Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-03 / 52. szám
A kisebbségi jogvédelem és a nemzetközi bíróság. Szlovenszkó, augusztus 2. fW.) Akik mélyrehatóbban foglalkoztak a kisebbségi jog anyagával, tudják, hogy ezen a téren a tudományos kiépítésre még nagy föladat vár- Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem csupán jogbölcseleti alapon kell és lehet ma már foglalkoznunk a kisebbségi védelem anyagi és alaki jogával, de pozitív tételes alapgondolatból indulhatunk ki, mert a párisi békeszerződések és azok az egyezmények, melyeket egyfelől Cseh-Szlovákia, az S- H- S- állam. Románia, Lengyelország stb., másfelől a főhatalmak kötöttek, a faji, vallási és nyelvi kisebbségek jogának pozitív forrásai. Ezek szerint mindegyik állam kötelezi magát, hogy összes lakosai részére születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy valláskülönbség nélkül az élet és szabadság teljes és egész védelmét, a jogegyenlőséget faji, nyelvi ’ és valláskülönbség nélkül biztosítja- Biztosítva van tehát e jogforrásokban a törvény előtti egyenlőség és nincs különbség az állampolgárok között a polgári és politikai jogok élvezetében. Ezek a jogforrások kimondják, hogy egyetlen állampolgár sem korlátozható valamely nyelv szabad használatában, nemcsak a magán- vagy üzleti í' . . galomban, de a vallás, a sajtó, vagy bármilyen természetű közzététel terén, vagy nyilvános gyűléseken. E jogforrások szerint minden államnak joga van ugyan hivatalos nyelvét megállapítani, a nyelvi kisebbségeket azonban alkalmas könnyítésekben kell részesíteni, nyelvüknek a törvényszék előtt szóban és Írásban való használatára nézve. Az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek jogilag és ténylegesen ugyanezt a bánásmódot és ugyanezeket a biztosítékokat élvezik, mint a többi állampolgár. Kimondják ezek a jogforrások azt is, hogy a kisebbségeknek joguk van saját költségükön jótékonysági, vallásos vagy szociális intézményeket, iskolákat és nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni, azokra fölügyelni, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használják s vallásukat szabadon gyakoroljákA közoktatásügyről is vannak pozitív jog- tételek- Ezek közül különösen kiemelendő a megfelelő könnyítések engedélyezésének parancsa azokban a kerületekben és városokban, ahol a kisebbséghez tartozó állampolgárok , jelentékeny arányban laknak- Ki van TÁRCA Egy sapkásmester meg a felesége. — Életkép. — Irta: Szederkényi Anna. Mikor már hajnalodott és a szemükből kiszökött az álom, nesztelen fordultak kifelé a kanavászhuzatu dunyha alatt. Az asszonyból tört ki először a szó: — Pongrác, tudom, hogy ébren vagy. Felőlem akár leragadhat a szád. Fölkelhetsz, nem kérdezek én már semmit... Iszol egy kis szilvóriumot, Pongrác? Ott van a polcon, a jobb sarokban, a tarhonyás szütyő mellett. Abból igyál... Finom dolog, nem parasztgyomorba való ez. Annak egyre megy. Megissza az még a háromhetes esővizet is, csak pálinkaszaga legyen. Mondtál valamit, Pongrác? ... Ügy rémlett, mintha valaki dadogott volna a hátam mögött... Mert ha akarod, akkor a fülem hallatára mondd, amit akarsz, Pongrác... Egy kis levest rántok früstökre. Beleapritbatod a kenyeret, amit tegnap este a zsebedbe dugtál... Láttam, mert én mindent látok, csak nem szólok. Én azt is tudom, amit a hátam mögött csinálmondva az is, hogy a gyermekeket a népiskolában anyanyelvükön kell tanítani- Sőt azt is rendelik ezek a jogforrások, hogy méltányos rész jár ki a kisebbségeknek amaz ösz- szegek élvezetéből és fölhasználásából, amelyek nevelési, vallási vagy jótékonysági célra a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben szerepelnek. E sorokban körülbelül bemutattam azt a tételes anyagot, mely a kisebbségi védelem materiális jogának az alapja. írott jog ez- Még pedig nemzetközi garancia alatt vállalt, nemzetközi érdekű kötelezettségek egész sorozata, mert a szerződések mindegyike kimondja, hogy az államok hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a kötelezettségek nemzetközi garancia alá helyeztetnek- Ez egyébiránt már meg is történt, mert a nemzetek szövetsége ezt határozatban ki is mondta- Ezeknek a vállalt kötelezettségeknek még nagyobb jelentőséget ad az, hogy az országok mindegyik szerződésben kötelezik magukat, hogy a kisebbségek védelme alatt foglalt rendelkezéseket oly alaptörvényekül ismerik el, hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos ténykedés ezekkel a rendelkezésekkel ellenmondásba vagy ellentétbe nem kerül és hogy semmiféle törvénynek, rendeletnek vagy hatósági ténykedésnek amazok felett érvénye nem lesz. Azt hiszem, hogy ha ezeket a tételes jogforrásokat a tudomány mai szellemében elfogulatlan bíróság értelmezhetné- ez a joganyag nagy értéket jelentene- Ha azonban valaki ma azt kérdezi, hogy ezeknek a jogoknak gyakorlati meg valósítását elértük-e, akkor már a fönti jogtételeknek egyszerű elolvasásakor csak fájó sebet érez, mert túlzás nélkül állíthatom, nincs ennek a joganyagnak egyetlen tétele sem, melyet meg ne sértettek volna- Sajnos, de eddig nem érte ei az uj nemzetközi jogrend azt, hogy a sérelmek orvoslásának útjára teljes bizalommal tekinthessünk- Nincs még oly hatályos szervezet, mely gyorsan és biztosan volna képes érvényesíteni a megsértett kisebbségi jogok védelmét- Lépfcen-nyomon érezzük az eddigi apparátus fogyatékosságát és ennek kapcsán az erőteljes kiegészítés szükségességét. Mert nézzük csak, miként álí a felügyeleti és bíráskodási szervezés ügye ma? Csakis a szövetségtanács (conseil) tagjainak van joguk ahhoz, hogy a kisebbségi védelemre vonatkozó "rendelkezések bárminemű megsértésére, vagy a megsértés veszélyére fölhívják a szövetségtanács figyelmét, hogy azután a szövetségtanács oly módon járhasson el és oly utasításokat adhasson, melyek az adott esetben alkalmasak és hatályosak- Ezenkívül a kisebbségi védelmi szerződések alapján kötelezettségeket vállalt minden állam, hogy ha a kisebbségi védelem köréhez tartozó rendelkezésekre vonatkozó akár jogi-, akár ténykérdések fölötti véleménykülönbség merül föl a szövetséges és társult hatalmak valamelyike és a szerződött állam közt, ezt oly vitás esetnek kell tekinteni, méh' a népszövetségi egyezmény 14. cikkének rendelkezései szerint nemzetközi jellegű és hogy minden ilynemű vitás kérdés, ha a másik fél kéri, a Cour permanente de Jus- tice elé terjesztessék. Ennek döntése meg- felebbezhetetlen és ugyanazzal az erővel és érvénnyel bir, mint a pacte 13- cikke alapján hozott döntés. Ezekben megvilágítottam azokat a tételes jogszabályokat is, melyek a kisebbségi védelem alaki jogának a pozitív alapját alkotják- Ha a tudománynak, tudományos gyűlések- j nek kötelessége az anyagi védelmi jog töké- | letesebb kiépítésén dolgozni, sürgősebb i feladat az, hogy legalább a létező anyagi jog j érvényesülése elől minden akadályt elhárítsunk. Eddig nem történt más, mint a nemze- ; tek szövetségének kebelében egy kisebbség- védelmi jegi bizottság alakult, melynek i föladata a sérelmek miatt beérkezett pana- ! szók megvizsgálása, ami a helyszínén is tör- ■ ténhdÉk és ezen az alapon a további teen- j dőkre nézve javaslattétel a népszövetség ta- j nácsa előtt- Már többször hallottuk, hogy j ily vizsgálóbizottságok fognak egyes érdé- j kelt állarpokba. érkezni és a helyszínén akar- ; rak meggyőződni, hogy komolyan végrehajtják-e a., vállalt nemzetközi érdekű kötelezettségeket- Mindenesetre a ma érvényes ■ tételes szabályok mellett a felügyeleti bizott- i súg is működhetnék hatályosan, de amit mi ' elengedhetetlennek tartunk és amivel e so- : rok írója számos dolgozatában behatóbban i foglalkozott is, ez az. hogy i a kisebbségi bírói védelmet kell föítétle-1 nü! hatályosan biztosítani, mert minden j nemzetközi jogász tudja, hogy a nemzet- 1 közileg vállalt kötelezettségek teljesítésének legfőbb biztosítéka az, ha nemcsak dipioiríáciailag vagy adminisztratív utón ; Chét a sérelmek orvoslását keresni, de a bírói ist is oly módon áll nyitva, hogy ennek igénybevétele ne egyes államok privilégiuma legyen, — minő a mai helyzet — de minden államnak, tehát annak az államnak is, amely nem tagja még a nemzetek szövetségének, legyen közvetlen aktorának... Ne szipogj, Pongrác, még most is olyan vagy, mint a gyerek, aki elvenne mindent a kezével, amit meglát a szemével. Gyerek vagy te — <t A kamra ajtaja nyiszorogva zárult be a sapkás-ember mögött. Mivelhogy sapkásmester volt ez a szóbanlévő Pongrác. Azonban odavannak már a szép idők, amikor kurátor, biró, kondás, büszkén viselték a pon- grác-varrta, göndörítette sapkát. Pedig az ég nem lett másforma, azonképpen kél a nap reggel és nyugszik le este, mint ötven esztendővel ezelőtt. A föld, a fák, a patak, a berek alján az a patak, az a föld ma is, mint Pongrác öklöm nyi gyerekkorában volt; az emberek, akik alatta járnak, mégis mások lettek... Sapka helyett kalap bigyeszkedik bugris fejükön. Már nem tessékelik egymást télelőn az al- végi fonottsövényü ház előtt. Akár ottveszhet Pongrác a sapkáival együtt, legföljebb egy rekedt haraugkongás fog hirt adni róla. A papos Pongrác bevette tehát magát mo- lyosodó, háránybőr sapkáival egyetemben a keskeny kamrába. Akkorka volt ez, mint egy fölállított, hentesmesterre szabott koporsó. Ott évődött magában, mint az éhségében enszivén rágódó, vén keselyű. A külső kilincset a kamráról régen leszedte a mester. Amikor ő benn volt, csak az mehetett be, akinek ajtót nyitott. Most, hogy bezárta maga mögött, Pon- grácné mozdulatlanul maradt ott a szoba közepén. Nézte az ajtót, tudta, hogy az. a másik — belülről — éppúgy nézi, miní^ ő. Elcsudálkozva meredtek bele a levegőbe, mint két bütykös, girbe-gurba karó, amelyet egy ismeretlen kéz leszúrt a földbe, senki sem tudja, mi célból?... A két kiszikkadt karóba ember, állat beleütközik, hozzásün- dörgődzik, míg jön egy másik ismeretlen erő, az kitépi, az árokba löki... A két koronájával egymáshoz támasztott ágy vettetlen ásitozott. A keményített huzatu vánkosok nem simultak össze, súrolták egymást, ahol összeértek, mint két érdes tenyér. Pongrác összezsugorodott kis testének csak akkorka gödre volt, mint a gyermeki testnek. Még álmában is óvakodott rendetlenkedni, kímélte az ágyat. — Ez az ember! Hej! ez az ember! — sóhajtott Pongrácné és szétdobálta a hosszú ládán az ágyneműt. Kifordult a házból, a konyhába ment. Száraz venyigéből, tavaljh babhéjból vigan ropogó, nagylángu gyorstüzet rakott. Literes bögrében vizet tett oda melegedni és apró lábasban rántásnak való zsírt. Az ajtót kicsit kinyitotta. Friss reggeli levegő csapódott be. Meglibegtette kék surcát és a szemére húzott kendője alá férkőzött. Ingerkedett a kis széken kuporgó Pongrácnéval, ez kelletlen fortusa a kisebbségi védelem területén, az állandó nemzetközi bíróság előtt. Az ügyfelek egyenlőségének elvét itt a legkomolyabban meg kell valósítani. Kötelessége a tudománynak és publicisztikának is napirenden tartani még azt a továbbmenő kérdést is, hogy a kisebbségek is ruháztassanak föl, bizonyos föltételek mellett, közvetlen aktorátusi (kereshetőségi) joggal és állandó nemzetközi bíróság előtt. Ez a koronája a kisebbségi védelem jogrendszerének, mert ha kimerítik a kisebbségek a sérelmeik orvoslására kife- lölt adminisztratív utat, valóban méltányos, hogy a rajtuk elkövetett sérelem a szenvedélyek fölött álló pártatlan, elfogulatlan biró elé kerülhessen. Ebben az irányban már ebben az évben a népszövetségi ligák prágai gyűlésén a magyar delegáció kész tervet terjesztett elő, melynek megvitatása csak alaki okokból maradt el- Ebben a tervezetben pontosan körül volt írva és megokolva, hogy az államokon felül még mely egységek lehetnek azok, amelyeknek, a kisebbségi védelmi jog területén, a nemzetközi bíróság előtt, az aktoráttw* joga biztosítva van- Reá mutatott ez a tervezet arra, hogy ha valamely ország területén egy kisebbség az alkotmány szerint területi autonómiát élvez, akkor ez az autonó- rhi.a, a maga megfelelő szervében, mindenesetre. közve tetlen kereshetőségi joggal bírhasson. De még itt sem kell megállnunk és a magyar tervezet nem is állt meg, hanem kellő megokolással ajánlotta, hogy bizonyos nagyobb keretű vallási, társadalmi, gazdasági, közművelődési szervezetek szintén felruházíassanak a Cour permanente de jusíice előtt a kereshetőségi joggal. Az említett tervezet foglalkozott azzal Is, hogy mivel a kisebbségi védelmi jog területén az alaposság mellett rendkívüli fontossággal bir a lehető gyors intézkedés is, a kisebbségi bíráskodást a „Cour" kebelében külön tanácsra kellene bízni, mely tanácsnak tagjai mindig úgy választatnának meg, hogy a teljesen elfogulatlan Ítélkezés bizíosittassék. Valóban nagy szolgálatot tehetne e tanács judikaturája magasszinvonalu törvénymagyarázatával a kisebbségi védelmi jog továbbfejlesztésének isHa valakinek, úgy nekünk magyaroknak kötelességünk a kisebbségi védelem anyagi és alaki jogának fejlesztése érdekében is ditott neki hátat, mint a rosszkedvű vénasz- szony a huncutkodó legénynek. A zsir türelmetlenül sercegett. — No, ne siess, te zsir ... Én sem sietek... A gazda megint beült penészedni a sapkái közé. A zsir szétfröccsent, a láng föllobbant. — No, nesze, itt a liszt. Adok neked lisztet. Lakjál jól zsir liszttel. Téged kell jól tartani, hogy te meg engem lakass jól... Egyik eszi a másikat... A rántás pirult. A néma ház megtelt a szagával. Mint az eleven féreg bujkált a szag a restül támaszkodó bútorok között. A keskeny ajtórésen befurakodott a kamrába is. Pongrác azonban nem törődik vele. Most nem csapkodja a térdét nagyvigan és nem mondja mélyet szippantgatva: — Ez aztán a jó szag! Különb ez, mint a rozmaring-szagositó! Ez kell nekem, az áldóját! Nem mond az már semmit. Berozsdásodoíí az ember, mint az ollója. Hasznavehetetlen, mint a füleden tü. Megvan a hegye, szúrós még fényes teste, de hová fűzöd a cérnát? Kocog az ajtón Pongrácné. Az ajtó nem bánja. Neki mindengy, ha kocogtatják vagy püfölik. A sapkák meg a sapkás meg se szusszannak. — Itt a leves, Pongrác... Azért enni csak kell az embernek, hallja... . r ' ' " ' : . . ^ évfolyam' 52. szám B Prága, csütörtök, 1922. augusztus 3. B JB Jg ^ —I jp m M&m Előfizetési árak bel- és külföldön! M/mím A JgffiT WbSÍ Ili W gSr m ««■ gSm M HBff JBr Tál MBk AFolyószámlák: Postatakarékpénztáron vmM lift, ff JaA Sgf Ww Mg n MSf Mi Mm jflBpr MBf Sg Bi a HK MM tár elearing-szám 48773, Deutsche w ja7 \ja a<M*M i#y - s^^s^&sss. tySÍr ^— Sürgönyeim Hirlap, Praha. — Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-II., Stépánská ulice 40. I. _ . c*v innuDTu « Prága-!., Na PerStyné 6. L Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
