Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-18 / 38. szám
2 Kedd, iulius 18^J(ZAIjWA(Mííf{tRlᣠazokból a sorozatos fejtegetésükből is, amelyeket az utolsó napokban a Prágai Magyar Hírlap Schobertól, Szterényi bárótól. Muf- schenbachertól, Belatiny Artúrtól stb. megannyi elsőrendű szakértő tollából közölt. Ez az a kenyér, amelyből Magyarország valójában táplálkozik. Ezek azok a törekvések, amelyek Magyarországot valójában áthatják. Az ország a reális politika utján kivan haladni s az érintkezés megkönnyítésének és a gazdasági érdekek kölcsönös kiegyenlítésének lehetőségeit keresi. Gazdasági egymásrautaltságunk kétségbevonhatatlan s ha az utódállamok és elsősorban a kisantant vezetcállaina, Cseh-Szlovákia részéről hasonló megértés nyilvánulna meg ez életbevágó érdekek iránt, aminőt magyar részről tapasztalhatunk, akkor mihamarább olyan barátságos gazdasági kapcsolatot lehet létesíteni a kát ország között, amely mindkét terület lakosságára és mindenrendü gazdasági viszonyaira csak üdvös hatású lehet A német—c§ífi-sil®»ák Wmmy. Frankfurt, julius 17. (Frankfurti levelezőnktől.) A Frankfurter Zeitung, mely tudvalévőén a német nagytőkének liberális irányú szócsöve, az alábbiakat jelenti „Wamsdorfba és az északcsehországi határvidék más helyiségeibe is cseh csapatok érkeztek, amelyek a határ mentén Warnsdorftől Reichenbergig helyezkedtek el. Mivel tábori telefonállomásokat is felszereltek, a lakosság között nyugtalanító hírek terjedtek el. Illetékes helyen kijelentették, hogy csupán harcszerü nyári hadgyakorlatokról van szó. A beszállásolás bizonyosan hetekig fog tartani. Nagyon megbízható németcsehországi helyről azt jelentik továbbá, hogy Prágába vagonszámra francia egyenruhák érkeziek. Ez csak azzal magyarázható, hogy egy esetleges katonai akcióban francia egyenruhába öltöztetett katonák is részt fognak venni. Már többször találkoztunk a csehek megszállási törekvéseiről szóló híradásokkal. Nem szeretnénk kitérni arra. hogy való-e egy bizalmi! emberünknek az a véleménye, hogy cseh részről szó lehet arról, hogy Németországban fellépő zavar esetén katonai Intézkedéseket foganatosítanak a határon. Természetes, hogy minden államnak jogá ban áll, hogy „határvédeiem" céljából minden, akár képzelt, akár valóságos veszedelem ellenében megtegye azt, amit szükségesnek lát. Hogy a cseh-szlovák köztársaság rövid fennállása óta határvidékein ismételten történt hadmozdulatok nem keltik éppen a kellemes szomszédság érzését a német birodalom határos részeiben, az talán megfelel a francia Miüelhauser tábornok és a cseh hadsereg vezető tisztjei szándékának, de bajosan mozdítja elő a ió, vagy akár csak korrekt szomszédi viszonyt, amelyet Prágában is bizonyosan óhajtanak. A cseh-szlovák—magyar gazdasági tárgyalások a Narodni Politika világításában. Azokra a nyilatkozatokra reflektálva, amelyek a Prágai Magyar Hírlapban a gazdasági tárgyalásokra vonatkozóan megjelentek, a Narodni Politika vasárnapi számában ugyanolyan szellemben és hangon ir, mint a Ven- kov a minap, amiről már megemlékeztünk. Az utóbbi időben — Írja a Narodni Politika — a cseh-szlovák-magyar gazdasági tárgyalásokkal kapcsolatosan a magyar hivatalos körök békésebb húrokat kezdenek pengetni. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert nem olyan rózsás a helyzet Magyarországon. A jelenlegi kormányrendszer koldusbotra juttatta a középosztályt és a munkásságot. A legyőzött és területileg lefokozott állam pénzügyi helyzete az esztelen politika következtében igen zilált s a magyar korona föltartóztathatatlanul zuhan lefelé. A szomszédos államokkal szemben tanúsított magatartása miatt a kisantant vasgyürüje veszi körül s ebben az ausztriai viszonyok felé tartó kétségbeesett helyzetében segítségre szorul. Ezért kezdenek a magyar politikusok velünk szemben békésebb álarcot fölvenni. De csakis álarcot, mert a gyűlölet, a megvetés és a boszuvágy tovább tart. Az a körülmény, hogy olyan egyéneket végeznek ki, akik a cseh-szlovák köztársaság érdekében való kémkedéssel voltak vádolva, bizonyítja, hogy Magyarország szomszédaival szemben még mindig háborús állapotban lévőnek tekinti magát. A nem hivatalos közélet továbbra is gyűlöletet szit ellenünk s Magyarország területi integritása érdekében háborúra készíti ,elö a magyar lakosságot. Pesten még mindig nem nyugodtak bele abba, hogy az egykor meghódított nemzetek véglegesen kivívták a szabadságukat s még mindig nem tüntették el az Irredenta-téren a Felvidék, Erdély, Horvátország és Nyugatrnagyarország elvesztése miatti gyász jeléül felállított négy szobrot. Sőt május 25-én ugyanezen a helyen j ünnepélyes istentiszteletet tartottak, amelyen! az Ébredő Magyarok nagy tömegén kiviil igen számos állami és katonai előkelőség vett részt. A magyarországi bolsevizmus letörésének emlékére rendezett katonai ünnepen meggyalázták a. legnagyobb cseh királyt, Podjebrád Györgyöt. Ez is bizonyítja — írja a lap — hogy milyen érzülettel viseltetnek velünk szemben. A magyarok mindenképpen arra törekszenek, hogy ezeket az irredenta tüntetéseket olyképpen rendezzék, hogy azt a látszatot ’tsék, hogy a semleges hatalmak nen.csak hogy szimpatizálnak ezekkei, de részt is vesznek azokon. így az amerikai függetlenségi ünnepet arra használták ki hogy az amerikai követ jelenlétében Magyar- ország integritása érdekében tüntessenek. Washington szobránál Apponyi ez alkalommal oly értelmű beszédet mondott, hogy az amerikaiak irgalmatlanul pálcát törtek a békeszerződések fölött.' Mi —- mondotta Apponyi — azt már régen megtettük s most azt az üzenetet az amerikai nemzetnek, hogy: Nem, nem soha. A magyar delegátusok — folytatja a Narodni Politika —- kétségtelenül követelni fogiák Prágában, hogy az elbocsájtott és elmenekült tisztviselőket, akik csak gyűlöletet tanúsítottak s szabotálták a cseh-szlovák államot, újból visszavegyük, hogy itten a magyar kormány utasítása értelmében a magyar állameszme érdekében működjenek s bizonyára nem fognak hiányozni a Szlovenszkón olyanok, akik támogatni fogják ezeket a törekvéseket. A jelenlegi magyarországi viszonyok — fejezi be a Narodni Politika — és az ottani vezető tényezők gondolkodása, akik minden alkalommal csak a velünk szemben érzett gyűlöletüknek adnak kifejezést, komoly figyelmeztetésül szolgálhat nálunk arra., nehogy ebben a veszedelmes kérdésben esetleg újabb engedményeket tegyünk. * Közöljük a Narodni Politikának ezt az okfejtését, amely világitó példája annak, hogy hogyan nem szabad ezeket a kérdéseket fölfogni és pertraktálni, kivéve, ha valaki nem a békét és nem a megértést keresi, hanem a zavart, az egyenetlenséget és a visszavonást. Mert azt kívánni egy nemzettől, amelyet annyi sulyos csapás ért, amelyre oly igazságtalanul sújtott le a békeszerződés bárdja, amely ezért annyi szörnyű megpróbáltatáson ment keresztül, azt kívánni tőle, hogy egyszerre felejtsen el mindent, egyszerre felejtsen el minden bántalmat s hogy senkise legyen abban a nemzetben, aki feljajduljon fájdalmában: ezt várni, ilyesmit követelni egy szikra objektivitással és az emberi lélek és a nemzeti érzés egy szikrányi megértésével nem lehet. Kérdezze meg csak laptársunk önmagától, hogy hasonló helyzetben, hasonló bántalmakat hamarosan el tudna-e felejteni. Azután laptársunk fölsorol sok mindent, amiről mi eddig nem tudtunk. így például Podjebrád király meggyalázásáról most hallunk először a Narodni Politika utján. Nem is tudjuk elhinni, hogy ez megtörtént volna. De bármlnt legyen is, minden jóakarata embernek az ellentétek elsimításán s a terhek megkönnyítésén kell munkálkodnia s éppen ezt a célt szolgálná a leghathatósababn a vára- és kereskedelmi szerződés, amelynek létrejöttére azonban az olyan féktelenül gyűlölködő hang, mint a Narodni Politikáé, csak hátrányos befolyást gyakorolhat. A gazdasági kérdések közé politikát keverni nem tanácsos, mert ne felejtse ei a Narodni Politika, hogy azt a kárt, amely a kereskedelmi szerződések elmaradásából származnék, nemcsak a magyar gazdasági élet érezné meg, hanem a legérzékenyebben a pangásnak indult és a tönk szélére sodort cseh-szlovák ipar és kereskedelem is ugyancsak megsinyíené* M öntett « a átad lévaiad. Poincaré londbrn útja. Párás, julius 17. (Havas.) A Petit Jotir- n a 1 londoni tudósítója megbízható forrásból arról értesül, hogy Poincaréhoz angol jegyzék érkezett, melyben kérik, hogy tudassa Londonba való megérkezésének pontos idejét. Politikai körökben azt hiszik, hogy a londoni tárgyalás nagyiontosságu lesz s Anglia és Franciaország végleges megegyezését várják tőle. A tárgyalás folyamán ki fog derülni, hogy a barátságos viszonyban élő két állam között vannak-e olyan mélyreható egyenetlenségek, amelyek az antantot veszélyeztethetnék. Azt hiszik, hogy Lloyd George a Poincaréval való találkozáson meg fogja vitatni Európa ujrafelépitésének tervéi. Angol Siaag az uj békeszerződésért. London, julius 17. (Saját tudósítónktól.) A franciabarát Daily Express újabban a Versailles! békeszerződés ellen foglal állást. Egy minapi cikkében arról ir, hogy a ver- saillesi szerződés kompromisszum, mely senkit sem elégít ki, mert sem Angliának, sem Anglia barátainak nem szolgálta az érdekelt A szerződés tátongó űrt teremtett Franciaország és Anglia között. Ma uj és hasznosabb szerződést tudnánk kötni, — jelenti ki a lap. Az uj szerződés kiszorítaná Németországból mindazt, arait fizethet, de az éleiét, a munkáját és a reménységét meghagyná. A Franciaországgal való differenciák is szabályozhatók lennének egy uj békeszerződésben. De ezt a szerződést nem szabad sem Londonban, sem Párisban, sem Rómában megkötni, hanem Amerika friss és tiszta légkörében kell kidolgozni Reméljük — mondja végül a cikk — hogy az az amerikai hír, hogy Harding elnök a novemberi választások után a Versailles! szerződés aláíró hatalmait uj tárgyalásokra fogja egybehívni, komoly valóság lesz. „Adieu 20 milliárd aranyfrank! Páris, julius 17. (Saját tudósítónktól.) A francia és angol lapok közleményei nyomán a jóvátételről a következő helyzetkép állítható össze: Ha Franciaországnak meg kell fizetnie Angliával és Amerikával szemben fönnálló tartozásait, akkor a német fizetések nem nyújtanak rá elég fedezetet, mert ha Németország a londoni fizetési tervnek megfelelően teljesíti is fizetéseit, Jouvenel szenátor számítása szerint még 97 millió aranymárkát kell a sajátjából fizetnie Angliának és Amerikának. Ez készteti Franciaországot arra, hogy Németországgal szemben a hajt- | hatatlan hitelező szerepét játssza, mindaddig, amig saját tartozásai tekintetében nem kap engedményeket Anglia látja ezt a helyzetet s Lloyd George hajlandó engedményre, de csak abban az esetben, ha Poincaré kész a német tartozásokat mérsékelni s a : nemzetközi kölcsönt elősegíteni. Az angol lapok azt Írják, hogy a két miniszterelnök találkozása uj alapot teremthet Európa gazdasági újjáépítésére. Ha Poincaré ezt megakadályozná, akkor rossz szolgálatot tenne saját nemzetének. A francia sajtó is kezdi ebből a szempontból megítélni a helyzetet. T a r d i e u rezignáltan ir s ily hangokat pendít meg: „Ne beszéljünk örökké Németország íe- j íelősségéről a vétkesek megbüntetéséről, | a károk megtérítésről! Jogigényeinktől i egymásután megfosztottak azok, akik a i békéből profitot húznak! Adieu 20 milliárd aranyfrank, amiről 1921-ben álmodtunk! Adieu természetbeni szállítások és törlesztési részletek! A rossz munkások széthullani engedték a szerződésen emelt épületet. A nép vezetője: Cleraenceau eltűnt Parkőrök és irodafőnökök kerültek helyébe. A franciák csalódtak s az idei I nemzeti ünnepnapot, julius 14-ét egykedvűen ülték meg. Hiányát érzik a politika lelkénk: a sikernek. * A német belpolitika. „Útban a tanácsköztársaság felé/4 í München, julius 17. (Saját tudósítónktól.) A M. N. N. tegnapi száma „Útban a tanácsköz- J társaság felé" címmel vezércikk jelent meg, ! amely arról szól, hogy a németországi mai ! helyzet hasonlít az 1919. évi állapotokhoz. Az {állami rendnek Rathenau meggyilkolásával történi megzavarása, úgymond, arra az időre emlékeztet, mikor Adler Stürgkh gróf meggyilkolásával első impulzusát adta Ausztria összeomlásának. A cikk a bolsevizmus fenyegető veszedelmét látja s így kiált föl: „Kétségbeesésünkben öngyilkosok akarunk lenni?!“ A vezércikk alternatíva előtt .látja Németországot. Vagy meg tudja védeni weimari alkotmányát, vagy a káoszban fog elsülyedni! Poincaré újabb beszédek Páris, julius 17. (Saját tudósítónktól.) Poincaré tegnap este .loucheryban, Monrc Belleardcban és a Besanconban a hadiemlékek fölszentelése alkalmából beszédet mondott, amelyekben a már közismert módon utalt Németországnak a háborúért való felelősségére s hangoztatta, hogy a francia politika célja Németországot a versaillesl békeszerződés megtartására kényszeriteni. Mémetországot nyugatról fenyegeti a bolsevizmus. Köln, julius 17. (Saját tudósitónktól.) A Kölnische Zeitung prágai munkatársa cikket ir a márka hagyatlásáról s cikkének utolsó soraiban ezeket állapítja meg: A márka leromlásának okai világszerte ismeretesek s kizárólag az „uj Európa" politikájának zá- tonyrajutásában kereshetők, mely Németországot gazdaságilag összeroppantotta s mely a német köztársság burkolt polgárháborúját s az elkeseredés tetteit váltotta ki. Mivel Németországnak óriási pénzügyi terheket kell viselnie, nem csoda, ha pénze lassan és állandóan hanyatlik: Németország kénytelen a gazdasági halálig idegen valutát vásárolni. Ez a „száraz" bolsevizálás útja. Németor- országot a bolsevizmus nem keletről fenyegeti, — mert a keleti bolsevizmus megtörik a német munkások jobb belátásán — hanem fenyegeti nyugatról! | A polgári pártok munkaközössége. Berlin julius 17. (Saját tudósítónktól.) 'A polgári pártok munkaközösségének megata- piíása uj helyzetet teremtett, amely színvallásra fogja kényszeriteni a szocialista pártokat arra nézve, vájjon továbbra is ragaszkodnak-e a német néppártnak a koalícióból való kizárásához, vagy pedig belenyugodtak-e ebbe a körülménybe. Ebért elnök és Wirth dr. kancellár a pártvezetőkkel ma és holnap még egyszer megvitatják az egész politikai helyzetet. Azt hiszik, hogy egy független szocialista s a német néppárt egy képviselője is be fognak lépni a kabinetbe. A birodalmi gyűlés feolszlaíására ma senki sem gondol. Hetvenotnsilliő márka a titkos egyesítsetek elleni harc céljaira. Berlin, julius 17. A koalíciós pártok uj kölcsönről nyújtottak be törvényjavaslatot A javaslat fölhatalmazza a kormányt 75 millió márka kölcsön fölvételére, melyet a köztársaság védelmére, a közbiztosság megerősítésére és a titkos szervezetek elleni harc céljaira fognak fordítani. IIÍWHIH IH MJUJBI.'JtWWaHnMBEaBCMBM—gttBBWBWP— 1 Míúm konferencia kudarca. Ki gáncsolta e! a konferenciát? Páris, julius 16. (Saját tudósitónktól.) Ste- phane Lauzanne a M a t i n-ban elparentália a hágai konferenciát. „Franciaország — úgymond — nagy örömmel veheti tudomásul, hogy egy angol ember, Sir Philip Lloyd Greame mondotta ki a döntő szakítást- Franciaország a szerdai ülésen meg sem szólalt, egs^etlen mozdulatot sem tett, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy a szakítás kedvére lenne. Belgák, olaszok, hollandusok mondották ki, hogy nincs értelme a szovjettel való további tárgyalásnak. Poincaré mégis jól tette, hogy ezer akadály mellett is szakértőket küldött Hágába. Ha. nem mentünk volna oda, vagy ha a konferenciát idő- előtt elhagytuk volna, az egész faíka, amely nyomunkban szalad, teli torokkal kiáltotta volna: „Franciarszág gáncsolja el a konferenciát! Franciaország akadályozza meg az Oroszországgal való megértést!" Most azonban a falkának másfelé kell fordulnia és látnia kell, hogy nem Franciaország gáncsolta el a konferenciát Genuában, folytatja azután a Maiin cikke, már világos volt, hogy a szovjet sem%
