Evangélikus liceum, Pozsony, 1912
36 kiváló eredményt ért el. Most, hogy e derék és érdemes munkatársunk eltávozik körünkből, élvezze a pihenést jó egészségben sokáig. A slöjdöt 1913. évi szeptember eleje óta Steltzer Lajos evang. népiskolai igazgató és Degen dorfer Károly evang. tanító tanítja. Avary Károly dr., a líceumi I. —III. osztályú r. k. tanulók hitoktatóját a hercegprímás Budapestre helyezte át és helyébe f. é. szeptember hó 1-től kezdődő hatállyal Janotta Nándor eddigi nagymarosi r. k. segédlelkészt nevezte ki hitoktatónak. Mielőtt az iskolai év többi eseményeire térnék át, oly ünnepről kell megemlékeznem, amelyet, noha e sorok íróját közvetlenül és személyesen érintette, hallgatással nem mellőzhetek, nehogy a hálátlanság vádja érjen. Ezen ünnep harmincéves tanári működésem jubileuma, amelyet tanítványaim ragaszkodó szeretete, tanártársaim igaz barátsága és feljebbvalóim hálás elismerése tett felejthetetlenül emlékezetessé. Kívánságomhoz képest szűk, szinte magán kör számára készült ez az ünnep és ha jelentősége mégis kiszállt az intézet falain kívül, csak annak tulajdoníthatom, hogy három évtizedes zajtalan tanári működésemmel és társadalmi téren kifejtett igénytelen tevékenységemmel munkatársaim és polgártársaim jóleső nagyrabeesülését sikerült kiérdemelnem. 1912. évi június hó 26-án tartotta a liceumi tanári kar évzáró értekezletét, amelyen Márton Jenő tanár a testület nevében meleg szavakban adott kifejezést igazgatója iránt érzett elismerésének, hálájának és ragaszkodásának és a nap emlékére átadta a kartársak adományaként az egész testület csoportképét. Ugyanaznap este az egyházközség vezető férfiai a liceumi tanárokkal együtt kedélyes vacsorán ünnepelték az igazgatót. A pozsonyi evang. egyházközség gazdasági választmánya, a liceumi iskolai tanács, az evang. elemi iskolák iskolaszéke és a július hó 7-én tartott egyházi közgyűlés egyenként is ünnepelték a jubilánst. A líceum évzáró ünnepén pedig Sziklai Ottó az iskolai tanács érdemes elnöke az egyházi elnökség, a liceumi tanári karnak, igen sok szülőnek, valamint a liceumi tanuló ifjúságnak jelenlétében következő beszéddel méltatta az igazgató tanári működését: Tisztelt Közönség! Köszönöm érdeklődésüket, mellyel mai kettős ünnepségünkre eljönni szíveskedtek, a t. szülőknek bizalmát, mellyel a lefolyt tanévben is megtiszteltek bennünket, s a t. Tanári Kar minden tagjának azt a buzgalmat és fáradságot, melyet ez évben is tanúsítottak! De leginkább tartozom köszönettel a tanári kar annak a tagjának, aki már itt harminc éve tanít, ez idő szerint igazgatja, vezeti az intézetet. Tisztelt Igazgató Úr! Önnek köszönhetjük ezt a mai szép ünnepet. Harminc éve immár, hogy ennek az intézetnek tanárává lett. Erre a harminc évre gondolva és erről szólva . . . vegyes érzelem tölti el keblemet: az örömnek és a sajnálatnak vegyes érzése! Örömmel tölt el az, hogy harminc éven át ifjúságunkat szakszerű, világos, szabatos, azért vonzó, kedves előadásával tanítja — tapintatos
