Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-20 / 66. szám
Szent István napján. „Hol vagy István király. Téged magyar kíván, Gyászos öltözékben Te előtted sírván14. Szent István napján ez évben is sok millió magyar ember lelke megtelik szent áhítattal, amikor a gótikus templomok tömjénfüstös homályába az orgonasipok belebugják az ősrégi zsolozsmát. Az első magyar apostoli király és a katolikus egyház első magyar szentjének ünnepe sohasem volt és sohasem lesz egy felekezet ünnepe: ez az egész magyarságnak nemzeti ünnepe marad, amíg csak magyar ember él a világon. És mi is, akiket a fergeteg elszakított az ősi törzstől, magyarságunk mélységesen fájdalmas és mégis oly felemelöen büszke öntudatában ma mindannyian ünnepet ülünk. Nemzetünk dicsőségének, népünk fájdalmának és magunkbaszállásunknak ünnepét. A gyászos megaláztatás köntösében térdre borulva kö- nyörgünk. Ki tilthatna el bennünket attól, hogy a nagy és szent király emlékét megőrizzük. Hiszen ő volt az, aki a turáni pusztákról jött maroknyi lovassereget hozzászoktatta azokhoz a társadalmi és gazdasági formákhoz, amelyek között Nyugateurópa népei éltek. Árpádházi István honosította meg a magyar földön a nyugati kultúra értékeit és ő kapcsolta oda elválaszthatatlanul a magyar népet a nyugathoz. A magyarság egy évezredig meg tudott maradni Európa szivében. A török és a tatár nem pusztította el, a germán és a szláv nem Toppantotta össze. Forró hálánk szárnyain szádunk azért vissza a múltba, hogy köszönetét mondjunk érte a nagy királynak azért, hogy eleinknek megmutatta az utat, amely az élet egyedüli útja volt. Kilencszáz esztendő után egyre nagyobb lesz bennünk a megismerés, hogy Szent István a legnagyobbat teljesítette, amit államférfiu csak végezhet: egy nemzetet mentett meg az elpusztulástól. Apostoli küldetését teljesítve ő vezette- be népét az európai kulturközösség csarnokába. A népe pedig századok során bőségesen meghálálta, hogy idegen eredete miatt nem közösítették ki ebből a csarnokból. Meghálálta azzal, hogy piros vérével megöntözte a Balkán valamennyi harcterét, mikor testével állította meg a törökök gyilkos rohamát. A százados viaskodásban parlagon hevert kalásztermő földje, elrozsdásodott a kalapácsa, idegen népek kereskedtek helyette és elszokott a betűvetéstől. Lassanként kiszorult az ősi portáról. A törökdu- lás után mások jöttek helyébe: idegenek, vándorok. Idővel azután ezek a vándorok akartak a ház gazdái lenni s maguknak követelték a portát. A magyarnak senki sem hálálta meg, amiért ezer éven át vérzett s a miért koldusbotra jutott. Csak egy-egy szimbólum figyelmeztet arra, hogy mit köszönhet Európa ennek az átokverte, sorstépte nemzetnek. Be kevesen tudják, hogy a délben megkonduló harangszó Hunyadi nándor- fejérvári győzelmét hirdeti és mily kevesen tudják azt is, hogy milyen világtörténeti esemény volt II. Szilveszter pápának az a szimbolikus cselekménye, hogy Pannóniába elküldte a követét a hatalmat jelképező pápai ajándékokkal. Szent István korában a magyarság hármas válaszúihoz érkezett. Választania kellett, hogy nyugat, vagy kelet felé fordul- jon-e, vagy pedig egyenesen előrehaladjon a régi utón. Piligrin, a passaui érsek nyugat felé mutatott, Cirill és Metód a keleti utat jelölte meg, Koppány vezér pedig sem jobbra, sem balra nem tekintett, hanem a megszokott, régi utón akarta vezetni a tétovázó tömeget. Ekkor a magasba emelkedett Szent István karja és királyi pálcával nyugat felé mutatott. Ez volt a helyes ut, amely kivezetett a rengetegből. Azóta a magyarság megérte Mohit és megérte Mohácsot. Világos után pedig elérkezett egy uj Mohácshoz. A reászakadt sötét éjszakában senki sincsen, aki a bolygó vándornak megmutassa a helyes utat. A labirintus összevisszaságában hiába keresi Ariadne fonalát. Tanácstalanul áll a válaszúton, mint akkor, Mohács után. Szerencsétlenségének betetőzése, hogy sorsdöntő óráiban nem volt tanácsadója. A megmaradt Magyarországon is, az utódállamokban is, a nehéz viszonyok megnehezítették a helyes cselekvés megválasztását. Erős vezérekre van szüksége, akik — mint hajdan István király — zsinórmértéket adjanak a kezébe. Vezérek, erős egyéniségek, akiket a nép bízva kövessen, mint ahogy Szent Istvánt a kereszténységbe követték a pogány magyarok. . . . Ilyen gondolatokkal megyünk a templomba ma mi is, idegen földön élő szomorú magyarok. Általános sztrájk fenheti DndopesteL A magyar főváros közönsége izgatottan szemléli azt a nagyarányú bérmozgalmat, amely most Budapesten megindult és általános sztrájk esetén végső kétségbeesést jeleni Az általános sztrájk veszedelme az érkező táviratok szerint már csak hajszálon függ. Délig 60 gyárban állt meg a munka s számolnak azzal, hogy a munkásság estére minden üzemből kivonul. A sztrájk veszedelmével a mai minisztertanács is behatóan foglalkozott. A mozgalom eseményeiről alábbi távirataink számolnak be: Mi a sztrájk oka? Budapest, augusztus 19. (Saját tudósítónk távirata.) A Prágai Magyar Hírlap már jelentette, hogy Budapesten a vasipari munkásság és egyes más üzemek munkásai is nagyobb bérmozgalmat indítottak és hogy egyes üzemekben a munka már szünetel is. Budapesti tudósítónk jelenti, hogy a munkabeszüntetések egyre szaporodnak és ha rövidesen megegyezés nem sikerük, akkor az összes vasmunkás még ma valószínűen kimondja az általános sztrájkot A nagyobb gyárak munkásai, köztük a Weisz Mandfréd-gyar hétezer munkása is sztrájkol. Negyvenezer vasmunkásból eddig mintegy húszezer hagyta el munkahelyét. A vasművek országos szövetségének felvilágosítása szerint a sztrájk igazi oka hatalmi kérdésben rejlik. Ezzel szemben a vasmunkások szövetsége kijelentette, hogy a fölajánlott feltételeket azért nem fogadták el, mert az eddig kizárt munkásoknak minden kárpótlás nélkül kellett volna visszatérniök a gyárakba. A sztrájkban a keresztényszocialisták is résztvesznek. Andrejka főkapitányhelyettes úgy nyilatkozott, hogy miután tárgyalások folynak, érdemben még nem nyilatkozhat, de mindent elkövet, hogy az egyezség létrejöjjön A rendőrség az egész fővárosban teljes készenlétben van, de közbelépésre még nem volt szükség, mert rendzavarás sehol nem te-.feni Ma estére az összes gyár megállását várják. Budapest, augusztus 19. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Minden valószínűség amellett szól, hogy a mai nap folyamán az összes gyárban megáll a munka. Az általános sztrájk elkerülése céljából, némely gyár bizonyos anyagi és természetben váló előnyöket helyezett' kilátásba azoknak a munkásoknak, akik nem csatlakoznak a sztrájkmozgalomhoz. A pénteki minisztertanács behatóan foglalkozott a sztrájküggyel és elhatározta, hogy a legnagyobb erővel azon lesz, hogy a sztrájk minél előbb véget érjen. A békéltetőtanácskozásokról Andrejka Károly főkapitányhelyettes úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalások egyelőre eredménytelenül végződtek, sőt meg is szakadtak, úgy hogy még az a néhány kisebb üzem is megáll, ahol még dolgoznak a munkások. Eddig negyvenezer munkás sztrájkol. Budapest, augusztus 19. (Saját tudósítónk távirata.) Mai napon negyvenezer vasmunkás sztrájkol. A főváros hatvan gyári üzemében szünetel a munka. A sztrájk egyre terjed. A salgótarjáni bányász-sztrájkban a tárgyalások eredményre vezettek s a jövő hét elején alkalmasint megindul a munka. Anszlria sorsa a ítépszffvcfstig üczcuca van. Bécs, augusztus 19. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A Prágai Magyar Hírlap bécsi tudósítója teljesen megbízható forrásból Géniből arról értesült, hogy Ausztria pénzügyi helyzetében döntő változás áll küszöbön. A londoni tanácskozásnál úgy határoztak, hogy a népszövetségi tanács fogja Ausztria helyzetét megvizsgálni és javaslatot tesz Ausztria helyzetének szanálására az antanthatalmaknak. A tizenöt millió fontos kölcsön kérdését fogja először tárgyaim a népszövetségi tanács s ezenfelül két másik fontos kérdés is szóba kerül. Az is tanácskozás tárgyát fogja képezni, hogy lehetséges-e Ausztria helyzetének megváltoztatása és ha igen, milyen körülmények között. A népszövetségi tanács javaslatot fog tenni a hatalmaknak arra, hogy esetleg milyen politikai természetű változtatást kell eszközölni, ha Ausztria helyzetét biztosítani akarják. A hir osztrák politikai körökben érthető izgalmat keltett, mert Ausztria jövendő sorsa fog e tanácskozásokon eldőlni. Az osztrák parlament főbizottsága az osztrák kormány intézkedésére már meg is kezdte munkáját ebben az ügyben. Ausztria Németországhoz való csatlakozással fenyeget. Bécs, augusztus 19. (Saját tudósítónk távirata.) A Budapesti Hírlap bécsi tudósítója szerint Ausztria döntő lépésre szánta el maJgát. Ha az antant Ausztria hitelügyét ismét I elhalasztja, a szomszédos államok egyikéhez fog csatlakozni. Seipel kancellár Prágába jön. Az osztrák kérdés mint középeurópai probléma. Bécs, augusztus 19. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Seipel dr. tegnap és ma magához kérette az antant bécsi képviselőit s közölte velük az osztrák kormány ama álláspontját, hogy a londoni konferencia határozata után Ausztria politikai fenmaradásá- nak kérdését feltétlenül revízió alá kell venni. Ezt a célt fogja szolgálni Seiplnek prágai és berlini útja is. Az osztrák kormány ugyanis e lépésekkel az osztrák kérdést középeurópai kérdéssé igyekszik tenni és tagadhatatlan, hogy törekvéseit bizonyos tekintetben már siker is koronázta, amennyiben a cseh-szlovák, a jugoszláv és a német kormány egyaránt diplomáciai tárgyalásokat hajlandó indítani Ausztriával a neutraliiás további fentartása ügyében. Seipelnek prágai útjáról ma délben jelent meg a hivatalos kommüniké. A kommüniké óriási feltűnést keltett mindenütt és nagy izgalmat okozott osztrák politikai körökben. A pártvezérek ugyan informálva voltak a készülő nagy lépésről, de a KogQ All a korona? Aug. 1S-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Berlinben 3755.30 német márkát Zürichben 15.40 svájci frankot OinwQiMiaiVMMwwwoMwmwMLrMMBi m Mi|i|||i| li HMIIIIWI1HIHW1. nagyvilág vajmi keveset tudott róla. A külügyminisztériumhoz közelálló körök szerint Seipel azt reméli, hogy Prágában és Berlinben sikerül az érdekelt kormányoknál az osztrák kérdésben egyöntetű álláspontot elérni, amely esetben az osztrák kérdés a szomszédos államok támogatásával kerülne a nagyhatalmak elé. Bécs, augusztus 19. (K. K.) Seipel dr. szövetségi kancellár szombaton este egy napi tartózkodásra Prágába utazik, hogy Benes dr. cseh-szlovák miniszterrel tárgyaljon. Seipel dr. hétfőn este Prágából Berlinbe utazik, ahol Wirth dr. várja. A magyar kisebbség helyzete Romániában. Irta Balogh Artúr dr., a volt kolozsvári tudományegyetem politika-tanára Kolozsvár, augusztus. A világháború és az azt befejező békeszerződések által területileg és népességileg oly nagyon megnövekedett Romániának az úgynevezett békeidő óta hatalmon volt mindegyik kormánya az ország konszolidációjának müvét .vallotta U\gícnK\‘\nbb jghdatáM. A most uralmon lévő liberális kormány hét hónappal ezelőtt egyenesen azzal jött, hogy a nagy munkát csakis ők képesek véghezvinni. Csodálatosképpen azonban a bukaresti kormányok a kitűzött célt az arra vezető eszközök nélkül akarják elérni. így aztán nem is lephet meg bennünket, ha a konszolidációtól az ország éppoly messze van, mint a a háború befejezésekor. Hogy pedig ez valóban igy van, abban nem kételkedhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy ezt a tisztábban látó román politikusok is megállapítják. Jorga például csak a napokban állapította meg, hogy a diktatórikus módon hatalomra jutott Bratianu-kormánynak minden törekvése a konszolidáció érdekében, teljesen kudarcot vallott. Legsarkalátosabb feltétele a konszolidációnak a Romániában élő nemzeti kisebbségek kielégítése, nemzetközi szerződés által biztosított jogaiknak valóra váltása és ezáltal szabad életlehetőségük és fejlődésük biztosítása lett volna. Ám ezzel a kormányok éppen nem törődtek és a magát liberálisnak nevező mostani kormány e tekintetben meg talán rosszabb elődeinél. Alatta vált még nagyobb szokássá a magyarság visszaszorítása minden téren, a magyarság ellen intézett legkülönbözőbb támadások alatta öltöttek még nagyobb mértéket, kezdve az egyházi és iskolai tértől a gazdaságiig. Hiszen nagyon jól tudjuk, hbgy a mostani kormány feje, Bratianu Jonel volt az, aki megtagadta az 1919 december 9-én kötött párisi kisebbségi egyezmény aláírását. De ha már taiégis aláírták az antant leghatározottabb nyomására, hintü reméltük, hogy azt meg is fogiák tartani. Úgy látszik azonban, ezzel is úgy vagyunk, mint az 1918. évi fegyverszüneti szerződéssel, amelyre vonatkozólag csak a napokban mondotta az egyik román meghatalmazott, mekkora naivság volt a magyarok részéről arra gondolni, hogy ők azt meg fogják tartani, mert arra egy pillanatig sem voltak eltökélve. Mert hogy a mai liberális kormánynak mi az álláspontja ebben a kérdésben, azt nem a kisebbségek számára elhangzó miniszteri biztatásokból Ítélhetjük meg helyesen, hanem a rideg tényekből, amelyek szomorú fényt vetnek arra a liberalizC/c)FlÁff7l T Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP _ , K^óhlvatal: Prága H., Stépánská ulice 40. I. _ M . .. Praga-I., Na PerStyne 6. L Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
