Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-14 / 35. szám

Benes. Irta: Béla Henrik. Prága, julius 13­A cseh-szlovák köztársaság miniszterel­nöke s egyszemélyben külügyminisztere fé­nyes kitüntetésben részesült. Megkapta a francia becsületrend, a légion d'honeur nagy- . keresztjét. Ez a legnagyobb kitüntetés, ! amelyben a francia nemzet a saját nagyjait is megbecsült és kimagasló külföldi barátait (megtisztelni szokta. A prágai francia követ fogja átadni Benes dr.-nak Franciaország ki­tüntető ajándékát. így szól a híradás. Mi a legélesebb oppozicióban állunk szem­ben a cseh-szlovák kormányrendszerrel és Benes dr. politikájával, mégsem mehetünk el (szó nélkül, vagy közömbös vállvonogatással je jelentős esemény mellett, amely nyilván .mutatja, hogy a cseh-szlovák kormányzat feje milyen magaslatra emelkedett az európai (a háború utáni) politikában. Ezer gondolat rajzik föl az elménkben s tömérdek szála az összefüggéseknek és a komplikációknak, az okoknak és az okozatoknak, a tényeknek és a föltevéseknek, a kézzelfogható eredmé­nyeknek és a csalóka látszatoknak, a való- ! Ságnak és a tévelygésnek kavarog a sze- imiink előtt, amidőn ezen a kitüntetésen el­gondolkozunk. Végig tekintünk Benes dr. pá­lyáján s azt látjuk, hogy ez a férfiú, aki ala­csony sorsban született és aki a köz jótékony­ság kegyes segítségével vegezte iskoláit,; (mint emelkedett Masaryk tiszteletreméltó legyénisége mellett (akiről külön kellene szol- inunk), nemzetének kimagasló vezérévé és az európai politika egyik legismertebb ténye­zőjévé. Nem csekély dolog ez. Mert könnyű (annak, aki magaslaton születik, aki előkelő (család kebelében, nagy rang, nagy vagyon, >nagy tekintély, vagy hatalmi pozíció müiő- ijében jön a világra s akinek életét és fejlődé- ! sét születésétől kezdve ezer szem figyeli s i ezer kéz segíti előre. Az ilyen boldog halandó |már úgyszólván a születése percében valaki Is ha a tehetségnek csak egy szikrája pislog (benne, akkor, közéleti szerepre vállalkozván, ; csakhamar közismeretessé teheti nevét az 'országban. De ha valaki szerény sorsban, falusi parasztházban, szegénységben, az el­maradottság igénytelenségében és primitív ! viszonyok homályában pillantja meg a nap­világot, mily emésztő harcot kell annak meg­vívnia, hogy felsőbb társadalmi rétegbe föl­juthasson és hogy el ne bukjon a létért való küzdelemben. Az ilyen embernek a saját tiz körmével kell összekaparnia a zsombékot a lába alá, hogy csak valamennyire is megmu­tathassa magát, hogy csak valamennyire is magára irányítsa a közfigyelmet s csak vala­mennyire is észrevegyék, hogy egyáltalán él a világon. Mi minden kell ahhoz, hogy valaki­nek a nevét országszerte ismerjék és még mennyi ahhoz, hogy egész Európa színpadán szerephez, elismeréshez és nagyszerű kitün­tetéshez jusson. Sok kivételes adomány és tehetség nélkül ily nagyszabású sikerhez jutni nem lehet s hogy Benes dr.-ban ezek az értékek meg­vannak: senkisem tagadhatja. Tudjuk, hogy minden rendkívüli emelkedésnél szerepet ját­szanak az imponderabiliák is, amilyen a sze­rencse, a véletlen stb. s az adott esetben egy példátlan világégés, az egész glóbus megren­dülése is hozzájárult ahoz, hogy Benes dr. mai európai nevezetességére fölemelkedhe­tett. Ez azonban nem von le semmit sem a tehetségéből, sem az adományaiból, sem az elért sikereiből és a saját faja szemében semmiben sem rövidítheti meg azt az érde­met, amelyet nemzetének szolgálatában szer­zett. Benes dr.-nak és Masaryk elnöknek megadatott az, hogy nemzetüket fölsegithették álmainak és ábrándjainak magaslatára s ha túl is mentek és túl is mennek buzgóságuk- ban azon a határon, amely a cseh nemzetet jogosan megilleti (és ha ez a határtullépés a jövő perspektívájában vesz- elembe dönt­heti a jogos határokat is) aj''unka, amit vé­geztek és az eredmény," anV elértek, min­denesetre olyan, hogy a cs nemzet méltó büszkeséggel tekinthet ezel a férfiakra. De amidőn mi ekképpen ennyi megértést ta­núsítunk minden más nemzet s így a cseh nemzetnek is faji, históriai és nemzeti jogos törekvései iránt, annál mélyebben sajnáljuk és annál mélyebben fájlaljuk, hogy Benes dr. kormányzata viszont megdöbbentő érzékte- lenséget, sőt brutális elnyomó tendenciát is tanúsít az uralma alá jutott fajokkal és nemzetekkel, igy különösen a szloveu- szkói és ruszinszkói magyarság életszükség­leteivel szemben. A cseheknek mindent, más­nak semmit— hogyan értsük meg a belső erkölcsi ellentmondást az olyan férfiúban, a kinek szivét nemzeti érzés hevíti? Benes dr., bár demokráciát és szociológiát hirdet és bár megfogadta szentül, hogy az önkormányzat jogát tiszteletben fogja tartani, a saját fajtá­jának szabad portyázást biztosit más nem­zetek területén és a közigazgatást a hozzá utalt népek fölött olyképp rendezte be, hogyi a kisebbségek jogai még a legminimálisabb mértékben sem érvényesülhetnek mellette. Minden demokratikus gondolat, szociológia, nemzetközi jog és békeszerződések ellenére a csehek szabadon imperialisztikus, hóditó politikát követnek s ezzel karöltve a ma­gyaroktól, a szlovákoktól, a ruszinoktól és a németektől nemzeti létük fenntartásának elemeit is elvonják. Ez olyan kiáltó, éles el­lentét, amelyet megérteni sem lehet és meg­magyarázni sem lehet akkor, ha a nemzeti érzés mélysége és a nemzeti törekvések szentsége él a szivünkben s ha eme felső- rendű históriai erkölcsök szemüvegén át Ítéljük meg az eseményeket és az embereket. Benes dr. nagy ember és kiváló fia nem­zetének: ezt egy pillanatra sem vonjuk két­ségbe. De post equitem sédét atra cura. Min­den államalakulat gyönge, törékeny és rom­landó, ha alapjainak szilárdságát nem a benne lakó népek megelégedése biztosítja. Minden erőszak csak ideig-óráig tarthatja magát s Benes dr., ha körülnéz, rémesnél ré­mesebb következményeit láthatja annak az erőszaknak, amit a békeszerződésekben az önálló faji életre hivatott nemzeteken elkö­vettek. Az egyik megrázkódtatás a másikat követi s kiszámíthatatlan az a kár és az a pusztulás, amely Európára vár, ha azok, akik a mai helyzetet megteremtették, az állapoto­kon mihamarább nem változtatnak. Teljes bizonytalansággal nézünk a jövő elé, egy napról a másikra élünk és senkisem tudhatja, hogy holnap milyen meglepetésre ébredhet. Ilyen vészes körülmények között a bölcs kormányos lehetőleg nyugalmas révet keres hajója számára s a gondos gépész kinyitja a szelepet, hogy csökkentse a felgyülemlett gő­zök feszitő erejét. És nagyon csodálkozunk Benes dr.-on, hogy az ő éles szemével nem látja, vagy nem akarja látni, hogy a néplélek tengerén a nyugalmas révet csak a jogok tisztelete, a biztositó szelepet pedig csak a nemzeti érzés mélységeinek megértése és a nemzeti törekvések csorbittatlan kielégítése biztosíthatja kormányosai és gépészei szá­mára. Felborult a hágai konferencia. Az orosz delegáció szombaton elhagyja Hágát. A hágai konferencia teljes válságba jutott. A magántulajdon kérdésével foglalkozó albi­zottság 'egnapi ülésének megnyitása, után Qream lord elnök a bizottság nevében ki- jelentete, hogy amennyiben az engedmények megadása, amelyeket Litvinov a konferenciát megelőző gyűléssel közölt, végleges lenne, — az albizottságnak azt minden körülmények között el kellene utasítania, minthogy igen sok iparágat, igy a gépipart, a textilipart, a szénbányákat stb. figyelmen kívül hagytak. Litvinov kijelentette, hogy a kárpótlás kérdésének megvitatására még nem érett meg az idő. Az orosz kormány nem ismerhet el kötelezettségeket mindaddig, amig nem tudja, milyen tempóban fog Oroszország uj- rafelépitése haladni s mily mértékben óhajt­ják a külföldi államok e munkát támogatni. Véleménye szerint haszontalan dolog lenne e kérdésről beszélni mindaddig, mig a hiteliigyi albizottság munkájában jobban előre nem ha­lad. Hangoztatta, hogy az egyenetlenségért való felelősség a hatalmakra és a konferen­ciára hull vissza, amelynek munkamódszerei a szovietkormányt bizonyos tartózkodásra kényszert tették. Kraszin hasonló értelem­ben szólalt fel. Hosszabb vita után Grearn lord helyzetét a ­foglalta ősze: Az oroszokat azért hívták meg, hogy a kárpótlás kérdésében nyilatkozzanak, azonban vonakodtak bárminő kötelezettbe get vállalni vagy pedig oly formulát eü- merni, amely szerint hajlandók lennénev bizonyos kárpótlás megadására. Litvinov- nak a felelősségről szóló megállapitásával szemben Gream lord kijelentette, hogy a konferencia munkamódszerei semmiesetre sem lehettek okai az egyenetlenségnek, csupán a magántulajdon kérdéséről volt szó. Ezek után azonban nem marad más hátra, mint az egész kérdéskomplexum feladása, minthogy minden további ülés amúgy is hi­ábavaló. A sajtó képviselői előtt Litvinov kijelen­tette, hogy a konferencia teljes eredményte­lensége nyilvánvaló. A szovjet magánhite­lek után fog érdeklődni. Az orosz delegáció szombaton elhagyja Hágát. YÁRCA Wilmowski festménye. (Folytatás) (4) Irta: Pékár Gyula. IV. „Öregszik...“ a múló idővel ez a szó lett a Jávor rémévé. Reggelenkint, ahogy borot­válkozott, egyre a festményen látható másá­hoz hasonlitgatta magát. Nézte arca ráncait, növekvő kopaszodását, igen, öregszik, vagy­is kezd már hasonlítani a Wilmowski-féle alakhoz. Olykor valóságos pánik fogta el: uram Isten, tán még hamarább elkövetkezik rá az a végperc, semmint gondolná! De nem vigasztalódott ilyenkor — hisz még min­dig nem ösmeri Pándyt! Sikerült elkerülnie a haiálmadarat; Pándy egyébiránt nincs is Pesten többé, falusi birtokára költözött. S a kép többi alakjai? Egyikkel se találkozott még eddig. Pedig nagyon vigyázott ő, ala­posan szemügyre vett minden útjába kerülő idegen embert s utazásai közben nagyon megnézte előbb a szobát, ahová hálásra tért ... Mániájává lett ez, épp úgy, mint az uta­zási és kosztüm-albumok tanulmányozása. Egyre azt kereste, hol lehet az a Wilmow­ski-féle intérieur? Micsoda tipusu emberek azok, hol viselnek a szobaleányok ilyen fur­csa fejdiszt! Az alsó Rajna mentén, vagy tán inkább Holandiában? ments Isten, hogy va­laha e tájakra kerüljön! Ott az a szoba, ahol neki meg kell halnia: hitte, hogy másutt egyáltalán nein halhatna meg. És oly erös- volt ebbeli meggyőződése, hogy mikor há­rom évvel a séance után tüdőgyulladáson ment át, utólag sehogyse akarta hinni a baj veszedelmes voltát. Hiába mondta orvosa: ,,de kévés Jávor ur, igen vékonyka hajszá­lon függött az élete!...“ ö’csak mosolyogva ismételte: — Dehogy is, doktorkám! Nem halhatok én meg ebben a szobában ... Persze azért nem gyötörte őt mindig egy­formán a Wilmowski halálsugallata. Voltak józanabb hullámai, mikor becsületszóval fo­gadta magának, hogy többet rá se néz arra az átkozott vászonra. Ám idővel visszajött a rögeszme megint, és nem kellett a képre néznie: összes alakjaival együtt agyában élt már az a festmény. Örökké látta maga előtt halála percét... Nagyon megviselte ez az élet. Házaság, családi boldogság? egészen kimaradtak ezek a perspektíváiból. A munka, az elíoglaltatás volt egyedüli vigasztalója, dolog közben legalább nem godoJhatott ré­meire. Szépen is haladt előre hivatalában; már igazgatóhelyettes volt a pénzintézet­nél, mikor egy váratlan esemény egyszerre még sokkal fényesebb és pénzesebb jövőt nyitott meg előtte. V. Francia tőkével uj fínancvállalat indult meg Pesten s ide ajánlották fel Jávornak a vezérigazgatói állást. Örült Béla, büszke volt a bizalomra s az egyszer tán igazán nem gondolt többé a Wilmowski képére. Teli re­ménnyel ment fel az alakuló ülésre, mikor a bemutatkozások során egy ieendö igazga­tósági tag e szavakkal nyújtotta feléje a kezét: — Szervusz, látásból, úgy hiszem, már régóta ösmeríük egymást... Béla döbbenve nézett fel: Pándy állt előt­te. Nem utasíthatta vissza a nyújtott kezet, de minek is tette volna? így közelről egészen rokonszenvesnek tetszett Olivér. Nevetgél­ve beszéltek mindenféléről, egyebek közt természetesen a vállalat ügyeiről is. — Sokat leszünk együtt, — magyarázta Pándy, — én egyik gründoló vagyok, majd együtt járunk ki párisi financbarátainkhoz ... Jött az ülés lármája, Jávor nem ért rá kétségbeesni s voltaképp csak akkor kapott észbe, mikor estére ismét a szobájában volt. Gépiesen vette elő a képet. — Nyakam körül a hurok, — mormogta, — öt közül egyet ösmerek már a halálmada­rak közül. Mit tegyek, otthagyjam az állá­somat? Eh, őrület, vége legyen már ennek a komédiának!... Dacosan vetette a sarokba a vásznai Ui élete uj erőt is adott neki. — Igen, vége legyen már egyszer, — is­mételte, — nincs végzet, nincs halálsugal­lat, csak autoszuggesztiő s én ezennel szem­beszállók agyrémeimmel! Szembe is szállt velők. Szinte kereste az Olivérral való érintkezést s a két ember csakhamar meg is barátkozott. Együtt vol­tak délelőtt a bank ülésein, együtt délután a kaszinóban. Egy napon Pándy végre meg­látogatta őt. Jávor épp ágyban feküdt. Valami kis ope­rációt végeztek volt az álla táján s ez tar­tóztatta a hivatalától. — Pompás, — nevetett Olivér — íme hát szakáit növesztesz, ugy-e? — Igen, hogy a sebhely ne lássék. — Tartsd meg, — ajánlotta Pándy, — egészen jól áll, barátom. Aztán csak siess a gyógyulással. Sürget a bank, jövő héten Pá- risba kell mennünk ... VI. Hat esztendő telt el már az emlékezetes séance óta. Fagyos december, a barátok a vig párisi napok után épp hazatérőben vol­tak Svájcon át. Fontos vivmágyokkol jöttek, jó kedvük volt, Jávor hosszú évek óta ismét szépnek látta az életet Micsoda dőreség, hogy eddigelé úgy kerülte Pándyt! Hiszen épp az által szabadult meg a Wilmowski ha­lálsugallatától, hogy megősmerkedett vele! Prága’ péntek’ 1922‘ Íolius 14­aaanhk jgff J&ffl *mr- ipii i iimiiiHi mtmbb Szerkesztősé gr: PráKa-IL.StépAnská i S® m jSr JgF sb 9B JSm mm jssT Kiadóhivatal 27-39 - Előfizetési W eSr jbS W MBs mP iwf Iw Jr lm árak: egy évro 300 íélfeVTe 15f) bmjEl _ Siirpönycim: Hirlnp, Praha. — Főszerkesztő: DAI ITIIf AI NJADIf AD Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK rULIIIJVAI I^ArlLAr FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom