Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-27 / 46. szám

Csütörtök, julius 27. yftácftiJfaG,&íi7{mi*g Terebes. közé, hogy Oroszország az elkobzott javak ellenértékéül csupán eddig ki nem használt petroleumforrásokat tudna adni. Az antantpolitikusok véleménye szerint békét, vagy legalább is fegyverszünetet kell kötni a petroleumharcban, ha elejét akarják venni a súlyos politikai komplikációknak, amelyek az érdekelt hatalmak között bizo­nyára fel fognak merülni. Az orosz petró­leumnak ma oly nagsr politikai, katonai, gazdasági jelentősége van, hogy régen ki­nőtt a tisztán kereskedelmi jellegű ügyek közül s a világpolitika legkomolyabb problé­mái közé emelekedett. A tárgyaló felek közül Hollandia a legbé­késebb szándékú. Jó kereskedő lévén, igyek­szik ragyogó anyagi eredménnyel járt sem- legsségi politikáját továbbra is folytatni, an­nál is inkább, mert attól tart, hogy ha sikert erőszakol ki, ezzel megzavarhatja az Ameri­kával való jó viszonyát. Anglia is, úgy látszik, A jóvátételi kérdés problémájának megol­dása felé nagyjelentőségű lépés történt teg­nap. Balfour angol külügyminiszter közölte Poincaréval, hogy az angol kormány sze­rencsésnek érezné magát, ha Poincarét a jövő hét folyamán Londonban üdvözöl­hetné. A két miniszterelnök találkozása tehát, melynek ellentétes hirei hetek óta izgatott­ságban tartják az európai politikai életet, a jövő hét folyamán megtörténik s a Poincaré- hoz intézett hivatalos meghívás, mely meg­jegyzi, hogy a találkozás korábbi időpontját az olasz kormányválság akadályozza, s amely kijelenti, hogy Belgium és Spanyolország képviselőit is szükségesnek látja a tanácsko­zásba bevonni, igazolja tegnap közölt érte­süléseink hitelességét. Megírtuk ugyanis, hogy a londoni konferencián Belgium, Olaszország és Spanyolország is részt fognak venni s ezeknek az államoknak bevonása egészen természetes, mert a konferenciára készített angol program oly kérdéseket ölel föl, me­lyek az említett államokat is érdeklik. A pro­gram szerint ugyanis a konferencia főtárgya a jóvátételi kérdés lesz, melynek tárgyalásá­nál Poincaré a belgák álláspontját is meghaíl- gatandónak tartja, a második programpont a keleti-kérdés, mely Olaszország érdekkörébe vág s a harmadik a tangeri kérdés, melyet nem lehet Spanyolország nélkül megoldani. A két miniszterelnök találkozásából tehát a politikai élet szükségszerűsége egész kis konferenciát kovácsolt. A konferencia elé a legkülönfélébb per­spektívákat vetíti a francia sajtó. A Paris Midiben például azt Írja Philipp Millet, hogy a konferencia számára kedvező előjel, hogy Poincaré ma már sokkal engedékenyebb, mint azelőtt volt s mint ellenségei gondolják. Az angolok is — úgymond aztán — el fognak bámulni ezen, mert hozzászoktak ahhoz, hogy Poincarét olyan embernek ismerjék, aki az ablakok beverésében leli gyönyörűsé­gét. Aki Poincarét ismeri, tudja róla, hogy nem engesztelhetetlen s meg lehet győződve arról is, hogy Poincaré sohasem fogja köny- nyelmü politkai kalandokba sodorni Francia- országot. Nem tudjuk, hogy a mindig jól informált Millet ironikusan akarja-e mondani ezeket, vagy komolyan veszi megjegyzéseit. Nem konciliás megegyezésre törekszik. A szovjet­kormány a petroleumkonferencián is régi politikáját folytatja s egyik csoportot a má­sik ellenében játsza ki. Tagadhatatlan, hogy Oroszországnak szimpátikusabb a Standard Oil Co.-val való együttműködés, mint az an­gol indiai-perzsa-mezopotámiai hatalmi komplexum kibővítése, minthogy a Shell csoporttal megkötött szerződés bizonyára ezt jelentené. Az oroszok szándékaival e pil­lanatban még senki sincs tisztában. Való- szinü azonban, hog3^ a politikai moráljuknak megfelelő halogatást fogják megint válasz­tani. Az eddigi kísérletek, melyek a két nagy tröszt között a termelés érdekében meg­egyezést akarnak lélrehozni, nem jártak si­kerrel. Ennek akadálya, hogy Anglia és Amerika világpolitikai ambíciói állanak a petróleum hátterében s befolyásolják a tár­gyalásokat. tudjuk azt sem, mi van annak há derében, hogy Millet vasárnap még arról irt, hogy Poincaré inkább menjen Sangvignybe üdülni, mint Londonba tárgyalni s tegnap már a lon­doni tárgyalások kontúrjait kezdte fesze­getni. Mindenesetre érdekes ez a jelenség és a Millet által „engedékenyének jellemzett Po­incaré londoni útja felé csak érdeklődéssel tekinthetünk, bár nem bízunk abban, hogy a farkasból máról-holnapra bárány is lehet. A jóvátételi bizottság csak a londoni konferencia után dönt. Páris, julius 26. (Wolff.) Chicago Tribüné jelentése szerint az angol és francia kormá­nyok tegnap Belgiumot és Olaszországot fel­szólították, hogy küldjenek képviselőket a londoni konferenciára. Állítólag Spanyolor­szágot is meghívták. Tekintettel a közeli kon­ferenciára a jóvátételi bizottság elhatározta, hogy a német moratórium-kérelemre mind­addig nem válaszol, mig a kormányok e kér­désről nem tárgyaltak. Összehívják a legfelsőbb tanácsot. Róma, julius 26. (K. B.) Olasz körökben va­lószínűnek tartják, hogy a legfelsőbb tanácsot mihamarább egybehívják, még pedig néhány nappal Lloyd George és Poincaré találkozása után, hogy a jóvátétel és a moratórium kér­déseit újból megvitassák, miután az angol­francia tárgyalásoknak csupán előkészítő jellege van. A továbbiakban a legfelsőbb ta­nács a görög-török kérdésben is állást fog foglalni, miután chanzer miniszter utazása a Törökországra vonatkozó angol álláspontban kedvező változást idézett elő. Tiltakozás a német pénzügyek ellenőrzése ellen. Berlin, julius 26. A Deutsche Tageszeitung sze­rint a német nemzeti parlamenti párt Löbe elnök­höz nyilatkozatot intézett, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a garancia-bizottság memorandumát a birodalmi kormány elfogadta s hibáztatják, hogy a birodalmi kormány a birodalmi gyűlés megkérdezése nélkül lemondott szuverénitásának legfontosabb jogairól. A német nemzeti frakció erre való tekintettel a birodalmi gyűlés azonnali egybehivását kéri. Homonna, julius. Kedves, meleg, kellemes érzés, visszaszállni emlékeinkkel a gyerekkor meséihez, elbeszélgetni a rég múlt idők legendás alakjaival, akiket az emlékezet egy-egy facsoport, egy-egy várrom omladékai mellé varázsol... Terebesen vagyunk!... Az Andrássy-kert kö­zepén, amögött a gyönyörű síremlék mögött, ahol a nagy Andrássy alussza örök, bár nem za­vartalan álmát, a hatalmas platánok és tölgyek csöndes árnya alatt, az öreg tó vizének csöndes pihenése mellett. Itt van a régi terebesi várrom. Nem híres, ne­vezetes hely, de sok szép rege fűződik hozzá. A történelem is, lassú forgásában, bele-bele akad néha ebbe a néhány méter magas váromladékba. Ma már csak egy téglafal meredezik az egyik púpos földhányás tetején az ég felé s körötte száradásnak, halódásnak induló vörös és erdei, fenyők hajlonganak a szélben s ütögetik-verde- sik ágaikkal az amugyis omladozó fal peremét. A vár közelében, egy másik földhányás köze­pén, erős vasráccsal és kőkapuval védett bor­pince ásitozik a paricsi hid felé. A rom s a pince — a népmesék és regék kö­zéppontja a mesélő nép hitében. Történelmi alakok járnak erre éjszakánként s kisértik az arra tévedőket ijesztő kisértetruhá- ban. Éjféltájban... nincs a királynak annyi pén­ze, amiért a paricsi asszony elmenne a vár alatt Terebes felé. Nem lehet erre a merész vállalkozásra rábírni egyszerű halandót, mert a legenda szerint a kí­sérlet igen nagy veszedelemmel jár. Pont éjfélkor — ha a pálosok templomában az óra elüti a tizenkettőt — a várfal tetején meg­jelenik hófehér ruhában Országh Anna, a vár egykori szépséges úrasszonya. Kibontja bokáig érő gyönyörű haját s arany fésűjével fésülgeti, simogatja az omló, dús, fekete selyemfürtöket. Igézetével elbűvöli, elvarázsolja az arramenöt. Aki fölnéz a várra s akinek tekintete találkozik a szépséges Ilona tüzes, égető tekintetével, an­nak még azon az éjszakán meg kell halnia. S azt mondják: ez nem mese! Való igazság! így járt szegény Baran Gyuri is, a belmajori bé­res. Volt szép felesége, aranyhaju kislánya, szőke fiacskája s boldog kis tanyája ott állt az urasági udvar egyik takaros szögletében. Úgy éltek ott­hon, mint a turbékoló, szelid galambok, békés boldogságban, megelégedésben. Csak a bolond farsang el ne csavarta volna a Gyuri fejét. Húzott a cigány s a majorbeliek far­sang utóját ünnepelték. A fiatalja mind ott tán­colt s kurjongatott a csákujfalusi zsidó korcsmá­jában. A muzsika elhallatszott a majorbeli kis szögletbe, a Gyuri kis tanyájára is. ;~.r~ A fiatal béres szerette a táncot, szerette, a mu­zsikát s nem bírt a kisértésnek ellentállni. Az asszony hiába marasztalta szép szóval, a mu­zsika kihúzta a házból. És Gyuri elindult, de többet nem tért vissza. Ropta a táncot és mulatott. Vígan kurjonga­tott a többi legénnyel. Virtusból ivott s fizetett a korabeli legényeknek. Röpült az idő s észrevétlenül állt be a késő éjszaka. Gyurinak szolgálata volt a belső udvar­ban. Szuroksötétben, éjfél előtt egy óranegyed­del, nekiindult kótjragos fejjel a széles, latyakos utón a sötét grófi kertnek. Hogy-hogy nem, a vár alatt találta magát. Csak úgy véletlenül fölnézett a falra s éppen ebben a pillanatban ütötte a falusi óra a kísérte­ties tizenkettőt. A várfal tetején már ott ült Országh Ilona. Gyönyörű szép volt. Fehér szellemruhája bele­világított a sötét éjszakába, arany fésűje fény­lett, ragyogó szeme csillogott, mint a gyémánt s tüzével vonta magához a Baran Gyuri tekintetét. És a gyönyörűséges látvány elbűvölte sze­gényt. Gyuri elfelejtette szép, fiatal feleségét, el­felejtette a két drága, aranyszőke gyerekét és hűséget esküdött a tüneménynek. A szellem — a szépséges Országh Ilona erre leszállt a várfal tetejéről s földöntúli muzsikaszó mellett lejtett Gyuri előtt a' kert kanyargós utaln. ...Reggelre holtan találták a fürdő mellett! mély árokban ... Ezért nem próbálkoznak éjfél tájban a várfal körül járni, sem a paricsiak, sem a terebesiek. * Ez a rege azonban nem áll magában Terebesen Néha azonban másfelé is el-eltéved a régmúlt századok alakjai közül egy-kettő, hogy a kertben sétálóknak éjjel egy kis hátborzongást szerezzen. A régi mosóház, a kripta és a kastély, no meg a Pálos-kolostor — ezek körül a régi Thököly- vitézek, vagy talán még Országh Ilona íródeákja is járnak szemleutra. A nagy kert hatalmas fái közt surrannak el hihetetlen gyorsasággal s ha­lálra rémitik a két nagy kapu és a kastély sarka mellett őrtálló szegény cseh katonákat. Azt mesélik, hogy a kolostorban huszárok ta­nyáznak s még ma is huszáros pofonokat oszto­gatnak a rossz órában arra ténfergő halandónak. * Kilencéves koromban, kukoricafosztáskor hal­lottam mesélni ezeket a történeteket s nem jár­tam a várfal környékén és a kertben napnyugta után, jó sokáig . . . Addig, míg rá nem eszméltem, hogy a legszebb ez a kert, a tavaszi illatos, holdvilágos estéken, amikor elül a zajos falu lármája s a kertben semmi sem zavarja a kert gyönyörű szépségét. Az ember szinte elfelejti itt a jelen keserveit s | a lélek a múlt nagy emlékeivel beszélget. Sokszor kerestem fel ezt a helyet, de Országh Ilonával nem találkoztam. De lelki szemem előtt megjelentek a századok nagy emberei. Megeleve nült a kor, midőn a várban a nádor-ispán Perényl lakott, vagy mikor forgalmas, pezsdülő, eleven volt az élet, amikor száz évig a zempléni -ispán székelt a várban, vagy amikor a mohácsi vész után itt, ebben a várban nyitották meg az or­szággyűlést. Megjelent lelki szemem előtt Thököly hadsere­ge, s láttam az utolsó perceket, mikor a várom- ladék máig is árván szomorkodó utolsó fala mel­lől röpült levegőbe a hatalmas erődítmény többi bástyája. A vár valamikor igen nagy lehetett. Az ember­kéz emelte halmok erre engednek következtetni. Szildás magaslat nincs ezen a vidéken, de a mély, széles körben futó sánc mutatja, hogyan védekeztek itt is a vár régi urai. Sok küzdelem s nagy történelmi események ta­núi voltak az omladozó faj porladó kövei, de az emlékezés ébren őrködött fölötte. A néplélek nem hagyta gazdátlanul a romokat s a várfal tete­jére még most is felidézi Országh Ilona varázs­latos alakját. Inczinger György. ¥ÁV IRATOM Kemál basát agyonlőtték. Tiílisz, julius 26. Tegnap este az átmene­tileg Tiífiszben tartózkodó Kemál basát két hadsegédjével együtt valószínűleg ör­mény terroristák az utcán lelőtték. Összeomlik az orosz szovjet. Trockijék menekülni készülnek. Bécs, julius 26. A Neue Freie Presse esti kiadása állítólag jól informált helyről arról értesül, hogy Trockij és a többi vezető szov­jetpolitikus minden előkészületet megtett a menekülésre, mivel a szovjetrendszer közeli összeomlásától tartanak. A hir eddig még nem nyert megerősítést Bonomi nem vállalja a kormányalakítást. Róma, julius 26. (Havas.) Az II Mondo je­lentése szerint Bonomi visszaadta a kabinet- alakitásra szóló megbízatását, miután a szo­ciáldemokraták csoportja terveivel ellen­kező álláspontot foglalt el. Gioiitfi nem hajlandó a politikában részt venni. Páris, julius 26. (Havas.) Giolitti, aki a nyarat Vichyben tölti, a Tribunában megerő­síti azt az elhatározását, hogy nincs szán­dékába Rómába visszatérni. Véleménye szerint a jelenlegi kormánykrizis az igazol­hatatlan türelmetlenség rovására Írandó. Ha az uj kormány erélyesen akarna szembe­szállni a fascizmussal, akkor polgárháború törne ki, további óvatossága esetén azonban újból megbuktatnák. Giolitti örömének adott kifejezést, hogy az uj kormány megalkitásá- nál az ő személye nem kerül kombinációba és szándékába van a jövőben is távolma­radni a politikai élettől. A kisantant saitóértekezlete véget ért. Karlsbad, julius 26- Tegnap fejezték be a kisantant-államok és Lengyelország sajtó­főnökeinek karlsbadi értekezletét- A konfe­rencián 6 határozatot fogadtak el. Elhatároz­ták, hogy a konferencián résztvett államok sajtójának egymáshoz való viszonyát még szorosabbá teszik, amely célból az egymással való távirati-, távbeszélő- és postaforgalom javítását egy vegyes bizottság fogja előkészí­teni, a hivatalos sajtóügynökségek pedig az eddiginél is szorosabb viszonyba fognak lépni. Legfontosabb a bizottság ama határozata, hogy egy közös sajtószervet fognak létesí­teni az egymásra vonatkozó hírek közlésére, valamint a külügy informálására- Ez annyit jelent, hogy a kisantanthoz tartozó államok külügyi sajtópropagandáját egységes szem­pontok szerint fogják irányítani. A jövőben évenként két értekezletet is fog­nak tartani. A következő konferencia Len­gyelországban lesz­Nemzeti kongresszus a béke érdekéken Londonban. London, julius 26- (Havas.) A huszon­kettedik nemzetközi békekongresszuson a londoni Lordmajor hivatalos elnöklete alatt a Mansion Houseban ma nyilott meg. Húsz nemzet képviseletében körülbelül ötszáz delegátus jelent meg. Miután a Lord­major üdvözölte a delegátsukat, a kongresz- szus Lafontaine szenátor (Belgium) elnökié- i sével megkezdte a munkálatokat. Fischer an­gol közoktatásügyi miniszter a delegátusok­nak átadta György király üdvözletét s beszé­Bukarest cserbenhagyta BelgrAdot Kolozsvár, julius 26. (Saját tudósítónk jelenté­se). A népszövetségi tanács londoni ülésén zárt ajtók mögött tárgyalták a bandamozgalmak nem- ] zetközi megvizsgálására vonatkozó előterjesztést is. Ennek az eseménynek igen érdekes előzmé­nyei vannak, amelyek élesen megvilágítják a balkáni politika rejtelmeit. Néhány héttel ezelőtt, mikor Románia, Jugo szlávia és Görögország közös lépésre szánta el magát Bulgáriával szemben, a román sajtó azon volt, hogy a közvéleményben bnlgárellenes han­gulatot keltsen. A kormányhoz közelálló lapok azt írták, hogy a komitácsik garázdálkodásait, közvetlenül Szófiából mint központból irányítják, majd pedig megállapították azt is, hogy Sztam- bulinszki bulgár miniszterelnök szövetséget kötött Rakovszki ukrán népbiztossal s a szófiai kor­mány is meg akarja teremteni a bolsevista rend­szert. A demars, amelyet Románia, Jugoszlávia és Görögország közösen küldtek meg Szófiába, azt követelte, hogy Bulgária tűrje el egy nemzet­közi bizottságnak bulgár területen lefolytatandó vizsgálatát s ha a bandamozgalmak még igy sem szűnnének meg, a jegyzéket aláíró államok „kénytelenek lesznek" a rend fentartása végett bulgár területeket megszállni „ Negyvennyolc óra múlva megérkezett a bulgár válaszjegyzék, de a bukaresti külügyminiszté­rium csodálatosképpen nem hozta nyilvánosságra annak tartalmát s lassan-lassan a sajtó is abba­hagyta sorozatos támadásait Bulgária ellen. Bulgária válaszjegyzékében ugyanis meglepe­tésszerűen elfogadta a nemzetközi vizsgálatot célzó javaslatot, de — az egész akciót a Népszö­vetség védelme alá kivánta helyezni. S ez volt a három ország diplomáciája számára az első meglepetés, de nem az utolsó, mert Bul­gária még tovább ment egy lépéssel. Ugyanis bejelentette a népszövetségnek, hogy uj Balkán-szövetség létesült Románia, Jugo­szlávia és Görögország részvételével s ez a szövetség erősen veszélyezteti a egész Balkánt, de főleg Bulgária békéjét. És Bulgária nem számított rosszul. Sem Fran­ciaország, sem Anglia nem látnák szívesen, ha a Balkánon az ő tudtuk nélkül történnék valami. Belgrádot érthetően kellemetlenül érintette ez a jelentés, ámde talán még kellemetlenebbiil ha­tott rá ama bukaresti értesítés, hogy Románia nincs abban a helyzetben, hogy a bul- gárellenes akciót a maga részéről tovább Is iolytassa, egyidejűleg pedig Görögország ré­széről Is hasonló értesítés érkezett Belgrádba. Balfonr meghívása Polncarehoz. A londoni tanácskozás programja. — Az engedékeny Poincaré.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom