Evangélikus liceum, Pozsony, 1919
12 vigyázatossági szempontokból Bakos János dr., theolog, akad. tanár ésDérer János dr., ügyvéd urat küldte ki. Az idei beiratások alkalmával a tanuló ifjúság —- fiuk és leányok — óriási tömegekben kereste fel iskolánkat oly középiskolákból, amelyekben a tanügyi kormány a magyar tanítási nyelvet vagy teljesen, vagy az első osztályban megszüntette. Beiratáskor az igazgató köteles volt minden egyes tanulótól megkérdezni, hogy „minő nyelven akarja tanulmányait folytatni“? A beiratkozott tanulók száma 675, a múlt évhez képest 64-el több. Ezek közül 539 nyilvános és 136 magántanuló (ebből 74 leány, köztük 51 bejáró). A beiratáskor 620 tanuló jelentkezett a magyar és 55 a német tanítási nyelvre. Több száz tanulót helyszűke miatt, sajnos, vissza kellett utasítani. Az evang. tanulók száma idén sajnálatos apadást mutat, aminek legfőbb okát abban találjuk, hogy az internátus és az alumneum nem állott rendelkezésünkre, ahol évenként igen sok tanuló talált olcsó ellátást; ezen tanulók szülei pedig fiaikat magánházakban nem voltak képesek elhelyezni, mivel a magas tartásdíjat nem győzték fizetni. Az első osztályt már a kétféle tanítási nyelv miatt is pár- huzamosítani kellett, de a- második és a negyedik osztály párhuzamosítása is szükségessé vált, minthogy abba 95, illetőleg 99 tanuló jelentkezett. A túlzsúfolt osztályokban a tanítás nagy munkát rótt a tanárokra; a párhuzamos osztályokban az egyes tantárgyakat, amennyire lehetséges volt, ugyanazon tanárok tanították. A tanítás nehézségeit a túlzsúfoltság mellett még különösen két körülmény fokozta; az egyik a megfelelő kézikönyvek teljes hiányában, a másik pedig az előirt tanítási terv okozta változásokban keresendő. Magyar kézikönyveket nem igen lehetett hozatni, mert Budapesttől el voltunk zárva; az első német nyelvű osztály tankönyveit pedig, miután ennek az osztálynak a felállítása csak közvetlenül az évmegnyító ünnep előtt dőlt el, csak hónapok múlva tudtuk Bécsből meghozatni. Az uj tantervet illetőleg készséggel elismerjük, hogy szemben a régivel nagy előnye, hogy a földrajzot és a természet- tudományokat nagyobb óraszámban, a rajzológeometriát a mathe- matikával együtt taníttatja és a szabadkézi rajzot a négy alsó osztályban kötelező tantárggyá tette. De őszintén sajnáljuk, hogy ugyanakkor a mennyiségtan különben is csekély heti óraszáma három órával megrövidült. Ugyanezeket a reformokat régóta sürgette már a magyar tanügyi kormány és a tanárság is, a háború azonban megvalósításukat késleltette. A görögpótló tanfolyam fokozatos megszüntetését nem igen sajnáljuk, bár tagadhatatlan, hogy a latin nyelvből gyengébb előmenetelt tanúsító tanulók számára előnnyel járt. Azonban a görög nyelvnek már a III. o.-tól való kötelező taníttatásáért, tekintettel három nemzetiség lakta területünkre, lelkesedni nem tudunk. Annyival kevésbbé, mivel a görög nyelvnek csak a felső osztályokban való taníttatása, évtizedes tapasz
