Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-24 / 69. szám
52 , ^rAgaiMagiakffiRTAP ; ........Ili IIMII Wlllllll—lll HI■ll^■H■T^^TT1HMTrTlTT^ L. jTi»- igosxtus 24 ! tott törvényhatósági bizottság utján gondoskodtunk arról, hogy a közügyek nyilvános gyűlésekben tárgyaltassanak le a megye népségének színe előtt, ragaszkodván még a kormánnyal szemben is ahhoz a joghoz, hogy mindenkor még politikai kérdéseket is megvitathassunk a megyei zöld asztalok mellett- Résztvetíünk közvetve az állami életben a | törvények hozásában is, széleskörű és de- nmokratikus választójog alapján magunk küld- ! vén fel országgyűlési képviselőket a törvény- j hozás házába. Befolyást gyakoroltunk a tör- i vények végrehajtására a<z önmagunk által j választott köztisztviselők utján- Gazdálko- | dási rendszerünkben, mindenféle intézményeinkben feltétlen teret biztosítottak önrendelkezésünknek jogszabályaink. Egyházi életűnk presbitcriális rendszer, autonóm, önkormányzati rendszer, vallási ügyeinknek kizárólag saját magunk által történő rendezése. Közoktatásügyünk, az iskola — autonóm ala- Ipon épült fel és haladt a virágzás felé. Valamit azonban meg kell engednünk gyám- ! apáinknak, a cseh főnemzetnek, t- i- azt, hogy |bizony nem lenne csoda, ha már nem tudnék, mi az az autonómia, ha az önkormány- ;zatnak még a fogalmát is teljesen elfeledtük ! volna. TÁRCA A név. Irta: Holly Jenő. Egy amolyan estén, mely lágy, kékelő és .szunnyadón olvad a késő hajnal kezdő pir- kadásába, egy ilyen estén láttam meg őt. Balgaság volna hinni, hogy szebb volt és gyönyörűbb, mint a többi. Csacsiság volna ■ gondolni, hegy arcába több szellemet vésett |az élet, hogy szemébe több fényt lopott a ínap s ajkára pirosabb bíbort festett a Vér. 'Olyan volt, mint minden húszéves nő. Fia- Ital és ruganyos. Járt, mintha királynő volna is összeszorult ajkán a lányos álmok el nem 'mondott titkai lapultak sima, kegyetlen vékony vonalba. Szép volt. Talán a legszebb volt. Azon az estén végigkutattam a múltamat. És feltámadtak ben- inem régi, avas históriák. Szerelmes éjjelek, miken a Zschoppau zugó, sziklamarta vize ‘dalolt altatót. Nászéjszakák, melyeket szállószobák rézágyain töltöttem vápdorutamon, ,künn a messzi nyugaton, ahol másképpen zug az élet és más mosolyokat csillogtatnak a nők. Eszembe jutott egy drezdai villa eldugott kicsi kertje, ahol halvány rózsabok- rok mögött magyar meséket mondtam el 'egy pici asszonynak. Magyar meséket a magyar pusztáról, a vörös égető borról s a tel- ihetetlen vágyakról, melyek kósza utakon ^szállnak a szeptemberi rózsák bóbiskoló levelei között. Eszembe jutott egy ócska gyári irodának ‘tompult levegője, egy íróasztal s egy száA magyarság harcé a gümtlri Közigazgatási bizottságban. Rimaszombat, augusztus 22. (Saját tudósítónktól.) Gömörmegye köz- igazgatási bizottsága tegnap tartotta ülését Jeszenszky János dr. zsupán elnöklete alatt. Az ülésen a zsupán terjedelmes jelentést tett, amelyben felsorolja ama hiányokat, melyek a közigazgatási szervezetben még ma is észlelhetők. Rámutatott arra, hogy a vármegyében egyetlen járási számvevő sincs s hogy a hiányzó húsz körjegyző heiyett csak ötöt osztottak be. A fogalmazói hivatalnokok csekély számát is felpanaszolja a zsupáni jelentés, mely a következő primitív íogalnia- zásu részben folytatódik: „Különben, ami a lakosság fájdalmas oldalát illeti, ezek pénz- és adóügyi terheken kívül a következőkben volnának felsorolhatok: 1. Az iparban és kereskedelemben való stagnálás, ennek következményeképpen 2. munkanélküliség, ennek következményeképpen 3. népvándorlás Amerikába, amely nem szűnik, 4. sztrájkok és bérellentétek, 5. óriási az idegenek beözönlése, különösen Magyarországról, amely a nyári hónapokon át megnövekedett, ellene tenni csaknem lehetetlen, amíg tartanak a családi összeköttetések, a gazdasági és ipari vállalatok, politikai agitáció, hazai és külföldi, 6. gondot okoz a hivataloknak a nem rendezett legelő-kérdés." Végül bejelentette a zsupán, hogy a nagymegye rendszer megvalósítása 1923 január elsejével történik meg s a járások nagyjából úgy maradnak, mini eddig voltak, de gondoskodás történik, hogy a beosztás úgy történjék, hogy a magyarság túlsúlya ne érvényesülhessen. A zsupáni jelentéshez Törköly József dr., a magyar kisgazda, földmives és kisiparos párt elnöke szólt hozzá. Kijelentette, hogy a zsupáni jelentés ama részét, hogy a vármegyében az elégületlenségre sok ok van, teljesen osztja, de a felsorolt okokon kívül még számos okot talál az elégületlenségre. Ilyen ok a magyar nemzeti kisebbséggel való j.og- fosztó bánásmód, az, hogy a hivatalok feliratai, dacára a magyarság 49 százalékos számarányának, csak szlovák nyelven láthatók, a magyarság beadványait még most is nagyrészt cseh-szlovák nyelven intézik el s a magyar Himnusz éneklése miatt akkor, amikor azt törvényes rendelet nem tiltja, amikor a magyar impérium alatt a „Hej Slováci" éneklése szabad volt, a magyarságot üldözik. Kifogásolta, hogy a zsupánnak a statárium idejében kiadott s kihágást statuáló rendeletét még most is alkalmazzák és ez alapon büntetnek. Kifogásolta, hogy a zsupán és a hivatalok részéről, sem a közigazgatási bizottság részéről semmiféle lépés nem történik az elégedetlenség okainak megszüntetésére, pedig a Szlovenszkó őslakosait fenyegető gazdasági romlás elhárítása és a gyarmatosító politika eredményeinek meghiúsítása mindenkinek, aki az őslakossághoz tartozik, szigorú kötelessége. Indítványt tett, hogy a megye járásainak területi megállapítása kérdésében a közigazgatási bizottság a nép legitim képviseletének hiányában küldjön ki egy bizottságot, amely a népakarat megnyilvánulásának némi lehetőségét biztosítja az által, hogy e kérdést tanulmányozza, a nép akaratát kinyomozza s javaslatot terjesszen a legközelebbi közigazgatási bizottsági ülés elé, amelyet az megtárgyalva, leszögezi álláspontját s azt az illetékes minisztériumhoz felterjeszti. Kifogásolja, hogy felebbezések egy év óta elintézetlenül hevernek. A zsupán válaszában hivatkozott arra, hogy rendeletet adott ki, hogy a magyar nyelv ott, ahol a járás lakói a húsz százalékot megütik, kellőképpen érvényesüljön, kijelentette, hogy a Himnusz éneklését köztársasági törvény és rendelet nem tiltja s csak a régi magyar törvényeket és rendeleteket alkalmazzák, amelyet a szlovákok ellen hoztak s most a közigazgatás a magyarok ellen alkalmazza. Tagadja, hogy a kormánybiztosi minőségben kiadott rendeletét most is alkalmaztatná s az elintézetlen felebbezésekre kijelenti, hogy az el nem intézés is elintézés. Törköly József dr. rövid válaszában megcáfolta a zsupáni álláspont helyességét, többek között reámutatott arra, hogy magyar törvény és rendelet, amely a „Hej Slováci" éneklését üldözte volna, nincs és nem is volt és szomorúnak tartja, hogy a közigazgatás vezetője ugj'' keresi a népek megértését és a nemzetiségi békét, hogy amit rossznak és igazságtalannak tartott annak idején a szlovákokkal szemben, azt most a rosszaság és igazságtalanság világos tudata mellett a magyarsággal szemben alkalmazza. Tiltakozott az ellen, hogy az el nem intézés elintézésnek vétessék, mert ilyen jogalkalmazás a legtelejesebb jogtalanság. A közigazgatási bizottság Törköly dr.-nak indítványát a magyarság képviselőinek szavazata ellenében elvetette. A ‘közigazgatási bizottság ezután a felgyülemlett egyes tár- g3rak elintézésével foglalkozott. nalmas virágcserép, amely előtt csókra találkozott ajkam egy Gretchenfejü szőke szépség vibráló ajakéval, egyszer, régesrég, amikor még buta, értelmetlen rajzokat véstem hosszú sima papirra, rajzoló koromban. S ahogy igy álltam a lány előtt, kinek homlokára valami futó gondolat festeti apró, kis ráncokat, odanyult kezem a kezéhez. Finom, erőscsontu kéz volt. Az intellekt nő kemény, hosszuujjas keze. Sportoló misszek dicsekednek ilyennel. Megcsókoltam az ujjai hegyét s arra gondoltam, hogy hányadszor állok igy, estefelé egy lánnyal, aki szép és fiatal, akiben szunnyad a vágy és fuldokol a kisértés. Egy pillanatra ellágyultam, meleg, izgató fájdalom csúszott végig a nyakamon s azt akartam mondani neki, hogy szaladjon haza, hogy meneküljön el gyorsan, hamar, amig még vörös a hold s amig az éji csillagok halványan szerénykednek a szürke égbolton. De már késő lett volna. A keze gyengéden adta vissza a bókomat hálásan és finoman, mintha kézcsókomban a szerelmesek argumentumát köszönné meg. És akkor éreztem, hogy hiába irtózom a vértől Tudtam, hogy a vér, a száguldó, irgalmatlan, veres vér uralja ezt az estét s lemondtam arról, hogy megkíméljem. Elindultunk az erdő felé. Messzi, a dombok alján, ahol az országút alattomosan vész el a hegyoldal fái mögött; ott állott meg a lány s átfonta két karjával nyakamat, magához vonta fejem s száját odatapásztotta az enyémhez. Nem tudom már, hogy hogyan mentünk vissza. A leány könnyen és keményen lépdelt mellettem. Arcát nekiszegezte a lassú, lanyha szélnek s a holdfényben aranyosan, világosan tüzelt szőke haja. Sokat beszélt. Az anyjáról, aki árva öreg asszony, az apjáról, aki részeg nagyur volt. Mesélt Heinéről, akit szeretett, Ewersről, akit utált. Furcsa, merész kis költeményeket szavalt, miket leányszobája rejtekén tanult meg kívülről, téli estéken, amikor korán feküdt fehér ágyába s későn oltotta el a lámpát. Beszélt a múltjáról, távoli városokról, amelyekben utazgatásai közben apró és banális élményeket élt át. A hangja telt volt és melodikus. Odasimult hozzám s néha-néha megálltunk Néztük az országút hosszú, fehérlő útvonalát, az eget, amelynek tükrén fénylő pontokként ragyogott a töméntelen kis csillag. A cigarettem tüzelt a homályban. Néha- néha hosszan szippantottam belőle s ilyenkor hangtalanul s türelmesen felelgettem kérdéseire. Fáradt, nagyon fáradt voltam s szerettem volna már otthon lenni a városban, egyedül a lakásomban. Untatott a lány. Ugyanaz a lány, akiről száz mesét tudtam volna szőni a csókja előtt, ugyanaz a lány, akihez egy boldog percben rimelő csodákat írhattam volna. Fárasztottak a szavai s fájt karjánk gyenge szorítása, mellyel belém csimpaszkodott. Közvetlen a város legelső utcája előtt álltunk meg. A lány mosolyogva, tüneményes asszonyi- sággal állt előttem. Egyenesen, mint a fenyő, büszkén, telt, domború mellekkel- A szemét reám szegezte s várta, hogy mondjak valamit- Köszönetre várt. Néhány halk, rövid mondatra várt. Azt kellett volna mondanom, hogy gyönyörű volt az este, hogy édes 1 reiníte emu hepie & a kisebbségi jog. Gálszécs, augusztus 23. A saint-germaini békeszerződés a csehszlovák államban élő kisebbségek számára legalább annyi szabadságot biztosított, hogy akkor, ha létre nem jött volna a nyelvtör vény, mely a kisebbségi jogok gyakorlásai a 20 százalékhoz köti s ha nem rendeztek volna egy olyan népszámlálást, mely annak a cél nak a szolgálatában állott, hogy a kisebbségei arányszámát lehetőleg mindenütt a 20 száza lék alá szorítsa le: akkor Szlovenszkóban a kisebbségek helyzete még eléggé tűrhető lett volna. Azt a kirivó ellentétet, mely a béke- szerződések s az alkotmánytörvény szelleme és a való élet között mutatkozik, a hírlapok és a kisebbségek által tartott tanácskozást naponként feltárják- Valóban úgy áll a do lóg, hogy mivel Szlovenszkó legtöbb helyé; a legutolsó népszámlálás szerint a magyarság 20 százalékon alól van feltüntetve és mind ezeken a helyeken, legalább a gyakorlat szerint, sem magyar iskolát, sem semmiféle kultúrintézményt fentartani nem szabad, sőt — amint olykor-olykor olvashatjuk, — néha még a magyar beszédet is megtiltani próbálják, magyar szellemi termékek behozatala elöl az utat elzárják, e területeken idővel elvész minden, ami magyar, Ka tudniillik e képtelen hely- zeten változtatni nem tudunk. Ha ezt megfordítani nem bírjuk, számtani bizonyossággal beolvasztják a 20 százalékon alóli magyarságot a cseh és szlovák nemzetbe, dacára annak, hogy az elnemzetlenités a törvények értelmében nemcsak szigorúan tiltva van, de egyenesen hazaárulásnak minősíttetnek. A sok sok ezerre menő hazaáruló közül csak lég alább egyetlenegyet látnék én már, akit törvény elé állítanának és felette a törvény világos rendelkezése szerint törvényt ülnénekA nyelvi kisebbségekről szóló eme 20 százalékos törvénnyel az újabb időkben a mi cse kély kivétellel színtiszta magyar református egyházunkat mindjobban kapcsolatba hozzák A mi református egyházunk ugyanis Szlo venszkóöan csak egyes területeken képez zárt egységet. A többi helyeken egyházaink apró szigetekként élnek és rendesen úgy van, hogy akár a járást tekintjük, akár magát a községet, azokkal szemben rendesen 20 százalékon alól szerep élnék- Az osztrák ház nagyon sok bűne okozta azt, hogy ez ma igy van. Hajdan Zemplénben is, Gömör felső részein is, sőt Sárosban is (ahol jelenleg csak egyetlenegy ref. anyaegyház van), tiszta magyar, zárt egységet képező ref. egyházak egész sorozatával találkozunk. Dacára azonban e szigorú és a kisebbségek élete ellen törő nyelvi törvénynek, mind- ezideig az a körülmény, hogy egyes egyházaink más nemzetiségek által tulnyomólag lakott járásokban, vagy politikai községekben feküdtek, egyházainknak nagyobb bajt nem okozott. Csakúgy, mint eddigelé mindig, szabadon végezhették magyarnyelvű istena csókja s a szeme gyémánt. Le kellett volna újra hajolnom fehér kezeíejéhez és csókot kellett volna lehelni rá- Olyat, milyet csak a legnagyobb tisztelet parancsol ránk, a szeretet, az adózó koldusok csókját. Én azonban minderre nem gondoltam akkor- Nem érdekelt semmi. A munkára gondoltam, mely befejezetlenül feküdt asztalomon- A vacsorára gondoltam, mert éhes is, kegyetlenül éhes voltam. Odanyujtotía kezét. Nagyon halkan, álmosan botlott ki ajkamról egy mondat* — Majd irok magának. A lány bólintott és mosolygott. Akkor aztán nem tudom hogy történt, a nevére kellett gondolnom s elképedve állapítottam meg. hogy a nevét elfelejtettem- Kissé kellemetlenül éreztem magam. Szégyeltem magam s nagyon óvatosan szóltam hozzá: — Kérem, bocsásson meg, a nevét már nem tudom pontosan, hogy is . *. A lány arcába felszökött a vér- Az ajka sírásra torzult. Kezét kiszakította markomból s csak egy szó hagyta el ajkát— Bitang:! Aztán gyorsan, szaladva tűnt el az éjben ... Azóta lesem az utcán, a folyó partján. Minden arcban az ő arcát vélem látni, minden mosoly az ő mosolyára emlékeztet* Hónapok múlottak el. Soha többé nem láttam- A neve pedig belevésődött nyugtalan, kínosan vergődő vágyamba. Százszor mondom el a nevét. Áhitatosan, mintha imádkoznék, tétován, mintha még visszajönne. A neve, egyszerű, banális, közismert név volt- A királynők és cselédleányok neve ez: Máriának hivták.
