Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-21 / 41. szám
Katasztrófapolitika. Prága, julius 20. (a j.) „Miért várjuk be minden esetben a (katasztrófát és miért nem teszünk lépéseket (a veszedelem megelőzésére? kérdezte Kenn- worth> angol képviselő Lloyd Georgetól az elmúlt héten az angol alsóházban. Ez a kérdés kiemelkedik abból a szóáradatból, mely iEurópa parlamentjeiből a közvélemény felé (áramlik. Belső tartalmánál és komoly jelen- jtőségénél fogva ez a kérdés hosszabb életet [érdemel az események gyorsan múló soro- iZatában, mint a tiszavirágéletü politikai kije- jlentések rövid aktualitása. Kennworthy kérdése a legérzékenyebb (oldalukon érinti az európai államférfiakat és kemény kritikáját adja rendszeressé vált politikájuknak. Hogy a kérdésre Lloyd George 'semmit sem válaszolt, hogy Kennworthy (szavai hatamas kérdőjelként rajzolódtak az (európai politika horizontjára s hogy feleletet egyáltalán senkisem akar, vagy senkisem ;tud adni reá: ez jellemző és szomorú valóság, (mely csak emeli és alátámasztja a kérdésiben foglalt politikai igazság súlyát. Mert az lángol képviselő kérdésében benne foglaltatik az, hogy a mai európai államférfiak katasz- Itrófapolitikát folytatnak s e politikájuk eredE énye mindaz, ami ma vagy mint már be- övetkezett katasztrófa áll Európa előtt, vagy punt fenyegető veszély jelentkezik Európa (politikai vagy gazdasági életében. Ezt a megállapítást keserves tapasztalatok avatták (igazsággá s e katasztrófapolitika juttatta zátonyra Európa egykor könnyen haladó haljóját Amerre nézünk, mindenhol e katasztrófapolitika destruktív jelenségeivel találkozzunk. A vabankpolitika üli diadalát Oroszországéban, ahol bolseviki kalandorok társadalmi és gazdasági katasztrófák farkasvermeit ásták jmeg s ahonnan a súlyos veszedelmek réme .fenyeget Nyugat felé. A bolseviki uralommal szemben követett európai politika egyszerűen nem politika, mert vagy fegyveres beavatkozás tervezgetéseiben merült ki s ez- izel fentartotta a háború lehetőségét, vagy .megalkuvást keres a szovjet vezetőivel s ez leseiben üzleti spekuláció egy lerongyolt ál- |lam megmaradt értékeire, a vörös uralom kétes exisztenciáju államférfiaival. Ez az utóbbi manőver hozta össze a hágai konferenciát, melyen az európai államok úgynevezett szakértőivel a macska és az egér játékát űzte heteken keresztül az a Lityinov, akiről Gauvain francia publicista nemrég kisütötte, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt kirabolta a tifliszi póstahivatalt. Az európai politika gazdasági szakértőit az orruknál fogva vezeti ez a betörőből diplomatává avanzsált bolseviki vezér s ez a jelenség legszebb bizonyítéka annak a körültekintésnek, előrelátásnak és megfontolásnak, mellyel az európai államférfiak politikájukat koncipiálják. Hogy ezek a gyászos végű kísérletezések végeredményükben a szovjet rendszerét erősitik meg s ezzel az orosz nép katasztrófáját teszik még súlyosabbá, az egészen bizonyos s hogy ezenfölül az európai gazdasági élet nyugodalmas kifejlődését sem segíti elő a kapkodásnak ez a vacilláló politikája, az is kétségtelen. De lehet-e a gazdasági élet rendjének kialakulásáról, az ezer sebtől vérző Európa gazdasági felgyógyulásáról beszélni akkor, mikor a politikai kuruzslók a sebek gyógyi- tása helyett a tátongó sebeket még jobban elmélyítik, amikor a természetes gyógyítás módozatai helyett üres és egyre eredménytelenebb konzíliumokkal akarják helyreállítani a lenyöngült és erőt vesztett pacienst? Gazdasági bajok meggyógyitása, szétzüllesztett 'gazdasági harmónia ujjáteremtése után kiált Európa s hideg számok, egyszerű és beszédes adatok bizonyítják azt, hogy a tizenkettedik órának utolsó perceit futja be az európai gazdasági élet órájának mutatója. Akiknek figyelniök kellene erre az intésre, akik ma diktálják az európai politikát, azok a politikai álmok szugesztiója alatt cseie- kesznek. A1 franciák még mindig abban mesterkednek, hogy a háborúból megmaradt drótsövényeikkel körülkerítsenek megnyirbált gazdasági területeket, hogy megbénítsanak természetes erőkifejtéseket és a legyőzőiteknek nyilvánított államokra Jóvá- tétel“ és más gyilkos cimeken telhetetlen piócákat ültessenek, amelyek egyes államok gazdasági vérkeringésének centrumából szívják ki az éltető vért. A szent egoizmusnak és a mérhetetlen kapzsiságnak jelenségeit vetítik felénk minden nap az európai politika boszorkánykonyhájából: Parisból. Ezek azok a jelenségek, amelyek szisztematikusan készítik elő Európa gazdasági katasztrófáját. A gazdasági katasztrófa irtózatos pusztulásának sötétlő perspektívái mellett szinte elhomályosulnak azok a jelenségek, melyek az európai államok belső politikájában is a katasztrófák útját világítják meg s amelyeknek indító és mozgató motívumai legnagyobbrészt az európai politika elveiből és irányaiból táplálkoznak. Németországban a konszolidáció munkáját állandóan zavarják a jobbra vagy balra kilengő indulatok kirobbanásai s az állam gépezetét ritmikus zakatolásában mind gyakrabban akasztják meg a katasztrófához közeljáró megrázkódtatások. Szinte elsiklik figyelmünk a lengyelhonban uralkodó politikai viszonyok fölött, melyek a polgárháború magvát hordozzák magukban s katasztrofális rázkódtatást hozhatnak a nagynehezen életrekelt uj államra. A nagy viharban szinte csak gyenge szélsüvités az a vonagló sikoly, mely Bécs felől tör a nagyvilágba, melyben az éhség srr, melyet a nyomorúság jaja tesz borzalmassá s mely az uj térképszabdalásnál ottfelejtett kis korcs- államnak talán utolsó fölkiáltása az élet után. A nagy veszedelem örvényének szélén már szinte hozzászokva a katasztrófák morajához és elborulva a nemzeti pusztulások min- dennapiasságán, a tehetetlenség érzésével (nézünk magyarországi testvéreink politikai és gazdasági küzdelme felé s felsajog sziA fascista zavargások megbuktatták a j Facta-kormányt. A fascista mozgalmak egyre I erősein) megnyilvánulásai komoly politikai j válságot idéztek elő. A legutóbbi fascista zavargás Kremonában zajlott le, ahol a fascis- ták megrohanták Miglioni néppárti képviselő házát s egész berendezését szétrombolták, könyvtárát fölégették s csak a rendőrség közbelépése akadályozta meg azt, hogy a házat fölgyujtsák. Miglioni házától Gariboti szocialista képviselő házához vonultak a fascisták s itt akarták folytatni a rombolást- A kremonai eseményekben kifejezésre jutott a fascista mozgalom iránya, mely nemcsak a kommunisták és szocialisták ellen fordul, hanem hadat üzen az olasz néppártnak is- Ez a fyözös veszedelem közelebb hozza egymáshoz a két fenyegetett tábort s a kremonai események meggyőzték a szocialisták erős ellenfelét: Miglionit is arról, hogy a katolikus néppártnak szövetséget kell kötnie a szociáldemokratákkal. Ez a szövetség a kamara ülésén kialakult, mikor a kremonai pusztítások hírére Modigliani a szocialisták nevében azt indítványozta, hogy a kamara napolja el vünk, ha arra gondolunk, hogy a jelek ott is milyen rémes nyugtalanságot és mily sző*, nyü gazdasági bajokat mutatnak. Ha igy körültekintünk, az a gondolat támad fel bennünk, hogy a katasztrófapolitika már nem egyszerű kisiklás és nem rövidéiért gikszer a világpolitika nagy hangszerén, hanem, sajnos, rendszerré vált az európai politika színpadán. A békeszerződések óta ebben a végzetes rendszerben élünk s napról- napra valami kínos meglepetéstől tartunk. Élünk, mint a kietlen szigetre kivetett hajótöröttek, nem gyújt nekünk világosságot egy közeledő mentöhajó mécsese, nem várjuk sehol a nap keltét a ködös, olmós, felhős, villá- mos viharzása közepette. Európa gépkocsija eszeveszetten száguld az örvény felé, mert egyik-másik soffőrje ész és megfontolás nélkül, nemzeteket és népeket gázova, törtet makacsul és fanatikusan előre az egyszer kitűzött cél felé. Miért nem tudják megállítani vad rohanásában? Miért nem tudják a józanabbak megelőzni a katasztrófát? ... Erre a kérdésre kér feleletet Kennworthy Londonban és az emberek milliói Európában. üléseit mindaddig, mig a kormány nem bünteti meg a lázadókat s mikor az egész kamara — a jobboldal kivételével — Facta miniszterelnök javaslatával szemben Modigliani indítványát fogadta el- A válságos helyzet még élesebben alakult ki a szerdai ülésen, mikor a kamara óriás többsége fordult Facta ellen, aki erre kénytelen volt a konzekvenciát levonni s a kormány lemondását a király elé terjeszteni- Az ülés során ugyanis a néppárt a kamara napirendjére vonatkozóan indítványt tett s a kormánytól a törvény pártatlan alkalmazását követelte, ami burkolt formában bizalmatlan- sági nyilatkozatot jelentett- Az amúgy is izgatott ülés drámai csúcspontját akkor érte el, mikor Mussolini fascista vezér kijelentette, hogy pártja nemsokára dönteni fog arról, vájjon egyáltalában megmaradjon-e a kamarában- Figyelmeztetett arra, hogy Olaszországban ma nem maradhat oly kormány helyén, amely programjában a fascisták ellen alkalmazandó gépfegyverekről is beszél. A fascisták a reakcióra fölkeléssel válaszolnának. Megbukott a Facta-kormány. fAM A Mondj igazat — nem kapsz rendjelet. Irta: Mikszáth Albert. Tíz év előtt, még a jó békeidőben történt, hogy Magyarországra egy bolivai katonai küldöttség jött az ágyú- és municiógyártást tanulmányozni. A minisztérium részéről történetesen engem rendeltek ki, hogy a boli- vároknak tájékoztató útbaigazításokkal szolgáljak. Ez kitüntetés a minisztériumtól és egy várható medália a bolíviai kormánytól, világosítottak fel kollegáim, nem csekély irigykedéssel. Engem pedig, aki akkor még alig pár hónapja, hogy befejeztem a Fiume-kávéházban végzett jogi tanulmányaimat és fiatal voltam, mint a zöld gyümölcs, elfogott a vágy, hogy gomblyukamba ne szegfűt tűzzek, hanem valami színes szalagot húzhassak. Hej, pedig a szegfűt gömbölyű, lágy kezek adják; az olyan fiatalnak pedig, mint én — szívesen. De már az ember úgy van teremtve, hogy inkább az elérhetetlen után vágyódik. Nem tudom, idős koromra lesznek-e rendjeleim, annyi azonban mindenesetre bizonyos: akkor az után fogok vágyni, hogy valaki szívesen adjon egy szál szegfűt. — Valószínűleg egy rendjel! — kedvesen csengett fülembe barátaim szava s haza érve azonnal elkezdtem tanulmányozni a lexikont. Legnagyobb rémületemre azonban a bolíviai rendjelekre vonatkozólag semmiféle feljegí^zést nem találtam. Ennek a köztársasági államformában élő spanyol-amerikai nemzetnek talán nincsenek is rendjelei, villant át agyamon a lesújtó gondolat. De a bolivárok megérkeztének napján kellemes meglepetés ért. A küldöttség vezetőjének, Santa Crux hadügyminiszter tábornoknak legalább féltucat exotikus rendjel tarkította széles mellét. A kitüntetések csillogása mindjárt jókedvre hangolt s bár a lexikonból merített kételyeim miatt nagyon lehangoltan mentem ki a pályaudvarra, most mégis őszinte, meleg szavakkal üdvözöltem a jövevényeket és később is teljes igyekezettel azon voltam, hogy a kedvükbe járjak. í Hová — merre vezessem őket? Teljesen reám volt bízva. Felső helyről csak azt az utasítást kaptam: bárhova, csak oda nem, ahol tényleg ágyút, vagy muníciót gyártanak. így jutottunk el aztán mindjárt első nap egy tétényi pezsgőgyár fejedelmi fénnyel berendezett pincéjébe, melynek zsenerőz igazgatójáról közismert, hogy a külföldi vendégeket különös szeretettel kínálja habos-gyön- gyü italával. Nem okozott sok fejtörést a további napok programjának összeállítása sem, melynél csak az az egyedüli szempont vezetett, hogy Santa Crux és társai jól érezzék magukat s én ügyes kalauzolásommal mennél több érdemet szerezzek a rendjelre. így fordultunk meg sok olyan helyen, melyet megemlíteni sem merek, de ahol több apró jelből következtetve megállapíthattam, hogy a bolivárok igen jól érezték magukat. Az öreg Santa Crux különben igen eredeti egyéniség volt s mint minden izében katonaember, gondolatai is mindig a háborún kalandoztak. Egy délelőtt fölvittem a várba. Hadd lássa — gondoltam magamban — milyen szépen lakik a magyarok királya, ö azonan cseppet sem volt megelégedve. — Nem ér ez semmit, — jegyezte meg kicsinyléssel — nincs az egész várban egy gránátbiztos fedezék sem. De nemcsak a várat nézte a sztratégia rideg szempontjából, hanem az egész világot hadszíntérnek tekintette. Akkor pedig az ilyesmi még nagyon komikusnak tűnt föl s én titokban jókat nevettem befelé, mikor a főváros egy díszes terére hívtam föl a figyelmét s ő elismeréssel jegyezte meg: — Nagyon szép és kiválóan alkalmas nehéz ütegek beásására- Innen félóra alatt rommá lehetne lőni a váratLojális szivem nagyot dobbant s egész testemen fázós hideg futott keresztül, de nem mondtam neki ellent- Hiszen a kedvében akartam járni. A jó öreg Santa Crux pedig még többször visszatért erre a témára, mert minden egyes hegyet, völgyet, utcát és teret aszerint birált: alkalmas-e ütegek beásására, vagy sem? Én pedig nagy figyelemmel hallgattam a marcona öreg ur szavait s önkéntelenül egy régi nógrádi ismerősömre gondoltam, aki — mivel az ádáz háború helyett inkább jól gondozott gyomrát szerette — a megye hegyesdombos vidékét csak abból az egy szempontból vizsgálta: alkalmas-e a hely szalonnasütésre, vagy sem? A sok kirándulással azonban az idő gyorsan telt s engem már kezdett idegessé tenni a rendjel. Már közel egy hete, hogy a bolíviaiak itt vannak s még egyáltalában semmi említés sem esett róla. Már többször kerülgettem a kényes kérdést, mint macska a forró kását, a tábornok azonban nehezen értette el a dolgot s én kezdtem átlátni, hogy megkerülő mozdulatokkal nem érek semmit: itt nyílt rohamra van szükségMikor öreg tábornokom egy este különösen jó hangulatban volt, elmondattam vele rendjeleinek természetrajzát- Ezt az alkalmat aztán nem mulasztottam el és nyíltan fölléptem: egy kisebb fajta rendjelet széles melléről leakasztva, fölpróbáltam kék zakóruhámra- Még zsebtükrömben is megnéztem: miként fest rajtam? J^FZÁGfAI f Prága, péntek, 1922. jnlius 21. /ffir )T/i wwb \A\rW £ MM \MZ\JQ I&3&3£s5s — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — Főszerkesztő: DAT ITT AT MA DTI A D Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK r ÜLI II JVAI NArlLAr FLACHBARTH ERNŐ dr. ——— .........— "■■■■■ .
