Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-20 / 40. szám

CsíitöríöK, juhus zu. ŐTtj.ÍGjllJWfWtítftlRMP 3 A magprorszáfi cscméipff. A nemzetgyűlés mai ••1 r mese. Budapest, julius 19. Saját tudósítónk tele- fonzelentése.) A nemzetgyűlés mai, szerdai ülésén mindenekelőtt elfogadták Forgách Miklósnak és társainak az indemnitás sür­gősségére vonatkozó indítványát. Holnaptól kezdve tehát az indemnitási javaslatot nyolc­órás ülésekben fogják tárgyalni. Azután fe 1- olvasták az inditványok és interpellációk könyvét. Interpellációt jelentett be Rassay Károly a katonai bíróságok által polgári sze­mélyek fölött kémkedési ügyekben hozott halálos ítéletek tárgyában, Szakács Andor a kormányzó személyével kapcsolatosan az államfői hatalomnak a közel jövőben elkö­vetkezhető változásról, Dénes István az aratási szerződés nélkül maradt munkások­ról, Östör József a nyugatmagyarországi ha­tárátlépések nehézségeiről, Nagy Ernő a be- regmegyei állapotokról, Drózdy Győző a földbérletekről, Kiss Menyhért a képzőmű­vészeti főiskoláról és Saly Endre a cukor és a zsír drágulásáról, Friedrich István pedig a balatonfüredi állapotokról. Az indemnitás vitája során Szabó Sán­dor egységes párti képviselő rámutatott arra, hogy a mostani vitában a politikai élet ínagymosást rendezett s ettől a mosakodástól (inkább fekete lett minden, mint fehér. Be kell ivezetni az egyéni felelősség elvét. A tömeg [az utcán elindul és szubjektív benyomások j alapján cselekszik. A választójog kérdését ínem lehet hangulat alapján elintézni és ez­ért nagyon helyesli azt a választási rendele­tet, amelynek alapján a nemzetgyűlés össze­ült. Általános választójogról egyelőre nem ügen lehet szó. Nem lehet — úgymond — [tisztelni azt a szabadságot, amely nem tisz­teli a törvényt. Haller István arról beszélt, hogy az ellenzék ínem foglalkozik kellő mértékben a választási visszaélésekkel. Pártja minden oly mozgal­mat támogat, mely a konszolidáció érdekét .szolgálja. A választások azonban sok fullán- ikot hagytak hátra, ami megnehiziti a meg­egyezést. Eddig csak egyetlen egy válasz­tás volt, amely igazán a nép akaratán nyu- igodott s valóban titkos volt, amely ellen pa- nasz nem merült fel és pedig az 1920-iki. (A [szociáldemokraták közbekiáltanak: De a kü- ;Iönitményekkel.) Haller azután a drágasági kérdésről beszélt. Tudni kívánja, hogy a kormány megtett-e minden intézkedést arra nézve, hogy a nyomorult exisztenciák el ne .pusztuljanak. Majd azt kérdezte, hogy mit csinálnak annak az 50 fillérnek ellenében, amelyet a cukorelosztóbizottság részesedés címén minden kiló után beszed és amely évente 27 millió koronát tesz ki. Határozati : javaslatot ad be, amelyben azt kívánja, hogy a cukorközpont ügyiratait terjesszék a Ház elé, a cukorközpont élére kormánybiztost ál­lítsanak s indítsanak vizsgálatot a cukorel- osztóbizotság ellen. Bírálta a 33-as drágasági bizottság működését és kijelentette, hogy az ellenzék minden oly tárgyalásban részt vesz, amely a drágaság letörését célozza, de nem hajlandó a kormányt azokban a lépésekben támogatni, amelyek a drágaságot növelik. Kívánja, hogy a munkásosztály demokratikus bánásmódban részesüljön. Célja, hogy erős szociális kérdéstől átitatott nemzeti hangu­lat legyen, mely keresztény erkölcsi alapon áll. Az ülés még tart. Kállay adóiavaslataL A pénzügyminiszter ismertette az adójavas­atokról szóló terveit. Budapest, julius 19. Az egységes párt pénz­ügyi bizottságában Kállay pénzügyminisz­ter bemutatta adójavaslatait. Kifejtette, hogy a sokféle adóztatás helyett visszatér a béke­beli négy adóhoz, a föld-, a ház-, a kereseíi- és a társulati adóhoz. Minden egyéb adót el­töröl. A községi adózás rendszerét is át akarja alakítani. A földadónál buzaalapon kí­vánja az adóztatást végrehajtani, mert leg­utóbbi időben a bérleteket kizárólag gabo­nában kötötték meg. A tervezett adókulcs ‘ szerint minden adókorona egy kilogram bú­zának felel meg. A házadónál megszünteti a házkataszter további vezetését és a lakó­szobák szerint kivetett eddigi adót bérérték után kívánja felvenni. A kereseti adó jelen- lenlegi négy osztályát megszünteti és mérté­két a mostani kulcsról le akarja szállítani, úgy hogy legföljebb öt-tiz százalék között le­gyen. A kereseti adót a községi háztartás céljaira engedi át. Különbséget tesz szabad­kereset és fixíizetéses kereset között. Az utóbbinál a heti, illetve havi keresetet veszi számításba. A társulati adózásnál eddig fenn­álló adónemeket összeolvasztja. Egységes kulcsuk tizenhat-harminc százalékig terjed. Jelentékeny újítással a titkos tartalékokat is bevonja az adóalapba s társulati adózásba veszi be a betéti és közkereseti társaságo­kat is. A bizottság vitájában határozott vélemény még nem alakult ki, kétségtelen azonban, hogy az egységes párt biztosítani kívánja a javaslat törvényerőre való emelkedését. A képviselők főként a földadó részletei iránt érdeklődtek. Gaál Gaszton és Szily Ta­más kifejtette, hogy amikor a földadót két- százötvenszeresére, tehát az aranyparitásnál is többre emelik, akkor a többi termelési ágakat is megfelelően kel! megadóztatni. Nagy érdeklődést keltett a progresszivitás kérdése is. Kállay pénzügyminiszter kijelen­tette, hogy a földadóból másfélmillió méter­mázsa gabonát vár az állam számára. Többek hozzászólása után a miniszter megígérte a háborús vagyonok megadózta- sára hozott törvény szigorú végrehajtását Budapest, julius 19. (Saját tudósítónk tele- íonjelentése.) A pénzügyminiszter programja vegyes érzelmeket keltett. Az egységes pártban, agrárius jellege ellenére, nagy el­lentétek mutatkoztak a nagy- és kisbirtoko­sok között. Különösen nagy volt az ellentét a progresszivitás kérdésében, mindazonáltal bíznak abban, hogy az ellentéteket el lehet majd simítani s úgy a kormány, mint a párt­vezetőség, valamint a két frakció vezetői mindent megtesznek a békés megoldás érde­kében. Heinrich Ferenc a pénzügyi helyzetről. Budapest, julius 19. (Saját tudósítónktól.) Heinrich Ferenc volt kereskedelmi miniszter nemzetgyűlési beszédéből kiemelendők még a következő pénzügyi és gazdasági fejtege­tések: — Minden erkölcsi érzésünk és egész gaz­dasági gondolkozásunk tiltakozik az ellen, hogy nekünk még reparációkat is kelljen fizet­nünk. A nagyhatalmak már érzik, hogy hibák történtek. Már érzik, hogy a húrt nem szabad túlfeszíteni, mert ezzel veszedelembe döntik egész Középeurópa konszolidációját s ez a katasztrófa őket is magával fogja sodorni. Ha ebben a részben némi enyhülés fog előállani, csak akkor gondolhatunk arra, hogy lebont­suk azt a kinai falat, amely körül vesz ben­nünket. Az eszközök erre a kereskedelmi mi­niszter kezében vannak. Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a szomszédállamokkal kereskedelmi szerződéseket, vagy legalább bizonyos megegyezéseket, forgalmi egyez­ményt és vámegyezményt kössünk a kölcsö­nös legtöbb kedvezmény alapján. Ez reánk nézve életbevágó érdek, de a szomszédainkra nézve sem lehet közömbös. A cseh-szlovák köztársaság példája ezt legjobban bizonyítja. Beszéde további folyamán azután a követ­kezőket mondotta: — A kereskedelem és ipar szempontjából a szabadforgalom hive vagyok, de ezidősze- rint elismerem bizonyos vámvédelem jogo­sultságát, amely elől a legfejlettebb ipari or­szágok is, amilyen Anglia és Amerika, nem zárkóznak el. Ami azonban a belső kereske­delmet illeti, követelem fokozatos megszünte­tését mindazoknak az intézményeknek, ame­lyek a szabad forgalmat akadályozzák. A leg­kíméletlenebbül elitélem mindazokat a mono­póliumokat és kedvezményeket, amelyeket egyes társulatoknak és szövetkezeteknek ad­tak. Ezeknek megszüntetését követelem. A deficites gazdálkodást tovább folytatni nem szabad. Sokan a külföldi valutakölcsönben látják a helyzet orvoslását. Ez azonban nem panacea, mert hiszen a kölcsönnel uj kötele­zettségeket vállalnánk. A segítséget csak ter­mészetes eszközökkel érhetjük el, még pedig olyan eszközökkel, amelyekkel a magyar em­ber is igyekszik helyreállítani gazdasági hely­zetének egyensúlyát. Le kell szállítanunk a kiadásainkat és fokoznunk kell a bevételein­ket. Lehetetlen az, hogy egy állam költség- vetésében 60 százalékra rúgjon a tisztviselők javadalmazása. Még mindig nagyon sokat költünk szép ruhára és szép cipőre és mindig sokat költünk vigasságra és mulatságokra, amit sajnos, nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is tapasztalhatunk. Egy olyan ország­ban, amelyet annyi csapás ért, valóban nincs helye a könnyelműségnek. Ahol mindenféle kulturális és gazdasági intézmény hiányzik és ahol minduntalan akciót kell indítani a nyomor enyhítésére, ott fordított ruhát kell hordani és ott a burgonyának kell a fő eledelnek lennie. Fizessünk adót, tekintsük becstelen­ségnek az adótól való menekülést s becsüljük meg a kenyérkeresetet. (Nagy tetszés az egész Házban.) Az inflációra vonatkozóan a szónok egyet­ért a pénzügyminiszterrel, de úgy véli, hogy í egyes kezdések megítélésénél számba kell I Budapest, julius 19. (Saját tudósítónk táv­irata.) A románok Budapestre való behívá­sának kérdésében újabban Kormos Károly, a kommunizmus bukása körüli időnek volt detektivfőnöke is njdlatkozik. Elmondja, hogy 1919 augusztus 4-én találkozott az ellenfor­radalom előkészítésében szerepet játszott né­hány politikussal, aki hangoztatta, hogy a Peidl-kormányt el kell távolítani, mert addig a rend nem állítható helyre. Másnap délután ebben a dologban tanácskozás is volt, ame­lyen Kormos közölte az egyik, később mi­niszterré lett politikussal, hogy a román csa­patok, amelyek augusztus 4-én még csak a főváros külső területén helyezkedtek el, 5-én I már belsőbb területre is kezdtek bevonulni. Az illető politikus ezen a híren nem ütközött meg, hanem bizonyos reménykedésekről be­szélt, mire Kormos a tanácskozásról azonnal eltávozott. Tudomása szerint ugyanis 4-én délelőtt az ellenforradalom politikai vezetői értekezleten ehatározták, hogy a románok bevonulását kérik. Ugyanezen a napon dél­után egy kilences bizottság autóval Nagyká- tára utazott, Mardarescu tábornok főhadi­szállására. Megkérte a tábornokot, hogy szállja meg a fővárost, mert a Peidl-kormány leplezett kommunista kormánytagjai az an­tantnak a románokat visszarendelő paran­csát várják és újból visszatérnek a kommu­nizmushoz. Kormos nem közölheti a nyilvá­nossággal a bizottság tagjait, mert nekik ma­guknak kell tisztázni szerepüket, azonban ál­lítja, hogy ezek a tagok csak ellenforradalmi politikusok lehettek. Bécs, julius 19. (Saját tudósítónktól.) Az élelmiszerárak mértéktelen emelkedése itt pá­nikszerű hangulatot váltott ki. A viszonyok éppen olyanok, mint a múlt év decemberében történt fosztogatások előtt. Az üzletek az egész városban zárva vannak, az utcák üre­sek, az idegenek elhagyják Bécset, a vasutak túlzsúfoltak. A munkásság egy része ma reg­gel tüntetést rendezett a drágaság ellen. A XI. kerület (Siminering) munkássága vörös zászlók alatt a parlament elé vonult. A par­lament feljáróját a rendőrség elzárta. A tün­tetők küldöttséget menesztettek a szociálde­mokrata vezetőkhöz s a tűrhetetlen drágaság ellen intézkedéseket követeltek. Tiz órakor az a hir terjedt el, hogy a Favoritén, az Ottak- ring és Floridsdorf nagy üzemeinek munkás­sága is a parlament elé vonul. Tizenegy óráig azonban a tömeg még nem érkezett meg. Azt beszélik, hogy a munkásságnak csupán egy része követeli a munka azonnal való abba­hagyását, a mérsékeltebb elemek csupán kül­döttséget akarnak meneszteni a parlamentbe, amely a simmeringi munkásokkal közösen követelné a drágaság letörését. Attól tarta­nak, hogy újabb zavargás tör ki. Valamennyi bécsi vásárcsarnokban ma reggel kisebb nyugtalanság mutatkozott, minthogy a vásár­lók különös nyomatékkai adtak kifejezést a hihetetlen árak felett való felháborodásuknak. venni bizonyos gazdaságpolitikai szemponto­kat. A termeléstől nem szabad megvonni a pénzt s az ipari termelés folytonosságát biz­tosítani kell. Felhívja a figyelmet Balogh Brúnó ötletére, amely szerint a pénzintézete­ket fel kellene hatalmazni kamatozó pénztári jegyek kibocsátására. Ezen az utón meg le­hetne könnyíteni a forgalmat. Az erzsébetvárosi merénylet. Budapest, julius 19. (Saját tudósítónk tele­fonjelentése.) Mint ismeretes, Rassaynak az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bomba- merényletről előterjesztett interpellációja nyomán a rendőrség újabb nyomozást Indí­tott. Ma sikerült a rendőrségnek megtalálnia Sesevicset, akiről Kocsovics pincér azt állí­totta, hogy ö volt az, aki megakadályozta abban, hogy a merénylet után telefonon a mentőket hívja. Sesevics ma megjelent a főkapitányságon, ahol megkezdték kihallga- i tását. A mai nap folyamán szembesítik Ko- I csovicscsal. Budapest, julius 19. (Saját tudósitónk je­lenti táviratban.) A Sándor Pál képviselő által felvetett interpelláció következménye­képpen országszerte nagy érdeklődés kiséri azt a kérdést, hogy kit terhel a románoknak Budapestre való behívásáért a felelősség. Három napi halogatás után ma végre Fried­rich István volt miniszterelnök a Magyar Hírlapnak nyilatkozatot adott, amely a ki­vetkezőképpen hangzik: — Mindhárom kormányom ama tagjait, akik tárcájuk keretében bármely vonatkozás­ban érintkezésben állottak a románokkal, ma értekezletre hívtam össze. A nemzetgyűlés színe előtt részletesen meg fogjuk világítani ezt az egész kérdést. A magam részéről kü­lönben az első kormányom ellen emelt vá­dakkal sem vagyok tisztában cs azt sem tu­dom, hogy ki volt az az állítólagos kilenc nr. aki behívta a románokat, nem tudom, hogy miről folytak a tárgyalások, miben állapod­tak meg és miféle jegyzőkönyvet írtak alá. — Én a románokkal semmiféle tárgyalást nem folytattam, ilyen tárgyalásra senkinek felhatalmazást nem adtam és semmiféle jegyzőkönyvről nem tudok; ilyet alá nem Írtam és az aláírásra senkit sem hatalma tam föl. — Az interpellációban említett bizonyo ■ kilenc úrról csak a fővárosi bizottság ülésé­ről szóló tudósításból szereztem tudomást. Álláspontom röviden az, hogy akik ezt tet­ték, azok közönséges hazaárulók és kötelet érdemelnek éppen úgy, mint azok, akik a ro­mánokat pénzzel itt tartották. Komolyabb zavargásról eső öt óráig nem ér­kezett jelentés. Bécs, julius 19. A kenyér újabb drágulása a munkásság körében nagy izgalmat keltett. A simmeringi vagongyár, valamint a Cuneron- miivek és az Apolló-gyár munkásai abbahagy­ták a munkát s a parlament elé vonultak. A parlament feljárója előtt körülbelül 4000 főnyi tömeg gyűlt össze, amelyhez egyre újabb munkáscsapatok özönlöttek. A munkásokhoz a többi között Widhol szociáldemokrata kép­viselő is beszédet intézett. A tüntetések híre az egész várost nagy izgalomba ejtette. Még a délelőtt folyamán a Belváros összes üzletei bezárták helyiségeiket, a vasredőket lehúzták és a kirakatokat bedeszkázták. A rendőrség teljes készenlétben van s az első jelentések beérkeztével a Burgot és a nagyvásárcsarno­kot elzárta. A külföldi valuták vételének és eladásának tilalma a kora reggeli órákban egyes bankok előtt szintén nagyobb csopor- tulásokra adott alkalmat. A feleket a deviza­központhoz utasították, amelynek helyiségei előtt nagyobb csoportosulás keletkezett. A devizaközpont csupán előlegeket adott a kül­földi valutákra s a végleges elszámolást más­napra halasztotta. Délelőtt fiz órakor az elő­legek fizetését is megszüntették. A tőzsdén devizával egyáltalában nem kereskednek. MIM hívták Sic i románokat Budapestre. UjaM» pánik Béc$S»®n ü flrcígais#^ miatt. Az üzletek zárva vannak. — Tüntetés a parlament előtt. 1 r r 1 mm'| félpohár SCHMIDTHAUER-féle igmándi ff I I t* v f t, * T % || IC ÍUTfi ií CÍTla -------------------------- keserüviz, melegítve éhgyomorra, mint ivókúra, bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agyvértódulás, vérbőség stb 422 S«3>Bc nloegniMltf már «wáIacBira4raM«»B is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom