Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-02 / 51. szám
szeraa, augusztus á. 3 ^RÁ^tiMAermTfmup KDaanwMaHaM.Brmiii r ■■■■ - -m-imih^ fi keleti kérdés vessedeliiie. A görög-torok konfliktus. — Újabb bábom? Francia-angol ellentétek a keleti kérdésben is. A görög-török ellentétek íöllángolt kon- ! löctusa ma is változatlanul kiélezett s a helyezet kulcsa az antant kezében van. Az antanttól függ, tud-e, képes-e rendet teremteni és kibontakozást hozni az elmérgesedett keleti j kérdésben, vagy tovább folytatja a huzavonát s odáig engedi a konfliktus fejleményeit, hogy a mai jegyzék-háborúból valóságos há- jboru váíhatik. Az antant mindenhatónak hirdetett erejét teszi próbára ez a legújabb kri- i zis, amelynek előtérbenyomulását természetes politikai okok is előidézték, melynek kirobbanásánál a megoldatlan problémák meg- éredési folyamata is közrejátszott, de amely- nek föltűntél: ravasz diplomáciai trükkök is 1 elősegíthették. Mi van a háttérben, ezt gondosan leplezik s csak a francia gyanakvás hangjából következtethetünk arra, hogy Anglia nem játszott a keleti játszmában nyíltan és félremagyarázhatatlanul. A görög puccs terve. Franciaország burkoltan Angliát okolja a görög-török ellentétek fölszitása miatt, a kérdés megoldását pedig nyíltan és egyenesen Londontól várja. Erre vall a következő párisi tudósításunk: A Ouai d‘Orsay-n a keleti helyzetet változatlanul komolynak tartják. Nyilvánvalóan megbízható információkkal rendelkeznek Görögország igazi szándékairól s úgy vannak értesülve, hogy a görög külügyminisztérium és hadvezetőség között állítólag komoly nézeteltérések vannak s ez a hír nyugtalanságot okoz. A francia külügyminisztériumban az a vélemény alakul ki, hogy a görögök .puccsot terveznek, amelyért aztán a görög ;kormány nem vállalná a felelősséget s mindazt mint a türelmetlen hadsereg önhatalmú ténykedését tüntetné föl. Franciaország meg akarja tenni a szükséges lépéseket s többek [között azt a javaslatot tette, hogy a szövetségesek blokirozzák a görög flottatámaszték- pontokat a Márványtengeren. Kérdésesnek ‘tartják Parisban, hogy Anglia hajlandó lesz-e : e közös eljárásban részt venni. A párisi lapok egyhangúlag megállapítják, hogy a keleti háború vagy béke kérdése egyesegyediil Angliától függ. A hivatalos Journal des Débats hansulyozza. hogy az uj keleti háború, amennyiben a görögök Konstantinápoly ellen vonulnának, elkerülhetetlen lenne, mivel ez esetben a kemalisták a Boszporusz felé törve, igyekeznének a bolgárokat arra bírni, hogy országuk helyzetén fegyverrel javítsanak. A Libre Parole egészen nyíltan kijelenti, hogy Konstantin király nem viselkednék ilyen kihívóan, ha Anglia .nem bátorítaná. A Temps kifejti, hogy Angliának csak egy szavába kerül, hogy az ázsiai kalandnak véget vessen s ha Anglia úgy akarja, a bekét a Keleten már holnap helyre lehet állítani. A francia gyanúsítások ellen London nem védekezik- Az angol külügyi hivatal a görögtörök kérdésben a tiltakozó és figyelmeztető jegyzékek készítésével foglalkozik, de igazi tervei és szándékai ma még ismeretlenekLloyd George nyilatkozata. A keleti kérdésben Lloyd George is hallatja hangját s az angol atsóházban napirenden tartják a kritikus kérdést. Az alsóház legutóbbi ülésén Lloyd George egy interpellációra válaszolva, a következő kijelentést tette: — E hónap 29-én az athéni angol követ a görög kormánytól jegyzéket kapott, mely Konstantinápolynak görög csapatok által való megszállásáról szólt. Még ugyanazon a napon az athéni angol követ kormánya utasításainak megfelelően figyelmeztette a görög kormányt azokra a súlyos következményekre, amelyekkel egy ilyen lépés járhat. A görög külügyminiszter erre határozottan kijelentette, hogy a görög csapatok a szövetségesek engedélye nélkül semmi esetre sem nyomulnak be a semleges zónába. Ezt a biztosítékot azóta többször megerősítették. Arra a kérdésre, vájjon van-e kilátás arra, hog$ a sévresi békeszerződés aláiró hatalmai uj konferenciára gyűlnek össze, Lloyd George kijelentette, hogy erről egyelőre nincs szó- Ezzel szemben kilátásba helyezte az érdekelt szövetséges nagyhatalmak és az athéni, konstantinápolyi és angörai kormányok összejövetelétLloyd George tehát konferenciát tervez s nem lehetetlen, hogy a már-már elejtettnek hitt londoni találkozást, melyen Poincaré eszmecserét folytatna angol kollegájával, a keleti kérdés miatt mégis megtartják. Egy londoni hiradás ugyanis ezeket mondja: Alapkeresés a békére. Jól értesült angol körökben úgy hírlik, j hogy amennyiben Lloyd George és Poincaré a jövő hét folyamán magánbeszélgetést folytatnának, a közel Keletre vonatkozó békejavaslatok is szóbakerülnének. A közbeeső időben úgy Londonban, mint Párisban alapot keresnek az azonnal való békére, hogy az összeütközést a szövetségesek és Görögország, illetőleg a görögök és törökök között megakadályozzák. Az alapot nehéz lesz megtalálni. A közel Kelet problémája az antant Achillesz-sarkai- nak egyike s ha eddig szögre akasztották ezt a kérdést, mert az angolok és a franciák külön vizeken eveztek, most sem fog sikerülni a béke alapját megtalálniok- A helyzet pedig parancsolólag hárítja az antantra a megoldás kötelezettségéi s ezt várja az antanttól a fenyegetett török is s a török külügyminiszter erősen reméli, hogy az antant megvédi Konstantinápolyi a görögök ellenA határon lévő görög haderő. A török külügyminiszter a szövetségesekhez intézett jegyzékben pontos adatokat közöl a török határon álló görög csapatokról- A jegyzék szerint az eddig koncentrált haderők 30-000 embert tesznek ki s a csapatok elhelyezése túllépi az egyszerű csapatrendezés kereteit- A jegyzék a szövetségesek figyelmét erre a csapatösszevonásra irányítja s annak a reményének ad kifejezést, hogy a nagyhatalmak az általuk semlegesnek proklamált Konstantinápolyi meg fogiák védelmezni. A törökök aggodalma. Török politikai körökben a görög csapatösszevonás nagy nyugtalanságot kelt, minthogy alapos a gyanú, hogy a szövetségesek tiltakozásai ellenére a görögök Konstantinápoly elfoglalására törekszenek. Azt remélik, hogy a mielőbb megkötendő béke Konstantinápolyi minden lehető módon biztosifani fogja. A belügyminiszter a sajtónak nyilatkozatot adott, amelyben kijelenti, hogy tekintettel a szövetséges főparancsnokság által kiadott proklamáeiőra, a lakosság őrizze meg nyugalmát. A Magas Porta a szövetséges hatóságoknál lépéseket tett s elérte, hogy a megszállt területek semlegességét biztosítani fogják. A törökök tehát minden reménységüket az antantba vetik, az antanttól várják a megváltást, az erélyt, a béke parancsát, a nyugodalmas életük biztosítását s az antantot csod-atévő hatalmasságnak hiszik. Reménységük és hitük a külpolitika kegyetlen mikroszkópján nézve naiv és hiábavaló. Az antant hatalma fikció, az antant nem más, mint egy megbontott szövetség, mely kétségbeesetten küzd a saját tehetelensége ellen. Az antant ma már nem képes sorsdöntő diktálásra, nincs hozzá ereje, képessége s hiányzik belőle az összetartás és az ezúton való haladás akarata is. A törökök az antanttól csodát várnak... csodák pedig ma már nem történnek még az antant kedvéért sem! Konstantinápoly: görög-török harctér. Berlin, augusztus 1. (Saját tudósítónktól.) A Berliner Tagblatt drinápolyi tudósítója, Berkes Tivadar jelenti: fíarringíon angol tábornok, a szövetséges csapatok parancsnoka kijelentette, hogy a törökök ne feledjék ei a [témalistáknak legutóbb felfedezett összeesküvését, amely Konstantinápoly megszállására irányult s igyekezett megértetni, hogy a görög hadseregnek is biztosítani kell Konstanti- nápollya! szemben a cselekvési szabadságot. Ezt itt úgy magyarázzák, hogy Konstantinápoly semlegességét megszüntetik s mint kös zönséges várost görögök és törökök közötti hadszintérnek fogják kijelenteni. Ez a hír Görögországban rendkívüli benyomást keltett. Stratos belügyminiszter kijelentette, hogy Görögország számára elérkezett a tettek ideje. A jog és az erő Görögországgal van. A konstantinápolyi angol haderők körülbelül ötezer emberre, a francia katonaság hatezerre, az olasz csapatok kétezer főre rúgnak. Az angol flottát Konstantinápoly előtt óráról-órára erősitik. Előőrsi csatározások. Paris, augusztus 1. (Saját tudósitónktól.) Athénből és Konstantinápolyból érkező hírek szerint a görög csapatoknak a Csataldzsa- vonalra való felvonulása befejeződött. A kormány állítólag elhatározta, hogy a minisztertanács határozatának kivitelét, amely katonai intervenciót helyez kilátásba, egyelőre elhalasztja. Még azt sem lehet tudni, hogy vájjon a görög főparancsnok megérkezett-e már a főhadiszállásra? Charpy francia tábornok a Csataldzsa-vonalon van, a francia főhadiszálláson; Harrington angol tábornok tanácskozás céljából a görög főhadiszállásra ment. A helyzetet a török^görög előőrsök állandó összeütközése lényegesen kiélezi. Politikai körök nagy nyugtalansággal néznek a keleti események elé. Különösen Szmirna autonómiájának kikiáltását, valamint görög haderőknek a Csataldzsa-vonalon való összevonását tekintik bizonyítéknak arra, hogy a görögök nem akarnak lemondani Konstantinápoly megszállásáról. A nyugtalanságot még növeli, hogy a szövetséges csapatok száma Konstantinápolyban igen kicsi. A Havas-ügynökség mai jelentése szerint azonban Máltáról már az összes angol csapatokat Konstantinápolyi: a szállították. A görög előrenyomulás Ilire Konstantin ípoly- ban nagy riadalmat keltett; az európai negyed lakosságának egy része a Boszporusz ázsiai oldalara menekült. Angol csapatszállitások Konstantinápoly felé. Berlin, augusztus 1. (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik: Az angol kormány Kon- stantinápolyba az angol hotóságek részére újabb utasításokat küldött. Nagyobb csapat- szállítmányok útban vannak Konstantinápoly felé. Az angol admiralitás minden intézkedést megtett, hogy az angol flottát a Fekete-tengeren és a Dardanellákban megerősítsék. A francia kormánynak a görög-török konflik” tussal szemben folytatott viselkedését kormánykörökben erősen bírálják. Peliscart meghívása Lonfloaba. Augusztus 7-én lesz Pomcaré és Lloyd George találkozása. — A német moratórium kérdése. — A német kormány válasza a francia jegyzékre. A francia kormány válasza Balfour lordnak a legközelebbi szövetségközi konferenciáról szóló levelére tegnap Londonba érkezett- Balfour megvitatta a dolgot Lloyd Georgeval s Poincarénak azonnali választ küldtek, amelyben közlik vele, hogy az angol miniszterelnök igen boldognak erezné magát, ha öt augusztus 7-én Londonban láthatná. A londoni találkozás tehát mégis megtörténik. Hogy ily meglepetésszerűen s ily rövid határidőre tűzték ki a két miniszterelnök összejövetelét, ez arra vall, hogy az európai események és most már a keleti kérdés is cselekvésre késztetik a tehetetlenül vergődő antantot. Cselekedni kell, mert igy tovább nem lehet boldogulni. Cselekedni kell vagy együtt, az antant megkopott és lejáratott cégére alatt, vagy külön-kiilön, de a holtpontról ki kell emelni az európai politika szekerét. London is sürgeti már a függő kérdések mielőbb való tisztázását, mert a márka újabb zuhanása a City-ben és a. Downingstreet-en nagy nyugtalanságot keltett- A zuhanás politikai oka gyanánt a legújabb francia jegyzék közzétételét említik. Lloyd George nyári szabadságát London közelében fogja tölteni, minthogy attól tartanak, hogy Franciaország önálló lépésekre szánja el magát, ha Németország önhatalmúlag venné igénybe a moratóriumot. Ezt csak úgy tudják megelőzni, ha a londoni találkozást tető alá hozzák s ha Lloyd George és Poincaré meg tudnak egyezni a közös eljárás dolgában. Szükség van erre azért is, mert a németek tegnap választ küldtek a legutóbbi francia jegyzékre s a válaszról dönteni kell, a döntésnek azonban nem szabad veszélyeztetnie az antant egységét- A német válaszjegyzékről a következő tudósításunk közöl részleteket: — A német birodalmi kormány tegnap megállapította a Franciaországhoz intézett válaszjegyzék szövegét- A jegyzéket ma adják át a francia miniszterelnöknek s azután teszik közzé. A birodalmi kormány — információnk szerint — válaszában nem foglal el teljes elutasitó álláspontot, hanem mindenekelőtt kijelenti, hogy véleménye szerint a kiegyenlítési fizetések kérdését valamennyi érdekelt kormánynak közösen kell szabályoznia s hogy a jóvátételi kérdést a kiegyenlítési fizetések tárgyalásától el kell választani. A német kormánynak az a véleménye, hogy a megadott tíznapos határidő alatt a német pénzügyi és gazdasági helyzetben semmiféle oly változás nem lehetséges, amely a német kormány felfogását megváltoztathatná- Úgy hírlik, hogy a német jegyzék a negyvenmillió aranymárka, azaz hat- miliiárd papirmárka megfizetésére irányuló francia követelést lehetetlennek jelenti ki, A jegyzék hangoztatja, hogy valamennyi fizetés, amelyet Németország a szövetségeseknek ad, egyazon bevételi forrásból, a lakosság adóerejéből ered. A német teljesítőképesség azonban elérte végső határait- A továbbiakban a kormány részletesen fejtegeti Németország belpolitikai viszonyait- Igen határozott, azonban mégis békés formában tiltakozik a francia kormány politikája ellen s utal arra a világkatasztrófára, amelynek föltétlenül el kell következnie, ha Németországban a viszonyok az antant-po- litjka nyomása alatt az eddigi mértékben fejlődnek tovább. A Vorwarts megállapítja, hogy Németország szükséglete aranydevizákban a jóvátételt fizetések, megszállási költségek stb- nélkül is jóval túlhaladja Németország aranydeviza bevételeit- A lap utal arra, hogy fontos élelmezési területek elvesztése az igénybevett korlátozások mellett is nagymennyiségű élelmiszer behozatalát teszi szükségessé- Mig 1913-ban Németország összes élelmiszerbevitele 28 százalék volt, addig ez a szám 1921-ben 38 százalékra emelkedett. Ezelőtt Németország érc- és szénkivitelével aranydevizákat tudott szerezni, mig ma megfordítva, e nyersanyagot neki kell aranyban megfizetnie. Ily kereskedelmi mérleg mellett a német fizetési mérleg ma legalább egy- milliárd aranymárkával passzív- Ezekből a tényekből világosan következik, hogy valamennyi német fizetésekre egyelőre haladékot kell adniAugusztus 7-én nem tárgyalják * a kelet* kérdést. London, augusztus 1. (Havas.) Hivatalos körökben azt hiszik, hogy a keleti és a Tan- ger-kérdés megvitatását későbbi időpontra fogják halasztani. Az augusztus 7-iki találkozáson csupán a jóvátételi kérdésről és a szövetségközi adósságokról fognak tárgyalni. Az összejövetelnek különben csupán előkészítő jellege lesz egy későbbi konferenciára, amelyen szélesebbkörü kérdéseket fognak megvitatni. Béiamerika a versaillesi békeszerződés ellen. Hamburg, augusztus 1. (Saját tudósítónktól.) Az uj argentínai államelnök, Alquizar dr., aki mint argentinjai külügymniszter annak idején keresztülvitte Argentínának a népszövetségből való kilépését, egy hamburgi lap munkatársa előtt nyilatkozott az európai helyzetről és a világ kríziséről. Nyilatkozatában kifejtette, hogy Latin- Amerikában senkinek sem áll érdekében az, hogy a versaillesi békeszerződést végrehajtsák. Senkisem hiszi, hogy ez a szerződés, mely az európai gazdasági élet és a világkereskedelem szempontjából katasztrofális föltételeket foglal magában, végrehajtható. Senkisem hiszi Argentínában, hogy a békeszerződés szószerinti végrehajtása helyre fogja állítani a világ békéiét. A gazdasági egyensúly nélküli béke elképzelhetetlen s a versaillesi szerződés legnagyobb hibája abban van, hogy a győző államok kereskedelmét szétrombolja, anélkül, hogy a legyőzőitek hitelét újra megteremtené. A békeszerződés következményeit Argentína is erősen érzi, mert a szerződés következményeként előállott pénzelértéktelenedés lehetetlenné teszi Argentínának a központi hatalmakkal való kereskedelmét. Amerikában óriási mennyiségű gabona, gyapjú és zsiradékanyag van fölhalmozva s az árak nap- ról-napra esnek. Fölötte groteszk látványt nyújt, ha azt látjuk, hogy' Németországban ugyanezek az áruk napról-napra drágulnak, A hiitőházak és a raktárak alig bírják magukba foglalni az egyre jobban fölhalmozódó és elértéktelenedő kiviteli termékeket. Az elnök véleménye szerint a világ sorsa az Egyesült Államok kezében van, amelynek előbb-utóbb meg kell kezdenie a versaillesi békeszerződés revizióját. Európa csupán akkor érheti el a kiegyezést, ha az Unió az általa adott kölcsönök visszafizetésében bizonyos engedmények megadására hajlandó. Amerika gyakran gondolt arra a tervre, hogy az európai államoknak oly gazdasági tervezet elfogadását fogja javasolni, amely szerint az elengedett kölcsönöket produktív vállalkozásokba fektetnék. Azonban a mai fölfegyverzett Európa iránt Amerikának nincs bizalma. Amerika nem foglalkozik az antantnak adott kölcsönök elengedésével mindaddig, amig nem győződik meg arról, hogy ez a köny- nyités nem az európai militarizmusr fogja erősíteni. Hogy a gyenge valutájú országok politikai helyzete megszlárditható legyen, nemzetközi kölcsönre van szükség. Ez a kölcsön föltétlenül meglesz. Éppen azok az államok kényszerülnek majd megadni, amelyek ma megfulladnak aranyértékeikben.
