Kankovszky Ede volt kor- vettkapitányt, a nemzetközi Dima-bizottság volt tagját. Leidenberger ezredes golyója Kankovszkynak a bal vállán hatolt be s va­lószínűen a tüdő főerét érte. A párbaj okát nem tudják.- - (A román királyi pár Kolozsvárott). Kolozs­várról jelenti tudósítónk: Szombaton Kolozsvárra érkezett Ferdinánd király és Mária királyné. A királyi pár csak rövid ideig tartózkodott a vá­rosban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom