Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-26 / 71. szám

, t .V Az önkormányzatunkat követeljük. (fi-) Prága, augusztus 25. A törvények és rendeleíek gyűjteményé­ben az elmúlt napokban tették közzé azt a törvényt, amely Pozsony és Kassa városát rendezett tanácsú várossá fokozza le. E na­pokban erősen előtérbe kerül az a kérdés is, hogy kiket fognak kinevezni a nagymegyék uj zsupánjaivá- Szlovenszkó két legnagyobb városának capitis deminuciója és a nagyzsu- páni állások betöltése ismét ráterelte a figyelmünket a helyi önkormányzatnak rég­óta vajúdó válságára. A prágai parlament és a prágai kormány két év óta egyik csapást a másik után zuditotta a safgoverment el­vére, amelyet megszerettünk és megszoktunk azért, mert Anglián kívül seholsem ment át úgy az élet valóságába, mint minálunk­Az életviszonyainknak teljesen megfelelő régi megyei beosztást felcserélték egy má­sikkal, amely nem felel meg a gyakorlati közigazgatás követelményeinek és mester­séges kereteivel csak egyre jó: a nemzeti kisebbségek teljes kinullázására. A megyék történetileg kialakult hatáskörét megnyirbál­ták és eltörölték azt az elvet, hogy a vár­megye közönsége maga válassza azokat, akiknek hivatása az, hogy igazgassák- Vá­rosi törvényhatóságainkat megszüntették és rendezett tanácsú városainkat községekké degradálták. Ily módon törekszenek arra, hogy kiöljék belőlünk azt a nagyon érzékeny és igen fejlett érzéket a közügyek iránt, amely az államot a megyét és községet a politikai kategóriák ködéből átülteti a való­ságos életbe és mindnyájunk szerető gondos­kodásának tárgyává teszi. Ezekkel az intéz­kedésekkel eltépték egy évezredes történeti fejlődés vörös fonalát. Ha helyébe szebbet és jobbat adtak volna, nem búcsúznánk oly nehezen az ősi intézményektől- De mert a régi huszkarátos arany helyett csak talmit kaptunk, ne vegyék tőlünk zokon, ha nehe­zen törődünk bele az uj intézkedésekbe, ame­lyeknek függönye most gördül fel előttünk. Amikor e sorokat írjuk, önkéntelenül is fel­vetődik előttünk az a kérdés, hogy érdemes-e arról beszélnünk, hogy vájjon az uj megyei és községi önkormányzat, amely előbb-utóbb fel fogja váltani a régi önkormányzatunkat, jó lesz-e, vagy rossz, teljes lesz-e, vagy tö­kéletlen. Hiszen ma még ott állunk, hogy nincs is önkormányzatunk. A községeink és megyéink ügyeit kinevezett testületek inté­zik és a polgároknak nincsen képviseletük, amely a községi és megyei ügyek vitelét ellenőrizhetné- Fájdalom, úgy áll a dolog, hogy a legkevesebb beleszólásuk éppen azok­nak van, akik a legjobban vannak érdekelve: azoknak, akik ismerik a szülővárosuk és kicsi falujuk minden apró-cseprő ügyét, akik annak vagyonát szaporították és annak fejlődését a szivükön viselték. A kormánynak nem szabad csodálkoznia azon, hogy egyre nagyobb erővel tör ki be­lőlünk az a követelés, hogy rendeljék el végre a községi választásokat. Ez a kíván­ság nemcsak érzelmi és politikai gyökerek­ből táplálkozik, hanem a polgárok jól felfo­gott anyagi érdekei is követelik annak tel­jesítését. Cerny és Novák miniszter urak jól tennék, hogyha egyszer körutat tennének Szlovenszkó és Ruszinszkó földjén. Ott be­tekinthetnének a városok pénztáraiba s adó- könyveibe és meglátnák, hogy a pótadók terhe milyen mázsás súllyal nyomja az amúgy is roskadozó polgárok vállait s meg­látnák, hogy hozzá nem értő és ellenőrzés nélkül működő tisztviselők alatt a közigaz­gatás sok helyütt hogy halad egyre lefelé a züllés lejtőjén. Az önkormányzatot azért alkották meg az emberek, mert részt akartak venni helyi ügyeik intézésében, ellenőrizni akarták a kol­lektív érdekeiket szolgáló tisztviselők műkö­dését' s önmaguk akartak dönteni a közva­gyon sorsáról. El tudunk képzelni nemde­mokratikus államokat, amelyekben a megyei és községi önkormányzat teljesen kifejlő­dött, de nem tudunk elképzelni demokrati­kus államot, amelyben a községeknek és me­gyéiknek nincs választott képviseletük. Ha pedig ilyenek hiányában mégis demokrati­kusnak nevezi magát, úgy port hint a világ szemébe. A helyi önkormányzat egészen természe­tes intézménye minden modern államnak. Be- nes és Hodzsa mégis, mint valami különle­gességet emlegetik. A helyi autonómiát ki­Rózsahegy, augusztus 25­A közeli napokban Benes miniszterelnök­nek egy nyilatkozata jelent meg a The Eco- nomist cimü tekintélyes angol folyóiratban, amelyet a Prágai Magyar Hírlap részletesen ismertetett- A miniszterelnöknek ez a nyi­latkozata a szenzáció erejével hat, mert olyan fontos kijelentéseket tartalmaz Szlovenszkó legaktuálisabb politikai kérdéséről, az auto­nómiáról, hogy könnyen fordulópontot je­lenthetnek politikai életünkben. Nem egyébről van szó, mint arról, hogy Benes dr. az angol lap utján nyíltan bejelenti az európai közvélemény előtt, hogy egy szava sincs az autonóm Szlovenszkó ellen s hogy ezt a kérdést magának a szlo­vákságnak kel! eldöntenie­Benes tehát engedett eddigi merev állás­pontjából s nyilatkozatában már a megoldási lehetőségekre is kitér. Igaz, hogy ebben nincs köszönet, mert az ügyeskezü politikai zsonglőr egy szemfényvesztő produkcióval a nagymegye rendszert akarja átvarázsolni „közigazgatási" autonómiává. Benes dr. a külföld számára szánta politi­kai nyilatkozatát, mert nyilván azt tartja, hogy ránézve fontosabb a külföldi közvéle­mény megnyerése, mint az autonómiájáért élet-halál harcot folytató szlovenszkói lakos­ság megnyugtatása. Nem szenved kétséget, hogy a miniszterelnök nyilatkozata nem ma­rad válasz nélkül a szlovenszkói autonómia­mozgalom vezetői részéről. A legilletékesebb helyről elhangzott replikáról máris beszámol­hatunk- Ugyanis H 1 i n k a András, a szlovák néppárt vezére szives volt a Prágai Magyar Hirlap losonci munkatársát fogadni s a Benes intervjura vonatkozólag nyilatkozni­A Hl inka Andrással folytatott beszélgetésről munkatársunk az alábbiakban számol be: A pártvezért Rózsahegyen kerestem föl. Lekö­telező szívességgel fogadott s igen elcsodálkozott, amidőn igy köszöntöttem: — Gratulálok, pártelnök ur, hogy immár Be­nes miniszterei ti ökö t is az autonómi9táik táborá­ban üdvözölheti. — Nekünk Benes nem kell barátnak, — vála­szolt Hlinka, — csak maradjon meg ellenségnek. Nem félünk tőle, fölvesszük vele a harcot. Azután fölmutattam a Prágai Magyar Hírlap­ban reprodukált Benes-intervjut. Még nem érte­sült a nyilatkozatról s nagy figyelemmel látott hozzá az olvasásához. Azalatt, amig olvasott, alkalmam volt jobban szemügyre venni s észre kellett vennem, hogy szelíd, jóságos arcáról rövid percek alatt mint tűnik e’ a derű s helyet ad a büszke dac, az esz­méknek élő nemes fcllángolás kifejezésének. fis amikor fölkelt, helyéről, már nem az aláza­tos lelkiatya, hanem a szlovák nép ihletett apos­tola, a legnagyobb szlovák politikai párt vezéie állott szemben velem. S szólt: — Benesnek ez a nyilatkozata a szlovenszkói autonómista mozgalom győzelmének a deklarálása az európai közvélemény előtt. Benes ugyanis so­hasem szokott hozzánk szólani,' ö mindig a kül­föld felé fordított tekintettel beszéL Megrögzött nálják a politikai autonómia helyett. Mintha Szlovenszkó népe lépre menne. Mintha nem tudná, hogy a helyi autonómia minden ren­des állami szerkezetnek nélkülözhetetlen ru­gója, amelyet be kell illeszteni a szerkezet­be, ha nem akarjuk, hogy megálljon. Szloven­szkó népe sürgősen követeli a községi vá­lasztások kiírását, sürgősen követeli a me­gyei autonómiát is a régi keretek között, de ezeknek az egészen természetes dolgoknak tál lencséjéért nem fog lemondani a nagy célról: Szlovenszkó országos politikai autonómiá­járól. presztízs-politikus. El kellet kövekeznle annak, hogy a szlovák népnek autonómiájáért folytatott élet-halál harca a külföld közvéleménye elé kerül. És Benes ur éppen azért sietett a külföld közvé­leménye elé az angol lapban megjelent nyilatko­zatával, hogy megelőzze vagy erötlenitse a nép­párt zsolnai memorandumának a hatását a kül­föld előtt­— Azt mondja Benes, hogy a szlovák nép tá­jékozatlan az autonómia kérdésében. Nem a ucp, hanem Benes ur tájékozatlan a szlovák politikai pártok erőviszonyai felöl, öt sziovák pártot em­lít. Hol van az az öt szlovák párt? Sorolja fel őket. A tótok már teljesen kijózanodtak s elfor­dultak azoktól a pártoktól, amelyekről kiderült, hogy nem a nép érdekelt, hanem a pártvezérek egyéni s gyakran anyagi érdekeit viselik szivü­kön. Ma már az olyan pártocskák, mint aminö a Svehláék uszályhordozóivá sülyedt Srobár-párt, igazán elhanyagolható mennyiség. Az agráriusok csak napi politikát űznek, konjunktúra emberek. Csak pénzszerzésre gondolnak, a nép bizony el­pusztulhat miattuk. — Az igaz, hogy az autonómia kérdésével én léptem ki legelőször a fórumra. Azonban talán mégis én vagyok a legrnérsékeltebb az egész pártban. Hanem ha Benes ur őszintén meg akar győződni arról, hogy kik az autonómia hívei es mennyien vannak, akkor jöjjön el a népgyüle- selnkre. A nép hatalmas tömegein kívül, kevés ki­vétellel az egész szlovák intelligencia a mi tábo­runkban van. Mindannyian autonómisták: a ta­nárok, a tanítók az egész Z. U. Z. egyesületük­kel, a tisztviselők, a raunkásszervezetek, a papok. A Srobár-pártnak nincsen tíz pap-tagja sem. Te­hát Benes ur a leghatározottabban félrevezeti a külföldi közvéleményt akkor, amidőn úgy állítja be a kérdést, hogy az öt szlovák párt közül csu­pán az úgynevezett „néppárt*4 kívánja az auto­nómiát. Mert tudnia kellene, hogy az az egy nép­párt számra, súlyra, tekintélyre nagyon, de na­gyon túlhaladja a többi szlovák pártokat A miniszterelnök urnák aggodalmai vanak, hogy az autonóm Szlovenszkó nem tudná eltartani ön­magát. Váljon annyit jelent-e ez, — kérdeztem, — hogy a köztársaság másik országa ráfizet Szlovenszkóra? És ha ráfizet, mit méltóztatilc gondolni, képviselő ur, miért ragaszkodik a túl­oldal mégis a mostani állapot fentartásához? — Én koncedálom, hogy Szlovenszkó sokba ke­rül, azonban ezen a mostani állami gazdálkodás mellett egy csöppet sem lehet csodálkozni. A há­romszoros miniszteri fizetések, a zsupán! autók, a dupla tisztviselői fizetések bizony igen sok pénzt emésztenek föl. Azután miért tömik úgy meg tisztviselővel Szlovenszkói? Egy szolgablról járásban, ahol azelőtt tiz csendőr volt, most száz van. Az erdöhivatalnál, a postánál, az adóhivatal­nál, a vasútnál és általában mindenhol háromszor- négyszerannyi tisztviselő van, mint azelőtt. Pe­dig nem több a munka, a teljesítmény pedig sok­kal rosszabb. Persze, mert képesítés nélküli em­bereknek kellett helyet szorítani. A jegyzők az­előtt községiek voltak, most őket is az állam űzeti. Minden kis faluban bankokat létesítenek, a melyek a szíovenszkóiak pénzét fölszivják s a csehországi központokban manipulálnak vele. A sok cseh tisztviselő pedig mind bazakiildi nagy fizetését Itt se nem vásárol, se nem dolgoztat semmit Szükségleteiket mind Csehországból szerzik be. Itt csak esznek és alszanak. Példa rá a rózsahegyi baraképités, amelyhez még a fa­anyagot is Csehországból hozták elkészítve, pe­dig itt ezer vagonszámra hever a fa. Pazarolják a nemzeti vagyont, azért vagyunk passzivok. — Egyebekben Szlovenszkó gazdag. Hatalmas erdőink, kincstermö bányáink, szorgalmas, mun­kás népünk bőségesen biztosítják önálló beren­dezkedésünket A miniszterelnök ur beismeri, hogy a Szloven­szkóra küldött cseh tisztviselők között akadtak olyanok, akik a nagyon vallásos néppel való érint­kezéshez nem rendelkeztek elegendő tapintattal. Most már azonban rendeletek szabályozzák a cseh tisztviselők magatartását. Valóban tapasztalni lehet-e a cseh tisztviselőknek ezt a mérsékleteiét a gyakorlatban is? Egyáltalában nem. Hát lehet rendeletileg szabályozni a tisztviselők vallásos érzületét? Ró­zsahegyen 168 cseh és 2 megmételyezett tót lé­pett ki az egyházból az ö agltációjuk folytán. Az összes csehek huszitáit. Lépíen-nyomon bántal­mazzák a vallást, nap-nap után rabolják ki tem­plomainkat, legutóbb Árvanagyfaiun és Nagybob- rácon. Ha papot látnak, kigunyolják, köpnek fe­léje. Ilyen „ódium Bei" van bennük. A tatjárok, tanítók nem járnak templomba, a tanulókat sem viszik a templomba. Egy Vacek nevű Három- szlécs községbeli tanitó ezt irta be egy gyermek irkájába: „A hitet dobjátok az ördögnek." Az ir­kát személyesen megmutattam Srobár miniszter­nek, aki becsületszavával fogadta, hogy 24 óra alatt eltávolítja ezt a vallás ellen izgató tanítót. Ennek már egy esztendeje, de még a Vacek" most is ott „tanít". Bitorolják az egyházi vagyont. Az esztergomi érsekség vagyonkezeléséről legendá­kat lehetne írni. Trencsénteplicen és Vágvecsén megalakították az új cseh-szlovák vallást. Lehet, hogy kiadtak valami rendeieíet, de megállapítha­tom, hogy ezen a téren semminemű javulás nem tapasztalható. Talán a legnagyobb figyelmet érdemli a Benes- intervju ama része, ahol megállapítja, hogy a po­litikai autonómia jelenleg nem kérdése a prakti­kus politikának, azonban a közigazgatási autonó­mia feltétlen támogatásra számíthat. És ez az autonómia már készül is, mert a nagymegye­rendszer életbeléptetése nem egyéb, mint a só­várogva várt autonómia, csak éppen „közigaz­gatási autonómia" elnevezés alatt. Milyen véle­ményen van pártelnök ur erről a közigazgatási autonómiáról? — Ez a Hodzsa eszméje, ö hangoztatja ezt a megoldást. Mi azonban nem tágítunk. Mi egy bi­laterális szerződés utján mentünk bele ebbe az államalakulatba, tehát nekünk nem kell szurro­gátum. Nekünk a pittsburgi, clevelandi és mosz­kvai jegyzőkönyvek alapján jogunk, sőt köteles­ségünk az autonómiát minden eszközzel kihar­colni. A pittsburgi egyezményben, melyet Masa- ryk elnök is aláirt, kötelezte magát Masaryk, hogy Szlovenszkó megkapja saját autonómiáját, saját népképviselettel, országgyűléssel, adminisz­tratív és pénzügyi kormányzattal, saját egyházi és iskolaüggyel. Ml ennek az alapján állunk és ebből nem engedünk. — Hogy saját magunk döntsünk az autonómiánk kérdésében? Miként képzeli ezt Benes ur, talán plebiscitum alapján, vagy hogyan? Hiszen az al­kotmánytörvény alapján tót önálló terület nem létezik. Hiszen a szlovenszkói ügyekben úgy sza­vaz a pilseni, mint a trencsénl képviselő. Azután meg Szlovenszkón cseh képviselők Is vaunak: Kriz, Merta, Taussig, Sohzavova, Svetlik stb. Ezek döntsenek talán az autonómiánkban? Le­gyen szives Benes azt megmondani, melyik le­gyen az a fórum, amely a döntésre hivatott. Ta­lán az idetelepitett tanárok, tanítók, vasutasok, akik a múlt választáskor szavaztak s 8 mandátu­mot juttattak a szocialistáknak? Vagy talán megint a katonaság szavazzon? Hiszen már alig van intézményünk, ahol tót vezetők volnának. Vagy talán a Svehla bérenceire, a Srobár-pártra gondol a miniszterelnök ur? — Sajnos, a helyzet az, hogy jelenleg a tisztán tót ügyekben is 250 cseh képviselő szavaz. Benes ur is éppen azért olyan nagylelkű, mert tudja. Hogy áll a Hornná? Aug. 25-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 18.60 svájci frankot Budapesten 6050.00 magyar koronát Berlinben 6791.50 német márkát Bécsben 269900.00 osztrák koronát Jenáik Dénes nem ken Darálnak, csak maradjon meg ellenségnek." Hllnka nyilatkozik a Prágai rtagijar Hírlapnak. — Válasz az Ecenonlslban megjelent Denes-lHlerjnra. JsF ** évfolyam 71. szám. IrfáE. ^ Prága, szombat, 1922 augusztus 26. awCTifc. Mkv táv OTB «■■■». Előfizetési árak bel- és külföldön: ¥ Bb SCT mm áw OB&r áSF ám Folyószámlák: Postatakarékpönz­"‘fa 35? Mar iBHr ÉS&f Mgw Mgr nmg áBS? BS1 jg&jf tár clearing-szám 48773, Deutsche Jf ™V*rflÉE¥-T JsSr tpj -jflSST .mW. ^ Agrár- nnd Indnstrie-Bank Prága r ,"<mnnrr~- és Hungária Bank R.-T. Budapest. — Sürgönyeim Ilirlap, Praha. Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP n „ Kiadóhivatal: Praga-II., Stepanská ufice 40. L „ Prága-I., Na PerStyne 6. I. Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom