Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-29 / 48. szám
Benes és a kormányválság. Irta: Petrogalli Oszkár. Losonc, julius 28A lappangó kormányválság akut jelleget öltött, amint a petka karlsbadi tanácskozásai bizonyítják- A petka, a köztársaság leghatalmasabb „alkotmányos44 tényezője fölmondotta a szolgálatot és ennek következményeként a -kormánynak mennie kell. De az előjelek azt mutatják, hogy a mai kormány távozása és az uj kormány kinevezése nem jelenti a válság döntő megoldását, ennek sem lesz más jelentősége, mint hogy az állandó válságnak egy újabb fázisa kezdődikAmikor a hivatalnokkormánynak egy évi kormányzatát Benes dr- kormánya váltotta föl, már akkor is ez az utosó pillanatban előrántott megoldás csak fél-megoldás volt, az alkotmányos megoldásnak meghiúsulását és igy az alkotmányválságnak további stabilizálódását jelentette. Akkor az alkotmány rendelkezéseinek és szellemének megfelelően egy parlamentáris férfiakból összeállított kormányt akartak az ország vezetésével megbízni, amelynek egységes és határozott programja legyen és e programnak a parlamentben határozott többsége. Ezt a célt akkor elérni lehetetlen volt- így alakult meg a Benes-kormány valódi program és igazi többség nélkül. A program és a parlamenti többség hiányát pótolni kívánták a miniszterelnök személyével, személyének súlyával, népszerűségével, amellyel a cseh nemzet legszélesebb rétegeinél rendelkezik. A számítás nem vált be- Programot és parlamenti többséget egyes államférfiak nimbusá- val pótolni nem lehet- Benes egyénisége jó volt ahhoz, hogy a „fort-vursílizás“ egy évvel tovább tartson, de ezt az eredményt a hivatalos kormány is elérhette volna- És igy ez a kísérletezés nem érdemelte meg azt az áldozatot, amelyet meghoztak azzal, hogy Benest a miniszterelnöki székbe ültették, mert ime egy évi meddő, teljesen eredménytelen kormányzás után Benes dr. megtépázott egyéni és politikai nimbussal távozik a miniszter- elnöki székből. Benes miniszterelnök azokat a nagy problémákat, amelyeknek helyes megoldásától a köztársaságnak jövője és fenmaradása függ, nem oldotta meg, sőt a megoldást meg sem közelitette- Megoldatlanul áll most is, mint nyitott és folyton tovább terjedő sebe az államnak, a köztársaság nemzetei közötti kérdés- A szociális ellentétek nem simultak el, sőt a kormánya alatt nagyra nőtt gazdasági válság még inkább elmérgesitette azokat- Szlovenszkón és Podkárpátszka Ruszban a konszolidáció nem haladt előre. A kivételes eszközökkel való kormányzást csak elkendőzték, de nem szüntették meg- A parlamentnek valódi ura Benes kormányzata idejében is a „petka44 volt és még Benesnek a cseh államférfiak közül kimagasló egyénisége sem tudta megakadályozni azt, hogy a petka kezében a miniszterelnök és az egész kormánj' egyszerű báb legyen, semmi egyéb, mint a petka utasításainak engedelmes végrehajtója. Benes a köztársaságnak hatalmas külügyminisztere, mint miniszterelnök gyönge és tehetetlen volt. Benesnek tagadhatatlanul tüneményes pályáján a miniszterelnöki szereplése tehát nem jelentett lépcsőfokot, amelyre rálépve, ismét magasabbra jutott volna, ellenkezőleg most, távozása után jó néhány lépcsővel lejebb áll, mint állott egy évvel ezelőtt, amikor miniszterelnökké lett- ♦ Benesnes pályafutásában mostad bukása nem jelenti a pályának befejezését, sőt még pihenést sem, az ő tevékenysége kétségtelenül tovább fog folyni szünet nélkül, munkája és hivatása nincs még befejezve, amint nem befejezettek még azok az alkotások sem, amelyek egészben vagy nagy részben az ő nevéhez fűződnek- Kétségtelen, hogy Benes ma ama kevés kiválasztott közé tartozik, akiket Európa nagyjai között emlegetnek- Mindaddig azonban, amig egy államférfiunak pályafutása nem ért a végéhez, addig, amig alkotásai nem állották ki a tüzpróbát és azok állandósága még nincs biztosítva, az a körülmény, hogy ma a nagyok között emlegetik nevét, nem jelenti azt, hogy holnap is nagynak fogják-e tartani és különösen, hogy a történelem megajándékozza-e a nagyság glóriájával. Benes egyénisége, tevékenységének súlya megérdemli és szükségessé teszi, hogy személyével foglalkozzunk. Nem lennénk őszinték, ha mi magyarok nem adnánk nyíltan kifejezést annak, hogy Benesnek politikai egyénisége iránt a legkisebb szimpátiát sem érezzük és semmi hajlandóságunk, hogy az ő akármilyen tüneményes pályafutása előtt hódolattal meghajoljunk. Ezer okunk van mindennek az ellenkezőjére. A háború alatt nemcsak ágyukkal, tankokkal és mérges gázokkal törtek a mi nemzetünk megsemmisítésére, hanem a front mögött még gyilkosabb eszközökkel törtek reánk. Ama hatalmak előtt, amelyek később Versaillesben és Trianonban döntöttek sorsunk fölött, terjesztették a vádat, hogy a mi nemzetünk rabszolgatartó, a kultúra befogadására alkalmatlan, a demokratikus fejlődésre és a békére veszedelmes és ezért megsemmi- sitendő. Ezek a vádak összegyűjtve és formába öntve egy pamfletben jelentek meg, amelynek cime „Detruissez rAutriche-Hon- grie“ és szerzője Benes Rudolf dr. volt. Amikor célját elérte, mint a már fölállított Csehszlovák köztársaság külügyminisztere visszatért, ő hozta létre a kisantantot, az ő nevéhez fűződik az a külpolitika, amelynek éle a megmaradt Magyarország ellen irányul- Ö volt az, aki minden kínálkozó alkalmat megragadott arra, hogy beleavatkozzék Magyarország belügyeibe- Benes dr- volt az, aki ébren tartotta a versaillesi békéknek „a bűnös nemzetekről44 fölállított barbár tételét és például a Károíy-puccsok miatt a magyar nemzetnek megbüntetését hirdette és helyezte kilátásba. Benes volt az, aki sürgette, hogy a gazdaságilag aléltan fekvő Magyarország jóvátételt fizessen- Benes nemcsak tűrte azt a törekvést, hogy a köztársaságban élő magyarságot nemzeti jellegétől megfosszák, hanem előmozdította, gyakran irányítottaEzért, habár valóban Benes ma Európa nagyjai között foglal is helyet és habár szédületes is az a pálya, amelyet befutott, mi magyarok az ő nagysága előtt nem emeljük meg a kalapunkat és nem tudunk megbecsüléssel adózni a tüneményes pálya iránt- Ez érthető, mert hisz arra a magaslatra, ahová emelkedett, ő ama fáklya fénye mellett haladt, amelyet a nemzetünket hamvasztó máglyán gyújtott megDe ismételjük, Benesnek nagysága még nem történelmi nagyság. A kortársak nem hivatottak Ítéletet mondani és nagyon gyakran omlik össze egy még be nem fejezett pálya dicsőségére emelt szobor. Emlékezzünk csak vissza. II. Vilmos császárt 25 éves uralkodói jubileuma alkalmából kortársai a német birodalom nagyságának megalapítójaként ünnepelték, hirdették róla. hogy a németek hatalmát, politikai, katonai és gazdasági erejét soha nem álmodott magasságra emelte föl- Egy év múlva kitört a háború és most a letiport, kínosan vergődő német birodalom tragédiája okozójának a száműzött császárt nevezi meg- Wilsont, amikor a Washigton hajón európai partra ért, úgy fogadták, mint ,.a világ urát44, akinek nevéhez a béke és az emberiségnek egy újabb, szebb és boldogabb világtörténelmi korszaka fűződik. Rövid néhány hónappal később először saját népe fordult el tőle és az emberiség könyörületes vele szemben, amikor a feledés takaróját borítja reá- Benesnek jelentős része van abban, hogy nemzetének aspirációi valóra váltak- Ezt más nemzetnek eltiprása utján érte el- Létrehozott alkotásai fönmaradását még nem biztosította, ezt csak akkor fogja tudni elérni, ha kibékíti a letiport nemzeteket saját nemzetével, közöttük a hatalom és erőszak békéje helyett a megértés békéjét tudja megteremteni. Ettől függ, hogy Benes nagysága nem tartozik-e a gyorsan elmúló, a II. Vilmos és Wilson nagyságához. fölosztották m olasz kamarát? Az olasz kormányválság kezd a megoldhatatlan problémák közé sorakozni. Tegnap Meda popolári vezér miniszterelnöksége volt tapétán, mára szétfoszlott ez a kombináció is. Meda popolári vezér ugyanis de Navavai a liberális demokratikus párt vezetőjével kihallgatáson volt a királynál s kifejtette előtte a kormányalakítás lehetetlenségét. Amint Meda és de Nava elhagyták a Kviri- nált, Meda az Assione munkatársa előtt kijelentette, hogy a jelenlegi viszonyok között csakis baloldali kormányról lehet szó s hogy erre de Nava vagy de Nicola az alkalmas egyéniség. Úgy látszik, Meda ugyanezt az álláspontot fejtette ki a király előtt is, mert a tegnap esti órákban az a hír . terjedt el, hogy a király de Navát bízta meg a kormányalakítással. Hogy ez a kombináció hosszabb életű lesz-e, mint az eddigiek voltak, teljesen bizonytalan. Valószínűnek látszik, hogy de ¥ÁJt€ü H bresztováci Szení-Hepomuk. (Folytatás) (4) Irta: Pékár Gyula- IV. Ez is megtörtént. Három napig itatta, áztatta Miklós ur Bresztovácon a Sitten- Commissiont, negyednap végre saját személyében indult el velük a parádés négyesen Belovár felé. ö maga hajtott. Minden rendben lett volna: megbékültek, összecsóko- tóztak, sőt Steyff bárónő is felette nagyokat sóhajtott már a Rebellen-Madjar oldalán ... midőn a szerencsétlen Nepomuk közbelépése egyszerre mindent ismét felforgatott Épp a Bresztovác alatti kőhidra hajtottak fel, melynek ősrégi, római ive oly merészen hajlik az alant csörgedező Hova folyócska fölé ... Nos, ez a nepomuki közbelépés egészen képletesen értendő. Nem a szent valamelyes intő mozdulásáról, kegyes jelenéséről van itt szó, a világért se, — szegény Nepomuk, dehogy is mozdult el ö onnan a hid közepéről, — nem moccant ő, amig csak Miklós ur le nem rántotta a talapzatáról... No de csak lassan, ne siessük el. Régi szobor, e hidpatrónus századokon át rác Szent Method volt, de utóbb a beözönlő és elhatalmasodott cseh kolonisták kerítették a hatalmukba s ők hazafias buzgalmukban nemzeti Szent Nepomukká mázolták át. Attól fogva persze az övék volt s ők a birtoklás jeléül minden évben újra átfestették. Szegény Nepomuk bizony határozottan ijesztő jelenség volt és semmiképp se csoda, hogy a Miklós ur felrobogó magyar vérlovai megbokrosodtak tőle- Mert ez történt. Az épp frissen mázolt Nepomuk oly fulminánsan hatott a paripákra, hogy ezek riadtan szőkéitek át a kőpárkányon s hintóstól együtt az Hova zöld vizébe dőltek- Csodák csodája, semmi baj se történt, csak épp nagyiiirtelen ülőfürdőt vettek. Mindenki fohásszal hálálkodott, az egy Szentjakaby volt csupán, aki mást tett: káromkodott. „No megállj, Nepomuk!—44 Hamar ki a partra, föl a hidra! Wokurkáék eleinte nem értették, mit akar, de aztán annál jobban elképedtek. Uratnfia, ilyet még nem látott a világ! Miklós ur ott áll, ott dirigál a Ilid közepén s a podgyászkocsik érkező cselédségével lerántatja a szobrot a piedesz- táljáról, — nemcsak, de horribile dictu! valósággal deresre fekteti s a tört ostora nyelével valóságos szolgabirói huszonötöt mér rá a szerencsétlen kőemberre. Hát bizonyos: Bresztovác ura boros volt. De az is bizonyos, hogy a Wokurkáék komédiája után vérszemet kapott s kissé túlságosan belejött a botozó lendületbe- Nem a szentre gondolt ő, ő csak a lovait riasztó szobrot akarta megfenyíteni. Kacagva egyenesedett ki a podgyászkocsira átülő erénycsőszök elé: — No mehetünk tovább! ök csak elképedve hányták a keresztet- És nem mertek szólni •. • VNo de Bécsben aztán annál jobban kinyitották a szájukat. Oszlott a békülés mámora, eszükbe jutott-a sok szégyen és kudarc és nagy bosszúra szánták rá magukat- Jól kalkulált szavakkal álltak a felség elé. — No Kinder, hát mit láttatok? Wokurka szólt szemforgatva: — Szent Nepomukot a deresen, felség! Tudták ők, mit csinálnak. A jó Nagyaszszony szeretett nevetni, de a vallásban nem ismert tréfát. Haragra vörösödött a hir hallatára s levette az engedékeny kezét egykori gárdistájáról- Vége az élcnek, — Szentjakaby nem Herr Miklosch, nem Rebellen-Narr, hanem egyszerűen és komolyan Rebell volt, kivel a gyors parancs gyors eljárása szerint komoly hatóságok bántak el s a lehető legkomolyabban. Jött, csak ug^ hullt a sebes mennykő Bresztovácra! Elsőbb az egyházi interdictum és excommunicatio, aztán a jog- és vagyonfosztó világi jurisdictio- Mária Terézia egy tollvonással vogelfrei földönfutóvá tette Miklós urat; megnótázta: elvette a vagyonát, címerét, nemességét, még a nevét is elvette tőle, nem ugyan az egészet, de a „Szent“-et a Szentjakabyból -. • Lett belőle „Szent44 nélkül egyszerű Jakoby, vagyis ahogy a diadalmas Wokurkáék gúnyolták: Kóbi - • Nos, a szegény Kóbinak menekülnie kellett és mi sem természetesebb, Pozsegára Trenck Fricihez rejtőzött ő. Nagybusulva ott ittak a pincében s türelmetlenül várták a magyarországi Szentjakabyak érkezendő fogas fiskálisát. Híres consiliarius, a srófos eszü Kanchal Menyus már sok csávából kihúzta a famíliát, hátha most is kulcsot talál a felség szivéhez? No megjött végre. Billegő lépésű, hegyes bajuszu kis öreg- Menyus fütyörészve lejtett be: — Silentium! Megvan — minden rendben van! A hitetlenkedő, de hálás ölelgetés után igy folytatta: —. - • épp erre jöttem Bresztovácon át, — a parasztok a tavaszi nagy ár apadásával akkor húzták ki a folyó medréből a partra Nepomukot. Miklós ur bűnbánóan fogta a fejét: — Jaj persze, hisz hegyibe4 még a folyóba is beledöntöttük szegényt! — Sebaj! — koccintott Menyus, — rogo humillime: ez a fő, ez a vizbedöníés ment meg minket! — Hogy-hogy? — Hát úgy, hogy a sokheti sodró fürdő alaposan kiáztatta, sőt valósággal leálcázta a szobrot- Lejött róla nemcsak minden festék, hanem a gipsz püspöksüveg is leomlott a fejéről, sőt a szintén utólag odaapplikált gipszkereszt is kimállott a kezéből, úgy bizony! Az a márványember, akit a parasztok az Ilo- vából kihúztak, az biz4 se Method, se Nepomuk hanem egy római imperator, — olvastam, rá van Írva: Semper Augustus Marcus Aurelius! —■ Hohó, — szavalt ujjongva Miklós ur — Prága, szombat, 1922. július 29. «hp» PUHP" WWS Wirmi- Előfizetési árak bel- és külföldön: W ÜrT Jfif® HÍ* Mm fHer Folyószámlák: Postatakarékpónzf ffl jd?? JfjR' öl JT SSwL. §!$§ tár clcaring-szám 48773, Deutsche (wK ^ Agrár- und Industrie-Bank Prágn .........és Hungária Bank R.-T. Budapest _______ — Sürgönyeim Hírlap, Praha. — Szerkesztőség: PO LITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-IL, Stépánská ulice 40. I. _ _ rn.T1^ , Prága-I., Na Pergtyné 6. 1 Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
