Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-18 / 64. szám

ISJfcJ

jgafmsss^sa^aBsasmgmKwsrt

. <PRjGAlAÍÁ(ÍYAÍpfmMP

wffttiímsmw’m iwwnruy

Péntek, augusztus 18.

hát csak a cél elérésének mikéntében külön bözik egymástól. Néhány esettől eltekintve a : németek között alig találkozunk irredentiz- mussal s a meglévő esetek is jobbára egye- j /térni körökből származnak.

— Ami a szlovenszkól magyarokat (Peti, ezek nagy tömege szigorúan lezárt és körülhatárolt nemzeti blokkban é) délkeleten s ideális állampolgárok, mint ezt a legutóbbi mozgósítás is bízón?. Kotta. A magyar Intelligencia, amely Szloyenszkó észa-1 ki és keleti részein él, ahol a szlovákság túlsúlyban van, a jelenlegi rezsimmel elégedetlen ér. irredentistn. Ezek az írre-1 dentisták azonban az együttműködés! hiágya által, amely viszont megint gazda- : sági szükségszerűségeken alapul, előbb-j utóbb alkalmazkodni kényszerül a körül ‘ menyekhez. Éppfn abban áll az én pofit; ( kám, hogy mindazoknak a kisebbségeknek, amelyek a jelenlegi státus qüo-t elismerik, megadjuk mindama engedmények maximumát, amelyek a cseh-sz!ovák köztársaság létével összeegyeztethetők.

Benesnek ebből a nyilatkozatából egy mondat csendül ki különösképpen: a magyarok ideális állampolgárok. Benes ezt ugyan csak az összefüggő magyar nyelvterületen élő magyarságról mondotta. A városokban élő középosztálynak nem szól a dicsérete. iDe akkor joggal kérdezzük: miért üldözik a gömöri, nógrádi, a csallóközi, a komáromi, a beregi, abauji és ungi magyarságot, miért nem adják meg az iskoláit és miért nem tartják tiszteletben a kisebbségi jogait. Benesnek ezt a szavát megjegyezzük és a fülébe fogjuk harsogni, valahányszor újból és újból bántják és ócsárolják a magyarságot.

Kramár figyelmeztetése.

Kramár Károly dr., a cseh nacionalisták .ismert vezére tavasszal Öt előadást tartott a külpolitikáról, amelyek most könyvalakban ;is megjelentek. Mig a csehországi németekről igen sokat ir, addig a magyarságot, sőt Szlo- venszkót is alig érinti. Van azonban könyvében egy részlet, mely megkapja a figyelműn- J két. Benes rózsás optimizmusával ellentét- [ ben Kramár Szlovenszkó követeléseit ősz-! szehasonlitja Írország küzdelmével és imigyen szól:

— Az ir kérdés s az a magatartás, amelyet Anglia tanúsított ezzel a kérdéssel szemben a történelem egyik legtanulságosabb példája. Ha figyelemmel kísérjük az ir problémáért folytatott küzdelmet, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy

úgy bel-, mini külpolitikai tekintetben a legokosabb azonnal adni s nem csupán akkor, amikor erre kényszerítve vagyunk.

— Ha Anglia idejében megadta volna Írországnak, amit végül is kénytelen volt megadni, ha nem dezavuálta volna e miatt annak idején Gladsíon-t, aki nagy állambölcsességével látta, hogy akkor, amikor a nemzetiségi kérdés két oly nagy birodalmat teremtett meg, mint aminő Németország és Olaszország, amikor a nemzeti kérdés az ausztriai német centralizmus alapjait bontogatta s a Balkánon is már íeszitgette a török bilincset és látta, hogy olyan időben nem lehet Írországot rendőrhatalommal továbbra is a régi alárendelt helyzetében megtartani; akkor

minkéin- olcsóbban' kaphatott volna meg végül is nem lett volna Írország és Anglia között oly laza a kapocs, hogy jelenleg már azt sem lehet tudni, vájjon Angliához tartozik-e vary .sem.

— 'És jóllehet a kötelék.k Írország és

Angija hözö't a leglazábbak, mégis látnivaló, hogy milyen nehezen lehet keresztülvinni még azt is, hogy legalább ezeket viselje el egy egész nemzet.

— Azt f-Jszam hogy ebből igen tanulságos példát writbotnénk szlovenszkói poliíl- j

kólákra is.

Kramár fején találta a szöget.

Sitfverftk a uimmmhM

iflzoKék pozsonyi gQQttsé*.

Amikor a zsupánt dezavuálják.

—— augusztus 17.

(Saját tudósitónktól.) A lapok hírül adták, hogy augusztus 6-án Trencsénben megalakult a Szlovenszkói Tűzoltó Szövetség. Nem írták meg azonban az előzményeket, pedig eléggé érdemesek arra, hogy megemlékezzünk róluk. A tüzoltőszövetség megalakulását először julius 31-ére tűzték ki Pozsonyba. A Pozsonymegyei Tűzoltó Szövetség hívta össze Bella Method zsupán, elnök és Bize- sánszky Kázrnér megyei tüzoltóreíerens és titkár aláírásával s a hatóság kézbesítette ki a helyi tüzoltóegyesületeknek. Össze is gyűli hatvanegy tűzoltó-egyesület száznegyvenet kiküldötte Pozsonyban. A városi tűzoltóság fogadta őket, a színház melletti utcában fényesen sikerült ttizoltógyakorlatot rendezett tiszteletükre, aztán automobiljain a tüz- oltószertárhoz vitte őket, az országos tiki- oltó szövetség megalakuló közgyűlésére. Az érkezők a teremben feliünő sok polgári rendőrt találtak.

A gyűlés megnyitása és az alakiságok elintézése után az elnök bejelentette, hogy a hatóság a gyűlés megtartását megtiltotta $ felolvasta Bella zsupánnak egy táviratát, amelyben ö tiltakozik az ellen, hogy a gyűlés megtartassák. A megjelenteket Trencsénbc hivta meg, augusztus 6.-án megtartandó alakuló gyűlésre. A megjelentek nagy meglepetésükből még fel sem ocsúdtak, amikor meg jelent egy rendőríisztviselő s vagy hatvan rendőr, aki előbb a kezeli házakban bujt cl s a gyűlés tagjait eltávozásra szólította fel. Az eperjesi városi kiküldött rrr-g akarta ké' dezni, hogy ki fogja most már az utazás költségéit megfizetni, de két rendőr karonfogt" s kivitte. A megjelentek, akiknek legnagyobb része magyar és német tüzoltötestület kiküldötte volt, — s ez a magyarázata a zsunám takaródénak és a gyűlés szétkergetésének — rögtön tanácskoztak s elhatározták, hogy a trencséni gyűlésen nem jelennek meg. A trencséni gyűlésen valóban nélkülük alakult meg az Országos Tűzoltó Szövetség, nagy részvétlenség melleit. Nem magyaron, hanem államhü vezetőséget választott, persze, hogy ez a vezetőség szakértő és munkaképes lesz-e, az kétséges, sőt... így tesz a pozsonyi kormány sovinizmusa tönkre minden jó ügyet s igy veszi el a kisebbségek kedvét az együttműködéstől mindenütt, ahol az megmutatkozik. S aztán még ö panaszkodik!

Minőire « immwm uMt Min.

A francia mmiszterek szolidárisak Foincaréval. — A jóvátételi bizottság

dí>üt a moratórium kérdésében.

Poincaré hazaérkezett. A pályaudvarról az Elyseében vezető útja a párisi jelentések szerint diadalmenet volt. A Madelaine-templom- nál diákok csoportja éljenezte öt s Poincaré mint egy diadalittas hadvezér köszönte meg az üdvözlést. Ez az ünneplés kellett neki és nimbuszának, mert Londontól furcsa hangulatban vált meg.-Londoni távirat azt adja hi- rül, hogy a londoni pályaudvaron Poincaré igen levert volt, az angol újságírókat nem volt hajlandó fogadni s a szemfüles fényképésze két azzal utasította el magától: Ne bolondozzunk, kérem! Talán az fájt neki, hogy Lloyd George ki sem kisérte? Talán az antant nevű talizmánjának elvesztét sajnálta? Ki tudja! Ki lát annak leikébe, aki milliók ellen szövögeti kegyetlen terveit s aki a politika álarca mögé bújva a bosszút és gyűlöletet hordozza magában.

Poincaré hazaérkezett s választ fog adni Európa eme nagy kérdésére: mi következik a londoni kudarc után? Vannak, akik uj konferenciát jósolnak, de ezeket alaposan lehűthette a belga külügyminiszter, aki a londoni pályaudvaron a hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy a legközelebbi konferencia talán Honoluluban lesz- Ötletes ember ez a belga miniszter, de talán igaza van. Honoluluban talán fel lehet még támasztani az európai légkörben kiszenvedett antant nevű teremtményt.

A rambouilleti minisztertanács.

Poincaré hazaérkezte után tanácskozást kezdett minisztertársaival. A minisztertanács tegnap délelőtt 10 órakor ült össze Ram- bouilletben Millerand elnöklete alatt. A minisztertanácsról a sajtó számára a következő rövid kommünikét adták ki:

A miniszterelnök teljes jelentést tett a londoni tárgyalásokról s kifejtette azokat az okokat, amelyek a megegyezést lehetetlenné tették. A minisztertanács egyhangúlag helyeselte a miniszterelnök eljárását s teljesen szolidárisnak jeieníette ki magát a miniszterelnökkel.

Délután ismét ülést tartott a minisztertanács- A belügyminiszter a tanácskozásról a sajtó képviselőinek a következő nyilatkozatot tette:

— Fel vagyok hatalmazva annak a kijelentésére, hogy a kamara egybehivásáról nincsen szó.

A jóvátétel! bizottság döntése előtt.

A Havas-ügynökség jelentése szerint a kormány csupán akkor fog dönteni, ha a jóvá- tétcli bizottság már foglalkozott a Németországnak adandó moratórium kérdésével- A bizottság ma ül össze s nem lehetetlen, hogy a békeszerződés határozata értelmében a németeknek alkalmat fog adni a nyilatkozatra- A jóvátétel! bizottság válasza péntekre feltétlenül ismeretes lesz. Hivatalosnak tekinthető forrásból a belügyminiszter nyilatkozatával szemben azt jelentik, hogy a kamara egybehivásának kérdése egyelőre nyitva van. Ha Belgium a várakozás ellenére Angliával és Olaszországgal szavazna s ezáltal Németország megkapná a moratóriumot, ebben az esetben számolni kell a kamara egybe- hivásával, hogy a kormánynak az esetlege sen igénybe veendő rendszabályokhoz szűk séges hátvéde meglegyen- Ha a moratórium kérelmet elutasítanák, akkor a kamara egy behívására semmi szükség sincs. Franciaország önálló eljárására csak akkor kerülhet sor, ha Németország a jővátételi bizottság fizetésre való felszólításának záros határidőn belül nem tenne eleget. A Temps utal arra, hogy a francia álláspont a jóvátételi bizottságban a szavazásnál feltétlenül győzni fog, ha a francia delegátus nem marad egye düh A jelen esetben a francia elnök és dele gátus azt a megoldást kapta, hogy nem-mel szavazzon, az angol és olasz delegátusok viszont igen-nel szavaznak. E pillanatban min den attól függ, hogy a belga delegátus igennel vagy nem-mel szavaz-e.

Háromféle megoldás.

Az Intransigeant szerint három kü- ■nböző megoldás lehetséges:

1. A jóvátétel! bizottság elutasítja a moratóriumot. Ebben az esetben a szó a francia kormányt illeti.

2- A jóvátételi bizottság nem dönt s a helyzet marad, ahogy volt Ebben az esetben azonban Franciaországnak kell ki- kényszeritenle a döntést vagy cselekvést.

3- A jóvátételi bizottság elfogadja a belga javaslatot, azaz Németország biztosított váltókat ad s a helyzet az év végéig nem dől el.

A lap véleménye szerint Poincaré az utóbbi esettel megelégednék, föltéve azt az esetet, hogy e váltók kifiz. érének c maradása esetén a szankciók azonnal életbe lépnek.

A döntés a belga delegátus szavazatától függLondonban is azt tartják, hogy jelenleg minden figyelem a jóvátételi bizottság belga delegáíusaifelé fordul- Igen nagy meglepetéssel fogadnák, ha Belgium valamely figyelemreméltó véletlen következtében Angliával együtt haladna s ezzel megtörné a francia delegáció privilégiumát. — A Daily Cro- nicle a francia tézis ellen fordul s a következőket mondja: Anglia nem fogadhatja el azt a véleményt, hogy Franciaországnak a német jóvátételek idejének megszabásában szótöbbséget adjanak csupán azért; mert e részlet- fizetések 52 százalékát kapja. Mindnyájunknak teljesen egyenlő szavazati jogunknak kell lenni- Hivatalos londoni körökben mindazonáltal még lehetségesnek tartják Németország és Franciaország közvetetten megegyezését. AzEveningS t a n d a r d diplomáciai munkatársa úgy véli, hogy ha Lloyd George Poincaréval franciául vagy Poincaré Lloyd Georgeval angolul tudott volna beszélni, a megegyezés még hétfőn reggel is lehetséges lett volna.

I A francia és angol közvélemény tehát telTÁftCA

Nem lettem násznagy.

— Gyerekkori visszaemlékezés. — írta: Zsoldos László.

Gyerekkori emlékeim ódon limlomából néha előugrik, mint a dobozból felpattanó bazárbeli Jankó, az én hajdanvaló Tavanovszky pajtásom. Tavanovszky Lajos, a vékony, nyurga legényke, akinek szinte tojás- alaku feje úgy ült fönn a nyaka begyében, akárcsak a kaka;ülőn; mert hiába járt-kelt ő lent miköztünk az udvaron, hasztalanul gombozoft, golyózott vagy lapdázott velünk, tekintete a hakasülőről minduntalan fönt kutatott (sőt majdnem szimatolt, akár a vizsla'' az első emeleten.

Az öreg Molnár-utcai épület első emeletén lakott ugyanis az egész ház diákseregének közös bálványa, Veszpréniy huszár ezredes lenge karcsúsága, szép kis Piroska hánya. A tizennégy esztendős kisasszonyka lés a nyurga Tavanovszky között a szó szoros értelmében a szemünk láttára született meg és fejlődött ki valami csudás vonzalom. Itta rossz idő volt, Piroska bent ült a szobában a csipkefüggöny mögött s Tavanovszky hóna alatt könyvekkel jött haza az iskolából (harmadik reálk prémes télikabátjában méltóságtelin körülsétált az udvaron, miközben igen komolv ábrázattal valami ezred jel t fütyqrészett s fönt az emeleti folyosón a

füttyre félrebTient a csipkefüggöny és derűs időt jelző babaként megjelent mögötte, minden bizonnyal rózsaszínűre kipirult arccal, a szép Piroska. Ha me§ jó idő járta, kora őszi, késő tavaszi napokon, óh, az ezredes lánya akkor úgyszólván reggeltől alkonyaiig kint üldögélt kinőtt nádkarosszékében a folyosón és folyton olvasott. Ifjúsági irodalmat, amelynek rá nézve meg volt az a megbecsülhetetlen élőmmé, hogy az irodalom mögül sűrűn le lehetett pislogni az udvarra, amelynek közepén, ilyenkor, hah, mindig a nyurga Ta- vanovszky vittee a szót, ütötte a gombot, vagy hajította a lapdát oly ügyesen, hogy éppen az ezredesék folyosójára repült s így föl lehetett érte szaladni. Piroska ilyenkor lehajolt a nádkarosszékböl a lapda után s némi pirulások közt személyesen és sajátke- ziileg nyújtotta át a lihegve felrohanó Tava- novszkynak; akárcsak Éva az almát Áriámnak, valami mesebeli ártatlan paradicsomban.

Idelent mi az udvaron már sok mindent sugtunk-bugtunk magunk közt erről a „viszonyáról. Boldog Tavanovszky! Szerelmes beléje a szép Veszprómy Piroska. Már csak a reált kcllneki elvégezni s akkor bizonyára rögtön jegyet váltanak. S gyermekdlák-sze- mtink már ott látta maga előtt az ifjú jegyesért, amint Tavanovszky frakkban és érett- I -égi bizonyítvánnyal a kezében oltárhoz vezeti az iruló-piruló ezredes-leányt, j Fn, akit különösebb bizalmával tüntetett iki Tavanovszky, már megígértem neki, hogy I egyik násznagya leszek az esküvőn; de viszont becsületszavamat kellett adnom, hogy addig senkinek sem szólok a dologról s min- denekfölött ügyelek arra, hogy az ezredes meg ne sejtsen valamit, mert az esetleg képes lenne még a vőlegényt, sőt a szép arát ts megverni; borzalom!

Kőszirtből faragott jellem módjára álltam a titkot; igaz ugyan, hogy a többi gyerekek is tudtak mindent, talán még jobban, mint én, hanem ezek részint Tavanovszkyíól, részint Piroska kis barátnőitől szerezték az értesüléseiket. Én nem árultam el semmit. Szerelmi házasság, az nem tréfadolog, mert biztos, hogy sem az ezredes lányának nem lesz egy huncut krajcár hozománya sem, sem pedig Tavanovszkynak.

Sőt ennek legkevésbé. Mert az én vőlegényjelölt barátomnak az apja sokat kereső ügyvéd volt ugyan, hanem a jó embernek bizony az a Ilire volt a házban, hogy nagyon könnyelmű. A házmesterék, akik sok kapupénzt kaptak tőle, nem nyilatkoztak felőle becsmérlő módon, hanem a viciné olykor elszólta magát, hogy Tavanovszky nagyságos ur, igy meg amúgy, mindig éjszaka jár haza. A naccságát pedig, már mint a szép Tava- novszkynét, este mindig gavallér kiséri a házig; sőt néha tovább is. föl egészen a második emeletre, a lakásba.

Lassacskán olyan sok furcsaságot hallottam igy Tavanovszky ügyvédékről, hogy egyszer már nem állhattam meg és megkérdeztem a fiút:

— Te Tavanovszky, mondd csak, és nem

félsz te a házasságtól, ha majd feleségül veszed a Piroskát?

A nyurga legényke csudálkozva nézett végig rajtam:

— Nem. Ugyan mért félnék tőle?

— Hát — piszkáltam tovább a dolgot — csak azért, mert... izé a te papád meg a te mamád nem valami jó házaséletet élnek.

A reálista elegáns kézlegyintései intézte el a kérdést:

— Ah, kérlek, az övék nem volt szerelmi házasság. A marnám sok hozományt hozott és izé... a papa meg a mama csak később szerette meg egymást; ez nem az én esetem.

— Hja úgy — bólintottam rája — ez nem a te eseted.

És abbahagytam a faggatást. De aznap este sokáig nem bírtam elaludni. Hozományt hozott a házhoz. Csak később szerették meg egymást. És azért jár haza mindig éjjel s az asszonyt azért kiséri haza gavallér. Valóban, ilyen „esetténél magam sem vállalnám el a násznagy szerepét — állapodtam meg végre magamban s elnyomott az álom.

Másnap reggel korán kellett elmennem hazulról minisztrálni. Ahogy átsietek az udvaron, a kapu felé, a lépcsöház tövében csoportosulást látok. Ott van a házmesterné, a házmester, a viciné, meg egy iparossegécl, aki szintén most iparkodott volna el munkába. Félig leguggolva állnak körül valamit. Odanézek: a legalsó lépcsőn, féltestével a kapualjban, a földön fekszik féloldalt Tavanovszky ügyvéd rés rettenetesen hortyog.