Evangélikus liceum, Pozsony, 1916
13 együtt küzdenek a harcmezőn, a kedélyek állandóan izgatottak, várakozással, aggodalommal teljesek; az érdeklődést kizárólag a háborús események kötik le, amelyek élet és halál, a lét és nem lét kérdését rejtik magukban. Ily körülmények között érthető, hogy az iskola munkája némiképen háttérbe szorult. Ma ebben a rettenetes Ítéletidőben, amikor minden kulturális munka szünetelni kénytelen, amikor társadalmunk vérzik, amikor minden energiát a világháború köt le, mi sem tudtunk oly eredményes munkát végezni, mint béke idején. De azért sokszor volt alkalmunk tapasztalni, hogy a mai nehéz és gondokkal teljes idő iskolánk tanulóira is nem egy tekintetben volt nevelő hatással. Ok is érzik az idők súlyát és idő előtt megkomolyodtak!... A tanuló ifjúság ez évi magatartása általában panaszra nem igen szolgáltatott okot. 7. A mezőgazdasági és kertészeti munkásságban tanítványaink közül a múlt iskolaévi nagyszünetben 153-an segédkeztek. 8. Iskolai egyesületeink a jelen .évben kivétel nélkül zavartalan. csendes munkásságot fejthettek ki, melynek eredményét megelégedéssel láttuk érvényesülni intézeti ünnepeinken. 9. A társadalom, a szülők és a volt tanítványok iskolánk iránt való érdeklődése ebben az évben sem szűnt meg. Most is felkerestek rokonszenvükkel, érdeklődésükkel és támogatásukkal. Hálával emlékezünk meg e helyen arról a hathatós támogatásról, melyben tanítványaink tisztelt szülői intézetünket a közjótékonyság gyakorlásában részesíteni és ezzel e téren való nevelői kötelességünk teljesítését lehetővé tenni szíveskedtek. Szeretettel emlékezünk meg a volt tanulók jóleső ragaszkodásáról is, akik a harctérről sűrűn kerestek fel leveleikkel és sokszor rövid ideig tartó szabadságukat is arra használták fel, hogy személyesen ellátogassanak körünkbe. 10. A háború harmadik évében ellenségeink száma ismét szaporodott. Múlt évi augusztus hó végén hazánk legszebb részébe, Erdélybe tört be a román sereg váratlanul, alattomos' módon, rettegést és pusztulást okozva, amerre járt. Ezren meg ezren voltak kénytelen éjnek idején otthagyni a kedves otthont, hogy legalább életüket megmentsék. A szerencsétlen menekültek a haza minden vidékén kerestek menedéket. Pozsonyban is kétezernél többen találtak ideiglenes otthont; a város, a társadalom, a különféle jótékony intézmények és egyesületek versenyezve azon buzgolkodtak, hogy szegény honfitársaik nehéz sorsán könnyítsenek. Iskolánk fenntartója, a pozsonyi evang. egyházközség is mindent elkövetett, hogy a menekülteken segitsen. A régi evang. kórházi épületbe és az új diakonissza-intézetbe fogadta be a menekülteket, tanintézeteibe, internátusába iskolaköteles gyermekeiket. A líceumba huszonhárom menekült tan u 1 ó vétetett
