Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-27 / 72. szám

Cseh-Szlovákia pedig sziikebb kapcsolatok létesítésére nem hajlandó. Érdekes, hogy a francia sajtó már akkor foglalkozott az Olaszországgal való egyesülés gondolatával, mielőtt az Rómában egyáltalában felmerült volna.

Ezzel egyidejűleg jelentések érkeznek arról, hogy Jugoszlávia mozgósít.

A Paose szerint heves harcra van kilátás Franciaország és Olaszország között, amely az Ausztria fölött gyakorolt protektorátus körül fog folyni. Franciaország azt kívánja, hogy Ausztriát vonják be a kisantantba. Olaszországnak ez ellen tiltakoznia kell.

Az itt forgásomban lévő hírek közül említést érdemel, hogy az Ausztria számára kijelölendő olasz régenst az aostai herceg személyében vélik megtalálni.

Az olasz sajtó általában azon a véleményen van, hogy ma már minden segítség kém), a katasztrófa itt van s az, mint az 11 Mondo írja: „Nemcsak Ausztria, de egész Középen répa katasztrófája.*'

Német cáfolat a Maim hamis hírére.

Berlin, augusztus 26. (Wolff.) A Matin jelentése szerint Wirtih dr. birodalmi kancellár Seipel dr. szövetségi kancellárnak állítólag kijelentette, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása csupán napok kérdése. A birodalmi kancellár ezt a kijelentést sohasem tette s igy az Intransigeant által hozzáfűzött következtetések üres kombinációknak tekintendők .

M olisi-osxfráh-iiiagii&r szövetség terve.

Prága, augusztus 26.

A Ceske Slovo a veronai tárgyalásokról azt írja, hogy a bécsi sajtó legnagyobb része Ausztriának Olaszországhoz való csatlakozása mellett csinál hangulatot. Ezekből tehát arra lehet következtetni, hogy Seipel prágai útja tulajdonképpen csak leplezni akarta utjának igazi célját: Ausztriának Olaszországhoz való csatlakozását. Eme külpolitikai irányzatnak egyik főképviselője és kezdeményezője Ausztriában Czernin Ottokár, aki látván azt, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása keresztülvihetetlen, hallani sem akar a kisantanttal való tárgyalásokról és Ausztria számára a jelenlegi helyzetből való kiutat egyedül abban látja, hogy politikailag és gazdaságilag Olaszországra támaszkodjék.

E törekvésében számol, az Olaszországban tapasztalható oiy politikai irányzatokkal, amelyek állandóan az oszirák-magyar-olasz blokk létesítéséről álmodoznak, mint amely megfelelően ellensúlyozhatná a kisantant, főképpen pedig Jugoszlávia befolyását.

Úgy Czernin, mint az olasz nacionalisták, kik ma erősen befolyásolják az olasz külpolitikát s a kisantantban nagy pánszláv veszedelmet látnak, örömmel ragadják meg ezt az alkalmat, hogy politikai tervüket végre megvalósíthassák. A veronai tárgyalás eredménye mindenesetre bizonyságot fog tenni arról, hogy okult-e az olasz politika a múltból vagy sem. Az kétségtelen, hogy Scbanzer nem egyhamar lesz hajlandó az olasz nacionalisták radikális terveinek megvalósításához hozzájárulni. A kisantantnak mindazonáltal gondosan figyelemmel kell kísérnie az ügy további fejlődését, mivel az osztrák kérdést nemzetközileg kell elintézni, n.em pedig egyik vagy a másik hatalomnak a szempontjából.

Magyarország jegyzéke a nagykövetek

tanácsához.

Nesn nevezték még ki a nagyzsunáisokat,

Prága, augusztus 26.

A szlavenszkói lapok hirt adnak arrói, hogy a köztársaság elnöke aláírta a nagy- inegyék zsupánjainak kinevezését és a nagy- zsupánok névsorát is közük. Ugyanekkor Micsura távozásáról is beszámolnak és utódjául Rmnan kassai zsupánt, Bella pozsonyi zsupánt vagy Kállay közigazgatási főnököt jelölik meg. Érdeklődtünk a belügyminisztériumban a hírek valódisága felöl és azt a felvilágosítási kaptuk, hogy ezek a hirek most még koraiak. Mindössze annyi a valóság, hogy ebben az ügyben javában folynak az előkészítő munkálatok.

Budapest, augusztus 26. (Saját tudósítónk távirata.) Az a jegyzék, amelyet He vess y párisi magyar ügyvivő tegnap a magyar kormány nevében átadott a nagykövetek tanácsának, lényegében igy szól:

A román hatóságok többek birtokát elkobozták, akik a megszabott időig magyar állampolgárságot optáltak. így lefoglalták Kulin Imre, Kemény Árpád, Bánffy Zoltán báró. Telekv Pál gróf és mások ingatlanait. A román hatóságok arra hivatkoznak, hogy ebben az ügyben az agrár törvény rendelkezései szerint jártak el és hogy a régi királyság alkotmányának hetedik cikíke az idegeneknek megtiltja, hogy Romániában földbirtokot vásároljanak.

Ez az eljárás súlyos megsértése azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a trianoni békeszerződés 63. cikke állapított meg s amelyek szerint mindazok, akik az optálás jogával éltek, megtarthatják ingatlanaikat annak a másik államnak a területén is, ahol optálá- suk előtt laktak. Romániának belső törvényeit az általa is aláirt nemzetközi szerződésekhez kellett volna alkalmaznia. Meg kellett volna ezt tennie már csak azért is, mert a nemzetközi szerződések erkölcsileg is kötelezik a szerződő államokat. Románia azonban ehelyett utólag olyan törvényeket és rendeleteket alkotott, amelyek nemzetközi kötelezettségeivel éles ellentétben állanak. Az uj agrártörvény ofran rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket azokra is ki lehet terjeszteni, akik opíálási jogukkal éltek. A régi alkot- mánv hetedik cikkét Románia kiterjesztette Erdélyre is, holott az ott azelőtt nem volt érvényben.

A magyar kormány már több Ízben tiltakozott a román agrártörvény s különösen a román kormány önkényes rendszabályai ellen. azonban minden lépése eredménytelen volt. Ezért szükségét érzi, hogy a nagykövetek tanácsához forduljon azzal a kéréssel, hogy lépjen közbe a román kormánynál, hogy törvényeit és magatartását változtassa meg a trianoni békeszerződés 63. cikkének

rendelkezései szerint. A magyar kormány annál is inkább kötelességének tartja, hogy a nagykövetek tanácsának figyelmét erre l felhívja, mert ö maga minden tekintetben alkalmazkodott a trianoni békeszerződés törvényhozási kötelezettségeihez.

A magyar kormány reméli, hogy a nagykövetek tanácsát Romániával szemben az az elv fogja vezérelni, amelyet a nemzetközi kötelezettségeknek föltétien tisztelete megkövetel annál is inkább, mert ennek az elvnek alapján a szerződések egyetlen egységet képeznek s bármelyik rendelkezés megsértése szükségképpen megrendítené a szerződésben foglalt biztosítékokat is.

Osztrák propaganda Sopronért.

Budapest, augusztus 26. (Saját tudósítónk távirata.) A bécsi magyar követség tudomást szerzett egy osztrák propagandáról, amelynek az a célja, hogy a soproni népszavazás eredményének megváltoztatásával a soproni területet Ausztriához csatolják. A propagandát Hiibner András újságíró vezeti, aki egy Magyarországot mélyen sértő könyvet is terjeszt. A bécsi magyar követség s-zövá tette a propagandát az osztrák külügyminiszter előtt, aki biztosította őt arról, hogy a külügyminisztérium teliesen távol áll a magyarellenes mozgalomtól, azt a leghatározottabban helyteleníti. Megígérte, hogy a burgenlandi felelőtlen elemek működését rneg- . akadályozza.

Echardt Tibor utóda.

Budapest, augusztus 26. (Saját tudósítónk távirata.) A Pesti Hírlap arról értesül, hogy Eckhardt Tibor sajtófőnök helyébe, akit — mint ismeretes — nemzetgyűlési képviselővé választottak, Havel Béla cimzetes miniszteri osztálytanácsost nevezték ki sajtófőnökké, aki tavaly lépett a miniszterelnökség szolgálatába és a sajtófőnökség vidéki osztályát vezette. Havelt nagy műveltségű embernek ismerik, régi patricius család sarja és veje Heinrich Ferenc volt miniszternek.

Ilclcicr .'magyar katona Prágában.

Magyar fiuk a prágai kaszárnyákban. — „Nem panaszkodunk, de jobb

otthon."

OLD ENGLAND

A legújabb angol sportöltönyök (pumphose), raglánok (Fregoli) és női sportkosztümök knlckerbockers-ral, sikkesen és a legkiválóbb szabással, a legalkalmasabb angol és skót szövetekből, a legrövidebb Idő alatt mérték után készülnek.

4TO Landesbank palotájában

3, METZOES,mawlmmimiii2

Úri- és női divatszabóság mérték után. Telefon 972. Magyar levelezés és kiszolgálás

Prága, augusztus 26.

(Saját tudósítónktól.) A magyar katona — fogalom. Legendák fűződnek a nevéhez. Akadályt nem ismer, ha parancsot kap, annak vakon engedelmeskedik. Még ha nem saját vérétől, testvérétől kapja is azt. Prágában is sok magyar katona van. Az utcákon egyre-másra a magyar szó édes hangját halljuk fölcsendülni. És olyan jól esik itt magyar szót hallani.

Sok magyar fiit van Prágában. És miniszterek s egyéb hivatalos illetékesek állapították meg a cseh-szilovákiai magyar nemzetről, hogy állampolgári kötelességeinek mindig eleget tett. Lefizette adóját és beküldte fiait a hadseregbe is. Sok tízezerre tehető azoknak a miagyar fiuknak a száma, akik komisz bakaruhában járnak és a „respublika*4 kenyerét eszik. Szlovén-szkon alig maradt valaki közülük. Mindannyiukat Csehországba hozták. Itt rájuk húzták a zöldesszürke mundért, elosztották, kissé szét is szórták őket és megtanítják a katonaság s a fegyver forgatás művészetére.

Prágába is sok került közülük. Talán itt vannak a legtöbben, vagy kétezren. Legtöbbjük a köztársaság déli határa mellett pillantotta meg a magyar napot, és ott szívta magába az anyatej- jel együtt a magyarságát, ott nevelkedett föl a hömpölygő szőke Duna mellett, vagy a Vág gyors vizénél. Van köztük olyan, aki a Tisza mellékéről való. A gömöri fiuk sem hiányoznak.

Exerciroz, engedelmeskedik, nem békétlenfee- d'ik, nem lázadozik. Beletörődik, amibe bele kell i törődnie. Valaki igy rendelte és az ő szent aka- ! rátában mindenkinek meg kell nyugodnia.

Szanitéc egy sincs közöttük.

I Nem most először tapossák magyar katonák | Prága terméskővel kirakott utcáit. A háború I alatt sokan voltak közülük itt, de ahogy akkor nem tudták megszokni az itteni girbe-görbe utcákat, most is egykedvűen járnak-kelnek rajtuk és nyelvük sehogyan sem tud beletörni a kemény oseh szavakba. Pedig a bolti portéka is drágább, ha idegenül leérik. Itt van a sok magyar fiú, ki egy hónapja, ki egy éve. Van olyan, akinek még egy esztendeig kell ittmaradnia, van, akinek már csak rövid hónapig. Hogy melyik boldogabb közöttük, azt nem nehéz kitalálni. Bizonyosan nem az előbbi.

A magyar fiuk még Prágában is szét vannak szórva egymástól. Csaknem minden kaszárnyába jut belőlük egy szakaszra, vagy egy századra való. A legtöbben a Podjebrád-kaszárny álban varrnak. Négy-ötszáz magyar fiú áll minden délben csajkával a szakács elé és eszi nagy kínnal a jófajta „knédlit** meg „krautot**. A Stefanik- laktanyába is jutott a magyar katonákból és a kaflmi gyalogezredben a Halkcva-utoai kaszárnyában, a huszár- és a tüzérkaszárnyában is vannak magyarok. De szanitéc talán egy sincsen közöttük.

A büntetés a lénung rovására megy.

A katonáskodó magyar fiuk életmódja nagyon egyszerű. Reggel öt órakor ébresztő, félhatkor már mindegyik ott sorakozik az udvaron vagy a konyha mellett. Feketekávét vagy teát kap egy merőkanállal, ehez falatozza jóízűen a fekete profuntot. Hatkor már kivonul a gyakorlótérre. Kemény délelőtt után tizenegy órakor ismét ott áll a szakács előtt. Nem nagyon tolakszik, bármennyire éhes is. Szeret minél később túlesni az ebéden.

Tizenegytől délután egy óráig szabadok a katonáik. összeülnek és elbeszélgetnek, otthonról, a Mariskáról, Boriskáról, meg az örzsiről. A gondolataik csak otthon járnak, ahol most takarítják be a termést és ahol az Örzse, meg a Jutka most járja a ropogós csárdást az aratóünnepen.

Délután újra foglalkoztatják őket. Egytöl-ötig van a foglalkozási idő és aztán következik az airanyszabadság — este tízig. Tíz órakor mindenkinek a laktanyában kell lennie, hacsak nem akarja, hogy megbüntessék. Mert ez már nagyon kellemetlen. Itt nem kaszámyafogsággal büntetik az engedetleneket, hanem a zsoldjukat vonják le. Először csak egy-két koronát, ismétlődő engedetlenség esetében azonban már többet, úgy hogy van olyan katona te, aki alig kap valamit. Még utóbb rá is fizet. Bár hát a katonáskodásra igyfe-ugyls, emberemlékezet óta ráfizet az ember.

A zsold nagy. Két korona ötven fillér egy napra. És persze ebből kell vásárolni a cigarettát te. Már levélbélyegre is alig telhet. Pedig innivalója, hazafizenni valója mindegyiknek van elegendő.

Beszélgetés két magyar katonával.

Be akartam menni a Podjebrád-kaszámyába, miután a legtöbb magyar fin ott eszi a köztársaság komiszkenyerét. A nagy kapuban zord arcú őr áll elém:

— Co chcete? (Mit akar?)

Nagynehezen megérttettem vele, hogy be akarok menni a kaszárnyába földieket látogatni.

— Nelze. (Nem lehet)

Mit tehettem mást kénytelen voltam megvárni a foglalkozási idő végét öt órakor csoportosan jöttek ki a katonák. Német és cseh szó ütötte

Vasárnap, augusztus 27*

meg a fülemet Végül két jóképű magyar fiú alakja tűnt föl a zord fegyveres őr mellett. Megszólítottam őket. Jól esett nekik is, hogy magyarral találkoztak. Beszélgetésbe elegyedtünk. Csak úgy ömlött a szó belőlük.

— Hát azt nem igen mondhatnám, hogy rosz- szul bánnának velünk. Megbecsülnek itt bennünket De azért még sem érezzük jól magunkat Nem gyöngyélet már a katonaélet. Idegenek között vagyunk. Nem lázadozunk mi a sorsunk ellen, mert tudjuk, hogy a magasságom Úristen rendezte ezt igy, az ő végtelen akaratában pedig meg kell nyugodnunk.

— Hát szó, ami szó, — mondja a másik, nagyon vágyakozunk haza. Hogyisne vágyakoznánk haza. Hiszen csak minden félesztendőbeu kapunk nyolcnapi szabadságot. Akkor nem lehet bírni velünk. — Amikor ezt mondja a derék magyar fiú, könny szökik a izemébe. — Olyan jó hazamenni, itt idegenek vesznek körül bennüm két s ba valamelyikünk megbetegszik, még pír naszkodni sem lehet, mert nincsen, aki megértse a szavát.

— Hogy mivel töltjük a napjainkat? Hát dolgozunk és unatkozunk. Nagy baj, hogy nincs mit olvasnunk. Magyar újság sohasem jön be a kaszárnyába, pedig van közöttünk olyan, aki elő is fizetett valamelyik újságra. Levelet is nagy ritkán kapunk. Talán a postánál van a baj. Felét sem kézbesítik ki annak, amit otthonról küldenek. Olvasni is szeretnénk, de nincs mit. Csehül nem tudunk, a németre sem törik nyelvünk, magyar könyv vagy újság pedig nincsen. Hát mit csináljunk? Unatkozunk. Még ismeretséget sem igen kötünk. Hol vannak az itteni szlecsnák — s itt mosolyogva megpödri bajuszát — a mi örzsénktöl. Meg aztán nem is tudunk velük beszélni. Mi már csak hűek maradunk a mieinkhez. Nem követjük öl, hogy innen vigyünk asszonyt a házhoz,

— Nem barátkozunk senkivel. A csehek elhúzódnak tőlünk, a németekkel pedig nem tudunk beszélni. Olyan tiszt, aki magyarul te tudna, talán egy sincs egész Prágáiban. Ha tud rs, nem beszél. Az altisztek között akad egy-kettő, aki már érti a nyelvünket. . . A menázsi bizony nem hazai koszt De azért most tűrhető, miért kevesen vagyunk itthon, talán két-háromszázan vagyunk magyarok, a többiek már három hete nagygyakorlatra mentek.

Elbúcsúzom a magyar fiuktól. Bucsuzáskor egy Prágai Magyar Hírlapot adtam nekik. Igazán szívből megörültek neki. Hisz hazai dolgokat, otthoni híreket olvashatnak benne. Megígértem, hogy minden nap kapnak tőlünk újságot. Arcukon az öröm pírja ömlött el s karonfogva mentek a Moldva felé. Leültek egy padra és olvasni kezdtek. Megfigyeltem: Már nem is a szemükkel ... A lelkűkkel, a szivükkel olvasták.

(b. L)

A franciák és a kisantant szabotálja az interparlamentáris konferenciát.

Résztvesznek-e az olaszok?

Róma, augusztus 26. A Tribuna jelenti: Tekintettel arra, hogy az interparlamentáris unió bécsi tanácskozásain a kisebbségek védelmének megbeszélése miatt a francia, angol, belga, cseh-szlovák és romániai delegációk nem jelennek meg, az olasz delegátusok Velencében fogják bevárni Schanzer külügyminiszter válaszát, hogy résztvegye- nek-e az unió konferenciáján.

(Lapzártakor kapjuk azt a hirt, hogy Olaszország résztvesz a konferencián.)

A tiroliak a franciák ellen.

Bécs, augusztus 26. (Saját tudósítónktól.) Nnnsbruckból jelentik, hogy ott ma éjszaká plakátokat ragasztottak ki, amelyek a következőket mondják:

Tiroliak! Ne adjatok szállást és élelmet a franciáknak! A franciák a mi leggono-* szabb ellenségeink. A Rajna mellett fekete ördögöket uszítottak testvéreinkre. Azért jöttek Tirolba, hogy élelmiszereinket feléljék. Kényszeritsük őket a távozásra. Ki a franciákkal!

A franciák nemzetközi hadsereget akarnak Ausztriában.

Bécs, augusztus 26. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Az Echo de Paris jelentése szerint a francia kormánynak az a nézete, hogy Ausztriában nemzetközi csendőrséget kell szervezni, ez inkább volna abban a helyzetben, hogy a közrendet fenntartsa, mint a néphadsereg. Bécsi illetékes körök erről a tervről mit sem tudnak.

A nemzetközi jogi konferencia.

Buenos-Aires, augusztus 26. (Havas.) A nemzetközi jogi konferencia újból munkához látott. A konferencián negyven ország képviselteti magát. A gyűlés folyamán oly javaslatot fogadtak el, amely a népszövetség szervezésére vonatkozik. A francia képviselőnek már szándékában volt a konferenciáról visszavonulni, azonban az incidenst sikerült elsimítani- A k^jiferencia 31 szóval 32 ellenében elfogadta Bellot angol delegátus javasat